Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

i eSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. május 23. Egy járás zenei életéből A szerencsi úttörő énekkari találkozó Tizenhárom énekkar és egy furu­lya-zenekar szemléjének voltunk ta­núi. Már az első kép, a pirosnyaíkken- dös, fehérblúzos gyermekek sokasága is megkapd volt, nem úgy mint a pár évvel ezelőtti, egyenruhát kerülő cso­portok tarka foltjai. A gyorsan pergő rendezésért Aranyosi István népmű­velési felügyelőt illeti dicséret. A kú- xusvezetők munkáján élezni lehetett a sok szakmai megbeszélés, a jó szak- felügyelet eredményeit. Egyre többen ménesiednek'’ s egyre kevesebben akadnak olyanok, akik a szép ének­lést összetévesztik az éles kiabálás­sal. Műsoraik színes képet nyújtottak évi készletükből. Előadásuk árnyalt és fegyelmezett volt. A kórusvezetők — Galambost Ber­talan, Lelkes Robert, Zsíros Judit, Münnich Imre, Csicsovszki András, Kísely Miklós, Jakab Eorand, Hor­vath Imre, Bodnár Józsefné, Gecsei Janosné, Tóth Miklós — egytöl-egyig lelkes szervező munkát végeztek. Külön ki kell emelnünk Puskás Ká­roly járási énekszakfelügyelő minta­szerű munkáját, valamint Mészáros f'erencné kis furulya-zenekarának nagy fejlődését, az általános iskolai előírásoknak és követelményeknek pontosan megfelelő kiállításért. Király József énekkarát és úttörő-zenekarát. A járási tanács vezetősége évről- évre szeretettel kiseri az úttörők kul­turális fejlődését. A seregszemle min­den évben a helyi párt- és tanácsi szervek vezetői előtt zajlik le. Ezúttal is Benke János vb. elnökhelyettes elv-társ osztotta ki a kar vezetőknek az okleveleket és a könyv-ajándékokat. A délutáni órákban rtszictes értéke­lés zárta ie az ünnepélyes bemutatót, melyen a pedagógusok a zsűri tagjai­val, a megyei énekszakfel ügyelővel és s kamagyi továbbképző tanfolyam hallgatóival együtt beszélték meg a tapasztaltakat­Zenei klubest a megyaszói Gyermekotthonban A Borsodi Kulturális Hetek sokat ígérő műsorfüzete több ilyen „zenei klubestet'’ tervez. Többek közül a megyaszóit emeljük ki. A gyermek­otthon énekkarára mar az úttörő se­regszemlén is felfigyeltünk, fülünk­be cseng még kedves éneklése a szó­lista pajtásnak. Ezeknek az elha­gyott, muzsikát szerető, éneklő gyer­mekeiknek vitte ki a muzsikát H. Ko- váts Irénnél, Hctényi Margittal, Hcgymcgi Ernővel Bartus András, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának előadója. A pedáns tisztaságú gyermektotthon tornaterme előtt pa­rányi cipőcskék sokasága sorakozott. A gyermekek, rövid harisnyákban a szőnyegeken, a bordásfalakra támasz­kodva, vagy a földön ülve élvezték a rögtönzött hangversenyt. Utána be­szélgettek a hangszerekről, a zene fejlődéséről. H. Kováts Irén napok múlva is könnyes szemmel mutogatta barátainak élete legszebb ajándékát, egy művészi gyermekkézzel .szerkesz­tett csúzlit. Az egyik kis gyérek adta neki a szép éneklésért. Minden tisztelet Horváth Imié­nek, kórusvezetőjüknek, aki a szülői simogatást a zene édesen melengstő művelésével és hallgatásával pótol­tatja. Megérdemelne ez a „gyermek- város’’ egy ösztöndíjas, fiatal, főisko­lát végzett karvezetőt Horváth Imre segítségére, mert kitűnő hanganyag van a gyermekek birtokában. A Zenepedagógus Munkaközösség tanárainak hangversenye Sikeres kezdeményezés színhelye volt vasárnap a tokaji gimnázium díszterme. A megyében zenével fog­lalkozó pedagógusok részben sajat maguk továbbfejlesztésére, részben a tokaji közönség szórakoztatására hangversenyt adtak. "Pár évvel ezelőtt a megyében egyetlen zeneiskola mű­ködött Miskolcon, annak is kis lét­számú növendékgárdája volt. Ma már a miskolci két zeneiskolán kívül az ózdi és sátoraljaújhelyi, tehát a négy zeneiskola sem tudja felvenni mind­azokat. akik művelődni vágynak. Az állami intézményekből kimaradt nö­vendékeket a városi és megyei zene- pedagógus munkaközösségek tanárai tanítják. Állandó szakmai továbbkép­zéssel. 'szakfelügyeleti segítséggel végzik folytonosan fejlődő zenei ne­velésüket. Kodály idézetét olvassuk a tokajiak meghívóján: „... a legközelebbi idők­ben nekünk milliókat kell a zenéhez \ ozetniink és ehhez a jó zenészek és tanítok százaira, ha nem ezreire van szükségünk.. Ennek a hivó szónak lettek eleget Tokajban. Műsorukon Verseimtől Bartókig sok zeneszerzőt hoztak közel a mintegy száz főnyi hallgatósághoz. A szervezés nehéz munkáját Reményffy Béláné látta el nagy lelkesedéssel és szeretettel, a műsort Hronyec Pál ismertette, rövid zenetörténeti képet adva. a hegedű-, ének- és zongoraszámokat Remény- ffyné. Nagy János, Máczai Gyuláné, TI. Kovács Leona, dr. Szász l-ászlóné, Kolozsváry Józsefné, Galambos Ber­talanná, Orosz Melinda. Bojtor István és Csákó Imréné adták elő, képvi­selve egy-egy város, egy-egy község zenei életét. Erdélyi Lászióné A borsodi üdülőhelyek felkészültek a turisták fogadására A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal az elmúlt éveik tapasztalatai­ból okulva jóelőre hozzákezdett a nyári üdülési szezon előkészítéséhez. Miskolcon, Miskolc-Tapolcán, Lilla­füreden. Bükkszentíkereszten. Répás- hután, Bogácson, Kács-fürdőn, Mező­kövesden. Sárospatakon. Tokajban, Sátoraljaújhelyen, Füzéren, Füzér- radványban. Mogyoróskán. Kékeden megszervezték a fizetővendég szolgá­latot. Miskolcon mintegy 120 ágy. Miskolc-Tapolca fürdőn pedig mint­egy 600 ágy várja az érkező turistá­kat, üdülőket. Prieszol József elvtárs nyitotta meg a miskolci közlekedési kiáliitást „Bűncselekmények a közlekedés területén” címmel kiállítás nyilt tegnap délután Miskolcon, a városi tanács helyiségében. A kiállítást, — amelyet a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendezett — Priesz,ol József elvtárs, az MSZMP Borsod megyei bizottságának első titkára nyitotta meg. Elmondotta, hogy a kiállítás célja: megismertetni szo­cialista-hazánk ellenségeinek bűn­cselekményeit, aknamunkáját a köz­lekedés területén, bemutatni a be­csületes közlekedési dolgozók segít­ségének fontosságát a leleplezések­nél. — A közlekedés olyan, mint egy crhálózat. Ha valahol egy kis zavar támad, akkor megszakad, megszűnik a vérkeringés. Tudják ezt ellensé­geink is. Nem véletlen, hogy a kém­szervezetek éppen ezen az érhálóza­ton igyekeznek romboló munkát vé­gezni — mondotta Prieszol elvtárs, majd üdvözölte a nagyközönség szá­mára megnyitott tanulságos kiállí­tást, amelyen a MÁV dolgozói társa­dalmi munkában készítették ci a de* korációt és a világítást. A kiállítás június 1-ig lesz nyitva. Megtekintése 9-től 21 óráig a szom­szédos teremben lévő folyamatos filmvetítéssel együtt díjtalan. Segítsen a lakosság a tüdőszűrŐYÍzsgálatok lebonyolításában! Válasz az Északmagyarország cikkére Az Északmagyarország május 11-i, csütörtöki száma „Jártamban-keltem- ben” című rovatában foglalkozik a Központi Tbc-gondozó Intézet tüdő- szürési munkájával. A cikk néhány megállapításához az aiábbdaikat kí­vánjuk hozzáfűzni.* Két. óránként 50—50 embert idé­zünk be. Sajnos, az idézetteknek csak fiíájusi Tavassünnep AZ ÚTTÖRÖ-MOZGALOM fenn­állásának 15. évfordulója alkalmából a Miskolci Zenei Napok rendezvénye­ként vasárnap délelőtt és délután a Bartók Béla Zeneművészeti Szak­iskola hangversenytermében „Májusi Tavaszünnep” címmel ifjúsági ének­es zenekarok adtak nagysikerű ün­nepi műsort. Az ünnepen — amelynek művészeti vezetője Erdélyi Lászióné. rendezői: Béda Gyuláné és Takács Gábor vol­tak — mintegy 600 általános és kö­zépiskolai tanuló szerepelt. A két lészból álló színvonalas rendezvény eiso felében az Erkel Ferenc Zene­iskola növendékei áltál előadott Ma­ros: Menuett, Impromtu, Eccossaise éa Schubert: Három kis darab című müvének elhangzása után úttörő- énekkarok léptek fel, Ncpek tavasza címmel, Gajdos Edit vezényletével nemzetközi népdalcsokrot, énekelt az ének-zenctagozatú általános iskola „Kicsinyek kórusa”. Arcadclt, Kodály és Bartók dalokat adott eló az SZMT Művelődési Otthon gyermekkara Er­délyi Lászióné vezényletével. Karai, Bárdos, Liszt, Juhász egy-egy művét a VI. számú Tóth Pál Általános Is­kola gyermekkarától hallhattuk, majd Galambos Bcláné vezényletével két lengyel népdalt és magyar nép­dalokat adott elő az ének-zenetago- zafú általános iskola gyenndkkara, az SZMT Művelődési Otthon gyermek­kara pedig dr. Farbak}' Gézáné ve­zényletével Muhin, Bartók és Hajdu- dalokat énekelt. Ezután ncpijátókok következtek az ének- és zenetagozatú általános islkola V. osztályos tanulói, a Zeneoktatói Munkaközösség óvo­dásai. az Egressy Béni Zeneiskola elő­képzései és Szentistván község út­törőinek szereplésével. A műsor első részét az összkar által énekelt ..Csip­kefa bimbója” című népdallal fejez­ték be. A szünet után kedves megemléke­zés hangzott el az úi törőmozgalom fennállásának 15. évfordulója alkal­mából, majd az Egressy Béni Zene­iskola zenekarának, a MŰM. 101. sz. Szemere Borlalan Ipari Tanulóintézet leánykámnak, a Herman Ottó Leány- gimnázium énekkarának, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem vegyeskará­nak, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola leánykarának és az össz- karnak nagysikerű, színvonalas mű­sora következett Kossuth Gábor. Er­délyi Lászióné, dr. Gergely Imréné és Kardos Pál vezényletével. Zongorán Rőczey Ferenc kísért, hárfán közre­működött Nyakas Sára. AZ IGEN SZÉP és rendkívül nagy érdeklődést kellő Májusi Ta­vaszünnep a munkás- és parasztgye­rekek. továbbá, az egyetemi ifjúság soraiból összeállított kórusok nagy­sikerű bemutatkozása volt. mintegy 30—40 százaléka jelenik meg pontosan — tehát nem 20-ból 19, mint a cikkíró elképzeli — 15—20 százalék eljön ugyan aznap, de nem a megadott időpontban, míg 40—45 százalék csak több napos késéssel. A megidézettek 10—15 százaléka egy­általában nem jön be. Az elmaradot­tak tőlünk függetlenül, önkényesen megválasztott időpontban jelentkez­nek. Ezenkívül naponta Í00—15Ü dolgozó jön be foglalkozása követ­keztében kötelező szűrővizsgálatokra, akiket szintén nem tudunk időre; elő­zetesen besorolni. Ilyen körülmények között tehát elkerülhetetlen időnként a torlódás, ami éppen a beidézettek pontatlan megjelehéséböl adódik. Tény az, hogy a váróhelyiség is meglehetősen szűk. A városi tanács ismeri a helyzetet, és ígcretüftk van rá. hogy mihelyt lehetőség nyílik rá, megfelelően bővítik\ az. intézetet. • Dolgozóink minden igyekezete ad­dig is arra irányul, hogy a leggyor- sabban és legudvariasabban végezzék munkájukat, s ezúton is kérik a la­kosságot, nyújtson segítséget ebhez azzal, hogy az idézésre pontosan meg­jelenik. Városi Központi Tbc-gondozó Intézet A hét könyvujdonsdgai Az Európa Könyvkiadó újdonsága Diekens-nek, a nagy angol írónak MARTIN CHUZZLEWIT című két­kötetes müve, amelyben az iró a Chuzzlewlt-család önzését cs kep- miitatását mutatja be. A Szépirodalmi Kiadónál két ver- scskötel látott napvilágot: Kónya Lajos HAZAI TÁJ című kötete, amelyben a költő a régi szegénység­ről, a szegényparasztságról vall. Kiss József TÜZEK című válogatása, amelyhez Komlós Aladár irt tanul­mányt. Ugyancsak a Szépirodalmi Kiadó­nál jeleni meg Gyctvai János VÁL­SÁGOS ÉJSZAKA című elbeszélése, amely egyetlen, 1919-cs, úgyneve­zett „monitoros lázadás” éjszakájá­nak története, amikor először támadt fegyveresen a munkáshatalomra az ellenforradalom. Nádass Józsefnek, az ismert költőnek emlékiratait kap­ja kézbe az olvasó LÁNG és KO­ROM címmel, amelyben az első vi­lágháború. a forradalmak, a külföldi cmigrációs évek eseményei'', szerep­lői elevenednek meg. A Magyar Helikonnak isméi két szcp könyve került a könyvesboltok­ba: a PÁSZTORI MÜZSÁ. amelyben a bukolikus költészet világa tárul az olvasók elé. Varga Gyúzö eredd i linómetszeteivel. A másik Babits Mihály JÓNÁS KÖNYVE, Ungvári Tamás utószavával cs Kádár György Kossuth-díjas művész illusztrációjá­val. A Magvető Kiadó újdonságaként látott napvilágot Román György’ KRAJCÁROS KALANDOROK eiron érdekes írása, amely Sanghajban, a. kínai—japán háború kitörése előtt játszódik. A Móra Kiadó második kiadásiran jelentette meg Kőszegi Imre A DlAKSZÁZAD BECSÜLETE című, 1918—19-es években játszódó kedves diákregényét. Megjelentette Nádas- di Péter IMRE KÉT HÁZASSÁGA című regényét, amelyben a negyve­nes évek parasztfialnljainak életéről fest képet a szerző. Dorchov TÖR­PÉK ÉS ÓRIÁSOK című különös elbeszélése a kémia csodálatos biro­dalmáról szól. r^ániorústdt. XI. A fedélzetről mindenkit a hajófe­nékre zavartak az altisztek. Néhány óra múlva egy kisebb spanyol he­lyen a hajó élelmet, üzemanyagot vett fel. A partra senki sem mehetett fei... Sőt, a hajófenékről sem jöhet­tek fel többé az újoncok, csak bizo­nyos meghatározott időben. Ekkor viszont nyüzsögtek körülöttük a fegyveres altisztek ... Másnap reggel engedélyt kaptak, hogy újra megnézhessék a napfelkel­tét. Az altisztek jelenléte és vizsla tekintete azonban sokat rontott az előző napi illúzión. Mintha nem olyan szépek lennének a vörösszegé- lyü bárányfelhők, mint tegnap... E pillanatban kétségbeesett kiáltás Hasította át a levegőt. — Nicole!... Nicole!... Egy arab utas tűnt fel a fedélze­ten. fiatal, francia származású fele­ségét kereste. — Nicole!... Semmi választ — Nicole! — az arab szinte sírt. Már senki sem nézte a napfelkel­tét. Mindenki az arabra figyelt, de segíteni senki sem tudott. Borics, az alacsonytermetü jugo­szláv Gazsó mellé somfordáit. — Az éjszaka rosszul voltam, ki kellett mennem —- súgta. — A sötét JMyosón két altiszt cipelt egy nőt... Az ellenkezett. Az egyik altiszt a hölgy szájára tapasztotta hatalmas markát. Ha jól láttam, ez a szőke né­met volt... — És? — súgta izgatottan Gazsó. — Nem tudok többet... Én men­tem tovább. — Ki volt'a másik altiszt? — Nem tudom. — Azonnal odamégy és jelented az esetet a parancsnoknak! — Nem!... Megölnek!... — Nicole! — hangzott kétségbe­esetten közvetlenül mellettük. Borics elfordította fejét, Cazsó keze ökölbe szorult. A hajó legény­sége hamarosan mindent átkutatott. Az arab feleségét seholsem találták. Reggeli után Gazsó félrehívta Bo- ricsot. — Ide figyelj. Minden világos. Erőszakot követtek el rajta, utána, félye a következményektől, a ten­gerbe dobták. — Megragadta a ju­goszláv gallérját. — Ha azonnal nem jelented, én magam mondom el, mi történt! — Ne! — könyörgött amaz. — Na­gyon kérlek, ne tedd!... Félek... meg aztán ... nem is biztos, hogy jól láttam ... lehet, hogy tévedek... ne menj!... — Eh, gyáva kutya! — ordította Gazsó, és haragosan elsietett. Nem tudta figyelni a ritka termé­szeti tüneményt: a repülő halakat sem. A korlátnak dűlt, egykedvűen szemlélte, amint azok harminc, öt­ven. sőt száz métert is szálltak a le­vegőben. Akkor élénkült fel, amikor meg­pillantotta Afrika partjait. Órán ki­kötője egyre közeledett. Lenn. a ha­jófenékben mindenki csomagolt. Ga­zsó rá sem tudott nézni Boricsra. az viszont bocsánatkérö szemmel keres­te tekintetét... A hajó csendben befutott a kikö­tőbe ... Órán ... Algéria egyik legnagyobb kikötője... A bennszülöttek ezt a hajót is iz­gatottan várták, mint valamennyit. Kíváncsian nyújtogatták nyakukat, szemlélve, mustrálgatva a • gőzöst/ felbecsülve, mit rejtegethet gyomrá­ban. A bennszülöttek a dokkok között élnek, fabódékban, összeeszkábált alkalmatosságokban. Foglalkozásuk nincs, illetve azzal foglalkoznak, bogy a kikötőben sürögnek, forog­nak, próbálják megkeresni minden­napi betevő falatjaikat. Elvállalnak minden munkát. Rakodnak, ládákat, zsákokat hordanak, hajót tisztítanak, elegáns európai urak után cipelik azok bőröndjeit. Hivatalosan meg­állapított bérük nincs, mindenki annyit vet. oda nekik, amennyit akar. S ők a legkisebb összeget is hálásan megköszönik ... ...Amikor a hajó fedélzetén meg­pillantották a légiósokat, csalódottan felmorajlottak. Légiósokat szállító hajónál nem lehet keresni! Azokat felrakják autókaravánra, poggyá­szaikkal együtt, és viszik tovább. Kü­lönben is; az idegenlégiós durva, go­romba, nem gavallér. A légiós nem ad, inkább elvesz, jobb velük nem kezdeni!... A rongyosruhájú bennszülöttek lassan szétszéledtek ... Az újoncokat valóban autókara­ván várta. Hamarosan feltuszkoltak mindenkit a kocsikra, majd a kocsi­oszlop szélsebesen megindult a város utcáin. A járdákon lefátyolozott arcú arab nők siettek tova. maguk elé nézve. Tekintetüket a világért sem fordí­tották volna másfelé. Itt-ott könnyű humuszos férfiak bámészkodtak a karaván után. Az utca szinte európainak tűnt. Fényes üzletek, többemeletes házak sorakoztak egymás mellett. Néhol feltűnt egy-egy kerthelyi ségszerű valami, ahol a pálmafák árnyéká­ban fehérruhás európai urak és arab ültetvényesek oltották szomjukat. Kívánságukra ventillátort is előva­rázsolt a sűrűn hajlongó pincér, hogy még elviselhetőbb legyen a 45 fok. Az üzletemberek élénken tár­gyaltak. közben-közben nagyokat kacagtak. Ilyenkor rengett a kövé­rebbek haja. A kocsi karaván mellett elegáns kocsik suhantak el. Mintha a luxus­kocsik kiállítását rendezték volna meg Oránban. Gazsó csak bámult jobbra-balra. Soha sem látott még ilyen autókat! Egyik éjfekete, nagy és kényelmes, a másik jóformájú, fürge és kicsi, a harmadik hosszú, nyitott, arab úrvezetője mellett csi­nos európai 'hölgy kacagott, a negye­dik lefüegönyzött ablakai mögött is látni lehetett a homlokát förölgelő kövér kereskedőt A szemben jövő bordó kocsi tizedmásodperc alatt el­tűnt szeme elől. Valami angol rend­számú lehetett... A legtöbb kocsi persze francia rendszámú, de akad itt bőven másfajta is. Oldalba lökte Vöröst. — Mit szólsz hozzá? — Világváros! S ezek a gyönyörű kocsik! — Légy nyugodt, nem azoké, aki­ket a kikötőben láttunk — súgta Vá­mos. Vörös dühösen arrafelé fordult, de hirtelen nagyot zökkent a kocsi. Megérkeztek Püti Depóba, a légió­sok átutazó-táborába. — Állomáshelyünkön vagyunk? — tudakolta Gazsó. — Fenét! — mosolyodott el Vá­mos. — Csak ma már nem megyünk tovább! Holnap reggel indulunk to­vább Sidi-bel-Abbes felé. Az a köz­pont. Az idegenlégió városa. Azt kér­ded, állomáshelyünk? Sidi-bcl-Ab- bes sem az. Hol van a mi állomás­helyünk? Egyáltalán van ilyen? , A világ mely részére kerülünk! Afriká­ból? Az úristen tudja! Nevetett. — Tudjátok — folytatta —, miből áll majd a kiképzés? Lövészetből, lövészetből és harmadszor is lövé­szetből. Semmi más nem fontos itt, csak ez! Lőni, lőni kell tudni, hogy minél több ember bőrét kilyukaszt­hassuk! Gazsó beleremegett. — Brutálisan őszinte vagy! — Igen! — vágott az vissza. — Minek áltassuk magunkat?! Külön­ben téged Is őszinte, rendes ember­nek ismertelek meg. Én is olyan akarok lenni! Gazsó rápillantott. Az keményen állta tekintetét. Lassan elmosolyod­tak. majd kezet szorítottak. Szeme­ikben parányi fény villant, amelyet nem fejthetett volna meg senki. Csak ők ketten tudlak, mit jelent.,. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom