Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
Vasárnap, 1961. július 9. ESZAKMAGYARORSEAG 5 Jártamban—keltemben Süt a nap olyan erővel, mintha a tavaly nyári lemaradását akarná bepótolni, vagy mintha sietne és előre akarná teljesíteni a tervét néhány hétre. Ezért is szalasztja jel a hőmérő higanyszálát nap mint nap 34—36 Celsius fokra. Aki csak teheti, árnyékba, hűvösbe húzódik és bizony alig látni az utcán ráérősen sétálgató, vagy a napsütésben csoportosan álldogáló embereket. Az elmúlt napokban egy helyen mégis állandó volt a csoportosulás a tűző napfény ellenére is. A mozi pénztára előtt a délelőtti óráktól kezdve — akkor kezd jól odasütni a nap — állandóan sorakoztak az emberek, hogy jegyet szerezhessenek az új Verne-filmhez, és rövid négy óra hosszat üldögélve a sötét és zárt moziban, megtudják, milyen is volt az utazás a föld körül nyolcvan nap alatt. Igaz, Jurij Gagarin sokkal rövidebb idő alatt tette meg ezt az utat a valóságban, meg is volt és van iránta az érdeklődés — a Verne-féle képzeletbeli utazás is sok embert érdekel. Meg rövid négy óra a sötétben sem megvetendő!... AZOK AZ EMBER EK, akik a népművelést, a kul- túrmunkát választották hivatásukul. ismét egy évad végéhez értek. A legtöbb helyen ugyan a nyári hónapok ideje alatt is szerveznek ismeretterjesztő előadásokat. különféle kulturális rendezvényeket, de természetesen nem olyan mértékben, mint az őszi-téli szezonban. Egy év munkájára visszapillantani mindig érdekes és tanulságos. Innen, távolabbról nézve már mindent könnyebb összefüggésében látni. Milyen eredmények születtek és születhettek volna? Sikerült-e mindent megvalósítani, amit terveztek? Mi volt helyes és mit kell másképpen végezni a következő idényben? Általában: milyen volt az elmúlt ismeretterjesztő évad? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Szádeczky István- nal, az abaujszántói járási művelődési otthon igazgatójával. Előre lehet bocsátani: az elmúlt év a népművelést tekintve fölötte áll az előző évnek. Jellemző a szervezettebb, határozottabb munka. A járási pártbizottság és más szervek is mindig készséggel, lelkiismeretesen segítettek mindenben. Itt most nemcsak a nagyon fontos szervezőmunkára, elvi irányításra gondolunk, hanem sok más apróbb dologra is. Ha például x>alamelyik előadót el kellett vinni valahová, akár a pártbizottság, akár a rendőrség mindig készséggel adott kocsit. De nézzünk néhány számadatot. A járásban az elmúlt évadban 345 ismeretterjesztő előadást tartottak, mintegy 22 ezer hallgató előtt, örvendetes jelenség, hogy ezeken az előadásokon sokan voltak olyanok, akik az elmúlt években egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset érdeklődtek az ismeretterjesztés iránt. Nemcsak a falu értelmisége, hanem a termelőszövetkezeti dolgozók is ellátogattak ezekre az estekre. Érdeklődésüket még egy számadattal lehet illusztrálni: az elmúlt émadban a különféle előadások után 1050 ember szólalt fel, 1050 embernek volt kérdése, vagy véleménye Elnézést kérek sokmindenkitől. Elnézést azért, mert az utcán nem köszöntőm előre illedelmesen, ahogy illenék. Nem köszöntőm, mert nem ismerem meg, éspedig azért, mert nincsen módomban megismerni. Kellő precizitással végigvezetve ezt a gondolatsort, azt is elmondom, azért nem ismerhetek meg sokmindenkit, mert ebben a napfényes időjárásban sokmindenki hord napszemüveget, amely tudvalevőleg nem elsősorban a szemet kímélő védelmi eszköz, hanem divatcikk, amit illik hordani, mert sokan hordják, s amelyet leleményes tervezők olyan sokféle kivitelben és olyan sokféle nagyságban készítenek, hogy derült időben szinte álarcosbálban érzi magát az utcán a jámbor, napszemüvegnélküli járókelő. Elsősorban nőnemű embertársaink szeretik a félarcukat beborító sötét üvegeket viselni, ami aló! feltűnés nélkül lehet kandikálni ide és oda anélkül. hogy ezt valaki felfedhetné. Ne is tessék rám haragudni, de nem vagyok képes az üveg-álarc mögött sokmindenkit felismerni. Ne is tessék megsértődni, ha nem köszönök illedelmesen. Sértődések elkerülése végett javasolom: kalapot úgysem hordunk a melegben, köszöntsük egymást a fejfedő helyett a napszemüveg meglengetéséveL azt is hozzá kall tennünk, hogy — tűző napsütés és 36 fok lévén —, mint a képen is látható, csak a -sűrű árnyékkal védett pázsiton sétált. Csoda-e. ha példáját az ifjabb generáció követni próbálta? Nem mindennapi zenei élvezetben volt részem a minap. Egy barátom lakásán a rádiót hallgattuk. A Sehe- rezáde dallamai szálltak a nyitott ablak ellenére is meleg levegőben. A ház előtt valamilyen építés folyik, az éjjeliőr unalmában egy fésűn és némi papírdarabon muzsikált Repertoárja hihetetlenül gazdag volt, de reméltük, hogy mire Beethoven VII. szimfóniájára kerül a rádióban sor, kimerül a hívatlan muzsikus műsora és egészségügyi papírból álló hangszere. Nem ez történt: különös hangszerén az egész VII. szimfóniát yégigkísérte. így még nem hallottam ezt a zeneművet. Az is igaz, hogy máskor jobb volt <bm) A park köztulajdon, amire mindenkinek vigyáznia ülik. Nem szabad a pázsitot letaposni, a virágokat letépni stb„ s mivel ezt az írott és íratlan illemszabályt még nem mindenki tartja kellő tiszteletben, szükséges a nagyobb parkokban a parkőr is. aki vigyáz a park épségére és figyelmezteti az eltévelygőket. Ezt tette a múlt vasárnapon a népkerti parkőr is, mert a térzene közben bizony egy- cgy gyerek egy-egy fél talpalatnyit áthágta az illemszabályt. A parkőr bácsi helyesen járt el a figyelmeztetéssel, a hiba csak abban leiedzett, hogy ő maga a világért sem lépett volna le a pázsitról, onnan gyakorolta cerberust hivatását. Az igazság kedvéért a hallottakról. Egy év alatt egy egész járás területén talán nem tűnik soknak ez a szám, az elmúlt évekhez viszonyítva azonban — már pedig ez a logikus — kétségtelenül előrelépés, biztató eredmény. A MŰVÉSZETI MUNKÁT tekintve is előrelépésről,, sok biztató jelről ttidunk beszámolni. A Ságvári Endrei Kulturális Szemlén szinte minden egyes falu képvisel-C tette magát. A bemutatókra általában lelkiismeretesen,[] szívvel készültek a fiatalok. A járásból három csoporf[ a megyei bemutatóra is eljutott, és a hernádcécei termelőszövetkezet kultúrcsoporlja, a főnyi színjátszók,j az abaujszántói járási művelődési otthon kórusa a me-^ gye legjobb falusi együttesei között is sikerrel szere-n pelt. A könyv ünnepét is sikerrel rendezték meg. Többn író-olvasó találkozót szerveztek. Göncre például Mes-n terházi Lajos és Mátyás Ferenc látogatott el, Hidas-p németit pedig a borsodi írók, költők keresték fel. A járási művelődési otthon látogatottságáról niTieSp ugyan még pontos statisztika, de hozzávetőleges számítás szerint a különféle rendezvényeket mintegy 20„ ezer ember látogatta. Az otthonban azonban sokk a tennivaló. A szakkörök szétestek. A kórust epyét>es|j pangás után már sikerült újjászervezni. Ez az újjá- szervezés — amint fentebb már láttuk — igen életképesnek bizonyult, hiszen a megyei bemutatón is sze-ji rcpcltek. Életképes a bábjátszó szakkör, a méhész szak-C kör is, de több minden hiányzik még. A következői hónapok legnagyobb feladata egy népi cgyüttesnektij a létrehozása, melynek zenekara is lenne. Később iro-K dalmi színpadot is szeretnének létesíteni, melyhez fel-g használják az encsi irodalmi színpad tapasztalatait is.[ Az ifjúsági klubokat ugyancsak az elkövetkező hóna-Z pókban szándékoznak életre kelteni. Tennivaló van tehát bőven. Sikerül-e a terveket meg-\j valósítani? Ehhez is van remény. VONAT A vonat lassan, komótosan megindul. Kényelmesen, de erőteljesen csattan egyet-egyet a kerék, mint egy szólótáncot kezdő parasztlegény csizmája. Aztán egyre gyorsabbá, gyorsabbá viliik a tánc, keményebben, élesebben csattan a kerék. Az ütem egyre erősebb, a ritmus egyre vadabb, majd hirtelen a vonat, ez a szilaj, vad táncos egy éleset, kanászosat füttyent. és hajrá! Szikrát hány a csizmája, ahogyan nagyokat riogatva veri vele a kopogóst, A fekete táncos a legigazibb színpadon táncol. Fák, bokrok, hegyek, földek forognak körülötte kulisszaként, de igazi fák, valódi hegyek, élő bokrok, lélegző földek. A magasból egy vakító reflektor világítja pazarul. Lüktet, mozog, remeg, dobog, csörög, csattog a nagy fekete táncos egész teste, minden porcikája. Gyorsul a mozgás, vadabb a forgás, a természet, ez az AHő kulissza egyre pörög, mindig változtatja a színt. Házat, rétet, erdőt, tornyot rak a táncos köré. Az meg csak rakja tüzesen, fáradhatatlanul tovább, tovább. A nagy reflektor most oldalról világít és vörös fényben fürdik minden. Most más a szín. Sötét van. Nem látni semmit, csak hallani a ritmust, a dobogást. Ezüst reflektor gyullad a hegykulissza fölött, és a vonat fehér színben vágtat tovább. Nem fárad, tüzesen, melegen ropja csattogva, járja robogva a szédítő táncot. Már a levegőben repül, a szakadékok fölött úszik, a hegyek alá ja kerültek, de még mindig tovább száguld, már csak egy keskeny sávot látni belőle, aztán aJ it belerohan valami távoli szürkeségbe. Priska TI bot <P* i2SHS25HSHSHSaS2SHSS525SSE5HSHSHSHSHSHS2SHS2S25HSHS2SH5SSHS2£HS552SH5H5E Abaujszántói mérleg Visszapillantás az elmúlt népművelési évadra ■ országi Vegyiművek „A” üzeme így értékelte Gál Miklós tanulónk munkáját: „Vizsgafeladatát eredményesen megoldotta. Tanulmányában közölt vizsgálati módszert üzemünk az új acetylsalvoseptyl gyártástechnoló■ gia (kidolgozásában gyártásközi ellenőrző módszerként hasznosítani tudja.” A Rudabányai Vasércbánya laboratóriumának vezetője így ír: „A vállalat szempontjából fontos és sürgős kérdések tisztázásával és időelemzésével sokat segített a laboratórium munkáján Meszticzki Aranka, technikumuk tanulója. Dolgozatát egy nagyobb arányú bárium meghatározásokat tárgyaló ipari kutatási témához felkivánjuk használni.” Következtetésként úgy vélem, nyugodtan állapíthatom meg, hogy az üzemeknek azért jelentett segítséget tanulóink üzemi munkája, mert a technikumban szerzett elméleti alapokkal, laboratóriumi és iskolaüzemi gyakorlati ismeretekkel felszerelve mentek az üzembe, ahol így nem a termelő munka akadályozóivá, hanem konkrét feladat elvégzésével annak előmozdítóivá lettek. Nem minden tanulónk munkájáról kaptunk a fentiekkel azonos bírálatot. A fenti vállalat egy másik tanulónk munkáját értékelve így vonja le következtetéseit: „Megfelelő irányítás mellett rutinmunkák végzésére laboratóriumban alkalmazható. Üzemben, műszaki munkakör betöltésére jelen felkészültsége mellett nem alkalmas.” Az üzemek bírálatai, véleményei nem szorítkoznak csak a munka, a dolgozat szakmai értékelésére, hanem megfigyeléseiket közölték a tanulók egyéniségével kapcsolatban is, és bírálták munkához való viszonyukat is. Így az iskolának alkalma volt, hogy talán a legfogékonyabb időpontban közölje tanulóival az üzem, leendő munkahelyük meglátását, figyelmeztetései, dicséretét. Remélhetőleg ezek a figyelmeztetések, észrevételek serkentőleg hatnak, vagy önbizalmat adnak a további munkához. Néhány vonással hogy mit és hogyan tettünk valamit az iskola és az élet, a termelés kapcsolatának szorosabbá tételére. Hangsúlyozni szeretném itt azt is, hogy ennek a kapcsolatnak előfeltétele az iskola és az üzem harmonikus és céltudatos együttműködése. Meggyőzően tapasztaltuk, hogy az üzem és az iskola együttes munkája teheti csak teljessé műszaki oktatásunkat és nevelési célkitűzéseink megvalósítását. Borsodi üzemeink szép példáját adtaik már elöljáróban is, hogyan kell majd végrehajtani a június 22-én megjelent minisztertanácsi határozatot. Tanítványaink és az iskola nevében mondok köszönetét üzemeinknek oktató-nevelő munkánk megsegítéséért. a szcrctctért és barátságért, amivel gyermekeinket fogadták. Ha az iskola és az üzem között a most kiépített kapcsolatokat jobban slmélyítjük, akkor üzemeink a termelési feladatok elvégzése mellett ! iktatási és nevelési intézményekké s válnak. A fiatal műszakiák örömnél mennek üzemeinkbe, az iskola ayugodtan engedi útjára a fiatal echnikust'. mert tudjuk, hogy az ok- < ató-nevelő munka nem szakad meg, i nmem folytatódik az üzemben, ahol i nár eddig is oktatták, nevelték őket i Líni István, > a kazincbarcikai Vegyipari ’ Technikum igazgatója ' _______________ I- hogy máris hozzájuk tartozom. Hoz é ták is már a lapot, hogy lépjek be i- Vegyipari Dolgozók Szakszervezeté- be. Rosszul esett megmondanom k hogy én még nem léphetek be.” z Tanulóink munkájukról, kísérlete !. ikről, szükséges szakirodalmi tanul . mányaikról írásbeli dolgozatban szá- j moltak be. A dolgozatokat a tanulók j illetve az üzemek a gyakorlati képe- sítő vizsga időpontja előtt adták ál . az iskolának, az üzem és az iskola it . átvizsgálta és bírálta, 'érdemjeggyé . osztályozta. A dolgozatok érdemje- ; vP.veit a gyakorlati képesítő vizsga osz- , tályzatának megállapításánál döntő- l cn vettük figyelembe. : Gyakorlati értékét és jelentőségét ennek abban látjuk, hogy tanulóink ■ gyakorlati képesítő vizsgája — s an■ nak eredménye —, nem a többször, ■ legalább elvégzett laboratóriumi ■ munka reprodukálása, hanem némi ■ év alatt tanult elméletnek és iskolai ■ gyakorlatnak a termelés körülményei között, konkrét technológiai, analitikai vagy kutatási eljárásnál való alkalmazása. Mi a véleményük az üzemeknek, hogyan fogadták tanulóinkat? Erre a kérdésre a választ a Hejőcsnbai Cement- és Mészmú írásbeli értékelésében adta meg: „Az iskolai oktatásnak ez az új módszere — szerintünk — gyakorlati szempontból nagy jelentőséggel bír. Egyrészt nagyon hasznos , a tanulók szempontjából, másrészt — mint ez esetben is — jelentős segítséget jelent üzemünknek is.” Miért hasznos a tanulók szempontjából? A gyakorlati oktatás, az oktató-nevelő munkának az élettel való kapcsolata nemcsak azt jelenti, hogy üzembe küldjük tanulóinkat, fizikai munkát végeztetünk velük, hanem jelenti az elméleti oktatásnak a gyakorlati munkával olyan tervszerű összekapcsolását, egységbe fogását is, hogy a tanulókban olyan készségeik és jellemvonások alakuljanak ki, melyek alkalmassá teszik az életben a helytállásra. Tapasztalatunk az, nál az üzemi gyakorlatnak konkrét feladattal való összekötése hozzájárult meghatározott lelki sajátosságok — az akarat, a nehézségek leküzdésére való erőfeszítés, önállóság, kezdeményezőkészség stb — fejlesztéséhez. A kiadott feladatokat úgy kellett megválogatni, hogy ne legyenek könnyűéig de ne haladják meg a tanulók felkészültségét, képességét, a feldolgozás (közben új ismereteket szerezzenek, gyakorlati készségűik fejlődjék, jártasságra tegyenek szert a szakirodalmazásbnn, ismerkedjenek az üzem könyvtárával. Ha hely állana itt rendelkezésemre, több konkrét példát hozhatnék fel, hogy mit jelentett ez a munka tanulóink jellembeli fejlődésében. Hely hiányában csak egy mondatban foglalhatom össze: a munka tüze edzette, érlelte őket. A szakmai felkészülés szempontjából pedig jelenti — mint üzemeink megállapítják — a kritikai érzék fejlesztését a munkamódszer, az elmélet alkalmazásának dolgában, a technológiai, az üzemi szemlélet alakítását, tapasztalatszerzési., a gyártási, üzemi problémák megismerését, az irodalmazási készség megalapozását. Miért jelent segítséget az üzemeknek? Erre ugyancsak az üzemek adták meg a választ Az Északmagyara — lOAíi <.1 ac iskolai év számve Az 1960-61-es líiíiét idöszerűv teszi az a körülmény, hogy oktatási rendszerünk továbbfejlesztésében el só helyen irányoztuk elő iskolain! kapcsolatának szorosabbá tételét a élettel, a gyakorlattal, a termeléssé Ezért igen sokra értőkelünk min den olyan tapasztalatot, — mondj. Tanévnyitó Utasításunk —, amely . kitűzött cél gyakorlati megvalósító sának lehetőségeit sokoldalúan, a he lyi lehetőségek legjobb kihasználó savai biztosítja tanárok, üzemi, me zőgazdasági szakemberek, munkásul közös erőfeszítéseinek gyümölcseként A fenti célkitűzés megvalósítási érdekében több irányban végeztünl kísérletet, tettünk erőfeszítéseket. Már az előző évek bén iskolai ve gyipari üzemet létesítettünk, ahol ta nulóink a termelés körülményei kö zött végezték technológiai gyakorlataikat. Ezen a nyáron az iskola üzemében az első osztályosok üzemi gyakorlaton ismerkednek vegyipari berendezésekkel, technológiai eljárásokkal, műveletekkel. Számvetésemben az 1960—61-es iskolai év gyakorlati oktatásának munkájáról, tapasztalatáról szeretnék beszámolni. Negyedik osztályos tanulóinknak 73 százaléka a második félévben az iskolai gyakorlati oktatás idejét a környező üzemeikben töltötte, az üzem és az iskola által kijelölt feladatán dolgozott. i A kijelölt feladatok az üzemek profiljának megfelelően egy-egy (konkrét technológiai, analiti kai problémát öleltek fel, vagy éppen az üzem által beindított nagyobb lélegzetű ipari kutatási munkához kapcsolódtak. A tanulók üzembe való i ki helyezése- nem ötletszerűen történt. Általában azt vettük figyelembe, hogy a tanuló tanulmányai befejezése után melyik üzemben akar elhelyezkedni, dolgozni. Tanítványaink igy helyi ismeretekre tettek szert, megismerték az üzemet, az üzem műszaki dolgozóit. szakmunkásait, azok pedig tanulóinkat. Az üzem megismerése a technikus-jelöltek számára elsősorban azt jelentette, hogy megismertek technológiai folyamatokat és műveleteket. bepillantást nyertek egy-egy üzem technológiai és a termelésgazdasági problémáiba is. Egyik tanulónk így fogalmazta meg: üzemi munkám során olyan problémák merültek fél, melyeiknek technológiai és gazdasági összefüggéseit és jelentőségét iskolai tanulmányaim és gyakorlataim alatt nem ismerhettem fel. Mondhatnánk így is, hogy az üzemmel való ismerkedés az üzemi szemlélet kialakítását segítette elő. A kijelölt feladatot ^ egy-egy műszaki vezető irányítása, ellenőrzése mellett, végezték. Munkájukról, eredményeikről folyamatosan számoltak be vezetőjüknek. Útbaigazítását, tanácsát, segítségét sokszor vették igénybe. Munkájúikhoz az ismereteket. az adatokat, a tapasztalatokat sok helyről (kellett összegyűjteni. Mindezeket egy-egy üzemrész, vagy üzem műszaki vezetőitől ' és szakmunkásaitól kapták. Így kialakult a tanulni vágyó fiatal és a tapasztalt műszaki és szakmunkás között a kölcsönös megbecsülés, a segíteni akarás, a megértés szelleme. Meszticzki Aranka tanulónk ezt #gy fejezte ki: „Maguk közül valónak néztek, én meg úgy éreztem. Évvégis&úmwetés
