Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
4 ESZAKMAGTARORSZAO Vasárnap. 1961. június 11. Vizsgák előtt Utolsó tanítási napok az iskolákban Történeti városközpontjaink általános városépítészeti probiémái Beszámoló a Magyar Építőművészek Szövetségének kibővített vezetőségi üléséről Szombaton, június 10-én befejeződött a lanitas az általános és középiskolákban. Holnaptól már ünneplőbe öltözötten ülnek az iskolapadokban az általános iskolák alsótagozatos tanulói, hogy a szülök és érdeklődők előtt lefolyó vizsgán számot adjanak egész évi munkájukról, a fel- so tagozatosok és a középiskolások pedig az összefoglalókon számolnak be tudásukról. Az utolsó napokban kerestünk fel néhány iskolát. Hernádnémeti A platánok, ezüstfenyők, harsak képezte hatalmas, gyönyörűen gondozott óriási park közepén álló, egykori földesúri kastélyból lett iskolában 466 tanuló készül a vizsgára. Marosi György igazgató igen bizakodva tekint az iskolai év vége elé. Az általános tanulmányi eredmeny a legutóbbi osztályozáshoz képest előreláthatólag egy tizeddel javul. A szülői munkaközösség mar megvásárolta a jutalomkönyveket, melyekkel a kitűnő és jeles tanulókat, valamint a járási és megyei tanulmányi és sport- versenyek győzteseit jutalmazzák. Előreláthatóan 60 tanuló kap jutalmat. Nagyon sókat jelentett az iskolát patronáló miskolci MÁV pályafenntartási gépállomás segítsége munkában. anyagban. Segítettek a politechnikai műhely fejlesztésében, szakmunkások, szakoktatók kiküldésével a politechnikai oktatásban és igen számottevő a támogatásuk az isikola környezetének még szebbé tételében. Remek padok, apró kerítések, sportpálya felszerelés ékítik a gyönyörű parkot, melyet szemgyönyörködtető- en tarkítanak az úttörők gondozta ezerszínű virágágyások. (Volna egy kérésük a hernádnémeti úttörőknek; szeretnek ha a gyönyörű parkban egy. igazi őzike sétálgathatna. Nagyon szívesen gondoznák, már gyűjtik, szárítják is neki télire a szénát, csak éppen még az őzike nincs meg. A miskolci erdészettől kérnek és várnak ebben segítséget.) Érdekeseik és figyelemreméltók a szülők megnyilatkozásai. Szeretnék ha az 5+1-es és a 4+2-es rendszerű középiskolai oktatásban nagyobb helyet kapna a mezőgazdasági képzés. Ugyanis, ha a gyakorlati foglalkozásokon nem kap mezőgazdasági képzést a fiatal, pusztán csak iparit, természetes, hogy inkább az ipar felé vonzódik és elvágyódik a faluból. Az általános iskolában már a középiskolai gyakorlati oktatás előkészítése főijük, és ezért figyelemre méltó, hogy a szülők ilyen problémákkal fordulnak a nevelőkhöz. Egyébként az iskolában folyó világnézeti nevelést nagymértékben könnyítette, hogy a szülők zömmel termelőszövetkezeti tagok lettek, maguk is az új életforma felé haladnak. Szórványosan még érződik a kettős nevelés, azonban az ebből eredő behatást az úttörő mozgalom es az iskolai nevelés erősen ellensúlyozza. Negyven tanuló hagyja el most az általános iskolát, közülük tizenheten jelentkeztek továbbtanulásra. A többiek döntő többségükben, otthon, a mezőgazdaságban maradnak. Tiszalúc Tiszai úc termelőszövetkezeti községben — bár rendkívül impozáns a központi iskolaépület, 1958-ban épült — a tanítás mégis szétszórtan, hat helyen folyik. Ennek ellenére jelentős javulás várható az általános tanulmányi eredményben és a 830 tanuló közül mindössze. 11 nem osztályozható, tartósabb betegségből eredő mulasztás miatt. Szabó Zoltán igazgató arról tájékoztatott, hogy az iskolát a Lenin Kohászati Művek elektroacélműve patronálja és annak dolgozói — elsősorban Kifló és Mar- góczi elvtársa.k vezetésével — rendkívül értékes segítséget nyújtanak mind anyagiakban lemérhető támogatásban, mind erkölcsi vonatkozásban. Bár Tiszalúc termelőszövetkezeti község, a fiatalok sajnos, nem tanúsítanak kellő érdeklődést a mezőgazdasági munka iránt. Az 54 most végző növendékből 22 jelentkezett továbbtanulásra, a többiek különböző iparágakban ' helyezkednek el, és mindössze 4 kiván a tsz-ekhez szerződni mezőgazdasági ipari tanulónak. Tekintettel arra, hogy Tiszalúcon továbbképző iskola is működik, a nevelők a IX. osztályban is továbbfejleszthetik a fiatalok gondolkodását és van remény rá, hogy többnek az érdeklődését tudják a mezőgazdaság felé fordítani. Általában ebben az évben a világnézeti nevelés már hatékonyabb volt, a kettős nevelés káros behatása erősen csökkent. Az év elejétől bevezették az iskolában az úi módszerű, közösségi szellemű nevelést — igen jó eredménnyel. Az általános iskolát elvégző fiatalok a jövőben a KISZ keretében végeznek kulturmunkát. Alsózsolca Az alsózsolcai általános iskola munkáját már jól ismertük. Kísérleti iskola ez, amelyben igen eredményesen dolgoznak az új, szocialista szellemű és műveltségű embert nevelő módszerek kísérletezésén. Azary Zoltán igazgatót nagy munkában találtuk. Az utolsó tanítási naptól június végéig, a tanévzáró tantestületi ülésig terjedő időre szinte percnyi pontossággal, menetrendszerűen kidolgozta a nevelőtestület feladatait, A kísérleti esztendő lemérése. az eredmények értékelése hatalmas munkát jelent az iskola minden nevelőjének. ötven tanuló hagyja el most az iskolát és abból '28 jelentkezett középiskolába. Többen ipari tanulónak, és mezőgazdasági tanulónak is jelentkeztek. Az iskola tanulmányi eredményei előreláthatólag javulnak a legutóbbi osztályozáshoz képest. Beszélgetés közben felvetődtek a tantervi problémák, a középiskolák és általános iskolák tantervei, illetve követelései jobb összehangolásának, jobb megismerésének gondolata, illetve kívánalma. — Az iskola növendékei egyébként színelőadással búcsúztatják az iskolai évet, és ottjár- tunkkor, a tanítás befejezése után, este még próbára maradtak vissza. Köröm Mintha nagyok lennének ezek a padok. A szőke, barna gyerekfejek alig emelkednek ki belőlük. Eleven, figyelő-szemű első osztályosok ülnek a padsorokban. — Ki a legjobb tanuló? — Rövid szünet után egy fiú magasba lendíti karját, és már mondja is: — Varga Marika! — és büszkén néz a mellette ülő legjobb tanulóra. Az feláll, — mintha még kisebb lenne — és mindenre elszántan néz „farkasszemet”. — Mit szeretsz a legjobban Marika? Felderült arccal, gyorsan válaszolja: — Mindent! Mindent szeretek! — Magabiztosan válaszol. Igaz, ők itt a legkisebbek, de már mégis mögöttük van egy év. Talán a legnehezebb év. Mecser Gyula Igazgatónak nem könnyű a dolga. Mindössze két tanteremmel rendelkeznek. Több osztályt kell összevonni, délelőtt is, délután is. Különösen azt sajnálja, hogy a természettudományi tárgyakat sem tudja kellő óraszámban tanítani. Sajólád — Természetes, hogy várjuk mi is a nyarat, — mondja Homolya Lász- lóné igazgató. — Habár... olyan érdekes ez, tudja... Ha néhány napig szünetel a tanítás én mindig ideges voltam. Akármilyen furcsa is, de idegesített a csend. Megszoktam már az állandó zsibogást. Az iskola itt teljesen osztott. Pár évvel ezelőtt készült el egy új épület — nagyrészt társadalmi munkában — és ezzel aránylag kényelmes helyet tudnak biztosítani mindenkinek. A társadalmi munkáról az igazgatónő jogos büszkeséggel beszél. A szülők nagyon sokat segítenek. Felsorolni is sok lenne, mit tettek eddig az iskoláért. Most egy üvegházat építenek, ahol a jövő tanévben már mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatást kapnak majd a tanulók. A legizgalmasabb téma jelenleg itt is a vizsga. Es utána? — Táborozni megyünk. Később, az új tanév kezdetén újra kirándulunk Aggtelekre. A nevelők közül azonban nem. mindenki pihen nyáron sem. Hatan a pedagógiai főiskolát végzik, és a vizsgákra készülnek. A következő évben és években ők is még jobb, még eredményesebb munkát akarnak végezni. Benedek Miklós—Priska Tibor A Magyar Építőművészek Szövet- *-*• sége május 31-én és június 1-én kétnapos ankétot rendezett Egerben történeti városközpontjaink városépítészeti problémáiról. A vitaindító előadást Granasztói Pál, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, műtörténész tartotta. Szerinte városainkat a múlt, a jelen, a jövő, a régi és az új teljességében keli látni. A történeti városközpontokban igen nagy anyagi és szellemi értékek halmozódtak fel, itt látható és érzékelhető legtöményebben a folyamatosság, a műltból-eredés, itt vannak a kulturális értékek felhalmozva, innen is van nagy vonzereje. A történeti városközpontok kutatásának célja, általános érvényű diagnózist és prognózist adni a magyar városközpontok fejlesztésére vonatkozóan. Ezt a munkát a közelmúltban Perényi Imre elevenítette fel tanszékével és végzett úttörő munkásságot. Eger város, adottságait tekintve, középütt van az alföldi és dunántúli városok között. Nagyszámú és összefüggő műemlékei a XVIII. és XIX. századból valók. Eger speciális helyzetét meghatározza: a vár és kapcsolata a központtal, a város kapcsolata a tájjal és Eger-patak helyzete a vár alatt. Történeti városközpontjainkban az a lényeges kérdés, hogy mit. miért és hogyan értékeljünk műemléki vonatkozásban. Mai szemléletünk szerint a történelmi városközpont nem rezervátum és nem szanálási terület, hanem élő és változó organizmus, amely semmiképpen sem lehet a fejlődés akadálya. Vannak azonban értékelésünkben olyan műemléki együttesek, mint a Dobó-tér, Eger- patak. Vár, Líceum, Székesegyház, amelyekhez nyúlni nem lehet, ezeket mintegy természeti akadálynak kell tekinteni és fenntartásukról gondoskodni kell. Az a lényeges kérdés most, hogy hogyan építsünk a történeti város- központokban? A válasz: modem, dinamikus épületek kellenek és nem vérszegény, semleges térfalak, igaz és őszinte módon kifejezve a kort és az eszmét, amelyben élünk. Olyan ez, mint az egyén beilleszkedése a közösségbe. Mint ahogyan a fa évgyűrűi növekednek és jelzik az organizmus korát, olyan látható láncolat jelzi a különböző korokat a vártól a székes- egyházig. s nekünk ezt a láncolatot kell napjainkban kifejező módon továbbfejleszteni. A történelmi városközpont funkciói közül elsősorban kell megemlíteni a központi szerepkört (kulturális, közigazgatási épületek, áruházak, fórumszerep, stb.) és a közlekedést. A városközpont és a forgalom elválaszthatatlanok egymástól. Amíg azonban a városok fejlődése bizonyos értelemben lassú folyamat, a közlekedés (technika) fejlődése igen gyors és hamar feszítőerőként jelentkezik a város fejlődésében. Meß kell állapítanunk, hogy a történelmi városközpont nem nyújthat olyan forgalmi kényelmet, mint egy modern város, egy korszerű országút, stb. A két fejlődési ütem ellentéte következtében előbb-utóbb beavatkozásra van szükség a városközpontokban. Ennek módjai: Forgalmi korlátozások, tilalmak, árkádositás, épület- bontás, stb., stb. Nem elhanyagolható a funkciók között a lakó-funkció sem. Nálunk általában nem „city”-jellegűek a városközpontok. Az eddigi vizsgálatok szerint az épületek zöme a központban lakóház, itt. van a legtöbb, emeletes lakóépü- let- A foghíj-beépítések nagy fontosságát itt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az udvarok beépítése igen kényes kérdés, az udvari légtérarányok döntő megváltoztatása révén egy-egy lakónegyed elveszti eredeti karakterét, szerkezeti sajátosságait, hangulatát. Az udvarok szanálására jó példát mutat Pécs belváros rendezési terve. A magasházak városképi hatásait, sziluette-gazdagító szerepét nem szabad elhanyagolni. A magasházak építése által nő a laksű- rűség, csökken a- szanálandó rész, építésük sok esetben kívánatos. Egy történelmi városközpont rekonstrukciójánál meg kell vizsgálni annak .regionális szerepkörét és kapcsolatait a város különböző részeivel, mert egy ilyen rekontstrukcíó nem lehet egy véglegesen lezárt grafikai álomkép, mint például: a velencei Szt. Márk tér, hanem a napjainkban élő ember igényeit és a reális élet kívánalmait is ki kell elégítenie. A vitaindító előadás után hozzászólások következtek, melyekre a későbbiek során még visszatérünk. A kétnapos, kibővített vezetőségi ülés anyagából, mi miskolciak is sokat tanulhatunk, hiszen a városok élő szervezetének tanulmányozásánál megállapításaink nemcsak egyes városokra vonatkoznak, hanem általános érvényű következtetésekre jutunk, melyeket fel kell használni városépítésznek, hatóságoknak es minden városát szerető polgárnak egyaránt, hiszen városunk nem csak a tudományt kedvelő akadémikusoknak, szakembereknek munkálkodási területe, hanem egész bonyolult szövevényeivel együtt a mi mindennapi életünk színtere, sétáló és szó- ralkozó-helyünk, munkahelyünk egyaránt. Kite Zoltán a M. É. SZ. miskolci csoportjának titkára. XXVIII. Alig múlt el néhány perccel éjfél, amikor újabb meglepetésben volt részük az erődbelieknek. A nyugati szárny irányából megszólalt a szabadságharcosok titkos hangszórója. — Idegenlégiósok! Idegen állampolgárok! A szabadságharcosok üzenetét tolmácsolom. Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy sokáig lesztek az erőd lakói. Igaz, most súlyos veszteséget szenvedtünk, így ti továbbra is a francia tőke zsoldosai maradtok, de veszteségeinkért valamennyien életetekkel fizettek, mégpedig hamarosan ... Egyetlen lehetőség van még számotokra, hogy megmentsétek életeteket ... Hagyjátok ott a légiót! . .. Mi lehetőséget adunk mindenkinek, hogy hazájába jusson, mivel magunk is tudjuk, hogyan kerültetek a franciák karmaiba, az általunk halálra ítélt zsoldos hadseregbe ... Végezetül pedig a parancsnoknak üzenjük! Vedd tudomásul végleges elhatározásunkat: mához 40 napra, azaz 1948. február 9-én a futingrai erődöt el fogjuk tüntetni a föld színéről! A felhívás utón néma csend borult a vidékre. Az erődbeliek zavartan indultak fekhelyük felé, a kapitányt helyettesítő hadnagy pedig a rádiós szobába rohant. Másnap, az erődbeliek — miután eltemették halottaikat — két csapatra oszlottak. Az egyik csapat — ebben voltak a magyarok is — az erőd súlyosan megrongált falam belül próbált rendet teremteni, a másik csapat pedig kivonult az erőd kapuján, hogy az elesett vietnamiakat először is kirabolja, utána közös sírba dobálja __ M ég 9 óra sem volt, amikor egy repülőgép jelent meg az erőd felett. Megtette a tiszteletkört, majd végig- hosszig pásztázta az erdőt. Célja az volt, hogy felderítse, merre vonultak vissza a vietnamiak és körülbelül hányán vannak. A gép több mint egy óráig keringett minden eredmény nélkül... Ekkor az erődön kívüli tisztáson leszállt. Alig ért földet a gépmadár, colonel Simon, a harmadik légiós ezred parancsnoka ugrott ki a pilóta mögül. Az erőd felőli út baloldalán tisztelgett a friss sirhan- tok előtt, majd a betegeket látogatta meg . .. Ezek után meghallgatta a hadnagy szóbeli jelentését. . • — Hadnagy úr — mondotta válaszképpen — együtt érzek önnel és a helyőrség minden egyes tagjávaL Tudom, ezredem századai közül a harmadik századra, az önök vállára nehezedik a legnagyobb felelősség. — Éppen ezért arra kérem önöket, továbbra is épp oly éberséggel őrködjenek, mint eddig. Ezt az erődöt minden támadással szemben meg kell menteni!... Ha ezt a vietnamiak elfoglalják, egyúttal elvágják az utat legészakibb erődünk. Ba-Kán felé. És ha utánpótlást, élelmet nem tudunk odaszállítani, az az erőd is elesik ... Futingra tehát kulcsfontosságú ... A mai naptól ön az erőd parancsnoka, egyúttal kinevezem főhadnaggyá ... Nos, főhadnagy úr, saját belátása szerint, parancsnokhoz méltóan teljesítse a jövőben kötelességét! Én, mint ezredparancsnok megígérem önnek, hogy a vietnamiak által ígért támadás idejére, nem marad magára. Utánpótlást a legközelebbi karavánnal küldök. Ezenkívül intézkedem Saigonban, továbbá a Na-faci és a Ba-káni helyőrség is készenlétben lesz. E perctől kezdve ön a felelős az erődért. Az ezredparancsnok látogatása kissé megnyugtatta a kedélyeket. A főhadnagy berendezkedett a parancsnoki szobában, az udvaron pedig tovább folytak a helyreállítási munkálatok késő estig ... Holtfáradtan értek szobájukba a magyar fiúk. Most is Bató Mihály körül csoportosultak, akit az ostrom után már nem az olaszok szobájába vittek vissza. Megnyugtatták a beteget. hogy hamarosan jön a karaván és azzal együtt ő is elmegy gyógykezelésre. Ezen az estén Almásinak, a szószólónak nem volt beszélhetnékje. Szokatlanul csendben ült helyén. Néha-néha előhúzta a zubbonya zsebében lévő fényképet, sokáig nézegette. majd újra visszarakta. A képről felesége és 5 éves kislánya nézett rá. A kislány óvodás kosarat tartott kezében. Almási nem bírta tovább, odaadta a fényképet a többieknek is. — Feleségem és kislányom. A legutóbbi levélben jött. A kép kézről-kézre járt. Néhányan a másik oldalát is megnézték, amelyen ez állt: „Apukám, édes jó apukám, mikor látlak viszont, mikor jössz már haza közénk. Apukám, gyere gyorsan haza, nagyon vár kislányod, Annuska és Anyu.” Almási szemében könnycsepp csillogott. A többiek meghatódva néztek rá. A bőbeszédű vidám legény öklével kitörölte szeméből a könnyet, aztán a többiekhez fordult. — Hej, fiúk, nem tudom mi van velem, de valami azt súgja itt belül, hogy igen nehéz napok elé állítottak a vietnamiak. En nem vagyok pesszimista — hiszen ismertek — sem pedig gyáva ember, de úgy érzem, most már nem lehet a vietnamiak szavát félvállról venni, mint eddig. Ügy érzem, a bennszülöttek betartják, amit ígértek ... És ha valaki életben maradna közülelek, értesítse szeretteimet... A cím a képen is rajta van ... A kis Kovács válaszolt, kissé mosolyogva, kissé fölényesen. — Ejnye már. Pali bátyám, ne légy annyira elcsüggedve. Igaz, hogy megfenyegettek bennünket, de talán még he búcsúzzunk ettől az árnyékvilágtól. Gondolkozz csak ... Rendben van, támadni fognak ... Mi vagyunk előnyben ... A legmodernebb fegyverekkel vagyunk felszerelve, saját erődünk falain belül vagyunk, biztos fedezékben, ezenkívül újabb segítséget kapunk, Na-Fac és Ba-Kán készenlétben áll a beavatkozásra, hát mi kell még? . .. De ha mindez kevés. több mint 10 ezer ejtőernyős tartózkodik a Távol-Keleten ... — No jó. jó — válaszolt elgondolkozva Almási. — De emlékezzetek csak vissza. Amikor idejöttünk, mezítlábas huszároknak csúfoltuk őket... Bátortalanok voltak, fegyverük sem volt megfelelő. Közülünk két ember egy vietnami századdal elbánt volna... Aztán jöttek a partizán harcok ... Sorozatosan rajtaütöttek járőreinken, megtámadták a karavánt* raktárak repültek a levegőbe... A lakosság segíti, támogatja őket... És ma már rendes katonai egységeket alkotnak, többféle fegyverük van. Rendszeres kiképzés folyik a csapatoknál, a szabadságharcosoknak egyenruhájuk, sőt rangjelzésük van! Ezt a hadsereget most már nem szabad félvállról venni! — Ugyan, Pali bátyám! — vágott szavába Kovács. — Szerintem — folytatta nyugodtan Almási — 40 nap múlva tárnádnak. ahogy megígérték. És ... egyik életbiztosító sem kötne velünk szerződést. amíg ebben az erdőben vagyunk ... — Igazad van. — Ügy igaz — hangzott innen is, onnan is. Sokáig beszélgettek még. A szavak mögött ott lappangott egy kis nyugtalanság, egy piciny félelem. S mintha Kovács magabiztossága, fölényessége is csökkent volna egy kicsit . .. Másnap a főhadnagy, az erőd új parancsnoka, szemlét tartott katonái és az erőd felett, majd ismét megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Délben a főhadnagynak különös ötlete támad!. Az erődtől délre fekvő tisztást — ahol az őrnagy repülőgépét leszállt — kétfajta méretű bambusznád karókkal kezdte megtűzdeltetni. Az egyik karó 20—30, a másik 5 centiméterre állt ki a földből. Két hét alatt annyira besűrítette a többszáz négyzetméternyi területet, hogy szinte egy talpalatnyi hely sem maradt szabadon. (FolytatiukJ
