Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
Vasárnap, 1981". március 26. BSÍAKMAGYARORSZAG t T> a r t ó k r ó 1 emlékezve, egy évek- •*-* kel ezelőtti kép villan elém: Csendes esti beszélgetésünk zsongásába, valahonnan az utcáról a nyitott ablakon át beröppent: „Megöltek egy legényt Hatvan forintjáért, Bévetették a Tiszába, Piros pejlováért.” Egy pillanatra csend lett. Aztán valaki megszólalt:, kis, ellenséges éllel: — Igen. Ez Bartók. Kicsit meghökkentőn néztem rá, azután azt mondtam nagyon csendesen: . — Nem, barátaim, ez a nép. * „Születtem 1881. március 25-én, Nagyszenimiklós községben .. Ki gondolta 1881-ben, 80 évvel ezelőtt, hogy néhány évtized, és nálunk, de szerte a földön ezrek és tízezrek mindennapi kenyere lesz a fenti és a többi, a „Gyermekeknek” sorozatban feldolgozott népdal azon az úton, mely a zene megismeréséhez vezet? Ki hitte volna akkor, amikor a magyar társadalom szerte a világon ismert zenei megnyilvánulása a ^sírva-vigadás" volt, hogy hátulkul- logókból útmutatókká, tanulókból tanítókká válunk? L egelső zongoraleckéimet édesanyámtól kaptam, hatodik életévemben.” 1886-ban. Volt már akkor magyar zene? Volt. Erkel Ferenc a szűkebb hazában, IJszt Ferenc a haza határain túl vitte a lobogó fáklyát. Az egyik a kor a magyar zenei nyelvéből, a verbunkosból, megteremtette a magyar nemzeti opera tisztelt és megbecsült nyelvét. A másik Európa hangversenytermeiben szólaltatta meg ragyogó rapszódiáiban az általa ismert magyar dalokat. A nemzet zenéje volt ez? Erkel és Liszt lobogó alkotásainak idején igen. , . , A verbunkos a forradalmi lendület magyar zened nyelve a 19. században. De... Ahogy a liberális nemességből es polgárságból 18*19 után a Bach-kor- szak és a „békebeli Magyarországé éveiben kiveszett a íorradalmi lendület és tett, úgy kopott az egykor forradalmi verbunkos is bele a jellegtelen és sokszor jellemtélen „magyar nóták” gúnyájában. És ez már hasonult köntös, magyarossá szabott gúnya volt. Nem a nép lelke, húsa, vére. Olcsó gúnya, amely egy utat vesztett és új utat találni nem akaró — fáradt, vagy kényelmes — réteg erőtlenségét és restségét, sokszor bűneit takarta. Ennek a ragyogásától megkopott és erejétől megfosztott magyar zenének egyetlen lehetősége és egyetlen mentsége volt a század elején: o népdal. Hogy ez mennyire így van és mennyire igaz, arra a legdöntőbb bizonyíték Liszt vallomása: Szeretném bejárni tarisznyával a vállamon az országot, hogy megtaláljam az igazi dalokat és igazi táncokat. Nála ez vágy maradt. Nem is maradhatott más. A világ „hirhedett” zenésze, a »,hangok nagy tanárja” lelkében ma-, gáénak vallotta ezt az országot és népét. de nem ismerte mindennapjait,; nagy vígasságait és nagy búsulásait.; Nem ismerhette, mert éppen a leg-; fontosabb összekapcsoló erő hiány-; zott: az édes haza, a szeretett nép; édes anyanyelve. ; A világjáró művésznek, az európai; zene útmutató alkotójának nem volt létfontosságú — bár hiányát érezte — ez a nyelv, hiszen egy mindenki; által érthető nyelvnek volt a tanító-; mestere: a zenének. * ; De a nép dalainak kutatója az édes anya nyelv nélkül, szárnyatlan madár. Láthatja a végtelenséget, de, a pacsirtáig sem emelkedhet fel. Ez a felemelkedés annak maradt, akinek számára olyan minden más-; nál fontosabb volt az anyanyelv,; hogy így vall róla: ; „Halljátok a tételt, mely minden magyarnak szól: csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre feltétlenül szükség van!...” ... „No, és hogy hozzám német szót intézzetek —- ebből még tréfából sem kérek...” 1903-ban veti papírra Bartók eze-; két a szavakat. Ugyanakkor, amikor; ezt írja: ..Isten Alid meg a magyart!' cs menstd meg a Habsburg-család- töl}’ '■ Akkor, amikor a sok keresésen* keresztül eljut a már-már szálló-; igévé vált elkötelezettségig: „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: o' ■magyar nemzet és a magyar haza' javát.” Az életrajz hűséges követése,; ™ a nagyszőllősi, besztercei, pozsonyi, majd budapesti évek végig-' kísérése 1881—1903-ig, adnák meg' azoknak a hatásoknak összességét,; amelyeken keresztül a fiatal Bartók* Béla eddig a megrendítő és fenséges hitvallásig elért. Nem a világ számára tette ezt az elkötelezésúi Annak írja, aki ismerte és szerette élete első percétől, s akit ö ismert és szeretett élete utolsó percéig: az édesan yj ának. Az é 1 etrajz hűséges követése megvilágítaná azt a szomjas, farad- hatatlan kutatást, amely Bachon — Brahmson — Liszten — Wagneren keresztül Richard Straussban vélte felfedezni azt az utat, amelyen járnia kell, hogy szólni tudjon a zen*e nyelvén. Az életút figyelmes kísérése megmutatná azt a pillanatot, amikor szétfoszlik a „richardstraussi varázs”; de megmutatná azt az új fényre ébredést is, amikor világossá válik, „hogy a, tévesen népdaloknak hitt magyar dalok — valójában többé-kevésbé triviális népies műdalok” — és sem ez, sem az előző út nem járható, mert az egyik az elszigetelődéshez, a másik a pocsolyához vezet. De vajon . fon- tos-e az életút nyomon követése? Közelebb visz-e az alkotóhoz és az emberekhez? Az alkotót nem az életrajzi adatok hűsége, érdekessége és bősége méri, hanem az alkotások. Minden élet annyit ér, amennyi benne a tett. És minden tett any- nyit ér, amennyi a tett nyomán megmaradó eredmény. Az eredményes tetthez vezető utat így jelöli Bartók: „ ... távol állunk még attól, hogy startra készen legyünk. (Az európai nyilvánosság számára. — Cikkíró megjegyzése.) Dolgozni, tanulni; dolgozni, tanulni és harmadszor is dolgozni, tanulni.” Számunkra a legjelentősebb tett a magyar zene szempontjából Bartók Béla életében, hogy ő vállára veszi a Liszt által csak emlegetett vándor- tarisznyát, hogy sárbaragadt falvak udvarházaiban és cselédviskóiban ét nehezen elérhető hegyi legelők pásztorkalyibáiban belegyűjtse a szépet álmodó nép kincseit„1905-ben az addig úgyszólván ismeretlen magyar népzene kutatásába fogtam. E téren kitűnő munkatársra leltem Kodály Zoltánban, aki, hála éleslátásának és ítélőerejének, a zene minden ágában nem egy intéssel és tanáccsal szolgált." Ez a tett indította meg a magyar, de bátran állíthatjuk: az Vali József rajza, európai zene fejlődését is azon az úton, amely már túljutva a csábító tévelygéseken, a megtalált igazság bizonyosságával törvényalkotó magasságba és tisztaságba emelte a bartóki életművei. Legfőbb igazsága ennek az életműnek ez: a nép ereje, a nép művészete, a nép alkotó embersége nélkül nincs megújulás. És 1905-től 1945 szeptember 26-ig — amikor megállt ez a fáradhatatlan, következetes, nagyon szerető és soha meg nem alkuvó élet — ez az igazság vonul végig piros fonálként a műveken, leveleken, tanulmányokon, nyilatkozatokon és bizonyságtevéseken. Ez az igazság szólal meg 1919-ben, amikor mint a négytagú zenei direktórium tagja — így nyilatkozik: „Nálunk sok nagy tehetség lappang a szegény nép gyermekei között, akiket örökre betemet a meg nem ismerés, a tanulás és felismerés hiánya. Ezen gyökeresen csakis n népiskolai énektanítás megreformálása segíthet,” És 22 évvel később — 1941-ben — ugyanez az igazság szólal meg New York-ban: Mindennél fontosabb, hogy a zeneszerző a népzene lelkét ragadja meg. hogy az beleszívódjék termésébe és áthassa teljes lényét és szemléletét.” felvetőd i k a kérdés: a népiesség divatjának hódolt-e Bartók a különböző nemzetiségi és nyelvi területeken végzett népzenei kutatómunkája során? Az eddig elmondottakból világos a válasz: nem! Az invenció-szegény alkotó kelletlen kényszerűsége volt-e, ami hajtolta, hogy Vésztőtől Amerikáig ezer és ezer dallamot felkutasson, lejegyezzen, rendszerezzen és felhasználjon alkotásaiban? Ismét egyértelmű a válasz: nem! Nem! A tisztulás, a benne szüntelenül élő vágy egy magasabb, emberibb rend után, ösztönözte, hogy keresse, kutassa és megtalálja ennek az új rendnek művészi igazolását országhatárokon belül és országhatárokon kívül. És hol találta meg ennek az új rendnek művészi igazolását? Saját népe és más népek örök és kiapadhatatlan forrásában: a nép alkotásaiban. Az elfáradt és cselekvőképtelen társadalmi formák megújulása, alkotó erővel való megtöltése a történelem folyamán mindig a nép tette volt és a nép tette ma is. A művészet elfáradt és utat tévesztett izmusokban vegetáló erőlködését is csak a fáradhatatlan és egészséges életigenléssel termő nép alkotásaival lehetett és lehet félresöpörni, hogy, szabaddá váljon az út felfelé. Azok győznek a történelemben és azok győznek a művészetben is, akik azonosítják magukat ezzel a tegnapi, mai és holnapi élő erővel: a néppel. Csak ezért és csak így válhatott a bartóki életmű alappá, példává és tanítóvá itthon és az egész világon. A 121 opus — amelyben, ha figyelmesen utánanézünk, körülbelül 400 önálló darab foglaltatik — taglalása, részletezése és méltatása nem ennek az írásnak a feladata. Hiszen lehet írni a művekről, de a zene megismerésének útja nem az irás, hanem a hallgatás. Van-e szó, amely követni tudná a „Gyermekeknek" és a „Mikrokosmos” ezerszínű változatosságát az önfeledt tánctól a sötét borúig? És Az Első Miskolci Diáknapok ünnepi hangversenye Vámsunk lii kiirtó beveti életében új és vaí OSUIIK JUKieiO, gazdag szinf0u0t jelentenek az Első Miskolci Diáknapok. Csali örülnünk lehet annak az időszerűi és helyes kezdeményezésnek (elindítója a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem volt), amely közelebb hozza egymáshoz a miskolci középislto- lákat és a Miskolci Nehézlixtri Műszaki Egyetemet. Az ünnepélyes megnyitás nagyszabású hangverseny keretében történt, amelynek műsorán a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kórusa, a Földes Gimnázium ének- és zenekara, a Kilián Gimnázium énekkara és a Zeneművészeti Szakiskola hallgatói szerepeltek. Sok száz lelkes, áldozatkész egyetemista és középiskolás éneke zengett, amelynek azért örülhetünk különösen, mert olyanok adták elő, akiknek tanulmányaiban az ének és zene elenyészően kevés helyet foglalhat el. Soksok órát, más szórakozásról való lemondást jelent ez a szép teljesítmény, amit hallottunk és éppen ezért, mielőtt bármit szólnánk elhangzott műsorukról, nagyon melegen megszorítjuk minden karvezető kezét és minden éneklő diák, fiú és leány kezét. Fáradozásuk elismerést szerzett intézményüknek, gazdagította városunkat, nemes tartalmat adott munkájuknak, és segítette a párt. által vezetett KISZ helyes célkitűzéseit. Bebizonyította városunkban is, hogy ifjúságunkban van erő és van bátor haladni akarás. A szereplő kórusok közül kiemelkedően elsőnek hadd szóljunk a Miskolci Nehézipari Műszaki Eoyetem és a Herman Ottó Leánygimnázium vegyeskaráról. A működését tekintve is fiatal kórus csak az elmúlt évben alakult, meg. Már az előző esztendőben is az egyetemi és főiskolai kulturális seregszemlém sikerrel szerepeltek Fgerbcn és Debrecenben, Ez esztendőben Kassára is ellátogatnak, a Kassai Műszaki Egyetem meghívására. A kórus hangja nagyon szép, telt, különösen a férfi szólamok bársonyosan meleg ronoórüek, Az előadott. „Néger spirituálé” — közreműködött Horváth J. —, „Dal a gyarmati ifjúságról1’, Jardini: Víg nők és Lehár: Lakodalmas — egyaránt elismerést szerzett a kórusnak és dr. Gerncly Imréné körvezetőnek. A baráti Cseh Szlovákiába szóló meghívás nagy megtiszteltetés. Szívből örülünk annak, hogy) nem nagy múlt után a városunk határán kívül is növelhetik Miskolc, és a mi egyetemünk hírét. Addig is még sok szereplés vár rájuk helyben és más városokban (Eger, Debrecen), a szereplések meghozzák majd a még felszabaduliabb előadást és a helyenként szükséges még puhább hangszínt, A Földes Gimnázium és egyesített Zrínyi Ilona Gimnázium énekés zenekara szép élményt nyújtott. Ilyenkor látszik, milyen gazdag lehetőségek vannak városunkban. A zenekar egymagában is nagyon imponáló. Csak sajnálhatjuk, hogy önálló műsorszámmal nem szerepeltek és egy kicsit a rendezés hibájának is tartjuk, hogy ezt. a lehetőséget nem teremtette meg. Nemcsak a szakemberek muzsikálását tartjuk értéknek, hanem azokét is. a.kik nem élet-hivatásként, szeretettel és szépen művelik. Az előadott kórusok a Földes és Zrínyi Gimnázium előadásában Soóky István lelkes munkáját dicsérik. A „Hunyadi László” című. operából előadott étiekkari és zenekari rész igen hatásos volt, véleményünk szerint a Händel-mü is módot adott, volna a zenekar bekapcsolására. A középiskolás énekkarok közül még a Kilián György Gimnázium énekkarát hallgattuk Mohilla Károly vezetésével. Az idő előrehaladottsága miatt már csak az Intcrnacionálét énekelték. Sajnáljuk, hogy mást nem hallottunk tőlük. A műsor első felében Karsai Imre egyetemi hallgató átélt előadásban tolmácsolta Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban című nagyszabású költeményét. A műsor második részében a Zeneművészeti Szakiskola hallgatói szerepeltek jól felkészülten. nagy sikerrel. Nagy Mária és Szabó Klára zongora szól ója. Horváth Katalin hegedűszólója, Bor- szegky Ildikó énekszólója — és a kamaraegyüttes tagjai: Nngv László. Balogh János. Dorlcó Miklós, Nemes Ferenc, Varsányi Miklós szereplése, továbbá Várhegyi Lajos csellószólója nagy tetszést váltott ki a nagyrészt diákokból álló hallgatóságból. A Zeneművészeti Szakiskola, vonószenekara eddini híréhez és sikereihez hasonlóan kitűnően szerepelt Gombás Ferenc vezényletével. A műsor liíssé bosszúra nVÚlt, de mindvégig jó színvonalú és élvezetes volt. rendezése Fehér Károly érdeme. A konferáló Michnav, Katalin nagyon bájos és talpraesett konferanszié volt. V. Zalán Irén mit lehet írni a nagy, csodálatos s»S* kotásokról: a három zongoraven- senyről, a hegedűversenyről, a brácsa- versenyröl, a Concerto-nil, a Tánc- szvit-ről, a vonósnégyesekről, a két* zongorás ütőszonátáról, a „Ze«é”-r5L „A fából faragott királyfi”-ről, .„A kékszakállú herceg rűrá”-ról, ,-A csodálatos mandarin"-ról, a „Cantata Profana”-ról? Mit lehet írni a dalokról és a kórusokról? Azokról a kórusokról, amelyek ina már szeli« az országban szólnak a munkás- és parasztgyerekek ajkán, hirdetve: a. nép alkotásain erősödő Bartók megtalálta az utat a néphez és ezzel a halhatatlansághoz. Mert csak az halhatatlan, aki a népben él. Hol a szó, amely felérhet egyetlen hanggal is? A zenét hallgatni kell. Hallgatni, megismerni) megerősödni. Megismerni teljes fényében és útmutató tisztaságában ezt az életművet. Megerősödni mély hnzaíiságban gyökerező internacionalizmusából, iiogy teljes értékben becsüljük azt. ami a miénk, és teljes értékben tiszteljük más népek értékeit. Együtt szól ez mind a bartóki életműből. Tfyfa, amikor ünnepelünk, 1 * eg}' feladatom van: bátor szívvel kérni és követelni: tanulni, tanulni, tanulni tőle. Haladni az általa nyitott úton, nehogy az ő útján haladó európai zene sereghajtóivá váljunk nemcsak az eredményekben, de művei megismerésében, megbecsülésében és szereletében is. Haladni az általa nyitott úton, mert nem Bartók Béla, a tudós, a művész, a lánglelkű alkotó talált itt ki valami csudadolgot: de a nép — és nemcsak a magyar! — kapta meg benne azt az igazlátó mestert, aki szépségeit összegyűjtve és remekművekké ötéözve győzelemre vitt* a zenében a népet! Bartók fáradhatatlan és tettek seregét felsorakoztató életének tragédiája, hogy nagy emberszere tét e és hazájának végtelen szeretete mellett is társtalan maradt. Egyedülvaló embersége nem bírta elviselni 1940- ben a fasizmus mindent elnyeléssel fenyegető embertelenségét, azt az embertelenséget, amely hazájára is ráterpeszkedett. 1940 október 4-én írt végrendelete mélyen rádöbbent arra a kibékíthetetlen ellentétre, ami arra kényszeríti, hogy a menekülést az embertelenség elől abban látja, ha elhagyja hazáját: v „Temetésem a lehető legegyszerűbben történjék. Ha netán hálálom után utcát akarnak nevemről elnevezni, vagy nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnanak elhelyezni, akkor kívánságom ez: Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az embereknek nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van (Hitler, Mussolini — cikkíró megj.), továbbá mindaddig, amíg Magparor- *szágon erről a két emberöl cinévé- Zzett tér vagy utca van, vagy lesz, j rólam az országban ne nevezzenek el isem teret, sem utcát, sem nyilvános •épületet; velem kapcsolatban emlék- I táblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen." I * I Haza akart jönni. Tervei voltak. 1945 júliusában írja: .......szer etnék hazamon ni, de végleg.” & Hazajött. Hazajött abban a többlízezer magyar gyermekben. akiknek ujja alól naponként szökken fel az „leiké, picike”, a „Cickom” és a többi apró, nagy és még nagyobb alkotás. Hazajött abban a munkásban, aki ; nappal az esztergapad mellett áll, de este megszólaltatja a hangversenyen a kélzongorás ütőszonáta I egyik szólamál. ; Hazajött abban a százezernyi kt- ;pirult arcú gyermekben, akik csillogó |szemmel éneklik: „Ez a falu be va- |gyon kerítve, haj!” 1 Hazajött azokban a munkásokban, ;parasztokban, népének sokszázezres, !milliós tömegeiben, akik éneklik, ; hallgatják a nép általa remekmű- ivekké ötvözött kincseit. ; Ma, születésének 80. évfordulóján egy feladatunk van: Bátor szívvel visszautasítani életművével kapcsolatban a képmutató „írástudók” gáncsoskodását éppúgy, mint a tájékozódni rest „tudatlanok*2 közönyét. Hallgatni, megismerni, megerősödni. J gy válik a hazatért Bartók Bála ' köztünk élőből bennünk műn' káló erővé. Horváth Kiss László BARTÓK BÉLA (1881 március 25 — 1945 szeptember 26)
