Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

* KSCAKMACITASOR82M ▼a»ämep. 1961. feftroSr & t Uj magyar dráma bemutatása előtt Új bemutatcr Színház. Még alig néhány hete, hogy a nagysikerű Arbuzov-drámát bemu­tatták és azóta sokezren gyönyörköd­lek mai életünket, illetve a baráti szovjet nép fiainak életét ábrázoló monumentális alkotásban, máris újabb, nagyerejű dráma próbái foly­nak, sőt már csak egy hét választ el a bemutatástól. Február 12-én, va­sárnap mutatja be először a színház Darvas József Kpssuth-díjas író „Hajnali tűz” című drámáját. A drá­mát Budapesten a Nemzeti Színház szinte egyidőben mutatja be a mis­kolci színházzal: február 10-én, pén­teken. Tekintettel azonban arra, hogy a két színházban bemutatandó darab nem egészen azonos Miskolcon és Budapesten — Darvas két különbö­ző feldolgozásban írta meg művét — á miskolci bemutató is szinte ősbe­mutatónak tekinthető, és hihetőleg ezzel is szaporodik azoknak a mis­kolci ősbemutatóknak a száma, ame­lyek — mint az elmúlt évtizedben er­re sok példa volt — a miskolci szín­padról indítottak el egy- egy magyar drámát a siker útján. A „Hainali tűz" ­Napjaink égető kérdéséről szól, a fa­lu megújhodása áll a dráma tenge­lyében, és az új, a szocialista falu igenlése fejeződik ki a darab monda­nivalójában. A dráma tartalmát rö­viden összefoglalhatjuk: Bónis Jó­zsef egykori szegényparasztból lett vezető a fővárosból hazajön a falu­jába. Tiszaiialászrá. Ö vezeti azt a nagy történelemformáló munkát, amelynek eredményeképpen szülőfa­luja termelőszövetkezeti községgé válhat. A hazatérés örömével és a nagy feladat izgalmával kezd mun­kához, de mindjárt a munka elején kiderül: lciküldetésszerűen „elvégez­ni” a feladatot nem lehet.. „Velük kell menni az emberekkel... egészen. A via«kodások útján is. Másképpen nem lehet.”- Ezt a nehezebbik utat vállalja hát; Bónis József. Nem titkol­hatja él sem önmaga, sem mások előtt, hogy a születő, a szükségszerű és nagyszerű új sokszor kisebb, egyéni dráma árán jön létre. Ezeket megértetni s az embereket egyéni drámájuk megoldásához segíteni: döntő részét jelenti a nagy feladat megoldásának. Bónis munkája során emberi sorsokon, magatartásokan ke­resztül találkozik a múlt paraszti életének megannyi maradványával. Az ősrégi, félelemből származó mai meghunyászkodással. a változatlan gőggel, a lidérenyomásos tehetetlen­séggel éppenúgy, mint a szakmai tu­dással párosult földszeretettel, a bölcs tervezőképességgel, az áldozat­kész haladniakarással, a talpraesett humorú praktikussággal. Bónis József munkája során szem­bekerül testvér bátyjával is, akit sze­ret és nagyrabecsül. Bátyja végzete­sen ragaszkodik ahhoz a nyolc hold földhöz, amelyet egy rabszolga-élet árán szerzett. Testvérbátyja fia, ap­ja iránti- megértő szereteténeik és esz­mei tisztánlátásának látszólagos el­lentétét fiatalos szenvedélyességgel feloldhatatlannak látja, emiatt egy- idöre a cinizmusba menekül. így ő ♦♦*»»*********»***4*****4«» A dráma sem tud kellő segítséget adni nagy­bátyja munkájához. Ráadásul a fiú cinizmusa elijeszti szerelmét, Mari­kát, a falu fiatal tanítónőjét, aki me­nekülő kétségbeesésében az idősödő és nagyon magányos Bónis Józsefnél talál emberi és világnézeti biztonsá­got. —• Végigjárva a „viaskodások útját”, elérkezik az a nap, amikor Ti- szahalász termel őszö vetkezeti köz­séggé válik. Bónis bátyja is aláírta a belépési nyilatkozatot. Fergeteges bá­lon ünnepelnek a falubeliek, de a bá­li hangulatot tűzvész vörössége ko- morítja el. Bónis Lajos felgyújtotta saját tanyáját. Ez a tett — úgy lát­szik — Bónis József munkájának, hi­tének, emberségének eredményét te­szi tönkre. Magasra csapnak a szen­vedély ■ lángjai is az emberszívekben, de már látó szemekbe világítanak. Az elvetett mag jó földbe hull. Bó­nis József nem egyedül vívta a har­cot, megvívták az emberek is önma­gukkal. így lesz az égő tanya fényé­ből hajnali világosság. előadását Nyilassy Ju­dit rendezi, aki két és fél éves miskolci működése során már nagyon sokszor tanújelét adta tehetségének, művészi alkotó készsé­gének. Az előadás díszleteit Ütő End­re tervezi, a jelmezeket, pedig Né­meth Ilona. Bónis József szerepében rég látott művésszel találkozunk: Molnár Tibor Kossuth-díjas, hosszas betegségéből felépülve, ebben a sze­repben lép először újra a közönség elé. Bátyját, a koncuk Bónis' Lajost Somló Ferenc Jászai-díjas alakítja, felesége O-yarmathy Anikó. A ciniz­musba menekülő fiatal Bónist Polgár Géza .jeleníti meg, a tanítónőt pedig Lóránd Hanna. Ilonka néni. a két Bónis nővére alakját Erdélyi 11a kelti életre. A további szerepekben Farkas Endre, Rultkai Ottó Jászai-díjas. Vargha Irén, Galambos György. Hor­váth Sándor, Csíszér András. Becse Ida, Gyarmathy Ferenc. Bodrogi Zol­tán, Pálkozdy János. Haraszin Tibor, Mikes Béla és Révész Gabriella ala­kításait láthatjuk. A „Hajnali tűz” bemutatása a Mis­kolci Nemzeti Színház munkájának igen jelentős értékjelzője lesz. A miskolci közönség érdeklődéssel vár­ja a bemutatót. (Iim) Szerzői est aTIT-ben Újabb szerzői est lesz február 11-; én, szombaton este a TIT miskolci; Értelmiségi Klubjában. Az esten) Niklai Adám néhány költeményét és1 Baráth Lajos új novelláit hallhatjuk lluszinkó Mária, Visiiyovszky Ro- landné, Vajda Éva és Mosonyi Le­vente előadásában. Bevezetőt dr. Csorba Zoltán, a Földes Ferenc Gim názium tanára mond. Bulgáriai hírek 2500 év művészete Bulgáriában című vándorkiállítás nagy sikert aratott Svájcban, Olaszországban, Franciaországban és legutóbb Nyu- gat-Németországban. A kiállítás a trák, a görög, a római,, a bizánci művészetnek, a bolgár egyházi mű­vészetnek és a legutóbbi 30 év mű­vészetének legszebb és legjellegze­tesebb alkotásait mutatja be. Három medencés antik fürdő ma­radványaira buklcanlak a várnai tengerparti sétányon. Az egykori gőzkamra falai márványlemezekkel vannak borítva. Az ásatások során a régészek agyagedényeket, aranyék­szereket és bronzérmeket is találtak. A fürdő az időszámításunk után a IV. században épülhetett, és az V. szá­zadban átala kilót tá k. Najden Gerov fiatal várnai zene­szerző „Paiszi Hilendarszki” című operáját a bolognai opera is bemu­tatja. A fiatal szerző „Újév éjszaká­ján” című operája iránt a Német; Demokratikus Köztársaságban nyil-f vánul meg érdeklődés. í Fagyott hantba akadt a kerék s a két Ids tehén nyalkán a járom reccsenve csattant. Megállt a szekér a kapu előtt, keresztbe az úton, mint egy sorompó. Kátyúból Szalad az asszony ki az udvarból, fogja a rudat, meg is csavarná, de még az embert is csillapítja, mert bőg a jószág, reszket a háta, csak az a konok rög mozdulatlan. Éles csikorgás s a zöld kis autó riadt állatként torpan meg nyögve. Ugrik a gazda s nagy fütykösével kapkodva vágja a két tehenikét s elkészül arra, hogy most leszidjá’k. A zöld autóból egy férfi lép lei, kapja a küllőt rögtön maróiéra s nelkifeszíti vállát a lőcsnek. Na hó! — kiáltja, s az engedetlen kereket szépen odébbsegíti. Megfut a jószág, sunyítva nyargal be az udvarra, velük a háznép. Szabad az út, s a tsz-szervező míg visszaül az autóba, érzi, ezalkalommal jól agitált. AKÁC ISTVÁN: Acélkék ég alatt 200 000 külföldi kereste fel tavalyi a Bolgár Népköztársaság üdülőhe-\ lyeit. Közülük 80 000-cn a Fekete- t tenger partján lévő fürdővárosok­ban üdültek. Nagyrészük a. szocia­lista országok polgára: 35 000 cseh­szlovák. 30 000 NDK., 90Q0 szovjet polgár, néhány ezer lengijel és ro­mán. A kapitalista országokból 8000-nél több turista nyaralt Bulgá­riában. Acélkék ég alatt Dőlt kerítéseken a téli alkonyat hűen, szerelmesen szigora száll. simul a füst, zárt ajkú fellegek harmatos lánykezeik köd-karjában remeg vedret merítenék. a holdsugár. a víz ezijst. Anyás gyárudvaron virágzik a korom, Szikrázó csillagok lépés se zeng, bokrain fölragyog az üllő is pihen, a mély való, és lágyan, szelíden szófián vasak között borong a csend. lombot hajt az örök emberi szó. Hűs villanyfényeiket Olyan csodálatos terelnek halk szelek ez a varázslatos. az úton át, küzdő világ, vidám szekeresek szívünkre hullanak dallal köszöntenek áradó, dús, szabad új éjszakái;. melódiáik. „Tudományos“ bor k ezelés a toicsvai pincészetben A Állami T okajhegy aljai Pincegazdaság 23 pincéjében több mint 80 ezer hektoli­ter hegyaljai bort tá­rolnak. Ennek jelentős •része, megfelelő keze­lés után, exportra ke­rül. A tokaji borokat 3—S évig Icezelik, „is­kolázzák”. A télen- nyáron egyformán 11 —12 fokos pincékben, gönci hordókban érlelt borok itt kapják meg utolérhetetlen zamatu- kat, jellegzetes illatu­kat, s kristály Úszta, csillogó fényüket. A tokaji borok keze­lése eddig a hagyomá­nyos, évszázados szo­kásnak megfelelően történt. A nagyüzemi pincészetek kialakítá­sa azonban szükséges­sé tette új, tudományos módszerek bevezeté­sét, a tokaji bor érési folyamatainak tudo­mányos vizsgálatát is. A Hegyaljai Állami Pincegazdaság a Sző­lészeti Kutató Intézet­tel közösen a toicsvai pincészetben rendezett be „laboratóriumot”, ahol ezt a folyamatot vizsgálják. A pince- laboratóriumban elhe­lyezett borokat külön­böző kezelésnek vetik alá, s ennek alapján kísérleteznek a borok érlelési idejének meg­rövidítésével és a ma­gas cukortartalmú mustok tökéletes ki­erjesztcsévcl. Ugyan­csak a toicsvai pincé­ben folytatnak kísér­leteket Hegyalja két jellegzetes borának, az édes szamorodninak és az aszúnak huzamo­sabb időn keresztüli megtartására, hogy u borban lévő szőlőcu­kor alkohollá alakulá­sát megakadályozzák, az édes szamorodnit, és az aszút különleges tulajdonságai megóvá­sa mellett, minél to­vább tudják tárolni, az „elöregedéstől” meg­óvni, A kutatásokhoz kü­lönböző évjáratú boro­kat használnak, s az első eredményeket az idén összegezik majd. > 4444444444ft **»»**»»**.*»9*»»*»4-*»»***»*» A v. árnyak belopóztak a nagy- szobába. Délután volt. Az ablakon túl nagy, fehér hópelyhek szállingóztak, a ker­ti iák ágain fürtökben csüngött a dér. Az udvaron néhány fekete csó­kái! ugrándozott. Időnként furcsán és sajnálkozva károgták a szürke menny­boltra. ; Mintha rajtam sajnálkoznának — gondolta a fiatalasszony. Az ablaknál állt, s bámulta a nagy téli fehérsé­get. Feketeszemű, filigrán teremtés volt, rendkívül szabályos alakkal, s érzéki, vastag szájjal. Egyszerűen szabott, türkizkék ruhájában moz­dulatlanul nézte a külső csendet, semmit sem árulva el érzelmeiből. Magában háborgott, azzal az önkínzó lelkiostorozással, amelyet csupán a szerelmesek tudnak felidézni vélt, vagy igaz sérelmeikkel.. Hirtelen összerezzent. Az apja lé­pett a szobába. — Már megint túl sokat gondolko­zol lányom, — lépett a fiatalasszony mellé, s gyengéden megpaskolía nagy, széles tenyerével a hátát. — Legalább kapcsold be a rádiót. Ami pedig Károlyt illeti... Az idős ember elhallgatott. Súlyos, nehéz lépteivel az ajtóhoz lépett és felkattintotta a villanyt. Az asz- szonyka hátrafordult, szemét kezdte nyomkodni a fénytől. — Győré, ülj ide kislányom ... No, gyere Évikém, hagyd azokat a frá­nya gondolatokat, hátha valami érte­kezlet jött közbe, az ember sohse tudhatja. — Óh apuskám, ha így lenne... — Persze, hogy így van. No, töröld csak le azokat a könnyeket, anyád nemsokára hazajön, tudod, hogy gyenge a szíve. Különbenis. nem olyan tragikus a helyzet. Károly még fiatal, előtte az egész élet, mindket­tőtök előtt, és ha meg is történt már néhányszor, hogy berúgott, az még nem jelenti azt, hogy ez a házasság nem fog sikerülni. Különben is, ki hitte volna, hogy Károly... — Két hónapja, hogy összeesküd­tünk. hogy feleségül vett és már öt­ször volt olyan részeg ... Apuskám, ez rettenetes! És a múltkor feljött értem a kórházba, a rendelésre. Le­tegezte a főorvost, a főnökömet, aki soha egy rossz szót sem mondott, ne­kem! Alig bírtuk Károlyt hazakülde- ni, a betegek méltatlankodtak, és ne­kem ügy égett az arcom, úgy szégyell­tem magam... És úgy szenvedtem, apuskám, mert szeretem. — Ha nem szereted, nem mégy hozzá, leányom. Megvallom, nekem is szimpatikus volt, és az is, ha nem iszik! Ki hitte volna! Az az átkozott pohár beleragad a kezei közé, ha le­nyel egy korty bort, vagy pálinkát. Az ördög bánja, igyon. Igyon meg egy pohár bort, vagy kettőt, vagy hármat. Igyon, amennyit akar, csa*k részeg ne legyen. Ismerjen egy ha­tárt, egy mennyiséget, s utána dobja a fenébe a poharat. Én is iszom, és ittam is, amióta az eszemet tudom, de már nem ragad kezembe a pohár. Neki rneg különösen tudni kellene, hogy ... Jó, jó ... nem azért mon­dom, nem akarlak én jobban elkese­ríteni, hiszen éppen az ellenkezőjéről akartalak meggyőzni. Dehát... Éva nem szólt. Lehunyta szempil­láit, s hagyta, hadd dörmögjön to­vább az apja. Rettenetesen igazaik vol­tak a szavai. Ha két hónappal ezelőtt valaki azt jósolja, hogy rövid időn belül ismét könnyesek lesznek a sze­mei, de nem a boldogságtól, hanem ellenkezőleg, szemébe nevetett volna, VÁKADI LÁSZLÓ: LEJTŐ s azt mondja: rosszmájú, irigy kutya. Mert valóban mindenki irigyelte, hogy Soós Károly gépészmérnök, az ő férje lett! LJ irtelenül, váratlanul bukkant ’* fel Károly az életében. Itt, a bányatelepen találkoztak először, a művelődési házban rendezett bálon. Édesapjának egy távoli rokona mu­tatta be azzal a meghitt és egyszerű szavakkal, ahogy ilyen helyen már lenni szokott. — Gyere csak, Éva — mondotta. — Gyere, hadd mutatom be korunk egyik legzseniálisabb gépészmérnö­két. — No, nem azért zseniális, mert feltalálta a „perpetuum mobile”-1! Ettől még távol van! Hanem, mert olyan jól táncol, hogy a telepi fiúk elbújhatnak mögötte. Másodszor zse­niális, mert bent a városban, a gyár­ban dolgozik, ir>-‘ -:>.s kiautóbuszozott ide hozzánk, a bányatelepre. Mintha csak megérezte volna, hogy, a telep legszebb, legcsínosabb lányát ismeri meg! — De Sándor bácsi, — nevetett Éva. — Azt hiszem, ez túlzás. —. Túlzás, nem túlzás, a többi a ti dolgotok! Apja is nevetett, édesanyjának pe­dig roppant tetszett Károly. Ha lá­togatóba érkezett hozzájuk (mert a megismerkedésük után kétszer-há- romszor is eljött hetenként), a telepi asszonyok és lányok a befüggönyözött ablakok mögül lesték, mikor jön és mikor távozik. Nemcsak a gépész- mérnöki diplomát, (talán azt legke­vésbé), hanem a jóképű fiatalembert irigyelték. Károly valóban fess fiú! Magas, hullámos barna hajú, barna- szemű, jó megjelenésű, kitűnő táncolt, vidám társalgó, ennyit tudtak róla, s tudott Éva is. Igaz, hogy mindig érez­ni lehetett rajta az italszagot, de ré­szegen ... nem... nem látta, csak az esküvőn! Akkor nem is volt érdekes, sok volt a vendég, apjának rengeteg barátja van, az egész telep, hiszen húsz éve bányamester! Akkor még az sem volt baj, hogy Károlyt, éjjel ti­zenkét órakor már két embernek kel­lett elcipelni az asztaltól. S utána még két napig csalk ivott, aludt, ivott... Csupán az volt feltűnő, hogy Ká­roly édesanyja (apja meghalt), beteg­ségére való hivatkozással nem jött el az esküvőre. Ma már értik ... de ak­kor ... Az apja csak nevetett, s tré­fálta őket: — No, kisleányom, ez a károly fi­unk — úgy látszik —, most annyit ivott, mint aki utoljára iszik életé­ben. Bebiztosította magát, hátha ha­rapós menyecske válik belőled! Egy hétig nem volt semmi baj. Boldog volt. Éva szabadságot kapott a főorvos főnökétől (asszisztensnője volt) és mennyi csók, mennyi ölelés volt azon a héten! És a sok tervezés, behúzódva a nagyszoba egyik intim sarkába. Kint hulltak a falevelek, csí­pős szél nyargalt az utcán, neki-neki- verődve az ablaknak. Ilyenkor Ká­roly még jobban magához szorította, a konyhából apus dörmögése hallat­szott, a kályhában loboglak a lángok. Oly jó, oly nagyszerű volt így ösz- szebújva megállítani az időt, s hinni, hogy örökké csak ez a pillanat léte­zik. És elpirulni, mert Károly olyano­kat kérdez, hogy: — Egy, vagy két gyerekünk legyen, Évácskái* ? S ezután a boldog, önfeledt hét után az a bizonyos vasárnap hajnal! Borzalmas volt! A hajnali busszal jött haza. Jött?... Hozták! Két ismeretlen férfi, állító­lag ők is a gyárban dolgoztak és is­merték a férjét! Dőlt belőlük az al­koholszag. Ordított és bort követelt, -s addig nem bírtak vele, míg Éva — megvárva a vasárnapi nyitást — bort nem hozott. Ijesztő volt Károly arca, haja szemébe hullt, szemei, azok a máskor vidám, barna szemek, most vérereidtől dúsítva forogtak üregeiké­ben. Csapkodta az asztalt, mintha ezer ördög tombolna benne. Végre nagynehezen ágyba fektették. ' S az­óta ... Ismét néhány igen boldog nap, egy hét, másfél, Károly dolgozik hat em­ber helyett, még otthon is. néha haj­nalig, valami újításon, és sok-sok ölelés. Már-már homályba vész az a vasárnapi hajnal, s akkor ismét... Éva apjára pillant. Az öreg bánya­mester bóbiskol a karszékben. Hiába, nem könnyű harmincöt évig a föld alatt mászkálni. Még egy éve van hátra, s azután jön, a jól megérde­melt nyugdíj. Cgy év — sóhajt fel a fiatalasz- szony — egy év és ki tudja, mi lesz egy év múlva! Csak már jönne Károly. Károly! Régen itthon kellene lennie. Istenem, fél hét, és semmi sem mozdul, oly végtelen a csend, a lángok sem marakodnak, a hó hull, egyre hull, a bútorok tompán fényle­nek. Csak Éva szíve ver rendetlenül, szorongó izgalommal, s akaratlanul T5 kibukik szeméből két könnycsepp. (Folytatjuk.) A. sajászéríípéteri bányász művelődési otthon műsorából részére, 14-ón pedig Jákó Pál, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója tart előadást a művelődési otthon aktíváinak Szovjetunió-beli tanul- mányútjáról. 17-én Táncolj velünk címmel lesz érdekes rendezvény, 19- én farsangi jelmezbál, 20-án ismét három ismeretterjesztő előadás, 21- én a bányászakadémia előadása, 20- án a bányász szakszervezet megyei művelődési otthonainak táncverse­nye, majd 27-én újabb ismeretter­jesztő előadások és hangverseny te­szik teljessé a művelődési otthon mű­sorát. Ezenkívül rendszeres íilnwetí- tést tartanak. Igen gazdag a sajószentpéteri bá­nyász művelődési otthon februári műsora. Hatodikén, hétfőn mutatja be a bányász színjátszó csoport Zel­ler: Madarász című nagyoperettjét. Ugyanazon a napon ismeretterjesztő előadási tartanak három helyen is a társadalmi és egyéni érdekről, a tár­sadalmi tulajdon védelméről, vala­mint a csodák a tudomány fényében témakörből. 7-én a bányászakadémia soron következő előadására kerül sor, 11-én pedig Sajólád termelőszövet­kezeti községet keresi fel a művelő­dési otthon kultúrcsoportja. 12-én mesedélelőttöt tartanak a gyermekek BORSODI KÖLTŐK VERSEIBŐL I: BORSODI GYULA:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom