Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
ßSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1961. április 18. Algéria többe került Franciaországsiak, mint amennyit hozott a konyhára De Gaulle tábornok sajtóértekezlete Párizs (MTI) Kedden hajnalban újabb plasztik- bomba-merénylet történt Párizsban, néhány száz méterrel az Elysée-palo- tától az állambiztonsági rendőrség épületének tövében egy építkezés deszkakerítése mögött. A köztársasági elnök sajtókonferenciájára zsúfolásig megtelt az Elysée-palota ünnepi nagyterme. De Gaulle előbb az algériai problémára vonatkozó kérdésekre válaszolt és azt hangoztatta, hogy az alapvető (kérdés: milyen lesz a holnap Algériája, milyenek lesznek Algéria jövendő kapcsolatai Franciaországgal, a köztársasági elnök nyilván a francia polgári közvélemény előkészítése céljából hangsúlyozta, hogy Algéria Franciaországnak többe került, mint amennyit hozott a konyhára. Az algériai kérdés megoldatlansága jelzálogként nehezedik Franciaországra katonai és diplomáciai síkon egyaránt. Kijelentette, hogy a legnagyobb hidegvérrel nézne szembe azzal a lehetőséggel is, hogy Algéria kikerüljön a francia uralom alól. Semmilyen ellenvetése sem lesz — állította De Gaulle tábornok — az ellen, hogy Algéria olyan állammá alakuljon, amilyenné lakosai akarják. Viszont burkolt fenyegetést hangoztatott: ha Algéria a szakítást választja, áttelepítik a franciának megmaradni akaró lakosságot és Francia- ország nem ad semmilyen segítséget az „ilyen Algériának’. Ezzel szemben hosszan ecsetelte annak előnyeit, ha Algéria népe a Franciaországgal való szoros szövetséget és szerves együttműködést választaná. Külön hangoztatta az Algériában levő katonai támaszpontok megtartásának francia igényét. A jövő a lényeges probléma — ismételgette De Gaulle tábornok és kijelentette: Franciaország erről akar tárgyalni. Felvetette, hogy az algériai nép elé előzetes megegyezés alapján bocsássanak javaslatot, amelyet a „különböző politilcai elemekkel, elsősorban pedig a felkelés vezetőivel” állítanának össze. Bár az újságírók nem kérdezték, a tábornok nyilatkozott Ben Bellának és minisztertársainak sorsáról is. Bejelentette, hogy a francia—algériai tárgyalások megindulása esetén Ben Bellát és társait a mostaninál jelentősen liberálisabb bánásmódban részesítenék, a fegyverszünet létrejöttekor visszaküldenék őket Rabatba... Ha a háború véget ér, nincsenek többé hadifoglyok sem — mondotta. A köztársasági elnök viszont „elfelejtett” válaszolni egy kérdésre: milyen jelentőséget tulajdonít Mesz- szali Hadzs mozgalmának. Ismeretes, hogy az eviani konferencia április 7-én azért nem kezdődhetett meg^ mert a francia kormány egyes tagjai nyilatkozataikban azt hangoztatták, hogy az MNA-val a (Messzali Hadzs- féle algériai nemzeti mozgalom) éon- úgy fognak tárgyalni, mint az FLN- nel (Nemzeti Felszabadítás! Front). Kérdést intéztek a tábornokhoz: Franciaország miért nem hajlandó részt vállalni az ENSZ kongói kiadásainak fedezésében? A köztársasági elnök újból gúnyos hangnemben szólt a „nem egyesült nemzetek" organizációjáról, illetve dezorganizációjáról és értésre adta, hogy Francia- ország nem hajlandó fizetni az EN SZ-csapatok Kongóba küldéséért. Egy további kérdésre adott feleletében kijelentette, hogy Francia- ország nem mond le az atombomba gyártásáról és e bombák szaharai kísérleti robbantásairól. A NATO-val kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az Atlanti Szövetségre szükség van. Itt is és más kérdésekbe adott válaszaiba belcszöve is szovjetellenes kijelentésekre ragadtatta magát. majd előtárta a NATO átszervezésére vonatkozó követeléseit: 1. hevesen foglalt állást az eurónai kontinentális NATO-tagállamolc hadseregeinek egybeolvasztása eúen; 2. sürgette, hogy állapítsák meg a NATO haderők atomfegyverei alkalmazásának módozatait; 3. szükségesnek mondotta, hogy az Atlanti Szövetség hatáskörét terjesszek ki az egész világra. hiszen — szerinte — a háború veszélye fennállhat mind Ázsiában, mind Afrikában. Jelentések a laoszi helyseiről Bangkok (MTI) A puccsisták kormánya, a Reuter szerint, sürgősen erősítéseket küld Paksaneba, amely 160 kilométerre fekszik Vientianetól keletre. Paksane térségében harcok folynak a hazafias erőkkel. Csőmbe meg akar szabadulni a baiubák ellen vezetett irtóhadiárat afrikai tanúitól Leopoldville (MTI) Csőmbe, a kongói Katanga-tarto- mány belgabérenc diktátora, hétfői sajtóértekezletén bejelentette, hogy jegyzékben felszólította az ENSZ főtitkárát, váltsa le az észak-katangai Kabaloban állomásozó — etiópiai ENSZ-katonákat. A jegyzék szövegéből megállapítható, hogy Csombét nyugtalanítja, ha afrikai katonák szemtanúi annak az irtóhadjáratnak, amelyet Csőmbe zsoldosai folytatnak az Észak- Katangában lakó balubák ellen, mert támogatják Kongó törvényes kormányát Stanleyvilleben. Hogy elérje az etiópiai ENSZ-egység mielőbbi eltávolítását, ismét fenyegetőzésekhez folyamodott. New York-ban az ENSZ szóvivője hétfőn este még nem értesült Csőmbe jegyzékéről, de kijelentette, hogy a Kabaloban az ENSZ fogságába esett külföldi zsoldosok kihallgatás végett az ENSZ őrizetében vannak. A zsoldosok állampolgárságáról nem nyilatkozott, de megemlítette, hogy az egyik zsoldosnál nevére kiállított hat különböző útlevelet találtak. A szóvivő szerint Bakvangában, a Kaszai-tartomány déli részében alakult „bányaállam” fővárosában a repülőtéri őrség tüzet nyitott egy leszállói készülő ENSZ-repülőgépre, amely indiai ENSZ-katonákat akart Bakvangába visszaszállítani. New York Az ENSZ-közgyűlés költségvetési bizottsága hétfői ülésén az ENSZ titkársága bejelentette, hogy az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek létszáma ez idő szerint 16 689 fő. Sárit Thanarat, thaiföldi miniszterelnök a közép-laoszi Thakek sorsáért aggódik. E város a Mekong partján fekszik és — mint a miniszterelnök mondotta — Thaiföld szempontjából fontosabb, mint Vientiane. (Reuter). KIENG KHOUANG. Huon Mong Khan Vilay ezredes, a laoszi kormányerők helyettes fő- parancsnoka az Uj-Kína különtudó- sítójának adott interjújában részletes tájékoztatást közölt a Laoszban garázdálkodó csangkajsekista bandákról. Kijelentette, hogy a Houi-Sai tartomány északnyugati részében és Luang Prabang tartományban több mint kétezer főre becsüli a behatolt csangkajsekisták számát. Csapataik — mondott^ — Muong Kinnél állomásoznak. Az említett térségeken kívül csangkajsekista katonák jelenlek meg Vientiane és Paksane térségében is. A helyettes főparancsnok főleg arra mutatott rá, hogy e bandák álcázott formában tevékenykednek, igen sok esetben Nosavan katonáinak öltözetében bukkannak fel, vagy mint kereskedők hatolnak be Laosz különböző városaiba és falvaiba, ott felforgató tevékenységet fejtenek ki, — vagy bandába tömörülve fosztogatnak és gyilkolnak. A helyettes főparancsnok interjújában nyomatékosan követelte a csangkajsekista csapatok haladéktalan eltávolítását Laoszból. (Uj-kína). B 3 éves terv megyei eredményeiből v, ÖSSZES HENGERELT ACÉL H m* FÜRDOFELÜLETRE JUTÓ ACÉLTERMELÉS 114.6. 1957 1958 1959 1980 Gyógyítják a búzát, térkép és menetrend alapján védik a növényeket A Növényvédelmi Kutató Intézetben megszervezték a védékezóstech- nikai és üzemtani osztályt, amely a nagyüzemi kísérletekre már megérett új módszereket próbálja ki és vezeti be elsőként az állami gazdaságokban. Ennek egyik lépéséként a Bábolnai a Nagybereiki Állami Gazdaság részére növényvédelmi térképet készítettek: ez a növényi kultúrák, a legelterjedtebb károkozók és a már alkalmazott védekezési eljárások pontos regisztrálásával ad útmutatást a kárék további csökkentéséhez. Az idei nagyüzemi kísérletek között az egyik legjelentősebb a repülőgépes védekezés technikájának kidolgozása. A kukoricamoly ellen új vegyszert használnak; a pillangósnövények védelmét a szokásosnál hónapokkal korábban (kezdik meg, mert így sokkal hatásosabbnak" ígérkezik. Teljesen új jellegű kísérlet a búza „gyógyítása”. Itt nem a növényvédelemben szokásos prevenciót, hanem terápiát alkalriiáznalk; a feketerozsdával már megfertőzött búzát gyógyítják repülőgépről szórt nikkelsóval. A Növényvédelmi Kutató Intézet új „gyakorlati” osztálya az idén lő állami gazdaságban több mint 30 nagyüzemi kísérletet folytat, s megállapítja az új eljárások gazdaságosságát is. Néhány helyen bevezetik a gyümölcsösök és a pillangós növények komplex védelmét; egész.évben „menetrend szerint” védekeznék 3 növény valamennyi gomba- és rovar- kártevője ellen. T“ll négy évvel ezelőtti Több mint jg5(j december 4ének hajnalán — tehát az afrikai népek azóta általánossá vált függetlenségi harcának kezdetén — történt, hogy a Dél-Afrikai Unió különböző pontjain, szinte egyidőben, százötvenhat személyt tartóztatott le a Brit Birodalom rendőrsége. Hatvannégy letartóztatottat rövid idő múlva sza- badonengedtek, a többieket: 58 négert, 16 európait, 16 indiait és két v.meszticet” börtönbe zártak. Azaz nem is börtönbe, hanem ketrecbe és így állították őket az egyik fedett katonai gyakorlótéren berendezkedett johannesburgi bíróság elé. Az általános tiltakozás nyomására azonban a bíróság kénytelen volt a ketreceket mellőzni, pedig céljuk — a bíróság szerint — magasztos valami lett volna: válaszfal a fehérbőrű bíróság és a színes vádlottak között. A ketreceknél nem kevésbé feltűnő dolog volt maga a vád. A vád ugyanis felségsértés volt, továbbá a „kommunizmus leküzdéséről szóló törvény” megsértése. S ezeket együttesen árulásnak, összeesküvésnek, a kormány megdöntésére, és valami más, „kommunistaféle” állam létesítésére irányuló törekvésnek titulálta a bíróság. Az esetnek és később a következményeknek természetesen óriási visszhangja kelt. A ..Manchester Guardian” egyik akkori cikke szerint: ilyen per még nem volt a Brit Birodalomban. S a lapnak igaza volt. A két évvel később lefolytatott — és 1958. október 13-án teljes kudarccal zárult — hajcihő ugyanis, mint kiderült, csupán néhány erősen beijedt, s még erősebben fijygetlen- rég- és kommunistaellenes tőkés és A gyarmati rendszer alkonya hadfi sötétlátásának volt köszönhető, akik minden függetlenségi megmozdulásra „a kommunizmus exportját” próbálták köntösül húzni. a ..JiA mint kiderült, A vad alapja, az egész Dé]_ Afrikát átfogó Afrikai Nemzeti Kongresszus 1955 júliusában történt ülésének határozata volt, amely így kezdődött: „Mi, Dél-Afrika népei kinyilvánítjuk országunk és az egész világ előtt, hogy Dél-Afrika mind- azoké. akik a földjén élnek, feketéké és fehéreké, s csak az a kormány mondhatja, hogy képviseli ezt az országot. amely egész lakosságának akaratára támaszkodik...” A vádlottakat, mint e nyilatkozat megszerkesztésében résztvett személyeiket kívánták felelősségre vonni. Kiderült azonban, hogy az egyik vádlott ott sem volt a kongresszuson. A másik nem is értette a kongresszusi tanácskozás nyelvét. A harmadikra viszont — akinél egy orosznyelvű szakácskönyvet találtak — semmiként sem tudták rábizonyítani, hogy a Szovjetunióból kan utasításokat kommunista szervezkedésre. Igv a perbefogottakaf a bíróság kénytelen volt szabadon bocsátani. E kudarcba fulladt, nevetséges per oka és alapja igazában más volt. Egyrészt, hogy tovább szítsa a fa.101- dőzést, másrészt. hogy ijesztésíil szolgáljon mindenfajta függetlenségi megmozdulás ellen. Nem utolsósorban pedig, hogy: ha van alan, ha nincs, megpróbálták bebizonyítani; a függetlenségi megmozdulásokat a kommunizmus, a szocialista világrendszer exportálja, irányítja. A .boszorkányper” óta eltelt esztendők, az afrikai népek magatartásában és életében azóta bekövetkezett és ma erősen folyamatban lévő változások méginkább rácáfoltak az angol és más gyarmattartók ilyetén állításaira. Ogyannyira, hogy bár a lehető legkörmönfontabb eszközökkel próbálják megakadályozni, sikertelenné tenni a gyarmatok függetlenségi mozgalmait, avagy megyal ősi tani az újra-gyarmatosítást, kénytelenek elismerni: a gyarmati népek szabadságvágyát többé semmilyen eszközzel nem lehet visszaszorítani. Hiába próbálják ugyanis a vezető nyugati hatalmak, akár Amerika, akár Anglia kijátszani az ENSZ alapokmányát, hiába szervez a belga kormány Csőmbe és Mobutu szépiára Amerika szemeláttára, sőt segítségével idegenlégiókat, mindezzel csupán a béke- és szabadságszerető emberiség előtt leplezik le a szó és a tettek közötti, igen visszataszítóan ható különbségeket. Kongó törvényes Föld másik részén Fidel Castro népe, a laoszi, algiri hazafiak eltökélten mennek előre a megkezdett úton. S ehhez sem a Szovjetunió, sem a szocialista államok nem küldenek nemhogy fegyvert, de még agitátorokat sem. Egy bizonyos, hogy valamennyi szocialista állam, s valamennyi független állam, — amely már elég erős ahhoz, hogy lerázza magáról a politikai és gazdasági kötöttségekkel járó amerikai tőke kezét — nyíltan, őszintén és igazsá gosan védelmezi, támogatja a minden élő embert megillető szabadság, a minden nemzetet megillető függetlenség eszméjét Kongó, Kuba, Indonézia, Rhodé- zia, Angola és más népek megmondták és megmondják őszintén, hogy miért harcoltak és harcolnak mindenfajta gyarmati befolyás, gyarmatosító megmozdulás ellen. Nem másért, minthogy egyszer s mindenkorra végetérjen Kongóban, Indiában, Angolában és másutt az éhhalál. — Az éhhalál, amely egyesegyed ül azért pusztított évszázadokon át, mert a gyarmati népek munkájának gyümölcsét, a gyarmati országok minden kincsét, gazdagságát a gyarmattartók rabolták el. S ennek mindenként véget akarnak vetni és véget is vetnek. Magától értetődően az imperialistákat, a gyarmattartó államokat nem érinti kellemesen a dolog azon része, hogy ma már sem boszorkánypereikkel, sem fegyverekkel nem gördíthetnek akadályt a gyarmatok függetlenségi mozgalma elé. Maga ez a tény viszont különböző nézeteket, véleményeket vált ki a gyarmattartókból, s ugyanakkor a világ népeiből Is. A gyarmatosítók kénytelenek más eszközökhöz folyamodni az évtizedeken át élvezett extraprofit, gyarmatvesztés okozta óriási csorbáinak kiegészítéséhez. Ez azonban egyre nehezebb, egyre bonyolultabb dolog. S hovatovább egyetlen módja: a termelvények árainak drágítása, a nagyobb adók, egymás háttérbe szorítása és a gyárak automatizálása lehet Igen ám, de ezek mindegyike óriási veszéllyel jár. Az árdrágulás mindenként árufelhalmozódáshoz vezet. A nagyobb adók nagyobb elégedetlenséget szülnek. A szövetséges államok imperialistái viszont nem tűrik egymás háttérbe szorítását Marad a termelés automatizálása. Ez pedig a munkások százezeréinek elbocsátásával, a munkanélküliség növekedésével járna. Végeredményében egyelőre egyetlen biztos útszakasz áll az imperializmus előtt: a békés gazdasági verseny a szocialista világrendszerrel. Vagy végső konklúzióként: a világ újrafelosztása háború útján. Ez viszont éppen a szocialista világrendszer ereje, óriási tomegbefolyása következtében immár nem kecsegtet reményekkel. A világ népei, «nÄ független államok és a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek viszont tisztán látják, hogy az imperializmus általános válsága egyre mélyül. Egyre kevésbé és egyre sikertelenebből érvényesíthetik elgondolásaikat világviszonylatban, sőt szövetségükön belül is. S ennek oka egyedül a kapitalista, tőkés termelési viszonyokban keresendő, amely- ivei szemben ma már kézzelfoghatóan. az emberi társadalom holnapját példázva ott él, erősödik a szocialista világrendszer kiegyensúlyozott, válságmentes társadalma. Mindezek ismerete új és új erőt ad a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek, s gyorsítja* mélyíti a gyarmatosítók, a gyarmati rendszer alkonyát. Barcsa SändwP 1
