Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

Vílög proletárral, egyestfflefefc! A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, IS9. »rím Ara: 50 fillér 1961. július 8, szoríthat Vilmány felzárkózik (2. oldal) Az 57081-es légionista (2. oldal.) Heti rádióműsor (5. oldal.) Fiatalságunk zöme becsületesen tanul, készül hivatására, jól akar dolgozni, kiveszi részét a szocialista építőmunkából Kádár János elvtárs beszéde a kazincbarcikai »Mező Imre66 önkéntes ifjúsági építőtáborban Lapunk pénteki számában részletesen beszámoltunk ar­ról,, hogy Kádár János elvtárs a Magyar Szocialista Munkás- . párt Központi Bizottságának első titkára meglátogatta a ka­zincbarcikai „Mező Imre’’ ön­kéntes ifjúsági építőtábort és több órát töltött a fiatalok kö­rében. A délutáni órákban r tábor több mint 600 résztvevő je meghallgatta Kádár János elvtárs beszámolóját az idősze­rű kérdésekről. — Kedves Elvtársak! Barátaim! Köszönöm a táborparancsnok szives üdvözlő szavait, köszönöm a baráti fogadtatást — kezdte beszédét Kádár János elvtárs, majd az önkéntes ifjú­sági . építőtáborok jelentőségéről szólt. — A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség immár három esztendeje szervez építőtáborokat az ország különböző vidékein. Mi, a Központi Bizottság- Kan elhatároztuk, hogy személyesen is felkeressük a táborozó fiatalokat. Ezzel is kifejezzük, hogy pártunk Központi Bizottsága nagyra értékeli és támogatja a KISZ kezdeményezését. Ezek az önkéntes ifjúsági építőtáborok az egész ország számára igen jelen­tősek. Mindenek előtt azért, mert az egész nép jövője szempontjából oly fontos ifjúságunk ezzel is kifejezi, hogy sa­ját elhatározásából egyre nagyobb részt vállal az országépítö feladatok­ból. A, Magyar Népköztársaság ellen­ségei időnként olyasmit fecsegnek, hogy ifjúságunk e dicséretes moz­galma — amint ők mondják — nem önkéntes. Nos, azt hiszem, ebben a körben nem is érdemes szól fecsé­relni az ilyen badarságokra, hiszen mindnyájan bizonyíthatják, hogy csakis saját elhatározásukon múlt je­lentkezésük az építőtáborba. A párt Központi Bizottsága és a kormány szívből üdvözli • ifjúságunk e széles­körű önkéntes mozgalmát. A szocializmus eszméje a ma­gyar ifjúságnak immár nem is kis részét oly mértékben hatja át, hogy a szocialista célokat nemcsak szavakkal vallják ma­gukénak, hanem tettekkel is ki­állnak azokért. Ismétlem: örülünk ennek, nagy je­lentőségű dolognak tartjuk és támo­gatjuk az ifjúság eme vállalkozását. Helytállásukkal becsületet szereznek — Nem könnyű megmondani, hogy az építőtáborokban végzett munka politikai vagy gazdasági szempontból fontosabb-e. Kétségtelen, hogy gazda­sági jelentősége is vitathatatlan. Önök tudják, hogy a legközelebbi öt év alatt több mint kétszeresére sze- retnők fejleszteni a magyar vegy­ipart. Ez ugyanis iparunk fejlesztésé­nek kulcskérdése, mert a vegyiparnak óriási szerepe van a mezőgazdaság .fejlesztésében is, az életszínvonal alakulásában is, hiszen a közszükségleti cikkek­nél sem nélkülözhetjük ma már a vegyipar termékeit. Önök most az ország egyik legna­gyobb vegyipari bázisának, a Beren- tei Vegyiműveknek építését segítik. E munka méreteire jellemző, hogy a beruházás teljes összege több mint 500 millió forint! Amikor tehát önök elhatározták, hogy két kezük mun­kájával résztvesznek e nagyszerű szocialista cél megvalósításában, nép­gazdaság! szempontból is fontos munkát végeznek. —■ De a tábor élete igen Jelentős Politikai szempontból is. Fokozott önbecsülést ad a munkában részt- vevö fiataloknak, hiszen mi azt tart­juk: az ember önbecsülését rendesen Végzett munkája alapozza meg. ■ Itteni helytállásukkal becsületet szereznek tanáraiknak is, szüle­iknek is, annak az egyetemnek is, amelyet képviselnek. Megbecsü­lést szereznek a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, amelynek kezdeményezésére ez a tábor lé­tesült, s amelynek felhívására önök ide jöttek, azt gondoljuk, mindezen túl, megbecsülést szereznek az egész ma- gyar ifjúságnak, sőt hozzátehetem: a fbagyar értelmiségnek is. Az a munka, amelyet az Ifjúság itt, Ka­zincbarcika területén — és ehhez hasonlóan szerte az országban — vé* BOz, óriási segítséget jelent ahhoz, hogy a közvélemény helyesen érté­kűje a magyar ifjúságot, különös­képpen a főiskolai ifjúságot. A párt Központi Bizottságának szilárd meg­győződése, hogy a magyar ifjúság «Öntő többsége tisztességes, rendes és jóravaló. A fiatalok zörfic becsületesen tanul, készül hivatására; jól akar dolgozni, kiveszi részét, a szocia­lista építömunkábóL. Egy részük időnként rákap mondjuk a hegyesorrú cipőre, vagy más efféle különcségre. Némelyik fiatal fejébe veszi, hogy csak akkor „komoly” ifjú, ha ilyenféle ruhadarabokat hord. Aztán akadnak olyan felnőttek is, akik az ilyen külsőségekből szíve­sen — és gyakran tévesen — általá­nosítanak. A divathóbortról •— Ha a felnőttek, különösen az idősebb nemzedék tagjai — folytatta Kádár elvtárs — ilyenkor mindig visszagondolnának arra, milyenek is voltak ők fiatal korukban, akkor mindjárt könnyebb volna megérteni az ilyen dolgokat. Én például emlék­szem, hogy annakidején, amikor kö­rülbelül olyan korú voltam, mint most Önök, nagyon bő nadrág volt a divat. Akkor persze sok fiatalnak elég nehéz volt beszereznie a bő nad­rágot. A többi között azért is, mert nem igen volt pénzük rá. Az én fia­talságom idején összehasonlíthatatla­nul nehezebben éltek az emberek, a családok, s a fiataloknak nem igen jutott divatozásra. Emlékszem, a bő nadrág mellett divat volt akkor a hegyes orrú francia cipő is. Most is divat a hegyesorrú cipő — csak hát akkor „francia” volt, most' meg „olasz”. (Derültség.) Ügy látszik. 15— 20 évenként valahogy ismétlődik a divat. Az én fiatalságom idején sok fiatalembernek az volt a vágya, hogy legyen bő nadrágja, meg hegyesorrú cipőié. Ócsárolták is a családokban az ilyenfajta hóbortokat. Még a szó­székről is kiprédikálták, akik ilyet hordtak! (Derültség.) Bizonyos számú fiatal, ha szerét tehette, mindennek ellenére mégis csak megvette mind a kettőt. Aztán mi lett? Járkált benne egy ideig, majd eldobta, s mi­után megkomolyodott, rendesen kez­dett öltözködni. Miért is kellett a bő nadrág, vagy a hegyesorrú cipő? Először ts q fia­talember szerelne imponálni kicsit barátai előtt, de sokkal inkább a lá­nyok előtt. Szeretne divatos lenni. Egyesek azt hiszik, hogy akkor szé­pek, ha a közízléstől eltérő különc ruhadarabokban járnak. Van közöt­tük iónéhány ferde ízlésű — ez nem kétséges —, de mit. csináljunk? Az ilyeneket vagy a lányok világosítják fel, vagy más magyarázza meg ne­kik, hogy nem az ilyen különc ruha­darabok teszik vonzóvá a fiatalem­bert. Reméljük, ezen az úton, így, majd kigyógyulnak az ilyen hóbor­tokból. Amikor egy kicsit megkomo­lyodik az ember, van már menyasz- szonya, majd megházasodik, benő a fejclágya és bizony nem szívesen venné föl többé a koráb­ban annyira kívánt csiri-csárd holmit. Mindezt csak azért említettem önöknek, mert mint mondottam, akadnak olyanok, akik az ilyen di­vathóbortból nagyonis tévesen álta­lánosítanak és hamis képet festenek a magyar ifjúságról. Ezért fontos, hogy a téves általánosítások ellen szót emeljünk. De ne felejtsék, hogy a helyes vélemény kialakításá­ban vcgiilis magának az ifjúság­nak a viselkedése a döntő. Azt, hogy milyen a magyar ifjúság — a szülők előtt, a tanárok előtt, a párt előtt, az egész közvélemény előtt — végülis az dönti el, milyen ered­ménnyel tanulnak, hogyan veszik ki részüket a szocializmus építésében. S hogy a magyar Ifjúság jó úton halad, annak élő, eleven bizonyí­téka ez a tábor is! Táboruk munkája méltó — Mező Imre nevéhez Amikor az Önök táboráról beszé­lek, szívem szerint Mező Imrével kezdem, táboruk névadójával. Elvtár­sam, jó barátom volt. Nagyra becsül­tem, tiszteltem és szerettem, mert elvei szerint, elveinek élt és eszerint is halt meg. Olyan kommunista hős nevét viseli táboruk, akinek élete — tántoríthatatlan hűsége a párthoz, a néphez, az elveihez — arra kötelezi önöket, hogy becsülettel. helyt állja­nak. Mert ahol azt írják a bejárat fölé, hogy „Mező Imre önkéntes ifjú­sági építőtábor”, ott rossz dolgok ne legyenek. Ehhez a névhez nem mél­tók a rossz dolgok! Ahogy tapaszta­lom, táboruk munkája méltó a hős nevéhez^ Természetesen a tábor indulása, megszervezése nehézségekkel járt. Önök itt az úttörők. A következő csoport már kevesebb nehézséggel találkozik. Több helyen hallottam, hogy a munka máris jól megy. Itt minden­ki azt mondja, hogy a táborban dol­gozó fiatalok a vártnál jobb ered­ményt érnek el. Egyes brigádok két napra tervezett munkát egy nap alatt végeznek el. Tehát a várakozást máris túlhaladták a munka eredmé­nyei. És ez a döntő! Jártam a munka­helyeken. Megnéztem a sátrakat is. Az az érzésem: jól érzik magukat itt a fiatalok. Aki ebbe a táborba jött, elsősor­ban munkára jelentkezett. Azt akarta megmutatni, hogy kiveszi részét az országépítésbőL. Az ilyen táborozás érdekes, sok él­ményt ad. Gondolom, mindkettő benne van a tábor életében. A tábor külsőleg is megfelel céljá­nak. Van víz, van konyha, az élet a megszokottan normálisnak nevezhe­tő. Az Önök mai ebédadagjának a felével is teljesen jóllaktam. Én már nem vagyok növésben, de feltétele­zem, hogy ilyen adagok mellett Önöknek sem kell éhezniök. Vagyis kielégítő az ellátás. Biztosítja a munka jó fel tételeit. Külsőleg talán egy kicsit szigorúnak látszik ez a tábor. Amikor a Zeneművészeti Fő­iskola hallgatóival beszélgettünk, azt mondtam: olyan ez a tábor kül­sőleg, mint egy római légió tábora. Kicsit haditáborszerűnek tűnik: mintha két csata között Itt pihenne a légió (derültség). De hát ezen köny- nyű segíteni. Kell egy kis pázsit, egy­két virágágy és mindjárt inkább di­áktábor jellege lesz, kedvesebb kere­tet ad a diákok életstílusának, kedé­lyének. «) Kommunista gonriolkoznsú szakembereket akarunk nevelni Kádár János elvtárs az egyetemis­tákat érdeklő péhány szakkérdésről is beszélt. A többi között érintette az oktatásügyi reformot, amely — mint mondotta — a közeljövőben az országgyűlés elé kerül és az egyete­meken, valamint a főiskolákon még inkább előtérbe helyezi a kommu­nista szakemberképzést. — Mit értünk mi kommunista szakemberképzésen? A következőt: a csak valamennyire is tűrhető kép­zettségű orvos — legyen bármi­lyen világnézetű — ma nyugodtan dolgozhat, ha becsülettel ellátja fel­adatát, Van olyan orvos, aki kommu­nista. Van, aki bizony nem nagyon hasonlít a kommunistához. És az is dolgozik, mert szüksége van rá az országnak. S valahogy megtaláljuk a közös nyelvet, az együttműködési formát. Sőt van olyan orvos is, aki­nek szinte közömbös, milyen társa­dalmi rendszerben él. Az ilyen is dolgozik. Most ilyen a társadalom. Ez a jelen. De nem ez a jövő! Akik most orvostanhallgatók, azok már a jövő társadalmában lesznek orvosok. Pontosabban abban a társadalom­ban, amikor a tömegek műveltségi színvonala a mainál sokkal maga­sabb, politikai tudatuk sokkal fej­lettebb lesz. Az ilyen társadalomban csak magas szintű, tudományos mó­don gondolkodó szakemberek állhat­nak helyt. Az oktatásügyi reform célja te­hát, hogy kommunista gondolko- zású szakembereket neveljünk, akik a jövendő társadalom esz­méit, s a szükséges magasszintü tudást szerzik meg. Igyekezzenek tehát minél alaposab­ban megismerkedni a szocializmus bélsö törvényeivel, mert a mi né­pünk már ma is ebben a társadalmi rendszerben él, és ez az a társadal­mi rendszer, amely a jövőben tovább fejlődik, kiterebélyesedik. Pártunk értelmiségi politikájáról A leendő magyar értelmiségnek Önök alkotják a derékhadát. Jelen­tős lesz tehát a szerepük, de a fel­adatuk is. Pártunk megteremtette és következetesen biztosítja az értel­miség számára a normális alkotó munka légkörét. Pártunk politikája helyesnek bizonyult. Biztos vagyok abban, hogy pár­tunk fő iránya, kormányunk politikája az értelmiséggel kap­csolatban nagyon hosszú ideig az lesz. ami az utóbbi esztendők alatt kialakult. Sőt, szeretnénk ezt a politikát még jobban, még következetesebben alkalmazni. Mi a kutatás, a kísérletezés hívei vagyunk, mert ez is hozzátartozik, az alkotó munkához. Kutatás, -kísérlete­zés nélkül nincs eredmény. Elkép­zelhető. hogy aki, mondjuk, ,a ve­gyészeiben dolgozik, s valami újat kísérletez, csak öt vagy tíz sikerte­len kísérlet után ér célhoz. Kísérle­tezni kell. hogy jó eredmények szü­lessenek. Úgy gondoljuk, ez a nor­mális út. Az alkotó munkának ezt a döntő' feltételét pártunk és kormá­nyunk biztosította és a jövőben is biztosítja. Ez a jó légkör talán a leg­több. amit a magyar értelmiség egy rendszertől, egy kormánytól várhat és kaphat. Hogy aztán az ilyen lég­körben mire megy, az már a saját munkáján múlik. Fejlődésünk üte­me a munkapadok mellett, a szántó­földeken és az értelmiségi alkotó műhelyekben dől el. Előrehaladá­sunk tempóját elsősorban az hatá­rozza meg: hogyan dolgozunk. Ne fe­lejtsék: ma még vannak lelkiismeret­lenül, rosszul dolgozó emberek is. Vannak, akik csak mímelik a mun­kát. Társadalmunknak őket is el kell tartania. Jelenleg ez a helyzet. A nép, a tömegek feladata, hogy minél inkább gátat vessen a nap­lopásnak. a társadalmi tulajdon herdálásának. Ha tovább javít­juk a dolgokat, gyorsabban ha­lad előre az egész társadalom és több jut azoknak, akik az átla­gosnál többet nyújtanak a közös­ségnek. Fejlődésünk újabb mutatói — Egészébe véve tehát a szocializ­mus ügye jól áll, egészségesen fej­lődik hazánkban. Nézzük például az építőipart. Mekkorát fejlődött az utóbbi években! Pedig az igazi fej­lődés még ezután következik, mert a közelmúlt sok kísérletezése, kutatása csak most hozza meg az eredmény^. Önök ismerik Budapesten a József Attila telepet. Három és fél eszten­deje építik és egy része már — mondhatnám — építészeti múzeum is. A három és fél évvel ezelőtt ala­pozott és a most befejezett épület között mind technikai kivitelezés, mind az építkezési idő tekintetében ég és föld a különbség. Az első épü­letek még szinte fél évszázad előtti technikával épültek. Az utolsók pe­dig már a legmodernebb techniká­val, nagypanelekből, előregyártóit födémekkel. Szinte nem is építő, ha­nem szerelő munka volt az épületek összeállítása. Pillantsanak csak vé­gig itt e tájon, s az eredmények egy része, ime, szemük előtt! Vannak persze még javítanivalók is. A kivá­ló munkások mellett találkoznak majd hanyagul dolgozókkal, de az egésznek a képe pozitív és jelentős fejlődést mutat. De nemcsak az építőiparral va­gyunk így. Az ipar első félévi terv- teljesítése sem mutat rossz képet. Az is sikerült, ami pedig nehéznek lát­szott. Az, tudniillik, hogy ipari termelésünk növekedésé­nek kétharmadát most már a ter­melékenység adja. nem pedig a létszámnövelés. Ügy néz ki, hogy az első félévben ezt a célt is elértük. És nézzék a falvakat, a hatalmas szövetkezeti táblákat, örül az ember szíve, amikor látja, hogy a termelő­szövetkezetiek is egyre jobban, egyre több szívvel dolgoznak. Égjük diák­társuk megkérdezte itt. mikor lesz már tökéletes tsz? Nos, tökéle^s tsz bizonyára soká lesz. De jó tenV,elő­szövetkezet már most is sok van. És én azt mondom: adjunk még egy-két esztendőt a magyar parasztságnak, és olyan szocialista mezőgazdaságunk lesz, amellyel öröm lesz foglal­kozni, s amelynek gyümölcsét az egész nép élvezi majd. Persze az is igaz, hogy itt, Borsod megyében az elvetett kukoricának (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom