Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-21 / 93. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1961. április 21, Kuba külpolitikája ^1 kubai nép győzelme as egész haladó emberiség diadala Moszkva (MTI) Az egész szovjet nép kirobbanó Örömmel értesült a Kubai Köztársa­ság fegyveres erőinek az ellenforra­dalmár agressziós csapatok felett aratott győzelméről. A moszkvai rá­dió a kora délutáni órákban rendkí­vüli híradásban közölte a TASZSZ havannai tudósítójának jelentését, a kubai kormány közleményét a győ­zelemről. A rendkívüli hírt többször egymásután megismételték, s a rá­dió a Június 26,-mozgalom indulóját, a kubai népi milicia indulóját sugá­rozta. Röviddel a hír közlése után máris sokan keresték fel üdvözletükkel, jókívánságaikkal a Kubai Köztársa­ság moszkvai nagykövetségét, amely előtt már több nap óta tart a szovjet főváros lakosságának szimpátia-tün­tetése. Mások a rádió szerkesztősé­gét kérték fel táviratukban a jókí­vánságok tolmácsolására. A szovjet társadalom legkülönbö­zőbb rétegei nyilatkoztak már a győ­zelmi jelentésről. Ezek a nyilatkoza­tok hangsúlyozzák: a győzelem is megmutatja, hogy Kuba népe Wipes szabadsága, függetlensége megvédé­sére. Alekszej Mareszjev, a Szovjet­unió hőse a rádiónak adott interjú­ban hangsúlyozta: A nehéz napok­ban az egész haladó emberiség meg­mutatta, hogy szolidáris a Kubai Köztársasággal, mélységesen elítéli ?z imperialista agressziót. A szovjet emberek ezekben a napokban mesz- szehangzóan hallatták tiltakozó sza­vukat. Kuba népének győzelme az imperialista zsoldosok felett így az egész haladó emberiség győzelmévé vált. A szovjet nép legőszintébb jó­kívánságait küldi a hős Kubának ebből az alkalomból — mondotta Mareszjev. Ugyanakkor moszkvai körökben rá­mutatnak arra a tényre is, hogy az intervenciósok feletti győzelem ko­rántsem oldja fel a felelősség alól az agresszió szervezőit és támogató­it. Felelősségre kell vonni a bűnösö­ket és hathatós intézkedésekkel kell egyszer s mindenkorra biztosítani, hogy az imperialista agresszió ne is­métlődhessék meg, az Egyesült Ál­lamok monopóliumai és hivatalos körei ne részesítsék továbbra is ak­tív támogatásban a kubai nép ellen­ségeit. A csütörtök reggeli szovjet lapok egyébként még nagyszabású tilta­kozó mozgalomról adtak hírt. Az im­perialista agresszió ellen az egész szovjet társadalom megmozdult, szo­lidaritásáról biztosította Kuba népét. A győzelem alkalmából a kubai nagykövetséghez intézett üdvözletek ismételten leszögezik: a szovjet nép szolidáris Kubával és szükség esetén minden támogatást megad az impe­rialista agresszió elhárításához. Film készül Gagarin űrutazásáról A moszkvai filmszínházakban „Visszatért az ember a világűrből’’- címmel bemutatták a Gagarin űr­utazásáról készített filmet. A film bemutatja, hogy a Szovjetunió pél­dátlan tudományos győzelmének n\i- lyen hatása volt Moszkvában és kül­földön. A filmkockák megörökítették Gagarin Moszkvába érkezését is és a tiszteletére rendezett ünnepséget a Vörös téren. (MTI)------oOc-----­Ú jabb véres tűzharc Párizsban Csütörtökön reggel ismét véres tűzharc színhelye volt a párizsi utca. A prefekturának egy, az algériai kérdésekkel megbízott tisztviselőjét a Rochechouart körúton algériaiak megtámadták és géppisztolyaik sor- tüzével agyonlőtték. Embervadászat indult a támadók ellen, s egyikük rendőrkézre is került. (MTI) Borsodi pedagógusok az Operailázban Érdekes kezdeményezést valósít meg Borsod megyében a pedagógu­sok szakszervezete. A nevelők és a szülők közötti kapcsolat további erősítése végett vasárnap közös ki­rándulást szervez Budapestre. Az első tavaszi megmozduláson az ál­talános- és középiskolák pedagógu­sai, valamint a szülői munkaközös­ségek tagjai megtekintik az Állami Operaházban a „Diótörő” című ba­lettet. Az előadásra kiilönvonattal több mint 1209 nevelő és szülő uta­zik a fővárosba. A kubai nép ellen indított ellen- forradalmi akció józan megítélés szerint már eleve úgymod „ha­lálra volt ítélve”. Ezt az esemé­nyek immár világosan be is iga­zolták. A tényekre több jelenségből emberileg világosan cs biztosan lehetett és bármikor lehet követ­keztetni. A kubai nép kivívott sza­badsága, függetlensége őszinte együttérzést váltott ki a világ bé­keszerető emberiségéből. Elsősor­ban a szocialista világrendszer, de nem utolsó sorban a függetlenné váit volt gyarmati államok igazán hazafias és szabadságsíeretö ál­lampolgáraiból. S ma ez a tény elegendő ahhoz, hogy győzedelmes­kedő erőt öntsön egy igazát védő ország népének szívébe. A kubai nép ime győzedelmesen visszaverte és visszaveri a Batista hívei áHal szervezett és az amerikai imperia­lizmus által támogatott ellenforra­dalmi erők minden támadását. Ere­jüket megtöbbszörözi az a tény, hogy a világ békeszerető emberi­sége, a Szovjetunió, a szocialista világrendszer ügyük igaza mellett áll és jogtalan külső támadás ese­tén győzelmükhöz megad minden lehető segítséget. A kubai nép, Fidel Castroék ra­gyogó győzelme után Kuba veze­tői világosan látták, hogy megfe­lelő gazdasági és politikai segítségre egyedül a szocialista világrendszer és a szabaddá, függetlenné vált ál­lamoknál számíthatnak. Ezért tar­totta szükségesnek minden más vé­lemény ellenére Fidel Castro és kormánya, hogy őszinte gazdasági és politikai segítséget elsősorban a világ első szocialista államától, a Szovjetuniótól, a szocialista vi­lágrendszer államaitól és a füg­getlenné és szabaddá vált gyarmati államoktól kérjen és reméljen. Tu­dott és ismert dolog, hogy a kubai nép végleges győzelme után ame­rikai és más nyugati ország vezető politikusaitól jónéhány ajánlat, ja­vaslat érkezett Kuba független kormányához. Ezek a javaslatok mindenekelőtt azt ajánlották, hogy Fidel Castro kormánya kössön gaz­dasági és politikai megsegítés szempontjából szerződést az Ame­rikai Egyesült Államokkal és a latin-amerikai államok kormányai­val. Azonban Kuba népe másként döntött. Fidel Castro és népe a nemzetközi helyzet eseményeit, a világ politikai arculatát figyelem- bevéve világosan látta, hogy önzet­len gazdasági és politikai segítsé­get csak azoktól a népektől várhat, azoktól a kormányoktól remélhet, akik életükben, politikájukban, külpolitikájukban valóban a füg­getlenséget, az epiberi szabadságot tartják szem előtt. Ezért és csakis ezért döntött úgy Fidel Castro kormánya, Kuba népe, hogy elsősorban a Szovjet­unióval, a szocialista világrend- szer államaival köt különböző köl­csönös politikai és gazdasági szer­ződéseket. Olyan szerződéseket, amelyek biztosítják a kubai nép gazdasági és kulturális felemelke­dését. Ez meg is történt. Ismeretes, hogy Hruscsov elvtárs az Egyesült Államokban tett látogatása, Fidel Castrova! történt találkozása alkal­mával a kubai nép és a világ békeszerető emberisége egyönte­tűen foglalt állást, fejezte ki he­lyeslését a Kuba és a szocialista világrendszer országai között fenn­álló elvi, politikai és gazdasági vi­szonnyal kapcsolatban. Ez a tény természetesen nem hagyta nyugod­ni Batista és levitézlett rendszere támogatóit, így elsősorban az Egyesült Államok imperialista kö­reit. Az Egyesült Államok minden lehetőt elkövetett, hogy vissza­segítse pozícióiba azokat, akik a megvert imperializmus érdekeit tá­mogatták. Ez azonban éppen a szo­cialista világrendszerrel teremtett őszinte baráti kapcsolat miatt már eleve nem vezethetett és soha nem is vezethet eredményre. Kuba kormánya és Kuba népe győzelme első pillanatától kezdve a békés építőmunkára, a békére törekedett. S hiába kürtölte vi­lággá az Egyesült Államok kormá­nya, de elsősorban Balista és hívei, hogy az amerikai kontinensen Kuba a kontinens békéjét, fenye­geti. Ezt csupán azok beszélték be maguknak és hitték el, akik a ku­bai nép kivívott szabadsagát, füg­getlenségét helytelenítették, fájlal­ták. A mai nemzetközi erőviszo­nyok közepette, — amelyre a szov­jet kormány nyilatkozata is utal, — nevetséges dolog lenne hirdetni és 'elhinni, hogy a hatmilliós Kuba népe háborús veszéllyel fenyegeti az Egyesült Államokat. Az ilyen terjesztett tévhit csakis arra szol­gált, arra lett volna jó, — ha hitt volna benne valaki, — hogy iga­zolja az USA által támogatott el- lenforradalmárok Kuba elleni szüntelen és az elmúlt napokban megújuló támadását. Az ilyen tév­hitnek, híreszteléseknek azonban ma már nem hisz a világ. Ellen­ben biztos abban, hogy bármilyen „kézmosó” kijelentést tegyen is az Egyesült Államok kormánya, a Kuba ellen indított ellenforradal­mi megmozdulásban tevékenyen ott van az Egyesült Államok impe­rialista vezető köreinek jelentős támogatása. Ezt éppen a B—26-os amerikai gyártmányú repülőgépek támadásai, az USA hajóinak pro­vokációi után nem lehet letagadni, összegezve: a1 kubai nép külpo­litikája a békés építőmunkára, a világbékérc irányuló külpolitika. S mert a békeszerető emberiség, a szocialista világrendszer és emel­lett szőkébb körben a kubai nép ez egyetlen helyes és célratörő kül­politikai irányzatot támogatja min­den erejével, világos, érthető és bi­zonyos dolog, hogy a Kuba ellen indított bármilyen ellenforradalmi akció sem vezethet eredményre. Nem, mert a felszabadult kubai nép nem hagyja a maga igazát, s igaza mellet ott áll erejével a szo­cialista világrendszer és az egésvs békeszerető emberiség! Barcsa Sándor n miskolci dolgozók tiltakozó nagygyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) A politikai előzményeket értékelve Szatmári Nagy Imié elmondotta, hogy tíz nappal a partraszállás előtt az amerikai külügyminisztérium a nemzet­közi kapcsolatok történetében példátlan felhívást intézett a kubai néphez, felszólítva, hogy lázadjon fel a forra­dalmi kormány ellen. Ezt az üzenetet formailag az amerikai külügyminisz­térium bocsátotta ki, a nagy amerikai lapok azonban már akkor megírták, hogy az elnök egyik bizalmas tanács­adója szövegezte. Kennedy elnök hat nappal a fegyveres agresszió előtt a televízióban kijelentette: most kell intézkedéseket foganatosítani, mielőtt a kubai rendszer még nagyobb ve­szélyt jelenthet számunkra, mint amilyen veszélyes most. A továbbiak során a tiltakozó nagy­gyűlés előadója az amerikai monopol­tőke Kubában játszott szerepéről, s megfosztottságáról, annak részükre; fájdalmas megnyirbálásáról szólt. Ezzel kapcsolatban az előadó elvtárs a következőket mondotta: Amikor Kuba forradalmi kormánya megtette az egész földrész történelmében új korszakot nyitó lépést és elkobozta a nagy amerikai trösztök egymillió hektárt kitevő cukorültetvényeit, hogy a nyugati földteke történelmé­ben először a parasztok kezére adja őket Washington nyomban gazdasági háborút kezdett a kis ország ellen. A világ közvéleményéről, felhábo­rodott tiltakozásáról beszélt ezután a tiltakozó nagygyűlés előadója. A többi között ezeket mondotta: Kubá­ban alig ért a tengerpart egy tenyér­nyi szegélyére az inváziós csizma talpa — és már egy egész kontinens földje mozdult meg, hogy megvédje azt a forradalmat, amely számára egy szabad és gazdag jövő reménysé­gét jelenti. És megmozdult a remény­ség első harcosa, az egész békés em­beri jövendő letéteményese, a szocia­lista világ is, amely a közelmúlt évek súlyos és nehéz harcaiban önzetlen barátként állott a fiatal kubai forra­dalom oldalán. A Szovjetunió, amely az űrkutatásban, s az első ember kozmoszba való felbocsátásában vi­lágraszóló sikereket ért el, nyilatko­zataiban elítéli az Amerikai Egyesült Államok agresszióját, sőt Hruscsov elvtárs levélben szólí­totta fel Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét, hogy » vessenek véget a kubai agresz- sziónak, teremtsék meg az egész világ szá­mára békét jelentő kubai szuvere­nitást. Mint ismeretes, Kennedy elnök vá­laszában tagadta az agresszió fenn­állását. A világ békeszerető népei azonban tisztán látjáik a kubai hely­zetet, s nem hagyják cserben a kubai népet, megadnak minden szükséges segítséget és támogatást a szabad­ságáért és függetlenségéért vívott igazságos harcához. .Szatmári Nagy Imre. elvtárs lelke­sedéssel fogadott beszédét több hoz­zászólás követte. A hozzászólások kö­zepette jelentette be Koval Pál elv­társ, a Miskolc városi nártbizöttsáe első titkára, hogv a Magyar Távirati Iroda legújabb jelentése szerint Kuba forradalmi hadserege le­verte az agressziós támadást, győzelmet aratott újabb forra­dalmában. A miskolci dolgozók nagygyűlése nercekig tartó zúgó tapssal fogadta a heiélentést. Ezután az elnöklő dr. Sálvi István javaslatára táviratot in­téztek a nagygyűlés résztvevői az Országos Béketanácshoz továbbítás végett — amelvben tiltakozásukat fejezik ki a Kubában lejátszódott agressziós események miatt. Wemréo a Me®''ei NéPÍ Ellenőr- ivemreg z^si Bizottság ankétot szervezett a munkarend változtatásá­nak és a termelési kapacitás kihasz­nálásának fokozásáról. Bevezető elő­adást Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója tartott. A vitában résztvett megyénk több nagyipari üzemének és trösztjének igazgatója, vezetője. Bár a vita pon­tosan a meghatározott napirendről szólt, azt is lehetne mondani, hogy a termelés és termelékenység fokozásá­nak legaktuálisabb, soronlévő fel­adatai kerültek napirendre. Elsősorban az anyagellátás prob­lémái kerültek szóba. A résztvevők teljesen egyetértettek abban, hogy indokolatlan dolog anyaghiány­ról beszélni, mert a nyersanyag vagy rendelkezésre áll itthon, vagy megvásárolható a nemzet­közi piacon. Természetesen a nemzetközi piacon vásárolt anyagokért nekünk olyan termékeket kell szállítani, amelyek a külföldi piacokon keresettek. A másik, rendszeresen ismétlődő probléma több üzemünknél, hogy nincs elég munkaerő. Pedig ez nem valódi probléma, erre inkább gyakran hivatkoznak azért, hogy fon­tosabb problémákról eltereljék a fi­gyelmet. Csehszlovákiában az egyik kohászati üzemben 2 millió tonna acélt dolgoznak fel évente, és az üzemben 13 ezer ember dolgozik. A Lenin Kohászati Művekben 760 ezer tonna acélt 19 ezer emberrel terme­lünk. Ebből látható, milyen sok tar­talék van még kiaknázatlanul a munkaerő gazdálkodásban. Van még más tartalék is. Elég megemlíteni, hogy Miskolcon néhány ezer nő sze­retne elhelyezkedni, de erre egyelőre nincs mód. Ellentmond a munkaerő- TTánynak az is. hogv nálunk a terme­lékenység színvonala még elég ala- rsonv. Mindebből le lehet vonni azt a következtetést, hegy meg éveken A termelési kapacitás kihasználásáról vagy évtizedeken keresztül nem kell munkaerőhiánnyal számolni. Vannak, akik azt mondják, hogy kevés a megrendelés és ez nehezíti üzemeink tervszerű, eredményes munkáját. Ezt nem lehet elfogadni. Szocialista társadalmi rendszert építünk, s megvan a lehetősége a kereskedelemnek hazánkban és a nemzetközi piacon egyaránt. Most, hogy a gyarmati sorból egymás után szakadnak ki és válnak függet­lenné országok, ez a lehetőség tovább fokozódik. A piachiány tehát nem okozhat problémát, sokkal inkább figyelmet érdemel a termékek szín­vonala, pontosabban szólva: sok üze­münk drágán állít elő gépekét és nem fizetődik ki annak piacra bocsátása. A két előző kérdéshez kapcsolódó probléma az energia- és anyagellátás. Ebben a vonatkozásban megyénk van a legjobban érintve a kohászatban és a gépiparban. Mi magunk sem te­szünk meg mindent annak érdekében, hogy a meglévő hibákon segítsünk, hogy például a nálunk kibányászható vasérc és kokszolható szén mennyisé­gét fokozzuk, nem használjuk fel megfelelően a hulladékanyagokat és a feldolgozó ipar nagy össz-súlyú acél­termékeket gyárt. Sok anyag vész el a darabolásnál selejt miatt és igen nagy mennyiségű forgács keletkezik a ráhagyások következtében. A for­gács pedig általánosságban nem hasz­nálható fel, sőt ahol vasgyártás fo­lyik. ott lehetetlen is a felhasználása. Az üzemek kihasználási foka na­gyon sóik tartalékot rejt magában. A kohászati üzemeknél általában nem rossz a kihasználás. Megyénkben 93.5 százalékos, naptári időre értve, bele­értve a vasárnapot és az ünnepnapo­kat is. Ózéon még ennél is magasabb, mert olyan üzemék is vannak, ame­lyek vasárnap szünetelnek. A gépipar kihasználási foka viszont csupán 45 százalékos, amiből arra következtet­hetünk, hogy a gépipar nincs kihasz­nálva, sokkal többet tudna termelni. A Miskolc Városi Pártbizottság kezdeményezésére a négy diós­győri gyár között szorosabbá vált a kooperáció és ennek révén az elmúlt két évben jelentős eredményeket tudnak felmutatni ezek az üzemek: a négy gyár 8—10 százalékos teljesít­ménynövekedésről adhat számot. Ke­vesebb lett a termelést hátráltató meddő vita. De még mindig vannak olyan tartalékok, amelyeket — jó együttműködéssel — ki lehet aknázni. Jobban együtt kellene működniök a gépkonstruktőröknek, mérnököknek és több figyelmet tanúsítani egymás munkája iránt. Jobban, fegyelmezettebben be kell tartani a kooperációs határ­időket. Az együttműködés hiányosságai miatt például a kohászatban nagyon sok anyag vész el a darabolásnál. Jelen­leg a darabolás „szemre” történik és emiatt nagyon sok a hulladék. Bár bizonyos kezdeményezések történtek, de tovább kell azokat szélesíteni. Ily- módon — a számítások szerint — ez év májusától 5 ezer tonna anyagmeg­takarítást érhetnénk el, évi átlagban. A következő kérdés as^,"h^ a gépgyárak közötti együttműködés­ben a ráhagyások problémája. Résen napirenden szerepel az abroncsgyár­tásnál a ráhagyások kérdése. Ahhoz, hogy a szabványon belü­li tűréssel — és más előírások­nak megfelelően — tudjunk szál­lítani kovácsolt és öntött árukat, ahhoz a Icons traktorok és gép­gyártók között megfelelő együtt­működésre van szükség. Ha ez az együttműködés jól kialakul, lehetővé válik, hogy ugyanolyan tel­jesítményű vagy nagyobb teljesít­ményű gépkonstrukciót lehessen ké­szíteni kisebb önsúllyal. A ráhagyá­sokkal kapcsolatban felvetődik az a probléma, hogy minél kisebb ráha­gyással dolgoznak a kohászatban, annál nagyobb a veszélye a selejtneík a gépgyártást illetően. A tengelygyár­tásban például a forgácsolásnál fej­lődés mutatkozik azáltal, hogy kisebb ráhagyást keli leforgácsolni. Ugyan­akkor azonban az egyes szériák 10— 12 százaléka selejtté válik, mert a kis ráhagyás miatt fekete folt kelét­kezik. A szűk ráhagyások selejtve- szélye miatt ezzel a módszerrel nem szívesen dolgoznak a kovácsok, a nagy ráhagyásokat pedig nem szere­tik a forgácsolók. Ezeknek az ellen­téteknek a megszüntetésében nagy szükség lesz a két iparág mérnökei­nek szoros együttműködésére. A kapacitás kihasználásához szoro­san hozzátartozik, hogy legyen ele­gendő számú és a korszerű technika követelményeinek megfelelő szak­képzett munkaerő. Ha el akarjuk érni. hogy ipari üzemeink, és külö­nösen a gépipar kihasználási foka magasabb legyen, gondoskodni kell arról, hogy növeljük a szakmunkások kép­zettségét. Valkó elvtárs rámutatott, hogy na­gyon sok szakmunkás van, aki egy bizonyos képzettségi szinten megre­ked és nem tud tovább jutni. Már­pedig a technikai színvonal állandó fejlődésével, félautomata és automata gépek beállításával ez az igény állan­dóan fokozódik. Ez járulna hozzá » gépipar és a kohászat korszerűsítésé­hez is. A kohászat modern termelő­eszközöket csakis a gépipartól vár­hat, és az exportfeladatok is megkö­vetelik, hogy a szakmunkásképzési magasabb szintre emeljük. Célsze­rűbb szervezéssel biztosítani lehet a szakmunkások hasznosabb elosztásai: is. Van olyan munkabrigád, amelybe beosztottak hegesztőt, de az naponta legfeljebb csak másfél-két órát dol­gozik és emiatt lerontja a brigád át­lagát. Mennyivel jobb lenne, hogy ha a lakatosbrigád egy tagja szakmája mellé megtanulná még a hegesztést is. Vannak olyan nézetek, amelyek szerint a gépipar nem képes kohá­szati berendezések készítésére. Ez a nézet elfogadhatatlan. Ha. a magyar gépipar képes ex­portra teljes gyárberendezéseket gyártani, a Kínai Népköztársa­ságba például komplett csőgyára­kat készíteni — ezek sokkal bo­nyolultabb és igényesebb beren­dezések, mint a kohászathoz, szükséges hengerek —, akkor tud hengerműveket, készíteni a hazai ipar részére is. Ebből a nézetből olyan hibák szár­maznak, hogy a gerendasorok 1e1 er­hol tok, ugyanakkor pedig finomszel- vényekből százezer tonnás mennyisé­geket importálunk külföldről. A VII. pártkongresszus határozatai kimondják, hogy a termelési tervek túlteljesítése ott szükséges, ahol ennek megvannak a feltételei. A ka­pacitásnövelésnek és a tervek túltel­jesítésének az az alapvető követel­ménye. hogy a terméktöbblet ne rak­tári készlet legyen, megfelelő anyag és energia álljon rendelkezésre le­gyártásához. a termékek számára biz­tosítsák a fogyasztót és javuljon kül­kereskedelmi mérlegünk. Ez az országos mozgalom, métáét a NF.B kezdeményezett; hozzájártd * cá megvalósításahers. „

Next

/
Oldalképek
Tartalom