Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-23 / 119. szám
i eSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. május 23. Egy járás zenei életéből A szerencsi úttörő énekkari találkozó Tizenhárom énekkar és egy furulya-zenekar szemléjének voltunk tanúi. Már az első kép, a pirosnyaíkken- dös, fehérblúzos gyermekek sokasága is megkapd volt, nem úgy mint a pár évvel ezelőtti, egyenruhát kerülő csoportok tarka foltjai. A gyorsan pergő rendezésért Aranyosi István népművelési felügyelőt illeti dicséret. A kú- xusvezetők munkáján élezni lehetett a sok szakmai megbeszélés, a jó szak- felügyelet eredményeit. Egyre többen ménesiednek'’ s egyre kevesebben akadnak olyanok, akik a szép éneklést összetévesztik az éles kiabálással. Műsoraik színes képet nyújtottak évi készletükből. Előadásuk árnyalt és fegyelmezett volt. A kórusvezetők — Galambost Bertalan, Lelkes Robert, Zsíros Judit, Münnich Imre, Csicsovszki András, Kísely Miklós, Jakab Eorand, Horvath Imre, Bodnár Józsefné, Gecsei Janosné, Tóth Miklós — egytöl-egyig lelkes szervező munkát végeztek. Külön ki kell emelnünk Puskás Károly járási énekszakfelügyelő mintaszerű munkáját, valamint Mészáros f'erencné kis furulya-zenekarának nagy fejlődését, az általános iskolai előírásoknak és követelményeknek pontosan megfelelő kiállításért. Király József énekkarát és úttörő-zenekarát. A járási tanács vezetősége évről- évre szeretettel kiseri az úttörők kulturális fejlődését. A seregszemle minden évben a helyi párt- és tanácsi szervek vezetői előtt zajlik le. Ezúttal is Benke János vb. elnökhelyettes elv-társ osztotta ki a kar vezetőknek az okleveleket és a könyv-ajándékokat. A délutáni órákban rtszictes értékelés zárta ie az ünnepélyes bemutatót, melyen a pedagógusok a zsűri tagjaival, a megyei énekszakfel ügyelővel és s kamagyi továbbképző tanfolyam hallgatóival együtt beszélték meg a tapasztaltakatZenei klubest a megyaszói Gyermekotthonban A Borsodi Kulturális Hetek sokat ígérő műsorfüzete több ilyen „zenei klubestet'’ tervez. Többek közül a megyaszóit emeljük ki. A gyermekotthon énekkarára mar az úttörő seregszemlén is felfigyeltünk, fülünkbe cseng még kedves éneklése a szólista pajtásnak. Ezeknek az elhagyott, muzsikát szerető, éneklő gyermekeiknek vitte ki a muzsikát H. Ko- váts Irénnél, Hctényi Margittal, Hcgymcgi Ernővel Bartus András, a megyei tanács művelődésügyi osztályának előadója. A pedáns tisztaságú gyermektotthon tornaterme előtt parányi cipőcskék sokasága sorakozott. A gyermekek, rövid harisnyákban a szőnyegeken, a bordásfalakra támaszkodva, vagy a földön ülve élvezték a rögtönzött hangversenyt. Utána beszélgettek a hangszerekről, a zene fejlődéséről. H. Kováts Irén napok múlva is könnyes szemmel mutogatta barátainak élete legszebb ajándékát, egy művészi gyermekkézzel .szerkesztett csúzlit. Az egyik kis gyérek adta neki a szép éneklésért. Minden tisztelet Horváth Imiének, kórusvezetőjüknek, aki a szülői simogatást a zene édesen melengstő művelésével és hallgatásával pótoltatja. Megérdemelne ez a „gyermek- város’’ egy ösztöndíjas, fiatal, főiskolát végzett karvezetőt Horváth Imre segítségére, mert kitűnő hanganyag van a gyermekek birtokában. A Zenepedagógus Munkaközösség tanárainak hangversenye Sikeres kezdeményezés színhelye volt vasárnap a tokaji gimnázium díszterme. A megyében zenével foglalkozó pedagógusok részben sajat maguk továbbfejlesztésére, részben a tokaji közönség szórakoztatására hangversenyt adtak. "Pár évvel ezelőtt a megyében egyetlen zeneiskola működött Miskolcon, annak is kis létszámú növendékgárdája volt. Ma már a miskolci két zeneiskolán kívül az ózdi és sátoraljaújhelyi, tehát a négy zeneiskola sem tudja felvenni mindazokat. akik művelődni vágynak. Az állami intézményekből kimaradt növendékeket a városi és megyei zene- pedagógus munkaközösségek tanárai tanítják. Állandó szakmai továbbképzéssel. 'szakfelügyeleti segítséggel végzik folytonosan fejlődő zenei nevelésüket. Kodály idézetét olvassuk a tokajiak meghívóján: „... a legközelebbi időkben nekünk milliókat kell a zenéhez \ ozetniink és ehhez a jó zenészek és tanítok százaira, ha nem ezreire van szükségünk.. Ennek a hivó szónak lettek eleget Tokajban. Műsorukon Verseimtől Bartókig sok zeneszerzőt hoztak közel a mintegy száz főnyi hallgatósághoz. A szervezés nehéz munkáját Reményffy Béláné látta el nagy lelkesedéssel és szeretettel, a műsort Hronyec Pál ismertette, rövid zenetörténeti képet adva. a hegedű-, ének- és zongoraszámokat Remény- ffyné. Nagy János, Máczai Gyuláné, TI. Kovács Leona, dr. Szász l-ászlóné, Kolozsváry Józsefné, Galambos Bertalanná, Orosz Melinda. Bojtor István és Csákó Imréné adták elő, képviselve egy-egy város, egy-egy község zenei életét. Erdélyi Lászióné A borsodi üdülőhelyek felkészültek a turisták fogadására A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal az elmúlt éveik tapasztalataiból okulva jóelőre hozzákezdett a nyári üdülési szezon előkészítéséhez. Miskolcon, Miskolc-Tapolcán, Lillafüreden. Bükkszentíkereszten. Répás- hután, Bogácson, Kács-fürdőn, Mezőkövesden. Sárospatakon. Tokajban, Sátoraljaújhelyen, Füzéren, Füzér- radványban. Mogyoróskán. Kékeden megszervezték a fizetővendég szolgálatot. Miskolcon mintegy 120 ágy. Miskolc-Tapolca fürdőn pedig mintegy 600 ágy várja az érkező turistákat, üdülőket. Prieszol József elvtárs nyitotta meg a miskolci közlekedési kiáliitást „Bűncselekmények a közlekedés területén” címmel kiállítás nyilt tegnap délután Miskolcon, a városi tanács helyiségében. A kiállítást, — amelyet a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendezett — Priesz,ol József elvtárs, az MSZMP Borsod megyei bizottságának első titkára nyitotta meg. Elmondotta, hogy a kiállítás célja: megismertetni szocialista-hazánk ellenségeinek bűncselekményeit, aknamunkáját a közlekedés területén, bemutatni a becsületes közlekedési dolgozók segítségének fontosságát a leleplezéseknél. — A közlekedés olyan, mint egy crhálózat. Ha valahol egy kis zavar támad, akkor megszakad, megszűnik a vérkeringés. Tudják ezt ellenségeink is. Nem véletlen, hogy a kémszervezetek éppen ezen az érhálózaton igyekeznek romboló munkát végezni — mondotta Prieszol elvtárs, majd üdvözölte a nagyközönség számára megnyitott tanulságos kiállítást, amelyen a MÁV dolgozói társadalmi munkában készítették ci a de* korációt és a világítást. A kiállítás június 1-ig lesz nyitva. Megtekintése 9-től 21 óráig a szomszédos teremben lévő folyamatos filmvetítéssel együtt díjtalan. Segítsen a lakosság a tüdőszűrŐYÍzsgálatok lebonyolításában! Válasz az Északmagyarország cikkére Az Északmagyarország május 11-i, csütörtöki száma „Jártamban-keltem- ben” című rovatában foglalkozik a Központi Tbc-gondozó Intézet tüdő- szürési munkájával. A cikk néhány megállapításához az aiábbdaikat kívánjuk hozzáfűzni.* Két. óránként 50—50 embert idézünk be. Sajnos, az idézetteknek csak fiíájusi Tavassünnep AZ ÚTTÖRÖ-MOZGALOM fennállásának 15. évfordulója alkalmából a Miskolci Zenei Napok rendezvényeként vasárnap délelőtt és délután a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében „Májusi Tavaszünnep” címmel ifjúsági énekes zenekarok adtak nagysikerű ünnepi műsort. Az ünnepen — amelynek művészeti vezetője Erdélyi Lászióné. rendezői: Béda Gyuláné és Takács Gábor voltak — mintegy 600 általános és középiskolai tanuló szerepelt. A két lészból álló színvonalas rendezvény eiso felében az Erkel Ferenc Zeneiskola növendékei áltál előadott Maros: Menuett, Impromtu, Eccossaise éa Schubert: Három kis darab című müvének elhangzása után úttörő- énekkarok léptek fel, Ncpek tavasza címmel, Gajdos Edit vezényletével nemzetközi népdalcsokrot, énekelt az ének-zenctagozatú általános iskola „Kicsinyek kórusa”. Arcadclt, Kodály és Bartók dalokat adott eló az SZMT Művelődési Otthon gyermekkara Erdélyi Lászióné vezényletével. Karai, Bárdos, Liszt, Juhász egy-egy művét a VI. számú Tóth Pál Általános Iskola gyermekkarától hallhattuk, majd Galambos Bcláné vezényletével két lengyel népdalt és magyar népdalokat adott elő az ének-zenetago- zafú általános iskola gyenndkkara, az SZMT Művelődési Otthon gyermekkara pedig dr. Farbak}' Gézáné vezényletével Muhin, Bartók és Hajdu- dalokat énekelt. Ezután ncpijátókok következtek az ének- és zenetagozatú általános islkola V. osztályos tanulói, a Zeneoktatói Munkaközösség óvodásai. az Egressy Béni Zeneiskola előképzései és Szentistván község úttörőinek szereplésével. A műsor első részét az összkar által énekelt ..Csipkefa bimbója” című népdallal fejezték be. A szünet után kedves megemlékezés hangzott el az úi törőmozgalom fennállásának 15. évfordulója alkalmából, majd az Egressy Béni Zeneiskola zenekarának, a MŰM. 101. sz. Szemere Borlalan Ipari Tanulóintézet leánykámnak, a Herman Ottó Leány- gimnázium énekkarának, a Nehézipari Műszaki Egyetem vegyeskarának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola leánykarának és az össz- karnak nagysikerű, színvonalas műsora következett Kossuth Gábor. Erdélyi Lászióné, dr. Gergely Imréné és Kardos Pál vezényletével. Zongorán Rőczey Ferenc kísért, hárfán közreműködött Nyakas Sára. AZ IGEN SZÉP és rendkívül nagy érdeklődést kellő Májusi Tavaszünnep a munkás- és parasztgyerekek. továbbá, az egyetemi ifjúság soraiból összeállított kórusok nagysikerű bemutatkozása volt. mintegy 30—40 százaléka jelenik meg pontosan — tehát nem 20-ból 19, mint a cikkíró elképzeli — 15—20 százalék eljön ugyan aznap, de nem a megadott időpontban, míg 40—45 százalék csak több napos késéssel. A megidézettek 10—15 százaléka egyáltalában nem jön be. Az elmaradottak tőlünk függetlenül, önkényesen megválasztott időpontban jelentkeznek. Ezenkívül naponta Í00—15Ü dolgozó jön be foglalkozása következtében kötelező szűrővizsgálatokra, akiket szintén nem tudunk időre; előzetesen besorolni. Ilyen körülmények között tehát elkerülhetetlen időnként a torlódás, ami éppen a beidézettek pontatlan megjelehéséböl adódik. Tény az, hogy a váróhelyiség is meglehetősen szűk. A városi tanács ismeri a helyzetet, és ígcretüftk van rá. hogy mihelyt lehetőség nyílik rá, megfelelően bővítik\ az. intézetet. • Dolgozóink minden igyekezete addig is arra irányul, hogy a leggyor- sabban és legudvariasabban végezzék munkájukat, s ezúton is kérik a lakosságot, nyújtson segítséget ebhez azzal, hogy az idézésre pontosan megjelenik. Városi Központi Tbc-gondozó Intézet A hét könyvujdonsdgai Az Európa Könyvkiadó újdonsága Diekens-nek, a nagy angol írónak MARTIN CHUZZLEWIT című kétkötetes müve, amelyben az iró a Chuzzlewlt-család önzését cs kep- miitatását mutatja be. A Szépirodalmi Kiadónál két ver- scskötel látott napvilágot: Kónya Lajos HAZAI TÁJ című kötete, amelyben a költő a régi szegénységről, a szegényparasztságról vall. Kiss József TÜZEK című válogatása, amelyhez Komlós Aladár irt tanulmányt. Ugyancsak a Szépirodalmi Kiadónál jeleni meg Gyctvai János VÁLSÁGOS ÉJSZAKA című elbeszélése, amely egyetlen, 1919-cs, úgynevezett „monitoros lázadás” éjszakájának története, amikor először támadt fegyveresen a munkáshatalomra az ellenforradalom. Nádass Józsefnek, az ismert költőnek emlékiratait kapja kézbe az olvasó LÁNG és KOROM címmel, amelyben az első világháború. a forradalmak, a külföldi cmigrációs évek eseményei'', szereplői elevenednek meg. A Magyar Helikonnak isméi két szcp könyve került a könyvesboltokba: a PÁSZTORI MÜZSÁ. amelyben a bukolikus költészet világa tárul az olvasók elé. Varga Gyúzö eredd i linómetszeteivel. A másik Babits Mihály JÓNÁS KÖNYVE, Ungvári Tamás utószavával cs Kádár György Kossuth-díjas művész illusztrációjával. A Magvető Kiadó újdonságaként látott napvilágot Román György’ KRAJCÁROS KALANDOROK eiron érdekes írása, amely Sanghajban, a. kínai—japán háború kitörése előtt játszódik. A Móra Kiadó második kiadásiran jelentette meg Kőszegi Imre A DlAKSZÁZAD BECSÜLETE című, 1918—19-es években játszódó kedves diákregényét. Megjelentette Nádas- di Péter IMRE KÉT HÁZASSÁGA című regényét, amelyben a negyvenes évek parasztfialnljainak életéről fest képet a szerző. Dorchov TÖRPÉK ÉS ÓRIÁSOK című különös elbeszélése a kémia csodálatos birodalmáról szól. r^ániorústdt. XI. A fedélzetről mindenkit a hajófenékre zavartak az altisztek. Néhány óra múlva egy kisebb spanyol helyen a hajó élelmet, üzemanyagot vett fel. A partra senki sem mehetett fei... Sőt, a hajófenékről sem jöhettek fel többé az újoncok, csak bizonyos meghatározott időben. Ekkor viszont nyüzsögtek körülöttük a fegyveres altisztek ... Másnap reggel engedélyt kaptak, hogy újra megnézhessék a napfelkeltét. Az altisztek jelenléte és vizsla tekintete azonban sokat rontott az előző napi illúzión. Mintha nem olyan szépek lennének a vörösszegé- lyü bárányfelhők, mint tegnap... E pillanatban kétségbeesett kiáltás Hasította át a levegőt. — Nicole!... Nicole!... Egy arab utas tűnt fel a fedélzeten. fiatal, francia származású feleségét kereste. — Nicole!... Semmi választ — Nicole! — az arab szinte sírt. Már senki sem nézte a napfelkeltét. Mindenki az arabra figyelt, de segíteni senki sem tudott. Borics, az alacsonytermetü jugoszláv Gazsó mellé somfordáit. — Az éjszaka rosszul voltam, ki kellett mennem —- súgta. — A sötét JMyosón két altiszt cipelt egy nőt... Az ellenkezett. Az egyik altiszt a hölgy szájára tapasztotta hatalmas markát. Ha jól láttam, ez a szőke német volt... — És? — súgta izgatottan Gazsó. — Nem tudok többet... Én mentem tovább. — Ki volt'a másik altiszt? — Nem tudom. — Azonnal odamégy és jelented az esetet a parancsnoknak! — Nem!... Megölnek!... — Nicole! — hangzott kétségbeesetten közvetlenül mellettük. Borics elfordította fejét, Cazsó keze ökölbe szorult. A hajó legénysége hamarosan mindent átkutatott. Az arab feleségét seholsem találták. Reggeli után Gazsó félrehívta Bo- ricsot. — Ide figyelj. Minden világos. Erőszakot követtek el rajta, utána, félye a következményektől, a tengerbe dobták. — Megragadta a jugoszláv gallérját. — Ha azonnal nem jelented, én magam mondom el, mi történt! — Ne! — könyörgött amaz. — Nagyon kérlek, ne tedd!... Félek... meg aztán ... nem is biztos, hogy jól láttam ... lehet, hogy tévedek... ne menj!... — Eh, gyáva kutya! — ordította Gazsó, és haragosan elsietett. Nem tudta figyelni a ritka természeti tüneményt: a repülő halakat sem. A korlátnak dűlt, egykedvűen szemlélte, amint azok harminc, ötven. sőt száz métert is szálltak a levegőben. Akkor élénkült fel, amikor megpillantotta Afrika partjait. Órán kikötője egyre közeledett. Lenn. a hajófenékben mindenki csomagolt. Gazsó rá sem tudott nézni Boricsra. az viszont bocsánatkérö szemmel kereste tekintetét... A hajó csendben befutott a kikötőbe ... Órán ... Algéria egyik legnagyobb kikötője... A bennszülöttek ezt a hajót is izgatottan várták, mint valamennyit. Kíváncsian nyújtogatták nyakukat, szemlélve, mustrálgatva a • gőzöst/ felbecsülve, mit rejtegethet gyomrában. A bennszülöttek a dokkok között élnek, fabódékban, összeeszkábált alkalmatosságokban. Foglalkozásuk nincs, illetve azzal foglalkoznak, bogy a kikötőben sürögnek, forognak, próbálják megkeresni mindennapi betevő falatjaikat. Elvállalnak minden munkát. Rakodnak, ládákat, zsákokat hordanak, hajót tisztítanak, elegáns európai urak után cipelik azok bőröndjeit. Hivatalosan megállapított bérük nincs, mindenki annyit vet. oda nekik, amennyit akar. S ők a legkisebb összeget is hálásan megköszönik ... ...Amikor a hajó fedélzetén megpillantották a légiósokat, csalódottan felmorajlottak. Légiósokat szállító hajónál nem lehet keresni! Azokat felrakják autókaravánra, poggyászaikkal együtt, és viszik tovább. Különben is; az idegenlégiós durva, goromba, nem gavallér. A légiós nem ad, inkább elvesz, jobb velük nem kezdeni!... A rongyosruhájú bennszülöttek lassan szétszéledtek ... Az újoncokat valóban autókaraván várta. Hamarosan feltuszkoltak mindenkit a kocsikra, majd a kocsioszlop szélsebesen megindult a város utcáin. A járdákon lefátyolozott arcú arab nők siettek tova. maguk elé nézve. Tekintetüket a világért sem fordították volna másfelé. Itt-ott könnyű humuszos férfiak bámészkodtak a karaván után. Az utca szinte európainak tűnt. Fényes üzletek, többemeletes házak sorakoztak egymás mellett. Néhol feltűnt egy-egy kerthelyi ségszerű valami, ahol a pálmafák árnyékában fehérruhás európai urak és arab ültetvényesek oltották szomjukat. Kívánságukra ventillátort is elővarázsolt a sűrűn hajlongó pincér, hogy még elviselhetőbb legyen a 45 fok. Az üzletemberek élénken tárgyaltak. közben-közben nagyokat kacagtak. Ilyenkor rengett a kövérebbek haja. A kocsi karaván mellett elegáns kocsik suhantak el. Mintha a luxuskocsik kiállítását rendezték volna meg Oránban. Gazsó csak bámult jobbra-balra. Soha sem látott még ilyen autókat! Egyik éjfekete, nagy és kényelmes, a másik jóformájú, fürge és kicsi, a harmadik hosszú, nyitott, arab úrvezetője mellett csinos európai 'hölgy kacagott, a negyedik lefüegönyzött ablakai mögött is látni lehetett a homlokát förölgelő kövér kereskedőt A szemben jövő bordó kocsi tizedmásodperc alatt eltűnt szeme elől. Valami angol rendszámú lehetett... A legtöbb kocsi persze francia rendszámú, de akad itt bőven másfajta is. Oldalba lökte Vöröst. — Mit szólsz hozzá? — Világváros! S ezek a gyönyörű kocsik! — Légy nyugodt, nem azoké, akiket a kikötőben láttunk — súgta Vámos. Vörös dühösen arrafelé fordult, de hirtelen nagyot zökkent a kocsi. Megérkeztek Püti Depóba, a légiósok átutazó-táborába. — Állomáshelyünkön vagyunk? — tudakolta Gazsó. — Fenét! — mosolyodott el Vámos. — Csak ma már nem megyünk tovább! Holnap reggel indulunk tovább Sidi-bel-Abbes felé. Az a központ. Az idegenlégió városa. Azt kérded, állomáshelyünk? Sidi-bcl-Ab- bes sem az. Hol van a mi állomáshelyünk? Egyáltalán van ilyen? , A világ mely részére kerülünk! Afrikából? Az úristen tudja! Nevetett. — Tudjátok — folytatta —, miből áll majd a kiképzés? Lövészetből, lövészetből és harmadszor is lövészetből. Semmi más nem fontos itt, csak ez! Lőni, lőni kell tudni, hogy minél több ember bőrét kilyukaszthassuk! Gazsó beleremegett. — Brutálisan őszinte vagy! — Igen! — vágott az vissza. — Minek áltassuk magunkat?! Különben téged Is őszinte, rendes embernek ismertelek meg. Én is olyan akarok lenni! Gazsó rápillantott. Az keményen állta tekintetét. Lassan elmosolyodtak. majd kezet szorítottak. Szemeikben parányi fény villant, amelyet nem fejthetett volna meg senki. Csak ők ketten tudlak, mit jelent.,. (Folytatjuk.)