Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-30 / 125. szám
4 ESZAKMAGYARÖRSZAG Kedd, 1361. rnájua M. Új falak között ,. . impozáns épület az orMOaerrt, rnosbányai művelődési otthon. Dankó Zsuzsanna igazgatónő és Kovács József nyugdíjas pedagógus érthető büszkeséggel kalauzoljak a látogatót a nagyteremben, a sokszínű lámpákkal felszerelt színpadra, a tiszta öltözőkbe, az Ízlésesen berendezett karzatra, ahol a csőbútorok — asztalok, fotelek valósággal csábítanak a pihenésre. A falon hatalmas festmény — bányászokról —, mindenütt rend, tisztaság, fényöntő ablakok. A megyében számos helyen találunk még olyan művelődési otthont, amely formára, külalakra felveszi ezzel a versenyt, tartalmi munkáját tekintve azonban nem nyújtja azt, amire egyébként lehetősége van. Kihasználják-e gazdái az ormosbányai művelődési otthont? Sikerül-e tömegeket vonzó kultúrközponltá lenni ezt az épületet? Csak néhány hónappal ezelőtt adták át rendeltetésének. Azóta sűrű, mondhatnánk sűrített a programja. Különösen az volt májusban, a munkás színjátszó hónap idejérn A helyi kultúrcsoporton kívül a sajószentpé- teriek, az ózdiak, rudabányaiak szerepeltek eddig, jönnek majd a bor- Eodnádasdiak. valamint két miskolci csoport, az SZMT és a József Attila Művelődési Otthon együttese. A Miskolci Nemzeti Színház itt is bemutatja maid a jövő hónap elején Gorkij Vássza Zseleznováját. A rendszeres moziműsor — vasárnaponként matiné is — színesíti a programot. Ezenkívül természetesen szakköri foglalkozásokat — táncosoknak, zenészeknek, színjátszóknak — a gyermekeknek pedig politechnikai órákat is tartanak. c" " * u a program. A műoUfU tenat veíődési otthonok azonban fontos szerepet tölthetnek be — kell, hogy betöltsenek — az oktatásban is. Nemrégiben jelent meg a megyei pártbizottságnak az a határozata, amely a bányatelepek kulturális intézményeivel foglalkozik. A határozat kimondja, hpgy a művelődési otthonok általában nem szolgálják eléggé a szocialista munkabrigádok tagjainak továbbképzését. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a brigádtagok’hamarabb teljesítik a termeléssel kapcsolatos vállalásukat, mint azokat, amelyek a tanulással kapcsolatosak. Éppen ezért biztosítani kell a politikai, szakmai előadások, munkásakadémiák látogatottságát. Különösen a szocialista brigádok tagjait kell szervezettebben bevonni a tanulásba. A határozat, a megfelelő propagandára is felhívja a figyelmet: a plakáton az ilyen jellegű előadásokat ki kell emelni. Az előadáson való részvételt a brigádnaplóban igazolni kell. Hogyan tesz eleget az ormosbányai művelődési otthon az oktatásban ráháruló kötelezettségének? . .. Dankó Zsuzsanna a következőket moftdja: — Az elmúlt évben' mintegy 120 ember iratkozott be a.munkásakadémiára. Sajnos nem •'mindenki tudott rendszeresen eljönni, márpedig bizonyítványt csak azoknak adhatunk, akik részt vettek bizonyos, meghatározott számú előadáson. Bizonyítványt körülbelül 60 embernek adtunk. Az előadásokat általában minden alkalommal sokan látogatták, azonban a beiratkozottak létszámát figyelembe véve, jóval többen is látogathatták volna. Gyakran szervezünk különféle előadásokat a munkásszállásokon is, ahol mindig nagylétszámú hallgatóság gyűlik össze. — A bejáró dolgozóknak tudnak-e segíteni? — Az ő részükre saját falujukban tartunk ismeretterjesztést. Ezenkívül elég gyakran megy hozzájuk a művelődési otthon valamelyik csoportja is. Ez a művelődési otthon tehát az oktatási munkát vizsgálgat- va is, a jobbak közé tartozik. Közvetlen gazdái, irányítói lelkiismeretesen igyekeznek eleget tenni feladataiknak. Sokat segít Visóczky György, a bányaüzem igazgatója is. De az itteni eredmények Kovács József nyugdíjas pedagógus munkáját is dicsérik, aki szinte 72 évéről megfeledkezve segít a fiataloknak. Pár hónappal ezelőtt végezte el a kétéves színjátszói és rendezői tanfolyamot. Pihenhetne nyugodtan, megérdemelten, hiszen csaknem 50 éves pedagógiai pálya után ment nyugdíjba. Mégis dolgozik. Miért? — Mert meghalnék munka nélkül — mondja. — Sok nyugdíjast ismertem, akik két-három évig pihen- gettek és utána tönkrementek. Nem lehet élni, csak munkával. Én is csak így tudok. Dankó Zsuzsanna — valamikor tanítványa volt az idős pedagógusnak — arról beszél, hogy az egyik legfontosabb feladatának a műsor tisztaságának megőrzését tekinti. — Többen felajánlották már a fővárosból is, hogy eljönnek hozzánk műsort adni — mondja. — Persze a szokásos hakniról lenne szó. Természetesen nem egyezem bele. A mi közönségünk is igényes. Az operettek itt sem aratnak osztatlan sikert. Az egyik operettelőadásról kijövet hallottam, amikor az egyik asszony — jól ismerem — a mélyebb tartalmú művek nagy értékéről beszélt. Nagyon örültem neki. És a bányászfiatalokról is beszél, akik nehéz munkájuk után szívesen jönnek a kultúrcsoportba, a szakköri foglalkozásokra és tudnak szépet produkálni. A bodrogközi páros- tánccal a megyei bemutatóra mennek, zenészeik tavaly Alberttelepen kamarazene-műsort adtak, színjátszóik nemrégiben mutatták be Pfeiffer „Lampionok ünnepe” című drámáját. Ormosbányán nemcsak a művelődési otthon épülete impozáns. Szép az is, amit a falak között találunk. Priska Tibor Ot&ttLzlCLfi&k ^ Éljen a tengerész Sapkát dobált bennük a jókedv, talán, mert „lyukas” órával ajándékozta meg őket a végét járó tanulmányi év, vagy a kertek alatt ügető vakáció küldte be hozzájuk Ígéretes örömét. Mindegy, honnan fújt jókedvük szele, de hogy jókedvük volt, bizonyság rá az alábbi derűs történet. A Dayka Gábor utcán egy szál tengerész, pontosabban folyamőr masírozott végig. Szép szál legény volt, vadonatúj tengerész mundérjában úgy festett, mintha skatulyából lépett volna a kiváncsi lányok vizi- táló szeme elé. A sarkig tárt ablak négyszögében egy lányka nézelődött, várván valami kedvderitő utcai látványosságra. Amikor a mi tengerészünk megjelent a láthatóság fényudvarában, a lány eltűnt az ablakból, hogy a perc tört része alatt egy csokornyi diáklány zsúfolódjék a helyére. Ez aztán a közösségi ember! — bólintottam elismeréssel — megosztja a lányszívnek oly igen tetsző látványosságot a kollektívabeliekkel. Iskolai rendtartás ide, iskolai rendtartás oda, a lányokból kibuggyant a jókedv, s mintha csak fiúk lennének, lekiabáltak a tengerésznek. Lekia- báltak? Nem, nem volt ez kiabálás! Mintha ezüstcsengettyüket koccantott volna egymáshoz rózsaligetben Á hét kulturális eseményeiből Igen gazdagnak ígérkezik az etkö- vetkező napok kulturális programja. Az Ünnepi Könyvhéttel kapcsolatos és a pénteki lapszámunkban már ismertetett rendezvényeken kívül is számos kiemelkedő rendezvénnyel találkozunk. A diósgyőri táncosok franciaországi műsorának bemutatója Ismeretes, hogy a Diósgyőrvasgyárí Művészeti Együttes tánckarát a franciaországi Savoy a megye Ünnepi Bizottsága ismételten meghívta a júniusban rendezendő nemzetközi nép- táncfesztiválra. Az együttes június 9-én indul, s mintegy két hetet tölt Franciaországban és Svájcban. A tánckar, a népizenekar és a csoport szólistái 31-én, szerdán este hét órakor, a Bartók Béla Művelődési Házban bemutatja a külföldi turnéra összeállított, túlnyomórészt új számokból álló műsorulcat a diósgyőri és miskolci közönségnek. A nagy- múltú, sok hazai és külföldi sikert magáénak valló együttes műsorát indokoltan előzi meg nagyarányú érdeklődés. ' Irodalmi és zenei fejtörő A városi tanács művelődésügyi osztálya, a Magyar Könyv Kereskedelmi Vállalat, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Művelődési Otthona ugyancsak május 31-én, szerdán délután négy órai kezdettel, „Vagyok olyan legény mint te...” címmel irodalmi és zenei fejtörőt rendez a középiskolák tanulói részére az SZMT Művelődési Otthonában. A csapatverseny első díja egy 300 forintos könyvvásárlási utalvány az iskolakönyvtár részére, az egyéni versenyben értékes hanglemez- és könyvvásárlási utalványokat nyerhetnek a diákok. A fejtörő hallgatói között értékes művészlemezeket sorsolnak ki, A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének estje A Magyar Néphadsereg Művész- együttese június 1-én, csütörtökön este fél nyolckor tartja, műsorát a miskolci népkerti szabadtéri színpadon. Közreműködnek az együttes szólistái, énekkara, tánckara, népizenekara és a honvéd központi zenekar. A jónevű művészegyüttest a miskolci közönség már több, nagysikerű vendégszereplésről ismeri. Üj műsoruk bemutatását most is érdeklődéssel várjuk. Kamarazenekari est A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola KlSZ-szervezelének rendezésében kamarazenekari est lesz június 1-én, csütörtökön este fél nyolckor az intézet hangversenytermében. A koncert műsorán Bach, Corelli, Boccherini, Vivaldi, Mozart, Haydn, Weiner műveit Bakonyi Magda, Flach Karolin, Gazsik József, Krolcovai Erzsébet, Várhegyi Hajós, Welthner Ilona, R. Síkorszky Erzsébet, Nagy László, Horváth Katalin, Gyurkó Méta, Füzes Mária, Ferenczy Mária. Csiba Lajos és a vonószene- kar adja elő. A hangversenyt Gombás Ferenc művésztanár vezényli. Növendékhangverseny Diósgyőrvasgyárban, Az Erkel Ferenc Zeneiskola június 4-én, vasárnap délelőtt fél tizenegykor, a Bartók Béla Művelődési Házban tartja V. növendékhangversenyét, amelynek műsorát Bartók Béla születésének évfordulója tiszteletére a nagy mester műveiből rendezik. A negyvenöt számból álló műsorban Bajor László, Gömöri András, Hegy- megi Ernő, dr. Huszovszky Sándor, Reményi Jánosáé, dr. Saád Andorné, Szentimrey Magda, Talcács Erzsébet és Vándory Erichné tanárok növendékei lépnek fel. mw szálldosó, könnyedléptű szellő, úgy szólt a lányok kacarászó kórusa. A tengerész komoly, bajuszkát pelyhedző arcán szégyenlős mosoly suhant át. „Nézd csak no, micsoda sikerem van” — gondolhatta. Kerek, síltnélküli sapkája alól derűs pillantást vetett a csokornyi embervirágra, aztán, mivelhogy szégyenlős lehetett a legény, — pedighát a tengerészt a bátrak között is legbátrabbnak becézi a közfelfogás, — megsza- porázta lépteit, hogy mihamarabb „lötávolba” kerüljön. Az meg módfelett imponálhatott a. lányseregnek, hogy ilyen simogatni való anyámasszony katonája feszit a tengerészzubbonyban — még csak vissza se szólt kedves évelődésükre —, mert még hangosabb lett a jókedv. (Mit tudják ők, hogy szolgálati szabályzat is van a. világon!) A tengerészt elbújtatta a Hunyadi utcai sarka. A lányok pedig egy utolsó jókívánságot menesztettek. utána harsány, csilingelő hangon: — Éljen a tengerészt Csúnyának kétforintosban se jó lenni A kétforintost elcsúfította valami otrom,ba véletlen, vagy talán valaki kalapáccsal verhette oldalba, behorpadt, elvesztette eredeti, pénzverdében kapott kerekdedségét. Meg is fogyatkozott szegény, fényben és jó- képüségben, de azért az értéke nem csökkent; 2 forint alá, kitelik belőle az 1 forint ötvenes buszjegy. Vannak azonban a buszkalauzok között olyanok, akik a- formáért hajlandók elvetni a tartalmat. A hölgy, akit valahol megtiszteltek az ütött-kopott kétforintossal, felszállt az autóbuszra. Amikor hozzáért a kalauznő, elövette a pénzdarabot és fizetett. — Tessék mást adni, ez nem■ jót t-r Miért? — Mert nem jól — De jó, kérem! — makacskodott az utas. — Nekem nem jő, és slussz! — vágta oda a kalauznő. A kétforintos sértett önérzettel hallgatta a vitát. Ejnye, a mindenségit! — bosszankodott magában. Már vagy tíz esztendeje vert oldalba egy vásott kölyök, elcsunyitott az ebadta, de azért nem csökkentem értékem. alá. Itt rajtam a tisztán kivehető kettes, a másik oldalamon nép- köztársaságom címere, és hát ennyire még senki sem rontott nekem horpadtságomért. Hát ez igazán felháborító! Én még érek kétforinlot, nem szeretnék holt értékké rozsdásodni valamelyik asztalfiókban. Nekem életelemem a forgás. De a kalauznő hajthatatlan volt, s a hölgy kénytelen volt elővenni egy másik kétforintost, egy szépet, formásat, amelynek csillogásán elhasal a játszi napsugár. Még szerencse, hogy jzqlt nála „szép” kétforintos is, amely megnyerte az „igényes” kalauznő tetszését, különben mehetett volna gyalog több kilométerre lévő munkahelyére. G. M. XVII. A hadnagy távozása után Gazsó maga is odaállt a sorompóhoz az őr mellé, s most már ketten figyelték az utat. Gazsó szíve a torkában dobogott. Valahogy nem tetszettek a hadnagy szavai. A legkisebb hiba esetén... Türelmetlenül rágta szájaszélét. Végre a távolban feltűnt a gépkocsi. Idegességében akkorát ordított, hogy az épület legtávolabbi sarkában is meghallották. ' — Fegyveeer-be! Az őrség azonnal felsorakozott, benn az udvaron is pillanatok alatt felállt a három század; élükön a 12 őrmester, minden század előtt egy- egy hadnagy és legelői a kapitány. A gépkocsi gyorsan közeledett. Már tisztán lehetett látni a szép fekete Hudsont, a lefüggönyzött ablakokat. A kocsi lassított. Az őr felhúzta a sorompót, aztán feszes vigyázzba merevedett. Gazsó idegei pattanásig feszültek, amikor a Hudson elsuhant az őrség előtt. Benn az udvaron a kürtös megfújta a harsonát, amely egy colonelnek jár. A kocsi megállt. Minden szem a kocsi ajtajára tapadt. Néhány másodperc telt el. de az ajtó nem nyílt. A pillanatok óráknak tűntek. Végre lassan feltárult a lefüggönyzött ajtó és farral előre kilépett egy hölgy. Felegyenesedett, majd mosolyogva integetett a felsorakozott egységek felé, megköszönte a kedves fogadtatást. Az első pillanatban mindenkiben meghűlt a vér. A mademoiselle a tábor nyilvános háza hat tagjának egyike volt. Előző éjszaka kimaradt és most barátja, a fiatal ültetvényes hozta haza kocsival. A következő pillanatban kitört a nevetés. Egetverő hahota reszkettette meg a falakat. Mindenki nevetett, a kapitány és az őrség parancsnoka kivételével. Gazsó azt hitte, megnyílik alatta a föld. Szégyenpír öntötte el arcát. A kapitány rohant feléje. — Mi volt ez?! — ordította — Mit csináltál, te barom?! — Kapitány úr... én nem tudtam... az előző őrség nem mondta, hogy a kisasszony kint van — dadogta Gazsó. — Kuss! — ordította még haragosabban a parancsnok. — Szolgálatod letelte után jelentkezel nálam. Megértetted ? Elrohant Gazsó századának hadnagya is sietve közeledett az őrség felé, sőt az őrmesterek közül is jöttek néhá- nyan. A haragos, kipirult arcú hadnagy éppen megállt Gazsó előtt, amikor a sorompónü álló őr felkiáltott — Gépkocsi a láthatáron! A hadnagy és az őrmesterek rohantak vissza az udvarra, Gazsó pedig ismét elkiáltotta magát: — Fegyverbe! — Fegyveeer-be! A gépkocsi már a kapu előtt megállt. A colonel pillanatok alatt kiugrott belőle és Gazsó, mintha mindent most akarna helyrehozni, feszesen előtte termett, tisztelgett, és határozott hangon jelentett. Mondatai szabályosak, katonásak voltak. Az őrnagy kedvtelve nézegette a feszülő izmú, tökéletes testtartású, bátor fellépésű fiút. — Köszönöm. Megszemlélte az őrséget, semmi hibát nem talált. Érdeklődve fordult ismét Gazsó felé. — ön milyen nemzetiségű? — Magyar vagyok, monsieur colonel. Az őrnagy elmosolyodott, hozzálé- pott és megveregette a vállát — Monsieur captain — fordult a közben odasiető parancsnokhoz. — Kérem, 5 üveg fehér bort Írasson fel a kantinban az én számlámra, az őr- parancsnok javára. Mosolyogva intett az őrségnek, aztán a kapitánnyal együtt bevonult az udvarra... Gazsó megtörölte verejtékező homlokát Egy kissé megnyugodott De a kapitány kijelentései még mindig nyugtalanították ... Monsieur captain!... Egy vadállat! Elég sokáig a hírhedt büntetőtábor parancsnoka volt, Colomb-Becharban. No, ezt le sem tagadhatná... Nevelési módszerei most is ugyanazok... Eh, lesz, ami lesz!... Tíz óra sem volt, amikor a colonel kocsija kigördült a tábor kapuján. Az őrnagy arca láthatóan derűs volt. Az újoncok kiképzése jól sikerült, ez megelégedéssel töltötte el. Alig ült el a porfelhő az őrnagy kocsija mögött, amikor az előbbi hölgy közeledett Gazsó felé. Arcán mosoly, kezében egy üveg pálinka. — Nagyon, nagyon köszönöm ezt a kedves fogadtatást — csicseregte már messziről. — Igazán kedves volt öntől. — Jaj mademoiselle Marina, ne köszönjön semmit... Tévedés volt az egész... — Akkor is jől esett... Kérem, fogadja el tőlem ezt az üveg pálinkát ... — Köszönöm ... de ne haragudjék, félek az eset miatt... Szolgálatom letelte után jelentkeznem kell a kapitánynál. — Egy percig se búsuljon emiatt... Majd én elintézem vele ... Egyébként ... meghívom ma estére a szobámba.., — Köszönöm Marina... de nem ígérem meg. — Érdekes... ha visszaemlékszem, magát még nem fogadta vendégként egyikünk sem. Valami baja van talán? — Nincs semmi... — Hát akkor? ... Gyűlöli Nuvi- ont? Nem szereti a légiót? — Dehogynem... — Akkor nem érteim ... Gazsó lázasan gondolkozott. Most mit mondjon? El nem árulhatja magát semmiképpen! — Tudja ... van nekem odahaza valakim... — Á! A nagy szerelem!... A hőség ... nevetett a lány. No, a viszontlátásra! Ha mégis meggondolná magát, várom... A kapitánytól pedig ne féljen, majd én megszelídítem. Gazsó megtörölte homlokát. Egészen zavarba hozta ez a láijy.lí S hogy rátapintott az igazságráf... Hogy gyűlöli-e Nuviont? Hát van erre szó, van erre kifejezés, mennyire utálja ezt az egészet!... S őket nyilvánosháziakat is, akik azért vannak itt, hogy „megédesítsék” a nyomorultak életét!... Mennyire utálja ezeket a „kisasszonyokat”, akiknek az a feladatuk, hogy a pokolban nyárson megforgatott, s a kétségbeesés szélén álló újoncok lelki egyensúlyát visszaállítsák egy-egy mosoly- lyal, forró öleléssel... Fuj! ... Amint Gazsó szolgálata lejárt azonnal a kapitány irodája felé sietett. Egyenesen, felemelt fővel ment de a lába olykor megremegett. Hja, az őrmesterek, sőt a hadnagyok sem szerették, ha a kapitány az irodájába rendelte őket. Hát meg egy közlegény! P^olytatjukJ