Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-10 / 8. szám
Kedd, 1961. január 10. ÉSZAKM AGY ARORSZAG 3 Takaros kis ház áll a borsodiván- kai községi tanács épülete mellett. Homlokzatán tábla: Petőfi Tsz irodája. Előtte léckerítés és zöldre festett kiskapu. Uj épület, még szinte fénylik a tetőzet és érzik a mész szaga. Minden jel arra vall, hogy a házat nem régen építették. A hosz- szú, szinte az egész portán végignyúló tomácos házak közül messziről feltűnik a Petőfi Tsz sajátos, a többitől elütő stílusú, magas, előreugró homlokzatú épülete. Delet harangoznak. Az ember azt hinné, fertály órára mindenki abbahagyja a munkát, nehogy kihűljön otthon a leves, de a Petőfi irodájában délben sem szűnik a „forgalom”. Sűrűn csapódik a kiskapu. Az emberek egymásnak adják kaegységszám természetesen csak akkor ér sokat, ha az az egy munkaegységre jutó összegben is kifejezésre jut. 49,82 forintot terveztek egy munkaegységre, s mert más termelőszövetkezetekben szerzett tapasztalataim szerint a szeszélyes időjárás miatt általában néhány forinttal vagy fillérrel alatta maradnak a tervezettnél, óvatosan megkérdezem: — Itt mennyit fizetnek ténylegesén? — Amennyit terveztünk, vagy esetleg még többet... — Többet?! Az elnök felránlja szemöldökét. — Miért? Nem haragszunk mi a pénzre! Majd kevés gondolkodás után hozzáteszi : — Végleges számot még nem tudunk, hiszen a felmérési munka most folyik. De minden jel arra mutat, hogy elérjük a tervezett összeget. Érthető hát, hogy Borsodivánka főutcáján most olyan nagy a forgalom. s hogy a zöldre festett kiskapus háznál az emberek egymásnak adják a kilincsel. Az esztendőről adnak számot. Önodvári Miklós Hét őskohóra bukkantak a tudományos kutatások során Az újmassai őskohó helyreállítása és a diósgyőri Központi Kohászati Múzeum felállítása nyomán széleskörű kutatómunka kezdődött az északmagyarországi vasművesség kezdeteinek felderítésére. A kutatómunkába bekapcsolódtak a miskolci Herman Ottó Múzeum történészei és a Magyar Kohászati Történeti Bizottság is. A kétéves kutatómunka nem várt, igen gazdag leletekre vezetett. Az eddigi kutatások alapján megállapították, hogy Észaltmagyarország területén már a régen ismert újmassai őskohón kívül több vashámor működött. Legrégibb a közelmúltban feltárt és most restaurálás alatt álló, valószínűleg a honfoglalás korából származó imolai vasolvasztó. Ezt követően működött a X. és a XIII. század között egy vasolvasztó Felsőkele- csény község határában. A közelmúltban végzett ásatások során itt több mint 300 darab levegőbcfuvás- hoz használt csőtöredcket. valamint az olvasztókemence maradványait tártak fel. A Zsigmond-kori okmánytár adatai alapján megállapították, hogy a XIV. században .lósvafön is olvasztottak vasat, amit az ásatásokkor felszínre került öntőgödrök és salakmaradványok is bizonyítottak. Az ormosi bányaüzemhez vezető út készítésekor Kurityán határában találtak vasolvasztó működését bizonyító salakmaradványokat. A közelmúltban újabb két vaskohóra vonatkozó okleveles adat került napvilágra. Az egyik azt bizonyítja, hogy a jelenlegi herbolyai bányatelep mellett is működött kohó az elmúlt században. A másik oklevél szerint a múlt században, tehát az újmassai kohóval közel azonos időben dolgozott egy vashámor Kossuth Lajos szülőfalujában, Monokon is. Ezt később lebontották és máshol állították fel, de a megállapítások szerint több. még ma is meglévő vasrács, valamint gazdasági eszköz maradt fenn termékeiből. Az őskohók működésére vonatkozó kutatásokat tovább folytatják. Kél útköz: i juhászok Mintha gyapjúgombolyagok görögnének. amerre az állami gazdaság bundás birkái végighömpölyögnek, Kétúiköz tanyán. Ilyenkor már nem a legelőn tiarapdálnak, hanem bejárják az egész határt, végigmatatják a földeket, csemegéznek, amitől aztán szürkületre úgy feszül a hasuk, akár a duda. Büszkék is fénylöszörü jószágaikra a kétútközi juhászok, akik közül nem egynek az elődei, nemzedékekre visszamenőleg juhászok, gulyások, pásztorok voltak. Még a hagyományos kellékeket is örökölték tőlük: a rczkampós juhászbotot, a sallangos Műszaki, szervezési intézkedésekkel, technológiai módosításokkal 272 ezer munkaóra megtakarítás A DIMÁVAG-nak az idén jóval több a tervkötelezettsége a tavalyinál. Különösen vonatkozik ez az exportra kerülő termékekre. A megnövekedett feladatot létszámemelés nélkül, a termelékenység növelésével, ugyanakkor olcsóbb előállítási költséggel akarják megoldani. A cél megvalósítására részletes intézkedési tervet dolgoztak ki, amely felöleli a műszaki fejlesztési, a célszerűbb munkaszervezési kérdéseket, a technológiai módosítósokat. Ezek révén, a terv szerint az idén 272 ezer munkaórát takarítanak meg. A dolgozók munkáját segíti, hogy a gépparkot több mint harminc korszerű megmunkálógéppel bővítették. Több változtatást terveznek egyes eddigi munkamódszereken. így például a hagyományosan gyártott gépeknél — a régebbitől . eltérően — részletesebb előírásokat adnak a különböző munkaműveletek végzésére. A dolgozók így munkájuk legkisebb részletét is tervszerűen, a leggazdaságosabb módon oldhatják meg. Az új műveleti előírások végrehajtására, azok előnyének megmagyarázására műszaki dolgozókból külön technológiái csoportot szerveztek. Az indokolatlanul kieső munkaidő felszámolására munkanap-fényképezést végeznek. Ezzel a munka folyamatosságát zavaró esetleges helytelen munkaszervezési hiányosságot akarják megszüntetni. Az ez évi feladatok végrehajtására összeállított technológiai fejlesztési tervben mintegy ötven gyártási eljárás módosítását tervezik: például az azonos rendeltetésű alkatrészek eddigi egyedi gyártását összevonják, tipizálják. A vasúti kerékpárok futófelületének megmunkálására célgépet helyeznek üzembe. Az intézkedési terv fontos feladatként jelöli meg az anyaggal való takarékosságot. Ennek egyik leghatásosabb és célravezető módja lenne, ha az alapanyagot az eddiginél pontosabb méretben kapnák. Ezért a gyár vezetősége ismételten tárgyal majd az alapanyaggyártó vállalatokkal. A műszaki színvonal emelésére az idén szakáganként többhetes szak- tanfolyamokat szerveznek, amelyeken mintegy háromszáz műszaki dolgozó gyarapítja majd ismereteit. bőrtokot, benne a körmözéshez való görbe bicskával, a nyúzásra használt egyenes késsel. Fejükön is ott göm- bölyödik a napszítta karimás kalap, a szürke darutollal. összesen 2080 darab anya. jerke, loklyó, ürü és bárány van a kezükön, Kos már egy se, azokat két éve kiszedték a nyájból, amióta a Bor- sod-Hevcs megyei állami gazdaságokban mindenütt bevezették a mesterséges termékenyítést. Az anyákat Kovács József, a növendékeket Bariba Sándor, a többit pedig Molnár János gondozza, terelgeti két-két fekete puli segítségével. De a gazdaság hizlalással is foglalkozik. Ezeket Csontos Mihály három hónapig ab- rakolja. feljavítja, s 40 kilogrammos átlagsúlyban átadja a gazdaság az Állatforgalmi Vállalatnak. Érdemes is pecsenyebárány hizlalásával foglalkozni, hiszen kilójáért 17 forintot fizet a vállalat, míg a selejtbárányt csak 5 forintjával tudnák értékesíteni. A legtöbb jövedelmet a juhászaiból mégis a gyapjú adja a gazdaságnak. Az elmúlt esztendőben 1568 birka került olló alá, s a 4,6 kilogrammos tervvel szemben 5,2 kilogrammos nyírási átlagot értek el, ami országos viszonylatban is igen szép eredmény. És ha most, az esztendő lezártával a gazdaság nyereségrészesedést fizet majd dolgozóinak, abban kétségtelenül részük van a derék kétútközi juhászoknak is. (h. j.) Ez évben befejezik a diósgyőri édesipari gyár építését Elkészült az Autóközlekedési Vállalat szerelő és garázscsarnoka A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az elmúlt esztendőben Miskolcon, Özdon és a tiszaszeder- kényi újvárosban 1033 új lakást adtak át. Ezenkívül hat falusi iskolában 20 tantermet, hét termelőszövetkezetben pedig magtórpadlásos istállót építettek. Az idén a tavalyinál 15 százalékkal nagyobb feladatot kell megolda- niok az építőknek. így — többek között — az év második felében befejezik a diósgyőri édesipari gyár épi- tését. Az új üzemben 350, nagyobbrészt női munkaerőt foglalkoztathatnak majd. Ugyancsak az idén készül el Miskolcon az Autóközlekedési Vállalat szerelő és garázscsarnoka. Az új telep felépítésére 35 millió forintot költenek és ott a további években raktárakat, műhelyeket, iroda- és szociális helyiségeket létesítenek. Az idén további lakásokkal gazdagodik a sajószentpéteri bányász lakótelep is. A terv szerint itt több mint 8 millió forint értékű munkát végeznek el a vállalat dolgozói. A megnövekedett feladatokat létszámnövelés nélkül, elsősorban a termelékenység emelésével kívánják megoldani. Több új érdekes kezdeményezést terveznek. így — többek között — a faanyaggal való takarékosságot szem előtt tartva, korszerű zsaluzó szerkezetet vásárolnak. Ugyancsak a famegtakarítás, valamint a biztonságos munka szem előtt tartósával a vállalat lakatosüzemében újszerű, olajtüzelésű bitumen főzőüstöt készítettek. Az üstöt már kipróbálták, s az nagyszerűen bevált. mester megcsókolja ősz munkatársát, aztán elfordul s gyanúsan hosszú ideig törölgeti szemüvegét, A pillanat olyan, hogy mindenki szeretne valami szépet, jót mondani. Csak szót nehéz találni. Az egyik nyomdásznő megcsókolja a 85 éves embert, aztán valamennyien csókot lehelnek a derűs, életpiros arcra, Dani bácsi nem szól. Nem tud szólni. Arca éppoly bölcsen mosolyog, mint máskor, csak szeméből szivárognak áruló könnveseppek. Olyan pillanat ez. amely vagy sírásba vagy kirobbanó örömbe csap át. Még szerencse, hogy ezen a vidéken nem kell messzire menni a iófnita hegyaljai borocskáért. Gondos kéz poharakat és üveget tesz az asztalra, összecsendülnek a poharaik. — Egészségére. Dani bácsi!. . . Dolgozzon •*g soká velünk, S a poharazás közben Dani bácsi egyci-mási elmesél életéből. — Egész véletlenül lettem nyomdász. Vidéken laktunk, aztán apám bevitt Siklósra, hogy leszerzödlet borbélynak. A hely betelt, — szerencsére. így kerültem végül a nyomdába ... n ni bácsi, mint nyomdász, bejárta az or- szágot, Hetven évi működése alatt sokhelyen megfordult. Beszélt arról, hogy van egy kis irodalmi múltja is, tárcaírással is foglalkozott. — Mikor akar nyugdíjba menni, Dani bácsi — teszi fel neki i’alaki ezt az ünneprontó kérdést, — Majd, Ráérünk még. Még jól bírom a munkát — mondja. Munkatársai szerint Dani bácsi a munkában meg rajtuk is túltesz, s ha valami új dolog, új módszer bevezetéséről van szó, Dani bácsi az elsők között lelkesedik érte. — Van-e szenvedélye? — A pálinkát szereiéin. Reggelcnkint egy félpohárral. Megiszom a bort is. — Kártyázni? — „Nemrégiben” abbahagytam, ötven éve. — És pipázni szeret-c? — faggatják némi célzattal. — Csak munka után. Meg ünnepkor. — Akkor gyújtson rá. Dani bácsi! — Hiszen, ha tudtam volna, hogy ... — Am az ünneplők nógatják: — Bontsa csak fel a kapott csomagok közül az egyiket! — Egy pipa, s a hozzávaló kellékek tűnnek elő. Dani bácsi komótosan rőtölt, s az öt ünneplő, meghatódott emberek gyűrűjében tempósan fújni kezdi a füstöt. — Dani bácsi, egyet áruljon még el — faggatják az ünneplők. — Mi a hosszú élet titka? Dani bácsi nagy nyugalommal vöfékel <-avei, aztán körbehordozza tekiintetét az öt ünnepiőkön, — A mértékletesség. Mértékletesség mindenben, És szeretni n fiatalságot, a vidámságot __ A ztán hunyorít a szemével magasra emeli poharát: — Egy pohár jó bor azért sose árt meg. Egészségünkre! (csorba) Váratlan meglepetés! De nem érzékenyül el. Nem. Ám most történik valami, ami még az ö bölcs lelkinyugalmát is felkavarja. Egyik munkatársa, — a. nyúlánk, szemüveges gépmester — a tear beszélni.- Én csak igy szólítom meg Dani bácsit: — Kedves kollégánk! Sokat mondani nem tudok, csak annyit... mi nagyon szeretjük... — A gépA z emberek boldogságához néha nem kell g csak egy csöpp szeretet. Egy ilyen csöpp. |cs szívből kicsorduló emberi szeretet tette bol- | doggá a minap Dani János bácsit, a Borsodi gNyomda sátoraljaújhelyi részlegének dolgozóját, Dani bácsi a múlt hét keddjén éppúgy ott | volt hét óra előtt öt perccel a nyomdában, s épp- ! olyan buzgósággal fogott a munkához mint hosz- | szú, hosszú éveken át. Voltaképpen érezhetett | valami kis meghatottságot, mert hisz aznap volt | születésének 85. és nyomdászságának 70. évfor- = dúló ja. Cehet, azt otthon Dani bácsi megünne- § veite volna, kicsiny családi ünnepség keretében. r 'alán kettesben a nyolcadik X-be lépő asszonyáig val. De az ünnepségből a nagyobb család is részt = kért... | Ebéd után valaki bejött érte a szedőterembe, ! hogy: — Tessék jönni az értekezletre, Dani bácsi! |— A középmagas, kerekarcú. őszhajú. öszbajszú ! nyomdász bólintott. Befejezte a munkát, aztán ! elindult a nyomda kicsiny helyiségébe, ahová |hívták .4 hosszú asztal körül már ott ülnek a | többiek: a munkatársak, a nyomda inazoatóA-i | Kárváti György elvtárs, valamint a miskolci 5 szaktársak képviselői: Szűcs Andor. Nagy Imre. g Kiss György. | Az asztalnál csak egyetlen hely szabad, — !<?.? asztalfőn. Hova üljön? Eh, itt az ajtó mellett, pállva is végighallgatom — gondolja. S mór hú- I zódna is az ajtó mellé, ha nem mondanék: | — Ide. Dani bácsi, ide üljön! | .— A főhely a szónoknak meg a vendégnek g való — szabadkozik Dani bácsi. | — Most Dani bácsi lesz a. szónok! Dani bácsi végül az asztalfőhöz ül. Nem érti. | Aztán feláll n nvomda igazgatóin, maid eoy má- ! ”ik nyomdász. S ahonv a szavak hullnak, Dani. | bácsi menhcinttsérjnal neszi tudomásul, hogy ja szavak neki szólnak. Az emberek — az itteninek, a vendégek — mind-mind öt köszöntik. a kilincset. Jönnek azok, akik a leltározó bizottságban dolgoznak; jönnek a brigádvezelök, hónuk alatt vastag jegyzetkötegekkel; és gyakran bekukkantanak az arra járó tsz- tagok is érdeklődni: hogy halad a munka? Az 1960-as gazdasági év zárszámadását készítik Borsodivánkán.A naplóba jegyzett számokat olvasva, a brigádvezetők emlékezetén újból, átvonul az esztendő minden eseménye; nevek, arcok bukkannak fel, ki hogy dolgozott a múlt esztendőben, s a kis könyvecskéből az is kiderül: ki, mennyi juttatást kapott pénzben, vagy természetben és a közeli napokban sorra kerülő közgyűlésen mennyit kaphat még? De a sok nevet, számot összeolvasva más is kiderül: a Petőfi Termelőszövetkezet gazdálkodásának mérlege. Olasz Antal elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke elégedett az eredménnyel. — Pedig ez az esztendő alaposan próbára tett bennünket. Még ennyi esőt!... Mondom, hogy máshol is esett. — No, igen — felel. — De a mi földjeinknek olyan természetük van, hogy már kis esőtől is ragadóssá, tapadássá válnak. A cukorrépa betakarítás szinte emberfeletti teljesítményt kívánt. De azért betókaritot-. tűk. Mind, az utolsó dekáig! Nem panaszkodhatnak a termését-1 lagokra sem. Búzából, kukoricából| több termett az egyéni gazdálkodás! legjobb átlagainál is. De — ha ezt! dicsekvésnek lehet nevezni —, nemi annyira a termésátlagokkal, hanem! inkább a beruházásokkal dicseked-! Borszateíifterek ta!álkozőfa ! Párizsban A Nemzetközi Szőlészeti és Borá-1 szali Hivatal nemrégiben tartotta ve J zelöségi ülését Párizsban, amelyen | megtárgyalták az idén ősszel Párizs-! ban megrendezésre kerülő plenáris| ülés, továbbá az 1962 őszén Moszkva-! ban rendezendő nemzetközi kong-| resszus programját. Magyarországot! Borbás Lajos, a Földművelésügyi I Minisztérium szőlő- és gyümölcsléi--! illesztési igazgatóságának vezetőjel képviselte. Elmondotta, hogy a párizsi plena-! ris ülésen a magyar szakemberek! számos előadást tartanak. Többek! között beszámolnak az oltványter-f mesztésben, valamint a szőlőol'ás! gépesítésében' elért eredmények’’öl | A moszkvai kongresszuson többek! között a csemegeszőlő termesztési gazdaságossági problémáit, a szőlő-! művelés gépesítési lehetőségeit, a| szőlővírus betegségek elleni vóde-i kezést. valamint a peronoszpóra elle-| ni úi nermetező-porzó anyagoki haszr ;nak módszereit tárgyalják! meg a világ szőlőtermesztési szak-i emberei. 5 A tsz lagságn a sürget» mezőgazdasági munkákkal egyidejűleg derekasan kivette részét az építkezésből is, így a beruházási összeget sikerült „lesrófolni- ok”, — azaz: lényeges megtakarítást elérniük. hetnek. Most derül ki, hogy ezt a takaros kis házat, a tsz irodahelyiségét is 1960-ban építették, ezenkívül 120 ezer forintot költöttek egy 50 férőhelyes istállóra. A fiatal tsz ezekkel a beruházásokkal még korántsem érte be! Vettek c"'- teherautót.. Zetorl pótkocsival, két körmöstraktort. s (ezt már az 1961-es tervévre gondolja az elnök elvtárs) — veszünk egy Bjelo- russz traktort is. — Ezzel a szállító- és talajművelő parkunk teljes lesz, nem érhet bennünket semmi meglepetés. Ezek után kézenfekvő a kérdés: — Sikerült-e 1960-ban a betervezett munkaegységet elérni? Az összesítésből kiderül, hogy ezt túl is teljesítették. De a magas munZárszámadási előkészületek Borsod i ván kán
