Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-22 / 69. szám
Szerda., 1961. március 22. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Kórházi orvosok a termelőszövetkezeti községekben Orvostudományi egyetemeink, a íoiskoiák, a különböző ápolónő és szülésznő tanfolyamok évről-évre szaporítják az egészségügyi dolgozók számát. Ennelk ellenére — bár egészségügyünk fejlődése a utóbbi évek során szinte felmérhetetlen — még mindig kevesen vannak ahhoz, különösen az orvosok, hogy az igényeket teljes mértékben kielégíthessék. Különösen kevés orvos jutott falura, de a városokban is túl vannak terhelve, szinte két ember helyett dolgoznak egészségügyünk további fejlesztéséért. A helyzet persze nagyon sokat javult, változott az utóbbi két esztendőben. mégis, a falvak körzeti orvosi ellátását nem sikerült teljes mértékben megoldani. A budapesti kórházakkal karöltve, az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére a megyei Semmelweis Kórház orvosi kara elhatározta, hogy közvetlen segítséget nyújt azoknak a községeknek, amelyekben eddig még egyáltalán, vagy hosszú ideje nem volt körzeti orvos. Ezzel kapcsolatban fordultunk dr. Fehérváry Ferenchez, a megyei Semmelweis Kórház igazgatóhelyetteséhez. — Elöljáróban talán ennyit: nálunk, a kórházon belül az orvoshiány megszűnt — mondotta. Különösen amióta megérkezteik a központi or- vosgyakornokok is. Ugyanakkor Borsod megyében még harminc körzeti orvosi állás vár betöltésre. Ezért határoztuk el, hogy a megye néhány termelőszövetkezeti községét patronáljuk, s három hónapos váltással egy-egy orvosunkat lehelyezzük a körzeti orvosi teendők ellátására. Ezt persze a legteljesebb önkéntesség alapján bonyolítjuk le. — Mikor kezdődött a patronálási mozgalom? — Tulajdonképpen már 1959-ben, amikor az abaujszántói járásban lévő Fóny község részére biztosítottuk a (körzeti orvost. Ott azóta is felváltva látják el ezt a munkát a kórház orvosai. Az ottani rendelőt is — mint ahogyan a többi, általunk patronált községek rendelőit — mi rendeztük be. Műszereket, bútorokat, ágyneműi, fehérneműt biztosítottunk számukra. 1980-ban két orvosunk vállalt körzeti orvosi területet. Az égjük. dr. Tózsa István Harsányba ment ki, s végleg ott is maradt. Dr. Kádár Elvira pedig Fulókércs patronálását vállalta, eleinte csak három hónaora, de immár ötödik hónapja ő Fulókércs körorvosa. Önként maradt ott továbbra Is. ~ S az idén? — Mint már említettem, négy újabb termelőszövetkezeti községünk van. Az égjük Prügy, ahol dr. Gulyás Jolán látja el a betegeket, Gesztelyt dr. Gondos Gj'ula, Tiszapalkonyát dr. Vilmányi Erzsébet, Monokot pedig dr. Megadja Sándor patronálja jelenleg 3—3 hónapon keresztül. — És mindezt... ? — Mindezt addig, amíg meg nem oldódnak a körorvosi állománj’ok végleges betöltésének problémái — fejezte be dr. Fehérváry Ferenc elvtárs. * És hogy érzi. magát új „állomáshelyén” az orvos? — Meg kell mondanom őszintén, hogy a várakozáson felül jól — mosolyodig el dr. Megadja Sándor, Monok jelenlegi patrónusa. — A miskolci kórháznak melyik osztályán dolgozik egyébként? — A szülészet-nőgyógyászaton. Képzelheti, hogy milj’en új és menynyire tanulságos számomra ez a kihelyezés. Itt sokkal átfogóbb képet nj'erhet az ember az orvosi munkáról, az orvosi hivatásról. A nögyópyá- sznton csak nőkkel, női betegekkel, betegségekkel foglalkoztam. Ez más. Itt a gyermékgj'ógyászattól az öreg- kori betegségekig, a diagnosztikának és a gyógyításnak szinte valamennyi változatát megismerhetem közvetlenül a gyakorlatban. Komoljran mondom: valósággal rá vagyok kényszerítve a továbbtanulásra, hiszen azt akarom, bőgj’ sok-sok egészséges embert hagyjak majd itt jelenlegi betegeim közül, a háromh ónapos „mandátumom” lejárta után. — Hogyan fogadták a község lakói? — Mit mondjak? Valósággal megrohantak. Elképzelhető: Monoknak 2800 lakója van, s már több mint egy éve nem volt itt orvos. Nem csoda hát, hogy jónéhánj' idült beteget találtam. — Rendelés? ■— Reggel 8-tól délig rendelek. Délután kerül sor a fekvőbetegek látoga- sára. Naponta körülbelül 50—55 betegem van. — Segítség? — A tanács mindenben támogat. — Az eredmény? — No, arról még korai lenne nyilatkozni. Majd ... majd három hónap múltán ... i Radványi Éva Segít az erősebb Á gadnaiakat szorgalmas, iparkodó embereknek tartják a szikszói járásban-, s azt is hozzáfűzik, hogy ők nem ülnek fel a csak mának élők tékozló közmondásának: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Húsz forint fölött osztottak egy munkaegységre, de oszthattak volna, harminc forint fölött is. lett volna miből, Jól dolgoztak s munkájuk jutalma nem is maradi el. A hasznot azonban megosztották a m a és a jövő között, az elmúli esztendőben lerakták jövendő boldogulásuk alapjait. Kicsi a község, mégis annyit költöttek gyümölcsöző beruházásokra. hogy kétszer-háromszor akkora falunak is becsületére válna. Az áldozat nem volt hiábavaló, a gadnai Béke Termelőszövetkezet jelenleg a szikszói járás legjobban gépesített közös gazdasága. Két erőgépet, egy aratógépet, fűkaszáját és több munkagépet vásároltak 1960-ban. A nehéz ősz ellenére sem. maradt a gadnai határban egy talpalatnyi föld se szántatlanul, időben elvetették az őszieket, s ezen a korán jött tavaszon nem főtt a fejük. hogyan biztosítják a szükséges kény érgabona-vetést. Már földben a tavaszárpájuk, s a tavasziak alá elkészítették a magágyat. A vasárnap jött esőt a jó gazda módján fogadták: földben a mag, eshet rá egy kis eső. a kapások vetésére még xígyis lehet aludni egyet. A maguk szántani- valójával végezve, nem tették ölbe a kezüket. A szomszédos Abaújszolnokon még csak most kezdenek közös gazdaságuk kialakításához, nehezen megy a tavaszi munka, sok a vetnivaló és a gén bizony ke vés. -4 gadnaiak az erősebb testvérhez illően, az abaújszolnokiak segítségére siettek, kölcsön adták nekik egyik erőgépüket, hadd boldoguljanak ők is. Ha tavasszal elmaradnak, megsinylik azt ősszel is... Kövessék mások is a gadnai tsz példáját, egyetlen gép se álljon, haladjon a munka mindenütt. A Hegyaljú Tsz nem akar lemaradni Sokan aggodalmaskodtak, hogy Vámosújfaluban nehezen megy majd a közös munka. Ügy látszik azonban, hogy nem ismertek őket. Az országút mellett majdnem any- nyi fogat szánt, vet, amennyi a faluban van. Az arrajárók azt gondolhatnák, hogy egy regi, már ösz- szcszokolt tsz tagjai munkálkodnak ott. Határidőre befejezték a tavaszbúza vetését, egyéb kalászos is a földbe került, mintegy 110 holdnyi bükköny, zab és felszántottak 180 hold földet, pedig csak március 5-én kezdték meg a tavaszi munkát. Kevés földdel rendelkeznek, mindössze •129 holddal, fő foglalkozásuk a szőlőtermesztés volt. A szőlőt továbbra is egyénileg művelik, melynek jövedelméből bizonyos százalékot a közös alapra adnak. Azon iparkodnak, hogy mire megkezdődik a szőlőkben a munka, egy talpalatnyi szántóföld se legyen megdolgozat- lan. És hát a szorgalommal most már úgy vannak, hogy mindenki jár a vezetőség nyakára: adjatok munkát, a másik már szerzi a munkaegységet, mi sem akarunk ölhetett kézzel ülni... A vezetőségnek fő a feje, hogyan biztosítson már a kezdet kezdetén elegendő munkát. Bodnár Mihály tsz-clnök talpraesett, gazdálkodáshoz értő ember. Állandóan ott látni, ahol okos szóval legtöbbet lehet tenni, s a tagság magabiztosan követi. Hajdú Miklós tanácselnök is tevékenyen vesz részt az új, alakuló közös gazdaság életében. A vámosújfalui Hegyalja Tsz első lépései biztatóak. Serényen dolgoznak a mezőcsáti járásban A korai tavasz jő hangulatot teremtett a mezőcsáti termelőszövetkezetekben. A régiek mellett az új termelőszövetkezetek is lelkesen hozzáláttak a munkálatokhoz. Különösen a hejőkürtiek mutatnak nagy igyekezetei. Már végeztek a tavaszi búza, a mák vetésével, elszórták a műtrágj-át. Számos termelőszövetkezetben két műszakban dolgoznak a traktorok. A nagy igyekezetből sajnos a gépállomás kimaradt. 110 erőgépből csak 38-nál szervezték meg az éjszakai műszakot s így kevés az egy gépre jutó normál- hold-leljesítmény. Vasárnap délelőtt is népes volt a határ mindaddig, amíg az eső nem „szólt közbe”. TÄRDI TUDÓSÍTÁS / fnltrci álat egyhangúságához szokott ember, 1 ■ ‘ 1 felületes szemléletre talán nem sokat vesz észre abból a nagy változásból, amely körülötte történik. Én azonban, aki évek óta itt élek közöttük, ismerem gondjaikat, örömeiket, és nagy érdeklődéssel tanulmánj'ozom egész életük rendjét, nyugodtan elmondhatom, hogy Tárd község az elmúlt hónapok során bizony nagy változásokon ment át nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem maguk az emberek is átformálódtak. Erre meg is van minden magyarázat. Mintegy három hónapja annak, hogy községünk is a szocialista községek sorába lépett, Ezt most boldog büszkeséggel mondják el a tardiak. Nem szabad elhallgatnunk- természetesen azt a körülményt sem, hogy az elért sikerekért keményen meg kellett küzdenünk, az nem hullt könnyedén az ölünkbe. Három hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött a termelőszövetkezeti szervezés, bizony a falu lakosságának nagyrésze idegenkedve fogadta a közös gondolatát. Türelmes munkára volt szükség, hogy a bizal- matlankodó emberek is bizakodással fogadják pártunk és kormányunk határozatát. Heteken át tartott a fel- világosító munka, szigorúan ragaszkodva az önkéntesség elvéhez. Különösen kiemelkedő, eredményes munkát végezték: Kása Ferenc, Stefán András, Szegedi Barna, dr. Pozsa Antal. Kerékgj'ártó Antal, Novotny László és Lengyel András elvtársak. I-elkes munkájuk eredni -veképpen elmondhatjuk, hogy a község lakosságának majdnem 100 százaléka megértette az idők szavát, túladott maradiságán és örömmel tömörült a megalakuló termelőszövetkezetbe, amelynek a Béke Tsz elnevezést adták. Az új tsz-nek mintegy 620 tagja van. Szeretnék még beszámolni arról is, hogyan indultak meg községünk határában a tavaszi munkálatok. Ennek a községnek lakóit szorgalomban és igyekezet- ben példaként lehetne sok község elé állítani. Ez év tavaszán is törhetetlen szorgalommal foglalt hozzá a tavaszi munkálatokhoz. Erre annál inkább is nagy szükség volt, mert az őszi, kedvezőtlen időjárás miatt csak kevés földterületbe kerülhetett vetőmag. Ezt most igyekeznek pótolni. Munka közben egymást biztatgat- ják és büszkeséggel mondogatják, hogy az egész járásban községünk jár az élen. Valamennyien tudják, hogy csak szorgalmas és kitartó munkával érhetik el a kívánt eredményt. Nem átitatják magukat azzal sem. hogy máról-holnapra lesz könnyebb az életük, mert nagyon jól tudják, milyen nehéz feladattal kell meg- küzdeniök a kezdeti időszakban és nehéz az út, amíg a teljesen gondtalan, biztos boldoguláshoz elérkeznek. De naaj’on jól tudják azt is, hogy érdemes dolgozni a kitűzött cél eléréséért, s ha valamire saját erejükből nem telik, államunk segítségére és megértésére mindenkor számíthatnak. S ha községünk fakói látják, hogy küzdelmük nem volt hiábavaló, még nagyobb ambícióval munkálkodnak majd azon. hogy saját és gj'emiekeik jövőjét még szebbé tegyék. özv Gáspár Pálné. / postahiv. vezető. A második ötéves terv tükrében Világszínvonalra emelik a liejőcsabai ceiuenígj ár termelési mutatóit Tíz évvel ezelőtt még csak a tervekről beszéltünk. Érdekesnek tartottuk, hogy városunk határában — Hejőcsabán — cementgyárat építünk. S aztán hozzászoktunk a látványhoz. Először csak a toronydaruk csúcsaihoz, később az óriáshordókra emlékeztető „betonkádakhoz”. Legújabban pedig ahhoz, hogy egyre gyakrabban látjuk a gyár kapuján kipöfögő cementteherrel megrakott szerelvényeket, üzemet létesítenénk. Ebből az ősz- szegből megépítjük az új mészüze- met, de korszerűsítjük a nagykő- mázsai mészkőbánj'át is. Borsodban ez lesz az egyik legjelentősebb ipari beruházás. Nehéz lesz a feladatunk, mert termelés közben kell végrehajtani az üzemi rekonstrukciót, az építést. Cementtermelésben, a bővítés után az eredeti kapacitáshoz viszonyúivá mintegy 50 százalékkal tudunk többet produkálni. Már A gyárban építkezés folyik, az udvaron, az épületek^ között nagy felhőkben száll a cementpor. E megszokott kép lényegében a jövőben sem változik, legfeljebb annyiban, hogy már ez év végén gyakoribbak lesznek a kifutó tehervonatok. Bpnn a gy'árban, a kerítések mögött azonban változik, illetve már meg is változott a megszokott munkamenet. Élénkebb, pezsdülőbb az élet. A cementgyári munkások és szerelők már — a szó szoros értelmében — vállvetve dolgoznak az építőmunkásokkal. Szűk itt a hely. A cementgyár termelése egy pillanatra sem állhat le. de a rekonstrukció folyamatosságát is biztosítani kell. Megfiatalítják a fiatal gyárat. Az elmúlt évek során ugyanis ölj’ szédítő iramban haladt a technika, hogy a néhány esztendővel ezelőtt épített g.yár már csaknem elavulttá vált ebben az esztendőben is körülbelül 26 százalékkal több cementet köveid! tőlünk a terv, mint az elmúlt évben. Eddig panaszra nincs okunk, mert a korszerűsítés megközelítőleg a terv szerint halad, s igy minden jel arra mutat, hogy ebben az évben is teljesíteni fogjuk a tervet. Mondanom sem kell, a korszerűsítés a mészüzemi dolgozóknak szerezte a legnagyobb örömet. A környéken az egyik legegészségtelenebb munkahely a mészmű. Régi technológiával, rossz termelőberendezésekkel dolgozik. Legjobb időben építjük meg az új, korszerű technikával és automatikával felszerelt mészégető üzemet. Az új üzem a jelenlegi termelést megnégyszerezi. A cementgyár és a mészüzem korszerűsítése fokozottabb mészkőler- melést kíván. Az igények kielégítéAz óriáshordóra emlékeztető betonkád a gyár legmagasabb épülete. De már nem sokáig, mert a hároméves tervben elkezdett üzembővítést. és korszerűsítést a második ötéves terv' végére befejezik. A legfontosabb munkát végző gépeket és berendezéseket a baráti országoktól már megrendelték, ezek részben már meg is érkeztek. A „gyárfiatalításról” Tóth Zoltán elvtárs, az alig 30 esztendős igazgató széles gesztusokkal, hihetetlen lelkesedéssel beszél. — A második ötéves tervben mint- egy 300 millió forintos hitellel korszerűsítjük a cementgyárat. 300 millió! Fantasztikus összeg, mégis jóval kevesebbe kerül így, mintha egy új Misfco'con tar! előadást Szaveljev professzor, a szovjet dé'sarlíi expedíció vezetője Március 23-án délután 4 órakor tartja megyei plenáris ülését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat földrajz-geológiai szakosztálya. Ezt követően estey 6 órakor tudományos kutatási 'beszámolót tart B. A. Szaveljev professzor, a Szovjetunió dclsarki expedíciójának vezetője. Szaveljev elvtárs a Kul- túrkapcsolatok Intézete meghívására érkezett hazánkba, és a TIT földrajzi szakosztálya és a Magj'ar Földrajzi Társaság helyi csoportja felkérésére tart előadást Miskolcon, az Értelmiségi Klubban. sere szükségessé vált a nagykőmá- zsai mészkőbánya fejlesztése. A rendelkezésünkre bocsátott beruházási hitelből ezt is megoldjuk. A mészüzem és a mészkőbánya korszerűsítésével 1964-re elkészülünk, viszont a cementgyár korszerűsítése már ebben az éviién érezhető lesz, mivel az első gépegységek már munkába állnak. A második ötéves terv végére, a legszükségesebb beruházások elvégzése után az 1 tonna cement termelésére fordított munkaóra arányt a világszínvonalra tudjuk emelni, ami nagyjelentőségű lesz a gyár életében. A Hejőcsabai Cement- és Mészmű műszaki és fizikai gárdája minden erejével azon fáradozik, hogy mielőbb végrehajtsák a rekonstrukciót, hogy az építőknek mindenkor, mindenben szabad munkalehetőséget tudjanak biztosítani. Az építőktől viszont azt kérik, mielőbb fejezzék be a rendkívül fontos munkát, mivel az ország egyre több cementet kér és vár a cementgj'ár dolgozóitól. A főmérnök elvtárs elnézést kér. a mészkőbányába kell sietniök az igazgató elvtárssal. A rekonstrukciós tárgyalások most nagj'on lekötik idejüket. Minden tárgyalás, minden munkaóra közelebb hozza az ünnepélyes pillanatot, amikor hírt adhatunk: 50 százalékkal több cementet ad a hejőcsabai cementgyár az épülő gyárakhoz, az új városokhoz. Pásztory Alajos
