Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

eszakmagyarorszag „A Szovjetunió külpolitikájának általános irányvonala a békés együttélés, a baráti kapcsolatok megteremtése minden '* * Nyikita Hruscsov beszéde a kazahsztáni ünnepségen Vasárnap, 1961. jónlns SS. Nyikita Hruscsov, az SZKP Köz ponti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke Alma Atá- ban részt vett a Kazahsztáni Szov­jet Köztársaság és a Kazahsztáni Kommunista Párt negyven éves jubi­leuma alkalmából rendezendő ünnep­ségeken. A szombat délelőtt Alma Átában tartott ünnepi ülésen mintegy ezerkétszáz személy vett részt: az or szág minden részéből érkezett kül­döttségek, valamint a bulgáriai mongóliai és romániai vendégek. TASZSZ-jelentés szerint az ülésen Kunajev, a Kazahsztáni Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának első titkára tartott beszámolót. A jubileumi ülésen beszédet mon dott Nyikita Hruscsov. Rámutatott, hogy az 1917-es októberi forradalom felszabadította a Szovjetunió népeit, köztük Kazahsztán népét is az évszá­zados elnyomatás és kizsákmányolás alól. A köztársaságban a Szovjetunió gazdaságilag fejlettebb vidékeinek támogatása, az orosz munkásosztály önzetlen segítsége révén gyors fejlő­désnek indult az ipar s az egykori kazahsztáni pusztaságokon nagy ipari központok létesültek. Hruscsov utalt arra, hogy a közel jövőben a sajtóban nyilvánosságra kerül­nek a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának és új szervezeti szabályzatának ter­vezete. — Az új program-tervezet, a Szov­jetunió gazdasági fejlődésének táv­lataira vonatkozó adatok nyilvános­ságra hozatala örömmel és lelkese­déssel tölti majd el minden bará­tunkat — mondotta —, az egész vi­lág ismételten meggyőződik majd arról, hogy mi nem fenyegetjük fegyverrel a kommunizmus ellenfe­leit. — A szovjet gazdasági élet roha­mos fejlődése a legerősebb fegyver a Szovjetunió kezében ahhoz, hogy a tőkés országokban újabb milliókat nyerjen meg a kommunizmus esz­méinek — hangsúlyozta. — A prog­ram-tervezet ezért szentel oly nagy figyelmet a Szovjetunió gazdaság- fejlesztésének. — A szovjet embereket — folytat­ta Hruscsov — mély megelégedéssel tölti el a Szovjetunió belpolitikai és nemzetközi helyzete. Magabiztosan halad a szocialista építőmunka út­ján az európai és ázsiai országok egész sora. Ez országok népei, mi­után kivívták szabadságukat és fel-, sorakoztak a marxizmus—leninizmus zászlaja alá, újabb és újabb győzel­meket érnek el. Hruscsov kiemelte, hogy a Szov­jetunió külpolitikájának általános irányvonala a békés együttélés, a baráti kapcsolatok megteremtése minden néppel. „Ezért harcoltunk és ezért harcolunk tovább” — mondotta a szónok. — Mindenekelőtt harcolunk napjaink legfonto­sabb prolémáinak. a leszerelés kérdésének megoldásáért és a német békeszerződésnek a meg­kötéséért — hangsúlyozta. — A szovjet kormány e kérdésekkel kapcsolatos állás­pontját részletesen kifejtette nem­rég elhangzott rádió- és tele­víziós beszédében. Ez szilárd, jól megalapozott álláspont és a Szovjet uniónak az a szándéka, hogy kemé­nyen kitart mellette. Előre hala­dunk kitűzött külDolitikai intézkedé­seink megvalósítása felé, annak tu­datában, hogy azok megfelelnek a szovjet nép létérdekeinek, világ­szerte a béke megszilárdításának — mondotta Hruscsov. A szovjet Minisztertanács elnöke nagyra értékelte azokat a sikereket, amelyeket Kazahsztán dolgozói áz 1959—1965-ig tartó hétéves terv fel­adatainak teljesítésében már eddig is elértek. Hm'f'ov rámutatott, hogy a hétéves terv első két és fél esztendejében a Szovjetunió ipara 15 milliárd rubellel többet termelt, mint amennyit erre az időszakra a hétéves terv előírt. Kifejtette, hogy az említett idő alatt annyi iparcikket gyártottak, mint az 1951—1955-ig tartó ötödik ötéves terv alatt. Hruscsov utalt beszédében a ka­zahsztáni szűzföldek megmunkálásá­ra is. Megemlítette hogy az egész Szovjetunióban 41 millió, Kazah­sztánban pedig több mint 25 millió hektár szűzföldet törtek fel. A szűz­földek megmunkálása eredménye­ként — hangsúlyozta a szónak — a Szovjetunióban újabb nagy áru- gabonatermelési bázis létesült. A mezőgazdaság legfontosabb fel­adatainak egyikeként említette meg Hruscsov minden mezőgazdasági nő-, vény terméshozamának növelését.] Ugyanakkor kiemelte, hogy a mező gazdaság fejlesztésében a legfonto­sabb feladat most az állattenyésztési termékek, de különösen a hús ter­melésének növelése. A szovjet kor­mányfő kiemelte a magas kukorica­terméshozam biztosításának jelentő ségét. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra a beszélgetésre, amelyet Bécs- ben Rusk amerikai külügyminiszter­rel folytatott. Az amerikai külügy miniszter ugyanis azt mondta a szov­jet kormányfőnek, hogy az amerikai magnemesítők olyan kukoricafajtát termesztettek ki, amely hatvan nap alatt teljesen beérik. Magnemesítő- inknek szintén arra kell törekedniük, hogy ilyen fajtát termesszenek ki — mondotta Nyikita Hruscsov. Hruscsov befejezésül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének Kazahsztán dolgozóihoz intézett üd­vözletét. Jubileumi ünnepségek a 600 éves Debrecenben Változások a cs»k\ví'< párt ás állami vezetésben Várossá nyilvánításának hatszáza­dik évfordulója alkalmából szomba­ton jubileumi ünnepségek kezdődtek Debrecenben. A nagymultú város 1361-ben kapta I. Lajos királytól a bíróválasztás jogát, s ettől az idő­ponttól számítják Debrecen várossá nyilvánítását. Az ünnepségekre szombaton párt­ós kormányküldöttség érkezett Deb­recenbe. A küldöttség vezetője Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese. Tagjai: Sándor Jó­zsef, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter, Péter János, a külügyminiszter első helyettese. Délelőtt a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem aulájában ünnepi ta­nácsülést tartottak. Jávor Nándor, Debrecen megyei jogú városi tanács vb. elnöke méltatta Debrecen törté­nelmi múltját, beszélt a felszabadu­lással kezdődött nagyarányú fejlő­désről. Ezután Kállai Gyula, a párt­ós kormányküldöttség vezetője emel­kedett szólásra és tolmácsolta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány üdvözletét. Emil Mansilu, a Román Munkáspárt iasi városi bizottságá­nak első titkára, Iasi és Nagyvárad, majd Jozef Rokos, a lublini városi tanács elnöke Lublin dolgozói nevé­ben kívánt további sikereket a város dolgozóinak. Szombaton délután az Arany Bika előtti téren megtartott nagygyűléssel folytatódott Debrecenben a város 600, évfordulója alkalmából rende­zett ünnepség-sorozat. A nagygyűlé­sen több mint 20 ezer ember vett részt. Stozicski Ferenc, az MSZMP Haj- du-Bihar megyei bizottságának tit­kára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Kállai Gyula mondott ünnepi beszédet. •• Ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Tanács szombaton ülést tartott a Béke Szálló kupolatermében. Az ülésen megjelent Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, Tömpe István, a földművelésügyi miniszter első he­lyettese, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Napirenden a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdései és a ter­melőszövetkezetek 1960. évi terme­lési versenyének értékelése szere­pelt. A beszámolót Dobi István tar­totta. A tanácsülésen felszólalt Németh Károly, az MSZMP Központi Bi­zottsága mezőgazdasági osztályának vezetője és Tömpe István, a földmű­velésügyi miniszter első helyettese is. Az NDK kormányának tiltakozása az amerikaiak újabb nyugat-berlini provokációja miatt A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága június 22-i ülé­sén határozatot hozott egyes szemé­lyi változásokról a párt vezetésében, így Vratislav Krutjnát felmentette a Központi Bizottság titkári tisztsége alól, Václav Slavikot, a Központi Bi­zottság tagját pedig a Központi Bi­zottság titkárává választotta. Változásokra került sor a csehszlo­vák kormány összetételében is. Anto­nin Novotny köztársasági elnök fel­mentette Rudolf Barák miniszterel­nökhelyettest a belügyminisztérium vezetése alól és Lubomir Strougal ed­digi földművelésügyi minisztert ne­vezte W belügyminiszterré. Földmű­velésügyi miniszter Vratislav Kru- tina lett Otto Winzer, az NDK külügy­miniszterének első helyettese szom­baton levélben tiltakozott Alert Watson vezérőrnagynál, a Nyugat- Berlinben állomásozó amerikai meg szálló csapatok parancsnokánál amiatt hogy Csergő János kohó- és gépipari miniszter látogatása Borsodnádasdon Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Príeszol József, az MSZ­MP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkárának kíséretében látogatást tett a Borsod- nádasdi Lemezgyárban. A vendége­ket Gyárfás János, a lemezgyár igaz-1 gatója fogadta és kalauzolta. A ven-| amerikai katonák Nyugat-Ber- linbcn csütörtökön a kora reg­geli órákban önkényesen beha­toltak az NDK joghatósága alá tartozó vasút egyik állomására és ott szándékosan károkat okoztak. Az NDK kormánya elvárja — hangzik többek között a tiltakozás —, hogy az amerikai megszálló csa­patok parancsnoka rendszabályokat foganatosít a hasonló incidensek el­kerülésének biztosítására. A nyugat­berlini amerikai megszálló hatóságok teljes mértékben felelősek azokért a súlyos következményekért, amelyek­kel a nyugat-berlini lakosság bizton­ságának ilyen jellegű veszélyeztetése járhat, — hangsúlyozza befejezésül az NDK kormányának tiltakozása. T örékeny alakú, hullámos, gesz­tenyeszín hajú, szép fiatalasz,- szony. Harminc év körüli. Körüllen­gi miami meghittség, otthonosság levegője„• Szinte látni véled, hogy otthon ugyanilyen gesztenyeszín ha­jú gyermeke fonja_ nyaka köré dun- di karjait és szép, meleg mosolyával férjét köszönti, a munkából haza- ; térvén. Most, itt, a névadó ünnepsé­gen a pártbizottság nevében köszön­ti a boldog ifjú szülőkét. Az egyik ifjú mama túláradó boldogságában megcsókolja, s úgy kérdi: „Neked milyen van? Fiú, lány?” Villanásnyi csend, alig észrevehető felhő suhan át a fiatalasszony elébb még mele­gen tűző szemén. Aztán halkan vá­laszolja• „Nincs gyermekem ... Még nem mentem férjhez...” A követ­kező pillanatban már megint ked­ves, csupa mosoly, s szintén túlára­dón szórja szerteszét szíve melegét a mellette állókra, elvtársakra, bará­tokra, ismeretlenekre. Mint ahogy csinálta mindig is, tizennyolc esz­tendős kora óta. Azóta függetlenített pártmunkás, azóta dolgozik szinte minden tudásával és minden idejé­ben a mozgalomért.. Minden idejében az emberekért, a kisváros lakóiért munkálkodott egy másik ismerősöm, egy másik elvtárs­nő is... Amikor már 28 esztendős volt, s a városi tanácsnál, ahol év­tizede dolgozott, sokat mondogatták neki barátai; menj férjhez, úgy lesz teljes az életed, — akkor hozzáment egy vállalatvezetőhöz. Egy elvtárs­hoz, aki otthon ugyanúgy egyedül érezte magát, mint 6. De a szerelem mellett észrevétlen elment már ő akkor, amikor fiatal lányként is es­ténként, a „randevú-időben” szemi­náriumot vezetett, kimutatással bí­belődött, vagy éppen egy előadásra készült, s most, házasságánál sem volt ideje szerelmet keresni, szere­lemre gyűlni. Most is túlontúl sok munkát vállalt magára, még nász­úira sem futotta idejéből. Elhalasz­tották azt is, mondván: majd év vé­gén, akkor veszi ki a szabadságát... ezután eltelt majd két esztendő, ám hiába volt a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös megbecsülés; hiányzott Teljesebb boldogságukért.» 7/- cn/tin-"hrpren — ■ T. 1- : » ■ házasságuk sava-borsa, a szerelem. Elváltak. S mást megint egyedül él — otthonában... Mert egyébként sohsincs egyedül. Szeretik, tisztelik elv társai, jóbarátai az egész város- báni S ez nagyon jó. Csak azért... hiányzik valami másfajta szeretet is. S azzal a sok meleggel, szépség­gel, mely szívét csordultig tölti munkatársai, de még az idegen gyermekeivel szemben is... nos, az­zal szeretné egyszer a saját gyerme­két körülvenni, melengetni, szívére szorítani. U gye, nem ismeretlen a pártbi zottság küldötte? Ugye, nem ismeretlen a városi tanács munka­társa? Sok helyütt megtalálni őket a tanácsoknál,, a pártapparátusban, minisztériumokban, tömegszerveze­teknél — egyszóval a mozgalom, az emberekért munkálkodó politikai és állami szervek megannyi posztján. Okét, akik ifjú szívvel, nagy hittel és rajongással kerültek a mozgalom­ba a negyvenes évek végén, az ötve­nes évek elején. Jobbára függetlení­tett pártmunkások, tanácsi, minisz­tériumi funkcionáriusok lettek. S a hit, a rajongás most is ott tüzel ben­nük, elmélyültebben, még bennsősé- gesebben. A sikerek és kudarcok, fel- emelkedések és megpróbáltatások még edzettebbé, egészebbé formál­ták azóta bennük a kommunistát, a közösségért élő embert. S évtizede másokért dolgoztak, kora reggeltől gyakran késó estig. S közben vala­hogy észrevétlenül ellopakodott mel­lőlük a fiatalság... A harmadik iksz elérése alkalmából is köszöntik, vagy köszöntötték már legtöbbjüket igaz szeretettel, apró, kedves ajándé­kokkal elvtársaik, barátaik. Szemük alá finom ráncok lopakodnak, ha­jukba fehér csillámokat szór az idő. S mindig más házasságához, más gyermekéhez gratulálnak. Igaz szív­vel, őszinte örömmel. S az ő házas­ságuk? Az ő gyermekük? Valahogy nem volt idejük a szerelemre, nem volt ideiiik a randevúkra, az ezernyi édes pillanatot rejlő sétákra. Meg hol is ismerkedtek volna meg jöven­dőbelijükkel? Hiszen mindenhova csak dolgozni mentek. Üdülni? Igen, ott ts voltak, de ott örültek a pihe­nésnek, vagy ott is olvastak, tanul­tak. Mert igen, annyi a munkájuk, meg aztán ott az esti egyetem, a to­vábbképző tanfolyam, vagy a filozó­fia konzultáció... Nem, nem ez a jellemző a mi sok tízezer női funkcionáriusainkra. Nagy többségük hittel, becsülettel dolgo­zik, képzi is magát, de kirándul, tán­col, kinyitja a benne feszülő, gyön­gyöző fiatalság palackját, szerelmes lesz, férjhez megy. S azután helyt­áll munkájában, s helytáll otthon, a „második műszakban” is. Becsületes, az eszméhez hű gyermekeket nevel. Bár nem a magános elvtársnők al­kotják a többséget, sőt, számuk az elenyésző kisebbség csupán — azért én mégsem tudok szó nélkül el­menni életmódjuk mellett... Mert találkozni velük Budapesten és Bor­sodban, Pécsett és Szegeden, faluban és városon egyaránt. Nincsenek so­kan, de majd mindenütt megtalálni azért őket... Nem, nem tudok szó nélkül elmenni életmódjuk mellett. Nem, mert nagy-nagy tisztelet, mond­hatnám: csodálat és elvtársi szeretet ébred bennem ismeretlenül is mind­egyikőjük iránt. Noha ezt sohasem kérte tőlük a mozgalom, a társada­lom, ők igaz lelkesedésük hevületé­ben, önként egész ifjúságukat érte áldozták. Kéretlenül, örömmel. (S gyakori eset: még a túlterheltségüket helytelenítő felettesük utasítására sem hajlandók „leadni" sok társadal­mi megbízatásuk egyikét-másikát.) Munkájuk végzése során, a rájuk bí­zott emberekre árasztották és áraszt­ják magukból azt a szeretetet is, ami sarjadó lányszivükben a férjet, a gyermeket várta... S ha egy-egy elesett ember hozzájuk fordult se­gítségért, annak igazáért harcoltak tán úgy, mint más a saját gyerme­kéért. Tisztelnünk kell, becsülnünk kell,1 szerelnünk kell ezért őket. Gaz■ dag, nemes, életük ezernyi kincsében részesülünk nap mint nap, mindany- nyian. Mert az emberekért való mun­kálkodás ezernyi szépsége gazdaggá teszi az 6 életüket. Nem boldogtala­nok ők, életük értelme, célja szép, igaz, s ahogy az országban és az egyes emberek szivében, tudatában is formálódik az új világ, elsimul az ő kezük nyomán is az emberek hom­lokáról a gond — az igaz, őszinte örömmel tölti el őket is. Hisz" annak ők részesei, arra ők egész ifjúságu­kat rátették. De nem lenne-e teljesebb az 6 éle­tük, ha magánóletükbeh is olyan egész emberek lennének, mint moz­galmi, hivatali, társadalmi munká­jukban? Félreértés ne essék, nem úgy értem ezt az egész emberséget, mintha most nem lenne a magánéle­tük tiszta, becsületes. Hanem úgy már igenis értem, hogy asszonynak, anyának is lenni: az a nő egész em­ber voltához valahogy hozzátartozik. A közösségért végzett munka ezer színű boldogsága mellől valahol fel­tétlenül hiányzik (s ezt ők is érzik) az asszony, az anya tartalmas, igaz boldogsága! Pedig megérdemlik, száz­szor is megérdemlik ők ezt is. S ön­ként adódik a gondolat: tán munká­jukat is jobban tudnák végezni, ha egészebb lenne az életük. Ha az 6 életüket is gazdagítaná a férj, a gye­rek. Hiszen az 6 munkájuk alfája és ómegája az emberekkel való foglal­kozás, az emberekkel való törődés. S sokkal jobban át tudja érezni egy családi életet élő férfi, vagy nő prob­lémáját, családjával, gyermekeivel törődő életritmusát olyasvalaki, aki maga is anya, maga is élettárs ... Hát most szóljunk bele magánéle­tükbe? Vagy álljunk neki férjet ke­resni számukra? — kérdezhetik most azok az elvtársak, akik mellettük dolgoznak, akik munkatársnőjükben ráismernek a fentebb említett típus­ra. Szó sincs, szó sem lehet valami­féle direkt beavatkozásról! Hisz’ a bevezetőben említett, városi tanács­nál dolgozó elvtársnő félresikerüld házasságában is ludasak azok, akik — elismerem: jóindulatból — túlzott aktivitással vállalkoztak a házasság­közvetítő szerepére. Itt, ha segítünk nekik életüket elrendezni, akkor azt csak a legnagyobb tisztelettel, tapin­tattal tehetjük. KJ ént könnyű itt tanácsot adni. De * ' a túl sok munkát levenni a vál­lukról, szép, emberi szóval ráirányí­tani figyelmüket a pihenés, a szóra­kozás ezernyi üdítő módjára — azt lehet. S nagyobb társaságot szervezni és őket is magunkkal hívni: kirán­dulni, táncos rendezvényekre, uram bocsá’: szórakozóhelyre — azt is le­het. S nem kell azután már tovább gardírozni őket! Nem kell nekünk boronálni", ismerkedéseiét egyen­getni. Nem mankóra szoruló lelki nyomorékok ők. Egészséges, még fia­tal teremtések, akiket a közösségért végzett munka, a mozgalom, csak gazdagabb lelkivilágú, mélyebben érző, értékesebb emberekké formált. Nem kell nekünk féltő szánalommal egyengetni az 6 útjukat. Legtöbbjük nem szorul erre rá. Csak arra vezes­sük rá őket, hogy nem csak munká­ból áll az élet — s utána kivirulnak ők. Tudnak ők repülni, csak ki kell vezetni őket a kék levegőóceánba. Meglátja őket az értékest kereső férfiszem, bimbóba szökken egész­séges, ép szívükben is a szerelem... És ha mindjárt nem is, akkor se türelmetlenkedjünk. Ha már pihen­nek, ha már szórakozni járnak, ha már nem köti le szinte minden órá­jukat a nem egyszer túlhajtott mun­ka — akkor a többit már bízzuk az életre. Tiszteljük, szeretjük őket. őket, akik kéretlenül egész ifjúságukat a mozgalomért, értünk áldozták. De, kedves, velük, mellettük dolgozó elv­társak: valahogy ugyanilyen tisztelő, s szerető tapintattal segítenünk kell nekik, hogy ők, akik mindig mások boldogságáért fáradoztak, s ez voll az ő örömük is — ők is megtalálják maguk igazi, kiteljesedett boldog­ságát. Igaz, gazdag életük minaen izében, minden részében, munka­helyükön, otthonukban egyaránt. Szálkái Sándor I dégek megtekintették a gyár egyes . üzemrészeit, hosszasan időztek a DIMÁVAG által szállított új lemez­ollónál, valamint a hengermű új triósorozatánál. Elbeszélgettek a dol­gozókkal, majd a gyár vezetőivel műszaki és gazdasági kérdéseket vi­tattak meg. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom