Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-26 / 174. szám
esZAKMAGYARCmSZ AO Szerda, 1961. július 26, KOYAXS GYÖRGY: Mozaikok Svájcból és Franciaországból 3. kát mutattuk meg a francia vezetőküok apró véleményből, megnyilvá- nek Diósgyőrben. Amikor könyvtá- nulásból szűrtük le, állapítottuk meg, runkban jártunk és ismertettük dol- hogy milyen elképzeléseik vannak a Hozóink kulturális lehetőségeit, Mr. francia embereknek a magyarországi Comoli, aki egyébként Annemasse körülményekről. Kivételt képeznek város köztiszteletben álló vezető sze- azok a fiatalok, akik 19ö0-ban Ma- mélyisége, így nyilatkozott: „Ez ná- gyarországon jártak és saját sze- lnnk csak a társadalmi rendszer tel- mükkel győződtek meg a valóságról. ies ^megváltoztatásával volna lehetsé- Ezek sajnos még kevesen vannak. 8es- ’ Egyik délután vásárolni segítettem. . nyilatkozott, annak Egy idős házaspár szolgált ki az Üz- tu^.ható be- h^y személyesen győletben. Boldogan fordultak hozzánk, £££ e^kezőjel-M ^ amikor megtudták, hogy magyarok lottak ellenkezőjéről. vagyunk. Ök negyven évvel ezelőtt vándoroltak ki Budapestről. Nagyon Bár az egyház hatalmát régen sokat beszélgettünk és többek között megnyirbálták Franciaországban, megkérdeztük, hogy miért nem látó- még mindig nagy a befolyása, gátnak haza, Magyar országi a / A,-né- Mélán nevű városkában egy állanike szorol-szora ezt mondta: „Nem m; árvaházat látogattunk meg. 120— lehet kedvesem, mert magúknál ott 130 árva gyermeket nevelnek a ko- vannak az oroszok, akik a kuifol- mor falak között> ahová műsorunk- dieket nem engedik vissza. kai mi vittünk egy kis napfényt. Fo* gadtatásunkra az intézmény helyettes Franciákkal ültem be egy délután igazgat?ja 3elent meg mert az igaz- hűsítőre a szálloda éttermébe. Itt fat? Annecy városában volt egy újabb franciáknak mutatkoztam be, az arvaház jovojet döntően akikről természetesen nem tudhat- helolyasolo értekezleten, tam, hogy kicsodák. A beszélgetés Később, amikor hazaérkezett, el- során egy őszülő, középkorú úr és mondotta, hogy ő és a város vezetői közöttem az alábbi párbeszéd zaj- azon fáradoznak, hogy az árvák ré- lott le: szére egy napfényes, derűs épületet — Ugye önöknél. Magyarországon építsenek, ahol a gyermekek szomonagyon rossz és nehéz az élet? rú sorsát egy kicsit a környezet is — Honnan tudja ön, és miért kér- feledteti majd. Az egyház az, amely dezi, uram? akadályozza a javaslatot és azt akar— Mi tudjuk, hogy Magyarorszá- ía elérni, hogy zárják be az állami gon nincs szabadság — mondta és árvaházat és a gyermekeket adják át nyomaték kedvéért összezárt csuk- egyházi nevelésre. lóit előttem keresztbe rakta. Hosz- Az igazgató, akiben nagyon haladó szabb fejtegetéssel próbáltam neki az gondolkodású embert ismertünk meg, igazságot bizonyítani, amit ő nem biztos benne, hogy az igaz ügy győzbeteg. Itt kell megemlítenünk Claret asszonyt is, aki mint az együttes vezetője, rendkívül éberen őrködik a lányok és fiúk erkölcse fölött. * A nagyobb városokban, de különösen Genfben néhány elrettentő példával találkoztunk. Az egyik előkelő, nagy filmszínház már napok óta játszotta „A gorilla szeretettel üdvözli önt” című filmet. A hatás kedvéért megfelelő illusztrációkkal és képekkel dekorálják a filmszínház bejáratát. Éppen előadás vége lehetett, amikor a tánckar néhány tagjával erre jártunk. A fiatalság tódult ki a moziból. Néhány perccel később a mozi mellett lévő utcából artikulátlan kiabálás, üvöltés hangzott. Több fiatalember körülvett egy fiatal lányt, akit a földre tepertek, birkóztak vele és közben nyilván a filmen látottakat utánozták, amikor ordítoztak. A járókelők körülvették őket és nagyon jól szórakoztak. Csak amikor már szinte a forgalmat is megakasztották, jött a rendőr és nagyon udvariasan szétválasztotta őket. A „szórakozó” fiatalok nyugodtan bevárták a rend őrét, mintha előre tudták volna, hogy ezért a kis „szórakozásért” misem történhet velük. (Folytatjuk.) A hét könyvújdonságai Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot Szádi Rózsáskert című kötete. A prózai részeket Bodrogli- geti András, a verseket Képes Géza fordította perzsa eredetiből. Arnold Zweig Nyugati krónika című könyvében egy német munkáscsalád szerteágazó története pereg le az olvasó előtt. Heinrich Mann Kisváros című könyvében egy olasz kisváros petyhüdt élete bontakozik ki előttünk. Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című hatalmas művében korának és nemzetének társadalmából az arisztokráciát, a művészvilágot, a nagy- és kispolgárságot vonultatja fel. A mű Gyergyai Albert kitűnő tolmácsolásában kerül a magyar olvasóközönség kezébe. A Világirodalmi Kiskönyvtár sorozatban jelent meg Ernest Toller Géprombolók című darabja. A mű hatásos és értékes képet ad arról a korról, amikor a munkások először léptek fel szervezetten a kizsákmá- nyolók ellen. Merle Robert könyve, k Két nap az élet, a második világháborúban játszódik. Az író e művéért 1949-ben Goncourt-díjat kapott. Phaedrus Mesék címmel megjelent könyvében verses mesékben vonulnak fel a mindennapi élet típusai. Fordította, a jegyzeteket és utószót Terényi István írta. A Magvető Kiadó adta közre Füst Milán öröktüzek című kötetét, amely összegyűjtött novelláit tartalmazza. A Táncsics Kiadó Táncsics Könyvtár sorozatában jelent meg Ponton piddan Az ígéret földje című regénye, amelynek története a múlt szazad utolsó évtizedeinek Dániájában játszódik. A Móra Búvár Könyvek sorozatának legújabb kötete Sinka—Simon- ffy: A világűr küszöbén, az űrhajózás távlataiba nyújt bepillantást. Lipták Gábor Balaton-környéki meséi, mondái, Szántó Piroska színes rajzaival Aranytűd címmel jelent meg. A Kossuth Kiadó újdonságai: Illés Sándor szociográfiája, Tiszazug, Po- gonyi Antal Ketten a sok közül című művében a forrongó Oroszországba vezet el bennünket, két magyar hadifogoly sorsán keresztül. Második! kiadásban adta közre a kiadó Rosemarie Schuder Johannes Kepler-rői( a matematikusról és csillagászról szóló művét, A boszorkány fiá-t. Színjátszó-rendezfiképzfi tanfolyam A Népművelési Intézet műsorpolitikai osztálya szeptemberben kétéves központi .színjátszó-rendezőképző tanfolyamot indít. A tanfolyamra azok jelentkezhetnek} akik több évi színjátszói, vagy legalább egy évi színjátszó-rendezői gyakorlattal rendelkeznek. A foglalkozásokat hetar- klnt kétszer, délután a Népművelési intézet székházában tartják meg. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek, amelynek anyagáról az intézet műsorpolitikai osztálya telefonon, va-gy személyesen ad felvilágosítást. A hallgatók a tanfolyam elvégzése után színjátszó-rendezői működési engedélyt kapnak. hitt el. Mint később kiderült, ez az úr megyei rendörpreíektus volt. * ni fog. Az egyházról alkotott véleményét tömören így fogalmazta meg: „Az egyház, ha akar, foglalkozzék velünk halálunk után, az életben az emberek sorsát bízzák az emberekre.” Egyébként a gyermekeknek és A Magyarországról alkotott hamis képeket 1956 óta nagyban segítik elhitetni és terjeszteni a disszidensek . , , , , . ... . és az általuk francia pénzen, de ma- varoska lakosságának adott mflso gyár nyelven kiadott szennylap: az "unk „egy'k legszebb emlékeink ko Uj Hungária. Megdöbbentően aljas Ze ai 0Z1 ' rágalmak jelennek meg ennek ha- . Babjain és ez eljut, sajnos, a Fran- A fiatalságról ciaországban élő becsületes magya- ......................... r okhoz is. A mi sajtónkat, vagy Rövid svájci, illetve franciaországi könyveinket itt senki sem találja tartózkodásunk során is megállapít- meg. Egész Genfben, vagy Francia- hattuk, hogy éleg különbség van a ország azon helyein, ahol jártunk, naSyváros ifjúsága és a hegyvidéki egyetlen magyar nyelvű kiadványt városkák fiataljai között, nem láttunk, egy „Magyarország Annemasseban. Chamonixban — autóúljai”-n és egy „Hét nyelvű ahol a legtöbb fiatal barátunk van 6Portszótár”-on kívül. — a fiatalság általában szerénv, de Mennyivel mások azok a franciák, yidám, jókedvű, .jólnevelt. Többnyire akik, ha rövid ideig is, de személye- ipmosok, áruházi kiszolgálók, kis- sen győződtek meg egy évvel ezelőtt tisztviselők, akik az élet szépségét a magyar dolgozók életéről és akik abban keresik, hogy mint alpinisták, most már el is hiszik, amit mi a ma- a hegyeket járják, vagy részt vesz- gyar nép boldogulásáról elmondunk. együttes munkájában. így különösen az utóbbinak tömegeket tudnak szerezni, hiszen a chamonixi Fgy évvel korábbi epizód jut Rhodos ünnepségen mindenki az elő- eszembe, amikor művelődési házun- adásunkon volt, aki éppen nem volt Egy új kultúrotthon avatása elsőtelekes község bányászai és termelőszövetkezeti dolgozói július 23-án, vasárnap ünnepre gyűltek össze. Arcukon öröm és megelégedettség sugárzott, hiszen az új, jelentős társadalmi hozzájárulással épített kultúrotthont avatták. Ott állt előttük készen, csalogatóan a minden ízlést kielégítő létesítmény. A kultúrház építésének költsége meghaladja az egymillió forintot. A beruházás jelentősebb részét a Nehézipari Minisztérium és a megyei tanács fedezte, míg több, mint 200 ezer forint értékű munkát a község dolgozói fedeztek társadalmi hozzájárulással. Az új művelődési otthon 250 férőhelyes, tágas, világos előtere, olvasóterme, könyvtára van. szép, külön tágas terem és iroda áll az ifjúság, tanácskozó, illetve pipázó terem pedig a nyugdíjas bányászok rendelkezésére. A helyiségeket szép, modem bútorzattal rendezték be. Ezenkívül új filmszínházat is kapott a község. Viták, nehézségekkel teli szervezések előzték meg a munka egyes fázisainak végrehajtását, azonban az építés előrehaladtával egyre jobban nőtt a dolgozók lelkesedése. A munka megszervezésében és a társadalmi erők összefogásában eredményes munkát végzők közül elsősorban Endrész Pált, a munkálatok vezetőjét és az új kultúrotthon igazgatóját kell megdicsérnünk. De dicséret illeti mindazokat, akik tevékenyen részt vettek a munkálatokban. Az ünnepélyes megnyitón többüket jutalomban is részesítette a községi tanács. Csak akkor tudjuk kellőképpen értékelni e szép létesítményt, ha visz- szagondolunk arra a korszakra, amelyet a Rima—Murányi nagyságok, a bányászok élet-halál urai adtak a dolgozóiknak. Minden kulturális lehetőségtől elzárták munkásaikat, sőt még a legszükségesebbet, az iskolai tanulást sem engedték meg. Még az élettől is elvették kedvüket. Csupán egy lehetőséget biztosítottak számukra; hogy a kocsmába hordhassák pénzüket. Ez is hasznot jelentett széCervantes emlékezetére Madridban hamarosan megkezdik egy új városnegyed építését. Az új kerületet teljesen Cervantes, a nagy spanyol költő emlékénél: óhajtják szentelni. Dulcinea, Don Quijote kedvesének tiszteletére a kerület az mukra, mert a pálinka ára szintéit az ő zsebükbe vándorolt. A munkálatok elején akadtak a faluban olyanok, akik nem hittek a művelődési ház felépítésében, s így ki is vonták magukat a munkából. Ezeknek a község 120 lelkes dolgozója válaszolt: a társadalmi összefogás hatalmas erő, amely nemcsak! egy másfélmillió forintos kultúrhá- zat képes felépíteni, hanem, ha keii, egy új várost, sőt még annál is többet. £s ha végig járjuk megyénket, ■*"' azt látjuk, hogy a falvak egymással versengve, saját erejük hozzáadásával, gomba módjára szaporítják az új művelődési otthonokat, a tanulásnak és szórakozásnak * fontos bázisát. Benyák Béla „El nuevo Toboeo” nevet kapná, és minden utcát Cervantes művének egyik alakjáról neveznének el. A kerület főterén jelképes szélmalmot szándékoznak felállítani. Cjuszi jHjJbábj— T^COZZ tCiroilf LXVI. meglepetten nézett a Mindenki hadnagyra. — Tehát ez a lány szöktette meg a foglyokat! — mormogta Lafarte. Sietve Gazsóhoz fordult. — És ezek a lányok önre voltak bízva! — mondotta. — Nem tud ön semmit az éjszaka történtekről? — Nem... hadnagy úr! Az egészségügyi szobában pillanatok alatt csődület támadt, amikor kiszivárgott a hír, hogy a foglyokkal együtt az egyik lány is eltűnt. — ön sem vett észre az éjszaka semmit? — kérdezte a hadnagy Hargitaitól. — Nem ... Nagyon jó alvó vagyok. Most is aludtam, mint a bunda! Az egyik őrmester a homlokára csapott és felkiáltott. — Megvan!... Most már értem!... Mindenki rábámult. — Mi van meg? ... Tud valamit az éjszaka történtekről? — kérdezte izgatottan Lafarte. — Igenis, hadnagy úr! — Kérdően nézett rá mindenki. — Nos, halljuk! — intett a hadnagy. Az éjjel nagyon rosszul aludtam. Többször felébredtem. A szélvihar rettenetesen zavart. Éjfél már jóval elmúlt, amikor immár negyedszer ébredtem fel, ezúttal arra, hogy valahol az ajtót ki-be csapkodja a szél. Az ajtó vasa hangosan csattant, a sa- fokvas panaszosan csikorgott. Vértem, hogy majdcsak megszűnik a zaj, de az inkább fokozódott. Elmondtam néhány miatyánkot, ' aztán felugrottam fekhelyemről és dühösen kisiettem ... Becsaptam az egészségügyi szoba ajtaját és visszafeküdtem ... — No várjon csak — állította meg a hadnagy —, az udvaron nem vett észre semmit? — Semmit, hadnagy úr. Egyébként az orromig se láttam, olyan koromsötét volt... Én is csak megszokásból, az erődöt ismerve jöttem inkább az ajtóig, nem pedig a szemem vezetett... — Ezek szerint a lány nem sokkal azelőtt távozott a szobából — gondolkozott hangosan a hadnagy. Hirtelen Hargitai felé fordult. — Kulcsra volt zárva az ajtó? — Igen. Minden este kulcsra zárjuk. — Tehát a lány kinyitotta, kisurrant és az ajtót nyitva hagyta. Csodálatos viszont, hogy senki se vette észre, önök sem észleltek semmit? — kérdezte az animita lányokat. — Nem, semmit. — A szélvihar nagyon jó cinkosa volt a menekülőknek! — mondotta az előbbi őrmester. — De mit mond a legilletékesebb, az őr? — Eh — legyintett dühösen Lafarte —, mafla mind a három. Egyik sem mondta meg a váltójának, hogy a bunkerben foglyok vannak. A hajnali őr semmiről sem tudott... Csak az üres bunkert találta ... No. gyerünk! . .. Rendeljen el sorakozót! Létszámellenőrzést tartunk... Hátha egyéb meglepetésben Is lesz részünk. Az udvaron hamarosan felharsant a kürt. Az ellenőrzésen az erőd minden tagjának részt kellett vennie, még a könnyebb betegeknek is... Az egészségügyi szobából is kivonult mindenki, csupán Gazsó és az egyik beteg nem tudott lábra áiini... Hargitai és a két lány is ott állt a sorban. Az ellenőrzés nem tartott sokáig. Végeztével Lafarte ismét az egészségügyi szobüba sietett. — Ne haragudjék — mondotta halkan —, ez a rendkívüli esemény egészen felzaklatott. Hogy van? Még nem is érkeztem rá érdeklődni. — Állapotom semmit sem javult... Sőt... — Igazán sajnálom ... Odaintette Hargitait. — Kérem, tegyen meg mindent Gazsóért. Ha nem javulna, holnap a karavánnal elküldjük a központba... A karaván már bejárta az összes helyeket. az utánpótlást szétosztotta... Bá-Kánba visszafelé menet elviszik a beteget. — Hadnagy úr — kérdezte Gazsó halkan. — A létszámellenőrzés mit állapított meg? ... Más nem hiányzik? — De igen ... — Lafarte hadnagy közel hajolt a beteghez és szétnézett, mielőtt válaszolt: — Ezt nem akarjuk dobra verni, hátha a két eset között valami összefüggés van ... Lhan Nung eltűnt. Hauswirth pékmestert pedig hajnalban meggyilkolva találták szobájában.^ Gazső riadtan felült — Micsoda? — Hauswirthet minden bizonnyal vietnami ölte meg ... Éles kup-kup- pal levágta a fejét. Feltehetően Lhan Nung tette. De miért? ... Pedig kár, hogy Hauswirth meghalt... Napok óta úgy éreztem, mondani akar valamit ... De mit? ... Nem sürgettem ... Gondoltam: ha fontosnak tartja, úgyis elmondja. Pedig ha közölte volna, most talán nem állnánk itt ilyen tanácstalanul, tisztábban, világosabban látnánk mindent... No, mindegy!... Az M. P. megkezdte a nyomozást... Először az őröket hallgatják ki... Jönnek majd ide is... De ön csak pihenjen ... Ne izgassa fel magát... És igyekezzék mielőbb meggyógyulni... Gazsót ismét a hideg rázta ... Teste meg-megrándult. fogai összekoccantak. A hadnagy izgatottan kiáltott. — Hargitai!... A fogtechnikus odasietett, előkészítette az injekciót. A hadnagy csendben kilopakodott a szobából. Hargiiaj megfogta Gazsó karját, újra belenyomta a tűt. Gazsó bágyadtan rátekintett. Hosz- szasan nézte, szeme előtt elmosódottan jelent meg a fogtechnikus képe. Aztán egy másik arc villant fel előtte, Hauswirthé ... — Hauswirth ... Tudod, arcán mindig gúnyos mosoly jelent meg, mikor velem beszélt... Kezében tartott ... Már el akart árulni a hadnagynak, de Lhan Nung végzett vele... így tett pontot az ügy végére... Hirtelen felült. — Nem igaz! — kiáltotta. — Mi nem igaz? — kérdezte meglepetten Hargitai. — Amit Hauswirthről mondottam... — Nem mondtál semmit... Gazsó kimerültén dűlt le az ágyra. Agyában Összezavarodott a valóság és az emlékezés ... Nem tudta, mi az, amit mond és mi az, amit csak gondol. Testét addig soha nem tapasztal* forróság lepte el. Hargitai kétségbeesetten állt Wf mellőle. A beteg állapota másnapra semmit sem javult. Hargitai izgatottan sietett be Lafarte hadnagyhoz. — Nos, hogy van a beteg? — kérdezte Lafarte, mielőtt a fogtechnikus egy szót is szólhatott volna. — Rosszul... Nagyon rosszul... Már félrebeszél... És én nem tudok vele mit kezdeni... Hadnagy úr, egész el vagyok keseredve... Én nem értem ezt a munkát... — Nyugodjék meg... — izgatottan az órájára nézett. — Egy óra múlva itt lesz a karaván!... Gazsót elküldjük a központi kórházba... ön pedig valahogy majd csak elboldogul itt... — Hadnagy úr, ha ő elmegy, én meg sem tudok moccanni... Én nem vállalhatom a felelősséget az erőd egészségügyi helyzetéért. .. Én nem akartam elvállalni azt a munkát... Minek tettek oda? ... — No... menjen vissza szépen és készítse el a beteget az útra ... Ami pedig önt illeti, nyugodjék meg, majdcsak- lesz valahogy. Hargitai visszasietett az egészség- ügyi szobába, a beteget felöltöztette, hajózsákját előkészítette, néhány óra múlva pedig szomorúan fogott vele kezet. A mentőautó odaállt az egészségügyi szoba elé ... Amikor meghallották. hogy az 57081-est kórházba viszik, többen eljöttek búcsúztatására, volt betegei, honfitársai. Ott volt Lafarte hadnagy is... Valamennyien sorra kezet szorítottak a beteggel. Néhányan könnyeztek ... Hargitai és egy markos magyar fiú felemelték a hordágyat és betették az autóba. Gazsó mellé odakészítették hajózsákját is ... A tank felzúgott, a karaván kigőe*- dűlt az udvarról... * (Folytatjuk.
