Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-14 / 12. szám
4L ßSZAKMAGYARCmSZAG Szombat. 1961. január 14, Nagy gyász érte a magyar irodalmat. Hatvány Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas iró éleiének 81. évében elhunyt. A haladó magyar irodalom Hatvány Lajosban kiváló művelőjét, szervezőjét és támogatóját veszítette el. Nemrég köszöntötte őt az ország 80. születésnapja alkalmából, amikor az egész nép elismerésének jeléül államunk r Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. Gyulai Pál tanítványaként lépett a magyar szellemi élet fórumára, majd otthagyva mesterét, odaállt Ady Endre, „a forradalom viharmadara” oldalára. De nemcsak az induló Ady mellett állt, hanem később is megvédte a reakcióval szemben, amikor az, a halott költő emlékét kénye-kedve szerint akarta ráncigál- ni, eltagadva és meghamisítva költészetének forradalmi mondanivalóját. Hatvány Lajos sok harcot vívott meg életében. De talán a legnehezebb harcát saját osztályával, saját osz- tálykötöttségeivel kellett megvívnia. A nagypolgárságból indult el, de osztályával szemben, a haladás oldalára állott. Nem volt kommunista. Életútja a szocializmus ,megértéséig ívelő, radikális polgár útja, aki már évtizedekkel ezelőtt eljutott annak felismeréséig, hogy a polgárság, mint osztály, képtelen többé az emberi értelem kormányzására. A huszas évek elején emigrációba vonult, de onnan visszatérve, Horthy börtöne várt rá. A börtön után újabb emigráció következett és amikor 1947-ben ismét visszatért, már a felszabadult haza várta egyetemi katedrával, megbecsüléssel. És ö hittel hirdette — túl a hetvenedik életévén is —, hogy mindenkinek, aki tenni akar a nemzet haladásáért „a szocializmusig eljutott Ady Endréhez, a szocialistának született József Attilához kell visszatérnie”. Az elmúlt években sorra jelentek meg munkál, elsősorban az „így élt Petőfi” című ötkötetes müve. Az elmúlt évben kiadott cikkeinek és tanulmányainak kötete azt tanúsítja, hogy Hatvány Lajos valóban az egyik legilletékesebben valló kortársa volt újabbkor! irodalmunknak. Két évvel ezelőtt Kossuth-díjja! tüntették ki, 80. születésnapján pedig a. Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. A halál kiütötte kezéből a tollat, életműve lezárult. Emlékét könyvei és a róla írandó könyvek fogják őrizni és őrzi emlékét az egé3z magyar szellemi élet. >> Munkával, tanulással a szocializmusért!” MAR KORÄBBAN hírt adtunk róla, hogy ma este Miskolcon, az Értelmiségi Klubban, a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőbizottsága és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei szervezete rendezésében irodalmi est lesz, amelyen dr. Kardos László Kossuth-dí- ias akadémikus tart előadást, Rokon és eltérő vonások a szocialista iroda- lorríban — címmel, majd magasszínvonalú irodalmi műsort hallgathatnak az est részvevői. Holnap, vasárnap délelőtt, a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában rendeznek Nagyvilág irodalmi _ délelőttöt, amelyen Kéry László, a Nagyvilág szerkesztőbizottságának tagja tart előadást a modern külföldi irodalomról. # A Nagyvilág című folyóiratot aligha kell ez alkalommal külön bemutatni az irodalom iránt érdeklődőknek. Immár hatodik évébe lépett ez a magasszínvonalú irodalmi folyóirat, amely hónapról-hónapra a világirodalom legszebb gyöngyszemeivel kívánja megismertetni a magyar, olvasót — regényrészietek, novellák, drámák, drámarészletek, versek közlésével, ’ értékes könyvrecenziókkal Ismerteti a világirodalom legújabb terméseit, hazai és külföldi tanulmányok közlésével gazdagítja a magyar olvasó világirodalmi jártasságát. Minden számban rajzok, fametszetek közlésével, a nemzetközi képző- művészeti élet fejlődésébe is bepillantást enged. Ha csak az 1960-as évben megjelent 12 számot lapozzuk át, ebből az egy évfolyamból is megállapítható,, hogy a folyóirat rendkívül sokrétűen kívánja feladatát teljesíteni, mind többet és többet akar megismertetni a világirodalmi életből az olvasóval. AZ ELMÚLT egy esztendő alatt 67 elbeszélést, regényrészletet, drámát és drámarészletet olvashattunk; a Nagyvilág hasábjain, köztük olyan; írásokat, mint Federico Fellini: Édes élet című filmnovelláját, Akutagava, Heinrich Böll, Theodor Dreiser,^ Friedrich Dürrenmatt, Max Frisch, Maxim Gorkij, Ernest Hemingway, Jurij Kazakov, Leonyid Leonov, Albert Maltz, Heinrich Mann, Thomas Mann, Alberto Moravia, Leonyid Pervomajszkij, Mihail Sadoveanu, Jean-Paul Sartre, Mihail Solohov és mások müveit. Ugyanebben az évfolyamban többszáz vers közlése ölel-; te fel csaknem az egész világ jelen-; kori költészetét, és mintegy 180 értékes cikk, , tanulmány, beszámoló.; megemlékezés, yitairat nyújtott bő betekintést a világ irodalmi életébe. Többszáz könyvről olvashattunk;; kritikai jegyzeteket és mintegy száz, rajzban, metszetben gyönyörködhet-;; tünk. Az új esztendő első, januári száma is hűen követi a folyóirat korábbi szerkesztési elveit, és igen gazdag tartalommal örvendezteti meg olvasóit. A lap élén Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör című drámájának részletét olvashatjuk. Ezt Konsztantyin Pausztovszkij: A világítótorony őre című novellája követi. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke 106 versből álló börtön-naplójából olvashatunk részleteket a következő lapokon. Majd James Hanley: A mi utcánk című elbeszélése gyönyörködtet. Paul Flora: A Pegazus nyomában című mulatságos és elgondolkoztató karikatúra-gyűjteménye következik sorban, majd Cyergyai Albert rövid tanulmányát olvashatjuk a svájci francia költészetről, utána pedig Gilbert Trblliet verseit. Lator László: A mesemondó Calvino-ról szóló tanulmánya után, A nemlétező lovag című kisregényt olvashatjuk Italo Calvino tollából. A Tájékozódás rovatban Anatolij Luna- csarszkij írását olvashatjuk; Dialektikus materialista módszer az irodalomtörténetben címmel, majd Zol- nay Béla írását látjuk: A műfordítás tündöklése és nyomorúsága. Simor András bulgáriai jegyzeteket írt a folyóiratba, maid a Kerékasztal rovatban Waldapfel József: Gorkij és Madách című írását olvashatjuk. Nyirő József, Kardos László, Illés László, Herman István és Kolczs Fái könyvismertetései, a francia irodalmi díjakról szóló tájékoztatás, valamint kilenc önálló rajz egészíti ki a januári kötet gazdag tartalmát. A mai Nagyvilág-est és a holnapi Nagyvilág-matiné résztvevői bizonyára örömmel hallgatják majd az elhangzó előadásokat és baráti eszmecserén elmondják véleményüket a Nagyvilág eddig megismert számairól és javaslataikat a folyóirat még jobbá, még tartalmasabbá tételére. <bm) E z a mondat volt. a KISZ első kongresszusának. jelszava. És ebben a szellemben élt Özdon is százhatvan KJSZ-titkár. A szünidő ellenére is zajos volt az ózdi Ady Endre fiúkollégium. Borsod megye középiskoláinak KlSZ-titkfi- rai. kollégiumi aktivál töltöttek itt. öt napot a téli szünidőből. A tanfolyam célja a Kommunista Ifjúsági Szövetség I. kongresszusának megvitatása, tanulmányozása. A tanfolyam vezetősége — Szádeczky László, Benedek Imre — nagyon jó programot dolgozott ki. A munkán, a tanuláson kívül gondoskodtak a szórakozásról is. Ózdra 2-án délben érkeztünk meg. A városból nem sokat láttunk, mert házait, hatalmas kéményeit sűrű, átláthatatlan köd borította. A „honfoglalást" bőséges ebéd követte, majd időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről hallottunk. Sárközi Ferenc elvtárs — az ózdi párWzott- sán titkárának előadásában. A nap fénypontja az ..ismerkedési est” volt. A zenét az Ózdi Kohászati Özeinek zenekara szolgáltatta, „társadalmi munkában”. Az estét színessé, hangulatossá tette a rövid kultúrműsor. A szereplők az iskolai titkárok, kollégiumi aktívák voltak. Bosszúságunkra a mulatság már 11 órakor befejeződött. Másnap az ifjúság eszmei- politikai neveléséről, fejlődéséről tartott előadást Németh László, a megyei KlSZ-bizott- ság munkatársa. A KISZ-kongresszus anyagát két részletben, egyénileg vettük át, amit közös megbeszélés, vita követett. A kongresszusról igen érdekes élménybeszámolót. tartott Csópányi Margit, az ózdi Közgazdasági Technikum KlSZ-tit- kára, amelyet Szádeczky Laci bácsi egészített ki egyéni élményeivel. Felejthetetlen élmény volt. számunkra — mondotta — az úttörőkkel külföldi országok ifjúsági szervezeteinek küldötteivel való találkozás. Nagy István elvtárs. a Miskolc városi KlSZ-bizottság titkára betegsége ellenére is eljött közénk és bár halkan, de megtartotta az előadást. Ezt mi lelkes tapssal köszöntük meg. J egnagyobb él*— meny volt számunkra, hogy találkozhattunk Prieszol József elvtárssal, a Központi Bizottság tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. ó a régebbi időkről, arról beszélt, hogyan kapcsolódott be a, munkásmozgalomba és hogyan dolgozott együtt, a munkássággal. Az esti órák igen izgalmasak voltak. Az egyes csoportok képviselőinek szellemi vetélkedője következett. Az első helyezett jutalma egy szép kerek torta volt. A vetélkedő ideje alatt ellátogatott hozzánk az Ózdi Kohászati Üzemek K1SZ- bi zottságának titkára. A szünetben az igen csinos borsodi lányok vették körül és beszélgettek közös problémáikról. Meglátogattuk az , Ózdi Kohászati Űze- ' meket és a Bonodná- da.sdi Lemezgyárat A tanfolyam ideje alatt három filmet láttunk: „A kutyás hölgy”. „Többé nem balkezes'’ és a „Normandie- Nyeman” című filmeket. Benedek elvlárs előadásában a. nő szerepéről hallottunk a kapitalizmusban és a szocializmusban. Az utolsó előadást Laci bácsi tartotta. A címe ez volt: mit kell tennünk az 19G0-61-CS tanév második felében. Minden jó. ha a. vége jó — mondja a régi magyar közmondás. Ehhez alkalmazkodva, a tanfolyamot búcsú- bállal zártuk. A kultúrműsor most sem maradhatott el. A legnagyobb tapsol Csépá- nyi Manci és Wirth Gyula. énekszámai kapták. tanfolyam 7-én ért véget. Munkában, tanulásban, szórakozásban egyaránt részünk volt. És mi, KISZ-titkárok, igyekszünk iskoláinkban a tanfolyamon hallottakat tovább adni, az eszmét terjeszteni, hogy a magyar ifjúság tiszta szívvel mondhassa: munkával, tanulással építem a szocializmust. Jaslcó Katalin KISZ-titkár A Is csak szállás, — kulturált otthon legyen!... A lengőajtó üvegablaka mögül autógénhegcsztő fénye villog. A lépcsőn két ember hosszú létrát cipel lefelé. Künn, az udvaron is építkeznek még. Uj és friss itt minden. A festékszag és talán a levegő is. Nem fejeződött még be a munka, de amin most dolgoznak, az már inkább csak a szépítéshez, a csinosításhoz tartozik. Persze, \ran még tennivaló, de magát a munkásszállót már csaknem egy hónapja átadták itt, Ózdon, rendeltetésének. Ez a megye egyik legnagyobb munkásszállója. Hatalmas, impozáns épület. Méreteinek érzékeltetésére elég talán annyit mondanunk, hogy 400 embernek tud helyet, — kényelmes helyet — biztosítani. Tizennégy és félmillió forint költséggel épült. Kohászok lakiák. Igaz, hogy még nem foglallak el minden helyet, de ez már csalc rövid idő kérdése. Jelenleg „csak” 284-en laknak az épületben. Milyen az itt élő emberek kulturális ellátottsága? Mit tud adni nekik a munkásszálló? Elég-e, amit kapnak? Általában: milyen körülmények között élnek az itteni kohászok? Sivák Ernő gondnokkal járjuk a szállót. Végigrnegyünk a nagyon tiszta folyosókon, — a falakon itt-ott rögzített hamutartók — benyitunk néhány szobába. Minden ajtó előtt gumilájbtörlő. A szobákban négyen laknak. Emeletes ágy sehol nincs. Mindenütt tiszta, fehér ágyneműk, egyszerűség, ízlés és nagy rend. Nem Sivák elvtárs vezet a szobákhoz. Csak úgy „találomra” nyitunk be egyikbe, másikba. De akármelyikbe is nézünk, mindenütt rendet találunk. — A tisztaságra nagyon vigyázunk — szól Sivák elvtárs. — Sehol sem szabad például képet kiszögelni és a holmit sem szabad széthagyni. De nincs is ezzel különösebb baj, hiszen felnőtt emberek vannak itt. Benézünk a mosdóba, ahol külön fülkékbe zuhanyozót is helyeztek. A folyosónak körülbelül a közepén üvegezett ajtóhoz érünk. A mögötte lévő helyiségben egymásra halmozott szőnyegek, asztalok, székek halmaza. Ez bizony nem a legszebb látvány. — Ez a mi nagy problémánk, — szól Sivák elvtárs. — Ez a helyiség az egyik kultúrterem lenne. Berendezésünk azonban egyáltalán nincsen. Ezek a bútorok máshová valók. Ilyen helyiségünk még több is van. de sajnos csak a helyiséggel „dicsekedhetünk”. Szeretnem csőbútorokkal berendezni, szeretnék rádiót, televíziót, pontosabban rádiókat, televíziókat venni, hogy minden emeleten legyen és ezenkívül szükségünk lenne különféle társasjátékokra is Ehhez természetesen pénz kellene: 550 ezer forint. Sajnos, már eddig kétszer kértük a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes osztályától, de eredménytelenül. — Hol tudnak így szórakozni, tanulni a szálló lakói? — A szállóban erre nincs mód. Az emeleten van egy régi pin-pong asztal, ez most az egyetlen valami, ahol nóhányan szórakozni tudnak. A városi mozikba és más helyekre el tudnak ugyan menni, de természetesen ez nem megoldás. Ebben a szép szállóban biztosítani akarjuk a tanulási és művelődési lehetőséget. — Könyvtár? — A helyisége ennek is megvan, de még nincs berendezve. — Ismeretterjesztés? — Már volt egy ilyen előadás, és természetes, hogy a jövőben többet, is tartunk ’majd. Persze, sokkal .jobban össze lehet majd tartani az embereket, ha széppé tesszük, berendezzük kultúrtermeinket, vagy talán nevezzem így: klubszobáinkat. Ide újságokat, folyóiratokat is akarunk majd hozatni. A szálló nagyon szép. De meg és nem csak szálló otthon Pedig vezetői azzá akarják tenni. Sajnos, itt éppen azok a feltételek hiányoznak a legjobban, amelyek ezt leginkább elősegíthetnék. De talán mégis csak sikerül majd a szállót otthonná tenni. Priska Tibor l II lottó nyerőszámai: f 34, 68, 69, 87, 88 — AZ ENYHE JANUÁR eleji időjárás következtében kinyílt az ibolya a monoki erdőben. A gyenge téli napfény hatására a színe halványabb ugyan, mint a tavaszi ibolyáé szokott lenni, de az illata így is kellemes. Az arra járók csokorszámra szedik a tavasznak az enyhe tél ültél megtévesztett, túl korai, kedves h rnökét. Egymás után futnak be a szerelvények. Nincs megállás. A Tiszai Pályaudvaron ilyenkor télen is nagy a forgalom. Az utas, aki még nem nyert bepillantást a vasút „titkaiba”, csak azt látja, hogy vonatok jönnek, mozdonyok tolatnak és akinek kedve tartja, utazik. De amíg egy-egy szerelvény eléri célját, elszállítja az anyagot a gyárakba, az utasokat egy távolabbi állomásra, addig nagyon sok minden történik. Száz és száz, ezer és ezer vasutas áll a poszton, hogy a munka zökkenőmentes, gyors, pontos legyen. Ezért dolgozik a forgalmista, a kalauz, a váltóőr, az állomásfőnök, a váltókezelő. Ezer meg ezer vasúti dolgozó munkája egyetlen céllá sűrűsödik: helytállni a népgazdaság vérkeringésében A vasút, a vasutasok felelőssége nagy. Egyetlen helytelen intézkedés, egyetlen rossz váltóállítás vagy vonatindítás emberek életébe kerülhet. Az üzemek, a gyárak, a vállalatok jó munkájában mindig benne van a vasút munkája is. így van ez Miskolcon, a Tiszai Pályaudvaron is, ahol több, mint' kétezer vasutas tevékenykedik. S hogy az ember többet is lásson a vasút munkájából, hosszabban kell elidőznie a .nagy pályaudvaron. Az eayik mozdonyvezető ezzel kezdte a beszélgetést: — Tudja kérem, milyen nagy eredmények születnek a vasútnál? És mécls. ne haragudjon, hogy megbírálom a sajtót, de így igaz: az újságok keveset foglalkoznak a vasutasokkal. Hivatásszerető, tapasztalt emberek a vasutasok. Valóban megérdemelnék, hogy többet írjon róluk a magyar sajtó. Mit mond a vasút munkájáról a Tiszai Pályaudvar főnöke. Halmai Albert elvtárs. — Szerencsésen zártuk az elmúlt évet. A vasutasok, ha nem is dicsekszenek, elvégzik feladataikat, tudatosan dolgoznak, hogy a szállítás zavartalan legyen. Pedig hát... a kocsipark régi, s a feladatok egyre nagyobbak . — Az ötéves tervben ... — Tudjuk — szakított félbe az állomásfőnök —, még több lesz a munkánk. Még több anyagot és több utast kell szállítani. — Ezzel a kocsiparkkal’ Miskolc, Tiszai Pályaudvar — Lehetséges, csak meg kell gyorsítani a kocsifordulókat, és. .. állandóan keressük az utat, mit. hogyan lehetne könnyebben, ésszerűbben megoldani ... — Ügy hallottuk, az ötéves tervben elkészül az aluljáró és a Budapestet Miskolccal összekötő villamosvasút. / — Ez ma már nyílt titok. Nagy beruházás lesz, de enélkül korszerű vasút ma már el sem képzelhető. Bizonyára ismeri a Tiszai, Pályaudvar helyzetét. Aluljáró nélkül, az egyre nagyobb forgalom következtében egyre nagyobb a baleseti veszély. Az aluljáró ezt egyszerre megszünteti. — Arról is hallottunk, hogy a rendező pályaudvar igen eredményes munkát végez. — Büszkék vagyunk az ottani dolgozókra. Valóban szépen dolgoznak, nemrégen gurították ie az egymilliomodik kocsit. Amit ez a rendező produkál, szinte páratlan az országban. Magunk \ mögé parancsoltuk a Ferencvárosi gurítót is. Négyszáz ember dolgozik a gurítón és mondhatom, ez az üzemegység a megye szállításának a szíve. Itt dől el az üzemek, a gyárak munkája. És mint ahogyan közismert, a Borsod megyei gyárak, bányák, vállalatok nem dolgoznak rosz- szul. Csak ... — Csak? — Csak valahogy megszoktuk, hogy amikor egy-egy gyár vagy üzem kimagasló eredményeket, ér el, nerá beszélünk a vasút, a MÁV munkájáról ... — Ez igaz. — Pedig de sok a kiváló dolgozó, mozdonyvezető. kalauz, forgalmista, rakodómunkás, az idős és fiatal szakember a vasútnál. Ha hirtelen fel kellene sorolnom nem is vállalkoznék rá . . . Halmai Albert állomásfőnök mint érdekességet. említette meg. hogy a korszerű berendezéssel ellátott gurítón. amely szintén a Tiszai Pályaudvarhoz tartozik, naponta 3200—3400 kocsit gurítanak le. rendeznek rendeltetése és úticélja szerint. Azt is elmondotta: a vasutas dolgozók is ismerik azokat a nagy feladatokat, melyeket az új ötéves terv állít a vasút elé. És mindent elkövetnek. hogy a MÁV eredményesen segítse a szocializmus énítését. Munkáiuk nprsze nem lesz könnyű, sok nehézséggel kell megküzdeniük. hiszen az is ismeretes, hogy a vasút keveset fejlőd dött az elmúlt évek során. Most Van fejlődésben. — Hogy mit kérjek a vasutas dolgozók nevében? — fejezte be a beszélgetést Halmai elvtárs. — Talán két dolgot: a gyárak, üzemek, vállalatok és mindazok, akiket illet, tegyenek meg mindent a gyorsabb kocsifordulókért. Meri: ha nincs elég üres kocsi, arról nem mi tehetünk. / ítazó- közönségtől pedig a/.t kérjük: becs'" jobban a vasutat... és a vasutast.. Ma: Nagyvilág-est, holnap: Nagyvilág-délelőtt
