Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-13 / 111. szám
Szombat, 1961. május 13. BSÍAKMAGYARORSZAG 3 Szerencse — a szerencsétlenségben TIZENEGY felé járhatott az idő. A szikszói partok fölött fellegek tornyosultak. A vihar előhírnöke, a szél végignyargalt a tájon, felkapta az utak porát, a szalmakazlakról markostól tépte, vitte a szalmát, mint a csorbóka pelyhes termését fújják szót a játékos gyermekszájak. A fák nyögve hajoltak meg a szélvihar előtt, s az emberek aggodalmasan tekintgettek az égre: mi lesz ebből? Csak jég ne legyen belőle. Az eső, az jól jön — mondogatták a felsődobszaiak —, most vetettük el a burgonyát, kukoricát, s olyan száraz a föld, mint a troszka, de inkább elkerülné a falut ez a csúnya feketeség, mert ha jéggel zúdul alá az ég áldása, csak kár származik belőle. De az elemek nincsenek tekintettel az emberek óhajára, s jött a vihar. A felsődobszai fennsíkról jól látták a mezőn szorgoskodó emberek a távoli esőfüggöny alázúduló fehérségét — jég az, jég! — kiáltoztak, s mindenki iparkodott haza a félelmetes égiháború elől. Dörgött, villámlott. Sűrűn csapkodott a villám. Jaj, csak kárt ne csináljon! De bizony csinált. Fábián Istvánná kapta a takarmá- nyost és ment volna a csűrbe, hogy még az eső előtt lucernát hozzon a jószágnak a déli etetésre. — Csak nem megy ki ebben az ítéletidőben? Maradjon csak magának, mert még valami baja talál lenni — állt eléje a lánya. Az unokáik is mintha megérezték volna, hogy vész kerülgeti a házuk táját, kérlelték nagymamát, mondjon le a takarmányhozatalról, majd hoz, ha elmúlt a vihar. Nem szokott az sokáig tartani, amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan tovább is áll, kiadva mérgét. Ahogy vitatkoznak, megeredt az eső, majd mintha kavicsot dobálnának a háztető cserepére, félelmetesen koppantak a jégszemek. Az ablakhoz tolongtak. Az, udvaron már ömlött a víz, a szomszédos háztetőről markostól gurultak alá a jégszemek. Ahogy így néznek kifelé, hirtelen fülsiketítő dörrenés rázta meg az egész házat, s még a villám- csapás robaja el se • visszhangzott a felsődobszai dombok között, furcsa, árnyakat ringató fény pásztázta végig a szemközti ház fehérre meszelt Korszerű személypályaudvar épül Rudabányán Rudabánya község az idén is jelentős beruházással gazdagodik. A dolgozók kérésére a régi község és az új gyár közötti területen korszerű személypályaudvart építenek. Erre több mint 16 millió forintot költenek. A munkák során 12 kitérővel 2400 méter hosszú új sínpárt fektetnek le, a Szuhogy felé vezető országút fölött új vasúti hidat építenek és az Ormos-patakot két méter átmérőjű zárt csatornába szorítják. A vasútállomást — ahol a korszerű. követelményeknek megfejelő irodákat és várótermet alakítanak ki — terméskő burkolatos kiképzéssel építik fel. Az építkezés idején több mint 50 ezer köbméter földet mozgatnak meg, s az új állomást az év végén adják át a forgalomnak. A vasút és útépítési munkákon kívül új kelléktárral és öltözővel bővítik művelődési otthonukat, a növekvő igények kielégítésére pedig másfélmillió forintos költséggel 300 férőhelyes éttermet és hozzá gépesített konyhát létesítenek. Ez a létesítmény az év végén készül el. Egy újjászülető város A kelet-kínai tengerparti Csöcsiang tar. tományban újjáépítettek egy régi várost, amelyet a japánok csaknem teljesen leromboltak. A város ma hétszer nagyobb, mint eredetileg volt. Az építési munkák, amelyeket Kinhva városában most befejeztek,. többet tesznek ki, mint amit ebben a városban a felszabadulás előtt 700 év alatt végeztek. A város fontos folyami és vasúti központ volt, de a felszabadulás előtt gyakorlatilag egy húsfeldolgozó gyáron kívül semmi ipara nem volt. A Kuomintang- rendszer azt hirdette, hogy vízierőművet épít, de soha még csak hozzá sem fogott. Egy évvel a felszabadulás után viszont már működött az új erőmű. Csatornákat, gátakat építettek, hogy a Vo- kiang folyó és egy helybeli tó vizét hegyeken és völgyeken át vezetve, vízesést idézzenek elő a turbinák meghajtására. Az így termelt áramot a lakosok és a gyárak kapják. A városban sok új gyárat építettek, köztük vegyiművet, gépgyárat, szövő- és festőüzemet, motorjavító üzemet és malmot. A húsfeldolgozó gyárat is kibővítették és korszerűsítették. A város északi részében fekvő, egykor kopár területen parkot és szanatóriumot létesítettek. Sportstadion, kultúrpalota, áruházak, színházak, iskolák, munkáslakások egész sora épült fel e városban a fel- szabadulás óta eltelt néhány év alatt falát. A háziakban meghűlt a vér — valami ég! A fiatalasszony kitépte magát a sivalkodó gyermekek karjából és kirohant az udvarra. Égett a csűr. Méteres lángnyelvek nyaldosták a csűr zsúpfedelét, a nyitott csűrajtón füst gomolygott. Szinte pillanatok alatt tüzet fogott a borsszáraz takarmány is, s egy-kettőre az egész csűr egy halom tüzes zsarátnokká vált. KÖZBEN SZAKADT az eső. A lejtős udvaron bokáig érő víz zuhogott, ömlött, a csűrnél megállapodott a sok víz, s az égő csűr olyan hőséget árasztott, hogy felforrt a víz. A mentésre siető emberek az udvarról merték a vizet, öntözték a szomszédos szalmakazlakat, hogy megfékezzék a tűz terjedését. A jól szervezett községi tűzoltók szinte percek alatt ott teremtek, a vízvezetékre csavart tömlőkön vastag sugárban ömlött a víz. de a csűrt már nem lehetett megmenteni. Csak a gerendák meg- szenesedett, szomorú váza maradt meg a jó állapotban lévő gazdasági épületből, beleégett egy vetőgép nagymennyiségű takarmány, kukorica. S a mentésre siető emberek mindegyike ezt kérdezte aggodalmas, együttérző szívvel: volt biztosítva, volt biztosítva? Szerencséje volt a szerencsétlenségében Fábián Istvánnak, a felsődobszai termelőszövetkezet tagjának, volt általános termelőszövetkezeti biztosítása. A 130 forintos általános biztosítás kiterjed a tag háztáji vagyonára, jégkárra, állatelhullásra, balesetre — és természetesen a tűzkárra is. Az egy esztendőre fizetett 130 forint, az a kis biztosítási könyvecske volt egyetlen vigasza a nagy csapás közepette az idős embernek. Ha a kényelmes és a kis anyagi megterhelésért biztonságát eladó emberek példáját követte volna Fábián István, most — ahogy mondani szokás — nézhetne az égre, se csűr, se takarmány, se vetőgép, szinte egyik pillanatról a másikra több tízezer forinttal szegényebb lett. A kárbecslő 32 ezer 800 forintnyi kárt állapított meg. — ennyit kap Fábián István kártérítés címén az Állami Biztosítótól és mindezt 130 forint ellenében. A tsz-tagok háztáji biztosítása nem kötelező —, de Fábián István esete azt példázza, hogy ajánlatos. Milyen nagy szomorúsága lett volna az a családnak, ha a segítségére siető emberek aggodalmas kérdésére, hogy van-e tűzkárbiztosításuk, azt kellett volna válaszolniuk: sajnos, nincs. A VILLÁMCSAPÁST követő napon, május 5-én a felsődobszaiak szinte megrohanták az Állami Biztosítót. Mert a nem várt szerencsétlenség ellen az egyetlen mentség, az egyetlen segítség a bajban — a biztosítás. G. M. A Belorusz Népi Ének- és Táncegyüttes miskolci vendégszereplése Csütörtökön este két előadásban adott ízelítőt felkészültségéből Miskolc közönségének a Belorusz Népi Ének- és Táncegyüttes. A szovjet művészcsoportok korábbi vendégszerepléseire mindenkor örömmel emlékezünk vissza, mindig hosszú időre emlékezetes művészi élményt kaptunk tőlük. Indokolt volt tevát a kakukk-ot. A női kar önálló számai közül külön ki kell emelnünk a két belorusz népdalt Citovics feldolgozásában és a Tyúkfarmon című vidám kórusművet. A tánckar első száma a kolhaaéle- tét, a lenművelést idézte igen megragadó formában, a mai vidám felr7M'- VU élet tükröződött a mesteHárman a tánckarból. nagy' várakozás belorusz vendégeink fellépte előtt. De indokolt volt azért is. mert a szovjet nép nagy családjába tartozó beloruszok népi művészetét, ének- és tánckultúráját eddig alig ismertük és ez a vendégszereplés volt hivatott ezt a bemutatóismertetést is ellátni, pótolni. A műsor megtekintése után örömmel regisztrálhatjuk hogy nem csalódtunk várakozásunkban. Ismét olyan művészi élményt kaptunk, amire hosszú ideig szíves-örömest emlékezünk vissza. Roppant impozáns volt az együttes színpad rálépte, első bemutatkozása. A színes belorusz népviseletbe öltözött kórus és zenekar, különösen a női kar százszínű népi hímzéssel tarkított ruhákba öltözött sora, már az első pillanatban megragadta a nézőket. De nem a látványosság a legelső fontosságú, ami megragadott, amire visszaemlékezünk, hanem a belorusz művészek közvetlensége. Szinte érezni lehetett, hogy a maguk gyönyörűségére is dalolnak, táncolnak — a szovjet együtteseknél megszokott fegyelmezettséggel. A műsorban a nagyobb részt az énekkar vállalta, azon belül is a női kar. A viszonylag fiatal együttes gyönyörűen szólaltatta meg a Lenini utakon című kórusművet, szinte magunk előtt láttuk hömpölyögni a Nyerten koreografált A hóförgeteg című életképben, nagyon impozáns volt a belorusz népi tánc és művészien keltett derűt a kárpátukrajnai legényeik tánca. Legkiemelkedőbb és legművészibb produkciónak azonban az első részben látott Partizánétot című kompozíciót és a műsort záró, nagyszerű, A boldog anya című alkotást tartjuk. Az előbbi a minszki hősi obeliszken látható dombormű csodás megeleve- nedése. Ragyogó koreográfiával tárul elénk a hős szovjet partizánok élete, elevenedik meg az obeliszken látható partizáncsoport. Az utóbbi táncprodukciót a világhírű szovjet koreográfus, Igbr Mojszejev tanította be az együttesnek. A boldog anya valójában a Szovjetunió, amelyet körülvesznek az élet legkülönbözőbb területein munkálkodó gyermekei és káprázatos táncokban, csillogó kavalkád- ban hirdetik a boldog szovjet élet fel- szabadultságát. Szólnunk kell a műsor zenei kíséretét ellátó, létszámban kicsi, de művészi teljesítményben nagyszerű zenekarról, amely' a sajátos népi hangszereken igen szépen szólaltatta meg a melódiákat és méltón kapott sok tapsot mind az önálló számaiért, mind pedig a kíséretért. Külön !ri kell emelnünk az önálló számoknál cimbalomszólót játszó Osztromedkij érdemes művész virtuóz játékát Megkezdték a Diósgyőri Édesipari Gyár gépi berendezéseinek szerelését Évente száz millió forint értékű édesáru készül majd az új üzemben A Szinva partján, a diósgyőri '* gyárak lakótelepi házainak gyűrűjében a múlt év elején kezdték meg a Diósgyőri Édesipari Gyár építését. Erre részben egy korábban más célra szánt építkezés félig kész részeit használták fel, illetve alakították át, részben pedig új épületeket építettek. így a mintegy húsz millió forint értékű termelő berendezések részéi e üzemcsarnokot, azon kívül többemeletes központi épületet, anyag- és árutóroló helyiségeket, transzformátor- és kazánházat, karbantartó műhelyt építettek. A gyár építési része a befejezéshez közeledik s ma már egy újabb magasan pirosló gyárkéKép az Ózdi Kohászatból ózdi rekonstrukció során cd dili két új Miirz-kemencét építettek, melyek "SOr termelnek is. A kész kemencék mellett folytatódik az újabbak építése. Foto: Szabados mény is hirdeti, hogy a vasváros ismét fontos — ezúttal azonban köny- nyűipari létesítménnyel gazdagodik. Az építkezés utolsó simításaival párhuzamosan hozzáláttak a gépi berendezések szereléséhez s úgy számítják, hogy részlegesen júliusban az üzemi próbákat is megtarthatják. A tervek szerint az év utolsó negyedében pedig a több mint ötven millió forint költséggel épülő gyárban megkezdik a termelő munkát. Az új gyár az ország egyik legkorszerűbb édesipari üzeme lesz, amelyben a munkák igen jelentős részét — az anyag- szállítást. az áruk készítését — a Német Demokratikus Köztársaságból, valamint a hazai gyárakból beszerzett különböző berendezésekkel automatikusan oldják meg. Az ostya készítményekhez például a lisztet pneumatikusan továbbítják a szitáló berendezésre, majd az adagolókra s a folyékony tésztát üvegcsövön át szivattyúzzák az elektromos sütőkemencékbe.^ Az automatikus gépek, amelyekből tízet állítanak majd üzembe, egyenként 60—100 darab szeletelt árut csomagolnak be percenként. Az új üzemben korulbolüI,há’ romszazotven — nagyobbrészt nődolgozót foglalkoztatnak majd, akiknek korszerű öltöző-fürdő, üzemi konyha és étkező- helyiség, valamint kultúrterem áll majd rendelkezésükre. Az új könnyűipari létesítmény nagyban hozzájárul majd a lakosság édesipari készítményekkel való bővebb és választékosabb ellátásához. Az üzemben ugyanis évente mintegy kétszáz vagon töltött és mártott ostyaárut. kétszáz vagon nougat kész't- ményt és körülbelül négy—öt vagon) különféle csokoládéfigurát készítenekl maid csaknem száz millió forint értékben. * Az énekkar egyik csoportja. man folyót, a róla szóló dal hallatán, vidám, derűt keltő volt a szovjet asszonyokról szóló dal, a kedves utáni vágyakozást idézte a férfikarnak A malomnál című száma és elmúlt dicső harcok emléke zengett a Partizánok találkozója kórusműben. Örömmel hallgattuk Csenki Imre magyar népdalfeldolgozásait előadásukban. sokat derültünk a szúnyog és a légy házasságáról szóló tréfás belorusz népdalon, szívesen hallgattuk A puszta, néma táj kezdetű, ismert szovjet dal igen magas művészi fokú előadását és vastapsunkkal megismételtettük a vidám lengyel dalt, A A közönség hosszan ünnepelte az együttest, a szólistákat, az együttes vezetőit, elsősorban G. Citovics művészeti vezetőt, Akuljonoík koreográfust, Bolcevics zenekar-vezetőt és Korszakot, a kórus vezetőjét. Valamennyi néző nevében szólt Galló Ferenc, a városi tanács vb. elnökhelyettese, amikor megköszönte az együttes nyújtotta élményt és valamennyi néző hálájának szimbóluma volt. az a pár kedves ajándék, amelyet az intézmények, közületek, üzemek képviselői az együttes tagjainak emlékül átnyújtottak. (bm) Fogadás a belorusz művészek tiszteletére Pénteken délelőtt a Miskolci Nemzeti Színház társalgójában fogadás volt a csütörtökön este nálunk vendégszerepeit Belorusz Népi Énekés Táncegyüttes tiszteletére. A bel orusz vendégek közül részt vettek a fogadáson a művészegyüttes vezetői és szólistái. Részt vett Papp Károly elvtárs. a megyei pártbizottság titkára. Koval Pál elvtárs. a városi párt- bizottság első titkára. Fekete László elvtárs. a városi tanács vb. elnöke, Ír. Ladányi József elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, valamint Miskolc, illetve Borsod megye közéletének, társadalmi és kulturális életének több vezetője. Jelen voltak Jordán Adamov vezetésével a Miskolcon tartózkodó bolgár művészeti delegáció tagjai. A baráti találkozón Papp Károly elvtárs pohárköszöntőjében köszönetét mondott a belorusz művészek nyújtotta műsorért, kiemelte, hogy ez a vendégszereplés is a két nép barátságát erősíti. Citovics elvtárs, az együttes művészeti vezetője megköszönte a baráti fogadtatást, az előadások közönségének tet- .Bzésnyilvánítását és kérte a fogadás résztvevőit, hogy az együttes tagjainak baráti üdvözletét Miskolc és a megye közönségének tolmácsolják.
