Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

ESZAKM AGY AIÍORSZ AG Vasárnap. 1961. április 23. 6 Megnyitották . Mazsaroff Miklós kiállítását Nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg pénteken délután 5 órakor a Képcsarnok Vállalat mis­kolci boltjának helyiségeiben Mazsa­roff Miklós, a Miskolcon élő fiatal festőművész műveiből válogatott kamara-kiállítást. A Képcsarnok Vállalat kezdeményezése, amellyel — a közismerten szűkös keretei kö­zött is — igyekszik egy-egy kamara- kiállításon a város közönsége elé tárni egy-egy művész munkásságát, Miskolc kulturális életének egy újabb színfolttal való gazdagodását jelenti, de ebben az esetben külön örömet is jelent, mert egy fiatal miskolci művész bemutatkozását ün­nepelhetjük, akit országos kiállítá­sokról már ismerünk ugyan, de szélesebb bepillantást most — a ki­állított harmincegy alkotásán ke­resztül — tehetünk munkásságába. Ezekkel a gondolatokkal kezdte rövid, ünnepi megnyitó beszédét Ondrejovics Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, majd méltatta azt az utat, azt a fejlődést, amelynek során a bolgár származású fiatalember a magyar, közelebbről a miskolci kör­nyezetben bontakoztathatta ki te­hetségét. A tárlaton látható képei arról adnak számot, hogy Mazsaroff mohón szemléli az életet, s festői mondanivalója a vizuális élményen alapul, amelyet átír a festészet sajá­tos nyelvére, de az egyéni megfogal­mazás alatt mindig ott érezzük a valóság realitását, a természetadta élményt, amely megakadályozza az izmusok útvesztőiben való tévelygés­től. Mazsaroff Miklós festészete — biz­tosak vagyunk benne — értő és ba­ráti fogadtatásra talál, egyszerű és közvetlen, emberi és festői jellem­vonásai egyaránt meleg' viszonzás­ban részesülnek a kiállítás látogatói részéről. A kiállítás anyagának részletes ér­tékelésére a későbbiekben még visz­sza térünk. Hároüiszézhúsz mMü tfóipzo utazik ápriSss 30-án lÉSZ-kiiönvoiiafía! az ÜOK-öa A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa Természet barát Irodaia és a Miskolci IBUSZ Utazási Iroda kö­zös szervezésében, április 30-án in­dul az első IBSZ-vonat Miskolcról a Német Demokratikus Köztársaság­ba. Az 1360 forintos részvételi díjjal és 432 forint költőpénzzel szervezett utazás programi?, a következő: Április 30-án gyülekezés 16.30-kor a Tiszai pályaudvaron. Itt útlevél egyeztetés lesz, valamint a különvo- nattal közlekedő étkező kocsiba ér­vényes 50 forintos kuponok váltha­tók. Érkezés Erfurtba, Aszód—Szob— Brno—Prága—Drezda útirányon át a második nap este fél tízkor. Itt szállás és vacsora. (Május 1-én este.) A harmadik és negyedik napon a virágkiállítás megtekintése. Az ötö­dik napon autóbuszkirándulás Wei- marba, Goethe, Schiller és Liszt em­lékek megtekintése. A hatodik napon visszaindulás Er­furtból Prágába. Útközben félnapos autóbuszos városnézés Drezdában és a képtár megtekintése. Estére érke­zés Prágába, ahol vacsora, szállás, majd a hetedik napon délelőtt autó­buszos városnézés a csehszlovák fő­városban. A délután szabad. Visszaindulás a hetedik napon dél­után körülbelül 5 órakor. Érkezés Miskolcra május 7-én délelőtt 9 óra­kor. Az IBUSZ írásos tájékoztatót ad a vámszabályokról és a költőpénz fel- használásáról is. Ütibeszámólók Olaszországról Az Építőipari Tudományos Egye­sület miskolci csoportja a MTESZ Széchenyi u. 105 sz. alatti nagy, elő­adótermében olaszországi útibeszá- moló-sorozatot rendez, amelyen ifj. Horváth Béla építészmérnök, az ÉM. Miskolci Tervező Vállalat igazgató­ja vetítettképes előadásokban szá­mol be útjáról. Az egyes előadások, az egyesület munkaterve alapján, minden alkalommal délután fél 6- kor kezdődnek. Az első előadás áp­rilis 24-én lesz Rómáról. Május 8- án Torino, Milánó, Pavia, Genova, Verona és Vicenza szerepel. A júni­us 5-i, harmadik előadáson a római beszámoló II. része következik. Jú­nius 12-én Bolognáról, Ferraráról, Riminiröl, Padováról és Venéziáról hallunk, június 19-én Firenzéről, Pi- záról, Sicnnáról, Perugiaról, Assisi­ről, míg az utolsó, június 26-i elő­adáson Nápoli, Salerno, Amalfi, Paestum és Sicilia szerepel. • » Shakespeare, a nagy drámaíró szü­letésének évfordulójáról emlékezünk meg április 23-án. Rejtvényünkben egyik ismert művéből idézünk folyta­tólagosan a vízsz. 41., 1., függ. 15. és 28. sorban, Arany János fordításá­ban. F E J ¥ © [Ft © Vízszintes: 12. Ritka férfinév. 13. A Duna bal­oldali mellékfolyója. 14. Van-e hoz­zá bátorsága? 15. Nagyítólencse. 18. Telt, kevert betűi. 19. Női becenév. 20. Elavult hőmérsékleti skála. 24. Mennyiséget fejez ki. 25. Fél sajt! 26. Kelta néptörzs és nyelv. 27. A kerék részé. 29. Részben tétlenül (második kocka: két betű). 30. Számnév. 32. Kül — ellentéte. 33. Mássalhangzó, fonetikusan. 35. Egyintomi napisten. 36 Textilhulladék.' 38. A. NN. 39. Megelégelt. 40. Bankbetét. 42. Ke­leti nép. 43. Ezüst kémiai jele. 44. Is­meretlen. 46. Maró folyadék. 47. á á. á. 48. Korjelző. 49 Foghús. 50. Nem szabad. 51. AB. H. 53. Német határozatlan névelő. 56. A folyók szintje. 58. Éktelen igekötő. 59. Haza. 61. A gyűrűalakú korállszigetek bel­ső víztartói. 63. Sporteszköz 64. Mű­szerész. 66. Vendégség. 67. Csomaao-- lóeszköz többese. 69. Dunántúli köz­ség. 71. Páholy, franciául. Függőleges: 1. Fájdalmas betegség. 2. Fiúnév. 3 Torbágyhoz csatolt község. 4. Ige­végződés. 5. őriz. 6. Vissza: a rádium előállításának alapanyaga. 7. Kettős- betű fordítottja. 8. Kötőszó. 9. Gva- korító kéoző. 10. őregek végtagjai ilyenek. 11. Rádióaktív elem. 16. A vége hangzói. 17. Afrikában élő hol­land. 20. Vadászgéptípus a II. világ­háborúban. 21. Hovátartozás jelölése. 22. Áor, 23. 23. Nvugati folyónk. 26. Franciaországi főivé 31. Pamut. 34. Számtani műveletnél használt szó 36. Gyakori magyar családnév. 37. Római 205. 39. Utazik páratlan be­tűi. 4-5. Régi fegyver. 47. Értékek. 52. A római mitológiában: az. évsza­kok istennői. 54. Égitest. 55. Eger egyik fele. 56. Dátumrag. 57. Mozgat. 58. A (találat vívásban. 60. Farkas ielzője1 is lehet. 62. Az USA egyik tagállama. 03. Fiatal háziállat. 65. Eső után van. 66. Zongora része! 68. Kimondott betű. 69. Kétjegyű más­salhangzó." 70. Helyrag. 71. Vissza­ül. . Beküldendő az. idézet megfejtése április 29-ig. A hibátlanul megfej­tők között könyvjutalmat sorsolunk ki. A rejtvényben az o. ó, illetve ö, ő között nem teszünk különbséget. A múltheti számban közölt rejtvény megfejtése: Mihail Vasziljevics Lo­monoszov, az orosz természettudo­mány atyja. Könyvjutalmat nyertek: Dezső Rózsa Szuhakálló, Izsó M. u. 2. Kö­rösi László Gesztgly, Bajcsy-Zs. u. 1. Lengyel Stefánia Miskolc, Szemere u 2. sz. A könyveket postán küld­jük el. Operatív bizottság alakok a tisztább Miskolcért Április hó 21-én délután 2 órai kezdettel ,a városi tanács kista­nácstermében értekezletet tartottak, melyen a város köztisztasági hely­zetét, az ezzel kapcsolatos problé­mákat és a tisztasági mozgalom fel­adatait tárgyalták meg. Az értekez­let előadója Fazekas László vb. el­nökhelyettes' elvtárs volt. A meghí-. vottak között voltak a Városi KÖ­JÁL. a Hazafias Népfront, a Városi Vöröskereszt, a Városi Rendőrkapi­tányság, a KISZ-bizottság, a Köz- tisztasági Vállalat képviselői, vala­mint a kerületi tanácsok elnökhe­lyettesei. Fazekas elvtárs részletesen ismer­tette a város köztisztasági problé­máit s az ezzel kapcsolatos felada­tokat, melyhez számosán szóltak hozzá. Elmondották, hogy a hatósá­gi intézedések mellett a társadalmi szervek is minden segítséget meg­adnak ahhoz, hogy városunk tiszta­ságban is méltó legyen az ország második nagy városához. Az értekezlet végül is operatív bi­zottság . létrehozását határozta el, melynek vezetőjéül Kammel Lajos- nó elvtársnőt, a Hazafias Népfront városi titkárát, kérték fel. A bizott­ság még e hó folyamán megkezdi a 1 munkaterv kidolgozását. Mi repü! legmagasabbra? Az iskolában azt kérdezte a taní­tó, hogy melyik madár repül a leg­magasabbra? — A kutya! — kiáltotta Pistike. — A kutya? Hol láttál te már ku­tyát repülni? Nem madár volt az? — Nem, hanem a Lajka a szput- nyikon. Órán A tanító a Holdról mesél: „A Hűld igen nagy. Többmillió ember el­férne rajta.” A kis Péter elnevette magát. — Hát te mit nevetsz? — kérdez­te tőle a tanító. — Ajra gondoltam, tanító bácsi/ mit csinál majd az a sok ember, ha félhold lesz. lakik az emeletes munkásszálló egyik földszintes szobájában. Neve . . . különben ez nem fontos. Nevezzük egyszerűen Jani bácsinak. Éjszakás műszakban dolgozott, s amikor úgy dél­tájt meglátogatta!?!, még javában aludt egyenletes, mély lélegzéssel. Azt hittem, bosszankodni fog a hamari ébresz­tésért, de nem. A 40 év körüli, vékony, hosszú, keskeny- arcú ember nem mutatott sem haragot, sem meglepetést, de még különösebb kíváncsiságot sem. — Tessék — mormogta szenvtelenül —, miben állhatok rendelkezésre? — Azért kerestem fel, mert érdekel a sorsa. Beszéljen magáról valamit — kérem. Kicsit hallgat, végigmér, vajon mit és mennyit tudhatok életéből. Megfontoltan cigarettára gyújt. A cigarettát a börtönt járt emberek szokása szerint nagy és mutató ujja közé fogva, füzével a tenyere felé tartja. Néhány füstkarikát fúj a mennyezet felé, megszólal, úgy, mintha önmagának beszélne. — ... i vagyok ... Voltam én az életben sok minden: Sommás, napszámos, részesarató, cseléd. Cseléd báró Har­kányinál, akinek 99 tanyája volt, ' — Családos? — Igen. Volt a faluban egy kicsi, csöndes barna lány. Igencsak megtetszett. Egy évig udvaroltam neki, aztán össze­házasodtunk. Nem sok időt töltöttünk együtt, mert 43-ban bevonpltattak katonának. Háború ... — legyint — különben minek erről beszélni. 46-ban kerültem haza. — Mii’el kezdte újból az életet? — Alig volt valamink. Iparkodni kellett. Hallottam, hogy a bányákban van felvétel. Nekiindultam. így kerültem a miskolci lyukói aknához dolgozni. — Ott történt a dolog? Ujjain remegés fut át, s arcán is mintha valami meg­rándulna. — Nem. Űjgyőrben. Az egyik vendéglőben ... Fizetés volt éppen . .. Hazaindultam. Útközben negyedmagammal betértem egy pohár italra. Egyből kettő, aztán három lett... Hangja fulladozik, arcán s remegő ujjain látni, hogy ma is megrázza az, ami ott történt. — ... Volt ott egv ember ... régi haragosok voltunk ... szó szól húzott.. . összeakadtunk ... verekedésre került sor és én ... — belehalt. Az utolsó szó már nem is beszéd, inkább olyan fájdal­mas hörgésféle. Fejét lehajtja, arca vértelen, a visszaemlé­kezés felkavar benne mindent, kétségbeesett pillantásában, meg-megránduló arcán ott tükröződik az eset drámai pilla­nata, érezni, újból lejátszódnak benne lelkiismeretbemaróan az akkor történtek. Percek telnek el szótlanul. — Hány évre ítélték? — töröm meg a csendet. — Életfogytiglan ... legtöbbet .... n voltam. 54-től az ellenforradalomig, míg itt nem messze az egyik aknában dolgoztam. —* Nehéz évek voltak? — Nehéz — bólint. — Különösen az első hónapok, évek. Mindig az járt az eszembe, hogy éin a tettemmel már élve Negyedmapával Tíz és fél év után... eltemettem magam, nem láthatom a családom, nem leszek soha szabad ember... Megint hallgat egy sort. — Tudja, „ott” legtöbb szó a családról, az asszonyról esett. Gyakran hallottam egyiktől, másiktól ilyen kijelentést: „Az asszony most 22 éves. Fiatal, csinos, élni akar. Majd bolond lesz rám .várni”, A másik meg szinte vicsorogva, dühöngve mondta: „Elválók attól a ..., ha nem az, úgyis az lesz. Úgyis tudom, már van valakije”. Hallottunk olyan esetről is, hogy az asszony eljött meglátogatni férjét, ott kedveskedett, de az erdőszélen várta a „másik”. — Maga is gyötrődött? — Hát egy kicsit. Sokat gondoltam a családra. Hogy ne fájjanak a gondolatok, meg hogy ne rágódjak mindig azon. amit tettem, belevetettem magam a munkába. 150—300 szá­zalékot értem el. így minden hónapban tudtam küldeni a családnak is. — És az asszony, kitartott? — Miért ne tartott volna ki? — néz rám csodálkozva. — Az ilyet jóelőre meg kell fontolni. Az ember, ha házasodik, tudnia kell kihez köti az élétét. Én alaposan kiismertem a feleségem s úgy vettem el ... A gyerek után sóvárogtam nagyon. Egyhetes volt. amikor 1949. áprilisában megkezdtem a büntetés letöltését és 7 éves korában láttam utána. Vásárnáls volt éppen ' '' Rn a bányában dolgoz- rasarnap von tam szóltak, látogatóm van. Ahogy kijöttem az aknából, rögtön láttam, az asszony áll fenn a dombtetőn, (ö gyakran meglátogatott.) Kezében a gyerek. Csak nézem, nézem őket. Ahogy közeledek égő, megható­dott pillantással, a csöppség így szólít meg: „Szervusz apu, ugye te vagy az én apukám?” — Hallottam, volt egy vízbetörés a bányában. Jani bácsi is azok között volt, akik önként jelentkeztek, s térdig, majd nyakig érő jéghideg vízben mentették ki a gépeket. — Ott voltam — bólint. — Annyira benne voltunk a munkában, a mentésben, hogy a végén erőszakkal fogtak meg, bele ne menjek még egyszer, mert akkor én is ott veszek. — Mennyivel szabadult? — Tíz és fél év ... Az asszony kegyelmi kérvényt adott be... Nem hittem, hogy sikerül... És egyszer csak azt veszem észre, hogy egy másik városból (ott töltöttem a bün­tetésem) Miskolc felé közeledem a vonaton. — Kora reggel értem Miskolcra. Szétnéztem, nincs-e ott ismerős. Volt egy falumbeli. Háromszor is elmentem előtte. Nem mertem megszólítani, ki tudja, hátha szóba se akar velem állni..'. Mégis erőt vettem magamon. Lesz, ami lesz. „Maga az Gyuri bácsi” — szólítottam meg elszoruló torokkal. Nagyot nézett. „Nécsak, emmeg a .. . Jani. Ismerős voltál, csak sehogyse mertem arra gondolni, hogy te vagy az.” Ő beszélt először a családomról. Elmondta, anyám be­költözött Miskolcra. Feleségem, családom jól van. Rögtön fel a villamosra, s ki anyámhoz. Szegény anyám, örömében sírt, zokogott: „Te vagy az fiam? Igazán te? Nem álmo­dom? .. — A kis család hogy fogadta? — Délután busszal indultam a faluba. Nagyon nehéz út voit. Az öröm hajtott, a félelem meg (hogy fogadnak a falu­ban, hogyan néznek rám az emberek) visszatartott. Amikor leszálltam a buszról, elszorult a szívem. Talán jobb lelt volna éjjel jönni, amikor nem lát'senki... Egy pillanatig mindenki íux-csán nézett rám, valahogy nem akarták hinni, hogy én vagyok. Aztán kezem szorongatták, s volt. aki meg­ölelt. (Hiszen ismertek a faluban, világéletemben szerény, becsületes ember voltam, csak... ez az eset...) — A feleségemnek — mire hazaértem — már elújsá- j goltak. A két gyei’ek elémbeíutott, én csak kérdeztem tőlük, ugye te vagy az Éva, te meg az Irén. Az asszony nem jött elém ... Rosszat sejtettem ... Berobbantam a szobába. Sze­gény — annyira megrázta a hír —, hogy csak nézett rám, szeme X’agyogott, de képtelen volt egy. lépést is tenni. Mint egy darab fa, omlott a mellemre. — Mióta dolgozik a bányában? — A múlt év áprilisától... Dolgozni akartam, helyre­hozni, amit... Az irodán azt mondták: nincs felvétel. El­keserített, mi lesz velem? Biztos azért nincs felvétel, inert nem bíznak bennem. Dehát dolgozni nekem is kell, ott a csillád, kell a kenyér, és hát be is akarom bizonyítani, hogy rászolgáltam a büntetés egyrészének elengedésére. — Találkoztam a páx’ttitkárral. Ö ismert engem még el­ítélt koromból. Ö volt abban a bányában az aknász. „Majd én elintézem a felvételt, Jani bácsi — mondta. — Maga megérdemli a segítséget.” Hát azóta itt vagyok. — Milyen emberek a munkatársai? — Nem panaszkodhatom senkire. Dolgozom, hát meg­becsülnek. — Nem vetette senki a szeméibe? — Nem. Nem tudok ilyenről. Inkább azt érzem, min­denben segítenek. Először szénen voltam. Mondtam, nekem keresni, kell, el vagyok maradva. így osztottak az akna- falazó brigádba. Volt eset, amikor 3800-at is megkerestem. Igaz. meg is dolgoztam érte, lefogytam pár kilót. — Sikerült talpi'a állni? — Sikerült — bólint —. anyagilag már utolértem magam. — Tervei? ■— Most akarok házat építeni. Aztán meg... kell a stafírungra. A nagyobbik lányom ítiár 18 éves. beszél. Három gyerek van. Három lány. Ha róluk beszél, megfényese- dik tekintete, s ezt a tekintetet látom akkor is, amikor búcsúzáskor kezet rázunk s szép csöndesen bezárom az ajtót, hogy a továbbalvó embert ne zavarja az ajtócsapódás. Kinn, a telep xxteáján a mindig kedélyes, zömök páid- titkárral akadok össze. — Hol jártál? — érdeklődik. — ... .Jani bácsinál. Elgondolkozik. — Ismerem az öreget. Nagyon jól dolgozik, nagyon ceav* desen is él. Minden tette azt mutatja, igyekszik helyrehozni» amit elrontott. Csorba Barnabás Gyermekeiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom