Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
Szerda. 1961. március 1. ESZAKMAGYAROKSZ.ÁG 3 A mester kezemunkáját dicséri Miskolc, Rózsa utca 5. Szűk udvar. Az udvaron mintha örök tél lenne, úgy lebeg a hófehér fűrészpor. Néha egy-egy rózsaszín csíkocska húzódik benne, aszerint, hogy a zizegő gép milyen fát mardosott acélfogaival. A tornácon állványok, keretek, az asztalos szakma kellékei. Benn, a „nagyteremben” (alig nagyobb egy jókora szobánál) tizenöten szorgos- kodnak. A falak mentén csodálatosan szép bútorok. Kiállításra készülnek talán ezekkel a mintaszép garnitúrákkal? — Nem — adja meg a választ Seres János elvtárs, az asztalos szövetkezet elnöke. — A belkereskedelem rendelésére készítjük a Miskolc II. hálószoba garnitúrákat. A bútorüzletek úgy elárasztanak bennünket megrendeléseikkel, hogy nem győzzük az igényeket kielégíteni. Mert szó, ami szó, 9500 forintért szinte ajándék ez a bútor. legjobbat. A KISZÖV is elismerte, hogy úgy a géptermi, mint a kikészítő brigád példásan dolgozott, segítettek a jövedelmezőség megteremtésében, s így méltán illeti őket a legjobb jelző. S mert legjobbak lettek és gyarapították a szövetkezet nyereségét — március 2-án, az évvégi számadó közgyűlésen minden szövetkezeti tag háromheti keresetének megfelelő jutalékot kap kézhez. S ez nagy pénz, mert 1600—1800 forintot keresnek a szocialista brigád tagjai. Nem a mindenáron való pénzkereset fűtötte a gépházi brigádot, amikor ottjártunkkor süni bocsánatkérések közepette megindították a fűrészgépeket. Vállalták ugyanis, hogy a munkaidő minden percét kihasználják, mert sok fiatal házas szeretne szép bútort vásárolni. Nem lesz könnyű dolog 1961-ben 150 hálószoba-garnitúrát elkészíteni és emellett kielégíteni a gyógyszertárak bútorigényét is, mivelhogy a szövetkezet Sikerrel zárult a háromhetes növényvédelmi tanfolyam Második ötéves népgazdaság! tervünk előírja a mezőgazdasági termelés 30—33 százalékos emelését a tervidőszak vegére. Ehhez viszont szükséges, hogy minden lehetőséget kiaknázzunk. Ilyen például a növényvédelem kiszélesítése, a kártevők és a növényi betegségek elleni védekezések eredményes végrehajtása. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei, a tsz-ek ezért elküldték dolgozóikat Miskolcra, hogy részt vegyenek a Növényvédő Állomás által rendezett háromhetes növényvédelmi tanfolyamon. A tanfolyamon megismerkedtek a hallgatók a legfontosabb növényi kártevőkkel, betegségekkel és a kultúrnövényeket megtámadó gyomnövényekkel, valamint megismerték az ellenük való védekezés leghatásosabb módszereit. Megtanulták a nagyüzemi permetező és porozógépek helyes használatát és a mérgező növényvédőszerek alkalmazásánál követendő óvórendszabályokat. A vizsga eredménye bebizonyította az érdeklődést, a szorgalmat. Reméljük, hogy jövőre szélesebb- körú tudatosító munka folytán a hallgatók száma emelkedik. Jubileumi közgyűlés Tiz évvel ezelőtt a miskolci fényképészek egy csoportja vagy fába vágta fejszéjét. Elhatározták, hogy szövetkezetbe tömörülnek. Huszonkét. taggal kezdte meg működését az akkori ktsz. de azóta 60 főre emelkedett a dolgozók száma. Nemcsak Miskolcon, hanem a megye különségek képviseltették magukat, koszönteni a jubilálókal. Az elnöki beszámoló után a főkönyvelő, majd. az ellenőrző bizottság elnöke ismertette az elmúlt év eredményeit, melyet a tagság nagy figyelemmel hallgatott végig. Ezek. után kerüli sor az oklevelek és az évvégi nyefeségréAvár Károly elnök átadja az oklevelet Csabai Imrénének, Az elnök szavait a bútorok igazolják. Formájuk egyesíti a neo-barokk és a modern stílus vonalait. A szekrények, az ágyak, az éjjeliszekrények, a toalettek intarzia betétettél készülnek. Minden bútordarab a mester kezemunkáját dicséri. S talán a művészét is, mert tagadhatatlan, hogy az intarzia-készítés már egyben művészet is. Kár, hogy az építőiparhoz hasonlóan, az elkészült remekművekre nem kerülhet egy táblácska, amely megörökítené, hogy a garnitúrát Körmöczki Sándor szocialista munkabrigádja készítette. A szocialista szó mellé még egy jelző is kerülhetne: a legjobb. Ugyanis Körmöczki Sándor. Kővári Ernő, Zilai János, Maginyecz László, Nagy Albert, Gá- vcl János, Bordás Lajos, Nagy János, Miklós Paula, Purda Róza, Farkas Miklósné és Nagy Károlyné az elmúlt esztendőkben úgy dolgoztak, hogy a szövetkezeten belüli versenyben nemcsak a szocialista címet érdemelte ki brigádjuk, hanem a szocialista brigádok között is az elsők lettek. Igaz, a brigád nagy része már 14 esztendeje — amióta a szövetkeze' létezik — együtt dolgozik. Körmöczki és Zilai bácsi, meg a kedves Paula néni már szinte ismerik a többiek gondolatát. Maginyecz László még nem sorolható az öregek közé, de mint szakmunkás és mint alapító tag az elsők között volt. Az imént megállapítottak és leírtak már némi választ adnak a bútor olcsóságára. Mert ha Körmöczki bá- esiék nem takarékos Ivódnának az anyaggal, nem ésszerűsítenének, egyszóval nem teljesítenék a szocialista vállalást, lehetne-e ilyen olcsó az ő általuk készített bútor? Aligha. A szocialista emberréválásnalc nagyon szép megnyilatkozásával találkoztunk a Körmöczki-brigádban. Valaki ezt mondotta: — Ha rólunk ír az elvtárs, akkor látogasson el a Laborfalvy utcába, a gépházba. Onnan kapjuk az anyagot, ott végzik az egyes részek összeállítását, azaz a durva munkát. Mi sem lehettünk volna szocialista brigád, ha a gépháziak nem segítettek volna, ha nem küldték volna időben és megfelelő minőségijén az anyagot. A Groschmidt Lajos által vezetett szocialista brigád több előkészített garnitúrát akar átadni a versenytársnak. A gépházban a Táncsics-brigád vezetője ismét érdekes dologgal lepett meg. Groschmidt Lajos és géptermi brigádja 1960-ban elnyert» a szocialista címet. Méghozzá ők is a hírneve mindig hoz. új megrendelőket Pásztory Alajos Foto: Szabados György böző részein: Pulitokon, Ózdon, Kazincbarcikán is létesítettek fiókokat. A tíz év nem múlt el kisebb-na- gyobb zökkenők nélkül, de a tagság mindenkor helyt állt a szövetkezés gondolata mellett. A tíz év alatt. 22 millió forintot forgalmaztak, ami a szakmai sajátosság figyelembevételével óriási összeg. Nagy gondot fordítanak a szakmai utánpótlás nevelésére is. Szombaton este a Hámor Étteremben gyűltek össze évvégi és egyben jubileumi közgyűlésre. Az ország különböző részeiből szakmai küldöttpító tag díszes kivitelű oklevelet és pénzjutalmat kapott. A tagság többi része sem panaszkodhat: az eredményes gazdálkodás közel egy havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést juttatott a dolgozóknak. A jó eredmények láttán egy miskolci fényképész magánkisiparos kérte a felvételét a szövetkezetbe, s mint hírlik, többen is foglalkoznak a belépés gondolatával. A tagság egyöntetű akarata, hogy további jó munkával megtartják a lakosság elismerését. A Miskolci Köztisztasági Vállalat dolgozói az év és a nap minden szakában becsületes, lelkiismeretes munkát végeznek a város köztisztaságának szinte óránkénti helyreállításában, és gyakran a járókelők testi épségének védelmében. MfíllKfvo a számokat, el kell enozve mondanun5í> hogy az elmúlt esztendőben is teljesítette tervét e kicsiny vállalat. Igaz, ez a terv- teljesítés még nem mérhető le Miskolc és környéke tisztaságában. Azt viszont minden szépítgetés nélkül mondhatjuk, hogy lassan már feledjük azokat az időket, amikor — eny(Tudósitónktól.) IVe mondja senki, 1 ' hogy az ózdi vasasok nem szeretik gyárukat. Harminc, negyven, sőt negyvenöt évi szolgálat után köny- nyezve mennek onnan nyugdíjba a munkások. Mégis, a próbamegmunkáló üzemiek valahogy másként szeretik műhelyüket, mint a többiek. Bár azt is el kell ismernünk, hogy nekik jobb lehetőségük van ennek a bizonyítására, mint mondjuk a nagyolvasztói olvasztárok brigádjainak, vagy a finomsori hengerészeknek. * Tavaly tavasszal Kádár elvtárs Ózdon járt, s meglátogatta a gyárat. A durvahengerműből kifelé jövet Sáfi elvlárs. a __ próbamegmunkáló műhelyének párttitkára hozzáment és kérte, látogassa meg az ő park- iukat is. Nem ritka szó a gyárban a. „park”, ■mert gyakran veszekednek a géppark ki nem használása, vagy éppen Virágpalánta, halivadék a vasgyárban drága mulattúlterlielése miatt, de ez a park, amelyet Kádár elvtárs is megtekintett, másmilyen park volt. Valóságos kis üdülőt varázsoltak ebbe a vas- rengetegbe a próbamegmunkáló dolgozói. Még a szökőkút, sőt mi több, a halastó sem hiányzott. A napokban, puszta kíváncsiságból meglátogattam a hólepte parkot. Bódi elvtárs, a műhely vezetője valamit szórt a tóba. Mi lehet az? Elmagyarázta: — Tavaly gondoltunk rá először, hogy a tóba necsak díszhalakat tegyünk, hanem hasznosabbakat is. így kerüllek bele pontyok.. — És azok telelnek itt? — Dehogy, azokból már réven hetvavrikás lett. Ezek most. kis pontyok. Több mint. ötszáz ponty nevelkedik itt. hogy mire megnőnek, rajtuk is beteljesedjék a halak sorsa. — Nem ság ez? — Szó sincs róla! Most már nem kerül pénzünkbe. Először bizony sok zsebpénzünktől megszabadított a parkosítás. Azzal kezdtük, hogy 190 kocsi erdei földet hozattunk, a talaj feltöltésére, no meg arra. hogy a növény megmaradjon benne. Aztán pénzbe kerültek a virágmagok, a palánták, a rózsafák is. Most már okosabbak voltunk. Az ősszel ifsz- szegyűjtöttük a virágok magvait, Már el is ültettük őket. Valóban, katonás rendben sorakozik vagy 10—15 láda, mindegyik oldalán krétával felírva, hogy mi van benne: szegfű, oroszlánszái stb. A műhely dolgozói vedig lelkesen mesélik hogy tavasszal mit akarnak megvalósítani. — A fal mellé még kell néhány szőlőtőke. paprikát is ültetünk, mert az tavaly kapós volt a reggelihez. Még egy halastavat kell csinálnunk, mert ez kicsi- Már az elmúlt nyáron is majdnem zavarba jöttünk, amikor SO személyes vacsorát, csináltunk. Továbbá a két fűzfa alá két lócát kell állítanunk. így terveznek a pró- bamcgmunkáló dolgozói. Ezeket akarják elkészíteni a munkaidő után. a tavaszi és nyári délutánokon, mert... szeretik a műhelyt, A zt írtam, hogy nekik kedvezőbbek a lehetőségeik, mint a kohó dolgozóinak, vagy a hengerészeknek. Ez igaz. Meri a kohó oldalába, vagy a hengerek tövébe nem lehet virágokat ültetni. De az is igaz, hogy még nagyon sok helyen meg lehelne próbálni n munkahelyek csinosítását azzal a jelszóval amivel a próbamegmvn kálősiak: „amit tesziip': magunknak tesszük.” Fenyves István hén szólva ■— minden lépésen szemétkupacokba, vagy éppen rozzant hulladékgyűjtő ládákba ütköztünk. At simult esztendőkben a meg/lz eimuu becsülés egyik megnyilvánulásaként minisztériumi szervek és a városi tanács nagt’ összegeket fordított gépesítésre, korszerűsítésre, a hulladékeltakarítás higiéai- kusabbá tételéhez. Uj, automatikus hulladékgyűjtő tehergépkocsikat, úgynevezett „kukákat” állított munkába. A gépkocsik és járművek számának gyarapodásával egyes területeken gyakrabban szállítják el a hulladékot. Ez a lakosság számára nem »jelentett többletkiadást, a vállalat {önköltségét viszont érzékenyen érinti, ♦mivel a több jármű, a több kukaíar- ♦tály nagyobb összeget emészt fel. A városban e8-vre jobban -ész- _ varo-Dcn revehető a tisztaság. Ez csak részben tudható be a gépesítésnek, a technikának. Az érdem nagyobbik része az embereké. Az utcaseprő munkások és a technikai személyzet érdemli meg elsősorban az elismerést. Vannak, akik már a vállalat törzsgárdájához tartoznak. A jó öreg Dobos házaspárt, Dobos János bácsit és feleségét már a járókelők is ismerik. A Széchenyi utcának ők a tisztaságfelelőseá. A vállalatnál nagy becsben állanak az olyan „idős” munkások, mint Molnár Lajos szerelő. Farkas József. Kiss Ferenc. Bánházi Pál gépkocsivezető; A hajtők között Iván Dezsőt és Munkácsi Pált emlegetik — a többi kö- zött —, mint aki it re mindig lehet .számítani. A fiatalok közül pedig .Jámbor Sándor és Huszár János emelkedett az utóbbi hónapokban az élvonalba. Ha a megbecsülésről beszélünk, valljuk be töredelmesen: hányszor, de hányszor vesszük semmibe az úttisztító doleozök munkáját. amif-or „csak úgy”, vagv „csak ”zért is” szemetelünk. Nem beszélve aztán a notórius kukárongólókröl. Pedig magunkat károsítjuk meg. ha nem vigyázunk a tisztasági eszközökre. (Pásztorja Tetszetősebb külsőt ölt Miskolc
