Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

4 ES35AKMAGYARORSEÄG Szerdaj 1951. Június 28. A mezőgazdasági üzemek kulturális szemléje után Ragyogó napfényben furdo völgy égyik kies tisztásán, gyönyörű kör­nyezetben rendezte meg a MEDOSZ Borsod és Heves megyei bizottsága a mezőgazdasági üzemek kulturális szemléjét. Figyelemreméltó elgondolás volt a megrendezésnek ez a módja, mert egyúttal vidám juniális kellemes óráiban is része volt a megjelent 5— 600 fiatalnak. A rendező bizottság, élén Nagy Ferenc elvtárssal, igazán körültekintően, nagy gonddal végez­te munkáját, s minden törekvése ar­ra irányult, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Az állami mezőgazdasági üzemek az új, szocialista falu politikai, tár­sadalmi, gazdasági és kulturális éle­tében jelentős szerepet töltenek be. Benne élnek, tevékenykednek a falu életében. Ez a bemutató azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági művészeti csopor­tok törekszenek az igények kielégí­tésére, s ha visszaemlékezünk a ko­rábbi szemlékre, meg kell állapíta­nunk: örvendetes tematikai, színvo­nalbeli javulásról tettek tanúbizony­ságot az együttesek. Az üzemek főleg a kollektív mű­kedvelői ágakban szeretnek tevékeny­kedni, igyekeznek sokoldalúan dol­gozni. Ezenkívül a szólószámok be­mutatására, előadására vállalkozók köre is bővült. A szavalok nagy szá­ma a költészet iránti vonzódást mu­tatja. Helyet kapott a műsorokban az ízléses, kultúrált társastánc is. A bemutatott számok nagy általá­nosságban igényességet tükröznek. Az elkövetett hibákról általában nem a csoportok tehetnek. Az okta­tók, a rendezők tudásuk, lelkesedé­sük legjavát adták. Egyes csoportok munkáján meglátszott a szakember keze. (Heves, Léh.) Nagyon pozitív a szövegtudásban elért nagy javulás. Ez tette lehetővé, hogy a szavalok, a színjátszók művé­szete kibontakozhassék, e biztonság­gal élve mozgásuk nem volt merev. A szemlén tapasztalt fegyelem a kollektíva nevelő erejének hatékony­ságát tükrözi. A tárgyi feltételek biztosításában is van javulás, a pro­dukciók kivitelezése (kosztüm, maszk stb.) igényes. ízléses volt. Még egyes tánckarok zenekíséretének megoldá­sa hátra van. (Például ott. ahol népi­táncot tangóharmónikával kísérnek.) Meg kell dicsérni a Mezőnagymihá- lyi Állami Gazdaságot a citera fel- használásáért. Milyen általános hibákat láttunk? A versválasztása, bár Szavalatok igényességre muta­tott, eléggé egyoldalú volt. A klasz- BZikusokon kívül a mai költők, a szovjet költészet remekei iránt sze­retnénk felkelteni a figyelmet. Az igaz, hogy a versválasztás összefüg­gésben van a választó egyéniségével, műveltségével, igényességével, világ­nézetével. de sohasem szabad elfe­ledni, hogy a szavalás nem öncélú valami, tanítani, nevelni akarunk, közvetíteni nagy szellemek monda­nivalóját. Veszélyes dolog tehát, ha valaki olyan célzattal választ egy verset, hogy egyéniségétől is távol­megyei álló önmutogatás, hatásvadászat le­gyen belőle. (Például Petőfi „Örült” című versének szavalója.) örvende­tes, hogy nem ez volt a jellemző. A táncegyütteseknél még mindig jelentkeznek a zenekísérettel kapcso­latos hibák. Ez sem jellemző. Ma már csak egy-két táncnál fordult elő tangóharmónika, amely nagyon stilszerű volt a „Krumplicska” című táncnál, de kevésbé stilszerű a ma­gyar népi táncoknál. Meg kell dicsérni a répáshutaia­kat, a füzesabonyiakat és a tokaj- hegyaljaiakat, mert bátran hozzá­nyúltak a baráti népek táncaihoz, felkarolták a cigányság sajátos kul­túráját, és mindezt ízlésesen, mér­téktartóan oldották meg. Ez a tö­rekvés követendő. Az énekkaroknál a hangképzés fontosságára hívjuk fel a figyelmet, különösen a répáshutaiaknái jelent­kezett ennek hiánya. A bemutató kedvességét és szín­vonalát emelték a gyermekszámok, Harbin Antal ének- és Béres Tibor magántáncszámai. A Heves megyei üzemek (hevesi, kompolti, füzesabonyi) példamuta- tóak voltak. Igazolták, mit jelent, ha lelkes, hozzáértő szakember áll a csoport élén. A mi fiataljaink szeretik a műkedve­lést. A jövőben még inkább használ­ják ki a lehetőségeket az önműve­lésre, a kultúrált szórakozásra. A jó csoportok ne bizakodjanak el, dol­gozzanak úgy, mint eddig, s további munkájukkal járuljanak hozzá a fa­lu kulturális felemelkedéséhez. Szebeni Győző, a megyei tanács müv. oszt. h. vezetője 11 Prága Cirkusz péntektől Miskolcon vendégszerepei A meleg nyárral együtt a vándor­cirkuszok vendégszereplése is meg­kezdődött. Miskolcon — sátoraljaúj­helyi vendégszereplése után — kül­földi artistaegyüttes, a világhírű csehszlovák Prága Cirkusz nyitja meg a sort. Pénteken, június 30-án üti fel a cirkusz a Béke téren a sá­torfáját és a kétezer személy befo­gadására alkalmas sátorban július 10-ig szerepel városunkban. Az Európaszerte ismert cirkusz műsorá­ban zsonglőrökön, különféle akroba­tákon. légtornászokon, humoros ak­robatákon, zcnebohőcokon kívül, nagyszerű állatszámok szerepelnek. Lóidomítás, kutya, medve, oroszlán és más vadállatok produkciói színesí­tik a műsort. Az előadás zenéjét a Magyar Cirkusz és Varieté Igazgató­sághoz tartozó Radnóti Tamás vezet­te, Miskolcon már több vendégsze- r érdesből ismert zenekar szolgál­tatja. M üszaki-tudományos kongresszus Prágában Prágában néhány nappal ezelőtt megtartották a Csehszlovák Tudo­mányos Műszaki Társulat kongresz- szusát. A kongresszuson az ország legkiválóbb tudományos-műszaki dolgozói, újítói és feltalálói vettek részt, hogy megvitassák a Csehszlo­vák Tudományos Műszaki Társulat előtt álló legfontosabb feladatokat. A kongresszuson jelen voltak a szo­cialista tábor országai hasonló tár­sulatainak képviselői is. F. Vrabec professzor, a társulat elnöke részle­tesen ismertette a társulat előtt álló feladatokat. Elmondotta, hogy míg 1958-ban az ország területén mind­össze 90 üzemben működtek a tár­sulat szervezetei, addig jelenleg már több mint 2300 gyárban fejtenek ki aktív tevékenységet, s a társulat tagjainak létszáma meghaladta a 100 ezer főt. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társulat legfőbb feladata a műszaki fejlesztési terv biztosítása és az új technika bevezetése. Képes jelentés Tapolcáról Az elmúlt vasárnap is forrón tűzött a nap, ez azonban nem akadályozta meg, hogy benépesedjenek a tapolcai sétányok. A statisztika szerint vasárnap mintegy 20 ezer ember szórakozott Tapolca hűs fái alatt, fürdött a strandon. Sokan a csónakázó tavon szórakoztak, de a víz hátán is izzott a levegő. A képen: csónakázók a fák között. Egy találmány és a bürokrácia NEM MILLIÓKAT érő találmányról, csupán egy ügyes kis szerkezet­ről van szó, amelyet Karádi Gyula szerkesztett Miskolcon. A találmány- vagy ha úgy tetszik, készülék neve: vízturbinás pohármosó. Nos, ez az ügyes készülék a vendéglátóiparban — legalábbis Miskolcon, egyidőben — forradalmasította a pohármosók munkáját. Mint ismeretes, a boros és sörös poharakat nagy kefével mossák. Ez azonban hosszadalmas mun­ka és nagy vízpocséklással történik. Karádi Gyula, aki már több évtizedet töltött szakmájában, hossza« kísérletezés után olyan vízturbinás, piciny keféikkel működő pohármosó készüléket szerkesztett, amely mechanikai úton percenként 25—30 po­harat tisztít meg tökéletesen. A készüléket 3 évvel ezelőtt mutatták be Miskolcon, nagy érdeklődés közepette. Akkor úgy tűnt, egyhamar meg­kezdődik a készülék sorozatgyártása, hiszen a vendéglátóipar nagy hasz­nát veheti ennek az aránylag kis összegből előállítható készüléknek. (A számítások szerint ugyanis 300 forintba kerülne egy ilyen pohármosó.) Az országban hamar híne járt Karádi Gyula találmányának, s mind többen érdeklődtek iránta. A Belkereskedelmi Minisztérium szerint a pohármosó igen értékes készülék, érdemes lenne megkezdeni sorozat- gyártását, hiszen bebizonyosodott: ezzel a készülékkel a poharak mo­sása gyors, biztonságos, a csaposok ragaszkodnak hozzá. Azaz csak ra­gaszkodnának és csak forradalmasíthatná a pohármosó a vendéklátóipart mert jelenleg nem működik. Van belőle 20 darab, de nincs engedély 8 működtetésére. Mi ennek az oka? Mielőtt erre választ adnánk, nézzük meg, hogyan vélekednek a szakemberek, az illetékesek erről a találmányról, amely­ről kitűnt, hogy nemcsak hazánkban, de még külföldön sincs ilyen. Van már poháröblögető automata, de az más rendszerű, nem mossa meg 3 poharakat. Szóval a Belkereskedelmi Minisztérium Illetékes osztálya szerint 8 készülék hasznos, gyártani kellene. Előállítása nem költséges, hiszen olcsó műanyagból is gyártható. Az 1959 áprilisában megrendezett országó« újítói ankéten a belkereskedelmi miniszter, Tausz János elvtárs és Ligeti László elvtárs, a KPVDSZ főtitkára hívta fel a figyelmet a pohármosó készülékre, amikor a vendéglátóipar gépesítéséről szólották. Azt mon­dották: ezt a készüléket gyártani kell. Gazdaságpolitikai szaklapunk, a Figyelő, majd a Népszava és a Kirakat című szaklap is írt Karádi Gyula találmányáról. A Magyar Bádió is közölte a hírt: pohármosó készüléket szerkesztettek Miskolcon. 1959-ben a Budapesti Ipari Vásáron is bemutatták a készüléket Nagy sikert aratott. Egy kisipari termelőszövetkezet is érdeklődött iránta. De a külföldi cégeknek is megtetszett, a jugoszláv kereskedelmi meg­bízottak már akkor ezer darabot akartak rendelni. Ügy tűnt, a készülék egyhamar elindul diadalmas útjára. A Miskolci Vegyescikkeket Gyártó Vállalat örömmel közölte Karádi Gyulával, hogy vállalja a készülék nagy mennyiségben történő gyártását. Egy budapesti üzem hasonló ajánlatot tett. Mindenki azt hitte, semmi sem akadályozza a pohármosó gyártásé­nak megkezdését. Egymást érték a bemutatók. Dr. Kun László, a Fővá­rosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás főorvosa is jó vélemény! mondott a készülékről, a Miskolci Közegészségügyi és Járványügyi Állo­más véleménye is megfelelő, a pohármosó ennek ellenére pontosan há­rom éve nem működik, nem gyártják, a meglévő húsz sem üzemel. Miért- Mért az Egészségügyi Minisztérium még nem döntött, még nem járul* hozzá a gyártáshoz. Ugyanis az szükséges, hogy a készülék egészségügyi szempontból is kifogástalan legyen, mindenféle fertőzést kiküszöböl«*3 működjék. A különféle orvosi szakvélemények szerint a készülék nem okozhat fertőzést, mégis, valahol elakadt az ügy. S hogy hol, azt is könnyű ki­találni: a bürokrácia útvesztőjében. Mert mi más ez, ha nem bürokráciái Beszélgettem szakemberekkel is. Azt mondották: külföldiek örömmel vásárolnának tőlünk ilyen pohármosó készülékeket. S itt a lehetőség, hog? megkezdjük a gyártását. Nagy kár, hogy az illetékes szervek ilyen ér­dektelenséget mutatnak iránta. IGEN, NAGYFOKÚ részvétlenség, bürokrácia akadályozza a po­ll ármosó készülék gyártásának engedélyezését- Pedig most már dönteni kellene! A feltaláló azt mondja: nem veszíti el a reményt, biztos benne, hogy készüléke sikert arat. Csak bosszankodik, mert a találmány ügyé­ben nőnek az aktacsomók, születnek a leveleit, a véleményezések, és telnek az évelt. Egy ilyen nagyszerű készülék feltalálója nem ilyen elbánást érde­mel ■'' 1 í Szegedi László CjUyzX JH^íAciU/- 'Íf)<LOZjL Mjxrolcf XLII. Midőn befejezte az írást, a lány mohón kapta el a papírszeletet és elégedetten távozott a szobából. Gazsó nem tudta mire vélni a lány különös jókedvét, de nem töprengett rajta sokat. Asztalhoz ült, s megva­csorázott. Miután két pohár borral szomját is csitította, elővette édes­anyja legutóbbi levelét, majd a vá­laszhoz tintát, papírt keresett elő. Mégegyszer benézett minden kórte­rembe. Az egyik beteg altatót kért; igaz, az orvos nem írta elő, de azért adott neki. A többi kórteremben csend volt, a betegek jórésze már aludt. Mire Gazsó visszaérkezett szobá­jába, a vaesorás edények eltűntek, s meg volt ágyazva, ö azonban nem feküdt le, hanem ismét elolvasta anyja levelét, immár ki tudja há­nyadszor. A levélből aggódás, féltés csendült ki, mint mindig. És ő soha nem tudja semmivel megnyugtatni édesanyját... Rágta a tollszár végét; nem tudta, mit írjon. Nagv sóhajtás után neki­fohászkodott: Édes jó Anyám! Ne aggódjanak értem, jó helyen vagyok, e beosztásom is megfelelő. És ami a legfontosabb; jó egészségnek örven- dek... Ebben a pillanatban a tollszárat tartó kéz szinte megállt a levegő­ben ... Gazsó térdei megremegtek... Mi ez? Hallucinál? ... Megrázta a fejét... Nem, most is hallja. Az ős­erdő felől, hanglemezről cigánymu­zsika hallatszott és rövid bevezető után az énekes ajkán feles—dűlt a dal: „A kanyargó Tisza partján, ott születtem...” Gazsó kezéből kiesett a toll. Nagy- nehezen összeszedte magát, kitámoly- gott a szobából, s hátát a falnak tá­masztva hallgatta az éneket... „Oda vágyik az én szívem, lel­kem .. Gazsó szeme elhomályosodott, lá­bai megremegtek, s olyan gyengeség fogta el, hogy meg kellett kapasz­kodnia. „Pásztorsíptól hangos a táj .. Tízezer kilométerre a hazától, a Tiszáról, a hazai tájról hallani... összekavarodott benne minden ... A haza ... anyja ... Ti-ti... Nao Ting. „A fegyverek nem hallgatnak el ad­dig, amíg ki nem verjük a betolako­dókat, de ma este csend lesz...” „A mai estét nem fogod elfelejteni...” „Melyik a legkedvesebb nótád? ...” „írd fel papírra, mert ha magyarul mondod, elfelejtem...* „Kondulsz-e még kicsiny falum nagy harangja...” Gazsó szeméből patakzott a könny. Amikor a dal végétért, egy pilla­natra csend lett, majd ellenkező -irányból megszólalt egy hang ma­gyarul: — Magyarok! Honfitársak! Szök­jetek meg a vietnamiak által annyi­ra gyűlölt alakulatból. Saját érdeke­tek ez, hiszen a légió kötelékében mindnyájatok élete veszélyben forog. Gyertek minél hamarabb és minél többen, és minden nemzetiségű egy­aránt ... Nyugodtan jöjjetek ... Aki önként jön, annak nem esik bántó- dása. Bármilyen irányba is indultok, velünk fogtok találkozni! Mi itt tar­tózkodunk a közéletekben ... Aki vi­szont nem fogadja meg tanácsunkat, magára vessen ... A felhívás után ellenkező irány­ból újra dal hangzott fel: „Akácos út, ha végigmegyek raj­tad én.. Az erődben vad szaladgálás kezdő­dött. A parancsnok mindenütt meg­kettőzte az őrséget. Szokatlan volt, hogy az esti lövöldözés helyett most zene és felhívás hallatszott. A tol­mács lefordította a kapitánynak a felhívás szövegét. A parancsnok ká­romkodott. Rosszat sejtett... Idege­sítette a zene..4 Ä magyar nóta után ugyanaz a hangszóró, amely a felhívást közöl­te, az Internacionálét sugározta, majd néma csend honolt Bá-Kán környékére... Az éjszaka folyamán egyetlen lövés sem hallatszott... A kedélyek nem csillapodtak le. A magyar légionisták elmondták a többieknek is a felhívás szövegét. Az udvar nyüzsgött. A történtek a leg­több katona lelkivilágát felkavarták. Persze voltak fölényeskedők, akik mosolyogva legyintettek: — Ugyan, propaganda az egész! Ezzel akarnak átcsalni, hogy utána fejünket vegyék. De a magyarok érveltek, következ­tettek. — A felhívás így kezdődött: Ma­gyarok, honfitársak. Az illető beszé­déről kétségkívül megállapítottuk, hogy magyar ember. Hogy került hát oda?! Biztos, hogy nem Magyaror­szágról utazott Vietnamba, hanem a légióból ment át közéjük. Ezek sze­rint mégsem vágják le azok fejét, akik átmennek, és nemcsak propa­gandáról v?n szó! Zúgott, morajlott az udvar. Vé- gülis parancs érkezett: mindenki menjen szálláshelyére. Gazsó betámolygott szobájába. Ä borosüveg után nyúlt, de nem volt türelme az italt pohárba tölteni. Tá­vol-keleti tartózkodása alatt először: üvegből ivott, s bizony a literes fiaskó alján alig maradt valami. Valamennyire megnyugodott, az­tán fontolóra vette mindazt, ami kö­rülötte történik. Különösen nagy hatást tett rá a magyar hang... a felhívás... Felvette a megke" íbA' levelet, amelyben anyját akarta megnyugtat­ni és széttépte... Nem, ő nem ’ ha­zudik többé... Hiszen hajszálon függött eddig is az élete Bá-Kánban. Kezdettől fogva olyasmiben ved részt — bár először szinte akaratla­nul —, ahol egy hibás lépés elég lett volna a lebukáshoz. Most pedig.-- Nem ... Ezt az újabb elhatározását nem írhatja meg anyjának. Szegény­nek csak újabb izgalmakat jelente­ne ... Igen... Ezt kell tennie! Félig-med- dig már úgyis a szabadságharcosok­hoz tartozott... ... Ejfél már jóval elmúlt, amikor ágyba került, mégis sokáig nem jött álom a szemére. A hajnal viszont már ébren találta. Azt hitte, ő éb­redt az erődben legkorábban, de té­vedett. Amint az 1-es kórterembe lé­pett. meglepetten látta, hogy min­denki ébren van. Valamennyien a« éjszaka történetét tárgyalták. A« egyik lábadozó beteg éppen azt mondta szomszédjának: — Ha tudnám, hogy nem bánt»1 nak, még az éjszaka folyamán át­mennek ... A beszélgetők nem vették észre * belépő egészségügyit és tovább tár­gyaltak. Gazsó végül is köhintett egyet. A betegek helyükre siettek, elhaŰ­gattak. Gazsó nem árulta el magát, szót­lanul tett-veit, pedig úgy szeretett volna ő is valamelyik ágy szélére ül­ni és beszélni, beszélni, hiszen tud­ta, hogy a betegek szeretik... Dö ilyen kérdésben nem lehet eléggé óvatos... Nem tudja, ki előtt be­szélhet és ki előtt nem ... Az erőd parancsnoka, a kapitány tévedett, amikor azt gondolta, hogy egyetlen paranccsal mindent elinté­zett. Az udvaron már a kora regüclí órákban csoportosulások keletkeztek- s mindenütt a vietnamiak felhívásá­ról beszéltek. (Folytatjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom