Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-19 / 67. szám

Vasárnap, MOT. m&rcins M. ESZAKMAGTARORSZAG Palmaíöria — a gyarmatosítók korbácsa A Biztonsági Tanács a napokban foglalkozott az un. angolai kérdés­sel. Ezen a portugál fennhatóság alatt álló nyugat-afrikai gyarmaton szégyenteljes, barbár állapotok ural­kodnak. Galvaó kapitány, aki emlé­kezetes tengeri vállalkozásával An­golára irányította a világ közvéle­ményének figyelmét, már korábban megrázó, nyílt levélben bélyegezte meg Salazar diktatúráját. Többek között így ír: „Inkompetens. diktá­tort szeszélyektől vezetett, kritikát- lan. ellenőrizetlen és embertelen po­litikád eredményei most láthatók: Angola és Mozambique fekete lako­sai. tengerentúli történelmünk legna­gyobb véráradatában menekülnek hazájukból. Cap Verde egész lakos­sága haldoklik a középkori rendszer igájában ... Támogatod és büntet­lenséget nyújtasz azoknak a hivatal­nokoknak. akik a feketékkel keres­kednek. Látszólag keresztény törvé­nyeid, segítségével olyan kényszer- munka rendszert tartasz fenn az af­rikai provinciákon, mely rosszabb a ra bszolgaság nál". Az angolai viszonyokról tájékoztat bennünket lapunk NDK-beli tudósí­tója. Erich-Peier-Trog. aki Halléban találkozott agy Angolából származó diákkal. Neve Carlos Rocha. Ez a fiatalember a Martin Luther Egyete­men folytatja tanulmányait sok más feketcbürü hallgatóval együtt, akik­nek a dolgozók nemzetközi szolida­ritása biztosítja a magasfokú kép­zettség megszerzését. Erich-Peter- Trog az Angolából származó egye­Moszkva (TASZSZ) Ari Sternteld, az űrkutatás nem­zetközileg elismert szovjet szakem­bere felvetette azt a gondolatot, hogy olyan rakéta-rendszer segítsé­gével, amellyel felbocsátották a Vé­nusz felé a szovjet önműködő boly­góközi állomást, fel lehetne bocsáta­ni körülbelül (150 kilós űrkutató la­boratóriumokat. Ezek örökké ott ke­ringenének a világűrben és idősza­konként megjelennének a Föld és a Vénusz közvetlen közelében. Ezek­ről az űrkutató laboratóriumokról újabb és újabb értesüléseket lehetne szerezni a Vénuszról. Olyan űrkutató laboratóriumot, amely a Föld és a Vénusz körül ke­ring, másodpercenként 11,2 kilomé­teres sebességgel a földről lehetne fel bocsátani, de ki lehetne lőni egy 200 kilométer magasságban keringő szpulnyikról is. Az utóbbi «setben csak másodpercenként 3,7 kilomé­teres sebesség szükséges. A fellövés után 105 nap műlva az űrkutató la­boratórium keresztezné a Vénusz térni hallgató alábbi közléseit gyezte fel: Virágzik a rabszolgaság A nyugat-afrikai partvidéken fekvő Angolának 4 millió 800 ezer lakosa van. Azért csak ennyi, mert az elmúlt évszázadokban csaknem 11 millió \angolait adtak cl rabszol­gának Amerikába és Braziliába. Rabszolgaságban él országában ma is a nép; a különbség mindössze any- nyi, hogy a mai rabszolgaság a por­tugál „demokrácia” formájában mo­dernizálódott. Angolában az emberek többségük­ben ma is törzsi kötelékekben élnek. A portugálok egy-egy törzs élére törzsfát állítottak. Ha. történetesen a gyarmaton valahol 200 munkaerőre vau szükséga megbízott tisztviselő öt keresi fel. s ha tetszik, ha rpun, meg kell neveznie a 200 kiválasztott embert. Ezeket egy csoportba hajt­ják, bőrszíjjal, bilincselik meg lábu­kat és egy adott helyre szálliUák őket. ahol az ültetvényesek és vállal­kozók átveszik a megrendelt árut. A rabszolga 18 hónapig köteles szolgálnia urát. Ez az idő is csak pa­píron van meg. mert ha a rabszolga- tartónak még azután is szüksége van embereire, maradniok kell. Étkezésük a legminimálisabb, éppen, hogy éhen ne haljanak. Az' élelmiszert csekély bérükből kell megvásárolniok. Kényszermunka Mindegyik retteg a betegségtől, mert az orvosnak saját módszerei vannak, Fejfájás? Balra! Hasfájás? pályáját, útvonala egy olyan elipszis lenne, amelynek nagytengelye 123,3 millió kilométer. A fellövés után kilenc hónap műlva az űrkutató la­boratórium visszatérne a Föld pá­lyájának közelébe, a Földtói 211 millió kilométer távolságban met­szené a Föld pályáját. Négy fordu­lat, azaz három év elteltével az űr­kutató laboratórium a Föld közelé­be kerülne, és akkor földi utasítás­ra továbbíthatná a Földre az idő­közben készített fényképfelvételeket és mérési adatokat. Ari Sternfeld rámutat arra is, hogy ha az űrkutató laboratóriumot egy olyan szputnyikról lőnének fel, amelyről a Vénusz felé tartó űrhajó elindult, és sebessége ugyanúgy má­sodpercenként 3,7 kilométer lenne, mint annak, de ellentétes irányban haladna, akkor az űrkutató labora­tórium a Föld és a Mars időszakos szputnyikává válnék. Ez is három évenként térne vissza a Föld köze­lébe. Pályája 14,5 millió kilométer­rel haladna túl a Mars pályáján. Jobbra! Mindegyik csoportnak egy s ugyanazon gyógyszereket adják, eb­ből áll a gyógyítás. A felügyelő akár agyon is verheti az angolai rabszol­gát. senki se törődik vele. Ha az esős időjárás megrongálja az utakat, a rabszolgák asszonyainak kell azokat rend behozniolc. Kényszermunkára viszik őket, Saját szerszámaikkal kell ismét használhatóvá tenniük az uta­kat. Mivel rengeteg férfit és nőt haj­tanék kényszermunkára, a földek gyakran műveletlenek maradnak. A gyarmatosítók egyik törvénye lehető­séget nyújt a portugál telepeseknek és nagybirtokosoknak, hogy átvegyék az ugaron hagyott földeket. Amikor a kényszermunkára hurcolt „szabad munkás” visszatér falujába, földjét az urak tulajdonában találja. És most választhat: vagy elszegődik éh­bérért, saját földién, a nagybirtokos­hoz. vagy visszatér a városba és ott próbál szerencsét. Kétségtelenül ..szabad" ez a munkás: szabadon vá­laszthat a, kizsákmányolás különböző formái között. Véres terror A portugál gyarmatosítók a leg­véresebb terrorral tudják csak bizto­sítani uralmukat. A rendőrség a leg­kisebb vétséget is szigorúan bünteti. A korbács túlságosan humánus esz­köz a gyarmatosítók szemében, ép­pen ezért feltalálták az un. palma- toriát, ezt az ártatlannak tűnő esz­közt. Fából készült, karnyi hosszú­ságú és főzőkanálra emlékeztet. Te­nyérnyi nagyságú felső részében öt mélyedést vájnak. A szerencsétlen emberek kezét, és talpát ütik vele. Az öt mélyedés -r az ..öt portugál szem” felszakítja, szétroncsolja az áldozat kezét és lábát. A palmatoria a gyarmatosítók, rendőrök, -felvigyá­zók mindennapos eszközei közé tar­tozik, A nép ügye gySzni fog Az elmúlt év júniusában letartóz­tatták dr. Agostino Netot. az angolai függetlenségi mozgalom ismert veze­tőjét. Szülőhelye, leolo e Bengo la­kosai tiltakoztak. A gyarmati rendőr­ség belelőtt a felvonuló tömegbe. Harmincán meghaltak, kétszázan megsebesültek. A nácik módszerei szerint a helységei a földdel tették egyenlővé. A harc azonban folyik tovább. A nép küzd szabadságáért. A sajtóban és rádióban naponta szerepelnek je­lentések új angolai akciókról. A tö­megek a Szabadság Népmozgalom, az un. MPLA soraiban tömörülnek. Még lesújt a gyarmatosítók korbácsa és a palmatoria, de minden terror hasztalan, a nép végül győzni fog Angolában is, mert harca mögött ott állnak a szabadság- és békeszerető milliók, Egy Angolából származó egyetemi hallgató a portugál uralom szőr nyüségei röl 'jC­Ür-lafjoraíöiiüíM felbocsátását javasolja egy szovjet tudós fontosabb cél, hogy a szükséges fiatal munkaerői ótszá- mot a faluhoz kössük. A falu mai elmaradottsága folytán ez idő szerint éppen a legértékesebb, a leghaladottabb fiatal dolgozók vándorolnak a városokba, márpedig tartósan nem vehetjük tudomásul, hogy a falvak lakos­ságának otthon maradt hányadát, döntően az idős év­járatok jelentik. A falut vonzóvá, a kulturálódó igé­nyeknek megfelelő településeikké kell tennünk, hogy az ifjúság csak olyan mértékben vándoroljon az iparba, ahogy a népgazdaság általános fejlődése valóban meg­kívánja. Döntő kérdés ez és a kellő összhangot minden­képpen meg kell teremtenünk. A falu lakosságának életkörülményei már is sok változást mutatnak akárcsak az utolsó 15—20 év élet­formájával, szokásaival való összehasonlításában^ is. Fslvaink portáiról egyre nagyobb mértekben eltűnik a kenyérsütő kemence; az úgynevezett pékkenyér vala­mivel magasabb ára már nem sokat számít, érthetően szívesebben fogyasztanak naponta friss pékkenyeret. Falvak százaiban már a tejet is a fogyasztási szövet­kezetekben vásárolja a lakosság jelentős hányada. Szembeszökő a falusi lakosság öltözködésében végbe­menő nagy változás. Ma már túlsúlyban vannak azok a községek, amelyekben a paraszti öltözködésmód csalenem teljesen eltűnt és legfeljebb ünnepi alkal­makra, nagyobbára jelmezként öltik fel régi, jelleg­zetes ruhadarabjaikat. Valóságos népmozgalom jellegű áramlattá nőtt a falusi művelődésház építésére irányuló tömeges törekvés. Falvak százaiban, ahol évszázadokon át nem vásároltak — főként igényes — könyvet, a la­kosság állandó szükségletévé vált az olvasás. Közsé­geink zömében több a motorkerékpár, mint egy-két évtizeddel korábban a közönséges kerékpár volt. A fal­vak nagy hányadának villamosítása nyomán a paraszti otthonokban háztartási gépek ezrei működnek és a parasztasszonyok nagyszerűen élnek az emberkímélő gépek adta lehetőségekkel. Parasztságunk étkezésében egészen forradalmi átalakulás ment végbe. Táplálko­zásában már nyoma sincs annak, ami néhány évvel ezelőtt még országszerte jellemző volt. Ebben a tekin­tetben falu és város között a különbség már teljesen eltűnt. Ahol 15—20 évvel korábban a vándorszínész- társulatok még éhen pusztultak volna, a Faluszínház együttesét nem akarják kiengedni a község falni közül. És még mindezeken felül bőségesen folytathatnám kézzel fogható tények és tünet sorozatok felsorolását, amelyek pünd azt igazolják, hogy a forradalom a falun is mérföldes léptekben megy végbe és a folyamatra minden vonalon fel kell figyelnünk. A mezőgazdaság szerkezeti átalakulásából eredő objektív szükségletek és igények rohamos növekedése tehát akkora feszítő erő. amely szükségképpen gondol­kodásra, elörenézésre késztetik a politikai vezetőket és a különféle szakembereket. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezető­51 súgóé az érdem, hogy o jelenségcsoportra az É. M. Város és Községfejlesztési Főosztályának faluhálózat, és falufejlesztési Irányelvei nyomán a múlt évben pályá­zatot írt ki a szocialista eszmei falu tervének elkészí­tésére. A legjobb művek díjazására és megvásárlására összesen 130 ezer forintot fordított a szövetség — tisztán saját erőforrásaiból. A pályázat kiírásának közvetlen célja volt, hogy a beérkezett művek javaslatait, az új szocialista magyar falu kialakulása során hasznosítsák. Olyan falu tervei­nek elkészítését szorgalmazta a szövetség, amelynek lakossága főként mezőgazdasági nagyüzemben dolgozik. A kiírás szerint az eszmei falu körzetében három olyan falu is van, amelyek lélekszámúknál és gazdasági jelen­tőségüknél fogva nem indokolják közintézmények léte­sítését, ezért a közintézményeket az eszmei faluba kellett telepíteni. A szövetség helyes elvi állásfoglalására utal, hogy a terveket két fejlődési lépcsőre írta ki. Az első ütem­ben — logikusan — még a háztáji gazdaságnak is szá­mottevő szerepe lesz. Ennek megfelelően szabták meg a házhelyek alapterületét 1000—1200 négyzetméterben, továbbá a háztáji gazdaságét 3000 négyzetméterben. Általában helyes a falu mai szükség!eteinelk, fejlettségi fokának értékelése, amely a tervpályázat kiírásában mértéktartó módon érvényesül. A pályázat második lépcsőjében a kiírás azzal is számolt, hogy 25—30 év múltán parasztságunk már nem törekszik saját élelmiszer szükségletének termelé­sére. Az életforma változása, az igém-ek növekedése a falu beénítési jellegét is alapvető módon megváltoz­tatja. Részletesen kitért az eszmei falu minden terme­lési. közlekedési kérdésére, javaslatokat kért a közmű­vesítés. a kultúra, az egészségügy és számos egyéb fontos kérdés megoldására, amelyek egyelőre természe­tesen csupán a fejlődés Irányénak ismeretében logikus feltételezéseikre épülnek. A meghirdetett Pályázatra 25 magyar, hat lengyel és egy csehszlovák mű érkezett be. A díjnyertes tervek legjobb megoldásai alkalmasak az átmeneti for­mák reális kialakítására, végső eredményeiben pedig a falu és város közötti különbség kiküszöbölésére. A szövetség a díjnyertes műveket időközben közszem­lére és nyilvános vitára bocsátotta, amelynek során számos értékes észrevétel hangzott el az első eszmei mintafalu megépítésére. Vincze Oszkár Parányi emberek birodalmában A felhőtlen nyári égnek van ilyen szemnyugtató, derűs színe, mint a bölcsőde falainak Tiszaszederkényben. „Tiszaszcderkény új város” •— így mondják itt az emberek, az „új” szót soha el nem hagyva a „város” mellől. S igazuk van. Így nem kell minden épülethez hozzátenni, hogy új lakóház, új iskola, új mozi, új bölcsödé stb., mert ez már természet­szerűen következik a jelzőből. Mégis, ha a bölcsödében járok., mindunta­lan ezt a jelzőt kell használnom, mert új itt minden: az épület, a beren­dezés, az emberek. Parányi, kedves, új emberkék, — az új várost építő munkások új világban születeti gyermekei. Őket szeretnénk most be­mutatni. — A „csecsemőosztály” tagjai vagyunk, de most azért sem figyelünk a gondo­zó nénire, meg a pettyes labdára, inkább modellt állunk a fényképész bácsinak. »4 hatalmas üvegajtó surranva zárul mögöttünk, ahogy belépünk * bölcsőde előcsarnokából az öltözöterembtf. S mintha egy külön kis vihíg­ba léptünk volna. Mintha gyermekkorunk legszebb meséskönyveinek színeit hintették volna szét. .4; óriási ablakokon opálszerűen csillog c fény. az ablakokban üdezöld növények, a hófehér falakon mókusok, mackók, nyuszik, táncoló Mikiegerck, — persze csak szíves képeken, s e szobákban... De tartsunk talán valami rendet! A bölcsődében ugyanis valóban „rend a lelke mindennek”. Erre még az öltözöteremben felhívta a figyelmünket dr. Hegyi Iván, a vezető orvos, amikor a falon függő „Bölcsőde házirendje” feliratú táblára mutatott. S a házirend sok win- dent elárult nekünk. Megtudtuk, hogy egy hónapos kortól hároméves korig lehetnek itt a gyerekek, s már reggel 5 órától hozhatják őket a szülők. — Meztelenéig a kicsik, amikor átvesszük őket — tájékoztat bennün­ket Birócsák Jánosné vezető gondozónő. — Mi egyenruhába öltöztetjük őket, s az „utcai ruhájukat” névvel ellátott kis szekrénykékbe rakjuk. — Én egy „tipegd’' vagyok és nagyon szeretem Gyene Anna gondozó nénit, mert olyan szépen tudja mondani nekem, hogy: „édes kicsikém”, meg „pici bogárkám”. Igaz, másoknak is azt mondja és ezért egy kicsit féltékeny is va­gyok! A gyerekek korosztály szerint, három csoportban, más-más szobák­ban vannak. A legfiatalabb a „csecsemő osztály”, ezután a 12—18 hóna­posok. a „tipegők” következnek, végül pedig a „kis óvodások”, akik mint a bölcsőde „legöregebb” lakói, már olyan tekintélyesek (és a többiekhez képest olyan nagyra nőttek), hogy ők két termet is uralnak. Minden cso­portnak külön napirendje van. A kisóvodások napi programja a legvál­tozatosabb, ők a napfényes tavaszi délelöttökön, délutánokon már sétára is indulnak, míg a „fiatalok” csak a bölcsőde kvarclámpájának fényében „sütkérezhetnek” — természetesen orvosi felügyelet mellett. — Nagyon fontos már csecsemőkorban a gyermekek helyes nevelése — mondja a' vezető orvos. — Mi itt külön foglalkozunk a már beszélni kezdő és beszélni tudó gyerekekkel. A kisóvodásokat már kis mesékre versekre, dalokra tanítjuk. Mi már felnőtt módra élünk, nem kell füröszteni, mosdatni bennünket, mi ön­állóak vagyunk és a víztől sem félünk! Mi vagyunk a „kisóvodások!'! A gondozónők? Úgy szeretik, úgy becézgetik őket, mint az „igazi” anyukák. Ilyen környezetben tehát jól érzik magukat a kis emberkék. Vidáman játszanak, hancúroznak a sok színes, törhetetlen játék, rózsa­színű baba, buksifejű állatfigurák között. Tipegéseikct figyelő szénnek követik. Szépen indul gyermekkoruk, szépen indul az életük ezeknek oz dtf emberkéknek. S mi vigyázunk rájuk, hogy soha ne hervadjon el arcúk­ról az élet rózsája, hogy mindig ennyi derű és napfény ragyogja be kft birodalmukat, s hogy nagyra nőhessenek ezek a parányi emberek: Ruttkay Ann* Foto: Szabad«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom