Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
XVII. cvjolyam, fii. .«rím Ära: 70 fillér 1961. március 12, vasárnap--------------------- — "N A perlit-Ggy (3. oldal) Néhány szó a munkáshumor kérdéséről (6—7. oldal) Próba-lesen (5. oldal) J A rmmyhu rm&d áh«•» ís: r;?LAn járod a falut, kelj föl Kf riZKCn iriiou mellől, ne sajnáld az időt, ülj autóra, vonatra, s nézd meg mit művelt ma, 1901 márciusában a faluval az első tavaszi napsütés. Tegnap, az esőt ígérő, vagy havat jósolgató fcllegefc alatt még fázósan, borútkeltően dideregtek a nedves, korhadó tavalyi kukoricaszárak. Nem hangzott más zaj a téli, fekete madárseregek esetlen, károgásá- nál. S ime az első tavaszi napsütésre, mint duzzadt folyó hömpölygőit a határba a falu népe, s elözönlötte a tegnap még napfénytelen határt. Elözönlötte, s igazi munkaszérető hévvel fordítja másik oldalára a földet. A barázdák megszámlálhatatlan sokasága fénylik messzire — aranylón. Mázsaszám hull az ízes, tápláló kenyeret ígérő mag a puhára simogatott talajba. Sokatigérőn, biztatástkel- tőn zsong, él, dolgozik a falu. Az élet, a természet megmásíthatatlan rendje ez, az ezerszer elmondott, az ezerszer megénekelt. E rend azonban más ma, 1901 tavaszán itt nálunk, mint a régi tavaszok százain. • egyetlen esztendővel ezelőtt l*SaK. m£g a faiu tizeinek ezer és ezer dolgozó parasztja mondotta az első tavaszi fuvallatxa: „készítem az ekét, a szekeret, mert holnap szántanom kell, vetnem kell.” S reggel felült a szekérre egyedül. Odakint egyedül leemelte a nehéz ekét, a taligát összeakasztotta, s nekiindult az egy holdnak, vagy a két hóidnak. Azután ment egész nap senkihez sem szólva, hacsak deres lovával, vagy a tavasz első énekes madarával nem beszélgetett. De baj volt, igen nagy baj, ha éppen a tavasz első szólogató zsongására nem bírta erővel. Meddig kellett kilincselnie, futnia, mig a hatalmas munka dandárjában segítő kéz, segítő szándék akadt? Most órákig mehetsz, keresgélhetsz falvak tízein, kilométerek százain át, amig egyetlen olyan emberre akadsz, áld egyedül, magárahagyottah ballag a földfordító eke után. S utad közben eke ekét, vetőgép vetőgépet, borona boronát, ember embert ér. Egy kézen meg lehet számolni minden faluban azokat az embereket, akiit még ma is azt mondják: „megyek, mert vetnem kell.” Mert a ma igazi falujában ez évben más szótár szerint beszélnek az emberek. Egy rohamosan erősödő új élet, a szocialista élet szótára szerint, amely a „'nekem” helyett azt mondja: „nekünk”. A „szántanom” helyett azt mondja: „szántanunk”. És ami igazán jóleső, igazán biztató és felemelő érzést kelt mindenldben, hogy az új útra lépett, az élet új formáját választó falu az első tavaszi napfény hatására gyakorlattá tette a szocialista társadalom szótárának alapvető szavait Szinte kedve támad az embernek OZ/flte megjkérdezni: hova lett a kételkedők néhány hónappal vagy héttel ezelőtti borúja. Hová lett néhány erősen pesszimista holnaplátás. Hova lett az egy ik mezőgazdász kételkedése, áld fejvakaró hangulatban mondogatta: „nem tudom hogyan tervezzek. Attól félek nem lesz-majd elegendő munkaerő!” Egyetlen igazi tavaszi napsütés kellett csupán ahhoz, hogy az új életformát választotta falu azon borúlátó ,és a tegnapot könnyezgető része is kiálljon a gátra, amely félreértésből, vagy félreismerésből úgy hitte, vagy úgy érezte: ez évben talán későbben süt ki a nap, avagy ha kisüt is, de fátyolos marad a fénye. Nem, az új tavasz egészen másként köszöntött be. Czikó Bertalan takta- szadai parasztember így fogalmazta ezt meg a napokban boronálás közben: „Miért csodálkoznak azon, hogy’ dolgozunk. Talán mást várt valaki? Hiszen ha nem dolgozunk, nem lesz semmi. Ha meg többet akarunk, akkor többet is kell tennünk”. Pedig néhány hónappal ezelőtt Czikó Bertalan nem az elsők közöli: kezdte tanulgatni az új élet szótárát. Nincs ebben a nagyarányú megmozdulásban semmi csoda, semmi váratlanság. A mi új életünknek, új munka- és életstílusunknak törvényszerű következménye ez. Nincs itt másról szó, csupán arról, hogy a falu dolgosé parasztsága végérvényesen megértette azt, amit tennie kell a több, a jobb érdekében. Tévedés azt gondolni, hogy’ azok akik csupán néhány hónappal ezelőtt léptek az új útra, eddig nem elemezték, nem értékelték, és nem becsülték azokat a változá- sokat, amelyeket az elmúlt években tapasztaltak. Csupán az a tény, hogy a parasztgyerekek ezreit avatták mérnökké, doktorrá, katonatisztté, tanárrá, csupán az a tény, hogy a múlté lett a paraszti rongyoskodás, mezítlábaskodás, a holnap icilátásta- lansága — megkezdte a falusi ember gondolatvilágának átformálását De bizonyos mértékben el is kényeztette! A szebb életre vágyás, az egész társadalom helyzetének, életének csupán felületes szemlélése nem érlelte meg benne teljesen a kollektív érzést, a jobbat, a többet ígérő közös munkáért való lelkesedést. De amikor a párt, a munkások őszintén, barátian szóltak, amikor kézenfekvő számadatokkal bizonyították be, hogy a falunak többet kell adnia, többet kell vállalnia saját maga és az egész ország érdekében, akkor ezt a falu megértette. Megértette még akkor is, ha bizonyos szubjektív érzések, az apai, az ősi föld szeretete, a kollektivizálás bizonyosmérvű félreismerése némi kétkedést, az új késleltetését ültette gondolatvilágába. Mindenfajta kótkedést’ eiienfvnnaenjajza vetést háttérbe szorított azonban az a tudat, hogy' a párt, a munkásosztály mindenkor segít, ha arra szükség van. Segít anyagilag, hogy az új, nagyüzemi gazdaságok valóban nagyüzemi módon kezdhessenek a gazdálkodáshoz. Segít a • szakemberek százaival, segít a munkáskezek ezreivel, akik készen állnak, hogy minél több gépet adjanak, hogy beszereljék a villanyt, hogy üntözőgépeket készítsenek. Minden dolgozó paraszt, minden termelőszövetkezeti tag tudja, érzi, s biztos benne, hogy ez a segítség és az ő hozzáértése, dolgos két keze meghozza majd a gyümölcsét. Hogy kissé szokatlan az első esztendő? Hogy egy-egy régi szokást nehéz elhagyni? Ez érthető. Azonban rosszul számított, alti azt hitte, hogy ezek az apró, mellékes zöngék merőben befolyásolhatják az elhatározott és a biztos cél felé törekvő lépéseket. Nem I Az e*s” Avasai napsütésre 1 • egyemberként mozdult meg a falu. És alá megkérdezi, hogyan ízlik a munka, érdekes dolgokat tapasztal. Azt mondják rá: „valami olyan vonás van ebben a munkában, ami nagyon is jó. Valahogy másként érzi magát az ember, mert van akihez szóljon munka közben. Van aki segítsen, ha nehéz valami.” És ezek a tények, ezek a mozzanatok hamarosan elfeledtetnek minden apró idegenkedést, vag.v tartózkodást. „Kétszáz hold tavaszbúzát elvetettünk. Készen vannait a melegágyak, hogy palántát neveljünk az 50 holdas kertészethez. Hozzákezdtünk az istálló építéséhez. Nincs egyetlen ember, aki ne állt volna munkába ...” Ilyen jelentések éikeznek új termelőszövetkezeteinkből. S kint, a napfénytől „részeg” tavaszi határban sokasodnak már az aranyló barázdák. Ahol nem bírja a gépet a föld, ott eke elé fogják a lovakat, ökröket, sőt a teheneket is. Mert tudják, érzik, hogy minden egyes barázda, minden egyes előre tett lépés a hatalmas, mezsgyenélküli földtáblákon — aranyat ér. S nekünk erre, a mi. aranyunkra vigyáznunk kell. Vigyáznunk koll, hiszen ez feltétlenül szükséges a többhöz, a jobbhoz, a mi igazi boldogságunkhoz. Mert ritka, nagyon ritka ma már az olyan ember falun, aki nem döntötte volna el magában, hogy az az igazi biztonság, az az igazi jó érzés, amikor azt mondhatjuk: jó úton járunk. Igen, feltétlenül jó úton járunk, csakhogy ahhoz nincsen most időnk, hogy sokáig elmerengjünk ezen. Kitavaszodott. Talán korábban is, nünt máskor. . A parasztember tudja — most még inkább, mint ezelőtt —. nem szabad tétovázni: a jó időt kihasználva szántani, vetni kell! Barcsa Sándor Tavasz a földeken l\jyitni-lcék, nyitni-kék — dalolja a tavasz üde kis 1 ' nótása, a cinke. Jó idő van, a rádió is enyheséget mond, örül a parasztember szíve. Korán nyit a tavasz, mintha feledtetni akarná a múlt év szeszélyeit ... S ebben a rügyfakasztó tavaszban éppen az a legnagyszerűbb, hogy a falu hamar meghallotta a kis cinke dalát. Amerre csak járunk, népes a határ, különösen a szikszói járásban. Fogat fogatot követ, magot szór a vetögép, fogas morzsolja a hantokat, a traktorok püfögése is a munka ritmusát közvetíti. S a tavasz friss hajtásaiként a régiekkel együtt megmozdultak a legifjabb termelőszövetkezetek is. Régen kellett ilyen ket>és biztatás. A föld illata, a napfényes határ húzza. az embereket. Nagyon nagyszerű ez. Igazi új tavasz ez most a falun. A közös gazdasagokba tömörült parasztemberek egymás kesét fogják, s ha ez a kézfogás a nyáron, az ősszel még szorosabb lesz, gazdag számadási várhatunk. Fél map a sajórámosi határban — Idős vagyok én az ilyen nagy strapához: — magyarázza Séllei Sándor bácsi, a sajóvámosi Aranykalász Tsz négyes brigádjának vezetője. — Az 1903-asok bizony már nem mai gyerekek, s ilyen megfáradt lábakkal hatvanhét ember irányítását végezni nem Ids dolog, de hát mit csináljon az ember, ha már egyszer ráesett a választás? Kapálóztam én ellene éppen eleget... No, de azért nincs semmi kifogásom a brigádom ellen. A többiek is dolgoznak, mind a négy, de talán egy kicsit... — Mindenin a maga lovát dicséri — nevet rá valaki, s erre aztán mit lehet, mást mondani, nünt amit Sándor bácsi mondott: Sándor bácsi, a „briRadéros”, — Hát, én is azt hiszem, így van ez valahogy, mert amazokat sem lehet elmarasztalni jómunka dolgában, de azért mináiunk van már olyan, aki a 20 munkaegység felé jár, pedig még nemrégen fogtunk munkához — húz elő egy keményfedelű jegyzettömböt, hadd lássa az elnök is, Bodnár József elvtárs, hogy nem a levegőbe beszél, igazat mond. —- "O--------S zántana!;, vbísié az edeléíiyi járás területén Kiválóan megszerveztek a tavaszi mezőgazdasági munkát az edelényi járás egész területén. Nincs a járásnak egyetlen olyan községe, egyetlen olyan termelőszövetkezete, ahol a tavasz első fuvallatára ne kezdtek volna hozzá a szántáshoz, a vetéshez. \ Különösen kiemelkedő a járás egyik legjobb termelőszövetkezete, az edelényi Alkotmány Tsz munkája. Az Alkotmány tagsága már befejezte a tavaszbúza vetését. Eddig 120 hold tavaszi kalászos vetőmagja került földbe. Azonban nem pihennek az új termelőszövetkezeti községek tagjai sem. A mai napig Nyomáron is elvetették a tavaszbúzát. Itt különösen dicséretes az új termelőszövetkezet munkájának irányítása. A tanács, és elsősorban a végrehajtó bizottság elnökének segítségével minden este összegezik a végzett munkát és megbeszélik a következő nap teendőit. A gyors, lelkes^ tavaszi munka eredményeként a járás területén már csak elvétve találni tavalyi ku- koricaszárat, még a* északon fekvő községekben is. A járási pártbizottság és a járási tanács kezdeményezésére hétfőn az edelényi gépállomáson összegyűlnek a termelőszövetkezetek elnökei, hogy megbeszéljék az clkövetkezendő napok teendőit. Ez méginkább hozzájárul majd a termelőszövetkezetek jó, eredményes munkájához. A mindentudó könyvecskében nevek sorakoznak egymás alatt, a nevek mellett meg a teljesítmények. Sándor bácsi nem titkolózik, aki kíváncsi rá, szívesen megmutatja neki, no, te, Csípi Pál, ma ennyit fordultál a vetőgéppel, vágj’ a borönád ennj’i meg ennyi elvetett magra vonta rá a földet, ezért ennyit ír elő a könyv. Pongó Pista az iparból ment el a Felsőzsolcai Gépállomásra traktorosnak, s most a szülőfalujában nagy lelkiismeretességgel végzi munkáját. Iparkodik, nemrég nősült, van hová tenni iparkodásának hasznát. Megyénkben, ebben a két északi járásban is megkezdődött a munka, bár nem eg>’ termelőszövetkezetet meglepetésszerűen ért a korai kitavaszodás. A szikszói járás termelőszövetkezeteiben éppen úgj’ mozgalmas a határ, mint a déli járások tsz-eiben. Pénteken legalább ötven fogat dolgozott a halmaji határban, az ongaiban szintén, az aszalóiban nem kevésbé. Ináncson, ahol ősszel az emberek húzódoztak a közöstől, néhány nap alatt befejezték a tavaszbúza vetését, és általában nagy a buzgólkodás. A szikszói járásban két nap leforgása alatt 350 hold tavaszbúzát., 250 hold tavaszárpát vetettek el, s ha az időjárás is segíti őket, határidőre, március 15-re elvetik a tavaszbúzát. Több új tsz-községben hozzáláttak a sajáterős beruházások kivi felezésé — Mennyire számít ebben a hónapban? — kérdem. Nevet, nem hangosan, inkább kicsit, fáradtan, de mégis magabiztosan. így válaszol: — Azt még nehéz lenne tudni. Kétezret, hármat? A ..vallatásnál''! majd kiderül, hogy-;, megtaláltam-e számításomat. Mindenki azt mondja, aki már ismeri a „dürgést”, hogj’ a hez is. Selyeben egy 300 férőhelyes juhhodály, ötvenes hizlalda és égj’ IOfi férőhelj’es süldőszállás építéséhez kezdtek. Abaujlakon az ötvenes hizlaldához faragják a gerendákat. Alsóvadászon az új létesítmények mellett a régi gazdasági épületek felújításán fáradoznak. Az encsi járás még inkább északra van, olyannyira, hogy például Gagy- bátorbah még nem lehet a földre menni sem géppel, sem fogattal. Ennek ellenére péntekig 19 tsz-község- ből jelentettek vetést. Teljes erővel szerdán kezdődött meg a tavaszi munka. A járás hét új tsz-e maradéktalanul összegyűjtötte a vetőmagot, csupán az aprómaggal van baj. Ezen a héten minden bizonnyal az egész járásban teljes erővel meg kéz , dödik a szántás-vetés. a mindentudó könyvecsK* ,.. r- Iparkodik az. ember <=• mondj» Potigti Pis«, gép állomási dolgozóknak nem kopik fel az álluk, ha nem vetik meg a munkát. Iparkodom, a nyárt keresetemből autót szeretnék vásárolni, egy használttal is beérem . .. Jelentés a szikszói és az encsi járásból
