Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

Yasámap, 19(51. február 18. ESZAKMAGYARORSZÄG 7 Dialektikus materialista módszer az irodalomtörténetben jEgy Lunacsarssfaij-cifoh margójára Hivatalosan támogatott izlésrombolás Vök szó esik napjainkban a ^ giccsről, a. giccs izlésromboló hatásáról, arról, hogy milyen hamis gondolatvilágot ébresztenek a giccscs műalkotások, mennyire fél­revezethetik a jóhiszemű embere­ket és mennyire kihasználják ezt a jóhiszeműséget élelmes emberek. Több esetben irtunk róla lapunk­ban is. Megírtuk, hogy a miskolci ócskapiacon ismeretlen piktorok szörnyű mázolmányait árusítják tu­catszám, írtunk a zene, a képzőmű­vészet giccses megnyilvánulásai ellen, és most újra erről kell szól­nunk. Nem okozott különösebb megle­petést, hogy a miskolci Béke téri piacon tömegével árusítják a vásá­rozó kereskedők — állami szervek is — a lehetetlennél lehetetlenebb falvédöket. párnaborítókat és egye­beket. Azért nem okozott meglepe­tést, mert föltehető, hogy ezeknek az árusoknak a forgalma és áruja viszonylag kevesebb ellenőrzés alá esik és ahol nem irtják a gyomot, az ott jobban burjánzik. Ez eset­ben burjánzik a falusi lakosság íz­lését félresiklató, buta giccs, az ér­zelgős, kinrímes versikékkel fű­szerezett falvédők és párnadíszek kultusza. Ha a Béke térről beljebb me­gyünk a városba, nem múlik el a giccsáradat okozta rossz érzé­sünk, sőt fokozódik, ha megnéz­zük a Háziipari Szövetkezet Széchenyi utca 113. szám alatti boltját. Az egyik apróka kirakat­ban mintegy 30 darab gobelin­nyomás kínálja magát a kificamo­dott ízlésű vevőnek, 48—92 forintos áron, A kirakati mintákon rokolcó- ruhás szerelmespár, fenyőfák tö­vén ezüstös holdfényben bőgő szarvas és a giccsfestészet minden motívuma fellelhető, még az ijesztő külsejű doromboló macska is. A ' kirakatban lévő 30 darab arra en­ged következtetni, hogy a boltban még nagyobb a választék, több száz akad belőlük. Ezek a gobelin-elő­ny ama tok rendkívül közkedveltek, százak és százak vásárolják, híme­zik, számos otthont csúfítanak el, sok jóakaraté ember ízlését rontja el a mázolmányból kihímezett kép, falikép, faltiédö, vagy díványpárna formájában, és a szegény vásárló ráadásul még abban a hiszemben is él, hogy drága pénzéért ízlése­sen díszítette lakását. A Háziipari Szövetkezet — kirakatainak tanú­sága szerint — egyébként nemcsak ízléstelen gobelinnel siet az ízlés- romboláshoz, a kirakataiban rend­szeresen látható puffos, raffolt szélű diszpárnák, két ágyat átfogó, hármashalmot idéző díszpárnái — mindmegannyi jelentkezései a mí- vészietlcnségnek, a giccsnek és ta­núsítói annak, hogy ez az intéz­mény elsősorban nem a tömegízlés helyes irányba terelésére törekszik, hanem a még ki nem alakult íz­lésű emberek hiszékenységére ala­pozva, a mind nagyobb bevételre spekulál. (Ezek az áruk giccsek még akkor is, ha a Fürge ujjak című nyomtatott kiadvány egyene­sen ajánlgat hasonlókat.) /'!/ein mentesek az állami bol­ví. tok sem ettől a hibától. A Széchenyi utca 101. szám alatti lak- berendezési bolt kirakatában a drága szőnyegek, ágyneműk és jó függönyök társaságában ott talál­hatók az orditóan giccses mintázatú függönyök is és a festett falvédők és faliszőnyegek, amelyeken az el­maradhatatlan szarvas bandukol a forrás felé 97 forintért. Az állatni porcelánboltok kirakatában pedig 400 forint körüli áron kelletik ma­gukat a túlméretezett testgömböly- dedségekkel ellátott, pajzán termé­szetű pucér hajadonok, amelyek már nemcsak a művészi ízlést sér­tik helyenkint, de. kidolgozásuknál és az egyes pozituráknál fogva a közerkölcsöt is. Mindezeket a giccstermékeket a magán, szövetkezeti és állami ke­reskedelem egyaránt forgalmazza. Forrásuk pedig állami gyár, vagy szövetkezeti üzem. Amikor általá­nos harc folyik a giccs ellen, a kis­polgári szemlélet ellen, amikór a művészet eszközeivel is szocialista emberekké akarjuk a társadalom minden egyedét nevelni, tűrhetet­len a hivatalos támogatással foly­tatott ízlésrombolás. Tudjuk, hagy az egyes boltok vezetői azt az árut. tartoznak forgalmazni, amit válla­latuk erre a célra Idád, de kell, hogy valamilyen hatóság gátat szabjon a giccsáradatnak. Lehet, hogy napjainkban a kereskedelmi vállalatok — bizonyos üzleti szem­pontokra tekintettel — nem fordí­tanak kellő figyelmet a giccsekre, illetve azok forgalmazásának csök­kentésére és megszüntetésére. Nem tudjuk, van-e szabály, amely kisö­pörhetné a szövetkezeti, állami és magánkereskedelem cikklistáiból ezeket a tömegizlést rontó áruféle­ségeket. De kell, hogy legyen! És amíg esetleg nincs országos átfogó rendelkezés, a helyi szervek ne nézzék tétlenül, hogy amit a nép­művelés, az iskola, kulturális éle­tünk sok-sok-féle megnyilvánulása a szocialista nevelésben ad, azt ké­pekben, kézimunkákban, egyebek­ben jelentkező giccsek, hivatalos jóváhagyással és támogatással semmivé tegyék. (ten*) 103 ezer televízió előfizető új távbeszélő hálózatok — korszerűbb postaépületek Az elmúlt három esztendőben a közönség egyre gyakrabban vette igénybe a posta rendkívül széles skálájú szolgáltatá­sait. Az eddigi — jórészt korszerűt­len — postahivatalok már nem tud­ták a megnövekedett igényeket, fel­adatokat kielégíteni, ezért sok posta- hivatalt kibővítettek, vagy újjáépí­tettek. Bővült a postahivatal többek között Szendrön, Szemerén, Tállyán, Garadnán, Kékeden, Andornaktályán, Prügyön, Forrón, Szikszón és Bükk- ábrányban. Ózdon a vasúti pályaud­var mellett új, nagyteljesítményű postahivatalt építettek. A miskolci 1. számú postahivatal bővítése is elkez­dődött, s kielégítő ütemben halad. A posta az elmúlt esztendők során jelentős erőfeszítéseket tett a tele­vízió előfizetők érdekében. Miskol­con, Kékesen és Tokajban egy-egy erősítő berendezést állított üzembe, s ennek nyomán javultak a vételi le­hetőségek. A legújabb adatok szerint Borsod-Abauj-Zemplén és Heves megye területén 1960. december 31- én mintegy 103 ezer televízió tulaj­donost tartottak nyilván. Érdekes megjegyeznünk, hogy 1958. elején még csak néhány család rendelke­zett a Miskolci Postaigazgatósághoz tartozó városokban. községekben televízió készülékkel. Az elmúlt három esztendő során a levélposta forgalom mintegy 4 mil­lió darabbal növekedett a területen. Tizenkilenc millió, napi- vagy heti­lappal több jut el az előfizetőkhöz és a vásárlókhoz, mint a hároméves tervet megelőző években. A csomag­forgalom 300 ezerrel növekedett. A helyi távbeszélgetések száma mint­egy 7 millióval emelkedett. Három .év alatt 120 ezerrel több táviratot kézbesített a posta, mint a három- ■ éves terv előtt. A takarékbetét tu­lajdonosok számának növekedése hi­hetetlen arányokat mutat az elmúlt három évben. Az ország takarékbe­tétállományának mintegy 40 száza­lékát a posta kezeli. Borsod-Abauj- Zemplén és Heves megye területén az 1958—59—60-as esztendőben 225 millióról 668 millióra emelkedett, a takarékbetétek összege. A „nfiis a közönség gyorsabb A posm kiszolgálása végett, a hároméves tervben megkezdte és a második 5 éves tervben tovább foly­tatja az automatizálást. Ez megköny- nyíti a postai munkahelyeken dolgo­zók tevékenységét is. A hároméves terv során többek között egy távirat­szétosztó, egy távbeszélőjegy szét­osztó berendezést és három csöpos- tát állítottak üzembe. Csupán egy esztendő alatt— 1960-ban — 9,2 millió forintos beruházással korszerűsítet­ték a postát. A termelési tanácskozáson meg­ismerkedtek a postán dolgozók a második ötéves terv első esztendejé­nek feladataival is. 1961-ben 107,6 százalékra kell növelni a posta tel­jesítőképességét. A részlettervek birtokában máris elárulhatjuk, hogy Szikszón, Lilla­füreden, Nyékládházán. Abaujszán- tón, valamint több hevesi postahiva­talnál bővítést és korszerűsítést haj­tanak végre, mintegy 4 millió forint költséggel. A posta azt tervezi, hogy már 1961-ben is, de főképp a máso­dik ötéves terv következő éveiben több, nagyforgalmú postahivatalban, különböző automatákat állít forga­lomba. A postás dolgozók a termelési ta­nácskozáson számos javaslatot tet­tek * pásztort — ni. — Ha aztán a termelőerők álla­pota már egyre kevésbé felel meg a valamely uralkodó osztály által fenn­tartani kívánt termelési viszonyok­nak: fokozatosan elapad az illető osz­tály irodalmának eleven tartalma is. Az írók ismétlésekbe bocsátkoznak, s a tartalmi ürességért a forma egyre fokozottabb — és öncélúbb — virtuo­zitásával kárpótolják magúikat és ha­nyatló osztályukat. Elérkezik a for­malizmus időszaka. Amikor pedig az ilyen osztályt a történelem új, friss erői háttérbe szorítják, amikor már nem hisz jövőjében: miszticizmusba, mindenféle titokzatos előérzetek sö­tétjébe zuhan, — a világon kívül ke­resi helyét. Ámde ekkorra már meg is érik az új osztály! © Lunaesarszkij tanulmányát haszon­nal forgathatja nálunk az ideológiai front valamennyi területének minden munkása. Segít ez a tanulmány „kétfrontos”: a revizionizmus és a dogmatizmus el­leni harcunkban, a helyes szocialista álláspont,, a helyes marxista— leninista szemlélet megtalálásában. És segít abban is. hogy eltaláljuk: miként vélekedjünk a napjaink bur- zsoá és szocialista irodalma, művé­szeié közötti minőségi különbségről. A cikk utolsóelőtti mondata: „Min­den művészetnek és minden tudo­mányágnak hivatása, hogv kivegye részét az új rendszer felépítésének gigászi munkájából.” Mint Lunaesarszkij önmagára, von­juk le mi is önmagunkra nézve e két- sérbevonbnlattanul igaz és mélvséee- sen emberi megállapítás gyakorlati következményeit! Gyárfás Imre Ma este premier: Hajnali tűz Vcgctértek a próbák, tegnap már az utolsó — nyilvános — főpróbát is megtartották a Miskolci Nemzeti Színházban Darvas József „Hajnali tűz!” című új drámájából. A darab bemutatója ma este 7 órakor lesz a színházban. A nagyhatású, rendkívül mély gondolatokat boncolgató és mondanivalójánál fogva nagyon is időszerű, napjaink falusi életében játszódó dráma előadását — mint már jeleztük —, Nyilassy Judit ren­dezte, a legfőbb szerepekben pedig Molnár Tibor Kossuth-díjas. Polgár Géza, Somló Ferenc Jászai-díjas, Er­délyi 11a, Lóránt! Hanna és Farkas Endre alakításait láthatjuk,, A közelmúltban lesi tanácskozást tartottak a Miskolci Postaigazgatóság dolgozói. Borsod- Abauj-Zemplén megye postásain kí­vül részt vettek a tanácskozáson az igazgatósághoz tartozó Heves megyei postás dolgozók is. . A termelési tanácskozáson értékel­ték a hároméves terv eredményeit, s ismertették az 1961-es feladatokat. A hároméves terv eredményei rend­kívül sok érdekességet árulnak el, amelyek segítették a pontosabb, kulturáltabb és gyorsabb közönség- szolgálatot. Szinte hétmérföldes lép­tekkel haladt előre a fejlődés útján a Miskolci Postaigazgatóság is. Évek hosszú sorának naponta elhangzott panaszait sikerült orvosolni a nagy- értékű beruházásokkal. Miskolc és Özd között az utóbbi esztendők folyamán, rendkívül nagy nehézségbe ütköztek a telefonbeszél­getések. Ezért hozzákezdtek Miskolc és Ózd között a földalatti távbeszélő kábel lefektetéséhez. A kábelfekte­tők jó ütemben haladnak, s eddig már Kazincbarcika határáig jutot­tak el e több esztendőt igénylő mun­kával. A perecesi távbeszélő előfizetők sokat panaszkodtak a távbeszélő vo­nal túlterheltsége miatt. Tetemes be­ruházási költséggel megépítették Diósgyőr és Pereces között az új távbeszélő vonalat. Az elmúlt esztendőben a posta nagy erőfeszítéseket tett a. nemzet­közi távbeszélő szolgálat megjavítá­sára, illetve fokozására. Magyaror­szág és a Szovjetunió között a mis- kolc—mátészalka—beregszászi útvo­nalon megépítették az új nemzet­közi távbeszélő vonalat. Hasonló be­ruházásokkal javították a Miskolc és Kassa közötti távbeszélőforgalmat, is. Ezért húzódik végig e Lunacsar- szkij-cikk mélyén kimondatlanul is az a szándék, hogy ennek a leghumá­nusabb művészet- és irodalomszemlé- letnek igazságáról, jogosságáról és fö­lényéről meggyőzze a világ ideológu­sait. a más nézetű irodalomtörténé­szeket és történettudósokat is. Innen a cikknek egyfelől kissé szá­raz, metsző logikája, tényszerű, tu­dományos szintű érvelése — hiszen tudósok konferenciájára készült elő­adás-szöveg —, másfelől azonban in­nen nemes pátosza, a meggyőződés hevétől izzó hangja, a vitázó szenve­dély csillámaiban bővelkedő gazdag­sága is ... © Nyilvánvalóan más történelmi helyzet szülötte e ciikik, mint amely­ben mi ma olvassuk. Ha nem ismer­nék keletkezési korát és körülmé­nyeit, akkor is megállapíthatnánk ezt, magából a cikk tartalmi anya­gából, szerkezeti felépítéséből és hangvételéből. Ma nálunk (és a hozzánk hasonló országokban is természetesen) nem­csak a párttagok, de a pártonkívüliek ezrei is tanulmányozták már és ta­nulmányozzák folyamatosan — szer­vezett keretek között épp úgy, mint „belső kényszerből”: az élet szükség­leteinek indítására, egyéni tanulás, önképzés formájában —a marxizmus —leninizmus alapjait: a dialektikus és.történelmi materializmust. A „má­sik tábor” országaiban, például Fran­ciaországban az egyetemeken és a tu­dományos intézetekben komoly erős­ségei vannak e tudományos módszer­nek — s számításukba kell venniök azoknak is. — igen nagy felkészült­séggel — akik ellenfelei. Bizonyos, hogy ha ma kellene Lu- nacsarszkijnak e témáról nemzetközi konferencián előadást tartania, már sok olyan tézisét mellőzhetné, ame­lyek akkor még szükségesek voltak, de ma: egészen elemi igazságok fö­lösleges felújításaiként hatnának. Túl vagyunk például ma már azon, hogy egy olyan tanulmányban, amely azt vizsgálja: mit jelent a dialekti­kus materialista módszer az iroda­lomtörténetben, —- annyira a dialeik- tikus és történelmi materializmus ábécéjével kellene kezdenünk a dol­got, mint ahogyan arra még Luna- csarszfeij kényszerült. Az ilyen tézi­seket például: „nincsenek véletlen egybeesések, nincs oknélküliség”; „semmiféle dualizmus sem lehetséges anyag és szellem között”; „az értel­miség, mivel nem osztály. ... csak ritka esetekben dicsekedhetik a tár­sadalmi önrendelkezés bármi néven nevezhető teljességével...”; „min­denütt, még az osztálytartalomtól tö­kéletesen mentesnek, sőt idegennek látszó, minden társadalmi tendenciát nélkülöző jelenség mögött is ott lap­pang az osztálytartalom”; „tudo­mánytalan és reakciós minden olyan állítás, amely szerint meg nem ma­gyarázható jelenségek is léteznek”; „jövőt építeni nem lehet a múlt vív­mányaira támaszkodás nélkül” — ma már aligha szükséges bővebben kifej­teni vagy bizonyítani. © Lunaesarszkij cikkében a legtanul­ságosabb, legérdekesebb, s egyben a legsikerültebben is megírt: részletek, amelyekben még ma is érezhető, hogy magára a szerzőre is a tisztázás, a találó megfogalmazás örömérzeté­vel jártak. — ezek: a) A műalkotásokat a múlttal és környezetükkel (—keletkezési körül­ményeikkel) való összefüggésükben kell vizsgálnunk. Ha erről lemon­dunk. lemondunk arról is, hogy egy­általán megismerjük a műalkotáso­kat. b) Az irodalom nem közvetlen és egyszerű tükre az életnek! A külön­böző ideológiák, tehát az irodalom is, függvényei, de közvetve, „áttétele­sen”, bonyolult kapcsolódású láncsze­meken át függvényei a termelési módnak. c) Amikor egy osztály még fiatal, még csupán feltörekvő, duzzad az erőtől és harci erélytől. formailag esetleg még tökéletlen irodalmat is alkothat. Mert hiszen ekkor még szinte nyersen ömlik belőle az er­kölcsi mondanivaló, a didaktikai tartalom. Mikor aztán ez az osztály győzött, átvette a hatalmat a meg­előző. s általa megdöntött uralkodó osztálytól és már viszonvlag békésen .uralkodik”: irodalmában, művésze­iében mindinkább egybevág, egy szintre kerül a tartalom és a forma. A.z osztálv eszménvei megszilárdul­nak. megérlelődnek, elnverik meg­győző művészi megfogalmazásukat, az osztelv irodalma arra a színvo­nalra jut. amelvet érmen a tartalom és a forma tökéletes összhangja alán­ján szoktunk „klasszikusnak” nevez­m Anatoli] Lunaesarszkij a Szovjet­unió első fejlődési szakaszának híres, érdemes közoktatási népbiztosa — ahogyan ma mondanék: művelődés­ügyi minisztere — volt. Szerette az irodalmat, általában a művészeteket. Sokat foglalkozott velük, nemcsak a rábízott állami legfőbb irányítás módszerével, hanem írásban, cikkek­ben, tanulmányokban is. Eléggé közismert róla, hogy a mi Petőfink költészetét a szovjet ország­ban talán elsőként ő tanulmányozta behatóan és népszerűsítette. Magát a költőt „kora bolsevikjének” nevezte el, — s ez az elnevezése aztán szálló­igévé vált; gyakorta emlegetjük. Kitűnően szerkesztett, színvonalas világirodalmi folyóiratunk, a Nagyvi­lág ez évi első, januári számában egy eddig — nemcsak magyar nyel­ven — ismeretlen Lunacsarszikij- cilcket közölt, Lukács Katalin fordí­tásában. Címe: Dialektikus materia­lista módszer az irodalomtörténetben. Kéziratát nemrég találták meg Lu- nacsarszkij hagyatékában. V. Zeldo- vics nevű kutató bukkant rá, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Marxiz­mus—Leninizmus Intézet archívu­mába n. Keletkezésének van egy jellegzetes magyar vonatkozása. Előadásszöveg- ként készült ugyanis, és az előadás­nak 1931. májusában Buda íresten kel­jét volna elhangoznia, az I. Nemzet­közi Irodalomtörténeti Kongresszu­son. Erre a kongresszusra azonban — jellemző módon! — a szovjet kül­döttséget — nem hívták meg, mint ahogy az 1935-ben Amszterdamban ülésező II. Nemzetközi Irodalomtör­téneti Kongresszusra sem. (Más idők voltak azok. Még nem beszéltünk •szocialista világtáborról, — egy egye­dülálló országként állott szemben a i dk or a Szovjetunió a kapitalista tengerrel, amelyben azonban — ha fél- vagy egész illegalitásban is, de — voltak nagy számban hívei, bará­tai!. ..) Lunaesarszkij, némi beveze­tővel kiegészítve feljegyzését, 1933- ban. a VII. történettudományi kong­resszuson beszélt volna a Budapest­i-e tervezett témáról, ám felszólalásá­ra' betegsége miatt: már nem került sor. Ezért maradt ez a rendkívül érde­kes írás mindeddig lappangó kéz- irati híigya tők. © Közismert a munkásosztály nagy vezetőinek, a marxista—leninista for­radalmároknak, ideológusoknak mű­vészeti, irodalmi érdeklődése, iroda­lom- és ínüvészetszeretete. Elég, ha csupán magának Marxnak, Engelsnek és Leninnek példáját idézzük emlé­kezetünkbe. De hivatkozhatunk Lu- nacsarszkijra s a mi Kun Bélánkra is. A marxizmus—leninizmus ellensé­gei nehezen értik ezt meg. Helyeseb­ben szólva: nem is igen értik, nem akarják megérteni! Hiszen az ő elkép­zelésükben a szocializmus, a marxista —leninista gondolkodás az irodalom- 'nak. művészetnek csak a közvetlen, múló napi-politikai propaganda sze­repét juttathatja, s csak e szerep be­töltésének mértéke szerint értékelhe­ti. Nos. a marxista—leninista gondol­kodás az úgynevezett „tiszta” művé­szetnek annyiban csakugyan ellensé­ge. hogy létjogosultságát, létének le­hetőségeit is tagadja. Minden alkotás, amely elkészül, ilyen vagy olyan mó­don, hatni akar, tehát a „propagan- disztikus” szándéktól, céltól mentes, „tiszta” — nem is lehet! Ez a dolog természete! Az értékes, tartalmas irodalmat, művészetet viszont minden időben becsülték a kommunisták, a marxis­ta—leninista gondolkodók és forra­dalmárok, politikai vezetők. S becsül­jük mi is! Miért? Amint erre ez a Lunacsar- sakij-cikk is utal befejező részében: azért, mert a szocializmus nemcsak az anyagi-gazdasági és politikai-jogi elnyomás, hanem a szellemi elnyo­más alól is fel akarja szabadítani a dolgozókat. Mert a kulturális hiányt épp oly sajnálatosnak és megszünte­tendőnek tekinti, mint a mindennapi kenyér hiányát. Mert azt akarja, hogy a dolgozó embernek minden­napi kenyerévé váljanak a művészet, az irodalom, a tudomány alkotásai. S a szocializmust ebben a törekvésé­ben a becsületes és értékes irodalom, művészet hathatósan segíti is. Csak az nem érti, nem értheti a mi művészet- és irodalomszeretetünket, akinek fáj, hogy ezek a szellemi kin­csek is megszűntek szűk rétegek ki­váltsága lenni, hogy ezek is az egy­kor elnyomott dolgozók millióinak közkincsévé válnak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom