Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

13 TaMruap. ml. április 2. fejtörő ******** ********* Szinte hihetetlen életenergia áradt az emberekből akkor. A sötét, emberi párolgásoktól terhes levegőjű óvóhelyekből sírva-kacagva bújtunk elő a napfényre, a csendre, amely szinte süketnek tetszett a megszokott ágyúszó után. Mélyet szippantva a friss levegőből — tágult a tüdő. S az élet rendje valószerűtlen gyorsasággal állt helyre. Ekkor, 1945. április első napjaiban fogadott örök hűséget egymásnak Balogh József 25 éves lakatos és a IS éves Lippai Etelka, Miskolcon, az l■ kerületi anyakönyvi hivatalban. Azóta eltelt 16 esztendő. S hogy élnek ők?. .. ASZTALOS UTCA 3. SZ. Itt lakik a Balogh-család egy kétszoba- konyhás lakásban. A kopogtatásra Balogliné tessékel, szélesre tárva a konyhaajtót. Aztán zavartan kapkodja össze az asztalon heverő köny­veket, füzeteket. — Jajj! Éppen az iskolába készülök. Ügy szégyellem magam, dehát tudja, hogy van. Félévi beszámoló, és ilyenkor aztán azt se tudom, hol a fejem. Direkt szabadságot vettem ki. Hat napot. Persze a háztartás most elhanyagolódik emiatt. Ezért is vagyunk egy kicsit széjjel.. Baloghné, Lippai Etelka nyugodtan tagadhatja korát. Sötétszőke haja fiatal-lányosan keretezi keskeny, finomvonalú barátságos arcát. Leányos alakja hazudtolja két megtermett, izmos fiát. Egyikőjük — Pisti — 13 éves. Azaz dehogy is Pisti ő. István, így. komoly felnőttesen. Kamaszodó arca, hosszúranyúlt kezei örökké mozgékonyak. Mosolyog, pirul, valamit tenni akar mindig, s — ó egek! — legtöbbször rossz a vége ennek a „mozgékonyságnak.” Itt van ni! Most is. Addig-addig böködte a lába előtt heverő futballabdát, míg az nagy sistergéssel, sziszegéssel kiadta „lelkét”, s megroggyanva, összepuffanva mozdulatlanodéit el. István pirul, s tán — ha nem szégyeilné — el is sírná magát mérgében. Baloghné nem szól. Mosolyog. Nem „prédikál”. Saját kárán tanult a mi gyerekemberünk. Hogy a figyelem elterelődjék. Pisti tanulmányi eredménye felöl érdeklődöm. — Sajnos... hármas... — És a nagyobbé? Attiláé? — Egyformán tanulnak, — tesz ismét arrébb egy füzetet Baloghné. — Attila a Földes Ferenc Gimnáziumba jár. Másodikos. Osztályukban éppen most kísérleteznek a 4-(-2-es politechnikai oktatással. Éppen mondtam már a fiaimnak, hogy igyekezniük kell, ha be akarnak hozni engem... En ugyanis most végzem a harmadik gimnáziumot, levelezői tagozaton. No, — nem mondom, — én sem vagyok kitűnő. De legalább négyes... Vagyishogy eddig az voltam. Most meg, — majd meglátjuk! Nehezen megy a fizika, meg a matematika... És szigorúan is veszik ám! EGY PILLANATRA csend ereszkedik közénk. Baloghné feláll, oda­lép a tűzhelyhez, egy-egy csészébe kávét tölt. — Ha meg nem sérteném... Jó erős. Muszáj innom. Az éjjel is so­káig tanultam. Ezzel „olajozom” a „kerekeket”... S míg a valóban finom, zamatos kávét kortyolgatjuk, az elmúlt 16 évről kérdezgetem. — Tizenhat év. Nem is hiszi, milyen hirtelen, szinte észrevétlenül gyorsan eltelt. Csak a fiaimon mérem, hogy múlik az idő. Mit is mond­jak... Talán nem is tudnám összefogni... Várjon. Elmondom sorjában az „önéletrajzunkat”... — A férjem most is ott dolgozik, ahol ezelőtt 20 évvel, 19 esztendős korában kezdte: a DIMÁVAG szereldéjében. 1945-ben, alighogy meg­kezdődött a munka — jelentkezett. Lakatos volt. Sokat, nagyon sokat dolgozott és azt mondják — s ez az én véleményem is, pedig én nem vagyok elfogult, — hogy jól. Szépen keresett mindig. Az ő részlegük exportra dolgozik. Férjemet jónéhányszor kiküldték külföldre is, hogy a DIMÁVAG által gyártott gépeket ott, a helyszínen szereljék össze. Aztán 1955-ben művezetővé léptették elő. Továbbra is ott maradt a Déli­szereidében. Mondom, művezető, de olyan olajosán hozza haza most is a munkaruháit, mint azelőtt. Mondtam is neki: már örültem, hogy nem leszel mindig nyakig olajos, ha már művezető lettél. De hiába. A ruháin látom, hogy semmit nem változott. Szereti a gépeket... — A fizetése inennyi? — Jelenleg 2400 forint. No meg a prémium. Ha van. Az elmúlt negyedévben nem kaptak. Persze ezért most engem kárpótol a nyereség- részesedés. 1500 forint körül számítjuk... Aztán itt van az én fizetésem. Az 1050 forint. Igaz, én nem olyan régen dolgozom. Mindössze egy éve. A Szentpéteri kapuban lévő új kórház gazdasági irodáján vagyok gépíró. Eddig a férjem nem engedett dolgozni. Minek az? — mondogatta. Azzal érvelt, hogy nem akar hideg lakásba hazajönni. Meg, hogy neveljem a gyerekeket. Hát szó ami szó... van igaza neki is. De h Így je el, olyan sok kell az ilyen nagyfiúknak. Megaztán van most egy tervünk... Akarunk venni egy kétszoba összkomfortos öröklakást. Tizenhétezerért. Ennyit kell lefizetni egyelőre. Én tulajdonképpen erre dolgozom. Havonta ezer forintot teszünk félre. Ügy ígérik, hogy már az idén megkapjuk. A Kili­ánnál. .. MÉG MOST IS szép, fehérhajú idős néni belépése szakítja félbe szavait. — Az édesanyám, — mutatja be két puszi között. — No. hanem én várhatok rád. Felém se nézel mostanában — per­lekedni mosolyogva az édesanyja. — Ne haragudj. Tudod, hogy tanulok. Meg itt vannak az ünnepek. Hiába. Még takarítani sem lesz időm. csak az utolsó pillanatban. — Jól van na! Hoztam egy kis diót nektek. Rakd csak ki gyorsan, mert nincs időm. — nyújtja át a degeszre tömött kéziszatyrot. — Jó lenne azért, ha átugranál hozzánk valamelyik nap és megcsinálnád a tortakrémet... Nekem már nincs türelmem az ilyen kevergetéshez, — fordul hozzám, mintegy magyarázkodva. — Hát te meg? — simítja végig Pisti rakoncátlan fürtökben göndö­rödő szőke üstökét. — Mikor mégy iskolába? — Majd csak délután... — Hát apád? — Most jött haza reggel. Alszik. Éjszakás volt... — Áldott jó ember, — fordul megint hozzám vejét dicsérve az „anyós.” Aztán egy „sietnem kell”-el búcsúzik is már. Egy darabig ismét csend ereszkedik közénk. Végiilis Baloghné elgon­dolkodva szól: — Az anyám özvegyasszony volt. Egyedül nevelt fel engem. S most boldog, nagyon boldog, hogy engem — bennünket boldognak lát... Most lesz tizenhat éve már... Radványi Éva Gyár születik ÁPRILIS 4. Apám mondta: asztalunkon nem volt mindig ennyi étel. Termőföldünk házunk, hazánk mind tele volt ellenséggel. Anyám mondta: Jött egy reggel..* s elhallgatott minden fegyver. Földünk újra nekünk termett, jóllakott az éhes gyermek. En azt mondom: Kicsik! Nagyok! Ünnepeljük ezt a napot! Ünnepeljük évről évre, hogy a népünk szabad végre. Ünnepeljük ezt. a napot, amely nekünk békét adott. Április négy! Április négy! Szívünk mélyén őrzünk mindég! GONDOLKOZZATOK! Kisdoboséit köszöntése Azokat a második osztályos kispaj­tásokat köszöntjük ma, akiket ápri­lis 4-én avatnak kisdobossá. Ezen a napon fogadják meg. hogy a kisdo­bosok 6 pontját hűségesen betartják. Ez a fogadalom komoly feladatot je­lent ám egy második osztályos gye­reknek. A kisdobos hűséges gyerme­ke a magyar hazának — mondja a 6. pont. A kisdobos szereti és tisz­teli szüleit, tanítóit. Elvégzi feladata­it, s ami igen-igen fontos: a kisdo­bos mindig igazat mond! Tiszta, ren­des és pontos! A kisdobos, ahol tud. segít. A kispajtások ragyogó szemmel tesznek fogadalmat, mert a kék nyak­kendő, bizony már kötelez. Ezután pedig arra gondolnak, hogyan készül­jenek a csillagos próbákra. A szerkesztőség szeretettel kö­szönt minden felszabadulás napián avatásra kerülő kispajtást, s sok szerencsét kíván a fogadalom betar­tásához, s majd az elkövetkezendő próbák letételéhez!--------oOo--------­I ván, a szovjet katona A háború után történt, hogy’ meg­jelent a városparancsnokságon egy őszhajú, öreg parasztember. — Ivánt keresem, — mondta. — Egy7 Iván nevű szovjet katonát. — Miért keresi a bácsi? — kérdez­ték a tisztek. — Meg szeretném köszönni neki az emberséget. Iván a támadások alkal­mával ölébe vette az unokámat, s a szőlőhegyen biztonságba helyezte. A csaták után, amikor kiverték a né­meteket, Iván mindannyiszor épség­ben visszahozta az unokámat. .. Na­gyon szerette a gyerekeket. Cukorral, csokoládéval tömte ... Hol van Iván? Beszélni szeretnék vele. — Biz’ én azt nem tudom előadni. — szólt meghatottan a parancsnok. — Nagyon sok Iván nevű katona van köztünk. — Sok-e? — hökkent meg a bácsi, — Nagyon sok, szinte egész hadse­regnyi — tréfált a tiszt. — Hát akkor — mondta megille- tődve az öreg —, mindnek megkö­szönöm az emberséget, szabadságun­kat, békénket. Locsoló vers E háznak van egy rózsája, A rózsának van egy bimbója Én a bimbót megöntözöm, A tojáskát megköszönöm! 1945-ben, közvetlen a felszabadulás itán írta Illyés Gyula azt a költe- nényt, melynek sorait idézzük az ibra vízsz. 1. és függ. 15. soraiban ölytatólagosan. VÍZSZINTES: 12. Lásd, latinul. 13. Izmokban fe­szül. 14. Nyelvtani fogalom. 15. Bi­lik. 18. Női név. 19. Majdnem izzó. 20. Folyó Ausztráliában. 24. Kettőzve liangszer. 25. Görög betű. 26. Fono­dában sok van. 27. Horgászkellék. 29. [K! 30. Védő. 32. Takarmány. 33. Mu­tatószó. 35. Vita közepe. 36. A harang szava. 38. Mutatószó. 39. Kérdés (má­sodik kocka két betű). 40. Gyűjt. 41. Drágakő. 42. Válogatott. 43. Kettős betű. 44. Határrag. 46. Belül eredő. 47. Jegyez. 48. Helyhatározói rag. 49. Ügy, keverve! 50. Szeszesital. 51. Sze­mélyes névmás. 53. A hindu vallás­ban: az életet elpusztító istenség. 56. Ülő alkalmatosság. 58. SM. 59. Kor­szak. 61. összetett gépezet. 63. A 39. vízsz. sor keverve. 64. Költői műfaj. 66. Heveny. 67. Leánynév. 69. Szovjet folyó. 71. összebont! FÜGGŐLEGES: 1. Értesítőlevél pénz átutalásáról. 2. Dekoráció. 3. JDZ. 4. Két magán­hangzó. 5. Személyes névmás. 6. Vá­ros a Szovjetunióban. 7. Családtag. 8. Hely rag. 9. Blokád egyik fele. 10. Állj! — németül. 11. Borsodi község lakója. 16. Testrész. 17. Összenéz! 20. Vezeték. 21. Mint a 25. sor. 22. Kötő­szó. 23. Megtisztelő cím a mohame­dánoknál. 26. A római elégia-költé­szet legnagyobb mestere. 28. Hegység Afrikában. 31. Értékcsempész. 34. Egyforma betűk. 36. Holland telepes Afrikában. 37. Római 1499. 39. Érte­sítés. 45. Csúszó-mászó. 47. Íróeszköz. 52. Idegen női név. 54. Húz. 55. Né­met viszonyszó. 56. Távírói hang. 57. jösszejár. 58. Az elektrotechnikában: elágazás, melyet párhuzamosan kap­csolnak a fővezetékkel. 60. A verssor összecsengése. 62. Szovjet olajváros. 63. Hibáztat. 65. Vonatkozó névmás. 66. Arab előnév. 68. Két magánhang­zó. 59. Rövidítés a zenében. 70. Na­gyon régi pénz. 71. Egyforma betűk. Beküldendő az idézet megfejtése április 8-ig. A hibátlanul megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. A rejtvényben az o, ó, illetve ö, fi között nem teszünk különbséget. A múlt heti számban közölt rejtvény megfejtése: Anton Szemjonovics Ma­karenko. — Üj ember kovácsa. — Igor és társai. Könyvjutalmat nyertek: Banka Já- nosné Miskolc. Rendezőpályaudvar u. 3. sz. Majzik Sándor Miskolc, III. kér. Mária u. 60. sz. Bállá Agnes Miskolc, III. kér. Hegyalja u. 84. sz. (Ságvári- telep.) A könyveket postán küldjük el. GYERMEKEKNEK A szovjet ifjúsá­gi irodalom egyik legvonzóbb alkotá­sa a „Két kapi­tány”. Rejtvényünk vízsz. I. és függ 9. sorában a regény főszereplői közül keltőnek a neve ta­lálható. VÍZSZINTES: 10. Fut ikerszava. 11. Vonatkozó név­más. 12. Éneklő hang. 14. Mutató- szó. 16. Víz 17. Be­cézett fiúnév. 19. Idegen leánykanév. 20. Szólít. 21. Nigé­riai város. 22. Úton, kevert betűi. 23. Némán segít! 24. Város Finnországban. 26. Kevert ára. 27. Kettőzve édesség. 29. Vízi- állat. 31. Asszony írja a neve után, 32. Nyakban viselik. 34. Fogoly. FÜGGŐLEGES: 2. Beosztás jelzője. 3. Gyakori ma­gyar családnév. 4. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 5. Eprópai főváros. 6. Megelégedést fejez ki. 7. Ugyanaz, mint all. sor 8. Egyforma betűk. 13. Pestkörnyéki község lakója, 14. Hím­zés. 15. Névelös sport. 16. Kémiai elem. 18. Jelt ad. 20. Hangszer tarto­zéka. 25. Adakoznál 28. Szájban van. 30. Lárma. 32. Bróm kémiai jele. 33. Félig arra! 34. Erek. 35. Igekötő. BEKÜLDENDŐ a vízsz. 1. és a 9. sor megfejtése április 8-ig. A hibát­lanul megfejtők között könyvjutal­mat sorsolunk ki, A múlt heti szám­ban közölt rejtvény megfejtése: A furfangos nyítraiak. Ami a lelket megmérgezi. Könyvjutalmat nyert: Gőz József Miskolc, Hl. kér. Karinthy Frigyes utca 26. A könyvet postán küldjük eL mohban használatos műszereket fog előállítani. A munkavázlatok nagyrésze már elkészült, s ezek alapján megkezdték a gyár több részlegének építését. A golinkai műszaki üveggyár évente 11.6 millió rubel értékű terméket fog gyártani. A leningrádi ,.Gipropribor” terve­zőintézet már kidolgozta a Szmo- lensz-területi Golinka faluban épí­tendő műszaki üveggyár terveit. Az üzem orvosi' és ipari hőmérőket, la­boratóriumi üvegberendezéseket, va­lamint. mezőgazdasági laboratóriu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom