Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

10 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1301. január 1. Az új esztendő legelső gíosszája ire a nyájas, vagy kevésbé •”* nyájas olvasó ezeket a soro­kat olvassa, az idő kereke nagyot lépett előre és az olvasó, akár tet­szik neki, akár nem, egy eszten­dővel öregebb lelt. (Hölgyek eseté­ben csak idősebb?) Még módja sem nyílik az olvasónak végigol­vasni az alábbi okfejtéseket, máris csengetnek az előszobaajtón. Ne tessék megijedni, nincsen semmi különösebb, csak két bácsika áll ott illedelmesen, levett kalappal, különböző szeszipari termékek il­latát lehelve, és közlik, hogy ők a szemetesbácsik és ha már egész esztendőben alig lehet őket látni, most eljöttek, hogy boldog új esz­tendőt kívánjanak. Ilyenkor, ha van humorérzék az olvasóban, visszakívánja nekik ugyanazt, ha nem, legalább 5 forinttal lesz sze­gényebb. Bár a jókívánságot visz- szautasiatni sosem ajánlatos, mert hiszen sosem árt, ha jót kívánnak az embernek és ez a jókívánság, különösen az új év hajnalán üdvös, mint azt a régi álmoskönyvek mondják. Ennek az újévi jókíván­ságnak és a szerencse újév hajna­lán való fülönragadásának a vágya vezérelte azt a miskolci lakótár­sunkat is, aki az új év első per­cében egy alkalmi kéményseprővel találkozott az egyik vendéglátó- ipari intézményben, 10 forint elle­nében meghúzgálta egy visítozó malac farkát, majd elindult a nagy éjszakában, görcsösen fogva mű- bőrkabátja mandzsettáján a gom­bot, — mivel a mübörkabáton má- sütt gomb nincsen, — hogy szeren­cséjét biztosítsa. Arról már eleve lemondott, hogy négylevelü lóheréi is találjon a miskolci aszfalton, patkót is csak mákkal, vagy dióval töltve látott a cukrászdákban, de legalább egy szürke lóval szeretett volna találkozni. Egymás után jöt­tek a sárga villamosok, a kék autó­buszok és az almazöld színű Moszkvics-taxik, de — az isten akárhova tegye ezt a közlekedési szabályzatot, — egész Miskolc bel­területén nem volt képes egy lovat találni, akitől pedig ló után érdek­lődött, mindenféle csúnyaságot mondták neki újév reggelén. Hát mindezt csak úgy mondtam, hogy ne bosszankodjék az olvasó, ha. újra szól a csengő az előszobá­ban és egy kéményseprőruhás bor­ravalóvadász álldogál ott, és mondja a buékot, mert. ezen túl kell esni. És mire becsenget még 28 kéményseprő, 30 alkalmi nép­zenész, meg a viceházmester kis- öcsikéje addigra már egészen meg­szokja, hogy mindenki őt tiszteli, öt szereti és mindenki neki kíván Boldog Új Esztendőt. Nem tudom, hogy a kedves ol­vasó hogyan és hol töltötte az el­múlt éjszakát, üzemi összejövete­len, családi pikniken, duhaj cuk­rászdában, vagy intim kettesben, esetleg családi körben, vagy vedig — amire még gondolni is bűn. sa­ját ágyában fekve, mert mindegyik variáció után másként és másként folytatódik a mai nap, az új esz­tendő első délelöttje. Nincs he­lyünk a variánsokat felsorolni, mert hiszen Szilveszterig sem len­nénk készen, mindenesetre, ha ab­ba a ritka emberfajába tartozik, amelyik aludt az elmúlt éjszaka, most tegye le az újságot, menjen ki a városba és nézze meg, mennyi k.ókadt, kifacsart citromhoz ha­sonló ember kóvályog és köszönti az új esztendőt főfájással, gyomor­égéssel, álmosan. Aki egész éjsza­ka aludt, egy rövid óra alatt be­hozhatja a fórjukat, délre a fejfá­jást, a gyomorégést egyaránt be­szerezheti, viszont az éjszakáját kényelmesen átaludta. Amelyhez hasonló jókat és bol­dog új esztendőt kívánok. (b) SZflKttlfíG VOfíORSZfíG Az olimpia éve után, újabb feladatok előtt áll a magyar sport Régi szokás, hogy az új esztendő küszöbén visszapillantunk az el­múlt év eseményeire, megvizsgál­juk: egy év alatt milyen eredmé­nyek fémjelezték a magyar sport útját. Fibúcsúzva az ó-évtől, az él­ményektől, az izgalmakkal és érde­kességekkel teli küzdelmektől, elő­re nézünk és lij terveket szőve, reményekkel köszön tjiik az új esz­tendőt. Az elmúlt, 1900-as év az olimpia éve volt. A világ fiatalsága talál­kozott a téli és a nyári olimpiai já­tékokon, ahol hatalmas vetélke­dés után új olimpiai bajnokok szü­lettek, dicsőséget hozva hazájuk­nak, népüknek. Először Squaw Valleybcn a téli játékokon talál­koztak a különböző nemzetek spor­tolói. Harminc ország hétszáz ver­senyzője vett részt a téli olim­pián. Bár nagyon messze zajlottak az események, az olimpia jelentő­sege nap. mint nap felkeltette a magyar sportemberek érdeklődé­sét. Ezen az olimpián fényes szov­jet siker született. A Szovjetunió sportolói, megelőzve a nagy múlt­tal rendelkező és a téli sportot az­előtt valósággal kisajátító államo­kat, nagyszerű győzelmet arattak. A magyar sportolók nem értek el számottevő eredményt, de jelenlé­tük azt igazolta, hogy Magyaror­szág odaadó híve az olimpiai esz­mének és mindenkor támogatja azt. A téli olimnia után az egész vi­lágon folytatódott a nagy készülő­dés a XVII. Nyári Olimoiára Ró­mába. A magyar sporto'ók egymás után érték el a szebbnél-szebb cerdmcnyekct és a sportszerető magyar dolgozók reménykedve te­kintettek az olimnia felé. Valamennyiünknek élénken em­lékezetében él még a római olim­pia minden mozzanata. A színpom­pás megnyitó ünnepségtől kezdve a felejthetetlenül szép záróünnépé- lyig az olimpia minden napja újabb és tíiabb izgalmakat hozott az érdeklődőknek. Csodálatos ver­senyek, hatalmas meglepetések tették izgalmasabbá és érdekeseb­bé ezt az olimpiát minden eddigi­nél. A szovjet sportolók ezúttal is igazolták kiváló képességeiket és a neipgeteft nemhivatalos pontver­senyében nagy fölénnyel lettek az elsők. A magyar sportolókat elkísérte erre az olimpiára az itíhonmara- dottak féltő szcrctcte, megbecsü­lése. És a magyar sportolók nem vallottak szégyent a világ legjobb sportolóinak nagy vetélkedésén. Emlékezzünk vissza, itthon milyen tomboló lelkesedéssel vettünk tu­domásul cgj’-cgy győzelmet, mi­lyen elérzékenyülve hallgattuk a himnuszt, amikor győzteseink a dobogó legmagasabb fokán álltak és népköztársaságunk címeres lo­bogója magasba kúszott a közép­ső árbocon. Boldogság töltött cl valamennyiünket, amikor Parti János megnyerte az olimpiai baj­nokságot. Öt követték a többiek. Németh Ferenc lett az egyéni öt­tusa bajnok és Nagy Imrével, Bal- ezó Andrással együtt az öttusa csapatbajnokságban győzedelmes­kedtek. Török Gyula ökölvívásban folytatta azt a győzelmi sorozatot, amely az 1938-as olimpia óta egy­szer sem szakadt meg. És végül, de nem utolsó sorban a kardvívók! Kárpáti Rudolf ragvogó egyéni győzelme után a kardcsapat tagjai is elsők lettek a minden eddigi olimpia legerősebb döntőjében. A Borsod megyei és a miskolci sportemberek valósággal együtt él­tek az olimpián résztvevő magyar versenyzőkkel. A miskolci ver­senyzők is ott voltak ezen az olim­pián. helytálltak, mint ahogyan igen jól szerepelt az egész magyar csapat, összeredméoyükkel sok olyan országot előztek meg a ma­gyar sportolók, amelyek népesség­ben jóval nagyobbak nálunk. Si­keres volt tehát az olimoiai sze­replés. megelégedés töltötte el a sportközvélemcnyt. Az olimpia évében sok más sport­esemény, köztük nemzetközi via­dalok is azt igazolták, hogy a ma­gyar sport mindjobban magára ta­lál és méltó ellenfele a legjobbak­nak is. Többtízezer magyar fiatal és idő­sebb, az elmúlt esztendőben az olimoiai jelvényszerző versenyeken vett részt, ezzel is igazolva az olim­piai eszme ápolását és a legszéle­sebb rétegek sportszeretőiét. Lezártunk egy sikerekben gaz­dag esztendőt és most az új év kü­szöbén pillantsunk előre azokra a feladatokra, amelyeket 19Gl-bcn kell megvalósítanunk. Legdöntőbb é" talán a legszebb feladat ebben az évben a Kilián Testnevelési Mozgalom létrehozá­sa, ennek az új jelvényszerző moz­galomnak megvalósítása. Május l-től az lij jelvényért indulnak küzdelembe a magyar sport bará­tai. A mozgalom nagyszerű távla­tokat teremt a rendszeres sporto­lás megvalósítására és népszerűsí­tésére. Fő célja, hogy a rendsze­res testedzés segítségével is hoz­zájáruljon olyan fiatalok és dolgo­zók neveléséhez, akik úgy szeretik hazájukat, mint Kilián György szerelte, akik erős akarattal, sport­ban edzett, szívós fizikummal ké­pesek küzdeni népünk jövőjéért, a szocializmus felépítéséért. A Ki­lián Testnevelési Mozgalom sike­re előbbreviszi szocialista testkul­túránk fejlődését, hozzájárul sport- mozgalmunk eredményességének fokozásához. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség első kongresszusának határo­zata is síkra száll az új jelvény- szerző mozgalom mellett, hang­súlyozva, hogy „az MSZMP műve­lődéspolitikájának értelmezése a testnevelési és sportmozgalomban” című tézisek alapján rendszere­sebbé és hatékonyabbá kell tenni a sportolók fizikai, politikai és er­kölcsi nevelését. A magyar snort egész területén a további fejlődés a fontos cél. Természetesen csak akkor biztosí­tott a töretlen előrehaladás, ha az új esztendőben jól képzett sport­emberek irányítják majd a fiata­lok sportolását. Bizalommal tekinthet minden magyar sportember az 19fil-es esz­tendő elé. A magyar testkultúra* amely a szocialista kultúra egyik lényeges része, minden bizonnyal tovább fejlődik és a sport, a dol­gozó ember szolgálatában újabb határozott lépéseket tesz, hogy egészséges, edzett, jókedvű embe­rek mozgalmává váljék. A további fejlődéshez, megyénk és Miskolc város sportjának megerősítéséhez valamennyi sportvezetőnek, spor­tolónak és sportkedvelőnek sike­rekben gazdag új esztendőt kívá­nunk. Leskó Pál | Hárman űz elmúlt év legjobbjai közül i Újabb lépést lett előre a népszerű Imiskolci kislány. Grigássy Enikő az f elmúlt esztendőben igazolta, hogy az f egyik legtehetségesebb magyar aszta- fliteniszező. Amikor legutóbb beszél- ‘ gettünk vele. elővette az „édes kicsi fnapiócskámat”, amelyben szépen fel jván sorolva minden mérkőzése, min­iden versenye. Nos, a „tigrisbébi” — kézt a nevet Moszkvában kapta — f beváltotta a szerepléséhez fűzött Te­rményeket. A ragyogó eredmény-soro- )zat után újabb feladatok előtt áll Í Babci. Vajon mit vár az 1961-es év­től? Elsősorban a tanulmányi eredmé­nyemmel vagyok elégedetlen. Pedig r nálam első a tanulás, azután — jö- ihet a sport. Ha a félévi bizonyítvá- knyom kicsit gyengébb lesz a vártnál, [arra törekszem, hogy az év végére Meies legyek. Sok versenyem lesz az fúj esztendőben. Szorgalmasan ké­jszülők majd. az edzéseken lelkils- i meretes leszek, mert nagy vágyam, hogy kijussak az ifjúsági Európa 'bajnokságra. Nem „sietem” el a dol- '‘got, hiszen még nagyon fiatal va- fgyok... ^ Elmondja még. hogy rendszeres \úszóedzésekkel erősiti magát és vég­telenül boldog lesz, ha 1961-ben olyan eredményeket ér majd el, amellyel 'még a legszigorúbb kritikusok — lApukáék is elégedettek lesznek. Amikor szádhoz emeled a pohara a lágycsillogású itallal s az óra elüt az utolsót, az évet-bevégzőt, csendet borzongás fut át rajtad. Megborzongsz egy pillanatra a: éjféli óraütéskor, de borzongásáé nem félelem és nemcsak a „múlna! az évek” szomorkás beletörődése. Iz­galom is a borzongásod, meglegyint a felmérhető és mégis titokzatos Jövő És talán a diadal bódító öröme ií megborzongat, mert az év, ami e pil­lanatban már voltaképpen múlttá vált, dús volt, Téged gazdagító, Téged igazoló. Téged dicsérő. így hát — egy év annyi mindent hozhat egy ember életébe, hogy azt felmérni hiába próbálná akárki. Két mérföldkő között az út mindig egy­forma hosszú, de nem egyforma azoknak szemében akik megteszik. • Ha megpróbálkoznék mégis va­lamiféle felméréssel, a kis Zsolttal kellene kezdenem. Különös, nevezetes dolog éppen­séggel nem történt vele, érkezése is csak a családban volt szenzáció, minthogy ő az első gyerek. Új fehér ágy, puha takarók, csil- logókerekű kocsi, leérek kék csörgő és egy sereg kedvesképű játékállat várta a kisfiút otthon. Zsolt apja fiatal munkás, anyja is dolgozik, így aztán bölcsödébe került. A napjai ettől kezdve kettéosztódtak. Délelőtt a fehérfalú teremben tartózkodott, ahol sok kicsi ágy sorakozik egymás mellett és feherkendös nénik hajol­tak fölé. Délután a halványzöldfalú kis szobában találta magát, ahol min­dig ugyanaz a két arc hajolt fölé. Mit kapott Zsolt élete első évétől? Három hímzett pólyát, vagy húsz pelenkát, egy sereg játékot, kiságyat, félnapi kellemes tartózkodást a böl­csödében, ami csak néhány forintjába került az édesapjának. Aztán kapott tejet, jóízű tápszereket, sok vitamint. ha. betegség fenyegette elegendő gyógyszert, és kapott oltásokat az életét veszélyeztető nagy betegségek ellen, még Sabin-oltást is, hogy sose legyen belőle paralizistöl megrok­kant, nyomorék ember. És mirideze- ken felül mit kapott még a kis Zsolt ettől az évtől? Nyugodt felnöve­kedésnek, egészséges, erős gyermekké válásnak, vágyai megvalósulásának, játéknak, sportnak, tanulásnak le­hetőségét, szép, jó, gazdag lehetősé- gelcet — tehát Jövőt, amely már neki, a kiságyban szundikáló kisfiú­nak is biztosítva van, bár még csak azt tudja mondani, hogy papa meg mama, s még csak egy jópaitása van, egy nagypocakos, sárga sípoló kacsa ... © Józsi bácsi pedig, aki együtt szüle­tett a századdal és együtt köszön el a munkától az 1960-as évvel, az út végén áll. Ha a gyárra és a munka­társakra gondol, szomorú lesz ki­csit, s így inkább a kis kert, a két kis unoka körül járnak gondolatai. Nelci, a világoskékszemű, öszülö- hajú Józsi bácsinak ez az év, a hat­vanadik dicsőségére válik, éppúgy mint az ezelőttiek. De sok forintot, adott két keze munkája az ország-' nak, s mennyi szeretetet, jótanácsot, { segítést a szavai a fiataloknak! Nemi lehet ezt súlyra lemérni, sem más- milyen mértékkel kifejezni. Talán) nem is mindenki gondol rá, nem is] mindenki köszöni meg Józsi bácsi- i na.1c s a többieknek, akik hozzá ha- \ sonlóan a munkától búcsúznak el azt esztendőnek a végén. De Józsi] bácsi nem is vár ilyenfajta köszöne-1 tét, s mégcsak azt sem várja, hogy* megcsinálja helyette valaki a méríe-\ get. { Tudja, hogy ö is kapott ettől azj évtől sokmindent. Kapott kenyereit és ruhát, jó bért a munkájáért. Ka-1 pott kitüntetést azért a többletért,1 amit a szívéből és eszéből telhetőén* a munkáján túl adott. Kapott gondos| ápolást, mikor beteg volt. s kapott^ annyit, mikor beteg volt, hogy ret-i tegni a holnaptól eszébe sem jutott.. Kapott két szép, békés, gondtalan,* kellemes hetet, amikor reggel kilenc-f kor kalcaót ihatott az üdülő étterme ben és horgászhatott kedvére nap-l estig. Kapott aztán még valamit annyi nyugdíjat, hogy abból nemcsak1 élni lehet, hanem mozit nézni eny-S két könyvet megvásárolni, horgászni.I ha kedve tartja és mén nz unokáinak * is meglepetést szerezni néhanapján.. I * t Egy kis ember, aki még csak az) első útjelző kőhöz érkezett el, s egy k idős ember, aki a hatvanadikhoz.1 Egyik még nem tudja, a másik na-J qyonis: hogy ez az év mit adott neki.) H°gy így év, ez a rövid idő is még) hosszú is, hogy a megtett utat nem) a megszámolt percek mérik igazán,1 hanem mindaz a gazdagság, tapasz-T tálát, megszerzett jó, megélt öröm,) ami a percekbe belefér. ) S az év, a két mérföldkő közötti) út, amely Szilveszter éjszakáján) múlttá válik, mindenkinek hozott) valamit. Nemcsak az egyéveseknek) s nemcsak a hatvanesztendősöknek,) hanem leginkább azoknak, akik egy-) nél több, de hatvannál kevesebb) évet hagytak maguk mögött. S azi becsület és őszinteség dolga, hogy kiT hogyan, milyen mérleggel lépi át azl ezerkilcncszázhatvanadik esztendőI végét jelző mérföldkövet. Hallania Erzsébet 4 Mindössze húsz esztendős Sóly­most Ernő, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete. Lyukótetö- ről indult el és a magyar válogatott­ban kötött ki. Közben igen sokszor az ifjúsági, majd utánpótlás és az olimpiai csapat tagjaként öregbítette a magyar labdarúgás, — közelebbről, a diósgyőri sport hírnevét. ElőtiürJc nőtt fel a népszerű „Pikszi”, aki magatartásával, nagyszerű emberi tulajdonságaival már fiatalon is pél­daképe lehel más sportolóknak. Munkahelyén szeretik, megbecsülik, mert Solymosi Ernő elsősorban a munkahelyén akar helytállni, csalt azután a sportpályán. — Életem legboldogabb pillanata az volt, amikor magamra öltöttem népköztársaságunk címeres mezét. Ügy érzem, hogy nem keltettem csa­lódást és két allcalommal bizonyítot­tam be, hogy a szakvezetők minden­kor számíthatnak rám. Az addiginál fokozottabban készülök az 1961. évi faládátok megoldására. Tudom, hogy a szakvezetők bíznak bennem és én ezt jó játékkal, sportszerű magatar­tással szeretném meghálálni. Ezúton is szeretettel köszöntök minden diós­győri és miskolci szurkolót és sport­sikerekben gazdag új esztendőt kí­vánok uiinüen magyar sportember­nek. Szabó Mártának, az igen tehetsé­ges teniszezőnek a legsikerültebb éve volt I960. A magyar ranglistán a másodosztályúalc közölt sorolták és 56. volt a sorrendben. A végtelenül szerény és szorgalmas kislány az egyik szép eredményt a másik után érte el és ma már úgy beszélhetünk róla, mint az első osztályú verseny­zők egyik „mumusáról”. Márti is első osztályú lett és a legjobb húsz magyar teniszezőnö között van. Baj­nokságokat nyert, köztük országos versenyen és bajnokságban is első lett. A diósgyőri kislány nem okozott csalódást az elmúlt évben. Mit vár az új évtől? — Nagyon szeretnék jól leérettsé­gizni. Persze, tanulmányaim jó vég­zése mellett tovább szeretnék fej­lődni kedvenc sportágamban, a te­niszben is. 1960-ban ízlettem meg először a győzelem, nagyszerű érzé­sét Ez további lelkiismeretes mun­kára, az edzések pontos látogatására ösztönzött engem. Brosszmann Zsóka az ideálom, jó volna mindenben kö­vetni öt... Márti hét esztendeje hódol a „fe­hérsport" örömeinek. Vezetői szerint nagy jövő előtt áll. Szorgalma, sze­rénysége példamutató. Sok sikert ét győzelmet kívánunk neki az 1961-es évben. dkö oek

Next

/
Oldalképek
Tartalom