Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-29 / 203. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG \ Kedd, 1961. augusztus 29. ca» Készek vagyunk a kerékasztalhoz ülni békés tárgyalásokra Hruscsov elvtárs nyilatkoxata Drew Pearson amerikai újságírónak Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök« a napokban fogadta Drew Pearson amerikai újságírót és elbeszélgetett vele. Drew Pearson kikérte Hruscsov véleményét a berlini válságról, a nyugati hatalmak vezetőivel e tárgyban^ folyta tandó megbeszélések célszerűségéről és e megbeszélések megkezdésének időpontjáról. Hruscsov e kérdésekre az alábbi nyilatkozatban válaszolt. (A nyilatkozatot közölte az amerikai sajtó.) Ahogy én értelmezem, On „berlini válság” alatt a szocialista országok és a nyugati országok véleményeltérését érti abban a kérdésben, hogy mi legyen Nyugat-Berlin sorsa a nemet békeszerződés megkötése után. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a kérdés csupán^ egy részé' a német békeszerződés átfogó problémájának. Annak a lármának, árnyét bizonyos nyugati körök a nemzetközi; feszültség és a háborús hisztéria fokozása céljából csaptak e kérdés JwjryU, nyilván az á célja, hogy megnehezítse a német békeszerződés megkötését. Ezért kezdjük a fő kérdéssel — a német békeszerződés kérdésével. Ez annál is fontosabb, mivel. ■ . a nyugati hatalmak egészen helytelen módon reagáltak a Szovjetuniónak és a hitleri Németország ellen hadatviselt több más országnak arra a javaslatára, hogy kössék meg a békeszerződést a jelenleg létező két német állammal, amelyek a .. volt Németország jogutódai. Különösen . ellenséges . álláspontra helyezkedik ebben a kérdésben a nyugatnémet kormány, amely támogatásra talál az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia kormányánál.. Ez utóbbiak Adenauer kormányának engedve, elutasítják azt az ésszerű javaslatot, hogy kössék meg a békeszerződést a Német Szövetségi Köztársasággal és a’ Német Demokratikus Köztársasággal, bár egy ilyen szerződés egyáltalán nem érinti a nyugati hatalmak érdekeit. Természetesen,,, . ha egy egységes Németország volna,’akkon-vele - írnánk alá a békeszerződést; Most £zc>hbán nincs egységes Németország. Az egykori hitleri birodalom területén . két német állam alakult ki és . indult meg a maga útján, merőben ellentétes gazdasági és politikai rendszerekkel. Most nem kívánok e kérdés történetébe bocsátkozni és azt fejtegetni, hogy miért történt így, bár nekünk, szovjet embereknek volna mit mondanunk erről — Németországot az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország már 1947-ben ketté osztotta, amikor e három hatalom egymás után egész sor gazdasági és politikai intézkedést foganatosított, hogy saját megszállási övezeteit először bi- zóniává, majd trizóniává, végül Német Szövetségi Köztársasággá tegye. Minthogy Kelet-Németország lakossága befejezett tény elé került, nevezetesen Németország nyugati részép külön állam alakult — amely, hangsúlyozni kell, ■ nyomban kardcsörtető, revansra törő jelleget öltött- — Kelet-Németország lakossága létrehozta a másik német államot, a Kémet Demokratikus Köztársaságot, amely békeszerető, demokratikus jellegű állam. . • Európa közepén ilymódon — akár tetszik nekünk, akár nem — ténylegesen két német állam létezik, és ebből a tényből kell kiindulnunk. Hozzá kell tennem, hogy a Német -Demokratikus Köztársaság kormánya nem egy ízben igyekezett rábírni a Német Szövetségi Köztársaság kor- rrtányát, üljenek tárgyalóasztalhoz és dolgozzák ki . a német nemzet újraegyesítésének útjait, de e kísérletek egyikét sem koronázta siker. A Német Szövetségi .Köztársaság kormánya mereven elutasított minden olyan javaslatot, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság az egységes német állam létrehozására terjesztett elő. Honnan eredt a nyugatnémet kormánynak ez a magatartása? Erre a kérdésre csak egy magyarázatot lehet adni: Amikor a nyugatnémet kormány elutasítja a német nemzet békés egyesítését, a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos bekebelezését tervezgeti. De ki előtt ne volna világos, hogy nem marad büntetlen, a Német Demokratikus Köztársaság elnyelésére irányuló kísérlet? Hizen ez a köztársaság nincs egyedül, vannak hűséges szövetségesed, amelyek nem hagyják el a bajban. .Ismeretes az is, hogv Njugat-Né- metországnak szintén v; nnak szövetségesei, akikhez a támadó szellemű NATO keretében kapcsolódik. Ilyen körülmények között a Német Demokratikus Köztársaság ellen intézett nyugatnémet támadás nem helyi összetűzés, hanem a történelemben páratlanul álló termonukleáris háború kezdete lenne, amelyben a két szembenálló tábor mindegyik állama résztvenne. Nos, mi a teendőnk az előállott helyzetben? Megvárjuk, amíg Németország újra egyesül — ez pedig, amint látja, csak' borzalmas háború útján történhet meg —, vagy minden további halogatás nélkül írjuk alá a békeszerződést a ténylegesen létező két német állammal? Véleményünk szerint további halogatásnak nincs helye. A békeszerződés aláírása, amely záróvonalat húz a második világháború alá és rögzíti mindkét német állam határait, megköti a revansra törők kezét és elveszi a kedvüket a kalandoktól. Másfelől viszont a nyugatnémet re- vans-körök a további halogatást agresszióra, háború kirobbantására ösztönző buzdításnak vennék. Ebből kiindulva elhatároztuk, hogy végetvetünk a huzavonának a német békeszerződés ügyében. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra sem hajlandó aláírni ezt a szerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már hozzájárulását adta. A sierződés rögzíti a potsdami megállapodásban megjelölt határokat és a Német Demokratikus Köztársaság a második világháború maradványaitól megszabadulva, teljes fennhatóságot fog gyakorolni saját területe fölött. Most pedig térjünk rá Nyugat- Berlin sorsára. Mint már mondottam, a nyugat-berlini kérdés a német békeszerződés megkötése átfogó kérdésének egy része. Ha létrejön a béke- szerződés a Német Demokratikus Köztársasággal, Nyugat-Berlin szabad város státust kap és sorsának teljes jogú irányítója lesz. Lakossága olyan társadalmi, politikai és szociális rendszerben fog élni, amilyent akar. Javasoljuk annak lerögzítését, hogy senkinek nincs joga beavatkozni Nyugat-Berlin ügyeibe és nincs joga saját rendszerét rákényszeríteni Nyugat-Berlin lakosságára. Úgy tűnik, hogy az ilyen megoldásnak teljességgel ki kellene elégítenie a nyugati hatalmakat, amelyek többízben kinyilatkoztatták, hogy Nyugat-Berlin lakosságának teljes szabadsággal és függetlenséggel kell rendelkeznie az életforma megválasztásában. A nyugati hatalmak vezetői mégis élesen fellépnek a ml javaslataink ellen, olyan hallatlan zajt verve a nyugat-berlini kérdés körül, amely közel áll a háborús hisztériához. Mivel nincsenek megelégedve ezek a hatalmak? Azzal, hogy a német békeszerződés megkötése és Nyugat- Berlin státusának biztosítása automatikusan végetvét a megszállási státusnak, amelynek alapján a nyugati • csapatok ott tartózkodnak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának világos és határozott kijelentései ellenére, amelyek szerint készek megadni Nyugat-Berlin számára minden biztosítékot, a nyugati hatalmak vezetői, és különösen Adenauer és Brandt azt állítják, hogy mi el akarjuk „foglalni” ezt a városrészt. Nem véletlen mondják azonban, hogy hamarabb utolérik a hazug embert, rnint a sánta kutyát. Szeretném tudni, mit válaszolnak a nyugati hatalmak egy ilyen konkrét javaslatra; Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország cs a Szovjetunió tegyenek közösen ünnepélyes ígéretet arra, hogy tiszteletben tartják és megvédik Nyugat- Berlin szabad város szabadságát, függetlenségét és jogait! . Úgy gondolom, ön egyetért ezekkel. Mi is egyetértünk! Dehát akkor mi ok van arra, hogy felkorbácsolják a szenvedélyeket és szítsák a háborús pszichózist az úgynevezett berlini kérdés körül? Marad még a Nyugat-Berlinbe való szabad bejutás kérdése. E kérdés körül, ahogy ön tudja, különös zajt vernek a német békeszerződés megkötésének ellenfelei. Ezért még inkább szükség van arra, hogy ezt a kérdést teljesen világossá tegyük. Mi azt mondtuk és megismételjük — senki sem követ el merényletet a Nyugat-Berlinbe való bejárás szabadsága ellen. Ellenkezőleg, amikor a német békeszerződés megkötését javasoljuk, mi azt hangsúlyozzuk, hogy biztosítani kell a Nyugat-Ber- linnel való közlekedés szabadságát. Nyugat-Berlin kormányának, bármely más szuverén kormányhoz hasonlóan, jogának kell lennie arra, hogy bármely kontinens bármely országával diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesítsen. Miben van akkor köztünk eltérés? A következőben: Mi teljesen véget akarunk vetni a második világháború maradványainak. A nyugati hatalmak — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — belekapaszkodnak ezekbe a maradványokba, csapataiknak Nyugat-Berlinbe való bejutását ázon megszállási jogok alapján akarják biztosítani, amelyek a hitlerista Németország kapitulációjakor fennálló rendszerből adódnak. Ez a kettő azonban nem vág egv- be! Kérdezzen meg ön bármely jogászt és az megmondja, hogy ha aláírják a békeszerződést, akkor a háborús állapot megszűnik, ha pedig a hadiállapot megszűnik, akkor hogyan lehet megtartani Nyugat- Beriinben a megszállási rendszert? Ez lehetetlenség. A világ minden szuverén országa •— a Német Demokratikus Köztársaság pedig ezek közé tartozik ahhoz az általánosan elfogadott szabályhoz tartja magát: Ha a más országokba vezető közlekedési útjai egy harmadik állam területén mennek keresztül, akkor természetesen mindig szükség van arra, hogy e harmadik állam beleegyezzék e közlekedési utak felhasználásába, legyenek azok földi, jégi, vagy vízi utak, Ezzel minden ország így van, bármilyen társadalmi rendszerhez is tartozzék. Az NDK kormányának nyilatkozata ellen felhozott ürügyek között egyes nyugati vezetők azt az érvet vetik, fel, hogy ők nem fordulhatnak ehhez a kormányhoz, mivel az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak háborút folytattak Németország ellen. Ez az érvelés teljesen elfogadhatatlan. Mi ugyanis szintén harcoltunk, és mint ismeretes, a Németországgal folytatott háború fö terhét viseltük, a többi között Németország olyan területei ellen is, amelyek jelenleg a Német Szövetségi Köztársasághoz tartoznak. Ennek ellenére mi kapcsolatokat tartunk fenn az NSZK , kormányával és tárgyalunk vele, amikor erre szükség van. Felhozok -Önnek egy példát, amelyről már szóltam az egyik beszédemben, Nekünk most közvetlen vasúti forgalmunk van Moszkva és Párizs között. Ez a vonat a Német Szövetségi Köztársaság területén megy keresztül. Mielőtt aláírtuk volna Franciaországgal az erre- vonatkozó egyezményt, természetszerűleg az NSZK kormányához fordultunk, engedje át területén ezeket a vonatokat. Csak az NSZK kormányának beleegyezése és a megfelelő egyezmények megkötése után indult meg a * vasúti forgalom. Ezrével lehetne felhozni hasonló példákat. A békeszerződés megkötése után ilyen rendszernek kell lenni a Nyugat-Berlinbe menő forgalommal kapcsolatban is. Minden ország, köztük a Német Demokratikus Köztársaság, szuverénitását is tiszteletben kell tartani. Ha egyes állami és politikai személyiségek azt mondják, hogy a Szovjetunió és más országok írják csak alá a békeszerződést, de hagyják meg a nyugati hatalmak Nyugat- Berlinnel való - kapcsolatának azt a jogát, amely a megszállási státusból ered, akkor lehetetlenséget kívánnak. A békeszerződés megkötésével természetesen megszűnnek a győztes hatalmaknak azok a jogai, amelyek a legyőzött ország kapitulációjából eredtek. Ezzel összefüggésben helyénvaló megemlíteni, hogyan is állt a dolog a japán békeszerződés megkötésekor. Mi az Amerikai Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen. A szovjet hadsereg szétverte a japán 1 csapatok, legfontosabb erőit — a mandzsuriai Kvantung hadsereget. Japán, kapitulációja után a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a többi szövetségessel együtt ellenőrzési intézkedéseket dolgozott ki Japán háború utáni fejlődésére vonatkozóan. A Szovjetunió képviselői Tokióban a legtevékenyebben részt vettek a Japáni Szövetségi Tanács munkájában. Amikor' a dolog eljutott a békeszerződés megkötéséig, az Egyesült Államok, mellőzve a Szovjetuniót, külön békeszerződést kötött Japánnal. Egyoldalúan felszámolták a Japáni Szövetséges Tanácsot és kezdték kiüldözni a Szovjetunió képviselőit Tokióból. S bár nekünk meghatározott jogaink és kötelezettségeink voltak, amelyek Japán kapitulációjának lényéből fakadtak, s amelyek megfelelő egyezményekben visszatükröződtek, szövetségeseink ezt nem vették figyelembe. , Vereség — tanulságokkal A gyarmatosítók vereségéről van szó, amit ezúttal a bizertai ügyben voltak kénytelenek elszenvedni az ENSZ rendkívüli közgyűlésén. Az történt, hogy a világszervezet közgyűlésének fórumán 66 szavazattal — 30 tartózkodás mellett — határozatban ítélték el a Tunézia ellen elkövetett francia agressziót. Ismeretes, hogy ez a véres kaland Bizertában július 19-én kezdődött el és a Biztonsági Tanács korábbi határozata ellenére még a mai napig is tart. Az agresszió háttere sem kétséges: a hét éve tartó algériai háború kudarca miatt a francia gyarmatosítóknak — és NATO-beli szövetségeseiknek Is — szükségük lenne Bizertára, erre az Afrika legészakibb „csücskén” lévő fontos katonai támaszpontra. Szükségük lenne Algéria és Tunézia népe ellen, a szabadságukért küzdő gyarmati népek ellen. — Ámde olyasvalami történt az ENSZ-ben, amin érdemes elgondolkozni. Először nézzük a tényeket. Harminckét ország képviselője terjesztett az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé határozati javaslatot, amely elítéli a francia imperialisták tunéziai agresszióját és követeli a Biztonsági Tanács korábbi határozatának végrehajtását a tűzszünetre és a francia csapatok távozására vonatkozóan. A vitában 54 küldött szólalt fel, s mindegyikük szenvedélyes hangon bélyegezte meg a francia agresszorokat és NATO- szövetségeseiket a Tunézia ellen elkövetett agresszió miatt, amely egyben a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető súrlódások forrása is. Követelték a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását, az agresszorok távozását. A vitában felszólaló szovjet küldött és a szocialista országok küldöttei is természetesen a gyarmati népek — köztük a tunéziai nép — függetlensége mellett szólaltak fel, megbélyegezve az agresszorokat. Hatvanhat ország küldöttsége — vagyis az összes ázsiai és afrikai ország, az összes szocialista ország, több latin-amerikai és európai ország, az ENSZ-tagállamok kétharmada — a határozati javaslatra szavazott. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei nem mertek a határozat ellen szavazni. A csang- kaisekista küldöttel és több tőlük függő latin-amerikai országgal együtt — összesen harmincán — tartózkodtak a szavazástól. Három küldöttség pedig nem volt jelen. — Ezek a tények. De tény az is, hogy a rendkívüli közgyűlésen lezajlott vita és az elfogadott határozat súlyos veresége a francia imperialistáknak és NATO-beli cinkosaiknak. Az ázsiai* afrikai, latin-amerikai országok — és a szocialista tábor országainak határozott fellépése a francia agresszióval szemben, a teljes elszigeteltség körülményei közé szorl- . tóttá a gyarmatosító imperialista hatalmakat. Az is tény, hogy — mivel Franciaország képviselője megtagadta a részvételt a francia agresszióról folyt vitában, s az USA vállalta magára gyarmattartó NATO-szövetségesének védelmét — az Egyesült Államok is a vádlottak padjára került. Újból lelepleződött* mint a függetlenné vált országok halálos ellensége és a gyarmati elnyomás támogatója. Egyébként Franciaország előre bejelentette, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek a rendkívüli közgyűlés ülésének döntését. De bármilyen ellenállást is tanúsít majd Franciaország a határozat- végrehajtásával szemben, az ENSZ- tagállamok túlnyomó többségének határozott állásfoglalása segíteni fogja Tunézia népét a bizertai francia katonai támaszpont felszámolásáért — az ország teljes füg-: getlenségéért folytatott harcában. Van a bizertai ügy ENSZ-beH vitájának néhány szembetűnő tanulsága is: Változnak az idők: néhány évvel ezelőtt az ENSZ még olajozott „szavazógép” volt az imperializmus kezében. Ma már nem lehet „mad-: zagon rángatni” Washingtonból az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or-' szágok képviselőinek a kezét. Dó még az európai kapitalista orszá-: gok mindegyikét sem... A gyalázatos gyarmati rendszert halálra ítélte a történelem. Mindenféle agresszió megfékezhető, mindenféle háborús tűzfészek lokalizálható, egy új világháború kirobbantása is megakadályozható* ha- a világ népei egységesen, idejében és határozottan lépnek fel az agresszorokkal szemben. Csépányf Lajos Goulart a brazil alkotmány értelmében elnöknek tekinti magát Rio de Janeiro (MTI) Goulart brazil alelnök hétfőn Párizsban rövid sajtóértekezletet tartott. Hangsúlyozta, a brazil alkotmány értelmében Quadros lemondása után őrá hárul a köztársasági elnök teendőinek ellátása, és ő jelenleg Brazília elnökének tekinti magát. A brazil munkáspárt vezetője hozzáfűzte, Brazíliában az események rendkívül gyorsan követik egymást és ezért egyelőre nem nyilatkozhat. Brizzola, Rio Grande do Sul brazil állam kormányzója hétfőn rádióbeszédet mondott és ebben közölte, Goulart hamarosan visszatér, hogy átvegye az elnöki tisztséget. A kormányzót Goulart telefonon értesítette elhatározásáról. Dehát akkor az Egyesült Államok és szövetségesei miért próbálják törvénytelennek feltüntetni azt a szándékunkat, hogy békeszerződést kössünk a Német Demokratikus Köztársasággal abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a békeszerződést a két német állammal? Azt, amit az Egyesült Államok tesz, e hatalmak törvényesnek nyilvánítják, azt viszont, ami véleményünk szerint nem kedvez nekik — törvénytelennek minősítik. Hol itt a logika? így hát teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mesterségesen szítják a vitát a berlini kérdés körül s a dologba a háborús hisztéria szellemét viszik bele azért, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és ürügyet teremtsenek a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni háború kirobbantásához. Azok a szólamok, amelyek szerint a nyugati hatalmak .állítólag a nyugat-berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzéséért harcolnak, a velejükig hamisak, mert senki sem veszélyezteti ezt a szabadságot és függetlenséget. Mi továbbra is azt mondjuk: Tessék, írjuk alá a békeszerződést, biztosítsuk Nyugat-Berlinnek a szabad város statusát, adjunk meg neki minden szükséges garanciát. Mi több, mi magunk is készek vagyunk résztvenni e garanciák .megvalósításában. Készek vagyunk arra, hogy Nyugat-Berlinben e biztosftékok alátámasztásaként ott tartózkodjanak az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió szimbó- likus csapatai. E csapatoknak kislét- számúaknak, pontosan szimbóliku- saknak kell lenniok, mert nem kell nagyobb fegyveres erő ahhoz, hogy biztosítva legyen a szabad város státusa. Ebben az esetben meg lehetne egyezni a Német Demokratikus Köztársaság kormányával e csapat egységek szabad közlekedéséről. íme, ez a mi álláspontunk a német kérdésben, ezért harcolunk. Üjra meg újra hangsúlyozni szeretném, hogy a második világ* háború maradványainak elhárítására törekszünk, azt akarjuk, hogy a légkör Európában, s következésképpen az egész világon, megtisztuljon, hogy a világ minden népe fellélegezhessen, az országok jó szomszédokként éljenek, békés kapcsolatokat építsenek ki egymás között s hogy az emberelő megszabaduljanak a háború rémétől. Éppen ezért a Szovjetunió kormánya és azoknak a szocialista országoknak a kormányai, amelyek egykor résztvettek a hitlerista Németország elleni háborúban, szilárdan elhatározták: Nem halogatják tovább a német békeszerződés aláírását. Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmak nem akarják aláírni e békeszerződést. Ebben az esetben kénytelenek leszünk azt aláírni n Német Demokratikus Köztársasággal. ön azt kérdezi, mikor lenne kívánatos lefolytatni a tárgyalásokat? Mit mondhatok erre? ön megérti, hogy a német békeszerződés kérdésének megoldása nem tűr halogatást. Éppen ezért ml bármely pillanatban készek vagyunk érintkezésbe lépni e kérdésről a nyugati hatalmak vezetőivel, ha ők őszintén óhajtják a német probléma kölcsönösen elfogadható alapon történő reális rendezését. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy a nyugati hatalmak legalább úgy mint mi, vagy talán még jobban érdekeltek e probléma békés rendezésében. És ha a nyugati hatalmak vezetői — közöttük Kennedy elnök — ilyenfajta rendezést kívánnak* akkor emlékeztetnem kell rá, hogy mi régóta mondjuk: Készek vagyunk a kerékasztalhoz ülni békés tárgya» Jósokra. (MTIj
