Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
' ‘SbsSwt»*, t9#t. f&áftut tí. j- B^AKWAgWrAIMWMgA« T IRODALOM - MŰVÉSZET Feledj' Gyula ra,fM NY1KES fMRBí Könyvheti meditáció E« emlékszem még azokra a nepekm, amikor divat volt reggelinél bent az üzemben (de otthon is egyébként) szájtél ehesebb szemmel falni egry-egy ponyvaregényt. c Én emlékszem még .jól a szemekre; a pupillák tágult mélycégére, , az értelmetlenség lázától cserepe« ajkakra, amelyek érthetőbben magyarázták évtizedek őrékét, mint Picasso szimbolikus bikája a Kort. Remegő orcimpájti hagyatéka volt az a múltnak. 5 meddig kellett várni a fényűn» amelynek semmi a viz tizméteres mélyére betörni, amelynek indulási pontja és célja köefttt nem a súlytalanság törvénye hat, és nem a síkból kimagasló hegykoszorük állják el az útját f Micsoda út volt az idáig, hogy ma a munkás Tolsztojt kedveli és nem rémtörténetek íróját! Szinte eltörpül a dzsungelt út kusza folyandáros akadálya a szellemi buckák torlasza meneti! De nincs még vége a harcnak, s szép ez a harc, kommunistát harc a sötéttel a fényért, szép alakítása a jelennek, a mának. áíiiiA*** » a a a a a a a a » 'pálban forr a méreg, de nem akar visszavonulni, ha már a pénzt is elövette. Igaz, ennyi pénze nincs, mert sokat vásárolt, de maid. kér a Lajostól. Neki van. — Már csak egyezzünk meg ebben az ötszázban, a többit egy-két napon belül meghozom. Nézze, itt a betétkönyvem. 1 Az asszony beleegyezik. Az ötszáz forintról nyugtát ad, s Pál megkezdheti a költözködést. Alig másfél óra múlva itt van a tömött bőrönddel. Le is fekhet. Az asszony elkészíti a helyét. Előkerül egy lepedő, egy párna, egy — az asszony szerint — kitűnő kis pehelydunna, mely Pálnak a melle közepétől alig ér lejjebb valamivel a térdénél. A szoba dermesztő hideg. A telefon percenként, megszólal, — Már ki van adva! — kiabálja, tüntetőén az asszony. A másik szobából behallatszik a két gyerek marakodása. Pál kétségbeesetten kuporg a gycrmekágyból kiszuperábt dumuxeska alatt, és sóvárogva gondol a jól fütött legényszállásra. Délután kettőnél tovább nem bírja. Felkel, felöltözik, összecsomagol * elhatározza, hogy visszamegy a régi helyére. Vonjon le az asszony egynapi szállásdíjat, vagy vonja le akár a fél hónapot, egye fene. Ám az asszony megtartja az egész ötszáz forintot, egy huncut fülért nem hajlandó visszaadni. — Maga miatt hány lakót szalasztottam el, kedves Palika! A pénzt intézze el az urammal, majd ha hazajön, — s gondolatban hozzáteszi, — milyen kár, hogy nem fizette ki mind a háromezer forintot ez a Palika. Pál szomorúan távozik. Zsebében van ugyan az ötszáz forintos nyugta, s ez némileg megnyugtatja. Másnap újra itt van. — Visszalcapom o pénzem? — Míg új lakóm nem lesz, addig semmit sem kap. TT armadnap, tizednap, huszadnap. XJj lakó már rég van. Pál azonban egy vasat sem kap vissza. Egy hónap, két hónap, három hónap. A nyugtát, végül is átadja egy ügyvédnek, csináljon valamit. Az ügyvéd levelet ír az asszonynak, az asszony azonban fütyül az ügyvédre. Most már se pénz, se nyugta. És Pál lenn a bányában gyakran töpreng a történteken. — Miért kell előre fizetni hat hónapot, meg egy évet? A főberlötöl án állam csak egy havi bért kér. «— ügy látszik, mégis csak Pali voltam és nem Pál! Borsodi Gyula „Nem magamat féltem..."- Móra Ferenc — levelei tükrében A Levelesláda 1 Kénytelen külsejű, am fölöttébb tartalmas könyvecske jelent meg a minap. 159 válogatott levelet tartalmaz. Címe: Móra Ferenc Levelesládája. Szegeden jelent meg. ahol múzeum- és könyvtárigazgató, lapszerkesztő volt. abban a városban, amelynek saját bevallása szerint ,,legnagyobb mecénása” volt: „Neki adtam a napjaimat és az éjszakáimat ...” A Tíszatáj Irodalmi Kiskönyvtár alighanem eddigi legértékesebb darabját nyújtotta át most nekünk, amikor asztalunkra teszi Móra Ferenc Levelesládáját. Emeli a gyűjtemény értékét, hogy a levelek jórésze most került először nyomtatásba. A Tíszatáj Irodalmi Kiskönyvtár sorozatának szerkesztőin és kiadóin kívül főként Madácsy Lászlót, Móra kiváló ismerőjét illeti elismerés és hála. Ö kutatta fel, ő válogatta ugyanis a leveleket, ö rendezte azokat sajtó alá. ő látta el mélyenjaró. szemléletes és stílusos bevezetővel, alapos jegyzetekkel az anyagot. 2. Eddigi Móra-képünk E kép vonásait nagyjából így vázolhatnánk: Móra Ferenc haladó szellemű, demokratikus magatartású, becsületes író. A XX. századi magyar elbeszélő széppróza-irodalom egyik ragyogó tollú mestere. Olyan egyéniség, aki tehetség és jelentőség dolgában egyaránt nyomban a legnagyobbak, a Móricz Zsigmondok után következik. Termékeny művelője, a hivatás kötelezettsége alapján, a művészi újságírásnak. a tárca- és esszé-szerű publicisztikának. Buzgó és jelentős alkotó gyermek- és ifjúsági irodalmunk területén is, ahol Benedek Elekkel és Gaál Mózessel együtt ők hármán a „nagy klasszikusok”. Amellett sokoldalú, kiváló tudós, a történeti és. .természettudományok valóságos polihisztora, s szerencsés kezű. jó megfétástí gyakorlati, gya-. korló. „ásató” régész.' Ural költőnek indult, szíve szerint — az önmagunkról alkotott hamis tudat törvénye alapján — némi nosztalgiával mindig is csupán az szeretett volna lenni. Holott a tehetségével leginkább összhangzó műformák a próza területére esnek. Nem is elsősorban a regény és a novella, hanem az apróbb műfaj: a kötetlenebb csevegés, az anekdotázás szabadságát alkatilag is biztosító tárca az igazi Móra-zsáner. Nem volt hát csillag — egyik találó önjellemzése szerint — csak rózsetüz. mely azonban míg ég, meleget tud adni egyszerű embereknek!... Sokan szeretik az irodalomban csupán Tömörkény tanítványának és folytatójának látni. Móra azonban nagyobb írói tehetség. A néprajzi naturalizmushoz közelálló Tömörkénynél változatosabban, színesebben és távlatokat inkább nyitogatva ábrázol. ; Bizonyos, hogy nem csupán haladó ; szellemű, hanem gyakran igen bát- ; ran állást is foglaló demokratikus ; író (Földhözragadt János története, ; Földhözragadt Jánosék 1932-ben, ; Hannibát feltámasztása.). Mégis: vi- ; ;lágnézete idealista jellegű. Feszegeti, de nem lépi túl kora jellegzetes paraszti-kispolgári és haladó értelmiségi közfelfogásának kereteit. Mint Madácsy bevezetője mondja: Nem tud úgy polgárrá lenni, hogy szívében szegényparaszt ne maradjon, de paraszt se, hogy a polgári életformából ki tudna szakadni.’’ Szépirodalmi müveinek politikai tartalma tehát nem forradalmi. A forradalmi harc igenlése helyett a szomorkás vagy szatirikus-ironikus, az öngúnytól sem mentés humorú belenyugvás jellemzi az írót. Parászti-kispolgári radikalizmusával azonban csak egy lépésnyire marad el a kor legbátrabban szóló legális írójának, Móricz Zsigmondnak plebejus demokratiz- ; inusa mögött. j A Horthy-korszak rab Magyaror- •szágában Móra felvilágosult és „sza- I badgondolkodású” író volt. Igaz: nem 1 jutott el a forradalmi munkásosztály | történelmi hivatásának teljes felis- 1 méréséig — kivéve talán a dicsosé- |ges Magyar Tanácsköztársaság idősszakát, melyet becsületesen, hűsége♦ sen. mindvégig következetesen szol- jgált, és később, a „szegedi gondolat” I .jegyében pöffeszkedő és hóhéroló el- | lenforradalomkor sem tagadott meg ♦ — legbátrabb műveiből is hianyoz- S nak az igazi forradalmi távlatok. De | mert felvilágosult elem. gondolkodó ♦ fő volt. mert szívében megmaradt a t származása szerinti saegényparasztnak. életformájában, anyagi viszonyaiban kisembernek: látásmódja megőrizte a realitást, életábrazolása pedig — korlátái közepette is — népi érdekeket szolgált. Nagyszerű humorával nemcsak szórakoztatott, hanem azt fegyverként is forgatta. Jobbára ugyan csak a felszínen, de meg így is kíméletlenül tamadta vele az úri országveze- 1és romlottságát, ellentmondásait, álszenteskedő, „kultúrfölényről” papoló mellveregetését — ha másként nem: mikszáthos „odamondogatásokban". zárójelekben, félreérthetetlen célzásokban. Az államhatalom mindig is gyanakvással figyelte, „jeles” (azaz meg jegyzett) embernek, „destruktívnak” tartotta ... Végül: legkiválóbb elbeszélő művészeink sorába emeli Mórát közérthető. vonzo. hajlékony, népi ízekben is bővelkedő, tiszta magyarságé nyelve és stílusa. 3. A kép élesebbé váll Találónak és maradandónak mutatkozik ez a Mora-portré a levelek tükrében is. de élesebbé vált. A nem nyilvánosságnak szánt bizalmas baráti és ..udvarló” vallomások sem tartalmaznak ugyanis olyasmit, ami Móra emberségét kisebbítené. Sót. éppen a „titkos” közlés gátlástalansága folytán — hiszen a nyomtatott szóra leselkedő korabeli veszélyekkel nem kellett számolnia — olyan gondolatait is papírra vethette, amelyek inkább növelik szemünkben: tiszteletet keltenek sugárzó jelleme, nemes erkölcsi felfogása, határozottabban. gerincesebben mutatkozó politikai szemlélete, általában világnézete iránt. Mi hát az az új, az az élesebb, ami valójában csak e levelek tükrében sejlik föl igazán a Móra-arcon? Mindenekelőtt: belső életrajzának egy-egy részlete, néhány, eddig nem is sejtett „emberi problémája”. Feleségének korán kezdődött betegeskedése, emiatti bizonyos fokú eltávolodásuk, amelynek tragédiája elől menekülve, meg-megújulva kereste, s nem is hiába, a maga megértő női szellemi társát, „örök Júliáját”, de — a szó szoros értelme szerinti — tisztesség határain belül, nem vétkezve tettleg a védelemre szoruló, gyöngédséggel körülvett törvényes feleség ellen. Ilyen vonatkozásban teljes embert, talpig embert mutatnak a levelek, akit meghitt közelségben érzünk magunkhoz, mert — „többet szenvedett, jobban szeretett, mint a kívülálló szemlélő hinné róiti.” (Madácsy) Ámde nemcsak ilyen „lirar” zárakhoz adja kezünkbe a kulcsot ez a levelesláda, hanem Móra írói hitvallásához, világnézeti és politikai állásfoglalásához is. Már fiatal korában arra hivatkozva kéri egy vidéki Kossuth-ünnepség időpontjának vasárnapra történő megállapítását, hogy „vasárnap mégis nagyobb lesz az a publikum, amelyet főképp szeretnénk (ti. ő és barátja, a néprajzos, kihez a levelet intézi) látni hazafias ünnepélyeken: a köznép”. Szeged, mint ismeretes. már a Tanácsköztársaság idején is francia megszállás alá került. Ekkor írja Móra, midőn látja, hogy aa új rendnek a csak odasodródott karrierista exponensei az elsők a futók között: „Ügy nézem, jóformán magam maradok itt... a franciák, papok ... és bankigazgatók diktatúrája alatt. Nem magamat féltem, hanem ezt a boldogtalan proletártömeget, amely megcsalva és elárulva látja magát...”! Az ellenforradalom kezdetén ezt írja: „Tiz nap óta fehér terror őrjöng Szegeden ... Két nap alatt 220 letartóztatás. A lateiner szocialisták széthullottak, s ma mind letagadja, hogy szocialista volt... A Naplót otthagytam — én burzsoá lapot az életben többé nem csinálok.”. (E fogadalom tisztaságán nem ejt foltot, hogy betű szerint végrehajtani a Hort.hy-korszakban — nem csupán rajta múló okokból — nem tudta!) Nagyon komoly írói hivatástudatról és felelősségérzetről tanúskodik az a vallomás, amelyben megvilágítja. miért marad hűséges a „keresztény-nemzeti” kurzus szemében nem éppen előnyös megítéltetésű radikális-polgári, szabadkőműves szellemű Magyar Hírlaphoz. „Ezrével vannak a Magyar Hírlapnak olyan olvasói, nagyon kis emberek, akiknek én vagyok a vasárnapjuk... — ne mél- tóztassék félreérteni, úgy adom tovább, ahogy nekem írjak. Ezeknek « szemében én télé« több vagyok áránál, valami eszme, tisztesség, tisztaság, ilyenféle. Ezeket hagyjam én eU ezektől vegyem el az utolsó illúziót7” Se szeri, se száma a levelekben az olyan helyeknek, melyekből kiviláglik. hogy Móra átlátott a kor hivatalos köreinek ostobaságán, bürokratizmusán, népellenességén. gyűlölettel vonta meg a távolságot maga és a rendszer, maga és a hivatalos politika között, s ha leleplezéseinek erejét gyöngíti is olykor, gyakrabban fokozza a humor. Lassúnk belőlük három — önmagáért beszélő — példát. Az egyik: *... állítom, hogy s magyar paraszt jobbágy korában se szenvedett annyit, mint a kapitalizmus rabszolgájaként ma szenved" (1932-ből való levél)! A másik: „A tanítási rendszerünk rossz, s azok az iskolák rosszak, ahol a tanítóinkat nevelik, meg a tanítóink tanarait, s a magyar pedagógia pesti Olimpusán ülő uraknak. még ha tele volnának is jószándékkal. fogalmuk sincs a ma gya* mélységek életéröl. S aki nagyon becsületes szándékkal, néha a kétségbeesés keserűségével figyelmezteti ókét, annak szerencséje van. ha csak azzal hessentik el, hogy „laikus szamár.” Hiszen azt is megkaphatja* hogy „kommunista bitang.” Engem* tudomásom szerint inkább az első kategóriába sorolnak, ma mar jó- szándékomat még Klebelsberg bar»-' tom-uram se vonja kétségbe. Sajnos, ez nem a viszonosság alapján történik: én néha kénytelen vagyok kétségbe vonni az ő jószándékát.” (193M Végül a harmadik példa: egy Popper Aladár nevű zeneszerzőről akar közelebbit megtudni, mert az megzenésítette s ki is akarja adni a verseit. „Mégis szeretném tudni. krvel szállók a csillagok felé. A mester szavaiból azt vettem ki. hogy a forradalom Reinitz-ügyosztályában tevékenykedett, valami nóta-népbiztos vagy mi lehetett, azonban, mint mondja, sikerült neki idejeben útlevelet szerezni és elmenekülni —* a kommün elöl. Nem világosítottam föl, hogy nekem talán szimpatiku- sabb volna, ha a kommün »te« emigrált volna .. .* 4. A sokféleség egrségo A levélgyűjtemény szükségképpen sokféle anyagú. Tarka-barkasaga a levél-műfaj természetéből adódik. Mi a kötőanyaga, az egysegesitóje a sokféleségnek? Mert aki végigolvassa e könyvecskét, azzal az érzéssel tesaá le. hogy egységes hatású művel uoft találkozása. Két motívum tölti be itten a® egsN ségesitö szerepét. Móra humora az egyik, mely lényének legsajatosabb. leginkább é* megtestesítő megnyilatkozási formája. E humor élete utolsó napjaiban, a halál közeledtekor, a hihetetlen es mérhetetlen szenvedések közepette sem hagyja el. Talán a fentiekben idézett részletek is eléggé szemléltetik, hogy Móra sem ismerte * tréfát a humorban: világnézeti, társadalom- kritikai gondolatainak is a humor « felröpítője, ugyanakkor az öngtmy és ön bírálat, a rejtőzködő szemérem s az embertársak iránti gyöngééi figyelem ás kifejeződött benne Az igényesség, a színvonal a • másik egységesítő tényező. Móra a leveleiben is iró, kitűnő, jó, nem egyszer nagy író. A legparányibb értesítés* udvariassági gesztus is akaratiam# alkotássá válik tollán, Írói közléssé a legegyszerűbb emberi mondanivaló ä a leghétköznapibb ügyről 5. Iióbang Szerteszét sok Móra-levél lappang hat még. összegyűjtésük és közrehat csátásuk tanulság, közügy lenne — idő, fáradság, költség gátiad esőt ideig-óráig késleltethetik! A teljes „Levelesládá”-val még jm kább otthonra találna népünk szívéi ben a már is ott lakó Móra Fenem* Levelei alapján így formálhatta*» tömören summázó véleményt rőtet mindig mély fcútbóí merít, e bizton kéz könnyűségével húzza fel onnam a vödröt, melyben a váz üde m tiszta! írók, toliforgatók, járjatok »stüpsf. jahat StmKtm tmm
