Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-28 / 50. szám
Kedd, 1961. február 28. ESZAKMAGYARORSZAG s Gazdag tarsollyal térnek haza A Komszomol küldöttei Borsodban A szerencsi tsz-párttitkári tanfolyamon SZÁZ, harcokban met)edzett férfi hajol a jegyzetfüzet fölé. Nem az írás a kenyerük. Földmunkához szokott kezük nehezen formálja a betűket, de mégis igyekeznek az előadó minden szavát feljegyezni. Tsz-párt- titkárok. Egyhetes tanfolyamon vesznek részt, hogy gyarapodva tudásban, jobbá tegyék a falun végzendő politikai munkát. Éppen előadást hallgatnak a tsz-ben lévő premizálásról. Tetszik a téma. Amelyikük már régebben járja a közös gazdálkodás útját, tudja: a premizálás hozzájárul a termésátlagok növeléséhez. A szünetben az előadó szavain vitáznak. Molnár János elvtárs, a her- nádszentandrási tst párttitkára egy kör közepén állva, saját termelőszövetkezete eredményén keresztül bizonygatja: igaza van az előadó elv- társnak, jó dolog a premizálás! Elmondja, hogy 34 forintot ért tavaly náluk egy munkaegység, de ha azt is beleszámítják, amit a tagok premizálásként kaplak, 38 forintot is kitesz. — No és hogy vélekednek erről a tagok? — veti közbe egy fiatalabb elvlárs. — Jól. A premizálási rendszer bevezetése a. „népszerűbb” feladatok közé tartozott, nem úgy, mint az, amikor nem fizettük ki a 360 ezer forintot, amit kártérítésként kaptunk. 'S azzal már Molnár elvtárs mondja is, hogyan történt az eset. A rossz időjárás mintegy 700 ezer forint kárt okozott a tsz-nek. Kártérítésként 360 ezer forintot kaptak. A tagok azt követelték, hogy osszák szét a pénzt. A tsz vezetősége, a párt- szervezet, meg azok a tagok, akik a jövőre gondoltak, azt mondták, a veszett fejszének legalább a nyele legyen meg. Ebből a. pénzből beállítottak száz hízósertést és 25 darab hízómarhát, amiből aztán ugyancsak jól pénzelt a. tsz. Kuzselba Gyula elvlárs, a gagybá- tori tsz párttitkára veszi át a szót. — Sajnos, nálunk ciak 11,60 forintot ért egy munkaegység — magyarázta. S amint látja, hogy kétkedve néznek rá a többiek, az okát is elmondja. Nem dolgoztak kellően a tagok, baj volt a munkaszervezéssel, hiányzott az egyetértés. A fiatalok máshol kerestek munlcát. — No, de ez évben másként lesz — mondotta bizakodóan. S ezért- már tettek is egy s mást. Nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre, növelik a sertés- és juhállományukat. Jelentős baromfiállományt is ki akarnak ez évben alakítani. A nőlanács javaslatára minden család bead a közösbe egy kottást 20 tojással. A pártszervezet tervbe vette, hogy visszaviszi a fiatalokat is a faluba. KUOCSEK András elvtárs, a vil- mányi tsz párttitkára. aki egyben a termelőszövetkezet agronómusa is, helyesli a gagybátoriak kezdeményezését. Elmoijéja: náluk ugyan nincs haj a munkaerővel, a tagok is szorgalmasan dolgoznak a közösben, s ez A címet a Cementipari Gépjavító Vállalat főkönyvelőjétől kölcsönöztem. Azon a késő estébe nyúló termelési tanácskozáson, amelyen részt- veltem, többször hangzott el ez a sokat sejttető ldfejezés. A nyereség- részesedés napjainak végösszegét határozták meg ilyen körülírtam Az 1960-ban végzett eredményes munka jutalmazásaként minden valószínűség szerint minden munkásnak 15 napi munkabérnek megfelelő összeget fizet az üzem nyereségrészesedés címén. Egy évi megfeszített munka, temérdek töprengés, még több vitatkozás húzódik meg a nyereségrészesedés mögött. Mert az elmúlt esztendő is bővelkedett nehézségekben. A vélemények összecsapása, az előző évekhez képest már apadt, és módosult. Azelőtt, — mint a termelési tanácskozás részvevői elmondották — különböző csoportosulások, éles nézeteltérések akadályozták a tervszerű munkát. Természetesen az elmúlt esztendőben is voltak viták. Ezek azonban már a munka előbbrevitelét szolgálták, inkább arról vitáztak már a munkások, a műszaki vezetők, hogyan lehetne a legkisebb önköltséggel a lehető legnagyobb termelékenységet biztosítani. Az is vita alapját képezte, hogyan tudna a vállalat a legeredményesebben eleget tenni feladatának, hogyan biztosíthatná az ország cementgyárainak állandó és megfelelő karbantartását. korszerűsítését. A termelés termékeny vitái eredményre vezettek. A vállalat 9 éves fennállása óta, az elmúlt esztendei 114,T százalékos tervteljesítési eredménye rekordnak számít. Csaknem ötmillió forinttal termeltek names is látszott a. múlt évi eredményükön, de annál több gondot okoz állataik elhelyezése. Tavaly például 42 állatuk volt egész nyáron a szabad ég alatt. — No, de hát azért vannak a kommunisták, hogy leküzdjék a nehézségeket, — magyarázza Kro- cselc elvtárs. Harmincegy párttag van a községben s ebből 12 dolgozik a tsz-ben. S nem is rosszul. Legfontosabb feladatuk most, hogy kiverekedjék a szükséges épületeket. — Nekünk nincs annyi párttagunk — veszi át a szót Tóth András elv- társ, a bekecsi Rákóczi Tsz párttitkára —, de segítettünk a dolgon. A pártszervezet mellett létrehoztak egy 22 tagú aktíva-csoportot azokból a legjobb tsz-tagokból, akik mindent megtesznek a közös gazdálkodásért. Az aktíván keresztül mozgósítják a tagokat a legsürgősebb munkák időbeni elvégzésére, a közös vagyon kialakítására. a termelőszövetkezeti egység megteremtésére. Tóth Lajos elvtárs, a Szikszói Járási Pártbizottság munkatársa lép a beszélgetőkhöz. — No, hogy megy a tanulás? — kérdezi az elvtársakat. Azok szinte egyszerre válaszolnak: — Jól. — Krocsek elvtárs még megtoldja: — Tizenegy éve dolgozom tsz-vonalon, de e tanfolyamon még gyobb értéket a dolgozók, mint amennyit az éves terv előírt számukra. Az éves terv ily nagyarányú túlteljesítéséhez személyenkint. minden munkás, minden műszaki dolgozó ereje legjavát adta. Ügy tervezték az év elején, hogy egy munkás 105 521 forint termelési értéket állít elő. A vállalat törzsgárdájának és becsületes munkásainak dicséretére legyen mondva, az eredmények alaposan rácáfoltak a tervre, mert több mint 120 ezer forint az egy személyre jutó termelési érték. És még egy számadat, amely mindennél jobban tükrözi, hogy a Cementipari Gépjavító Vállalat kielégítette az ország cementgyárainak minden igényét: a gyár az elmúlt esztendőben 98 százalékos programszerűséggel dolgozott. Minden megrendelést kielégítettek, a határidővel sem volt különösebb probléma. Egyetlen fillér kötbért sem kellett kifizet- niök határidőeltolódás miatt. A programszerűsógnél a 100 százalékból hiányzó két százalék csupán szépséghiba, amely abból adódott, hogy néhány géphez, vagy berendezéshez nem kapták meg időben a meghajtó motorokat. (Egyébként a vállalat ezeknél a megrendeléseknél is időben eleget tett kötelezettségének.) A termelési mutatók állandó emelkedésének van még egy figyelemreméltó és más vállalatok számára is tanulságos része: a termelékenység. Az elmúlt bárom év során — de különösen 1960-ban — a termelékenység emelkedett. A létszámgazdálkodásban stagnálás mulatkozik. Igv nyilvánvaló dolog, hogy a termelékenység növelését nem létszámemeléssel, hanem műszaki és szervezési intézkedésekkel szakmailag is sokat tanultam. Gazdag tarsollyal térek haza, s az itt tanultakból. egy-két dolgot feltétlenül meg is valósítunk. Kuzselba elvtárs meg annak örül, hogy az iskolán megismerte a legfontosabb párt- és kormányhatározatokat, s tisztábban látja a tsz-ek megszilárdításának feladatait, a falun végzett politikai munka tartalmát. Annak örül, sok okos tanácsot hallott a megyei és a járási pártbizottság vezetőitől, s a legjobb mezőgazdasági szakemberektől. — De nemcsak az előadóktól tanultunk sokat — toldja meg a szót Tóth elvtárs. — Solcat tanulhattunk a tanfolyamon a többi elvtársaktól is. Jók voltak a csoportos foglalkozások. ahol minden elvtárs kifejtette a véleményét, azt, hogy náluk milyen módszerekkel oldottak meg egy-egy kényes problémát. VÉGE A SZÜNETNEK. Csoportos foglalkozás következik. A harcokban megedzett — szerencsi, abaújszántói, encsi, szikszói járási — tsz-párttitká- rok a tantermek felé igyekeznek, hogy minél többet tanuljanak az egyhetes tanfolyamon, minél több tapasztalattal, elképzeléssel térjenek vissza falujukba... Fodor I.ászló biztosították. Ilyen szervezési intézkedés volt többek között a termelés irányításának átszervezése, s az anyagellátás folyamatos biztosítása. A termelési eredmények gazdagon gyümölcsöztek az üzem nyereségében is. A vállalat több mint 850 ezer forinttal teljesítette túl tervezett nyereségét. E nyereség, az előbb ismertetett gazdasági eredmények tették lehetővé a 15 napos nyereségrészesedést. Igaz, az évvégi revíziós vizsgálatok még nem fejeződtek be, de máris megállapítható, hogy a nyereségrészesedés mértéke lényegesen már nem változhat. A Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozói az elmúlt évi eredmények láttán nem pihentek meg „babérai- kon”. A termelési tanácskozás felszólalóinak hangjából kicsendült: ebben az esztendőben még jobban, szervezettebben akarnak dolgozni, az év végére újabb önköltségcsökkentést akarnak produkálni. Ma már kedvező a légkör az alkotó munkához, a pártszerűbb bírálathoz. Őszintén mondották el véleményeiket a munkások, műszaki vezetők. Arról is beszámoltak, hogyan készülnek az egyre növekvő feladatok megoldásához. Az üzemi KISZ-fiatalok felajánlást tettek, amely szerint nagyértékű társadalmi munkával megváltoztatják a vállalat külső képét. A Cementipari Gépjavító Vállalat termelési tanácskozása az eeysér: erfisbödését mutatta. A munkások s a műszaki vezetők kéz a kézben küzdenek újabb munkasikerekért, hogy az lí)54-ben utoljára elnyert élüzem cím mellé újabbat szerezzenek az 1961-es termelési eredmények alapján. Pásztory Alajos Mi a jó, mi a rossz? z Ózdi Kohászati Üzemekben a gyáregységek napi jelentései és a személyes tapasztalatok alapján hetenként rövid összefoglalót készítenek. hogy mi jó, mi rossz történt a gyár éleiében. Az összefoglalóban — szinte naplószerűen — gyárrészlegenként sorolják fel egy-egy hét fontosabb eredményeit, lárívóbb eseményeit, mozzanatait, hogy a jó példákkal buzdítsanak, a fonákságokat pedig ostorozzák. Az utóbbi hét eseményeiről — többek között — ilyen feljegyzéseket ol- vashatunk: Nagyolvasztómű: A rakodó üzemnél Petriman József rakodó brigádjának heti átlagteljesítménye 234 százalék. Anyagkeveredés, fegyelemsértés nélkül végezték munkájukat. Rossz volt viszont, hogy a kohó öntöcsarnoki és elegytéri brigádjai csaknem 9 százalékkal maradtak el tervüktől, a vas minősége is romlott, mert a kokszot túl poroson, adagolták a kohókba. Acélmű: Kolmont Lajos, Duklesz János, Csomós Géza, Bárdos Béla fő- olvasztárok irányításával a kemencék fenékjavítási idejét egy hét alatt több mint egy százalékkal csökkentették az előző időszakhoz viszonyítva. Rossz volt, hogy Farkas István csapoló súlyosan megsérüli, mert Szilágyi László — a tilalom ellenére — a 8-as kemence feljáró lépcsőjén vaslemezt vitt magával, az kicsúszott a kezéből s Farkast megsebesítette. Durvahengermű: Toldi József elö- hengerész brigádja 51 tonnával haladta túl műszaktervéi. Helytelen volt viszont, hogy a hengermű blokksora 50 öntecs hengerlésével maradt el, mert a hengermű és az acélmű vezetői nem. jól hangolták össze munkájukat. Az új módszer máris felkeltette a- dolgozók figyelmét. Könyvespolc: TAKÁTS GYULAI 'VIRÁGOK VIRÁGA' Takáts Gyula 1958-ban megjelent Mézöntő című, utolsó kötete nagy kritikai és közönségsikert aratott. A „Virágok virága” új verseit gyűjti össze. A költő a „pannon” dunántúli táj látszólagos idilljét énekli meg, költeményei azonban túlemelkednek a szoros értelemben vett tájköltészeten. Szemléletében egyre élesebben jelenik meg a lényegesre törő költői látásmód, a változó anyagról és emberről, a klasszikus hagyaték és a természettudományos modernség nyelvén beszél. Megindultan fedezi fel az alkotó munka és tudomány térhódításait és szembefordul az emberiséget fenyegető történelmi erőkkel. Régi olvasóinak is meglepetés ez a szép kötet. A „BŰVÖS" SZÁM Vasárnapi lapszámunkban már beszámoltunk róla, hogy megérkezett. Borsod megyébe a Komszomol 5 tagú kulturális küldöttsége, A megye halárán, a mezőkövesdi Zsári-fürdőnél a megye ifjúsága nevében Bialis József elvlárs, a KISZ megyei bizottságának titkára üdvözölte a vendégeket: Képünk baloldalán a küldöttség (kalap nélkül Ali Zade elvtárs), jobb- oldaton Vadász László elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. Bialis elvlárs, és Smicskó István elvtára, c KISZ mezőkövesdi járási titkára. A Matyóházban a szívélyes fogadtatás után megtekintették az üzem- helyiségeket. Vera Zsurkovics, a küldöttség egyik tagja, egy szépen hímzett matyóblúzt „próbál” Koró Józscfné és Kiss Mária segítségével. Elmondták a vendégek a Matyóházban, hogy a messze földön híres matyó kézimunkákat már otthonról is jól ismerik, majd hosszasan elbeszélgettek a Matyóház munkájáról a szövetkezeti dolgozókkal. Innen a mezőkövesdi Ifjúsági Házba mentek a vendégek, afcoí hosszasan elbeszélgettek a köveséi ifjúság problémáiról, megnéztek egy-két szakkört, majd elgyönyörködtek az ifjúsági ház tánccsoportjának produkcióiban: Egy pillanatkép a tánccsoportról. Ezután két csoportra oszlott a küldöttség, egyik része Kövesden maradt, másik része pedig Perecesre látogatott, a 104. számú vájártanuló intézetbe. Az intézetben éppen műsoros klubest volt, amelynek műsorában szellemi öttusa verseny és a budapesti Fiatal Művészek Klubja szerepelt, A perecesi tanulók lelkes tapssal köszöntötték a delegáció tagjait, majd baráti beszélgetés kezdődött a küldöttek és a perecesi fiatalok között. Közben természetesen a szovjet vendégek is végignézték m klubest műsorát. Vasárnap Lillafüredet, Tapolcát, a tapolcai barlangfürdőt, valamint Tokaj nevezetességeit látogatták meg a kedves vendégek, hétfőn délelőtt, a Lenin Kohászati Művek Ifjúsági Házában ismerkedtek a kohászat fiatal dolgozóival, délután pedig a Nehézipari Műszaki Egyetemen találkoztak és cserélték ki tapasztalataikat az egyetemi ifjúsággal, A Komszomol kulturális küldöttsége rövid ideig tartózkodott megyénkben, de látogatásukra, mint szeretett, kedves vendégekére, sokáig és szívesen emlékezünk vissza. Foto: Szabad«*
