Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1951. Január Sfl PITYU BÁNATA Né lábatlankodj, menj a szobába! — Olyan jó itt, anyu, ne küldj már ki. —■ Bent is meleg van. — De én melletted alcarok maradni — do­rombolta Pityu, és odadörgölőzött anyu szoknyájához, mint egy kismacska. — De anyás lettél egyszerre! Mi ütött be­léd? — Anyu, én olyan bánatos vagyok! Anyu ijedten nézett Pityura. Félrerántotta a tűzhely megpiroso­dott vasáról a lábost, melyből jófajta illatok gőzölögtek, aztán ag­godalommal guggolt a fiúcska elé. Félresimo­gatta a szemébe hul'lp göndör tincseket, keze- fejét a gyerek homlo­kára szorította. — Nyújtsd ki a nyelved! — parancsol­ta. — Ugyo.n, anyu, nincs nekem semmi bajom. — Ne makacskodj, tedd, amit mondtam! — Aáá. — Nem fehér — emelkedett fel az asz- szony megnyugodva. — Hallod, anyu? — húzta félre a konyha­ablak függönyét Pityu. — Mit? — Hogy sir a szél! — Sír az eszed! — Fütyül! — Sír! — erösködött a. gyerek. — Nem sir, ha mon­dom, fittyül! Megértet­ted? Fütyül, no! Most aztán pucolás be, mert kapsz egy nyaklevest. Pityu lötávolra hú­zódott anyutól, be a sarokba, biztos, ami biztos, majd csende­sen ismételte: — Sír, igenis, sír, én hallom, hogy sír. — Akkor sír, legyen a. tiéd a vastagabb vé­ge — hagyta rá anyu vállrándítva. — Azt is tudom, mi­ért sír. Az asszony kezében megállt a fakanál, a gyerekre meredt. — A tanító néni mondta, hogy a kon­gói kisfiúk panaszát hozza. Azok sokat szenvednek, nincs mit enniük, ilyenkor télen meg majd megfagy­nak. — Ezt is a tanító né­ni mondta? — kérdez­te anyu nevetve. — Mit? — hökkent meg Pityu. — Hogy majd meg­fagynak. — Nem., azt én mon­dom. Aki éhezik, az tázik is, nem igaz? — nézett kérdően az any­jára. — Nem, fiacskám,. Kongóban sosincs tél. mindig nyár van. — De. éheznek — hajtotta le a. fejét szo­morúan. — Ott olyan világ van — jelentette ki az asszony erőteljesen. — Ahol urak vannak, ott éhezőknek is len­ni kell. — Miért? — húzó­dott közelebb anyuhoz Pityu. de anyunak semmi kedve se volt a v álaszóig atásb.oz. — Majd ha meg­■nőssz, akkor te is meg­tudod — zárta le a kérdéssorozatot, s hogy elvegye a gyerek ked­vét a további kérde- zősködéstől, csapko­dott a fedővel, hol ezt. hol azt a lábast húzo­gatta, mintha erősen dolgozna. Egy jólne­velt gyerek ilyenkor befogja a száját és nem kérdezősködik. De Pityu, úgy látszik, nem tartozott a jólne­velt gyerekek közé. mert: — Én nem akarom megtudni, anyu, én nem akarok éhezni, fázni. — Pityu! / Ha nem fogodf be a szádat... [— Jó, jó, ti csak ezt tudjátok, vyaklevest adni.. . — Hát mi az isten­nyilát csináljak ve­led?! — fakadt ki anyu. — Ha tízre meg­válaszolok, húsz kér­déssel jössz elő. Külön­ben zárjuk le a kér­dést azzal, hogy te már csak a könyvek­ből tanulod majd meg, mi az éhezés, fá- zás. Megegyeztünk? — Meg, anyu — bó­lintott Pityu illedel­mesen. — De azt ugye még megkérdezhetem, hogy miért csak a könyvekből tanulha­tom meg... Anyu kezéből kie­sett a fedő, de mire el­csattanhatott volna, a nyakleves, Pityu már nem, volt sehol. Pedig talán meg se érdemelte volna azt a nyaklevest. G. M. Bobette háborúba megy Francia, film. Pro és contra, sokszáz újságcikket, riportot olvastunk már a híres fran­cia sex-bombáról, Brigi.te Bárdos­ról, fényképet is láttunk róla tucat­szám, de eddig egyetlen filmjét sem láttuk. Mindenkiben a legkülönbö­zőbb elképzelések alakultak ki a hí­res, sőt egyes híradások nyomán hír­hedt B. B.-röl. Most, csütörtökön mu­tatták be Miskolcon az első B. B. filmet és előre %iegjósolhatjuk: en­nek a filmnek igen nagy sikere lesz. Igasokan csalódnak azok közül, akik a filmvásznon a botránykősnőt kívánták viszontlátni és ettől a filmtől valami szokatlan „felnöites csemegét" reméltek, mert a film igenis jó a szó legjobb értelmében és Brigitte Bardot pedig nemcsak a, nyugati magazinok botrányhősnője, hanem — legalábbis ennek a filmnek az alapján ítélve — színésznő, még­pedig igen tehetséges színésznő. A film a második világháború; idején játszódik, de háborús jelene-: lekkel nem találkozunk benne. Egy mulatságos J^prülmények között az angol szigetországba szakadt franciai; kislány érdekes kalandjait látjuk a, filmen valójában, aki akarva-aka-j ratlanul a szöveisége ek hírszerző; szolgálatának hálóza'ába kerül és végül hőssé lesz, mert olyan hadi-1, tettet hajt végre, amire más hírszerző például egy férfi, aligha lett volna: képes. A mulatságos és szinte méter-: röl-méterre kacagásra ingerlő film-: történet azonban csak felületes szem-: lélődésre mondható , csak" mulatsá-', gosnak. A szórakoztató küuö mögött| igen mély tartalom húzódik. Szatíra', és a film a javából, amely cson'in'. maróan állítsa icllenqérre a náci vo-\ litikai rendőrség ,korlátoltságát, ke-: gyetlenségét és a sokszor már bohó-'. zati jelenetek csak jobban aláhúzzák ezt a mélyen maró szatirikus jelle-: get. Oluan karikatúrát lábunk vél-', dául a Gestapo egyik halni hatalma*-' ságáról, Schulz obersturmführerrnl, amilyennel más filmekben még nem\ találkoztunk és amely a marta t~rzl-\ tásahtal is kegyet'énül jellemző erre a tömenntrlkos. szörnyű intézményre.', De a. szatíra éle nem kíméli a *zö-'< vetségeseket. illetve az anqr'!—fran­cia. vezérkart sem: legjellemzőbb1, erre az a filmvéní je'ene*, amikor a Londonban biztonságban kuksoló tiszteket maoas krtün*eté"b,’n résre-' sitik a tilmhpH hőstettért, poo n*e4 tábornok elrabláséért, az életüket Veszélyeztető, Va'óbnv t-ős ■ k-tovéi-J, na.k. csak eay fék'á'l-ó1 r,daV''4e*J ■ „köszönöm” jut. De rámutat a, film arra is. hnoy a. vio'na4i szöve*sxo"sek a cse'ekiiés helye+f milyen- oy-rei-es- vek tűnő tervekkel vróháiték mnq. ól Utáni H;tler seregét, vagy csökken-' feni támadásának erejét és ha, az em, megy, hát késleltetni valamiét-' két. • Vo és a. hires B. B ? Ragyogó szí­nésznőnek mutatkozik ebben a film­ben. Utolérhetetlen bájjal alakítja a francia kislányt, aki ugyan bordély- házba akart elszerződni, de az egész házzal ő is elmenekült és amikor véletlenül az angol partokra vitte a rozoga bárka, -feltalálja macát az új helyzetben is: hős lesz végül. Erre az alakításra sohájg fogunk emlékezni. Egészében a Babette háborúba, megy igen jólsikerült filmalkotás, remekül szórakozunk mellette, el is gondol/coztat és ha már gnndo'ko­zunk. az is eszünkbe jut: jó, hogy abban a Franciaországban is akad­nak ilyen filmeket alkotó művészek, ahol újra Hans Sve!rlel pöffeszk°dik a főparancsnoki székben, s jó. hogy ezt a fűmet a franciák is tetszéssel fogadják. (bm) Ária- és dalest a művelődési otthonban A miskolci Fiatal Művészek Klub­ja január 23-án, hétfőn este 7 órakor ária- és dalestet rendez a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának Művelő­dési Otthonában. A koncert műsorá­ban fellépnek: Csapó Tamás, Hor­váth Dezső, Kiss Ilona, Kiss. Mária, Ősz Ilona, valamint a Miskolci Fú­vósötös (Kecskeméti János, Kollár Je- zsef, Novák József, Salamon Ferenc és Czimmer Sándor). Az est műsora: Mozart Szöktetés a szerályból című operájából Ozmin áriája. Mozart Figaró házassága című operájából Gerubin áriája, Rachmaninov: Oh. leányka, Schubert: A tenger. Csaj­kovszkij Anyegin-jéből Gremin áriá­ja, Puccini Boh érnél et-éből Mimi áriája, Mozart. Farkas, Vlasov-mű- vek a fúvósötös előadásában. A mű­sort betanította és zongorán kíséri Herédy Éva. A szellemi fejtörő újabb fordulója A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonában vasárnap, 22-én délelőtt kilenc órakor kerül sor az iskolások szellemi fejtörőjé­nek újabb fordulójára. Ezúttal a kö­zépiskolások zenei vonatkozású tu­dásban mérik össze erejüket. A szel­lemi tornát Horváth Kálmán és Ivantsóné Tóth Nóra vezeti, a zsűri­ben pedig Miskolc zenei életének képviselői foglalnak helyet.---------o--------­H azai liííiiMrek A Hunnia Filmstúdióban most folynak az előkészítő munkálatai a Puskák és galambok című filmnek, amelynek forgatókönyvét Tatai Sán­dor kalandos ifjúsági regényéből Vadász Imre írta. A filmet Keleti Márton rendezi. Ugyancsak előké­születben van az ígéret földje: He­gedűs Zoltán forgatókönvvét, Mészá­ros Gvula rendezi. A történet 1945 után Komlón játszódik, hősei fiata­lok. A Pannónia. Filmstúdióban elké­szült két operafilm. A sevillai bor­bély (olaszl és a Pigue dame (szoviett magyar szövege. Most folynak a Zola regényét feldolgozó Tisztes úriház című francia film és a Balzae-re- "énvből készült A kalandor című NDK-film szinkron felvételei. Elkészült Macskássy Gyula új rajzfilmje, a Párbaj (réffi cfme: A tudós és Mars). Oneratőr Harsági István. tervező Várnai György. Ugyancsak nemrég készült el a Böl- rsötöl az iskoláig című bábr',m. Trta és rendezto Imre István, a figuráikat tervezte Feky Ottó oóera+<Sr Jávor-, szkv T -ászló. díszlettervező Magyar­kúti Béla. Csermák Tibor rendezésében most készül A pirospettyes labda története. Jákő Pál elvtársat köszöntjük A tegnapi lapok adták hírül, hogy a Népköztársaság El­nöki Tanácsa Jákó Pál elvtársnak, a Miskolci Nemzeti Színház igazga­tójának több mint három évtizedes művészi munkássága, valamint munkásmozgalmi tevékenysége el­ismeréséül, 60. születésnapja alkal­mából a Munka Érdemrend kitün­tetést adományozta, örömmel ad­tunk hírt erről a kitüntetésről. Jákó Pál elvtárs neve a Horthy- korszak ellenforradalmi világában is ismert volt. Ismerték a tudásra, művelődésre, jobb életre vágyó munkások tízezrei, akik számon tartották munkáját, tevékenységét, szerepléseit és ismerték Horthy politikai rendőrségének pribékjei is. akik ugyancsak számon tartot­ták a kommunista színésznek szin­te minden lépését. Több mint három évtizeddel ez­előtt kapcsolódott be az illegális kultúrmunkába és a felszabadulá­sig az illegális kommunista párt. katonájaként dolgozott a munkás- kultúra legkülönbözőbb területein. Fellépett a Baló Elemér által veze­tett színpadon, amely munkásottho­nokban, munkások számára „át­szőtt. Vezette va II., V., VI., VII., VIII. és IX. kerületi ifjúmunkás kultúrcsoportokát, vezette azonkí­vül a bőrös, bőrdíszműves, vasas és építő szakszervezet ifjúsági kultúr- csoportjait s létrehozott egy önálló csoportot, amelyben ő volt az egyetlen hivatásos színművész. E csoportok részt vettek a különböző sztrájk-megmozdulásokban. A har­mincas évek derekán, az építőmun­kások sztrájkja idején eeésznaoos kultúrműsorokat adtak a MÉMOSZ- székházban a, sztrájkoló munkások­nak. Több esetben volt összetűzé­sük Horthy rendőrségével, nem egyszer világítóudvaron, tűzoltólét­rán, ablakon keresztül menekültek a rendőrség elől a munkásotthonok színpadairól a. műsor befejeztével, vagy éppen még a műsor közben. Versek, dramatizált versek, jelene­tek. egyfelvonásosok, táncok szere­peltek ezekben a munkásotthoni műsorokban és mondanivalójukban leleplezték a Horthy-világot, erősí­tették a munkásöntudatot, éleszget- ték a munkásforradalom parazsát. Jákó Pál ebben az időben már nem játszhatott a színházak szín­padain. Horthy rendőrsége nem en­gedte színpadra a kommunista szí­nészt és a fentebb vázolt kultúr- tevékenységben is gyakorta akadá­lyozta meg a rendőrségi beavatko­zás, letartóztatás. Gyakran került letartóztatás­ba, de akkor sem szűnt meg kom­munista módon munkálkodni. A Margit-körúti hírhedt katonai fegy- ház 70-es cellájában vasárnap dél­utánonként kultúrelőadásokat ren­deztek. A legemlékezetesebb Mar­git-körúti műsor a József Attila- délután volt, amelyen a „Lebukott” című verset a fogva tartott politi­kai és katonai bebörtönzöttek, fel­nőtt férfiak zokogva hallgatták vé­gig­Munkáját számon tartották a munkások, szívesen emlékeztek rá vissza és nagyon sokan a csepeliek és más munkáskerületek lakói kö­zül a felszabadulás után is úgy em­legették Jákó Pált, feleségét, Gyár- mathy Anikót és harcostársaikat, illetve szerepléseiket, mint a fel- szabadulás előtti éveik egyik igen / szép emlékét, úgy emlegették őket, mint hasznos munkatársaikat, har­costársaikat, rendíthetetlen elv­társaikat. A felszabadulás hozta el számára a felemelkedés lehetőségét. Művészi és társadalmi munkájával minden­kor megbecsülést szerzett. Az 1956-os ellenforradalom után, no­vember 4-e első perceiben Jákő Pál volt az első színész, aki a for­radalmi munkás-paraszt kormány rádiójának mikrofonja elé állott és a magyar irodalom legszebb gyöngyszemeinek megszólaltatásá­val ismét élesztgette az új élet re­ménységének a tüzet. 1957-ben ke­rült a Miskolci Nemzeti Szinház élére, hogy az ellenforradalom eszmei kártevéseit a színházi műn- . kában véglegesen felszámolja. Jákó Pál a harcos, nehézségekhez szokott kommunista erejével és erélyével látott munkájához. Sok nehézséggel kellett megküzdenie eszmei, szemé­lyi, anyagi vonatkozásban egyaránt, de most, három és félévvel mun­kájának megkezdése után elmond­hatjuk. hogy sok nehézségen győze­delmeskedett, munkája nem volt hiábavaló, a szinház elindult azon az úton, amely a szocialista szín­házhoz vezet. Hatvanadik születésnapja és ma­gas kitüntetése alkalmából őszinte tisztelettel köszöntjük a párt régi harcosát, a kommunista művészt és az elkövetkező évtizedek szocia­lista kultúrát építő munkájához sok eredményt, erőt és egészsége: kívánunk. Az Országos lermészefvésfelmi hm$ megyénkben újabb terüíefekef nyilvánított lermészetváílelmi értékekké Borsod megyében 21 természetvédelmi terület volt ezideig nyilvántartva. Ja­nuárban az Országos Természetvédelmi Tanács — a Borsod megyei Hazafias Nép­front és az ÍIszakmagyarorszá'H Bi­zottság .javaslatára — természetvédelmi területté nyilvánította Boldogltöájfalu község közlendője mellett lévő, mintegy 8 kh. kiterjedésű kőtengert, mint külön­leges természeti értéket. T5z a terület az országban egyedülálló abban a vonatko­zásban, hogy a kőzetképződési és átaln­folyamatokat igen szépen tárja kulási elénk. Természetvédelmi értékké nyilvánítot­ták és védelem alá helyeztek Komjáti községben az úgynevezett Malom-kert- ben, valamint Ziliz község határában », Kert-tető dűlőben lévő kocsáriyostölgye- ket. A védetté nyilvánított fák értekét növeli évszázados voltuk és igen szép fejlődésük, valamint hatalmas méreteik. Az egyik fa kerülete o30, a másik fáé pe­dig 460 cm. A városi pártbizottság egyik ülé­sén többek között szó volt arról is. hogy a Nagymiskolci Állami Gaz­daság üzemegységeiben az ismeret­terjesztésnél nem használják ki tel­jes egészében a rendelkezésűkre álló lehetőséget. Ezt a megállapítást vettük figyelembe, amikor ennél a gazdaságnál az ismeretterjesztő elő­adásról érdeklődtünk. A Nagymiskolci Állami Gazda­ságnak öt üzemegysége van: a re­pülőtéren. Gyömrőpusztán, Tisza- lúcon. Szirmán. Kistokajban. Ezek közül a két legnasyobban. a remilő­tériben és a gyömrőiben tartanaik rendszeres ismeretterjesztést. Elő­ször nézzük ezeket. Ebben a két üzemegységben mint­egy 80—90 állandó munkavállaló dolgozik. Sokan közülük távoli fa­lukból kerültek ide. tehát az isme­retterjesztő előadások különösen fontosak, hasznosakká válhatn-k. Havonként tartanak egy-egy elő­adást. A múlt év novemberében volt az első és a program szerint márciusban lesz az utolsó. Az ed­digi előadásokat tervszerint, ponto­san meg is tartották. Miiven siker­rel? Erről hadd beszéUon' Orosz Imre, a Naeymiskolci Állami Gaz­daság szakszervezeti bizottságának titkára. — Átlagban 25—30 ember hall­gatja az ismeretterjesztést. A kü" lönféle témájú előadások persze más-más közönséget vonzanak. Nem biztos, hogy mindig ugyanaz a harminc ember figyel az előadó­ra. Igaz, hogy esténként hívjuk ösz- sze az embereket, mindenki azon­ban mégsem tud ott lenni. A tehe­nészeknek például akkor is van dolguk. — Elég a havonként egyszeri elő­adás? — Azt hiszém, igen. Ezenkívül Ä tanulás mindenkinek kötelessége Hogyan áll az ismeretterjesztés a Nagymiskolci Állami Gazdaságban? természetesen sok más. közvetlen munkán kívüli elfoglaltságuk is van az embereiknek. Például a terme­lési értekezletek. szakszervezeti gyűlések. Reich Lajos. ' a repülőtéri üzem­egység igazgatója a következőket mondotta: — A klubszobát, az ebédlőt ál­landóan fűtjük. Így az ismeretter­jesztő előadásokat kényelmes he­lyen tudjuk megtartani. Persze, a siker az előadókon is múlik. Ha ér­dekesen. színvonalasan beszélnek, ha le tudják kötni hallgatóik fi­gyelmét. akkor a következő estén valószínűleg még többen jönnek el. Az eddigi előadóinkkal elégedettek vagyunk. Talán csak az egyik elő­adás volt gyengébb, mint amit vár­tunk. Azt talán mondanom sem kell. hogy a magam részéről nagyon örülök ezeknek az előadásoknak, mert hasznosnak tartom, és az ér­deklődés azt bizonyítja, hogy a gazdaság dolgozói sem idegr-nked- nek az .Ismeretterjesztéstől, hanem egyre inkább megbarátkoznak azzal. Mi a helyzet a Nagymiskolci Ál­lami Gazdaság többi üzemegységé­ben? — Tiszalúcon, Szirmán, Kistokaj­ban nincs ismeretterjesztés — mondja Orosz Imre. — Ezekben az üzemegységeinkben aránylag kevés ember dolgozik. Főleg növényter­mesztéssel foglalkoznak, és így ter­mészetesen inkább csak nyáron vannak ott. Az itt dolgozó munká­sok nagyobbrészt vagy éppen a szó- banforgó faluban, vagy a közeli községekben élnek. Munka után pe­dig — érthetően — sietnek haza. Ilyenkor a munkásszállásokon leg­feljebb 10—12 ember él. akik ellát­ják az ottani teendőket és így isme­retterjesztő előadásokat ott nem szerveztünk. Erről sokkal többet nem is lehet beszélni. Vitázni azonban lehet. ElőszÖr arról, hogy elég-e a repülő­téri és a gyömrői üzemegységekben a havonként egyszeri előadás? Ta­lán mégsem elég. Aki járt már pél­dául a repülőtéri üzemegységben nyáron, az tudja, hogy milyen pezsgő élet, lendületes munka van ott. hiszen sok embert tudnak fog­lalkoztatni. Szépen berendezett munkásszállásokat, különféle helvi- ségeket építettek ide. Sol: a munka. Tanulásra, művelődésre főleg az őszi. téli hónapokban jut idő. Ép­pen ezért, ezeket a hónapokat job­ban ki kellene használni, hiszen a havonként egyszeri előadással még­sem lehet olyan sokat adni. Bizo­nyára lenne mód arra. hogy az itteni munkások több alkalomtnal is találkozzanak az előadókkal. Lehet vitázni azon is, hogy he­lyes-e a többi üzemegységet telje­sen ismeretterjesztés nélkül hagyni, igaz, hogy ezt a kevés einiger félig- meddig indokolttá teszi. Pontosab­ban: csak az teszi indokolttá, hogy ne tartsanak olyan előadásokat, mint amilyeneket szokás tartani nagylétszámú üzemekben. Az azon­ban semmiféleképpen sem helyes, hogy az ottani emberek ne tanulja­nak. ne bővítsék ismeretkörüket más módon sem. A tanulás, a to­vábbképzés olyan fontos feladat — mondhatnánk: társadalmi követel­mény —, hogy ezt most teljesen szükségtelen lenne bizonygatni. Egyszerűen el kell fogadnunk, mert. ezt kívánja a mindenben egvre töb­bet. egyre jobb minőséget követelő társadalmi szükséglet. A tanulás mindenkinek kötelessége. Bármeny­nyire, is vulgárisán hangzik, nagy gyakorlati értékkel bír. Az ismeret- terjesztés is a tanulás egyik for­mája, ami — ha jól ..csinálják” — nagyon sok dolgot, jelenséget. tesz érthetővé. Éppen ezért helytelen lemondani a tanításról, még akkor is. ha csak 10—12 emberről van szó. , Különben is, a három üzemegység­ben már i is jóval nagyobb szám. Mi a megoldás? Bizonyára lehet ta­lálni. El lehet például képzelni art is, hogy időnként elmegy hozzájuk egy-egy előadó, beül közéjük a klubba, vagy az eloédlőbe. és vacso­ra után „elbeszélget” velük. Nem szükséges okvetlen „előadnia”, le­het beszélgetni is, és ennek is lehet olyan, vagy még „olyanabb” sikere, mint az előadásnak. Kevés ember hallgatja? Még mindig jobb. mint­ha az a kevés ember egyáltalán nem hallana ilyesmit. De az ismeretkör bővítésének még valószínűleg más módját is meg lehet találni. Azok az embe-' rek. akik valóban szívügyüknek tekintik ezt, és mivel a saját terü­letük, így jól ismerik az ottani vi­szonyokat. körülményeket, valószí­nűleg meg is találják ezt a műdet. Priska Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom