Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

ESZAKMAGTAROR8ÄAGI TMÜratf, Ml MB« Ä Tánc, muzsika, játék Ünnepelt a falu. Reggel talán még nagyobb gonddal söpörték tisztára az udvart, az utat, mint vasárnapon­ként, vagy a „búcsú” napján szok­ták, Délután az emberek zsúfolásig megtöl tötték a művelődési otthont. Az­szemle döntőjén elsők lettek. Buda­pesten is jártak, álról — az akkori tagok még most is büszkén emlege­tik — Lakatos Sándor és zenekara muzsikájára táncoltak. A fiatalok valósággal „kultűrláz­Az egyik kulturális seregszemlén. tán szétment a függöny és Szebeni Győző, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának helyettes vezetője köszöntötte az együttest. A tízéves jubileumát ünneplő mikóházi együt­test, mely most ezen a kis színpa­don nem is tudott, teljes létszámmal szerepelni. Nem fértek el. Sokan vannak, ötvennél is többen. Miért fontos ez? Miért lényeges? f # ... — Kinek a fejében született meg ez a byta ötlet? — pattant fel a közönség közül az egyik nő. — Az enyémben — válaszolta nyugodtan egy szőkehajú fiatalem­ber. Egy pillanatig csend lett, de csak azért, hogy annál erősebben törjön ki a vihar. Innen is, onnan is röpködtek a mondatok. — Nem ve­szünk mást magunk közé! — Azt hi­szitek, hogy csak ti táncolhattok?, — Mindig így volt; most is így lesz, vagy pedig kiállunk a csoportból! — Álljatok! Majd beállunk mi! Mi okozta a kavarodást? Nemré­giben is írtunk lapunkban a „Gyön­gyös bokrétáról”. Az úri Magyaror­szág idején több faluból kiválogat­ták a legtehetősebb, legmutatósa’ob parasztokat, felöltöztették őket csil­logó népi ruhákba, táncokat tanítot­tak be velük, és hazug idillt festve, mutogatták őket a fővárosban, vagy filmre véve reprezentáltak velük a külföld előtt: így élnek a mi pa­rasztjaink. Mikóházán hat pár tán­cos volt tagja ennek a gyöngyös bok­rétának. Ezek a táncosok 19-45 után .is együtt maradtak, és ők képezték a „kultúrcsoportot”. Senkit nem en­gedtek maguk közé. Amikor házas­ság, vagy valami más ok miatt ki­lépett közülük valaki, akkor is ők döntöttek az utánpótlásról. Aztán ideköltözött egy szőkehajú ban” égtok. De nemcsak a fiatalok, hanem az egész falu. Elhatározták, hogy feldolgozzák a régi néphagyo­mányokat, megtanulják az öregek táncait, énekeit s nem hagynak veszendőben semmi régi népszokást. A fiatalok sorra járták a házakat. Kérlelték az idősebb asszonyokat, Most már tízéves az együttes. Nagyszerű hagyományokkal rendel­kezik, szép múltra tekinthet vissza. Tagjai? Azok az emberek, akik an­nak idején veszekedtek a „hatosok­kal” a tánc jogáért, és a később fel­növő generáció. De mutassunk be közülük néhányat. Szabó Margit — barna szemű, für­ge mozgású kislány — hat éve tagja az együttesnek, és még csak 18 éves. Megfontoltan, komolykodva be­szél az együttes eddigi szerepléséről, útjáról, terveiről, egészen addig, amíg nagyon természetesen nem mondja: — Szeretek táncolni. Csak tudja, nehéz dolga lehet velünk a veze­tőnknek. Egyszer rámbúrta egy pró­bának a levezetését. Soha nem hit­tem volna, hogy olyan nehéz. Én már akkor ismertem azt a táncot, és evett a méreg, amikor a többiek nem úgy csináltak valamit, ahogyan én mond­tam. Akkor láttam: mennyi baja le­het a vezetőnknek velünk. Azóta mindig nagyon figyelek, és minden­ben próbálom az ő elgondolását kö­vetni. Géczi János géplakatos 13 éves kora óta tagja az együttesnek, ö in­kább a színjátszást kedveli, abban is a bohózati alakításokat. — Milyen időközökben próbálnak? — Általában hetenként egyszer. De ha seregszemlére készülődünk, akkor többször. öreg embereket: énekeljenek nekik, hogy megtanulhassák. Kétszáznál is több népdalt gyűjtöttek így össze*' Aztán az öregek is kedvet kaptak a munkához. Elmentek az iskolába, ahol esténként összegyűltek a fiatalok, és régi táncokra tanították őket. így született meg a „Lakodalmas”, majd — Nem vesz ez el sok időt? — Megszoktam már, és egyáltalán nem fárasztó. Mindig jól szórakozom. Nemcsak az előadásokon, hanem a próbákon is. Az utánpótlással sincs baj. Az ál­talános iskolások is tanulják a népi­táncokat és a kulturális rendezvé­nyeken mindig bemutatják, mit tud­nak. A kultúrcsoport tehát naggyá fej­lődött. A „hatosok” hegemóniája megtört, és helyüket elfoglalták a falu arra hivatottabb képviselői. És mennyivel szebb, igazabb, őszintébb, amit a népi hagyományok, népszoká­sok feldolgozásával, régi táncok fel­elevenítésével, népdalok összegyűjté­sével adnak, mint amit annak idején a gyöngyös bokréta hamis csillogása alá rejtettek! És sokan vannak, öt­vennél is többen. El sem fértek azon a kis színpadon, ahol a tízéves ju­bileumi ünnepség alkalmából csak­nem négyóra hosszat pergették' a műsorszámokat. A falu népe pedig őszintén, szívből ünnepelte a kultúr­csoportot. A saját kultúrcsoportját! Priska Tibor Sok kísérlet folyt Miskolcon évek­kel, évtizedekkel ezelőtt egy hang­versenyzenekar- megalakítására, de eredménytelenül. Mindaddig nem is járhatott eredménnyel, amíg népi államunk létre nem hozta a közép­fokú zenei oktatási intézményeket és ezzel egyidejűleg számos hangszeres művésztanár költözött Miskolcra, akiknek kezdeményezésére megin­dult egy szimfonikus zenekar szer­vezése. Aránylag rövid idő alatt, az akkori színházi zenekar tagjaiból, a zenekonzervatórium tanáraiból és más zenészekből megalakult a zene­kar. Nagy segítséget kaptak a váro­si pártbizottságtól és a városi ta­nácstól, amely szervek minden te­kintetben támogatták az alapításban résztvevő zeneművészek — Fekete Sándor, Gombás Ferenc, Konti Izi- dóriusz, K. Szabó Miklós, Pálvölgyi József és Vrana József szakiskolai tanárok — munkáját. Nagy segítsé­get nyújtott a, zenekonzervatórium, a későbbi Zeneművészeti Szakiskola azzal, hogy otthont adott a zenekar­nak. 1951. április 3-án, felszabadulá­sunk 6. évfordulójának előestéjén mutatkozott be a zenekar a Miskol­ci Nemzeti Színházban. Annak ide­jén az Északmagyarország így emlé­kezett meg erről: „Miskolc dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a mis­kolci hangversenyzenekar meg­alakulásának hírét. Április 3-án este az érdeklődők zsúfolásig megtöltöt­ték a miskolci színház nézőterét, hogy meghallgassák a zenekar első bemutatkozó hangversenyét. Perce­kig zúgó tapssal fogadták az egyes zeneszámokat... A bemutatkozó hangverseny sikerét mutatja, hogy a hangverseny befejezése után a kö­zönség nem hagyta el addig a szín­ház nézőterét, amíg a zenekar meg nem ismételte nagy zeneszerzőnk, Liszt egyik legnagyobb alkotását, a Les Preludes-t.” A bemutatkozás után a zenekar még nagyobb lelkesedéssel fogott munkához és ma, tíz év távlatából már 105 koncertről adhatunk számot, ebben a számban még nincsenek benne az ifjúság részére tartott hangversenyek. Nem volt zökkenés- mentes a tíz esztendő. Több alkalom- inai került a zenekar válságos hely­zetbe. Általában gazdasági okok mi­att. 1952 tavaszán az Országos Fil­harmónia vette pártfogásába a zene­kart, azóta viseli a zenekar a „filharmonikusok” nevet. 1957-ben P.ubányi Vilm.os, a zenekar akkori vezető karmestere javaslatára pedig Liszt Ferenc nevét vette fel a zene­kar. Tíz esztendő valójában nem nagy idő, mégis nagy út áll a zenekar mögött. A 105 koncert, amelynek egy részét a megye különböző közsé­geiben, városaiban adták, a sok ne­ves bel- és külföldi karmester és szólista, (időrendi sorrendben emlí­tünk néhányat: Svéd Sándor, Ba­cher Mihály, Kóródy András, Annie Petit (Páris), Jeanne Marie-Darrée (Paris), Kovács Dénes, Barbara Bu- kowszka (Lengyelország), Darko Lu­kié (Jugoszlávia), Nelly Skolnyikova (Szovjetunió), Sir Eugene Goossens (London), Henryk Czyz (Varsó), Va- szy Viktor, Herbert Kegel (NDK), Nyiázi (Szovjetunió), Kadosa Pál, Németh Gyula, és hogy a miskolci művésztanárok közül is említsünk kettőt: Gombás Ferenc és Ág Mag­da) már a megtett út jelentős mér­földjelzői. A zenekar számos esetben teljesí­fiatal postamester, Pataki Sándor, aki munkája mellett a falu kultu­rális életéért is szeretett volna va­lamit tenni. Tudta, hogy a falu többi fiatalja is szefetne táncolni, szín­darabot játszani — hogy ha erre mód lenne. Elhatározta, hogy kultúr­csoportot szervez. Ez azonban egyál­talán nem volt könnyű. Mint azt a fentebbi, viharos hangulatú gyűlés is tanúsítja.,Mért onnan való az iménti párbeszéd. A tánccsoport kibővítésé­nek ötletére ott kiáltott fel a „hatos” csoport egyik nő tagja. — Kinek a fejében született meg ez a buta öt­let? — Igaz, a „buta” helyett valami mást mondott, valami .erősebbet, dehát régen történt mindez. Tíz év­vel ezelőtt, 1951-ben az egyik Eposz­gyűlésen ... A kultúrcsoport azonban megala­kult. A „hatosok” tiltakozása elle­nére is. A következő években a tán­cosok és színjátszók nagyszerű ered­ményeket értek el. A járási sereg­a „Fonó”. Később ebből a két tánc­ból és a falu egyik régi népszokásá­ból kreálták a „Legényavatót”. Közben egyre jobban megismerték őket nemcsak a környező, hanem a távolabbi helységekben, városokban is. 1958-ban Kazincbarcikán a bal­lada feldolgozó bemutatón nagy si­kert arattak az „Egyszer egy ki- rályfi”-val. Erre a bemutatóra meg­tanulták a „Halálra táncoltatott lány” című balláda játékot is, amely még mindig a legkedvesebb műsorszámuk. Részt vesznek a ha­tárőrség szervezte, csaknem minden kultúrversenyen is, mivel a csoport­ban néhány határőr is szerepel. A múlt évben- újra Budapesten jártak. Igen szoros a baráti kapcsolatuk az egyik Szatmár megyei község, Roz$áj fiataljaival. A két falu fiataljai gyakran felkerekednek egy-egy ki­rándulásra, amikor aztán egymást múlják felül a szíves, baráti vendég­látásban. / Ä Ság vári kulturális szemle bemutatói Már javában folynak a hagyomá­nyos Ságvári kulturális szemle kör­zeti bemutatói. Több körzetben, illet­ve járásban már márciusban és áp­rilis első felében megtartották a be­mutatókat. Az alábbiakban közöljük a még hátralévő bemutatók időrend­jét. Afcaújszántón járási bemutató áp­rilis 23-án. Az cdclényi járásban kör­zeti bemutató Edelényben és Izsőfal- ván április 16-án járási bemutató Edelényben május 7-én. Encsen járá­si bemutató május 14-én. A mezőcsátl járásban körzeti bemutató Sajószö- geden és Mezőcsáton április 16-án, Járási bemutató Mezőcsáton április 30-án. A mezőkövesdi járási bemu­tató Mezőkövesden május 21-én. Mis­kolci járási bemutatók: Kisgyőrben, Bükkszentkereszten, Sajászentpéte- rcn, Radostyánban és Szirmabcse- nyőn április 16-án, járási bemutatók Felsőzsolcán május 7-én, Szirmabese- nyőn május 14-én. Az ózdi járásban körzeti bemutató Borsodnádasdon április 16-án, Hódoscsépányban áp­rilis 23-án, Királdon május 7-én. Já­rási bemutató Özdon május 14-én. Putnokon járási bemutató május 13- án. Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Pálházán, Korcsán, körzeti bemutató április 23-án, járási bemutató Sátor­aljaújhelyen május 28-án. Április 16- án körzeti bemutató Boci rogkeresztúr, Mcgyaszó, Priigy, Taktaharkány, Tar­ral, Tállya körzetében, járási bemu­tató Szerencsen május 14-én. A szik­szói járásban körzeti bemutató ápri­lis 16-án Halmaion és Aszalón, 23-án Felsödobszán. Járási bemutató Szik­szón május 14-én. Városi bemutatók: Kazincbarcika április 16, Ózd április 19, Tiszapalkonya április 19 és Mis­kolc május 14, tette a klasszikus zene terjesztésé­nek nehéz feladatát, és a vidék lakosságával is megismertette a zeneirodalom gyöngyszemeit A párt művelődési politikájának megfelelően azon fáradoznak, hogy a nemes zene mind szélesebb töme­gekhez, a megye városainak, közsé­geinek és Miskolc munkáskerületei­nek dolgozóihoz is eljusson. Fárado­zásuk eredményességét a nagyszámú hangversenybérlő is bizonyítja. Két alkalommal a fővárosban is vendég­szerepeitek. De igen emlékezetes az a korszak is, amikor a zenekar azonos volt a színház operazeneka­rával és ők szólaltatták meg Verdi, Puccini, Mozart, Mascagni, Leonca­vallo és Smetana operáit. A zenekar munkájának elismeré­sét bizonyítja az a tény is, hogy a városi tanács 1958-tól állami támo­gatást biztosít a zenekar részére, A zenekar sok nehéz feladatra vállalkozott, számos feladatot oldott meg igen szépen, köztük Beethoven IX. Szimfóniájának megszólaltatását is. Két alapító taggal, — Gombás Ferenc és Vrana József művésztaná­rokkal — beszélgettünk a zenekar múltjáról, jelenlegi problémáiról. A sikerek mellett, az előrelépés mellett sok nehézség is található a zenekar­nál. Alapvető hiba, hogy a zenekar tagjai nem függetlenítettek, vala­mennyien másod-, vagy harmadállás­ként működnek közre, és ez a próbák egyeztetésénél, koncertek egyezteté­sénél nagyon sokszor komoly nehéz­séget jelent. A leghelyesebb megol­dásnak az mutatkoznék, ha Debre­cenhez hasonlóan, ez a zenekar is függetlenített lenne ,és mint a város filharmónikus/ zenekara, ellátná többek között a színházi zenei szol­gálatot is. Ez biztosítaná legjobban a zenekar fejlődését. Természetesen ehhez az is szükséges lenne, hogy a zenekarnak legyen állandó vezető karmestere, és ez a karmester látná el a színház zenei irányítását is. Hogy ennek megvalósítására a kö­zeljövőben sor kerül-e, még nem tudni, de nagyon helyes lenne. Má­sik megoldásként kínálkozik a szín­házi operatársulat várható meg­alakulása, illetve' ehhez operál zene­kar szervezése. Ez a zenekar szemé­lyileg nagyjából azonos lenne a filharmónikus zenekarral, azonban a függetlenítés hiányában a próbák és koncertek egyeztetése továbbra is nehézségként jelentkeznék. Ne­hézség az is, hogy nincs a zenekar­nak otthona. A próbák tartása na­gyon gyakorta — teremhiány miatt — komoly nehézségbe ütközik. Nagyon sok kérdésről, eredmény­ről, tervről beszélgettünk. Nem hallgatták el a nehézségeket sem, amelyek rajtuk kívül álló okokból adódnak. Egyik ilyen nehézség az ifjúsági koncertek hiányos látoga­tottsága. Sem tanuló-, sem munkás­ifjúságunk részéről nem kielégítő a komoly zene iránti érdeklődés, és még ez ideig sem az iskolák, sem a KISZ nem tudtak ezen hatékonyan változtatni. Hasonló nehézséggel ta­lálkozunk egyes üzemi hangverse­nyeken is. Még egy kérdést kell szóvátennünk: a térzenék ügyét. Évekkel ezelőtt és azóta is többször megírtuk, hogy a miskolci Szabad­ság tér alkalmatlan arra, hogy ott szimfonikus zenekar adjon tér­zenét. helyes lenne, ha a szimfoni­kus zenekar a népkerti szabadtéri színpadon adna térzeneszerű kon- .certet, a Szabadság téren és a város más, zajosabb pontjain pedig fúvós- zenekarok — vasgyári, vasutas, diós­győri bányász, — adnának térzenét. * Az egykori alapító tagok közül ma huszonnégyen vannak a zenekarban, huszonnégyen figyelnek a betanító karmester, Sulyok Tamás pálcájának intésére: Pálvölgyi József, Fejes Im­re, Dénes István, K. Szabó Miklós, Koűti Izidóriusz, Kollár József. Bod­nár János, Vrana József, Bajor László, iVancsó Dezső, Tóth Sándor, Mohilla Károly, Dunai Lajos, Mun- tyán Béla, Kossin Ida, Molnár Sán- dorné. Szénái Lajos, Becht József, Gombás Ferenc, Neveli József, Kö- vesdi József, Vogel Gáspár, Karádi Károly és Aczél Antal. Sok új ze­nész csatlakozott hozzájuk. És ma, tíz éves működés után Miskolc büszke lehet filharmonikus zene­karára, amely méltó az ország má­sodik városához és a fentebb emlí­tett nehézségek kiküszöbölésén mú­lik, hogy még jobb, még méltóbb és művészi színvonalában még mago­sabb legyen. (benedek) Tíz év alatt 105 hangverseny Tíz éves a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom