Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

4 ESZAKMAGVARORSZÄG Vasárnap, 1961. február ÍS­tagok mosolyognak. A biztonságérzet, a bizakodás mosolya ez. — Hadat üzentünk a hibáknak. Le­nyesegettük a vadhajtásokat — for­gatja az éves terv lapjait Drótár elv­társ. — Most már mi terveztünk és jól terveztünk. A hibák ellenére új belépők is vannak. Változtattunk el­sősorban a szőlő megmunkálásának körülményein. Úgy, ahogy ezt- a ter­melőszövetkezet és az ország érdeke megkívánja. Úgy, ahogy azt más sző­lős községekben is teszik. Megfelelő juhállományt vásároltunk, mert» az különösen kifizeti magát itt, a mi ha­tárunkban. Aztán van egy jó kerté­szünk. Hozzáértő ember. Komoly hasznunk lesz a tíz hold öntözéses kertészetből... Drótór elvtárs és a jelenlévő ter­melőszövetkezeti tagok szavai nyo­mán kerek egésszé. és reális egésszé formálódik a bodrogszegi Petőfi Termelőszövetkezet biztos .megerősö­dése. A legutóbbi közgyűlés szinte újjáformálta . az embereket is. Fel­emelt fejje] járnak a két testvér köz­ségbe.— ahol most bontakozik ki a szövetkezés —, beszélni a nagyüzemi gazdálkodás szükségességé mellett. És ahol megemlítik, hogy a Petőfi példája nem volt éppen jó az elmúlt évben, ott elmondják a hibák okát és az új gazdasági év, a holnap terveit, amelynek megvannak a feltételei, megvan hozzá a biztos alap. Anyagi­akban és más tekintetben is. — Értjük mi, tudjuk mi. hogyan kell gazdálkodni. És szívesen várjuk a segítséget, kérjük is.a segítséget a járási szervektől, a hozzáértő embe­rektől, — mondja mintegy végső kö­vetkeztetésként Drótár elvtárs. —• De az igazi segítség legyen! A tervezés­hez is, a munkához is. Nem jó az, ha magára hagyják az embert. Vegyék észre, ha mi rosszul tervezünk, de azt igazán vegyék észre. Ne úgy, mint itt a Petőfinél az elmúlt évben. Olyanformán valahogy, mint a Kádár elvtárs beszédében olvasom, vagy most, a megyei értekezlet anyagában. Ez kell nekünk. Hiszen a mi célunk többet termelni, mert csak úgy élhe­tünk jobban. A Petőfi tagsága ebben az eszten­dőben nagy utat akar megtenni. Har­mincnégy forintos ' munkaegységet terveztek az év végére, teljesen reá­lis alappal. Sőt, ahogy Drótár elvtárs mondja: — Azt a nagyon jó elvet követjük, hogy kevesebbet ígérni, többet adni. — És a tagság ezzel teljes egészében egyetért. Ugyannyirá, hogy a közgyű­lésen mindenki őszinte fogadalmai, tett a legjobb, a legbecsületesebb munkára. — Úgy dolgozunk majd mindany- nyian, — mondották —, mint az el­múlt évben Arany iné, meg még jó- néhányan. És megnézhet bennünket az év végén az egész Tokaj-Hegyalja. De most mint jó példaképet! — A Petőfi tagjainak fogadalma biztos alapokon nyugszik. Barcsa Sándor A makkoshotykai Ezüstfenyő Tsz-ről Községünkben nemrég alakult meg az Ezüstfenyő Termelőszövet­kezet, amelynek tagjai máris meg­kezdték a munkát. A határt elren­dezték, a cukorrépa- és a tavaszbú- za-földeket kijelölték. Ezzel a mun­kával a szomszédos községek terme­lőszövetkezeteinél is előbbre halad­tunk. A tsz tagjai, megkezdték a trá­gya, kihórdását is, ebben a munká­Borsodiránkai képek Drótár József, a bodrogszegi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke olyan ember, aki nem szereti a szószátyár-, kodást. Erről nem egészen egy esz­tendő alatt — amióta a termelőszö­vetkezet élén tevékenykedik, meg­győződött a tagság és meggyőződ­tek a járási szervek is. Azt meg különösen nem szereti, ha összevissza beszélnek a termelőszövetkezetről. Nem azért, mintha az egy évvel ez­előtt alakult Petőfi már szilárd, erős közös gazdaság lenne. Vannak még hibák, vannak hiányosságok. Azon­ban jogosan csap az asztalra; amint meghallja, hogy furcsa hírek járják a közösről. Többek között azt beszé­lik:. a Petőfi nem fizet még tíz fo­rint munkaegységet sem, és énnek egyedüli oka, hogy az elmúlt: hóna­pokban száz darab hatvan kilogram­mos súlyban átvett sertést két hónap múlva átlagosan 15 kilogrammos súlyveszteséggel adtak át a vállalat­nak. — Úgy látszik, még mindig akad­nak olyanok, akik nem szívlelnek bennünket, — mondja nem éppen mosolygós arccal, — de éz egyálta­lán nem zavar bennünket. Hanem ezt a sertéshistóriát és egynéhány ha­sonló dolgot nem árt tisztázni. Bár mi már itt, a közösön belül elrendez­tük a hasonló ügyeket. — A kályha körül, a néhány percnyi melegedésre beugrott tsz-tagok helyeslőén bólin­tanak: — Igaz is, most már nincs alapja, hogy valaki rosszat mondjon rólunk. S ami hiba volt, az sem egészen a mi hibánk. Káros „segítség“ — így van valahogy, ahogy az elv­társak mondják, — fűzi tovább az el­nök a szót. Csak éppen nem lehet egy mondattal elintézni. Itt van például a sertések ügye. Az egy évvel ezelőtt alakult Petőfi Termelőszövetkezet nem indult rosz- szul. Annak ellenére sem, hogy a termelőszövetkezeti tagság jelentős szőlőterülettel lépett a közösbe, s a szőlők megmunkálásának körülmé­nyeit, — a munkaegységre történő megmunkálást — néhányan kedvet­lenül fogadták. Az első hetekben dolgozott mindenki szívesen. Nagy kedvvel készítették, a tervet, s nem egyedül az ő hibájuk, hogy ez a terv viszont, túllőtt a célon. Drótár elv­társ, aki. nyár elején érkezeit* a ter­melőszövetkezetbe és már kész té­nyek elé állították, így jellemzi ezt a dolgot: — Alapok nélküli, összekuszált ter­vet készítettek, és sajnos, ezt a járá­si szervek jóváhagyták. Mint; például a. sértéshizlalás dolgát. Huszonnyolc darab sertés meghiz- l.alását követelte a tagságtól a terv. Drótár elvtárs kézzel-lábbal ellenez­te. Szólt az illetékeseknek, hogy nincs biztosítva a takarmány, nem lesz sze­rencsés ez az egész ügy. „Majd segí­tünk”,. ígérték, s elmagyarázták: a közellátást segíteni kell. — Hiába i Bodrogszegi jegyzet volt az ellenvetés: hogy majd hizlal-* nak az elkövetkezendő évben, amikor ■ biztosították a megfelelő körülmé­nyeket. A huszonnyolc darab sertést át kellett venni a vállalattól. Tizen­nyolc darabot 60 kilogrammos súly­ban, tizet darabonként 30 kilogram­mosat. És a termelőszövetkezet nem tudta teljesíteni, amit vártak tőle. A húsz darab nagyobb süldő megütötte az átadási súlyt, a kisebbeket viszont hatvan kilogrammon alul ad­ták tovább. Kilogrammonként 6 fo­rintos-áron, annak ellenére, "hogy ők az átvételnél 16 forintot fizettek érte. Persze, több mint tízezer forintos kár érte a Petőfi tagságát.. Az ilyen eset természetesen károsan hatott. S ráadásul beköszöntött a rossz idő a szőlőre is, a kapásokra is. Eladni azt, ami nincs meg? A sertésügy azonban riem egyedül­álló dolog volt. — Negyvennyolc forintot terveztek egy-egy munkaegységre, — sorolja Drótár elvtárs. — Amikor átnéztem a tervet, kiderült, hogy már a ter­vezésnél alaposan melléfogtak. Néz­zék csak meg a tervben a napraforgó és a fehérbab dolgát! A Petőfi elmúlt évi termelési ter­vében 16 mázsa napraforgó megter­melése szerepel. És mit tett a tsz akkori vezetősége a járás szemeláttú- ra: a megfelelő kedvezményekkel él­ve, leszerződtek átadásra nem keve­sebb, mint 100 mázsa napraforgóma­got. Fehérbabot 14 mázsát jegyeztek be a tervbe és eladásra bejegyeztek 30 mázsát. Hogy ez miként fordulha­tott elő, ma már nem érdemes kutat- gatni. Egy bizonyos, hogy a termelő- szövetkezet irreális tervvel indult az évnek és nem volt, aki ezt észreve­gye. — Ezek a káros vadhajtások a ter­melőszövetkezet irányításában, segí­tésében természetesen nem szülhet­tek jót, — sorolja Drótár elvtárs. — S mindemellett a nyári hónapokban még a tagság munkája sem volt ki­fogástalan. Bodnár Ferenc, ifj. Má- nesz János — akik ma már a legszor­galmasabb emberek —, nem sokat lendítettek akkoriban. Mindezek együttvéve aztán nem éppen jó hírét keltették a mi közösségünknek. Noha ezek ellenére sem „alig tíz forintot”, hanem húsz forintot fizettünk mun­kaegységenként.. Nem sok? Bizony, kevés. Még akkor is kevés, ha az idő­járás okozta kárt: a gyenge szüretet nézzük. Azonban a nehézségek, a bo­nyodalmak nem csak kárt okoztak. Megvan, illetve meg lesz ennek -a haszna is. lijz az elmúlt közgyűlésen mutatkozott meg igazában. Amit az élet —* a közös érdek — megkövetel Hibák voltak, nem úgy sikerült az elmúlt esztendő, ahogy várták -volna, és amikor az1 elnök az új gazdasági évről beszél, a termelőszövetkezeti céz útvasúk IHIÄIN1 ÓJA ban a tse minden fogalosa részt vesz. A vezetőség vetőmagot rendelt, a csere-mennyiséget a tsz-tagok ad­ják össze.. A kalászosokon kívül napraforgót, tengerit, burgonyát, cu­korrépát, szerződéses babot és az ál­latállomány részére pillangós takar­mányt termel majd a termelőszövet­kezet. , Kanyó Katalin, Makkoshotpka Községünk lakossága a pártszerve­zet és a tanács vezetésével sokat tett a község szépítéséért és a dolgozók — elsősorban a dolgozó anyák — munkájának megkönnyítéséért. Tár­sadalmi munkában megépítettünk egy 800 méteres útszakaszt, s befe­jeztük a járdaépítést. Lecsapolták a község belterületén lévő. vizes, mo­csaras területet is, a helyét parko­sítják. Régebben idénybölcsőde és napközt otthon működött 'egy szük­ségteremben. Ez azonban nem volt jó megoldás. így ősszel megkezdték egy modern, minden igényt kielégí­tő bölcsőde építését. Ezt minden bi­zonnyal hamarosan birtokukba ve­szik a kisgyerekek és kacagásuktól lesz hangos a környék. .Épült községünkben egy tejbegyiij- íő és egy kényelmes étterem is. A község'lakossága nemcsak a tár­sadalmi, hanem a ■ termelő munká­ban is nagyon szorgalmas volt, amit a Kossuth és a Petőfi termélőszö-' vetkezetek zárszámadása is bizonyít A Kossuth Tsz vagyona több mint 4 millió és 58 forintot ért egy munka­egység, a Petőfi Tsz-ben 55 forintot fizettek. Ferencs János, Borsodivánka Kedve* ajándék A Sajószentpéteri Üveggyár párt- és szakszervezeti bizottsága kedves ünnepségen ajándékozta meg az öz­vegy asszonyokat, s a nyugdíjasokat. A nők szép ruhaanyagot, a. férfiak meleg alsói és zoknit ■ kaptak. Kö­szönjük az üveggyár párt- és szak- szervezeti vezetőségének ezt, a ked­ves megemlékezést. özv. Bottyán Gytiláné, Sa jószent péter Zubógy a nagyüzemi gazdálkodás útján Zubogy község dolgozói is a nagy­üzemi gazdálkodás útjára léptek. A község dolgozó parasztjai megértet­ték, hogy ez az egyedüli helyes útja a mezőgazdasági »termelés tovább­fejlesztésének. A párt hívó szavára egyemberként választották a közös gazdálkodást. A február 2-án tartott Oregetf napja Páiházán A nőtanács helyi csoportjának rendezésében február 0.-én, -Páiházán öregek napját tartottak a 66 évnél idősebbek, részére. Délután 3 órakor megtelt a. KISZ-helyiség a m,eg- hívptl vendégekkel, A megjelente­ket Szőke Jánosáé, a nőtanács titká­ra, üdvözölte, majd az iskolás gyere­kek adlak kedves műsort, . Puhl József párliilkár elvtárs így köszöntötte az öregeket: „Termelőszövetkezeti községünk­ben az öregekről sérti feledkezünk meg. hanem még több gonddal vesz- szük. körül őket. és hasznos munká­juk után teljes megbecsülésben ré­szesítjük őket'.” A meghívott vendégek a késő dél­utáni órákig beszélgettek együtt. Illés Gyula, Pálháza. községi ' nagygyűlésen, amelyen » szövetkezet működési szabályzatát ismertettük, zsúfolásig megtelt a községi művelődési ház. Harmincné­gyen a gyűlés után nyomban, a töb­biek, pedig az ezt. követő napon alá­írták a belépési nyilatkozatot. Tóth Bálint, vb. elnök A február 16—17-re meghirdetett „Kőt vidám nap Budapesten” külön- vóhatra inég kaphatók jegyek az IBUSZ miskolci irodájában. Részvételi díj: 76,30 Ft, amely a vonatköltséget és Budapesten egy autóbusz körsétát foglal magában. Külön igényelhető szállás, étkezés és február 16-án estére a József Attila Színház „Felnőnek a gyerekek” e. előadására színházjegy. 928 V X J . — Igenis, A pincér már jön is. Leteszi az italt: — • Ha nem haragszik mérnök úr, le kell lépnem. —- Hogyne, az csak természetes. Hat konyakom volt. C izet: Melege van. A presszó már * zsúfolt. Nincs üres asztal. A zsongás is erősebb, a köniillat túl­teng a feketekávé szagán. Két mű­helyben. ismerős gyárista jön be, biccentenek a mérnök felé, szétnéz­nek, máris mennek. Valakit bizto­san kerestek — nyúl a pohár után Soós és iszik. Az ördögbe is, csak a felét kellett volna meginni, na de ha így leszaladt... Ennek vége. Kö­vetkezik az akarat-torna. Meg fogja mutatni, többet nem látják részegen., Különben is elég visszataszító a ré­szeg ember, s neki mint mérnök- , embernek vigyáznia kell.. Évát sem szabad megbántania, nem érdemli meg, s végső fokon nekik van-iga­zuk.. Ha ez az átkozott ital nem okozna annyi bajt, a Dunántúlon már vezető mérnök lehetne. Persze túlozni sem szabad, ember hiba nélkül nincs. Ejnye, de lassan cam­mog az idő, az új pincér sanda sze­mekkel figyel, nála még semmit sem rendelt, üres az asztala, azt hi­szik melegedni -jött csupán. Kér még egy konyakot, persze nem issza meg, az már a hetedik lenne, v»av nem? Egy, kettő, három, négy, öt, igen a hetedik. — Még egy konyakot kérek. Ezt már nem szabad meginni. Egy koszos pohár konyak nem lehet erősebb nála. Ami pedig az elvonó­kúrát illeti, nos ezen még lehet gon­dolkozni.’ Sohsem lehet tudni, ha más kibírja... Óh,, ez véletlen volt .. . nem, nem akarta meginni, s lám csak, a karja kinyúlt, kész, ez nem akaratgyengeség, önmagát igazolni tudja önmaga előtt. Különben sincs semmi baja, s nyugodtan elmehet nyolc pohárig. Amúgy sem érdekes az egész, most'már igazán befejezi. Hét óra elmúlt, kellemesen érzi ma­gát, az RP 118-asért egészen bizto­san ő kapja meg a célprémiumot. Helyes nyomon jár, a többiek csak tapogatóznak, hiába a diplomához ész is kell! S neki,... neki van! é> ha megissza is a magáét, tevé­keny, erős motorja a termelésnek. Egyáltalán nem kellett volna hagy­ni, hogy az após úgy leckéztesse, mint egy nebulót! Meg fogja neki mondani a magáét, mihelyt alkalom adódik rá. Ha nem tetszik, elköltöz­nek Évával, pár hónap alatt össze­rakják a lakás! elépésre a pénzt. Könnyen fog menni, a bútorra ott .lesz az újítási pénz, két-három hó­nap múlva meglesz azzal is. Nem olyan nehéz ez az élet! Bátornak kell lenni, merésznék: . — Halló, még egy konyakot, pincér! 1/ onok, hideg ez a hajnál. A ha­*'■ vazás még az éjszaka folya­mmán elállt, kitiszt ult - az ég, a csilla­gok valószínűtlen magasságban hu­nyorognak. A'vasúti váróterem len­gőajtaja egyre sűrűbben nyikorog, fehér ködpára uszályt vannak ma­guk' után az emberek. A váróterem padjain fekve, ülve alszanak, a sa­rokból komor hortyogás hallik. Hir­telen a - hangos bemondó sötét basszusa remegteti meg a terein álomízű izzadság, hagyma és sza- lonnaszagú levegőjét. Az alvók meg­mozdulnak, ásítanak, s rosszkedvűen krákognak. Soós is a bemondó hangjára ébred fel. Első benyomása, hogy kába a feje, zavaros, lüktet a homloka, s valami ég a gyomrában. Azután fel­ül a pádon, s csodálkozva néz kö­rül. Még nem tudja hol van, percek­be telik, míg tájékozódik, s rájön, ez bizony a város vasúti várótenne. Évával nem egyszer jártak itt, csak úgy sétaként, figyelve a nyüzs­gő,- mozgó tömeget. Éva is ... A fiatal mérnök megrázza a fejét. Éva!... Hm!... de hogy is kerül ide? Várjunk csak! Tegnap, vagy ma, végeredményben este van, vagy éjjel? Karórájára néz. Félti zenikettöt mutat, ah, de hiszen ez áll! I-Ianem ott a falon, ejnye, négy negyvenöt. Szóval, hogy is volt? Tegnap a presszó, konyakok, azután a klub, bár, az egyik prágai mérnök vidám arca, a főmérnök, s azután... Soós motyog. A tömény alkohol­tól átitatott agya hol élesen, hol. za­varosan működik még. Próbálja összeilleszteni az agya által felvil­lantott képeket, arra még emlék­szik, hogy a főmérnök halkan a fü­lébe súgja: — Menjen haza, fiam. Ne blamái- jón bennünket! Valami még sejlik, hogy . ., hogy ... nem megy... Az az átkozott „redőny” ismét lecsapódott. Még szerencse, hogy' nem haza ment, legalább nem tudnak az esetről. De miért éppen ide jött? Hogy jutott idáig? Mgtapogatja a belső zsebeit. Tár­ca, pénz,' megvan. A nagykabát zse­bébe nyúL A kesztyű is megvan, hát ez a papír? Kiveszi. Noteszból, sebtiben kisza­kított lapocska, egyik sarka hiányos. Néhány sor feketéílik rajta. Közel­viszi a szeméhez: „Szava ígéret ma­radt. Ismét botrányt okozott. Sásdi.” Soós megrettenve -bámul .a papír­ra. A főmérnök írta. S ha már vett annyi fáradságot, hogy ilyesmit te­gyen, feltételezhetően ismét őrültsé­get követett ed! De mit? Két tenyere közé dobja fejét. Va­lami rettenetesen mély, szíve leg­mélyéből fakadó undort érez. És kétségbeesést. Halántékán pattaná­sig feszülnek az erek, s a szégyen­érzet, vörös vérhullámot lök arcába. Szinte fizikai fájdalmat érez a rá­zúduló önvád mázsányinak képzelt •súlya alatt, belereszket, belenyög. Jvti lesz most. Most mi lesz —do­' ! bol agyában a kérdés, és futni, menekülni szeretne, el, el innen is, valahová, ahol senkit sem ismer, ahol nem kell újra a főmérnök, az após és Éva szemébe nézni. Mert az nehéz- lesz! Bizony nehéz. És nem szabad áltatnia magát, az az átko­zott pohár... Felállt. A kabátja poros. Valahol neki dűlhettem egy falnak — mo­tyogja, és leveri a meszet. Szédül ebben a melegben, kilép a peronra. A hús, hideg levegőn megtán torodik. A peronon sokan állnak.' Topog­nak. A hangos bemondó a budapesti vonat érkezését jelzi. Soós fogvacogva, kaba ' aggyal, zsebredugott kézzel ögyeleg az uta­sok között. Még maga sem tudja mi­re vár, csak sejlik benne a vágy: jó lenbe elmenni, eltűnni, el, csak 'minél messzebbre! Mit érdekli, hogy | hová viszi a vonat, csak el, néhány napra, vagy hétre, míg... S azután? Vagy ha ott is marad7 Ott is van pohár, lám most is majd eleped egy korty konyakért! Azután még egy... még kettő ... A vonat asztmásán, lihegve befúj­tat hosszú szerelvényével a pálya­udvarra. Az utasok jobbra-balra lökdösik Soóst, hullámzik , a tömeg, s ő csak áll, bámul, őrlődik. Hango­san beszélnek mellette, valaki erő­sen a szeme közé nézve érdeklődik egy vonat indulása után, legyint, mit tudja ő! Egész valóját a mene­külés foglalkoztatja, el, el innen. A mikor meglódul a vonat, dönt. Remegő lábakkal, szédülő fej­jel átvág a .peronon, s megy az egy­re gyorsuló vonat után. Valaki rá­kiált, erre futásnak ered, csak el in­nen, fut..., fut..., már előtte csal- j tognak a kerekek, ugrani kell.,, Megcsúszik keze alatt a lépcső fel­járó vasa. Lába megbicsaklik a lép­csőn, s alkoholtól még mámoros agya nem képes az egyensúlyt tar­taná. Egy hangos sikolyt . hall, talán az övé, azután bebukik a lépcsők között a sínre. Még egy villanás, az értelem belenyugvó utolsó villa­nása, hogy „talán jobb volt így”, s utána semmi, csupán a testen ke­resztülgázoló kerekek boesánatkérő kattogása helirfc. (Vege.) fheiijveseit vadliajláKok VARAD! LÁSZLÓ: LEJTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom