Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-25 / 173. szám
4 RSZAKMAGYARORSZAO Kedd. 1961. július 25. KOVATS GYÖRGY: Mozaikok Svájcból és Franciaországból A disszidensekről Géniben 200 magyar disszidens van. Több nem kap letelepedési engedélyt. Természetesen Svájcban és Franciaországban több ezerre rúg ezek száma. Megtudtuk, hogy ezeknek sok azonos jellemvonásuk van. Először is majdnem mindegyik nemes származású. Éppen ezért bemutatkozásnál, vagy franciául kinyomtatott névjegyükön családi nevük előtt a franciában használatos „de” szócskát alkalmazzák. Majdnem mindegyik mérnök, aki papírjait elveszítette az 1956-os „magyarországi harcok”-ban. Talán kivétel nélkül mind politikai menekült, azonkívül „hős szabadságharcos”, aki minimum 10—15 szovjet harckocsit robbantott fel gyújtópalackkal. Ezek mind olyan érdemek lehetnek, amelyek állást és megélhetést biztosíthatnak számukra. * A disszidensek közül egyébként sokan körülvettek bennünket, de minden más magyar csoportot is. Még Franciaországba is átkísértek. Többen közülük megjátszották a világfit, a járatos genfi lakost, akik előtt elsősorban a bárok ajtajai állnak tárva-nyitva és akik már nem tudnák megszokni a „nagyvonalú élet” után az „otthoni melót”. Volt, aki éppen most hagyta ott ki tudja már hányadik munkahelyét, mert a „maszek mester” rosszul fizet. Másnak a munkaadója rájött, hogy a „szerencsétlen, magyar üldözött munkása” iélrevezette. Volt, aki őszintén bevallotta, hogy sokat kell dolgozni a havi 700 frankért, de nem jöhet haza, mert tudja, hogy az „oroszok elhurcolják”. Találkoztunk olyannal is. akinek valóban jól megy, kevés munkával, nem tudni milyen utakon, de sok pénzt keres, autón jár. * Többen közülük elkísértek a pályaudvarra és könnyezve integettek a Magyarország felé távozó vonat után. Olyan érzésem volt ekkor, hogy legtöbbjük szívesen jönne haza, hiszen — saját bevallásuk szerint is — a honvágy szinte leküzdhetetlen. Kérdésükre elmondottuk: ne várják, hogy diadalkaput állítunk hazatérésük alkalmából,-de a becsületes kenyeret megkapják, ha hazatérnek. Politikai mozaikok „Szabadon élni, vagy meghalni”. Hatalmas márványtáblára vésve áll ez a nagyjelentőségű mondat a Cha- monixból Annecy városába vezető út mentén, egy partizántemető bejáratánál. 130 hős nyugszik itt, akik a fasiszták elleni hősi harcban elestek, vagy akiket a németek fogságba ejtettek és kivégeztek. Minden korosztályt megtalálunk itt. Megható az a kegyelet, hála, tisztelet, amellyel a lakosság a hősök emlékét őrzi. Nem hervad el a friss virág a sírokon és a hozzátartozók, barátok márványtáblái őrzik a hősi harcok emlékét. Egy öreg bácsi 16 év után minden nap itt van fia sírjánál, most is találkoztunk vele. Csoportunk néhány perces néma ciaország, ha nem volna az algériai háború!” Jóllehet, a távolabbi célokat nem látja tisztán, de hogy a francia nép jobban élhetne, ha az algériai óriási hadikiadások nem volnának, az bizonyos. Egy munkás mondotta: „Egy héten két napi keresetünket Viszi el az algériai háború!” A tárgyalások ideje alatt is robbant plasztikbomba Evianban. Egy városi elöljárót, az egyik francia veEvían. A francia—algériai tárgyalások színhelye. gyásszal rótta le kegyeletét. Francia vezetőink és barátaink szemébe köny- nyet csalt a visszaemlékezés. Mr. Paul Vinit, egyik kísérőnk és barátunk szintén velük harcolt annakidején a szabadságért, az életért, ismerte valamennyiüket... * Egy verőfényes délután Evianban jártunk. Ekkor már olvastuk a francia lapokban a tárgyalások megszakadásának hírét, természetesen az „algériai fél hibájából”. Meglehetős izgalommal kerestük a tárgyalások színhelyét, hogy emlékeinkben, fényképeken megörökítsük a történelmi nevezetességű helyet. Francia barátaink készségesen mutatták meg a villát, ahol néhány nappal korábban még volt igyekezet és remény — legalábbis az egyik oldalon — egy évek óta tartó vérontás befejezésére. A palotával szemben, közvetlenül a Genfi-tó partján fehér kereszt jelzi azt a helyet, ahol naponta le- és felszállt az algériai küldöttséget szállító helikopter. Az egyszerű franciák aggódtak a tárgyalások megszakítása miatt. Minden bizonnyal —•. így mondták — csak átmeneti szünet állt be. és hamarosan folytatódik a tárgyalás. Egy idősebb tanítóval beszélgettem Evianban. aki szó szerint a következőket mondotta: „Paradicsom lenne Franzetőnk személyes ismerősét és barátját ölte meg. Amikor megkérdeztük, ki volt a merénylő, kihangsúlyozta: „Nem muzulmán, hanem francia fasiszta”. Sok más példa bebizonyította; a francia nép nem kívánja az algériai háborút, minden vágya, hogy mielőbb befejeződjék! * Utunk során több helyen — ahol erre idő és lehetőség volt — felvet tűk a kapcsolatot a kommunistákkal és a szakszervezet vezetőivel. Chamonixban mintegy fél órát sikerült az egyik kommunista veze'.ővel beszélgetnem. Megállapíthattuk, hogy a különleges viszonyok között óriási feladatokat vállalnak magukra, kenyerüket, szabadságukat veszélyeztetve végzik a mozgalmi munkát. Nagyszerűen ismerik a magyarországi állapotokat, még a népművelési munka hatalmas lehetőségeit is. Annemasseban három fiatal, nagyon kedves, intelligens ember személyében Ismertük meg a szakszervezet helyi vezetőit. Elmondották, hogy Svájcba járnak át naponta dolgozni, mert a mozgalomban való részvételük miatt Franciaországban nem kapnak állást. íme a valóságban így fest a kapitalizmusban a cselekvési szabadság. (Folytatjuk.) Térzene — népi zenekarról Július 26-án, szerdán féltizenegy órai kezdettel a miskolci szórakoztató zenészek szakszervezetének népi zenekarai műsort adnak a Szabadság téren. Az összevont, 25 tagú zenekar élén a legismertebb prímások — ifj. Bordás József, Csanya Bertalan. Jónás János. Jónás Károly, Kótai Károly, Vadász Dezső, Vadász Gyula, Váradi József — muzsikálnak. A közönséget magyar népdalcsokorral, palotásokkal, verbunkosokkal szórakoztatják. A zenészek a nyár folyamán néhány termelőszövetkezeti községbe is ellátogatnak, ahol szintén műsort adnak, augusztus 20-án pedig a Miskolci Szabadtéri Színpadon szórakoztatják a közönséget. Mai tárgyú új magyar filmek forgatására készülnek Jól haladnak a megkezdett alkotások felvételeivel A Hunnia Filmstúdióban befejezték a Napfény a jégen című zenés- táncos burleszket, amelyet a tervek szerint augusztus 24-én mutatnak be. Mészáros Gyula rendező és forgató- csoportjának tagjai az utolsó simításoknál tartanak az ígéret földje című újdonságon. Ezzel egyidejűleg befejeződtek a felszabadulás utáni évek hangulatát felidéző Vince című újdonság külső felvételei. Megörökítették már a Két félidő a pokolban jeleneteinek nagyobb részét is; a forgatást Budakeszin külső felvételekkel folytatják. Ugyanígy a Nem ér a nevem című vígjáték alkotói is jól haladnak; a mai tárgyú történetneik több mint felét a celluloidszalag őrzi. Hasonló gyors ütemben hidad a Pesti háztetők című új magyar film forgatása. Hozzákezdtek több alkotás forgatásának előkészítéséhez, ezek mindegyike a felszabadulás után, jórészt napjainkban játszódik. „Útban magunk felé” egy fiatal újságíróról szól, Bán Frigyes egy vígjáték forgatására készül, az újdonság címe: Felmegyek a minisztériumba. A megfilmesítésre váró forgatókönyvek közé tartozik Csizmarek Mátyás: Egy autóbusz nem áll meg című története is. A „Megszállottak” hőse egy fiatal mérnök, aki a Szovjetunióban szerezte diplomáját. Augusztus 10-ig írásban lehet jelentkezni a Felsőfokú Épületgépészeti Technikum nappali tagozatára Az 1961—62-es tanévre 80 hallgatót vesznek fel a Felsőfokú Épület- gépészeti Technikum nappali tagozatára. Az oktatási idő három év. Az oktatás elméleti és gyakorlati részből áll. A hallgatók a harmadik évfolyam végén államvizsgát tesznek és ennek alapján épületgépész oklevelet kapnak. A felvételre jelentkezhetnek azok a 30 évnél fiatalabb érttségivel (vagy azzal egyenértékű egyéb oklevéllel) rendelkező fiatalok, akiknek legalább egy éves szakmai gyakorlatuk van, s felvételüket a munkaadó is javasolja. A felvételnél előnyben részesítik azokat a pályázókat, akik szakmunkásképesítést szereztek. A hallgatók a többi felsőoktatási intézmény hallgatóira vonatkozó szabályok szerint kötelesek tandíjat fizetni, illetve részesíthetők állami támogatásban, társadalmi tanulmányi ösztöndíjban. A vidéki hallgatókat indokolt esetben diákotthonban helyezik el. A jelentkezési kérelemhez csatolni kell: az érettségi bizonyítványt (vagy annak hiteles másolatát), részletes önéletrajzot, orvosi igazolást, a szülők keresetéről és vagyoni helyzetéről szóló hivatalos igazolást, a munkahely igazolását a szakmai gyakorlatról, (az esetleges szakmunkás bizonyítványt is), az üzem ajánlását és az esetleges társadalmi tanulmányi ösztöndíjszerződés példányát. Az írásbeli jelentkezési kérelmeket 1961. augusztus 10-ig kell a Felsőfokú Épületgépészeti Technikumhoz eljuttatni. Címe: Budapest, IX. kerület, Kinizsi utca 1—7. Azok a jelentkezők, akiknek kérelmét elfogadják, augusztus végén az általános gimnázium matematika és fizika tananyagából felvételi vizsgát tesznek, továbbá rajzkészségükről is számot kell adnidk. IDŐJÁRÁS Várható Időjárás kedd estig: a felhőzet keleten is felszakadozik. Száraz, kora reggel helyenként párás idő. Mérséklődő északi szél. A nappali felmelegedés fokozódik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 6—15, legmagasabb nappaH hőmérséklet holnap 22—26 fok között. Qówa T^zazz 1/jotzoLy < •<S2K> JZS áiaionistdu LXV. Lassan elégett a gyertya az asztalon, csak a csonkja füstölgött. Gazsó belebámult mozdulatlanul. Hamarosan erős fejgörcsöt érzett, de nem volt hozzá lelkiereje, hogy elmenjen a gyógyszerszekrényig és bevegyen valamit. Idegesen rágyújtott... Körülötte csend és sötétség honolt. Ujjával elnyomta a füstölgő gyertyacsonkot, aztán végigheveredett ágyán. Cigarettájának parazsa kísértetiesen világított a sötétben. Mit tegyen? Ujjaival erősen megsimogatta, megmasszírozta homlokát, de fejgörcse nem csillapodott. Gondolatai szétszóródtak, nem tudott megfelelően koncentrálni. Hirtelen nagy-nagy forróság lepte el, néhány percig ká- bultan feküdt ágyán. Várta, hogy utána kirázza a hideg, de az elmaradt. Nagynehezen felállt, az asztalhoz botorkált, elnyomta cigarettáját. Visszaheveredett az ágyra. "Hamarosan ismét jelentkezett az imént tovatűnt forróság, mely nyomta, homá- lyosította öntudatát, csökkentette gondolkodási képességét, összeszorította fogát és ereje minden maradékát összeszedve felült az ágyon. Nem, nem szabad most elhagynia magát... Ezen az éjszakán tenni kell valamit!... Meg kell menteni Ti-tit és a két foglyot... Csak annyi ereje legyen!... Nem szabad betegnek lennie, mert akkor Ti-tiék elvesztek. Ö maga nem számít, csak Ti-tiéket megmenthesse!... Hajózsákja mélyéből előkotorta azt a pisztolyt, amelyet a napokban vásárolt a fenti erődben... Pisztolyt viselnie minden légionistának szabad ... Aztán előkereste azt a két kézigránátot is, amelyről senki nem tudott... Kimerültén visszabotorkált ágyához. Végignyújtózott rajta. Az erőd udvarán egy szélvihar száguldott tova, amely megrázta az egészségügyi szoba ajtaját. Gazsó hátán végigfutott a hideg ... Újabb szélvihar következett. Gazsó a homlokához nyúlt, ismét megmasz- szírozta, amikor egy kéz megérintette vállát. Fel akart ugrani, de a kéz erősen visszanyomta. — Maradj! — suttogta egy lágy- csengésű hang. — Ti-tikém, te vagy az? — Igen!... Tudtam, hogy nem alszol ... Tudtam, hogy te is valamilyen terven töröd a fejed ... — Ti-ti, el kell mennetek még az éjjel ... Holnap már késő, lesz! — Tudom. A bunker környékén jól körülnéztem az este... Sikerülni fog. Vállalom a terv végrehajtását. A környéket is ismerem. Holnap már mind a négyen biztonságban leszünk. — Nem négyen ... Hárman mentek csak... Én maradok ... Ti-ti megszorította Gazsó kezét. — Mihály! Miért nem jössz? — Nem mehetek ... Nagyon kimerült vagyok ... Nem jól érzem magam ... Csak bajba sodornálak benneteket ... — A foglyok is betegek ... Mégis erősek lesznek! Félholtan is jönnek. ... És utasítást sem kaptam rá ... Ti-tikém, mondd meg: Lhan Nung- gal elvesztettem a kapcsolatot, a német pékmester sejt valamit... Ez az út tovább járhatatlan... Utasítást kérek, de a lehető leggyorsabban, még holnap, vagy holnapután ... A lány a fiú kezére borult, csókolta, miközben megeredtek könnyei. — Mihály, gyere velünk ... Úgy érzem, ha most nem jössz, többé nem látjuk egymást... Gyönyörű volt az utóbbi két napunk, az erődöt sikerült félrevezetni betegségemmel... De én nem akarom, hogy ezzel vége legyen!... Én nem emlékeket akarok, hanem téged!... Gazsót újabb hőhullám öntötte el. Kívül tombolt a szélvihar. Megszorította a lány kezét. — Induljatok, Ti-tl... Ha az utasítás úgy szól; azonnal megyek utá- natok ... No, ne sírj... Találkozunk mi még . . . S élünk maid boldogan, te, Nao Ting és én ... És mindenki, aki a ti nagyszerű harcotokban részt- vett... A lány ügy megszorította a fiú kezét. mintha soha nem akarná elengedni. — Gyere velünk!... Az én kedvemért ... Ti-tid kedvéért... Gyere! Gazsó felállt. — Nem lehet... Menjetek... Nemsokára éjfél lesz... Az idő a legalkalmasabb ... A vihar is kedvez... Hamarosan utánatok megyek én is... Az asztalhoz ment, megkereste a kikészített fegyvereket. — Fogd Ti-ti... Csőrétőltött Pisztoly ... Csak akkor használd, ha feltétlenül muszáj. A torkolattűz úgyis elárul, hol vagy... Ez két kézigránát ... Veszély esetén inkább ezt használd ... Tudod, hogy kell vele bánni. Ez pedig három adag méreg... A negyedik nálam van ... Ha valami bajotok történik, én azonnal végzek magammal... Megtántorodott. TH-ti ijedten kapott utána... — Mihály!... De hiszen te egészen forró vagy ... — Ti-ti, indulj... Minden perc drága... A lány mégegyszer a fiú kezére Jporult. — Siess utánam — suttogta sírva... Az utasítás nem lehet más... Megölelték egymást hosszan, szenvedélyesen. A lány ezután lassan az ajtóig lopakodott, kinyitotta, aztán kilépett a koromsötét, háborgó, dühöngő éjszakába... Gazsó mint egy fatuskó zuhant végig ágyán. Úgy érezte, forog vele a világ. Nagysokára levetkőzött, rendbeszedte ágyát, lefeküdt... A percek óráknak tűntek. Feszülten figyelt, mikor hall lövést, vagy kézigránát robbanást... De csak a szél zúgott egyre erősebben ... Sikerült, biztos, hogy sikerült!... Ti-tlben, ebben a törékeny lányban hallatlan erő és. ügyesség van ... Vajon mikor fedezik fel a szökést? ... Két órakor őrségváltás... Akkor minden bizonnyal észreveszik... Órájára pillantott... Az apró. világító számlapú óra háromnegyed kettőt mutatott... Úristen!... Már csak egy negyedóra. Hirtelen felült az ágyán... De hiszen így azonnal rájönnek, hogy bentről engedték ki a lányt, mert az ajtó zárva van ... Odaóvakodott az ajtóhoz, halkan kinyitotta ... Visszabújt ágyába és türelmetlenül hallga- tózott... Az óra mutatója elérte a 12-est... Gazsónak minden idege megfeszült, szíve hangosan dobogott... No most. Az őrségváltás már körülbelül megtörtént ... A régi őr bizonyára jelentette, hogy a bunkerban két vietnami fogoly tartózkodik... Múltak a percek, eltelt egy negyedóra és nem történt semmi, csupán a szoba nyitott ajtaját csapkodta vadul a szél... Mi történhetett. Eddig még nem sikerült volna Ti-ti terve? ... Nem, ez lehetetlen .... Hát akkor? ... Kintről vad szitkozódás hallatszott Gazsónak torkában dobogott a szíve. Bebújt pokróca alá, s úgy tett, mintha mélyen aludna ... Egy őrmester közeledett az egészségügyi szoba felé... — Az úristenit neki, nem tudok ettől a vacaktól aludni — dörmögte. Nagy dühösen becsapta az ajtót... Gazsó fellélegzett. Talán az életét jelenti, hogy az őrmester felébredt az ajtócsattogásra. Izgalma, felfokozott idegállapotai alábbhagyott és akkor teljes erővel tört rá a láz. Ajka percek alatt ki- cserepesedett, arcán patakokban folyt a víz... A következő percben a hideg rázta ... Hánykolódott ágyán, dobálta magát, aztán ismét lecsendesedett ... i ... Hajnali ötkor Hargitai rémülten keltegette. — Miska! Miskal... Mi van veled? — Azt hiszem, malária ... Eddig megkímélt... De most elkapott... Injekciót adjál... Hargitai elrohant. Hamarosan visz- szatért az injekcióval. Fogta a beteg karját és belenyomta a tűt... — Hallottad? — kérdezte a fog- technikus. — Megszöktek a foglyok. Gazsó fellélegzett. Aztán lassan Hargitai felé fordult. — Pedig... betegek voltak ... Ma délelőtt még kezelni akartam őket..* Ebben a pillanatban Lafarte hadnagy robogott a szobába. — Gazsó? — kérdezte az eléje siető Hargi faitól. — Negyven fokos lázban fekszik... Megkapta a maláriát... A hadnagy odasietett a beteghez. — Megszöktek a vietnamia. — mondta halkan, idegesen. — P. iig betegek voltak, alig bírtak mozdumi. Az erődből segítette őket valaki... Ugye önnek is ez a véleménye, mint egészségügyinek?... — Hadnagy úr, ezek ha betegek is* nagyon sok mindent elviselnek és kibírnak!... A hadnagy izgatottan kutatott, keresgélt a szobában, benézett sorba a lányok szobájába is. Az utolsónál felordftott. — Az egyik lány megszökött!... (Folytatjuk.)
