Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-27 / 123. szám
ESÄÄKWÄGTÄÄOftSZAS Ssömíat, IMI. tníjns It. A Miskolci Zenei Napok záróhangversenye TIT árcáus 20-án megnyitó díszhangx 1 versennyel kezdődtek és két bónap eltelte után kórusok impozáns seregszemléjével zárultak a Miskolci Zenei Napok. A gazdag programot beharangozó, ízléses kiállítású tájékoztató füzet lapjain sűrűn fordul elő a világ „hirhedett” zenészének, Liszt Ferencnek és a XX. század muzsikájában merészen új utakat törő, immár örvendetesen „hazatért” nagy alkotónknak, Bartók Bélának a neve. Az ünnepi évfordulók jelentőségének és tisztes méltatásának megfelelően a Miskolci Zenei Napok változatos eseményeit is elsősorban az ő nagyhatású életművük fémjelezte. Alighanem sort kell még kerítenünk az évről évre visszatérő, hagyományossá vált Miskolci Zenei Napok tanulságainak összegezésére. Erre annál inkább szükség van, mivel szívet-lelket örvendeztető tapasztalatok elkedvetlenítő jelenségekkel is párosultak. Megmondhatjuk nyíltan, hogy elsősorban az olykorolykor üresen kongó hangverseny- termekre, a közönyre és érdektelenségre gondolunk, amelyet ügyesebb, okosabb szervezéssel, megfontoltabb, körültekintőbb és tudatosabb közönségneveléssel kellene felszámolni. (Igen, ismételten reflektorfénybe kell állítanunk zenei életünknek ezt az oldalát _ is, elvégre nehezen lehet beletörődni abba, hogy lassan-lassan többen tanulnak, mint hallgatnak ertekes muzsikát. Félre éltes ne essék: nem a tanulók és a tanulni vágyók nagy száma miatt fő a fejünk — bár bizonyom mértékben miattuk is, mert mind nagyobb gondot okoz elhelyezésük —, hanem a hangversenylátogató közönség kialakulatlansága miatt.) A záróhangversenyt tudató hirdetmény beleveszett a miskolci plakátok rengetegébe, és gyanítjuk, hogy a szép muzsika, kiváltképpen a kóruskultúra kedvelői nem is nagyon tartottak számon a Miskolci Zenei Napok zárómúsorát, — a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola előadótermét ugyanis jobbára maguk az előadók és érdeklődő hozzátartozóik töltötték meg. Néhány ismert kórusvezetőnket is hiába kerestük a hallgatók sorában. Nem tudtak a műsorról. vagy nem voltak rá kíváncsiak?... IVI indezt — sine ira et stúdió! — azért kell és érdemes most a szokásosnál nyomatékosabban aláhúzni. mivel ezen a záróhangversenyen lépett fel. úgy is mondhatnánk: mutatkozott be a Miskolci Központi Kórus, amely alig egy esztendős szívós, lelkiismeretes, fáradhatatlan munkájának kimagasló eredményeiről adott számot. Nagyszerű együttessé kovácsolódott össze, amely régóta működő művészcsoportok, mint a Diósgyörvasgyári Művészeti Együttes mellett — méltóan reprezentálhatja Miskolc ének- és zenekultúráját. Szereplése eseményszámba ment. ‘Karmesterének, Horváth Kiss Lászlónak művészi bátorságára, felszabadult optimizmusára, céltudatos zenepedagógiai törekvéseire és gazdag felkészültségére vall, hogy a Miskolci Központi Kórus . három olyan hatalmas mű magasszínvonalú, igényes, nagyszerű tolmácsolásával lepte meg és ejtette bámulatba hallgatóságát, amelyek közül egy is rendkívüli összeszedettséget, elmé- lyültséget, fejlett ízlést és csiszolt munkát követel. Megfogta szívünket, képzeletvilágunkat a mindig magá- valragadó Mátrai képek lebilincse- lően színes interpretálása, mégin- kább Alexandrov lélekbemarkoló szerzeménye: Poéma Ukrajnáról. A gyönyörű hangú Csapó Tamás szólójában, és a kar szárnyaló dalolásában balladás erővel elevenedett meg az ukrajnai táj. a végtelenbe vesző sztyeppék világa, a borzongtató múlt, a hősi harcok és dicső csaták emléke, a jelen szépsége és a holnap öröme. Méginkább kibontakoztak Horváth Kiss László művészetének és a központi kórusnak erényei: az A leningrádi filharmonikusok Skandináviában Jevgenyij Mravinszkij, a közelmúltban Lenin-díjjal kitüntetett szovjet karmester a Leningrádi Filharmonikusokkal május végén dániai, norvégiai, svédországi és finnországi turnéra indult. A leningrádi zenekar skandináviai vendégszereplését május 25-én Koppenhágában kezdte meg. A turné 20 napig tart és Finnországban ér véget. A „Porgy és Bess” Moszkvában A Moszkvai Színművészeti Intézet növendékei Irina Zsuravszkájával a főszerepben előadták Gershwin: Porgy és Bcss című 'világhírű néger operáját. A Newsweek a legnagyobb elismeréssel ír az operának erről az első orosz nyelvű és oroszok által előadott bemutatójáról. eszmei tisztaság, a művészi alázat, az érzelmi gazdagság, a lírai köny- nyedség és drámai eró, a salaktalan intonálás és a formai biztonság — Händel Béke-oratóriumában. Nagy- nagy örömünkre szolgált ennek a csodálatosan szép alkotásnak _ betanulása és élményszámba menő bemutatása. A sikerhez hozzájárult a Zeneművészeti Szakiskola zenekarának értékes munkája, „az oroszlánrészt vállaló” Vekker Zsuzsa muzikalitása és kulturáltsága, _ Ősz Ilona csengő hangja s finom előadásmódja és Csapó Tamás „helytállása”. Őszinte jószívvel köszöntjük a Miskolci Központi Kórus tagjait, vezetőit és mindazokat, akik az együttes életrehívásán buzgó lkod lak. Illetékes szerveinknek továbbra is gondot kell fordítaniok arra, hogy a kórus életképes maradjon és fejlődhessék. Jo érzéssel tekinthettünk végig a nagyszámú fiatalon, de mint mindenhová, ide is kellenek „az élettapasztalatokkal rendelkező” idősebbek, a térfi- szólamok még erősítésre szorulnak. A záróhangversenyen fellépett a Zeneművészeti Szakiskola leánykara. Kardos Pál invenciózus vezényletével ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy a legfinomabb poé- zisben fogant, a legcizelláltabb hanghatások eszközeivel jeleskedő klasz- szikus alkotások hivatott tolmácso- lója. Legszebbnek Pászti Miklós Garda Lorca verseire írt négy madrigálját éreztük. Az LKM Diósgyörvasgyári Művészeti Együttese iránt érzett tisztelet és megbecsülés arra kötelez bennünket, hogy megmondjuk: vegyeskara ezalkaiommal a fáradtság és lélek- telenség benyomását keltette. Kétségtelenül nagyon nehéz feladatokra vállalkozott. Mind a Bartók-művek, mind a Vörösmarty Liszt Ferenchez c. versére írt Kodály-mű a legfelkészültebb kórusokat is próbára teszi. A kitűnő Forral István most nem tudta hiánytalanul érvényesíteni elgondolásait, szuggesztív vezénylése „nem talált úgy célba”, mint máskor. Nagy hangerő árad a Vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthonának férfikarából. Úgy tűnik, hogy közismerten jólfelkészült karmestere, Veszprémi Ilona meg is elégszik eny- nyivel. Az együttes, amelyben a dalolás örömét érző és azért áldozni is tudó derék vasúti dolgozók működnek, képes arra, hogy mégjobban elmélyüljön a művek részletszépségeiben és könnyed, finom, lírai effektusokkal is kitűnjék. Az lenne jó és szükséges, ha a sok élményt nyújtó záróhangverseny utón — töprengve és kritikusan, tanulságokat levonva és okos terveket szőve — már most hozzálátnánk a jövő évi Miskolci Zenei Napok nyitó- hangversenyének előkészítéséhez. Sárközi Andor Qeqjyjztt&k Terebélyesedik a fiatalok egyik mozgalma A gondolat két esztendővel ezelőtt született Csepelen. Valahol egy üzemrészben idős munkások és fiatal tanulók beszélgettek. A tapasztalt öreg veteránok fiatalságuk emlékeit idézték; a tanítómester és az. inas viszonyúi. a szakma elsajátításának ezer nehézségét. A beszélgetés tanulságaként egy csepeli üzemrészben elindult égy mozgalom. A „Szakma ifjú mestere” nevet kapta, amely rövid idő alatt .szétterjedt a gyárban, meghódította az ország valamennyi üzemének fiatal szakmunkásait. Az egyik gondolatot a másik követte. Máshol a fiatal műszakiak dugták össze a fejüket és elindították a „Szakma ifjú szakértője” és a „Kiváló ifjú mérnök” címért folyó versenyeket. Előbb csak egy újsághír alapján, később a személyes ismeretségek során e versenyek, nemes törekvések a diósgyőri gyárakban és a borsodi üzemekben is követőkre találtak. így lett a három mozgalomból nagyjelentőségű, tízezreket mozgósító országos méretű kezdeményezés. A SZOT Elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága határozatot hozott: helyesli és támogatja ezeket a mozgalmakat. Egyúttal javasolja, hogy a jövőben a „Kiváló ifjú mérnök” mozgalomhoz hasonlóan a „Kiváló ifjú technikus” cím elnyeréséért is versenyezzenek. A felhívás tartalmazza a feltételeket is. A versenyben részt vehet minden 35 éven aluli mérnök, vagy 30 éven aluli technikus, ha legalább egyéves üzemi gyakorlata van. Egy versenyszakasz időtartama 1 év, s ez idő alatt négyszer értékelik a résztvevők munkáját. A cím elnyerőit a SZOT és a KISZ közös oklevelével tüntetik ki, s bár a cím elnyerésével anyagi juttatás nem jár, de az üzem igazgatója az igazgatói alapból jutalmat adhat a legkiválóbbaknak, a . vállalat magasabb fizetési kategóriába soraiba1# be őket. A megtisztelő cím elnyerésé feltetele, hogy évenként egy újítá* vagy ésszerűsítési javaslatot kell b? nyújtani és bevezetni, fontos mi1 szaki problémákat szakdolgozatba* feldolgozni. Amikor az ember a fiatal műs**' kiak e nagyszert kezdeményezéséi0" hall, jóleső érzéssel állapítja meg, c" az újabb verseny, amelynek mind6; bizonnyal — mint elődeinek s" részvevője lesz —, ismét hozzájárul hogy még több kiváló szakkáder k* pezze át önmagát az élet egyetemé1 Afrikai kollégák szövetség* Alig hatsoros újsághír adja tvdt^' az afrikai újságírók I. kongresszus Barna kában, a Mali Köztársaság r városában megalakította az ösí1 afrikai Újságírók Szövetségét■ * kongresszus a guineai Jean pe” választotta a szövetség elnökén** Elnökhelyettesnek egy EAK-ból egy Algériából való újságírót, főtt'' kárnak pedig egy mali újságírót V* lasztotlak meg. Afrika a nagy átalakulás korszak" éli. Aki figyelmesen olvassa Ke«"1' István erről szóló, lebilincselöen dekes könyvét, sok mindent megtud' hat erről a forró kontinensről. Afrik1 népei, az évszázadokon át rabszolga sorban sínylődő milliók egyre-rnásfi ébrednek fel. s rázzák le nyakukra az igát. Csodálatos! Bámulatos! Az ember csak.felső fokban tud b6' szélni arról a küzdelemről, tmplj' Afrika népei jobb sorsuk kialakít11' sáért, az emberibb élet megteremt? séért folytatnak. Ez a pársoros sághír. amely oltani kollégáink sZ* vétségének létrehozásáról ad jele* test, szintén azt bizonyítja: Afriké terebélyesedik. Afrika felébredt. Afrika dolgozik. Ónodvári Mikló« Végtelen a jókedv, a pajkosság, a játszi bohóság. Igaz a hőmérő híganyszála még fázósan lustálkodik, alig merészkedik a 16-ig. De már nyár van. Ma reggel már 19 strandjegyet adtunk el — mondták pénteken a Miskolc-Tapolca-i strandon a most még békésen beszélgető asz- szonyok. A vízben még kevesen úszkálnak. Hideg talán a víz? Áh, dehogy, más vonzza most Iván és Miska az embereket. Iván és Miska. Életkoruk, írd és mondd 7 nap. A pázsitszőnyegben még úgy elvesznek, mint mondjuk, a másik kéi mama-őz a bokrok között. Kicsit féltőén te- kintgetnek a bokrok közül a kis Ivánra és Miskára. Ök a strand sztárjai. Egy-két becéző mondatra mindenki megáll. Itt, nem messze egy fiatal házast vapfürdözik. Az ap. szony se szó, se bősze otthagyja a férjét, . megy, ugrándozik szökdécsel a két R* őzbébivel. Iván és Miska még nem szokott a sf ugrándozáshoz. Elf* radnak, egymás mell«*! heverésznek. Hossz* nyüszítő sírással fi‘ gyelmeztetik anyjukt^ hogy itt az ebédidő. A fiatalasszony ’ visszatér férjéhez, te*1 (P. A C^uazx J^íi/uyhj— Tj^&.Gc£L IXxLroléf < JZS áíaionistx xv. Alig vetkőztek le és helyezkedtek e! a gyékényen, nagy robbajjal nyílt az ajtó és a körszakállas őrmester dörrent be. — Vigyázz! — ordította. — Sorakozó! Mindenki felkecmergett, s úgy, ahogy volt, hiányos öltözetben a sorba állt. — Gyorsabban, csűrbe — ordította az őrmester — de majd én megtanítalak benneteket. Végigszáguldott a hálóhelyeken, a gyékényeket felrúgta, ami útjába került, szétszórta. Amikor Beregi katonakészletét a szoba másik sarkába vágta, a nagy darab legény dühbegurult. — No te piszkos csavargó — állt az őrmester elé. — Hát most a fogdát is leverem rajtad. — Micsoda? — ordította a másik — majd én megmutatom neked! Majd én elintézlek! S ott hadonászott Beregi orra előtt. Az azonban úgy ragadta mellen az altisztet, mint aki porrá akarja zúzni. De nem ütötte meg egy ujjal sem, hanem félkézzel a nyitott ablakhoz vitte, ott könnyedén felemelte és kilóbálta az ablakon. — No fiúk — kérdezte mosolyogva — elengedjem a gúnyáját? — Ne! — Dehogy! — Ne tégy olyat, hiszen még nekünk is lenne vele elszámolni valónk. Beregi beemelte a körszakállast, lassan végighúzta a szobán, majd az ajtónál penderített rajta egyet* s CB> ügy rúgott a hátsó felébe, hogy az orránál csúszott le a mintegy 18—20 lépcsőn. ... Másnap futár érkezett Beregiért, aki közölte vele, hogy azonnal menjen a kapitányhoz. Az összenézett Gazsóékkal, aztán elszántan elindult a parancsnok irodája felé. Néhány perces feszült várakozás után nyílt az ajtó, s Beregi jelent meg mosolyogva. — Nem büntettek meg — kiáltotta. — Mindent elmondtam. A kapitány nekem adott igazat. — Nagyszerű, Karcsi! — Nézzétek — szólt halkan Vámos — ott rikácsol a körszakállas az udvar túlió végén. — De mintha bicegne egy kicsit a keresztapám — mosolyodott el Gazsó. — No, meg úgy látom, néhány helyen be van ragasztva a pofája... Nevettek. • Szieszta után Gazsó, Vörös és Beregi a betonmedence felé igyekeztek, amikor gépkocsizúgósra és hangos dalolásra lettek figyelmesek. A zaj a bejárat felől eredt. A kocsi csikorogva megállt és tíz M. P.-s legény tántorgott le róla. Egymásba kapaszkodtak, bizonytalanul megindultak és óbégattak, ahogy csak a torkukon kifért. Valameny- nyiük oldalán ott lógott a gumibot és vállán — csövével lefelé — a gép-, pisztoly. A bejárat felől Vámos közeledett Gazsóékhoz. — Mi az? — kérdezte tőle nevetve Beregi. — Te is velük voltál?. , — Ugyan. — Honnan jönnek ezek? — tudakolta Gazsó. — Munkából. — Hogy-hogy munkából? És ilyen állapotban? — Igen. Dclgoztak... Azaz dolgozott a gumibot, meg a géppisztoly ... De mit csodálkoztok, hiszen ez itt nap, mint nap előfordul... Ha valamelyik ültetvényen baj van a munkásokkal, beüzennek az M. P. parancsnokának és a légiós csendőrség azonnal indul rendet csinálni... — Biztos lázítanak. uszítanak az arabok — jegyezte meg Vörös. — Ugyan! — nézett rá szemrehányóan Vámos. — Tudod mit kérnek ezek? Pihenőt a déli órákra, hogy ne kelljen abban a rekkenő hőségben dolgozniok, hiszen itt mindenki elbújik délben a Nap elől.' Nekik pedig ott kell görnyedniök a tűző napon, a földeken... Aztán valami hűsítőftalt kérnek, hiszen napközben a megerőltető munka következtében úgy ég bensőjük, mint egy kazán... Ez az a lázadás!... Ezért jelennek meg a helyszínen a légiós csendőrök és ezért verik össze őket... Az ültetvényes persze nem marad hálátlan. Behívja, megvendégeli barátait, akikre mindig bizton számíthat... A csendőrök hazafelé menet grátiszból még egyszer nekiesnek a munkásoknak ... Csattan a gumibot, reccsen a géppisztoly agya • •. Nos, csendőreink elvégezték munkájukat és most megérkeztek... Nézzétek... Tevékenységük — a látottakból ítélve — minden bizonnyal megnyerte az ültetvényes tetszését. És a hála nem maradt el... íme, gyönyörködjetek bennük ... , Elhallgatott. A többiek némán néztek rá. — És ... miért csendőröket küldenek ki? — törte meg végre Gazsó a csendet. — Miért? ... azért, mert ha újoncot, mondjuk téged küldenek, nem biztos, hogy guinibotoddal végig tudnál vágni a bennszülött .meztelen hátán ... Azért! Egyébként... nemsokára olyan kemény, nagyszerű fickó és kiváló légiós lehetsz te is, és lehetünk valamennyien, mint ezek ... Lehet, hogy nemsokára már mi fogjuk az arabokat és a négereket korbácsolni!... Elrohant. A többiek megkövültén néztek utána... * Másnap mindenki malária elleni védőoltást kapott és a szokásos kinin adagot. Harmadnapra- valamennyien belázasodtak. Az újoncokkal közölték, hogy két napig semmit sem ehetnek... Végre a negyedik napon kitűnő ebéd fogadta őket. — No mi ez mór megint? — dör- mögte Gazsó. — Légiós ünnep van ma is? — Vagy búcsúebéd — toldotta meg Vörös. — Igen búcsűebéd — válaszolt halkan. Vámos. — Hiszen a szükséges védősz.ereket már megkaptuk, úgy, ahogy hozzászoktunk az itteni időjáráshoz, egy kis Ízelítőt kaptunk a légiós életből. Szóval az előkészítés megtóó-tént, következhet a kiképzés. , r* Es... ez mit jelent? — tudakolta óvatosan Gazsó. ■— Azt, hogy megkapjuk a kellő felszerelést és visznek valahová. Egy csomó kiképző tábor van. — Utazunk megint? Hát sohasem telepedünk le egy helyen. — Nem! — Tehát elválhatnak útjaink? — Esetleg... ugyanis nem egy, hanem több helyre visznek bennünket De bízzunk a jószerencsében. — Titeket sajnálnálak pajtás — .mondta meghatódva Gazsó — a kör•», , ■ - , Z.;-.". • ■■ szakállast meg az egész CP 3-at •** egye. meg a fene! Mindenesetre ma még egy jót rtí* lathatunk búcsúzóul fiúk — rikka*** tott Vörös —, rendben van? — Rendben. * Másnap négyszázán már a N"'. vion-i kiképzőtáborban voltak, ah0 rójuk szakadt a pokol... .. A tábor el volt zárva a külvilágai Körülötte nem volt egyéb, rrá« nyakig érő szamártövis-erdő imitt-amott egy-egy kaktuszfa. A kiképző őrmesterek, mint éh6* vadak rohantak közéjük. Keze min"' egyiknek többszörösen tetovált!.. — Sorakozó! Az egység hamar elrendeződöd Ezt a vezényszót mindenki ham"' megtanulta. S elhangzása után igy®' keztek is mindannyian a helyűkN' mert tudták, hogy ellenkező esetbe11 rúgások, ütések következnek. — Légiósok — hangzott keménye11 az őrmester szava. — A mai nap"11 megkezdődik a kiképzésetek. A löv"' szettel kezdjük!... — Sorakozó! — ordította az mester. Lövészethez felkészülni!.•' * Kürt harsant. Utána harsány haní dörrent. — Ébresztő! Sorakozó! Az egység félmeztelen felsorak®' zott. — No egy kis reggeli mozgói Irány: előre! Futás! Az út a szamártövis-ei'dőn veze' tett keresztül, amelyben csupa11 imitt-amott volt egy szűk, kezdeti"' ges csapás. Legtöbb helyen azonba" nem járt ember, úgy kellett ut"( törni. A teste már mindenkinek pir"* volt és sajgott, rettenetesen sajgód" — Futás! — ordította két altiszt V egyszerre. S az elmaradókhoz rohantak. ÖV lök csattogtak, s nyomukban kiset' kent a vér... — Állj! Ott egy kaktuszfa. Egyelt' ként föl! Mászás!... Lódulj, met* szétlaposlak!... ... (Folytatjuk)
