Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-13 / 163. szám
CsiiförtöTí, 1961. július IX BS*AKMAGTAROnS*AO 3 Épül a SZOT székháza A vasbetonszerelők a szakszervezeti székház építkezésén. ehhuíuiubihíi» A szakszervezeti székház a város egyik legszebb színfoltja lesz Foto: Pacz Pál Vj íorpevísmü a Bükk közepén Ároktői pillanatkép ilyenkor, aratás idején néptelenek a falusi utcák. Minden ember a határban, vagy a magtárakban szorgos- kodik. Ritkán lehet az irodában találni a termelőszövetkezeti elnököt. Az agronómus is csak néhány percre kukkant be, megtudni egyet-mást a könyvelőtől, vagy a pénztárostól, így sikerült találkoznunk Baka József agronómussal az ároktői Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájában, Hozzá fordultunk tehát a legaktuálisabb kérdéssel: — Mikor fejezik be az aratást? — Péntekre szeretnénk. Ha az időjárás nem lesz rossz, akkor ezen a napon már mind a 670 holdunkon végzünk a munkával. Érdekes megjegyezni, hogy ebben a termelőszövetkezetben a terület 45 százalékán terveztek gépi aratást, mégis kilencven százalékban kombájnnal arattak, Ok is rájöttek, hogy a gép nemcsak gyorsabban és jobban, hanem olcsóbban is dolgozik. — így az emberek időben elvégezhetik a többi munkát., a szénahordást, a magtisztítást, a második lucerna betakarítását is — jegyzi meg Baka elvtárs.--------oOo--------F él év alatt 33 millió napos baromfi A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán ösz- szegezték a baromfifélék gépi keltetésének első félévi eredményeit.. Megállapították, hogy hat hónap alatt 33 121 000 baromfit keltettek ki a keltető állomások, ami csaknem öt millióval haladja túl a múlt év első felének eredményeit. Különösen örvendetes a nagyobb testű, értékesebb baromfifajok gépi keltetésénél tapasztalható fejlődés. Jónak mondható a kelési arány is: a csirkéknél a berakott tojások 77,2 százaléka kelt ki. A keltető állomások által átadott napos baromfinak az idén már több mint a felét a szocialista szektorhoz tartozó gazdaságok nevelik fel. Az aratással tehát nincs probléma. S mi lesz a csépléssel? Az agronómus elmondja, hogy ezzel kapcsolatban van gondjuk: a gépállomás eddig még csak egy gépet biztosított számukra, pedig többre lenne szükségük, hogy több embert helyettesítsen a munkában. Az emberekre ugyanis még egy fontos teendő, a kapálás vár. Ezt eddig hátráltatta az aszályos időjárás, amely keménnyé, cserepessé tette a talajt. A lendülettel, a munkakedvvel nincs baj a Vörös Csillag tagjai között. Mint Sallai Piroska, a könyvelő elmondotta, ezt csak. növeli a rendszeres, havonkénti előleg. Ebben a termelőszövetkezetben 36,8 forintot terveztek egy munkaegységre. Ha azonban továbbra is az eddigiekhez hasonlóan dolgozik a tagság, akkor minden bizonnyal értékesebb lesz az eredmény. Csak segítsenek a gépek a cséplésnél is!... A DIMÁVAG fiataljai — a KISZ- bizottság kezdeményezésére ■— még az év elején védnökséget vállaltak a gyár exporttermékeinek elkészítése fölött. Felajánlásuk szerint a gyártmányok idejében és jó minőségben készülnek el, továbbá a lehetőségek helyes kihasználásával minél több, külföldön jól értékesíthető, keresett cikket állítanak elő. A fiatalok nagy gondot fordítottak arra, hogy védnökségük sikerrel járjon. A KISZ-alapszervezetek termelési felelősei, titkárai, nemkülönben az ifjú műszakiak tanácsának tagjai szinte naponként, műszakonként figyelemmel kísérték az exportmunkákat, s ott, ahol arra szükség volt, Kádár János elvtárs látogatása a munkásőrség országos parancsnokságán Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Bárányos József, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőhelyettese meglátogatta a munkásőrség országos parancsnokságát. A vendégeket a parancsnokságon Halas Lajos, a munkásőrség országos parancsnoka fogadta, majd tájékoztatta a parancsnokság munkájáról. A látogatás végén Kádár János hosszabb ideig szívélyesen, barátilag elbeszélgetett a parancsnokság osztályvezetőivel és az idei kiképzési évben kiváló eredményt elért egység- és alegység parancsnokokkal. (MTI) az üzemek, a műhelyek dolgozóival, vezetőivel együtt igyekeztek az esetleges nehézségeket megszüntetni. A kiszistók védnökségét siker koronázta: a gyár első félévi exporttervét jelentősen túlszárnyalta, s előíráson felül mintegy tizenhárom millió forint értékű exporttermék — köztük többféle kábelgép, vasúti kerékpár, kínai csőgyári berendezés, alkatrész — készült eL A fiatalok az év második felében is helyt akarnak állni. Az idősebb dolgozókon kívül — az első félévhez hasonlóan — a gyár 1400 fiatalja, köztük 30 KISZ exportbrigád harcol a védnökség további sikeréért. KISZ-fiatalok védnökségével : terven felül tizenhárom millió forint értékű exporttermék A Bükk hegységbeli szlovák nem- áeiiségű községek régi problémája az egészséges ivóvíz hiánya. A karsztvidéken települt községeik, különösen a száraz nyári hónapokban nem egyszer a 4—7 kilométerre lévő forrásokból hordták a vizet. Ilyen problémákkal küzdött a Bükk hegység közepén települt Répáshuta község is. A lakosság ivóvízszükségletét és az állatok itatásához szükséges vizet laj tokban hordták a községbe. A lakosság az idén látott hozzá a probléma megoldásához. A községfejlesztési alap felhasználásával, valamint társadalmi munkával egyik forrástól mintegy 4 kilométeres, gravitációs vízvezetéket építettek, s a faluban több közikutat szereltek fel. A 123 ezer forintos községfejlesztési alappal és mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkával épített új törpevízmű megkezdte működését és hétfőtől rendszelesen szolgáltat vizet. A répáshutai torpevízművön kívül új törpevízmüvet létesítenek Hollóstetőn is. Ez a Borsodi Szénbányászati Tröszt bányászpihenőjén kívül a Borsod megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által létesítendő campinget is ellátja majd ivóvízzel. A forrásfoglalás már megtörtént s őszre a hollóstetői üdülőtelep részére készülő törpevízmű is elkészül. I» Aflandósítja az eszpresszókávé minőségét az új magyar automatikus műszer Dr. Karády Győző gépészmérnök te négy társa új automatikus műszert szerkesztett, amely az eszpresszógépekben mindig azonos hőmérsékletű gőz „termelését” teszi lehetővé. Az új hőfok-szabályozó automata az eszpresszó-gép kazánjában keletkező gőz nyomását és hőmérsékletét „figyeli” s ennek alakulása szerint kapcsolja ki, vagy be a fűtőáramot. Az új műszer nem „engedélyez” 8—3 foknál nagyobb eltérést a legmegfelelőbb hőfoktól. A gyakorlatilag mindig azonos hőmérsékletű gőz miatt a kávé minősége is mindig azonos lesz. Az új készülék elejét veszi az olyan kényszerszüneteknek is, amikor a vendégeknek azért kell vámiok, mert „nincs gőz” a masinában. Az új hőfokszabályozó automata csekély átalakítással alkalmassá tehető bármilyen berendezés automatikus hőszabályozására is. Biztató jelek Harsányban — Várom a gyári buszt, hátha sikerül még valakit elcsalni. BIZONYARA sikerült neki a gyáristák közül is beszerveznie néhányat, mert csak összegyűlt a nyolcvan kaszás, és már hordják a borsót, letudták ezt a nagy gondot. A bejáró dolgozók egy része — nagyon kis hányada — részt vesz a közös munkában, segit feleségének, családtagjának. De a gyáristák segítőkészsége mindig attól függ, milyen a hangulat a buszon. Ha közibük gurította valaki a kételkedés gonosz almáját az Ígért jövedelmet illetően, bizony a fülük botját se mozdították a hivó szóra. De a tagság is igy van vele. Harsányban sohasem volt jó a termelőszövetkezet; tavaly a 34 tagú kis közösség egyszerre több mint ötszázra duzzadt, a lelkekben azonban csak megmaradt a bizalmatlanság a közösségi élet, a közösségi munka iránt. — Ránk is az a sors vár, mint a régiekre — hajtogatták, s hajtogatják ma is egyesek. De azért nem így lett. Rendszeresen fizetnek 14 forintos előleget. Az előlegosztás meghozta a tagság kedvét, viszont azért rémhír a rémhír, hogy azt elvegye. A főkönyvelő mesélte, hogy sokan azt kezdték huhogni; ezután már csak hat forintos előlegre számíthat a tagság, sőt, az eddig kifizetett előlegeket is vissza kell majd fizetni. Sok csalódás érte itt az embereket, ezért hát sokan bedőltek a rémhirnek, bizony meg is látszott az embereken, hogy valami nyomja a lelkűket —, a rémhírt azonban jól helybenhagyta a valóság —, a következő hónapban is kifizették a 14 forintot. — Minden reményünk megvan rá — jelentette ki a főkönyvelő —, hogy a tervezett 29 forintnál többet osztunk egy munkaegységre. A nagy szárazság ellenére még biztatóak a kapások, s ha végre megjönne az annyira óhajtott eső, bizony fellélegeznénk mindnyájan. A harsány! Petőfi Tsz jövőjét az állattenyésztés jelenti, de ez már egy kicsit a jelenük is, hiszen nagyon szép állatállományuk van, sok a marhájuk, a sertésük. Az időben betakarított takarmányból sokak szerint máris futja újig, annyit összekazlaz- tak. AZ ARATÁSSAL sem lesz baj — mondogatják a bizakodóbbak. Az anyagi ösztönzés helyi módszere a tagság óhaja szerint való. és hát mindenki keresni akar. A brigádok már üzengetnek egymásnak, melyik arat majd le többet. A Pál- és a Pusztai- brigád felveszi a versenyt Garai és Szegedi brigádjával. Hivatalosan nem üzentek egymásnak „hadat” a versengésre, de a gyakorlatban folyik a verseny — a harsányjak örömére és hasznára. G. E Vérvörös kígyó tekeredíik szffkrát okádó vad sziszegessel a hurokcsatoma öblén. Szédült iramban, szemkápráztató színeik örvényében fut hengertől hengerig az izzó acélszál. A fehér, rózsaszín és mélykék páráik burkában hajlong a hengerész. Ujjai vaskapocsiként szorítják a fogó forró szárát. A hetven fokos hőségben kicsapódik bőrére a víz s kövér, sűrű csöppekkel mossa le válláról, meztelen melléről a szüntelenül hulló acél- pernyét Valaki éleset füttyerit — A csőkezelőt kéri —1 mozdul közelebb a művezető. Egészen a fülemhez hajol, így is kiabálnia kell. Nehéz itt a szót érteni. Valami egészen különös zajegyveleg szab határt az emberi hangnak. A hengerészek csak füttyjeleikkel beszélnék munka közben. Néha egész kis koncert hangzik fel, mégis, a magos és mély hangolt rengetegében ki-ki felismeri saját hívójelét. Ezt külön szokni és tanulni kell. A forróság szinte kibírhatatlan. A haj össze- esapzódik, a ruha tapad. Nehéz, fárasztó a lélegzetvétel. Valósággal égeti a tüdőt a gázokkal teli, lázas levegő. Már-már szédülök. — Jöjjön — int előre Kovács Imre, a művezető. — Hűsöljön egy kicsit a hengerészpihenőn. A friss levegő enyhítően ölel körül. Mintha mázsás súlyt emeltek volna le válla mról — megkönnyebbülök. Pedig itt kint is 36 Celsiust mérnek a napon. Innen, a finomhengerde bejáratától, nem sok látszik az Ózdi Kohászati Üzemekből. Csupán az acélmű egyik részlete. Valahol csapolnak ott, s mintha lángokban állna, vörösük az iritöcsarnok mélye. — Az már új kemence. Azt csapolják — billenti arrafelé fejét az egyik hengerész. Homlokát, Hengerész-pihenő nyakát törülgeti zsebkendőjével, hogy gyorsabban szikkadjon a csípős verejték. Benn, a pihenőn öten-hatan vannak. Többnyire a szódavizes ballont állják körül. Mohón kortyolják a vizet. Egyikőjük egy korty után félretolja a bádogbögrét. — Phű ... ez is meleg... — Kevés a jég. Most már csak a délutánosok kapnak — csitítja cimborája. Aztán, nem panaszképpen, inkább megértőén magyarázzák, hogy kicsi a gyár jégüzemének kapacitása. Nyolc óra alatt csupán 25 tábla jeget készít. Ez persze kevés. A Kiskereskedelmi Vállalat szokott segíteni. De most az ő berendezésük is elromlott. Pedig, ha valahol, hát itt helye volna a jégnek. Ezzel a meleg vízzel nem győzik csitítani szórajukat... A hengerész-pihenő tulajdonképpen egy öltözőhelyiség. Közepén hosszú asztal, kétoldalt lócák. Itt fújják ki magukat a néhány perces pihenő alatt a drótsoriak Most éppen a Boda-brigád tagjai váltják egymást. Az asztalon a reggeli lapok, azokba böngésznek. — Jár ide minden fajta. Népszabadság, Népszava. az Ország-Világ, de még a Nők Lapja is — túr közéjük Szabó Viktor, a brigád egyik tagja. ö most hosszabb pihenőt tart. — Csak kényszerűségből. Megcsapott a vas — azzal átemeli lábát a lóca fölött, mutatja. Keresztben a combján, ahol az izzó acélszál érte. feketére pörkölődött. a munkanadrág. Felhúzza a szárát is, mintha menteni akarná magát a hosz- szabb pihenő miatt. Enyhén dagadt és piros a combja a rárakott nedves zsebkendő alatt — Miért nem megy az üzemorvoshoz? — Minek? Nem veszélyes. Elmúlik... Vitatkoznék vele, de ő befejezi a témát. Mert, hogy ő jobban tudja. Huszonhat éve dolgozik itt No. ezt már nem hiszem, hiszen olyan fiatalos a külseje. — Mert jó az asszony — mondja, s hiába mosolyog, érződik a szaván, hogy csakugyan, egyedül az asseoriy érdemének tudja fiatalos külsejét. Huszonnégy éves házasok. Leszerelt katona már a fia is. Ott dolgozik a kohóüzemnél, géplakatos. A mellette ülő társa, Fazekas Pál csak hallgatja, s bólogat hozzá nagyokat, hogy úgy van bizony, mind igaz. ahogy Szabó mondja. — Hanem, maga nemigen lehet régi hengerész— szélok rá, hogy bevonjam a beszélgetésbe. — „Csak” 12 esztendeje — neveti el magát. — Régi hengerészek ezek a fiúk itt. mind, valamennyien — telepszik mellénk egy pillanatra a művezető. De nem hagyják megpihenni. Alig ül le, már jönnek is érte. Egy verejtékes hengerész magyaráz neki valamit. — Talán még visszajövök — Int elmen oben. Közben cserélődnek az emberek. — Milyen időközökben váltják egymást? «— kérdezem az újonnan jött Tóth Sándort. — Nem a pihenőn, ha’ a munkában — fújtat nagyokat, hogy kipréselje tüdejéből a forró levegőnek még az emlékét is. »— Ez nagy különbség ... tíz percenként — adja aztán a választ. — No, holnap lesz az igazi. A negyedik nap... Az volt az okos ember, aki kitalálta. A négybrigádos rendszert. Minden negyedik nap szabad — nevetnek össze. — Az aztán az igazi hengerész-pihenő... Radváayi Éva halljuk hát, miben mutatkozik meg ez a nagy iparkodás. Vasárnap még ugyancsak főtt a tsz-vezetőség, a brigadérosok feje, hogyan birkóznak meg a 130 holdnyi borsóval. — Jó, ha egy hét alatt végzünk vele — jelentették ki többen is, és senki sem tartotta borúlátónak ezt a kijelentést. És mi történt? Kedden délre learatták egy szálig, 80 kaszás és negyven asszony állt csatasorba. Garai Géza szerzetté magának a legtöbb kaszást — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik idős bácsi. — Hogy-hogy? Itt házalással szerzik a kaszásokat a brigádvezetők? — kérdem megütközéssel, hiszen ez a módszer nem arra vall, hogy itt nincsenek bajok a munkafegyelemmel, a szervezettséggel. A brigádvezetök dolga nem az emberek utáni kilincselés. — Mindegyik úgy csinálja! — nevet Garai János bácsi. — Nálunk most ez a szokás. Sós Sándor igazgató-tanító megkérdezte az utcán álldogáló Szegedi András brigádvezetőt. — No, te még nem mégy? A BÜKK ÜGY FOG 4A KÖRÜL a falut, mint egy valódi tölgyfakosz« - ni. Hideglelős szeleket ereget le^cge a hegy, lassúbbra fogva a növényét fejlődését. Harsányban még c.ak szerdán pendültek meg a kaszák, t. a meglett emberek szerint nem ritkaság az sem, hogy itt július közepetáján látnak aratáshoz. Foli Károly idehelyezett főkönyvelőt rángatom el kíváncsiskodásom- mal a vaskos, számokat, betűket éhező könyvektől. Nagynehezen abbahagyja a körmölést. Kérdezem, hogy érzi magát Harsányban. Futkosott a hátán a hideg, amikor meghallotta, hogy Harsányban szívesen elmennének a közösségi munka temetésére. Meg az is a fülébe jutott, hogy Harsány nem hiába neveztetik Harsánynak, lakói virtuskodók, sőt mi több, kötekedők is, ami túl a huszadik század hatodik X-én, már nem éppen hízelgő „kádervélemény”. — Nem kötelező udvariasságból mondom, de nagyon kellemesen csalódtam — jelenti ki határozottan. — A harsányiakat dolgos, iparkodó embereknek ismertem meg. Nekem se kellett több, egyszerre megnőtt érdeklődéssel csaptam le rá:
