Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

BSZAKMAGYARORSÍAG "Vasárnap, 1961. június 11. Moszkva (MTI). A moszkvai Nagy Kreml Palotá­ban, a Legfelsőbb Tanács üléstermé­ben szombaton délben ünnepi gyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy a szovjet fővárosban tartózkodik dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke és miniszterelnöke. Az ünnepi gyűlést Bobrovnyikov, a moszkvai városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. Tolmácsolta Sukarno elnöknek és kísérete tagjainak a moszkvai dol­gozók üdvözletét, majd hangsúlyoz­ta: a szovjet nép Indonézia és vala­mennyi más, a gyarmati sorból csak nemrég felszabadult ország őszinte barátja. Hatalmas tapssal fogadták a gyűlés résztvevői a szónoki emelvényre lépő Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogf Hruscsov és Kennedy találko­zója „nagy és réménytkeltő esemény volt az utóbbi idők külpolitikai fej­lődésében.” A népek azt várják — tette hozzá —, hogy „ezt az első hasz­nos érintkezést a feszültség enyhíté­sére irányuló további intézkedések , követik és sikerül megtalálni a nemzetközi problémák összehangolt megoldását.” Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy Sukarno elnök látogatása az indonéz és a szovjet állam szakadat^ lanul erősödő barátságának újabb megnyilvánulása. Megelégedéssel nyilatkozott arról, hogy a Szovjet­unió és Indonézia azonos nézeteket vall számos nemzetközi kérdésben. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke végezetül áttekintést adott a szovjet—indonéz kapcsolatok fejlődé­séről és kijelentette: „Megelégedés­sel üdvözöljük ezt a fejlődést.” Nasution tábornok, indonéz nem­zetbiztonsági miniszter, az indonéz hadsereg főparancsnoka beszédében tolmácsolta azt a meggyőződését, hogy Indonéziának Nyugat-Iriánért folytatott harcát végülis győzelem koronázza. Dr. Leimena, az indonéz kormány első miniszterének helyettese rövid beszédében kijelentette; Nagyra értékeli a Szovjetunió kormányának és személy szerint Nyiklta Hruscsovnak a gyarmati rendszer megszüntetése érdeké­ben tett erőfeszítéseit. Rámutatott a szovjet nép nagy sike­reire az új élet építésében és külö­nös elismeréssel nyilatkozott a szov­jet emberek neveléséről. „A szovjet nép nagy hazafiakat tudott nevelni, Fidel Castro bessélt a nemzetközi diákszövetség vezetőségének záróülésén Fidel Castro kubai miniszterelnök a nemzetközi diákszövetség vezető­ségi ülésszakának pénteki záróülésén beszédet mondott. TASZSZ-jelentés szerint hangsúlyozta, hogy az impe­rializmus és a gyarmati rendszer olyan teher, amely fékezi az emberi­ség fejlődését. Mind a gyarmati rendszer, mind az imperializmus az erkölcsi törvényeken kívül áll. A kubai kormányfő leleplezte az imperialista propaganda-gépezet te­vékenységét és többek között azt az állítását, mintha a kubai forradalom „a Szovjetunió” és „a nemzetközi kommunizmus” előretörésének kö­vetkezménye lenne. Áz imperialisták — mondotta — nem képesek megérteni az egyedüli igazságot: azt, hogy mi pusztán azért indítottunk felkelést, mert kizsákmá­nyoltak voltunk, mert nem akartunk többé amerikai gyarmat lenni, nem akartuk többé minden kérdésben az amerikai nagykövet engedélyét kér­ni, vagy minden problémával kap­csolatban kikérni a washingtoni nagykövetség véleményét. Szabadok akartunk lenni és ezért lettünk sza­badok. Castro hangsúlyozta, hogy az amerikai imperializmust Kuba ellen alkalmazott agresszív poli­tikájában egymás után érik a vereségek. Ha az imperializmus újabb csatákat akar vívni Kuba ellen, akkor azokat is elveszíti. * Mint az AP közli, a kubai kor­mány jegyzékben közölte, hogy haj­landó fogadni annak az amerikai bi­zottságnak küldöttségét, amely a Ku­bában hadifogságban lévő 1200 zsol­dos ellenében jóvátételként járó 500 traktor leszállításának további rész­leteiről tárgyalna. Az AFP detroiti jelentése szerint a küldöttség hétfőn délután utazik Kubába. Zorin felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén űz angolai háború valamennyi alrikai nép és állam érdekeit érinti New York (TASZSZ) A Biztonsági Tanács péntek dél­utáni ülésén az angolai vitában fel­szólalt Zorin, a Szovjetunió képvise­lője is. A felszólalásokat összegezve rámutatott: a szónokok többsége tel­jes megalapozottsággal jelentette ki, hogy Portugália Angolában kímélet­len gyarmati háborút folytat, s^ hogy ez a háború nemcsak az angolai nép, hanem minden afrikai nép és állam érdekeit is érinti. Teljesen helyesen mutattak rá, hogy Portugália csakis NATO-beli szövetségeseinek pártfo­gásával és segítségével folytathatja ezt a pusztító háborút. Zorin leleplezte a portugál gyar­mattartókat, akik olyasféle mesékkel próbálják félrevezetni a közvéle­ményt, hogy az angolai tragikus ese­mények a helyi lakosság soraiból kikerülő terrorista elemek tevékeny­ségének következményei. A szovjet képviselő nyomatékosan hangsúlyoz­ta, hogy Salazar fasiszta kormánya gyarmati háborút folytat Afrikában, tűzzel-vgssal rabszolgaságban akarja tartani egy Portugáliánál tizennégy- szerte nagyobb területű ország lakos­ságát. Az angolai hazafiak ellen in­dított büntető hadműveletekben 25 ezer portugál katona és a fel fegyver­zett telepesek egységei is résztvesz- hek. Eddig legalább 30 ezerre tehető a helyi lakosság áldozatainak száma és mintegy 80 ezren me­nekültek Kongóba. Bombázással több tucat békés falut töröltek el a föld színéről. Az öldöklések színhelyén eltcmetetlenül hever­nek a bennszülöttek holttestei, több helyen járvány ütötte fel a fejét. Zorin, mint ezt már korábban je­lentettük, módosító javaslatot ter­jesztett be. E szerint a háromhatalmi határozati javaslat érdemi részéhez, amely felhívja a portugál hatóságo­kat, hogy azonnal szüntessék be a megtorló-intézkedéseket, hozzá, kell fűzni, hogy a Biztonsági Tanács el­ítéli az angolai nép ellen folytatott gyarmati háborút. Ezt követően a határozati javasla­tot és az előterjesztett módosításokat: szavazásra bocsátották. A szovjet módosítás mellett négy küldöttség (a Szovjetunió, és a határozati ja vaslat három szerzője — Ceylon, Li­béria és az EAK), ellene három kül­döttség (Az Egyesült Államok, Ang­lia és Törökország) szavazott, négy küldöttség pedig (Franciaország, Ecuador, Chile és a csangkajsekista) tartózkodott a szavazástól. A NATO vezető hatalmai, az Egyesült Álla­mok és Anglia, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai, ezzel meg­akadályozták a szovjet javaslat elfo­gadását. Az ülés után Libéria, Nigéria és Ghana képviselői odamentek Zorin- hoz és kézszorítással köszönték meg a szabadságukért küzdő népek jogai­nak következetes védelmét. (MTI) Merénylet a Marsellle-i kommunista párthelyiség ellen Párizs (MTI) Plasztikbombás merényletet kö­vettek el a fasiszták pénteken este Marseille-ben a Francia Kommunis­ta Párt megyei szervezetének helyi­sége ellen. A robbanás szerencsére csak kisebb anyagi károkat okozott. A merénylők kiléte felől nem lehet kétség: tettük elkövetése előtt egy falra krétával felírták az OAS, az algíri ultrák és franciaországi fa­siszta szövetségeseik terrorista szer­vezetének, a hírhedt „titkos fegyve­res szervezetnek’* kezdőbetűit.. közöttük olyan embert, aki űrutazást tett — Jurij Gagarint” — jelentette ki dr. Leimena. Dr. Sukarno indonéz elnök be­szédében a XX. század három legnagyobb eseményének nevez­te a szocialista országok létrejöt­tét, a korábban elnyomott és függő országok felszabadítását, valamint az atomok világában végbement forradalmat, amely kozmikus forradalommá nőtt. Az indonéz államfő a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy az indonéz nép a maga harcában mindig érezte, a világ békeszerető népeinek, köztük elsősorban a szovjet népnek a támo­gatását és rokonszenvét. Dr. Sukarno beszédében közölte, hogy a Szovjetunió összesen mint­egy 800 millió dollár értékben bo­csátott hiteleket Indonézia rendel­kezésére. * Dr. Sukarno, az Indonéz Köztársa­ság elnöke és miniszterelnöke tiszte­letére a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a Szovjetunió kormánya szombaton • délután foga­dást adott a moszkvai Kremlben, A rendkívül szívélyes, baráti han­gulatú fogadáson N. Sz. Hruscsov köszöntötte az Indonéz Köztársaság elnökét. Hruscsov — többek között — hang­súlyozta: Sukarno elnök több mint másfél évtizede tölti be az Indonéz KÖ7társaság elnökének maras tiszt­ségét. A szabadságért, függetlenségért küzdő indonéz nén kénviselőiének hangja nemcsak Indonéziában hallat­szik, hanem az egész világon. Ezt a hangot meghallják a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek. Országaink támogatják Kongó, Laosz Algéria, Angola népeinek jo­gos harcát azért, hogy kivívják sza­bad, független, beavatkozástól men­tes életüket. Magától értetődő, hogy a szovjet kormány támogatja Indo­nézia jogos követelését: Nyugat- Irián egyesítését az indonéz anya­országgal — jelentette ki a szovjet kormányfő. Hruscsov befejezésül aláhúzta, nemcsak saját véleményét, hanem Sukarno elnök véleményét is kifeje­zi akkor, amikor megállapítja, hogy a két ország barátsága a továbbiak­ban is erősödni fog, a szovjet és az indonéz vezetők mindent megtesznek e barátság továbbfejlesztéséért. Sukarno válaszában köszönetét mondott a meleghangú fogadtatásért. Kiemelte: látogatásának célja nem csupán a személyi kapcsolatok kibő­vítése, hanem a két ország barátsá­gának továbbfejlesztése. Ez a barát­ság erős és senki sem bonthatja meg — hangsúlyozta az indonéz elnök, maid rámutatott: Az indonéz nép eltökélt szándéka, hogy folytatja harcát Nyugat-Irián felszabadításá­ért, folytatja küzdelmét az igazsá­gos társadalom felépítéséért. Ezután bejelentette: az Indonéz Köztársaság legmagasabb kitünteté­sét kívánja átnyújtani Leonyid II- jics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének és magas indonéz kitüntetést Jurij Gagarin őrnagynak, az első űr­hajós pilótának is. Az egybegyűltek meleg szeretettel köszöntötték Leonyid Brezsnyevet és Jurij Gagarint magas kitünteté­sük alkalmából. (MTI) Itt derű — ott ború E gy hét telt el a Hruscsov—Kennedy találkozó óta, de a világsajtó még mindig a két államfő megbeszéléseiről cikkezik. S e cikkek, kommentárok sok mindent elárulnak. A szocialista táborhoz tartozó lapok — a Pravdával az élen __ nyu­g odt, optimista hangon írnak a két erötömb vezetőinek megbeszélései­ről, hasznos találkozónak, jó kezdetnek nevezik a kétnapos bécsi ta­lálkozót. A Pravda június 5-i vezércikkében azt írja: a „Hruscsov— Kennedy találkozó az új enyhülés folyamatának első lépése”. Ugyan­ebben a cikkben az olvasható: „Elgondolkozva a találkozó eredménye fölött, a békeszerelő emberek ezt mondják: ez jó kezdet”. Az Izvesztyi­ja cikkírója a következőket állapította meg: „A felhők között megje­lentek a fénysugarak és szeretnénk remélni, hogy ezek a jövőben mind jobban utat törnek maguknak.” Az NDK-lapok Walter Ulbricht nyilat­kozatát kommentálva azt írják: „Hruscsov és Kennedy bécsi találkozó­ja fontos lépés a népek békés együttélésének a megteremtéséhez.” A moszkvai rádió meg azt mondta: „a bécsi találkozó csalódás az erőpo­litika és a hidegháború képviselőinek, mert a béke erőinek malmára hajtotta a vizet.” Hogy a szocialista táborhoz tartozó lapok optimista hangnemben, elé­gedetten írnak a bécsi találkozóról, ennek megvan minden alapja. Mert a Hruscsov—Kennedy találkozó megfelelt a hozzá fűzött remé­nyeknek, egy sor fontos dologról esett szó a megbeszéléseken, ame­lyeknek tisztázása segíti a világbéke megteremtését. Olyan légkör ala­kult ki a bécsi találkozón, amely után könnyebb lesz majd az égető nemzetközi kérdéseket békésen megoldani. A Szovjetunió, a szocialista tábor országai tehát elégedettek. Elégedett lehet a Szovjetunió azért is, niert jól halad a hétéves terv megvalósítása, az újságok egyre több es jobb termelési eredményekről számolhatnak be. A szovjet fővárosban tehát a bécsi találkozó sikere után derű és nyugalom uralkodik. Hruscsov elvtárs vidám hangulatban érkezett Bécsből Moszkvába, s láthatóan nem siet — nem kell sietnie, mint Kennedynek — beszámolni a bécsi megbeszélésekről, hanem udvarias házigazdához illően elkísérte Sukarno indonéz elnököt Szovjetunió-beli körutazására. Sőt annyira jókedvű a szovjet kormányfő, hogy az indo­néz elnök tiszteletére rendezett fogadáson még táncolt is. K ennedynek, az Egyesült Államok elnökének azonban egyáltalán nincs ilyen jó kedve. Mint ahogy egy amerikai lap kommentá­tora kesernyésen megjegyezte: „Ha nem is mondhatjuk, hogy Hrus­csov megtáncoltatta Bécsben Kennedyt, az bizonyos, hogy a találkozás után a szovjet kormányfőnek van kedve táncolni, — Kennedy inkább gondterhelt, Washingtonban komor hangulat uralkodik”. S Kennedy gondteltségét, Washington komor hangulatát az újságok híven tükrö­zik. Az UPI amerikai hírügynökség munkatársa fontosnak tartja ki­emelni, hogy „Kennedy és Hruscsov a kulcsfontosságú kérdésekben to­vábbra sem ért egyet és az újabb találkozóra nincsenek is határo­zott terveik.” Borúlátóan ír több New, York-i lap is. A New York Ti­mes például úgy véli: „Az úgynevezett bécsi szellem túlságosan fiatal ahhoz,, hogy bízni lehessen abban, hogy épségben teszi meg az utat Bécstől Géniig.” A Daily Sketsch írja: „A diplomaták most azt hiszik, hogy közelebb került a megvalósuláshoz a kelet—nyugati csúcstalálko­zó. Tévednek. Teljes méretű csúcstalálkozóra egyhamar nem kerül sor. Kennedy televíziós beszéde után pedig tovább romlott Washington és egyes nyugati körök rossz hangulata. Különösen az Egyesült Államok szövetségeseinek nem tetszett, Kennedy televíziós beszéde. A londoni Daily Express első oldalon közölt cikkében sajnálkozással állapítja meg, hogy Kennedy, televíziós beszédében sokkal több helyet szentel De Gaulle-nek, mint MacMillan-nek. A lap politikai tudósítója szerint nemzeti találgatásokra adott okot az a lény, hogy Kennedy lelkesen méltatta De Gaulle tábornokot, de MacMillannal folytatott megbeszé­léseit éppen csak, hogy megemlítette. A New Daily című jobboldali angol napilap főszerkesztője Oxíordban mondott beszédében azt a vé­leményét fejezte ki, hogy Kennedy hazatérve, világosan tudtul adta; „Ezidőszerint Franciaországnak nagyobb tekintélye van előtte, mint Angliának.” Erthető-e Kennedy gondterheltsége, Washington egyes imperialista köreinek komor hangulata. A legteljesebb mértékig. Hogy Washing­tonban nem valami rózsás a hangulat, azt aláhúzza az a tény, hogy Kennedy televíziós beszéde után néhány órával Rusk amerikai kül­ügyminiszter megjelent a kongresszusban és pénzt kért. nagyon sok pénzt az elnök programjának végrehajtására. A mammuttrösztök azon­ban nem szívesen adnak Kennedynek 5 évre 6 milliárd dollárt, különö­sen külföldi segélyekre. Érthető Kennedy és Washington komorsága, mert a bécsi találkozás után azonnal egy csomó bajjal, elintézendő üggyel kell szembenéznie az Egyesült Államok diplomáciájának. Ilye­nek például az angolai vérengzések, a fenyegető nyugtalanság Iránban* a dél-koreai katonai diktatúra bevezetése és ki tudná hirtelen felso­rolni, mi minden. Aggasztja az Egvesült Államokat a laoszi konferen­cia problémája is, ahol az Egyesült Államok még saját szövetségesei­nek maradéktalan támogatására sem számíthat. Gondot okoz Washing­tonban Berlin is. A Szovjetunió nem hagy kétséget az iránt, hogy a német békeszerződést már nem lehet sokáig halogatni. A z amerikai elnök tehát gondokkal van tele, mind saját hazáját* mind szövetségeseit illetően. Hruscsov elvtárs viszont tele vau önbizalommal és azzal a meggyőződéssel, hogy a kommunizmus, a bé­ke és a szabadság ügye háborús erőszak nélkül is győzni fog világ­szerte. Fodor László Milliárdosok őrangyala Régi kérdés, hogy kik élnek jobban az osztály társadalom ban, a gazdagok vagy a szegények? Az egyház, amely mindig dötőbiró- nak tekintette magát az ilyen jellegű vitákban — erről a kérdésről is egé­szen kategorikus véleményt alkot. E vélemény szerint — a szegények él­nek jobban. Hallgassuk meg, mit mond erről a kérdésről az olaszor­szági Lopeto városban megjelenő ka­tolikus bulletin: „A gazdagok soha nem elégedettek sorsukkal. Állan­dóan az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan gyarapíthatnák tovább vagyonukat. Félnek a tolvajoktól, a veszteségektől, a tőke nem előnyös befektetésétől. Tönkreteszik egészsé­güket, mert túlságosan sokat és bő­ségesen táplálkoznak, hajhásszák az élvezeteket, éjszakákat ébren tölte­nek és néha (!) kiteszik magukat an­nak a kockázatnak (!) is, hogy vét­keznek. A gazdagokat irígylik. Sok az ellenségük. Végül pedig szüntele­nül fenyegeti őket a veszély, hogy tönkremennek, elszegényednek.” Ugye, nem is élet ez, hanem való­ságos lidércnyomás! Mennyivel jobb Irta: Sz. Garanyin a szegényeknek! „A szegények ke­véssel is megelégszenek, — áradozik a bulletin. — Kevesebb a gondjuk. Nem kell félniök a tolvajoktól. Kö­zelebb vannak Jézus Krisztushoz. Ritkábban fenyegeti őket az a ve­szély, hogy belebetegednek a mér­téktelen táplálkozásba.’’ Ornelia Brocci amerikai apáca, akit „a milliárdosok őrangyalának” neveznek, meghirdette, milyen ve­szély fenyegeti a „modern” civilizá­ciót amiatt, hogy a vagyonos embe­rek ki vannak téve a sors kényének- kedvének, s mindentől megcsömör- lenek. Omella nővér abban látja a kiutat, hogy világszerte meg kell teremteni a gazdagok sajátos „menhelyeit”, vagy a milliárdosok „falanszterét”. Már ki is találták a falanszter nevét, — „Tábor”. Központját természete­sen az Egyesült Államokban keli megteremteni, tagozatait pedig a ka­pitalista országokban. A »,Tábor’1 minden tagozatában közcs szállást (hí xus -szállodát) és ktirrfkúf fnyffván idegklinikát) kell építem. A „milliárdosok őrangyal»’" ilyen- képet fest arról, hogy milyen lesz az élet a „Táborban”: a vendégek előtt nem lesz semmiféle korlátozás. Min­denki azzal foglalkozhat, amivel akar. A „Táborba” meg lehet hívni 21 éven aluli lányokat az árvaházak­ból. Ügy latszik, Omella nővér, áld ismeri leendő „védenceinek” szoká­sait, a „Táborban” nyaralótelepet és még valami mást akar egyesíteni .. j Ornelia nővér most lazasan ter­jeszti elgondolását, egyik országból a másikba utazik, hogy rábírja a gaz­dagokat a „Tábor” eszméjének elfo­gadására és a felépítéséhez szükséges összegek befizetésére. Azonban a „Tábor” létesítésének eszméje éppen itt ütközik leküzdhe­tetlen akadályba. A milliárdosok — mint a Messaggiero című római lap közli — minden lelkesedés nélkül fogadták Ornelia nővér elgondolá­sát. Inkább vállalják a gazdagság terheit — ki-ki, kulón-külön. Hiába, furcsa emberek ezek a fit?? bárdosok! Nagygyűlés Moszkvában Sukarno elnök tiszteletére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom