Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-05 / 55. szám
6 gSZAKMAGYAltCmSZAG Vasárnap, 1961. március S. A zuzmók kiváló ismerője Jplgyöny őrködünk a természet szépségeiben. Előttünk ma- gasbanyúlá hegyek, borongás fenyők, lábunknál nyargaló patak. Mily végtelen is a színek tobzódása, mennyi illat! A város kőrengetegéből érkező alig tud betelni. Vidám kacarázást visszhangoznak a völgyek. Egy idősebb, alacsony ember. hosszúnyelű geológus kalapácscsal kopogtatja a köveket, le-lehajol a fák tövéhez. Nagyon szereti a. természetet. Szemei előtt részleteire bomlik a termé-» szét. Az egyik fa tövében zöld kincsre lel, s míg latin betűket mormol maga elé, arcára a felfedező izgalomteli csodálata ül. Egy ritkán említett tudományág, a zuzmók kiváló ismerője, a természet régi szerelmese Fóriss Ferenc. Csendes, Huba utcai házának ajtaján kopogtatunk. F óriss tanár úr kedvesen tessékel beljebb. Évtizedeken át volt tanára számos fiatal miskolci nemzedéknek a régi polgári iskolában, majd a marlinielepi általános iskolában. Már gyermekkorában eljegyezte magát a terraészetbú- várkodússat. Magánoson járta az erdőket s ez kifejlesztette benne a megfigyelő készséget a környezete iránt. Életútját röviden vázolja. Miskolcra kerül gimnó.ziumba, ahol a nagy természetkulató Xantus Gábor fia, Xantus János iermészetrajzta- itár tanítja. A fiatal, természet iránt érdeklődő fiú feltűnik a tudós tanárnak s magával viszi kirándulásaira. Gyűjtőút jain szerzett növényeit szeretettel rendezgeti diákszobájában. Érdekes volna megfesteni a fiatal ember útjának állomásait. A baráti kézfogás bátorítás, biztatás a számára. A virágos növények helyett később a telepes növények érdekes fajtáját, a zuzmót gyűjti. A kudzsiri havasokon, majd később a dalmát tengerparton vesz rész tudományos kutatásokban. A Nemzeti Múzeum növénytára gyakornoknak hívja, A z első világháború után tovább kellene tanulnia, anyagi erő htján azonban otthagyja a múzeumi állást és Miskolcra jön pedagógusnak Ezután kezdi meg a Bükk terjedelmes zúzmóvilágának tanulmányozását. Sorra jelennek meg tudományos dolgozatai egy-egy vidék zuzmó flórájáról. A zúzmók között a fonalas gomba és a moszat él ideális életközösségben. A moszat adja a táplálékot a gomba számára, s ez az együttélés mindkét növény számára előnyös. Tápláléka a szikla anyaga, a rájuk ,Egy kis tanulás mindig rámfér” hulló csapadék és víz. A zuzmó pusztulása után humusz képződik, amelyen már igényesebb, fejlettebb növények élhetnek, előbb moha, majd virágos növények alakjában. területek zúzmóflórájúnak feltárása is ebben áll, s ebben leli magyarázatát Fóriss Ferencnek a már négy évtizedes zúzmógyűjtöi tudományos munkássága. A gyűjtőnapló már a 35 OOO-ik sorszámot jelzi. A gyűjteményt évekkel ezelőtt a Nemzeti Múzeum közkinccsé nyilvánította, csak az állam veheti át. A csendes, szelíd humorú, fáradhatatlan tudós gyűjteményeinek revidiálásán fáradozik most. Múzeummá nyilvánított szobájának sok- állványos gyűjteménye — többezer gyűjtő út gyümölcse — nemzeti közkincs s nemsokára, az Országos Természettudományos Múzeumban a természet búvárainak nagy serege tekintheti meg. Sokan talán nehezen értik, hogyan szentelheti valaki egész életét ilyen elvontnak tűnő kutatásra. — Egy élet sem elégendő a zúzmó- fajták feltárásához — mondja a természet szerelmese. Az „elvont” tudomány képviselőjét már régóta ismerik országhatárainkon túl is. Gyűjteményei, tudományos munkásságának híre mesz- szire eljutottSzámos zúzmófajta az ő nevét viseli. Az országban sokhelyütt ismerik Fóriss Ferenc nevét, munkásságát. Több iskolának, tanintézménynek állított össze kisebb-nagyóbb gyűjteményt, melynek alapján a legifjabb nemzedék megismerkedhet a zuzmókkal. ff óriss Ferenc 69 éves. Mégis x újabb tudományos elgondolásokat melenget csendes otthonában, újabb gyűjtöutalcat a szemének, szívének kedves Bükk tájaira. Nem leFóriss Ferenc háza, s ahol nagyértékü gyűjteményének összeállításán dolgozik. Foto: Szabados így aztán könnyen megérthetjük a zuzmó jelentőségét: előkészítik a talajt a fejlettebb, igényesebb növények részére. A kutatás jelentősége, a hét viszontlátást mondani neki úgy, hogy továbbra is fiatalos erőt, további dicsőséget ne kívánnánk. Garami Ernő Becsületasztal — Mennyibe kerül ez a fogkrém? — Itt van kiírva, édesanyám, két forint. — Két forint? No, itt van, ez ugye kétforintos? Az idősebb vidéld asszony két ujja között csillogtatja a pénzt, hogy mindenki láthassa, aztán ünnepélyesen beejti egy doboz nyílásán. Az asztal fölött felírás: becsületasztal. A becsületasztal a Miskolci Állami Áruházban áll már három hete. A nagyforgalmú üzletben vásárlók jön- nek-mennek mellette, elvesznek róla cgy-egy gépselymet, borotva- pengét, fogkrémet, vagy éppen gombos csomagot. Senki nem ügyel rájuk, senki nem figyeli őket, hogy pontosan megfizetik-e az árát, vagy egyáltalán fizetnek-e. — Mégsem volt még visszaélés — mondja Somogyi elvtárs, kereskedelmi osztályvezető. — Minden esetre elfogy a kirakott áru, ép megvan a napi 300 —400 forintos bevétel. Egyelőre még szűk a cikkek skálája és csak 1—2 forint értékű áruk vannak, de így ]:ell kezdeni a kereskedelemben is az emberek nevelését. Mert nevelés ez. — A tapasztalat azt mutatja — folytatja Somogyi elvtárs —, ha a vásárlókban megbízik a kereskedelem, akkor ők nem élnek vissza ezzel a bizalommal. Megtörténhet, hogy egy gyerek csínytevésből zsebre, tesz valamit. Fogadni mernék azonban, hogy egy másik vásárló ezt meglátja és rászól, a gyerek soha életében nem fog pénz nélkül elvenni semmit. Most még csak kisértékű és olyan áruk vannak az asztalon, amelyekért délutánonként tolongás, sorbanállás szokott lenni az illalszerosztá\- lyon vagy a rövidárunál. Később azonban nagyobb értékű cikkeket is szándékszunk a becsülelasztalon árusítani. Újítás ez a forgalmas áruházban. Érdes kés és jó' újítás. S ha kezdetben akadtak is ellenzői, most azok is elismerik, hogy lehel és jó bízni az emberekben. (ra.) HOZOMÁNY Ez a szó már láveszőben van a magyar nyelvből. No igen. Mit is jelentett egykor? Egy százholdas birtok, félmillió pengő értékpapírokban, háromemeletes sarokház a fővárosban, egy va- dászkastély, egy teniszpályás-uszodás villa, aztán ékszerek... Es a lány? Hja, barátom, egy bűbájos, jólnevelt úrilány... talán kicsit nagy a füle, az orrán, át beszél és ... Node mit szólsz a hozományhoz? Szóval körülbelül így. Aztán változtak az idők, és változtak... hm, az emberek is, némileg. Napjainkban, akinek jó füle van, ilyesféle beszélgetéseket még elcsíphet: — És kii a menyasszony? — Jólkereső ügyvéd az apja. Ad a lányával egy berendezett lcétszoba- összkomfortot, Csinosan is öltözteti. Húszezer készpénz, ezzel már kezdhetnek valamit... — Ö ezek a mai fiúk! Olyan ritka köztük, amelyik gondolkodik is. A fiam egyik barátja most nősül, egy elvált asszonyt vesz el, érti? Egy elv ált asszonyt! Gyerelce van és albérletben lakik! Micsoda idők. No, mindegy, a szó maga kiment a divatból. Nyelvünk elszegényedését jelenti, hogy helyette nem is keletkezett új szó. Sőt, a „parti” kifejezés is megkopott. Egyedül a „stafirung” tartja magát — ki tudja meddig. Az értelme mindenesetre ennek is erős változást szenvedett. Mert: <— No és milyen stafirungot adtak a kislánynak? 5-4 Hogyan tetszik gondolni? “ Hát, hogy a leendő feleséged mit hoz magával a házasságba! — Ja! Megbeszéltük, hogy kitől mit kapunk az esküvőre. így meglesz az ágynemű, némi edény, és kapunk két szőnyeget is. Kezdetnek ez elég. Nekem ezenkívül van rádióm, lemezjátszóval, neki pedig vagy száz darab könyve... az első közös fizetésből könyvespolcot veszünk ... — Jóságos egek! Erre alcartolc egy házasságot alapozni? A szavak tehát pusztulnakakárcsak a kövek, melyeket egyre kisebbre zsugorít a kitartó esővíz. Nyelvünk ezzel is szegényedik. Feltehetőleg azonban ezért a nyelvészek se sírnak. Mert ha senki se mondja többé: hozomány, akkor- egy- szorosak azt is elfelejti mindenki, hogy létezik fogalom, amelyet ez a szó takar. S néhány évtized múlva a nyelvészek majd bogarászhatnak rajta: ét- halt szavaink, mjnt például „negély”, „karmantyú”, „hozomány”... <fac) m l iíx.i. jii i— suhintott a szó vastaA rossz beletek oil. g^b végével a két suhancra. —.Már megint hova?! — Csurog utána a nyálunk, itt meg tiltja a szabályzat — mentegetődzött a nagyobbik. Legszívesebben eléjük toppant volna a vasvillával. Az anyátok ezét meg azát! Egy tapodtat se innen, mert nem állok jót magamért. Nézze meg az ember! Minden órában i íz-húsz percet heverésznek a hősben, csak azért, mert nekik cigarettázni kell. Jó kifogás, mondhatom! Minek szoktatok rá, mi? Nohisz’ csak lettem volna apátok helyébe, adtam volna én nektek olyan cigarettát, hogy no... Még fenekükön a tojáshéj, máris úgy szívják ezt az istenverte „pénz- rablót”, mint egy -katonaviselt. A szemébe rántott kalap árnyékából dühös pillantásokat eresztgetett a legénykék után. Azok meg sunyítva, szemlesütve bukdácsoltak a hasas kévéken az osztaghoz döntött létra felé. Eltűnni minél hamarabb, mert még kigondol valamit ellenük ez az örökösen rosszkedvű öreg, akkor meg lőttek a cigizésnek... meg a derekukat se nyújtóztathatják meg a diófa alatt. A iélrán ügyesen ereszkednek le, a szandál megfényesedett. szalmasúrolta talpa úgy kopogott-sza- porázolt a létrafokokon, mintha botot húztak volna végig rajtuk: brrr... Józsi bácsi éppen sarkalt, odalátott a létrára. — Az apátokat! Egyszer még a nyakukat törik — szaladt a szemesarkába az aggodalmas mosoly. — Fiatalok, nem fémek :i bőrükben ... — Én is lemennék, Józsi,, dugdosd már be ezt a néhány kévét. Mire meggyünnek, elszívok egy pipával — fordult hozzá kazalrakó cimborája. Rólintatt Meni csak> az ördíjg vigyen el a pipád- ooursioti. cjai együtt Az ő bőrére megy ez a nagy pdpazgatás. Öt csak az ebédszünet engedi le a kazalról. Napkeltétől napnyugtáig megállás nélkül rakja a kazlat. Már sajog a tenyere tőle. Jó ezeknek, dohányoznak, van mire hivatkozniuk. Dünnyögött, morgolódott magában, de azért csak csinálta a dolgát. Amikor elfogyott keze alól a kéve, nehézkes mozdulásokkal körüljárta a kazlat. Ö felelős az egészért. A cimbora is jó kazalrakó, de azért nem árt, ha ellenőrzi a munkáját, nehogy megszaladjon valamelyik sarlca. A szeméi-e vetnék. Nyomkodta, rendezgette a kévéket. Lába bele-belera- gadt a hevenyészve megkötött kévékbe. Ez is bosszantotta. Asszonymunka — fölmunka. Gyöngék ők a kévekötésre, sajnálják a térdüket, nyomkodni vele a kévét. Majd lenne itt férfi a kévekötéshez is, csak bíznák rá a kormányrudat néhány napra. Aki paraszt volt, — ki a gyárból! Igen, így tenne velük, vagy legalább az aratásra hazamenesztené őket, de a körmükre nézne, mivel töltik a napot, aratnak-e vágj' csak a hasukat süttetik. Mert nem járja, hogy az asz- szony beállt közibük, a férj meg kapta magát, beállt gyáris- tának. JÓZSI BÁCSI ' MEG A DOHÁNYZÁS Leült és rendezgette magában a világ dolgait, mint a kévélcet szokta. A távolban feltűnt a Zetor, akkora szekeret raktak rá, valamikor egy gazdának volt annyi búzája. Nézd már, hogy rohannak vele, csak úgy porzik utánuk az út! Csak fel ne bakkanjon a pótkocsi. Nyugtalanul nézte a nagy rohanást. Ezek a taknyosok csak rohangászni tudnak. Versenyeznek, ki hord be többet, azután mérik a pontot meg a dicsérő szót. No, csak érjetek ide, majd megversenyezlek én benneteket — gondolta mérgesen. A lélegzete is elállt, amikor a Zetor ráfordult az asz- taghoz vezető gidres-gödrös dülőútra. A kazalnyi kereszt megbillent. Józsi bácsi behúnyta a szemét. Jaj, dől! Mire kinyitotta a szemét, a Zetor már az asztagnál pöfögött. — Milyen voltam, Józsi bácsi?! — kurjantott feléje a zetoros nagy hetykén. — Majd mindjárt megmondom, ha megoldalgatlak ezzel a vasvillával! — kiáltotta az öreg dühösen. — Nézd meg, a szemed istenit, majd szétpergetted! A zetoros körülmustrálta a pótkocsit. A hideg is futkosott a hátán, amikor meglátta „versenymunkáját”. Akkora hasat eresztett a rakomány, hajszálon múlott, hogy ki nem buggyantak a kévék. — Nekem úgy versenyezzetek, nehogy hátramozdítós Jegyen belőle. Most mit szólnál, ha szétszaladt volna, mi? Erre válaszolj, te taknyos! — Jól van, no, azért nem kell úgy nekemugrani. Máskor majd jobban vigyázok. — Vigyázz is, mert ha valami bajt csinálsz... — és Józsi bácsi fenyegetően megrázta a villát. 1 Amíhn- len-akták 32 egyikkel, befutott a másik is. nmiKor leróKtaii jvnre azzal is végeztek, már jócskán benne voltak a délutánban. A kazal árnyéka ráhasalt a megsárgult kukoricásokra. A két legényke már megint szedelőzködött, pedig még lett volna mit csinálniuk. A cimbora is a dióféle felé leske- lődött. — No, már megint rááhítoztak a bagóra. Várjatok csak, Várjatok, majd kitolok én veletek — gondolta Józsi bácsi, s szó nélkül eltűrte, hogy a három „bagós” elódalogjon mellőle. Lehasalt a kazlon és két kéve között lesett lefelé a diófák alá, vigyázva, nehogy észrevegyék. Úgy füstöltek azok odalent, mint három kisebbfajta gyárkémény, közben nagyokat nevetett a két falurossza legény. Az 6 kontójára mulattak. Hallotta ő, mit mondanak: IBUSZ-HÍREK Az ÖZDI IBUSZ-nál még az alábbi MOSZKVAI társasutazásokra lehet jelentkezni: Május 13—18-ig. 6 nap. 2330.— Ft és 337.— Ft költőpénz (21.— rubel). Határidő: március 23. (Repülő). Augusztus 26—31-ig, a fentiekkel azonos utazás, határidő: julius 4-ig. Június 14—21-ig Kiev—Moszkva. 2325.— Ft és 448.—• Ft költőpénz (28.— rubel). Határidő: április 25. (oda: repülővel, vissza: vonattal). IBUSZ, Özd, Vöröshadsereg u. 4. Telefon: 187. 1509 , — Á' vén bogarast eszi a méreg. Mért nem szokott rá <5 is, most joga lenne a diófákhoz — vihogta az egyik. Pista bácsi, kazalrakó társa meg adta a lovat, alájuk: — Sajnálta a rávalót, azt hitte, úgy meggazdagszik. Á kocsmába is csak cikkor nyitott be, ha a veszett kutya bezavarta. Egy féldecit, azt nem, pedig se kicsi, se nagy. Minek él az ilyen ember? Azt hitte a szegény feje, hogy aki másnak dolgozik, megszedheti magát, ha hátat fordít a dohánynak meg a féldecinek. A kepés gazdája annál többet pipázott meg féldecizett. Nem szokott ő rá semmi jóra — verte ki pipájából a hamut a csizmája sarkán. — Ami késik, nem múlik — derült mosolygósra Józsi bácsi ábrázata. — De ha én is közétek ülök cigarettázni, öt perc lesz a félórából. Majd szépen rendet tartunk a kazal körül, ne kelljen este kapkodni vele. * Reggel kifelé menet benyitott a kocsmába. Lehajtott Soe * egy féldecit, egy csomag Kossuth-ot, gyufát dugott a nadrágzsebébe. — No, a kutya ma se fog nyulat — hordozta körül tekintetét Pista bácsi az égen. Egy pipafüstnyi felhő se bod- rozódott azon, kék volt, mint a nefelejcs. — De én fogok,'hármat egyszerre — gondolta Józsi bácsi és megtapogatta a zsebét. Mikorra lerakták a két Zetort, a Nap a talp alá terelte az árnyékot. Sütött irgalmatlanul. A kukorica tikkadt: ijedelemmel szorította levélhóna alá pelyhedző csöveit, s a világ minden kutyája árnyékba húzódott, aligha volt kedvük nyu- lak után loholni. A legény kék kéz álá dobálták a kévéket és futás le a diófához. Józsi bácsi figj'elte cimboráját, mikor végez, s amikor indult volna a legények után, eléje álli: — Pistukám, dugdosd már be ezt a néhány kévét, hadd szívok el egy Kossuth-ot, úgy rászomjazlam a dohányra. Pista bácsi nézett egy nagyot, de hát kölcsönkeriyér visszajár. A legényeknek is tágra nyílt a szemük, amikor a mindig morcos atyus közéjük telepedett és rágyújtott. Az első slukk úgy megköhögtelte, a szeme is könnybe lábadt a nagy „élvezettől”. Ha magában lett volna, olyanokat mondogat, hogy Dohányisten nem tette volna a kirakatba portékája mellé. Vitézül állta azonban a sarat, pöfékelt és komótosan, hozzáértően köpködött. Ha nem tart két álló hétig a hordás, Józsi bácsin nem lög ki a dohányfüst csábítása. Két hét múlva már nemcsak heccből, a maga jószántából .is ráfüstölt, s ha éppen nem volt nála, kért magának. picin harcinak nem nagyoí? eshetett ínyére az rista oacsmaK egyeni5 teherviselés, mert amikor egyszer hármasban voltak, epésen megjegyezte: — Ennek- is vénségére ment el az esze. A legények meg azt mondták erre, nagy, mai fiatalokhoz illő tiszteletlenséggel: , — Pista bácsinak mikor „mentek el hazulról”? No, de ki is fizette őket, nem maradt adósuk: — Amikor olyan taknyos voltam, mint ti... Gulyás Mihály
