Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
•, // É LJ É IV 3J1 1 .lim 3 um» t Világ proletárjai, egyesüljetek!! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 101. szám Ara: 80 fillér 1961. április 30, vasárnap JHájiisi lúboíjék alatt Nagymessziről ködölt a Bükk. Gőzölt a sík, áradt az Ér. S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn, Piros dalra gyújtott a vér, Piros dalra gyújtott a vér. Szinte scrccnt, hogy nőtt a fű, Zengett a fény. tüzelt o Nap, Szökkent a lomb, virult a Föld. Táncolt a Föld, táncolt az Ég, S csókolt minden az Ég alatt, S csókolt minden az Ég alatt. Mintha most születtek volna Ady Endrének ezek a kacagó-zengő — frissen csendülő sorai. Mintha a mi tiszta örömöktől, szép reményektől színes érzelmeinket fogalmaznák meg. Mintha bennük bujkálna csodálatunk és büszkeségünk a világ nagyszerű változásaiért, az emberi értelem, akarat, bátorság, s a szovjet tudomány nemrégiben kivívott káprázatos diadaléért, amikor „táncolt a Föld” és táncolt az emberi tekintettől kifürkészett, meghódított Ég. Mintha e csillogó fényű sorok má- -jjusi lobogóink selymére íródtak volna, amelyeket immár szabad földön, szabad szél cirógat, —- mindég 'és örökre! i,Píros dalra gyújtott a vér...", amelyet már a legelső májusi menetben felserkentett az együvétarto- zás felemelő érzése, a munkás kézfogás lenyűgöző ereje. De akikor — és még nagyon sokáig — megalázott, kisajtolt, meggyötört proletárok dübörgő lépteitől visszhangoztak május 1-én a budapesti utcák, s a nagy városokban keserű, követelő, fenyegető kiáltásokat vertek vissza a házak: Munkát! Kenyeret! És voltak néma tüntetések, amikor a piros dal csak a szívekben szólhatott és a tiltakozások szava összezárt ajkakba és kemény öklökbe szorult. Akárhogy is volt, akármilyen formát is öltött a május elsejei demonstráció, >— alakította, érlelte, erősítette a proletárszolidaritást, a dolgozók hazai és nemzetközi összefogását. Elsősorban ebben rejlett a májusi eszme lebirhatatlan hatalma: méginkább ráébresztette a munkásosztályt arra, hogy a testvéri sorakozó, az egymásba kapcsolt kezek, az egyazon forradalmi cél szolgálatába állított szándék és akarat, a proletariátus belső egysége és nemzetközi fellépése elsődleges feltétel a történelem új útjának kiíkövezéséhez, a szocializmus rendjének megteremtéséhez. £s ha ma hazánkban és a földkerekség számos helyén százmilliók ajkáról szabadon szárnyalhat a piros dal, azt a soha sem felejthető, szívdobogtató, eleven emlékként élő forradalmi vörös májusok is elősegítették. Történetükben a nemzetközi munkásösszefogás és a béke gondolatának térhódítása tükröződik. A május elsejei harcok, tömegdemonstrációk, tüntető felvonulások a nemzetközi munkásmozgalom dicsőséges fejezeteihez tartoznak. Tisztelet és hála azoknak, akik az elnyomás nehéz, lidérces esztendeiben, a fenyegetés és rettenet sötét időszakában is 'bátran s keményen magasba emelték a májusi lobogót. Volt úgy, hogy a megrémült burzsoázia aljas terrorja következtében munkások vére is pirosította a vörös zászlót. Volt úgy, hogy rendőrlovak patái gázoltak át a nagyobb darab kenyérért tüntető dolgozók testén. Volt úgy, hogy a kemény csapások nyomában megtorpantak vagy ösz- szezavarodtak a munkásosztály sorai, földre hullt a zászló, — de újra jött a Május és ismét „zengett a fény, tüzelt a Nap” — „Piros dalra gyújtott a vér." Május igazságát nem lehetett sötétségbe borítani, mert az a történelmi fejlődés feltartóztathatatlan sodrát, a munikásosztály történelmi hivatását, a Földön élő és itt, a Földön boldogságra vágyó és boldogságra jogosult embermilliók igazát fogalmazta meg. Igazsága testet öltött a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, amely a világ egyhatodán elindította az egyetemes jólét, a nagyobb rész boldogságát biztosító rend, a kommunizmus építését Igazságát hirdeti a Szovjetunió több mint négy évtizedes fejlődése, amelyből új városok, újfajta munka, megújhodott élet, útípusú ember sarjadt ki. A tér és idő roppant távlatait immár könnyedén átfogó, tudományával az egeket ostromló, évezredes titkok fátylát fellibbentő ember, aki a proletariátus, a munkásinternacionalizmus, a szocializmus vörös csillagát röpíti és viszi el az évmilliók emlékeit őrző csillagok közé. Igazságát hirdeti a nemzetközi erőviszonyok alakulása, amelyet kifejező tömörséggel így határozott meg a kommunista- és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata: „Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmeinek szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen.” T me: a 71 esztendővel ezelőtti kezdetből, amikor a II. Inter- nacionálé a munkásosztály harcainak közvetlen céljaként a jobb munka- és életfeltételek megteremtését tűzhette még csak ki, alig két emberöltő leforgása alatt a szocialista világrendszer terebélyesedett ki, a történelem új szakaszába léptünk, amelyre elsősorban a szocializmus tendenciái nyomják rá bélyegüket. A májusi eszme megvalósulását láthatjuk az új nemzeti államok tömeges kialakulásában, a gyarmati rendszer széthullásában, a kolonia- lizmust ért csapásokban. „A szocialista világrendszer fennállása és az imperializmus pozícióinak gyengülése a függetlenség kivívásának új lehetőségeit nyitotta meg a leigázott népek előtt... A munkásosztály, amely kimagasló szerepet játszott a nemzeti felszabadulásért folytatott harcban, fellép a nemzeti, imperialistaellenes, demokratikus forradalom feladatainak következetes végig- viteléért, a reakciós erők ama kísérletei ellen, hogy lefékezzék a társadalmi haladást” — állapítja meg a Moszkvai Nyilatkozat. Május 1 eszméjétől elválaszthatatlan a béke óhajtása, vágya, akarása, hiszen a háborúban a munkás- osztály, a dolgozók milliói hullatják vérüket, az ő testükön, életükön szántanak végig a pusztítás erői, őket gyötrik, roncsolják, gyilkolják a rombolás okozta szörnyű viszonyok, a nyomor, a kietlenség. A májusi demonstrációkban mindig és ma is az első helyen hangoztatott követelés a béke. Ennek a követelésnek realitását, megvalósíthatóságát egyebek között éppen a vörös lobogók alatt menetelő munkásmilliók összefogása, a proletárinternacionalizmus legyűrhetetlen ereje szavatolja. Az emberek megcsömörlöttek már a háborúktól, amelyeknek undok terveit monopolista pénzmágnások, s' a világ feltartóztathatatlan változásaitól megijedt, kardcsörtetéssel handabandázó imperialista urak párnázott. ajtajai mögött szövögetik. A béke hívei világszerte elítélik és mélyen megvetik az amerikai imperialista körök olyan szánalmas próbálkozásait a béke megbontására, mint a kubai intervenció. A munkásosztály fellépésében és a tömegek megmozdulásában van annyi erő, hogy kudarcba fullasszon olyan békebontó kísérleteket, mint az algériai ultrák szélsőjobboldali puccsa. Nem utópia többé a béke! Olyan támasza van, mint a szocialista világrendszer, a Szovjetunió vezette szocialista diplomácia sikerei, nagyhatású javaslatai és a népek szervezett, céltudatos, világot átfogó mozgalma, amely — Hja Ehrenburg hasonlatával, példázatával élve — abból a felismerésből virágzott ki. és nőtt naggyá, hogy „az árva falevelet elsodorja a vihar, de az erdős vei nem bir”. TI ogy megmozdul ma ez az erdő! Meleg, napfényes vidékeken es zordon tájakon egyaránt. Gyökerei szilárdak, kitéphetetlenek. Hatalmas lombozata szétterül az egész földkerekségen. Friss, üde, ózondús levegő árad ki belőle. És az erdővel példázott csodálatos összefogás résztvevői — a munkások,' a szabad, vagy szabadságuk közeledtét már érző dolgozó milliók — felsorakoznak ma az utcákon és tere^ ken, szakszervezeti otthonokban és gyárak udvarain. Kart karba öltve elindulnak. ^ Moszkvában és Párizsban, Varsóban és Havannában, a Volga és az Odera mentén. Mindenütt a földtekén, ahol szárba szökkent és kivirágzott a májusi mag. Mindenütt, ahol szent az ember élete és a béke. Dübörgő lépteik alatt táncolni kezd a Föld. s a magasba emelt mosolygó zászlók láttán táncolni kezd az Ég. Hajladoznak, kisimulnak, suhognak és kacagnak a májusi lobogók. Mintha hirdetnék: nincs messze az idő, amikor a világ minden szegletéi ben örömteli valósággá válik a gyönyörű költői kép: ........Csókol mind en az Ég alatt..." Sárközi Andor l * f BEKET A VILÁGNAK!
