Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

SfeomTtat, 1961. április 1,

GSZAKMAGTARORSZAG

3

A Z ELEM

Jó munkával köszöntik felszabadulásunk

évfordulóját

A szentsimoniak ók!'hogy

sikerülni fog, s talán azok sem. akik ismerték őket. „Maguknak való, kö- zösködéshez nem szokott emberek ezek” — vonták le róluk a nem éppen hízelgő konzekvenciát, s hogy még kedvezőtlenebb színben fessék őket, azt is hozzáfűzték: „szívesen elmennének a közösségi munka temetésére ..

Tévedtek bizony, mert az egy esztendős szentsimoni termelőszövetkezet jövedelmezőség dolgában az első lett, az ózdi járás legjobb termelőszövetkezeteként emlegetik. Dicsérik azok is, akiknek bizony az ég világon semmi, de semmi közük az elért eredményekhez.

S mit szól mindehhez maga a tagság?

Azt, hogy maguk se gondolták, hogy így sikerül, s ha a kezdeti lazaságokat, nemtörődömséget nem fékezi meg a vezetőség, bizony a több mint 30 forintos munkaegység-érték alaposan lecsökkent volna.

Füle László elvtárs, községi párttitkár így emlékezik az elmúlt esztendőre:

— Tavaly ilyenkor még aligha gondolta valaki, hogy eredményes lesz a gazdálkodásunk. Annyit kilincseltünk, futkostunk a dolgozni nem akarók után, hogy estére bele- íájdult a lábunk.

— De még a fejünk is — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Ágoston bácsi, áld annak idején az elnököt helyettesítette, s most a növény- termesztési brigád vezetője. — Az ágyból kellett kirimánkodni egyeseket. Mi lett volna velünk, ha nem állunk a sarkunkra, nem fogjuk meg a szó vastagabb végét? Nem harmincat, még tíz forintot se osztottunk volna.

Gáspár Gusztáv elvtárs, a községi tanács elnöke, a jelenről így szól:

— Ma már egészen más a helyzet. Nem kell senkinek könyörögni — felugrik minden pirkadatkor, s hatra már indul ki-ki a maga helyére.

Abban valamennyien megegyeznek, hogy a jelent a múlttal össze sem lehet hasonlítani.

A zárszámadó

gatni a tagságnak. A felsorakoztatott érvekből egy adag megrovás is áradt. Látjátok, látjátok, ha a növénytermesztésben nem estünk volna vissza, játszva kifizethetnénk a tervezett 40 forintot, de talán még az ötvenre is futná. Nem kapáltátok meg rendesen a kukoricát, a tervezett 14 mázsa helyett csak nyolcat adott — húsz holdnyi kukorica meg kapát se látott. A krumpli is csak 36 mázsát termett, pedig ötvenötöt vártunk tőle. De száz szónak is egy a vége: a növénytermesztésből 650 ezer forintra számítottunk — lett belőle 145 ezer forint.

A tagság szisszentett, a súlyos és nem éppen örvendetes tények az orrukra koppintottak. Mi következhet még ezután? — néztek össze. — Csakis az, hogy nesze semmi — fogd meg jól. mehetünk üres zsákkal haza ... De a beszámoló a gazdálkodás napfényesebb oldalára tért, az állattenyésztésre, s az emberek fellélegeztek, áldván az állattenyésztőket — lám, ezeknek köszönhetjük, hogy a harminc forint, harminc forint... A mi rossz teheneinknek jót tett a tsz-takarmány — sorolta tovább a beszámoló. — Huszonhétezer helyett 25 ezer liter tejet adtak. A juhokról' egyenként négy kiló gyapjút nyírtunk, többet a tervezettnél. A csibétől is óva intettek egyesek — nos, hasznot hoztak a

Két műszakban

IGEN elfoglalt ember mostanában a traktorvezető. Nem is csoda. Az idő kedvez a földmunkának.

Pázmándi Istvánt, a mezőkövesdi gépállomás traktoristáját vagy a határban. vagy otthon az ágyban lehet megtalálni. Bíró István a váltótársa, s felváltva ülnek a traktorra, egyikük éjjel, másikuk nappal. Ma már bebizonyosodott, hogy nagy szülcség van a két műszakra.

De mit szól a két műszakhoz a traktorista? — kérdeztük Pázmándi Istvántól, aki immár 10-ik éve ül a traktor „nyergében".

— Itt Mezőkövesden legalább 15 ezer katasztrális holddal nőtt az a terület, melynek megmunkálásáról a kövesdi gépállomásnak kell gondoskodnia. Ha nem mennének a gépek két műszakban, nehezen boldogulnánk a sok szántással, vetéssel, meg a többi földmunkával.

— Hogyan telik a két műszak?

— Egy kiváló Bjelorusz géppel dolgozunk Bíró Istvánnal. Ö is jól érti a szakmát, és szerintem az a legfontosabb a két műszaknál, hogy mind a két traktoros ismerje, de szeresse is a gépet. Az univerzális Bjelorusz pedig különösen elvárja a gondos ápolást. Ez a gép már nem olyan, mint a körmös Hoffer. Nem lehet „hidegvágóval meg kalapácsosai" ápolni, ahogyan ezt magunk közt mondjuk. A nappalosnak kell nagyobb gondot fordítani a gépre, hiszen éjszaka nehezebben ismerjük fel a bajokat. A földön váltjuk egymást. Ilyenkor kölcsönöseit kicseréljük tapasztalatainkat, váltótársam elmondja, mit észlelt a gépnél, mire kell figyelemmel lennem. Ez úgy este 6 óra tájban történik. Este fél 8 tájban rövid időre abbahagyjuk a munkát és beállunk a tsz-lanyára.

Feltankolunk, ellenőrizzük a hűtővizet, olajozást, meghúzzuk a lazább csavarokat.

— Az a gépállomás vezetőinek feladata, hogy biztosítsa az éjjeli műszak feltételeit. Éjszaka ugyanis nem lehet mindenféle munkát egyforma eredménnyel végezni. A szántás, a hengerezés könnyen halad éjszaka is, de a vetést, a tárcsázást nappal jobb végezni.

— HOGY NÉMELYIK traktorista idegenkedik a kettős műszaktól? Sajnos ez így van, de akárhogy számolunk, l>e kell látni, másképpen nem tehetünk. 24 óra alatt jóval többet lehet elvégezni, mint egy nyújtott műszak alatt. Számításunkat megtaláljuk, Én egy dekád alatt 145 normálholdat teljesítettem, a kereset úgy vélem meglesz a havi 4 ezer forint. Váltótársam is hasonlóképpen keres. Van még egy előnye a kétmű- szakos beosztásnak. Mikor egyedül vezettem a gépet, előfordult, hogy 16—IS órát is traktoron ültem, s a fáradtságtól, az álmosságtól alig tudtam hazajönni. 2—3 órai pihenés bi- zonv nem elegedö. Most kipihenhetem magam, s többet vagyok családom körében is.

EZEKET tudtuk meg Pázmándi Istvántól. S még valamit. Elmondotta, hogy ö nemcsak munkatársának tartja váltócimboráját, hanem barátkoznak is. Olykor, ha az idő engedi — mert most vasárnap is dolgozni kell — megisznak egy-egy pohár sört egymás egészségére.

Jó volna még hallgatni ezt a kiváló traktorost, de ezt a rövidke órát is a pihenéséből loptuk el. Ha talán meg is zavartuk nyugalmát, szavait szívesen jegyeztük fel, gondoljuk, több traktorista okulhat belőle.

G. E.

konyhára. Hízott marháinkért dicséretet és szép pénzt kaptunk. Jó volt a legelő, utána alig több, mint egy hónapig tömtük abrakkal őket, mégis a fele extrémnek, a másik fele elsőosztályúnak ment el. Egyszóval: az állattenyésztésből várt haszon, majdnem megháromszorozódott: 212 ezer forint tervezett nyereség helyett, 567 ezer forintot értünk el.

C mnet? A kalászosok vetését

3 most. m/ir befejezték, s minden tavaszi tennivalóval jól állnak. Már 4 ezer csibe növekszik hasznukra. Az első kettő ezerből hus- vétra már kirántanivaló kerül az ózdi piacra, a másik kétezret megtartják törzsállománynak. Tojásgyárat létesítenek. Tavaly még csak 30 hízottsertést adott a tsz közfogyasztásra, az idén hatvanat ad. Kocaállományúk szaporulatából a tagok ötvenöt darab malacot vásárolnak fel; aki úgy kéri, részletre kapja. Felépítik az idén az 50 férőhelyes tehénistállót.

Felépítik? Hamarosan bele is köthetnek, az építőbrigád vezetőjének; ahogy itt mondják: „művezetőjének” nem kis örömére. Szilágyi Kálmán bácsi ez a művezető. A maga nevében egy kis célprémiumot tűzött ki a betonozóknak. Két liter pálinkát kapnak, ha egy nap alatt lebetonozzák a felét.. Nosza, gyerünk, fogjuk szaván az öreget — nézett össze a brigád — és szaván fogták. A művezető azonban újabb feladatot tűzött ki: majd ha az egésszel végzünk, akkor isszuk meg az áldomást... Hogy mi lett a célprémiumból, nem tudom, de március 28-án már csak egy kis rész volt hátra az istálló betonozásából. S bizony a tehénistállónál szorgoskodóknak kijár a dicséret. Szinte kivétel nélkül az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. Naponta olykor 15—20-an is dolgoztak, pedig a gyárban is meg kell tenni kötelességüket. Koós Miklós, F. Kovács József, Ragályi Béla, F. Kovács Zoltán és a többi gyárista példásan segíti a tsz-t, de hiszen maguk is jól járnak vele. Volt olyan nap, amikor fejenként a 2—3 munkaegységet is megkeresték, a tavalyi 30 forinttal mérve is szép pénz, s az idén — nagyon óvatosan persze — 38 forintot terveztek.

Még annvrt * a “elírnom ter/neg annyit. melőszövetkezet

megalakulásakor versenyre hívta ki a szomszédos község tsz-tagjait, a hangonyiakat. Ez a versenykihívás persze nem papíron, hivatalosan történt, csak úgy szóban. A szentsimoniak nyerték ezt a névleges versenyt.

A szentsimoniak az élre törtek, s hogy ott is akarnak maradni, arra bizonyság mai lendületes iparkodásuk.

Gatyás Mihály ———-oOo——

— Ügyeletes állatorvos szombaton déltől vasárnap éjiéiig: dr. Nagy Pál, Hejő* Csaba, Vöröshadsereg u. 78. Telefon: 16-605. — 3-án, hétfőn dr. Mezey László, Miskolc, Tompa utca 13. Telefon: 15-081. 4-én, kedden, szerdán reggelig dr. Péde- ry József, Miskolc, Madarász V. u. 9. sz. Telefon: 36-603. Bet eg jelent éf, 8—fr-ig, 18— 14 óráig.

Hazánk felszabadulásának 16. évfordulóját jó munkával köszöntik a borsodi dolgozók. A nagy ünnepre készülve már kicsinosították az üzemeket, vörös és nemzetiszínű zászlókkal díszítették a házakat és a gyárak falára fehér betűkkel írták fel az április 4-i munkaverseny győzelmi eredményeit.

A gyár történetében egyedülálló termelési rekord Borsodnádasdon

A Borsodnádasdi Lemezgyárban a felszabadulás évfordulójának tiszteletére csaknem 170 brigád vállalta, hogy a termelés növelésén kívül, tovább javítja a minőséget és csökkenti az önköltséget. Az ünnepi készülődés során a legjobb eredményt a hengerészek érték el. Az elmúlt napokban a gyár történetében egyedülálló termelési rekordot állítottak fel. 24 óra alatt 476 tonna anyagot hengereltek. Ezzel az idén mát" a harmadik rekordjukat döntötték meg a hengerészbrigádok, s behozták a hónap elején keletkezett lemaradásukat.

Határidő előtt teljesítették vállalásukat a miskolci toronyház építői

Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky úton a Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói egy 10 emeletes,

úgynevezett magasházat építenek. A munkák meggyorsítására az építők a hónap elején vállalták, hogy az ötödik emeleti födémet április 4-re elkészítik. Munkájukhoz jelentős segítséget kaptak a műszaki vezetőktől. Ezen az épületen alkalmazták először az acélból készült — különböző távolságra állítható — rácsos, zsalu- tartó szerkezetet. Az újszerű zsalu- tartó nagyszerűen bevált. Nemcsak a munka gyorsult meg, hanem megtakarítást is eredményezett; egyetlen emelet felépítésénél, a tervezettnél 40 százalékkal kevesebb fát használtak fel. Az építők, vállalásuknak eleget téve, 65 köbméter vasbeton bedolgozásával az ötödik emeleti födémet a határidő előtt, március 29-re elkészítették. Megfogadták, hogy a versenyt tovább folytatva, az épület hatodik és hetedik emeleti födémét május X-ig felépítik.

A felszabadulás évfordulóján

kigyullad a fény Nagycsécsen

Borsod megyében az idén 31 millió forintot költenek a falvak villamosítására. Ebből az összegből 30 községben cserélik fel a petróleumlámpát villanyégőkkel. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói a kedvező, tavaszias időjárást kihasználva. Nagycsécsen befejezték a szerelési munkákat, a termelőszövetkezeti községben már villanyfény mellett ünnepelhetnek a falu dolgozói.

A lottó nyerőszámai:

23, 33, 43, 63, 73

Pétiké és a törpeautó

ózdon sokan megállnak egy-egy percre, ha Pétiké, a magahajtotta szupertörpe gépkocsin „elsuhan’* mellettük. Pétiké még csak 3 éves lesz, de már ismeri a főbb közlekedési szabályokat. A gépjárművezetők féltő gonddal vigyáznak Petikére, és kerülik ki „száguldó” kocsiját, nehogy az elseperje őket.

Ez a figyelmeztető tábla Immár másfél éve ott díszeleg a Lenin Kohászati Müvek melletti Fürdő utca bejáratánál. Vajon meddig lesz még ott?

foto: Szabados

9

Uj üzem alapjainál Bereuten

A téglarakások, faácsolatok, mész- kupacok, a berregő beton- és habarcskeverő, a hosszú szállítószalag fel sem tűnik az idevalósinak, mindennapos látvány. Mi az idegen érdeklődésével fordultunk Váczi István építésvezetőhöz, tőle tudakoltuk, hogy mi épül itt.

— Berentének egy újabb, nagy- jelentőségű létesítménye: a Borsodi Szénbányászati Tröszt központi bányagépjavító üzeme.

— Milyen beruházással épül?

— 30 millió forintot irányoztak elő az építkezés költségeire — tájékoztat Váczi elvtárs. — Első feladatunk az anyagraktár, a darupálya megépítése, az alapozási munkák megkezdése. Ezenkívül természetesen a felvonulási jellegű épületeket is felállítjuk, amelyekben az építők szállása és étkezőhelyisége lesz. Az üzem területén hatalmas szerelőcsarnokot, irodaházat, garázst, üzemanyagtöltő helyet, transzformátorházat építünk. Már a teljes tervdokumentáció kezünkben van.

A gépi berendezések költségét Reményi Viktor elvtárstól, a Borsodi Szénbányászati Tröszt beruházási osztályának tervfőmérnökétől tudakol tu k.

— 6 millió 400 ezer forint értékben kapnak gépi berendezést, eszterga- padokat, mélyfúrókat, forgácsolókat, acélvágókat, mérőműszereket az új műhelyek. Szivattyúpróba-állomást is létesítünk itt.

Igen jelentős lesz megyénkben ez az üzem. Berente környékén ugyanis több szénbánya van. Ezek elromlott gépeiket (elektromos berendezéseket, szállító, fejtő, felrakó gépeket) nagyobb hibák esetén Miskolcra, vagy Budapestre szállítják. A szállítás azonban, azon kívül, hogy költséges, sok időt vesz igénybe. A kisebb javítások elvégzésére felállítottak ugyan a bányákban úgynevezett rezsiműhelyeket, de ezekben vagy a feltorlódó munka, vagy a szakemberhiány miatt gyakran hetekig vesztegelnek a gépek. Ez időkiesést jelent, s hátráltatja a termelést is. A Berentén felépülő központi javítóüzem ezt megszünteti majd. Itt a legjobb szakemberek végzik a külszíni és földalatti gépek javítási munkálatait. A szivattyúk, ventillátorok, szállító- és rablóvitlák, légsűrítők, fúrógépek, jö- vesztő-kombájnok gyors és zavartalan szállításának lebonyolítására külön iparvágányt is kap az üzem.

A létesítményt a Bányászati Építő Vállalat építi. Jelenleg kubikos, betonozó, kőműves brigádok dolgoznak itt. Ezek az emberek megértették az „Építők a bányászokért” mozgalom célkitűzéseit, s ezért vállalták, hogy határidő előtt elvégzik a rájuk bízott munkát. Váczi István építésvezető is úgy nyilatkozott, hogy a kiszámított időnél jóval előbb szeretnék üzemkész állapotban átadni ezt a fontos bányagépjavító objektumot. Ehhez a különféle vállalatok is hozzájárulnak. A MÁV-val, az ÉPFU-val igen jó a kooperáció. A villamosenergia- és a vízellátásban a Borsodi Hőerőmű dolgozói segítettek. Homenyán- szki és Szvercsek osztályvezetők irányításával. A tervezőkkel is jó az összeköttetés. Szabó Zoltán és Cser- venyák tervezők a helyszínre, az építkezésre éppen úgy Kijönnek, mint*. Takács Sándor műszaki ellenőr. I Problémák természetesen itt is van- *

nak. Mit mond ezekről az építésvezető?

— A transzformátorház felépítését csak 1963 elejére tervezték. Szerintem, ezt hamarabb meg kellene kezdeni. Az építkezésen dolgozó portáldaruk ugyanis nagy villamosenergiát fogyasztanak majd, s gazdaságosabb lenne, ha ezt az energiát nem vásárolni kellene.

Beszélt még Váczi elvtárs arról is, hogy a föld kiemeléséhez hasznos lenne kisgépeket beszerezni. Nagyobb mennyiségű zúzott köre is szükség van.

— S még valami — fűzi az elmondottakhoz —. telefon is kellene. Ha például az anyagszállítással kapcsolatban közölnivalónk van egyes vállalatokkal. kénytelenek vagyunk gépkocsit igénybe venni, s személyesen felkeresni az illetékeseket.

Problémáinkat, igyekszünk mihamarabb megoldani. Eddig még nem volt a munkában fennakadás, s arra törekszünk, hogy a továbbiakban se legyen.

yors ütemben folyik tehát az építkezés, hogy mielőbb kialakuljon az új üzem körvonala. S az idegen, aki néhány év múlva szétnéz ezen a vidéken, a hőerőmű kéményeivel szemben nem látja már a lágyívű dombokat: hatalmas épületek, üzemek, gyárak takarják majd el az országúiról nézelődő ember elől. így változik, alakul a berentei táj. Ma még hepehupás úton botorkálunk a faállványok, téglarakások felé. s holnap már jókedvű munkások léptei koppannak a sima aszfalton , mely egy szép, új üzembe vewK.

Ruttkay Af