Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
6 mKAKMAffirARORSZAa T*sSr*M*ji. WSJ. fftaga? 3ft *j4 repülőgépek csaknem minden nap megjelennek. Gyújtóbombáklcal árasztják el az erdőt, és ha menekülünk, lövöldöznek ránk. Egyetlen falu sincs többé, valamennyit felperzselték.” A 30 ezer angolai menekült közül mesélte ezt valaki. A menekültek Matachiból, a kongói Thyville felé tartanak, és ott keresnek menedéket a portugálok' borzalmas terrorja elől. Egy másik menekült napalm- bombát mutatott az angol Observer tudósítójának. A bombán jól kivehető az angol felírat Jelentés a pokolból Mi most a helyzet a portugál gyarmaton? Mi történik Angolában? Ezen a portugál gyarmaton (amely tizennégyszer akkora területen fekszik, mint Portugália, — 1 millió 250 ezer négyzetkilométeren) hónapok óta kemény harcok dúlnak. A mintegy 4,5 milliónyi bantu lakosság soraiból elszánt hazafiak keltek fel, hogy végetvessenek a csaknem öt évszázados gyarmati uralomnak, amelyre a legkegyetlenebb középkori brutalitás nyomja rá bélyegét. Egyre újabb és újabb harcosok csatlakoznak a szabadságmozgalomhoz, amely mindinkább népfelkeléssé fejlődik. A Salazar-rendszer, amely évtizedeken át próbálta leplezni véres jellegét, minden eresztékében recseg- ropog. A szárazföldi, tengeri és légi hadsereg egyaránt háborús állapotban van. Egymást követik a csapat- szállítások Lisszabonból Angola irányába, ahol a szabadságharcosok szüntelenül támadják a portugálok erődjeit és már nagy területeket ragadtak magukhoz. Az angol Observer Kongóban keltezett tudósításában közli, hogy a portugálok terrorhadjárataik során eddig 20 ezer afrikai bennszülöttet gyilkoltak meg Angolában, a legálla- tiasabb módon. Ezer és ezer angolai sínylődik a négy koncentrációs táborban: Baia dós Tigresben, Tamba- ban, Pörto Alexandreben és Silva Portóban. A „Primavera“ jelt adott A mostani gyilkolási hullámot március 15-én kezdték meg a „Pri- mavera” kávéültetvényen, Sao Salvador de Congo közelében. Egy este a kényszermunkások bérkövetelésekkel járultak az ültetvényeshez. A vállalkozó többet közülük megölt, mire társaik, akik életben maradtak, jogos önvédelmükben és felháborodásukban az ültetvényest megölték. Másnap a szomszédos ültetvényekről érkező fegyveresek az utolsó szálig kiirtották a szemük elé kerülő afrikaiakat. A tömegpusztítás mélységes felháborodást keltett egész Angolában, és jeladás volt a szervezett szabadságharc megindításéra. Az Observer tudósítója részleteket közöl a portugálok szervezett írtóhadjáratából, amelynek 50 falu egész lakossága esett áldozatul. Egy Sanga nevű faluba polgári ruhában érkeztek meg a katonák, és azt a hírt terjesztették a lakosok körében, hogy a szabadságharc győzedelmesen befejeződött. Amikor erre nagy tömeg gyűlt össze, a katonák gépfegyverekkel sortűz alá vették a bennszülötteket, és számos lakost megöltek. Két nappal később Tumbi faluban hasonló módon többszáz férfit, gyermeket és magános »asszonyt gyilkoltak meg. A tudósító felsorolja mind az 50 falu nevét és hozzáfűzi: a hasonló sorsra jutott falvak nevét vég nélkül lehetne még sorolni. Egy pillantás az Infernóba A gyűlölt titkosrendőrség (IDE) esztendők óta próbálja elfojtani a hazafias szervezetek szabadságmozgalmait. A bennszülötteknek megtiltották rádióvevőkészülékek tartását,. Minden afrikainak állandóan útlevelet kell magával hordania és lakóhelyét csak a hatóságok hozzájárulásával változtathatja meg. A kibírhatatlan helyzet miatt sokan menekülnek. Nyugati hírügynökségek közlései szerint Kongó déli részében 40 ezer bantu menekült található, aikik Angolából kerültek oda. Csupán ez év áprilisában 16 ezren voltak kénytelenek elhagyni hazájukat. Angolában még ma is feudális termelési viszonyak uralkodnak a törzsi szervezet maradványaival. Minden angolainak esztendőnként legalább 6 hónapot kell dolgoznia (valójában kényszermunkán) és évente 250 escudos adót kell fizetnie. Az afrikai mezőgazdasági munkás csupán ötödét-hatodát kapja Angolában annak a bérnek, amit a portugál mezőgazdasági munkásoknak fizetnek. A lakosság 98 százalékban analfabéta. Huszonnyolcezer lakosra jut egy orvos. Az oktatást és az egészségügyet vizsgálva Angola a világ legelmaradottabb területeihez tartozik. jogtalanul, mint az állatok A portugál kormány mindezek ellenére azt akarja bebeszélni a világnak, hogy Angolában békés polgári rendet honosított meg. Nos, mi a valóság? A négy és félmillió lakos közül mindössze 40 ezer angolai-afrikainak adták meg a portugálok az állampolgári jogokat. A több mint 4 millió lakos teljesen jogtalanul él, rosszabb körülmények között, mint az állatok. A rabszolgaságot 1878-ban törvényesen megszüntették, de ezen a portugál gyarmaton a rabszolgaság lényegében ma is létezik. A hatóságok 250 ezer afrikait életfogytiglani munkára „adtak kölcsön” bányatársaságoknak, építőipari vállalatoknak és ültetvényeseknek. Felügyelők korbácsai suhognak a munkások hátán. A szörnyű kínzá- [ sok következtében a gyerekek 60 százaléka, a felnőttek 40 százaléka pusztul el időnek előtte; ez az oka annak, hogy az angolai lakosság szánja nem nő. Angola nagy és gazdag ország. Sehol Afrikában, de más földrészeken sem olyan buján tenyésző a természet, mint itt. Angolának rendkívül sok gyémántja, mangánja, uránérce, olaja és szene van. Mindebből a hatalmas kincsből azonban semmi sem jut a lakosoknak, akik fékevesztett terror és elképzelhetetlen kizsákmányolás alatt nyögnek. Mindennapos eszköz az úgynevezett Cavallira, ez az orrszarvú bőréből készült korbács, amely az áldozatoknál belső vérzéseket és gyötrelmes halált okoz. Vagy az úgynevezett Baramatola, amely asztalitenisz ütőre emlékeztet. Ebben néhány nyílást vájnak ki, és amikor a szerencsétlen páriákra sújtanak vele, az kiszakítja az áldozat húsát. Terebélyesedő, erősödő szabadságharc A huszas években számos kisebb politikai szervezet alakult, amelyek az afrikai dolgozók életviszonyainak megjavítását tűzték ki célul. Ezek a szervezetek az elmúlt időszakban hatalmas fronttá tömörültek, amely a. fegyveres ellenállás egységeivel is rendelkezik. 1955-ben alakylt meg Angolában a kommunista párt, egyidejűleg más hazafias pártokat is megszervezték. Egy-egy felfegyverzett egységben, amelyek a nemzeti szabadságért küzdenek, 2—2 ezer férfi található. Bár a portugálok szigorú cenzúrát vezettek be, mégis nap-nap után újabb és újabb jelentések futnak be arról, hogy nő, terebélyesedik a szabadságmozgalom. A szabadságharcosok győzelmes akciókat bonyolítanak le. A portugál csapatok utánpótlási vonalai közül számos országutat, hidat, támaszpontot és repülőteret romboltak szét. Méterről-méterre haladva hódítják vissza a portugál gyarmatosítóktól hazájuk földjét. Ülünk az árokpart gyegJ Jobbra Hejce pirostetős, apró házai kapaszkodnak a dús erdők koronázta hegyoldalon. Előttünk, ameddig a szem ellát, hatalmas kukoricatábla. A sorok között serényen hajladozó tsz-tagok. Irtják a gyomot. A „hejcei tanár” megtörli szemüvegét, majd a zsenge füvet simítgatva szemléli a távoli mozgást. — Igen, ma kijöttek nyolcvanan. Este sebtében hívtuk össze a közgyűlést. Kiderült, hogy nem is olyan nagy a baj. Tegnap néhányan azért maradtak otthon, mert úgy gondolták: amíg akad tsz-tag, aki egy kapavágást sem tesz, miért fáradozzanak ők hajnaltól napestig. Megmagyaráztuk, mi a helyzet, azoknak is akik holmi gonosz mostohának tekintették a közöst. Persze, az volt az igazi baj, hogy a vezetőség már hamarább nem találta meg a leghelyesebb megoldást. A domboldalról fával rakott szekerek gördülnek lefelé, idehallik a fogatosok lovatcsitítgató pisszegése. — Különben nincs itt baj. Az igaz, hogy nem túlságosan jók a földek, különösen nem búzának. De ara- nyatérők takarmánynak, gyümölcsösnek, málnásnak. Ez, csakis ez lehet a termelőszövetkezet jövője. Azt termelni, ami mindenkinek hasznos. És egy-két év múlva azután másként látják majd a közös dolgát a hejceiek is. Ha mindent úgy tesznek, ahogy a legjobb, ha most a sarkán áll mindenki. Van persze, ami sürgető. Például, feltétlenül hozzáértő mezőgazdász kell. í^irill betűkkel írott levél magyar fordítása és egy ismeretlen bájos kislány fényképének reprodukciós másolata került hozzám. Megpróbáltam a térképen követni útját: a sok postai bélyegző között nehéz eligazodni, ma sem tudom, honnan indult el az üzenet, amelynek címzése így hangzik: Potenga Jánosnak Diósgyőr, Magyarország. A címzett már nem él. Potengáné is régen elköltözött Miskolcról, de a levél mégis hozzátalált a barátság útján. Nem mindennapi történet. Hány és hány ezer kilométert utazott a boríték, benne a fénykép, amíg Budakeszin felbontotta egy reszkető kéz! — Ki írhat nekem! Más országban a világon senkim sincs. „Köszöntőm Potenga János, vagy egyszerűen csak Jani bácsi és néni... A nevét sajnos nem tudom, valószínűleg maguk is elfeledkeztek már Szakértelem nélkül, előrelátás nélkül igazában tervezni nem lehet. Pedig kézzelfogható eredmény már ez évben is kell... Kozma Lajos elvtárs, a „hejcei tanár” elgondolkozva szemléli a mesz- szi hegyoldalt. A helyet, ahol néhány év múlva gyümölcsös, vagy új erdő ver majd gyökeret, vagy éppen gazdag málnás ad majd hasznot, nemcsak a kis abaúji falunak, de az egész társadalomnak. S ha ki is mondja, amit gondol, azt nagy figyelemmel hallgatja, aki vele beszél. Mert ilyen ember, mert így ismerték meg röpke másfél hónap alatt. Így ismerték meg szavaiból, de tetteiből is. — Kozma elvtársat keressék csak meg. ö rpindent elmond a termelő- szövetkezetről. Mindenkitől jobban ismeri az eredményeket, problémákat — ő a mi tanárunk —, mondták a tsz-ben. S ezt mondja rá még az olyan ember is, akinek nemigen tetszett, amikor megmondta az igazat. Pedig ilyesmi másfél hónap alatt bizony nem egyszer előfordult, s ahogy mondogatják, még elő is fordulhat. Noha nem fűzi különösebb kapcsolat Hejcéhez, a termelő- szövetkezethez. Vagy talán mégis? — Segíteni küldött a minisztérium három hónapra. Örömmel jöttem, s most, másfél hónap után még inkább örülök, hogy eljöttem. Így beszél önmagáról és a tsz-ről, ha éppen valaki megkérdezi tőle. De legszívesebben csak a munkáról, a tervekről, a problémákról szól, úgy, mintha egyszersmindenkorra itt vert volna tanyát, vagy éppen mintha arról a. családról, akik ott laktak: S kapitány és családja. Ahogy írok, nem tudom éltek-e még, vagy sem* hiszen azóta sok idő elmúlt, de én hiszem, hogy megkapjátok levelem és válaszolni fogtok arra. Itt küldök két fényképet, hogy megnézzétek és tudjátok, ki ír nektek. Mama solcat mesél arról, hogy milyen jó volt nálatok. Kérlek, válaszoljatok és írjatok mindenről részletesen. Azt akarom hinni, hogy meg fogom Icapni a választ. Forró üdvözlet nektek: Tulja.” Dehát Potengáné nem tud oroszul. Elfelejtette azt a pár szót is, amelyet annak idején a felszabadító kapitánytól és családjától tanult. Felkiáltott, amikor a levelet lefordították: — Tulja, a kicsi Tulja, s a kapitányék! Hát hogyne emlékeznék! Emlékeiben újra megjelent a Győri-kapu 72 alatti ház, a háború, s a háború utáni évek: nála szállt, meg feleségével a kapitány, itt született Tulja, akit magyarországi tartózkodása idején Rózsinak becéztek. Ezt könnyebb volt megjegyezni, mint ahogy a kislány mamája is más nevet kapott: ő Sári volt. Amikor odahúzódik a papa mellé, s hallgatja, hogy mesél neki folyókról, erdőkről, távoli, s mégis közeli országokról, népekről, ismerős és ismeretlen emberekről, romjaiból újjáéledő városokról; s messze valahol egy kicsi házról, ahol sokezer kilométerre rokonaitól, hazájától meglátta a napvilágot Tulja. így indult el a levél, s így talált rá sok-sok nap után a szülői házra azon az úton, amelyet 16 évvel ezelőtt a hős apa és sok-sok hős végigharcolt. Hogy boldog legyen Tulja és békesség honoljon a Győri-kapu 72. évek óta élné a hejceiek változó életét. Igaz, ismerni ismerte, elméletben. Hiszen mint a Kertészeti Főiskola marxista—leninista tanszékének tanára, ismeri és tanítja a szocialista mezőgazdaság ismérveit, jelentőségét a szocializmusban, a kommunizmusban. Őszintén szólva ezért is kapott örömmel az ajánlaton: menjen ki három hónapra falura. Csak éppen abban van a különbség, amilyen gondolatokkal jött és amit tesz. — Tanulni jöttem, megismerni mindazt, amit itt látok, — mondja mosolyogva, szerényen. A hejceiek meg azt mondják: — Ez igen. Ez a mi tanárunk vállalta, hogy eljön ide Budapestről segíteni. Most azután van kitől tanulnunk. Mert amit mond, amit javasol, az olyan, mint a gyógyszerész legjobb orvossága. Mondják a járásnál, meg a tsz- ben, hogy alig érkezett meg, már azokkal beszélt, és azt mondta, akik a legtöbbet tehetnek és ami a legjobb a közösnek. Beszélt a párt- szervezet vezetőivel azután a tsz vezetőségi tagjaival és néhány nap alatt nemcsak megismerte a falut, de annak történetét is. Később pedig? Mindig ott avatkozott be, ahol a legjobban szorított a cipő. Például a közös vagyon tiszteletének, megbecsülésének első ízben igazán az ő útmutatásával szereztek érvényt Hejcén. Itt van például — azaz a volt elnökhelyettes esete. Észrevette a vezetőség, a tagság egyAngola vérzik, harcol és győz A portugál gyarmati terror kiűzte ezt a néger gyereket hí. Éhség gyötri. Síró arca, szomorú szemei vádolnak. alatt is! Onodvárí Miklós A „hejcei tanár"... Tulja... ... és a ház, amelyben született. A barátság útján
