Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

VTIög pTöiercmcn. egyestmetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 179. szám Ara: 50 fillér 1961. augusztus 1, kedd A szovjet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fos élni Kivonatos ismertetés a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezetéről Moszkva (TASZSZ) Július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plé- num határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgo­zója elé terjesztik széleskörű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita ered­ményeit. A párt új programját az SZKP XXII. Kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a tervezet tartalmi összefoglaló­ját Bevezetési A kommunizmus békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép Ä programtervezet bevezetése elöl­járóban hangsúlyozza: a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom új kor­szakot nyitott az emberiség történe­tében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásá­nak korszakát. \ tervezet bevezető része a to­vábbiakban rámutat, hogy a nemzet­közi forradalmi mozgalom közép­pontja a XX. század elején Orosz­országba tevődött át. Oroszország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin-vezette Bolsevik Párt irányításával e mozgalom élcsapa­tává vált. A tervezet ezzel összefüggésben ki­emeli: az 1903. évi II. Pártkongresz- szuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba szu mura hívta a cári önkényuralom megdön­téséért, majd pedig a burzsoá-rend- szer megszüntetéséért és a proletár- diktatúra megteremtéséért, megvaló­sult. Ugyancsak valóravált a Párt 1919. évi VIII. Kongresszusán elfoga­dott második program is, amely ki­tűzte a szocialista társadalom felépí­tésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társada­lom felépítésének programját. A kommunizmus történelmi hiva­tást teljesít: mentesít minden em­bert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás min­den formájától, a háború szörnyűsé­geitől, s a földön békét, munkát, sza­badságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép számara. I. RÉSZ A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésiének útja Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmus­tól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvény­szerű eredménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó sza­kaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az impe­rializmus rothadó és haldokló kapi- talizmus, a szocialista forradalom előestéje, a kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariá­tus szocialista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az. októ­berig forradalom világtörténelmi je­lentősegét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szó­éi;/ zmus győzelméig a Szovjetunió­ban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyí­totta, hogy a népek csupán a szocia­lista forradalomnak és a proletár- diktatúra megvalósításának eredmé­nyeként juthatnak el a szocializmus­ba. A Szovjetunió tapasztalata telje­sen igazolta azt a marxista—leni­nista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöl­tött döntő szerepéről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista épí­tés feladatait nem egyedül, ha­nem a szocialista országok test­véri családjában oldja meg. Á német fasizmus és a japán mili- tarizmus szétzúzása a második világ­háborúban a Szovjetunió döntő sze­repével — kedvező feltételeket te­remtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a ka­pitalisták és földesurak hatalmát. A Szocializmus építésének útjára léptek Álbánia, Bulgária, Magyarország, a géniét Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, *£ina, a Koreai Népi Demokratikus köztársaság, Lengyelország, Romá­nia, Csehszlovákia, s még korábban a Mongol Népköztársaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugo­szláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembeállították Jugo­szláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalom­mal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szo­cialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forra­dalmai 1917 októbere utón a világ­történelem legnagyobb eseményét al­kotják. A társadalom politikai szervezeté­nek új formája keletkezett: a népi demokrácia a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az imperializmus meggyengül, az erő­viszonyok a szocializmus javára vál­toztak meg, kifejezésre jutottak az érdekelt országok történelmi és nem­zeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrend­szer: a szocializmus és a kommuniz­mus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nem­zetközi szocialista szolidaritás szálai­val szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasá­gi és politikai együttműködése. A szocializmus építésének elszige­telt, a szocialista országok világmé­retű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szo­cialista társadalom objektiv fejlődé­si törvényeinek. Gazdasági tekintet­ben káros, mert a társadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az ország­nak a kapitalista világtól való füg­gőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem ösz- szeforrasztja, hanem elválasztja egy­mástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá-nacionalista irány­zatokat, s végikforoí» r, -szeci-aUsta vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer ma­gabiztosan halad a döntő győ­zelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban bizto­sítja felsőbbségét a kapitalista világ­rendszerrel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus érdeké­ben való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságá­nak elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — álla­pítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, ki­terjed gazdasági és állami rendsze­rére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberi­ség többsége felett. Az emberi­ség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajá­tosságait a szocialista világrend- szer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az októberi forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világ­háború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai or­szágban kibontakozott a kapitaliz­mus általános válságának második szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lé­pett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. Fő Tírmiíny: a szocialista világrendszer A tervezet a továbbiakban megál­lapítja, hogy az imperializmus kor­szakában az állami monopolkapita­lizmus nagy arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust mar­cangoló legmélyebb ellentmondáso­kat, rámutat, hogy az állami mono­polkapitalizmust hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, mi­közben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyan­ekkor a nemzetek kimerülésére, a né­pek elnyomorodására vezet Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok mo­nopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus j,megmen tőjének’' sze­repét vállalta. A tervezet ezzel kap­csolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem ké­pes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan mene­tével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékélni a kapitaliz­mus történelmileg elavult rend­szerével. A tervezet első részének követke­ző fejezete a munkásosztály nemzet­közi forradalmi mozgalmával foglal­kozik. A munkásosztály nemzetközi for­radalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A győztes szocializmus a maga pél­dájával forradalmi befolyást gyako­rol a tőkés világ dolgozóinak értel­mére, harcra buzdítja őket az impe­rializmus ellen és roppant nagy mér­tékben megkönnyíti e harc feltéte­leit. A munkásosztály világtörténelmi küldetésinek fvíjesítcse szempontjá­ból fontos feltétel, hogy megszüntes­se soraiban a szakadást. Az akció­egységben fellépő, összeforrott mun­kásosztállyal szemben az imperia­lizmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírál­ják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontját és ' jobboldali opportu­nista eljárását, leleplezik a szociálde­mokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyo­mányos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a külön­böző onportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommu­nista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportu­nizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szük­ségességét, a marxista—leninista párt vezető szerepét, kikezdik a pro­letár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetet­len ellentmondásban van a forradal­mi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a for­radalmi harcban balos, kalandos ak­ciókba sodorja, akadályozza a válto­zó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály* valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus cs a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szaka­szában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen el­lene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bár­miféle elhajlás ellen vívott kérlelhe­tetlen harc szükséges feltétele an­nak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék* hogy a szocialista tábor még szilár­dabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalom­mal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti fel­szabadító fo*-r.id.-lmak korsza­kát éli. A nemzeti felszabadító forradal­mak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az im­perializmus pilléreit. A volt gyarma­tok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és ke­letkeznek. Ám a harc mé^ nem ért véget A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán áll­nak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önálló­ságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeü feladatok megoldá­sának az alapfeltétele az imperializ­mus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség in­gatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazda­sági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke A nemzeti felszabadító mozgal­makkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati cs félgyarmati igától megszabadult népekkel való test­véri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a bur­zsoá ideológia — közötti harccal fog­lalkozik. Az imperializmus fő eszmei-politi­kai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rend­szer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mind­azon .elméleteket”, amelyek a bur- zsoá-rendszer kizsákmányoló termé­szetét álcázzák, a kapitalizmust ken­dőzik. majd első részének zárófeje­zete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékeny­ségében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban Jt kommunista társadalom felépítéséhez és s szocialista világrendszer fejlődé­séhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki. hogy t világon kialakultak és fejlődnek a; egyetemes béke megőrzésére és meg. szilárdítására alkalmas erők. létre jönnek a feltételek az elvileg új ál­lamközi viszonyok megszilárdulásá­hoz. A programtervezet szembeállítj. az államok közötti kapcsolatok, ah és fölé rendeltségen alapuló régi im. perialista módszerét a nemzetköz kapcsolatok új szocialista típusával Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája amely a békének, a népek egyenjo gúságának. önrendelkezésének, vala­mennyi ország függetlensége és szu­verén! tása tiszteletbentartásának el­vein. valamint a szocialista diplo­mácia becsületes, emberséges mód­szerein nyugszik, egyre növekvő be. folvást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a há­ború és béke kérdése, A háborús veszély egyedüli forrói (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom