Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

4 ßSZAKMAGTARORSZÄG Szerda* 1361. február 1­Negyvenhat mMmaz árvízvédelemre Tavaly, augusztusban egy öreg, Sajó-parti emberrel hozott össze a sors. Már vagy negyven esztendeje él a kicsiny gátőrházban. A fodrozó és az akkoriban egyre emelkedő víz partján aggódva szemléltük a szeny- nyes áradatot- Utitársam szótian volt, csak néha bökött ki egy-egy kurta mondatot a pipája mögül. — Megmondtam! Megmondtam már két héttel ezelőtt, hogy árvíz lesz — jegyezte meg olyan magabiz­tosan, mint aki mindent lát, mindent tud. — És miből tudta? — Hm. Hát, no, hogy is mondjam csak, gyakorlat keli hozzá. Üsmerni kell a vizet, olvasni tudni a tükréből. — Maga tud olvasni belőle? — Már hogyne tudnék! — Hónapokkal előre is? — Azt már nem. A történetet elmeséltem néhány vízügyi szakembernek. Megértőén bó­lintottak: az árvizet kiszámítani nem lehet Éppen ezért állandóan tartani kell tőle, védekezni keil ellene. Akkoriban naptáramba feljegyez­tem a januári elintézendők közé e szót: „vízügy”. Szándékomban volt egy évre előre tekinteni, s megnéz­ni, hogyan fejlődik az árvíz elleni védelem, miként zabolázzuk meg az áradással fenyegető folyókat. Ha Dubicsány felé jártunk, mindannyi­szor emlékezetembe került a feljegy­zés, meg az idős gátőrrel történt be­szélgetés. Közvetlen a nyári árvíz elvonulta után hatalmas gépmon- strumok kezdtek hozzá a dubicsányi gát erősítéséhez. Elismerően jegyez­tem meg magamban, jól halad j a gáterősítés. Felkerestem a napokban Vezse Sándor elvtársat, a Vízügyi Igazgató­ság vezetőjét. Éppen megbeszélés- félére toppantam be, s így nem so­kat kellett kérdezősködnöm, szinte önként tárultak elém az árvízvéde­lem ez évi perspektívái. Borsod-Abauj-Zemplén és Heves megye területén 1961-ben 4ö millió forintot fordítunk különböző vízügyi és vízgazdálkodási munkák elvégzé­sére. Legfontosabb az árvíz eileni védekezés. Emlékezetes, hogy 1960- ban a nyári árvíz idején Miskolc vá­rosát is fenyegette a rakoncátlan Sajó. Már 1961-ben tervbe vették a Sajó Miskolc alatti szakaszának sza­bályozását. Miskolc és Szirrnabese- nyő között mintegy 3,5 millió forintos költséggel a Sajó nagy kanyarét át­metszik. Távolabb kerül így a város­tól, biztonságosabb mederbe, erős gátak közé szorítva a Sajó, így az ott letelepült üzemek vagyonbiztonságát nem veszélyeztetheti az árvíz. A vá­rosi tanács megértése nyomán' a ki­sebb üzemek szennyvízelvezető csa­tornáit is meghosszabbítják az új Sajó mederig. Ez egy nagyobb léleg­zetű munkának első lépcsője lesz. A második ötéves terv soron követ­kező esztendeiben ezt a munkát to­vább folytatjuk, — mondotta a Víz­ügyi Igazgatóság vezetője. Az árvízvédelmi jelentésekben az elmúlt esztendőben sokat szerepeit Gibárt és Vizsoly község neve. A megáradt Hernád itt is nagy terüle­teket öntött el. Ezen a folyószaka­szon mintegy 9 kilométer hosszúság­ban 60 000 köbméter föld megmozga­tásával kb. félmillió forintos beru­házással gáterősítéseket hajtanak végre. Néhány esztendőben problémát okozott árvízvédelmi szerveinknek a Tisza ároktői szakasza. Mintegy 1200 méter hosszúságban, 40 ezer köbmé­ter föld megmozgatásával, 300 000 fo­rintos hitellel töltésemeiést hajtanak végre. Az 1961-es tervek között nagy té­teleket jelentenek a belvízvédelmi munkálatokra előirányzott költségek. Megyénkben főképp csatornaren­dezéseket hajtanak végre. A Csincse- csatornát Szentistván és 'Mezőnagy­KÖNYVESPOLC A múzeumépület — a középkori scales — épitéstörténete A Miskolci Herman Ottó Múzeum füzeteinek sorozatában jelent mer) Komáromy József húsz nyomtatott oldalas tanulmánya a múzeum épü­leténeik építéstörténetéről. A hosszú, alapos kutatómunkáról tanúskodó tanulmány bevezetőben egy 1453. április 22-án kiállított ado­mányozási oklevélre hivatkozik, amely az első, névről ismert miskolci iskolamesternek, Mihály rektornak a személyét megőrizte számunkra. En­nek. a rektornak 1453-ban való léte­zése a miskolci iskola létezését a XV. század közepére már történelmi ténnyé emeli. Komáromy József ta­nulmánya a társadalmi és városképi változások részletes elemzése után tér rá a gótikus scola épülésére és további bővítésére. Az iskolaépület keletkezését, építését, további bőví­tésének fázisait alaprajzi vázlatokkal illusztrálja. 1560 leörül. amikor az egész város áttért a reformált hitre, már ebben az épületben folyt a ta­nítás. A tanulmány végén a szerző — több képpel és rajzzal illusztrál­tan — a scola mérmüves kőrácsai­nak mühelytörlénett jelentőségéről ír. \ A mintegy félezer esztendőn ke­resztül kibővített ősi iskolaépület napjainkban a Herman Ottó Mú­zeumnak nyújt szűkös hajlékot. Az avasi templommal együtt a város­nak legrégibb épülete. Nagy idegen­forgalmi és városképi jelentőséggel bíró műemlék, jellegzetes lezárója a történelmi levegőjű avasalji tér­ségnek. Komáromy József értékes mun­kája nemcsak a tudományos kuta­tóknak nyújt jelentős segítséget, de igen értékes tájékoztatást ad mind­azoknak, akik Miskolc múltja iránt érdeklődnek. A kiadvány ízléses kiállításáért a Borsodi Nyo'mda. érdemel dicséretet. (b) mihály határában 600 000 forintos költséggel mélyítik. Tiszaval k hatá­rában a belvizes területek rendezé­sét a dél-borsodi bclvízrendezési tár­sulattal karöltve, végrehajtják. El­készül a tiszavalkl íőcsartona, mint­egy félmillió forintos hitellel. Ez le­hetővé teszi több kisebb mellékcsa- torna megépítését is. A Takta-csatorna Szerencs határá­ban igen sok kellemetlenséget oko­zott. Ennek rendezésére ebben az esztendőben mintegy 400 000 forintos hitelkeretet biztosított kormányunk. A fiatalok kérésének és érdeklő­désének eleget téve, a Bodrogzugban ismét létrehozzuk az 500 személyes KISZ-táborI, amelynek lakói tovább folytatják az elmúlt évben elkezdett csatornázási munkálatokat. Csaknem 1 millió forint költséget igényel e tábor létrehozása s a munkák elvég­zése. Nagyméretű folyószabályozási munkák kezdődnek a Hernádon, Hernádkak község határában. 820 000 forintos beruházási hitellel mintegy 3200 tonna terméskövet építenek be a Hernád szabályozásánál. Vizsoly határában 400 000 forintos költséggel elkezdik a partbiztosítást. Hidasné­metinél 700 000 forintos beruházással elkezdődik és befejeződik a vasúti híd biztosítása. Ebben az esztendőben Tiszapalko- nyán a vegyikombinát; építésével előállott új árvízvédelmi feladatokat oldják meg a Vízügyi Igazgatóság dolgozói. Közel 2 millió forintot köl­tenek e célra, valamint a Tisza e szakaszának kis vizek idején is ha­józhatóvá tételére. A Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak örömteljes munkát jelentene, ha ar­ról számolnának be, hogy Borsod megyében 1961-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok kérésének elegei, téve, újabb területeket tehetnének öntözötté. Sajnos, csak az Ongai Állami Gazda­ság igényel mintegy 200 katasztrális holdon öntözéses gazdálkodáshoz víz­rendezési munkákat. Hajdu-Bihar megyében ezzel szemben 1961-ben 14 000 katasztrális holdat akarnak öntözhetővé tenni. Tovább folytatódnak 1961-ben a kis vízfolyások rendezési munkálatai. Legérdekesebb talán az, hogy tovább folytatják Miskolcon a Szinva-palak szabályozását, mintegy 2 millió fo­rintos költséggel. Hasonló munkákat végeznek a Tardona-patak. a Raka- ea, a Tolcsva-patak és több kisebb vízfolyás rendezésénél. A Vízügyi Főigazgatóság dolgozói 1961-ben minden erejüket, tudásukat az árvíz elleni küzdelem szolgálatá­ba állítják. Szeretnék, ha ebben az esztendőben nem kellene oly sokat éjszakázniok és küzdeniük az árral, mint az elmúlt év nyarán. Jelentős anyagi áldozattal, az erők összefogá­sával minden percben készen állnak, hogy megfékezzék a zabolátlan fo­lyókat, hogy egyre biztonságosabb le­gyen a borsodi folyók és patakok mentén a munkások, parasztok élete és vagyona. Pásztory Alajos FALU A BOM BOLD ALOM ' (eqtizetek Öröm a mi emrégiben, pontosabban ja­nuár 20-án a koraesti órák­ban arra figyeltek, fel a Hoffmann ' Oltó utca lakói, hogy ablakukon bekandikál a. tele Hold. Kitekin- ' lettek s akkor látták, hogy nem is a Hold árasztja a csaknem nappali fényű kékes-zöldes világosságot, hanem az úttest felett felszerelt és immár itt is kigyulladt neoncsö­vek. ■ Azóta mintha vidámabban su- ; kannának ezen az útvonalon is o. ; gépjármüvek, vígakban ügetnek a fogatok, lovai, és nyugodtabban ; közlekednek az ezelőtt sokat bo­torkáló gyalogjárók. Különösen ; boldog az öt bérház gyermekserege, ; mert este is világosságban játsz­hatnak, nem. kell már öl óra láj- I ban bevonulniuk a. lakásokba. ; Vannak, lakásrészek, egyes szobák, ahová olyan élénken, olyan közel- röl világítanak be a neoncsövek, ;; hogy akinek jó a. szeme, még ol- ; vashal is a kellemes „hangulatúi­utcánk Isim tágításnál.”, de főzni, tenni,-verrm mindenképpen lehet, mellette, anélkül, hogy villanyt gyújtaná­nak. Szóval még a. villanyszámlán is meg lehet ta.karit.ani — mondjuk — egy-két mozijegyre valót. Most, hogy már egy hete örven­dezünk. világos utcánknak, azt hi­szem az utca összes lakójának re­vében is szólhatok, amikor megkö­szönöm a munkáját, fáradozását azoknak a derék munkásoknak, szerelőknek, akik tél derekán, fa­gyos időben boszorkányos gyorsa­sággal varázsolták ide a. mi ut­cánkba a. hosszú téli éjszakák sö­tétjét eloszlató sok csöalakxí és so­hasem fogyatkozó „teliholdat.”. Magam részéről külön is megköszö­nöm a közvetlenül konyhánk ab­laka elé szerelt neoncsövet, amely ágy érezzük — valahányszor este a. konyhában megfordulunk — be- mosolyog és ránk. köszön: jó estétt itt vagyok. A béke fénye vagyok. H. B A jelvény NAPOK ÖTA a világ érdeklődé­sének központjában áll a Santa , Maria nevű portugál hajó. Egyik percről a másikra a békés személy­szállító hajóóriásból a fasiszta dik­tatúra elleni harc jelképe lett. Galvao kapitány és társai tettükkel bizonyították: a haladó erők az Ibériai-félszigeten is rohamozzák az elnyomás sáncait. Amikor a Santa Marján történ­teket olvastam, egy római, olimpiai epizód jutott eszembe. Mi köze — kérdezhetnék — az olimpiának Galvao kapitányhoz? Pillanatnyilag talán furcsán is hangzik, de a kis történet, amely az egyik római penzió ebédlőjében játszódott le, önmagát magyarázza. A penzió, ahol én is laktam, az olimpia idejére nemzetközi talál­kozó hellyé vált;. Délben az asztalok mellett együtt ebédelt angol és svéd, német és francia, magyar és néger, portugál és olasz. Egyik al­kalommal szóba elegyedtem egy portugál fiúval. Az ilyen világese­ményeken már jól bevall „nemzet­közi nyelven” értekeztünk egymás­sal. Egy ffciesit; németül, egy kicsit angolul, mutogatással segítve, egész jól megértettük egymást. Barátom azt mondta: irigyel minket. Kis ország vagyunk s mégis milyen jói szerepelnek sportolóink. Ezután szinte szükségszerűen egymás hazá­jára. életünkre terelődött a szó. Inkább én beszéltem, ő nem szíve­sen vallott hazája viszonyairól. Be­széd helyett epy kis jelvényt húzott elő. Szovjetektől kapta. Kis vörös zászló volt, a nemzetközi munkás- szolidaritás zászlaja. Ismerve Sa­lazar politikai rendszerét, rögtön azt kérdeztem: — Hazaviszed? — Si! — mondta, s máris mu­tatta: elrejti! — De ez veszélyes, nem? ISMÉT A JELBESZÉDHEZ fo­lyamodott. Először ujjaival rácsot formált, és szeme elé tartotta, majd félreérthetetlen mozdulatot tett. Kört húzott a nyaka köré és felfelé mutatott. Megértettem. — Érdemes kockáztatni? A portugál fiú válaszképpen szi­véhez szorította a jelvényt és meg­simogatta. Nem szólt most sem, de az a féltő óvatosság, amellyel el­lette a jelvényt, minden szónál ékesebben beszélt. Mikor elbúcsúz­tunk, azt kívántam neki: viselhesse egyszer majd otthon, szabadon a jelvényt Ez a kis epizód is- bizonyítja: Galvao kapitány és 70 társa nem áll egyedül. OU. állnak mögöttük a demokratikus érzelmű, a fasizmust gyűlölő emberek, s ott állnak a portugál kommunisták. ÉS MINDEN BIZONNYAL ott áll az én ismerősöm is, remélve, hogy az a picike zászló egyszer majd nőni kezd, emberek ezrei gyűlnek alája, és meghozza a sza­badulást az elnyomottaknak Por­tugáliában is! Horváth Kálmán — A tavalyinál 18 százalékkal több teljes szobaberendezés és kü­lönálló bútor kerül az üzletekbe az. ez évi tervek szerint. Az ebben az évben forgalomba kerülő bútoroknak már 40 százaléka korszerű kisbútor lesz. Ugyanakkor a tavalyinál jóval több variálható ebédlőszoba és dol­gozószoba szekrényt, összerakható könyvespolcot, dohányzóasztal káka!, modern vonalú heverőket és kagyló­foteleket gyártanak. Dere a környező falvakban köz­* ponti szerepet tölt be. Körzeti iskolával is rendelkezik, Hernád- büdre, Gibárt ra innen viszik ki he­tenként a filmet, és a kultúrcso- port is gyakran ellátogat a szom­széd községekbe. Igaz, a szomszéd, községek kultúrcsoportjai is vissza­adják ezt a látogatást, így teszik színesebbé, változatosabbá egymás kulturális programját. A faluban az igényeknek megfe­lelő művelődési otthon várja a lá­togatókat. Nézzük meg most ennek a művelődési otthonnak, a mun­káját. — Két szakkörünk van: színját­szó- és táncszakkör — mondja Kristóf József, az általános iskola helyettes igazgatója, aki a színját­szó szakkörnek is a vezetője. — Ezeket a szakköröket hivatalosan mintegy négy évvel ezelőtt, alakí­tottuk meg. A színjátszókkal elő­ször Szigligeti Cigány-ái adtuk elő. Ez az első előadás igen izgalmas volt a szereplőknek is és nekem is, hiszen tulajdonképpen itt mutat­koztunk be a közönségnek. Itt mu­tattuk meg, hogy mit tudunk. Érde­mes volt-e annyi ideig készülődni és a jövőben érdemes lesz-e készü­lődni. Az előadás jól sikerült. Anyagiakban is, erkölcsiekben is. Az utóbbinak talán még jobban örültünk. Az első előadást aztán több fel­lépés követte. Az itteni fiatalok a későbbiekben sem féltek a na­gyobb lélegzetű daraboktól. Meg­tanulták a Liliomfit, a Buborékok­at és más színműveket is. Ezeket a színdarabokat nemcsak a saját falujukban, hanem más helyeken is h&mutatták. Mi a helyzet most a ultúr csoporttal ? — Bármennyire furcsán is hang­zik, mégis így van: évről-évre ne­hezebben boldogulunk. Egy színda­rabol betanítani most például nehe­zebb, mint az első években volt. — Mi ennek az oka? — Akkor még több fiatal dolgo­zott itthon és nagyobb létszámú kultúrcsoporttal rendelkeztünk. Könnyebben tudtuk kiválogatni a szereplőket. Most viszont a 60 KISZ-tagunkból körülbelül 25—30 fiatal m,aradi itthon. Természetes, hogy tudunk ilyen létszámú cso­porttal is dolgozni, tudunk elő­adást tanulni, tanulunk is, de mé­giscsak „nehezebben megy”, mint régebben. Az első években mégis­csak többet és jobbat tudtunk ad­ni, mint most. — Készül-e jelenleg előadásra a kultúrcsoport? — Igen, február 12-én egy tsz- lárgj/ú. darabot mutatunk majd be. Címe: Menyasszonytánc. Ezzel az előadással már Fügödre is meghív­lak bennünket. Persze a környező községekben sem szeretnénk elve­szíteni eddigi jó hírnevünket. Ép­pen ezért lelkiismeretesen készülő­dünk erre a bemutatásra is. A falu kulturális képéhez szük- ^ séges elmondanunk azt is, hogy az itteni fiatalok 1957-től Tcezdve részt vettek minden kultu­rális seregszemlén, nagyobbszabá- sú rendezvényen. Ezekről a. sereg­szemlékről több oklevelet is hoz­tak. Az elkövetkező időkben ugyanígy részt akarnak venni — és bizonyára is lesznek majd — minden kulturális rendezvényen, mint ahogyan ezt eddig is tették. Mert ha kevesebben is vannak, mint. néhány évvel ezelőtt, ha ne­hezebben is „megy” a kultúrmun- ka. mégsem halt el. Komoly hiba nincs. Kis létszámú csoporttal is lehet, jól dolgozni. Tervbe vették, hogy szebbé teszik a művelődési otthont is. Nemrégiben vettek új függönyt, a közeljövőben pedig újakkal cserélik ki a régi kulisszá­kat is. Az inkább szórakoztató jellegű színelőadások mellett természete­sen más előadásokat, is tartavak a faluban, amelynek a célja a taní­tás, az ismeretkör bővítése. Ho­gyan? — Az őszi szezon kezdetétől ez- idáig 11 ismeretterjesztő előadást tartottunk — mondja. Kristóf Jó­zsef. — Eleinte kéthetenként tar­tottunk egy-egy előadást., de ez ke­vésnek. bizonyult. Most már min­den héten van ismeretterjesztés. — Kik az előadók? — Az itteni pedagógusok, a kör­zetünkhöz tartozó általános isko­lák pedagógusai, és minden hónap­ban kapunk egy járási előadót, is. — Sok hallgatója van az ismeret- terjesztésnek? J/iltozó a. létszám. Egyet azon­ban minden előadáson könnyű megállapítani: sok a nő. Az asszonyok érdeklődése mintha na­gyobb lenne, mint a férfiaké .. . Ha már a tanulásnál tartunk, el kell mondanunk még azt is, hogy a. falu népének egy része részt vesz a. KlSZ-olctatáson és pártoktatáson. A Hazafias Népfront és a tanács dolgozói számára külön is szervez­tünk egy előadássorozatot. Még egy jó hír a faluból: ebben a hónapban szerelték fel az első te­levízió készüléket. A járási párt- bizottság 3000 forintot adott, a hiányzó részt pedig a község tö­megszervezetei pótolták. Ily mó­don is bővül a tanulási és művelő­dési lehetőség.----------------------------ooo---------------------------­H atszáz fonodás színházba készül — 34-374? — Igen. Miskolci Pamutíonoda. — A kultúrfeleJössel szeretnék beszélni. — Tessék. Erős Jó- zsefné beszél. — Hallottuk, hogy csoportos színházláto­gatást szerveztek. Sze­retnénk. ha erről tájé­koztatna . — Már korábban terveztük, hogy egy munkaszüneti napon csoportosan elme­gyünk a színházba. Vártuk azt az alkal­mas darabot, amelynek megtekintése nemcsak néhány órai szórako­zást ad. hanem mon­danivalójánál és az előadás színvonalánál fogva hosszú időre emlékezetes művészi élményt nyújt dolgo­zóinknak. szórakoztat­ja. neveli őket. segít világnézetük megszi­lárdításában. A Mis­kolcon nemrégiben be­mutatott Arbuzov-drá- mát találtuk az évad eddisi darabjai közül a legalkalmasabbnak. Megbeszéltül,- a látoga­tást a KTKZ-szerveze- tünkkel. maid a szak­szervezeti bizottság és a KTQ7 közösen kikér­te a dolgozók vélemé­nyéi A többit már tad>a. — Hallottuk, hogy közel hatszáz jegyet vettek az Egy szerelem története egyik előadá­sára. Ez, a Pamutíono- da létszámát tekintve, igen szép szám. Jó háromnegyed házat je­lent a színház nézőte­rén. — Többet is vet­tünk volna, de már nem kaptunk, mert más üzemek is voltak olyan élelmesek, mint mi. így is csak a hó­nap végére, február 26-ára kaptuk a jegye­ket. Igaz, akkor leg­alább vasárnap déi után lesz az előadás és senki nem marad cl róla a munkája miatt. Azt szeretném még eh­hez hozzátenni, hogy nemcsak az előadást nézzük meg. hanem a munkás-művész kap­csolatok jobb elmélyí­tése érdekében talál­kozni szeretnénk a szí­nészekkel, és meg -iko-juk néz.ni a szín­háznak a vnsaitón túli részét is. Jóval az elő­adás kezdete előtt me­gyünk. hogy időnk le­nven szétnézni a ku­lisszák. öltözők, műhe­lyek előttünk ismeret­len világában. Meg- ■" ersze a híres világosító berendezést is, meg a zsinórpad­lást. Szóval mindent, ami csak a nézőt ér­dekelheti. Előadás után pedig a művé­szekkel szeretnénk el­beszélgetni. — A munkás-mű­vész kapcsolatoknak ilyen módon való ápo­lása bizonyára hasz­nos lesz és sok él­ményt nyújt majd a fonodái dolgozóknak. — Még valamit. Az előadás után néhány nappal szeretnénk, ha a színművészek vissza­adnák látogatásunkat. Ugyanis nemcsak meg­nézzük az Egy szere­lem története előadá­sát, hanem szeretnénk meg is vitatni. Az üzemben ankétot szer­vezőn' e célból és ar­ra meghívjuk a darab szereplőit, a rendezői, hogy közösen értékel­ek. beszéljük meg a látottakat. Ezt a talál­kozót a dolgozóink már igen várják. Ter­mészetesen erre az ankétra meghívjuk és elvárjuk az Északma- gyarország munkatár­sait is. — Köszönjük »Ké­pen. Ott leszünk (bm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom