Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

I e»e ARM AOTA IWIW«AO Haydn: Évszakok című oratóriumának előadása - és még néhány gondolat lenére, hogy a Haydn-oratóriumok óriási feladatot jelentenek, nem megoldhatatlan problémák. Ami­kor városunk még jóval mosto­hább kulturális körülmények kö­zött volt, jószándékú és nagyon akaró csoport lelkesedésének ered­ményéként előadásra került Haydn másik nagt’ oratóriuma, a Terem­tés. Helyi énekkarból és helyi ze­nekarból. 30 évvel ezelőtt' Ezúttal Szolnok város vegyeskara. a debreceni MÁV szimfonikus ze­nekar. budapesti szólisták és bu- daoestl karmester adta elő — Mis­kolcon! A DEBRECENI ZENEKART MAR ISMERJÜK, ezúttal az eddi­gieknél jobban és szebben muzsi­kált. A szolnoki énekkart szívesen üdvözöltük. A karigazgató Kóbor Antal vezetésével nagy és szép fel­adatot vállaltak magukra. Igazán tiszteletreméltó és oéldamutató a lelkesedésük. A szólisták: Werner Mária. Rótt József és Antalffy Al­bert zenei életünk kiválóságai. Bensőséges, szép énekük az előadás nagy nyeresége volt. Lehel György egyik legkiválóbb karmesterünk, nem érezzük azt. hopv annyi nagy­sikerű külföldi út után most mél­tatnunk kellene. Mindezek után az oratórium elő­adásról szólva elmondhatjuk, hogy örömmel hallgattuk. Ha leszámít­juk a kórus bizonytalanabb belépé­seit, a nagyszabású zárókórus ki­csit töredezett vonalát, még akkn­is jó színvonalú, lelkes előadást; hallottunk. Legszebbnek találtuk; az ósz táncosán perdülő, életöröm-; töl mámoros részelt. Ezután szeretnénk elmondani; azt a néhány gondolatot, amit a címben megígértünk. Minden, e várost, szerető és kultúrája iránt érdeklődó polgár szívéi megdobog­tatta ez a zenei találkozó. Nem hisszük, hogy más megyei város ebben versenyezhetne velünk Sze­ged ellátja magát operával Pécs. oratóriummal, operával, sót ..ex­portál". Debrecen szállítja vám-; sunknak az operát, sót most már: lassan a zenekart is. Megírtuk már, hogy az Országos Filharmónia minden eddiginél töb­bet igyekezett tenni azért, hogv e város zenei életét erősítse. Egyfelől dicséretes lehet, másfelől azonban Tévedés elkerülése végeit «»szint- szeretettel köszöntünk minden együttest, amely városunkba jön, becsüljük teljesítményét, elismer­jük zenei érlékét, de Miskolc az ilyen zenei import melleit hova­tovább elsorvasztja saját erőit. A rilharmónikus zenekarunk ma már alig szerepel hangverseny-dobogón. Éppen csak annyit, amennyit a vendégzeneknrok. Nem tudunk ar­ról, hogy a Filharmónia más vá­rosokat Is így Igyekezne ellátni ..import” zenével. Zenekarunk tag­jaiból maholnap úi zenekarok nő­nek ki, mert a Filharmónia nem foglalkoztatja eléggé. Amennyiben ezt a végeredmény­ben helyesnek mondható gyakorla­tot kívánja a Filharmónia meg­valósítani. úgy arra Is lehetne. *«<•' kellene gondolnia, hogy hasonló arányban a ml együtteseink is el­jussanak más városokba. Nem hisszük, hogy vita merülhetne fel szakiskolánk női. vagy akár ve- gvesksra művészi színvonalát ille­tően. de filharmonikus zenekarunk is alkalmas arra. hogv művészi vezetéssel olyat piodukáljon. ami méltó városunkhoz. Az a lendítő erő sem lekicsinylendő, amely egv- egy vendégszereplés nyomán bekö­vetkezhet. Egyébként is mindennél többe' mond a statisztika. Aki az I960 fll-es hangversenynaptárt átnézi láthatja városunk zenei lehetősé­geit. Az a ..mellékes" gazdasági körülmény sem becsülhető le. am;r a szegedi énekkar, a szolnoki énekkar és a zenekarok utaztatás;! jelent. Másfelől azt az egyre job­ban mutatkozó feladatot jelöli < város zenei vezetői számára. hog> az erők összefogásával tegyék or­szág-világ előtt nyilvánvalóvá Miskolc nemcsak a vas. az ipar. r kereskedelem és lássan a festészet városa, hanem a zenéé Is. EHHEZ VISZONT A FILHAR­MÓNIA segilsége is kell és min­denkié, akiket illet. V. Zalán Irén Az Ének- és Zenetagozatú Általános Iskola növendékhangversenye Aligha van melegebb és szivvidá- mitóbb látvány, mint éneklő és mu­zsikáló gyerekek serege. Akár ének­karban. akar zenekarban, zongorán, hegedűn, fuvolán, csellón muzsikál­va hallani őket, megtelik az ember szive gyönyörűséggel. Köztudomású, hogy a gyermekek énekes, zenei képzésében legtöbbet tud nyújtani társadalmi rendünknek ez a szép in­tézménye: az Ének- és Zenetagozatú Általános Iskola. rogi Zsuzsa. Varga Agnes. Karrcs Magda, Deák Rita. Marton Zoltán. C ladies Sári. A műsor összeállításában egyre inkább érvényesül az a helyes zenei elv. hogy minél több kórus és zenei együttes szerepeljen. Ez még tovább fokozható. Még több kis kórus és furulyás együttes kaphat helyet. A kórus hangja, színe nagyon sokat fejlődött. Galambos B éláné tanár munkája őszinte elismerést érdemel. Gajdos Edit tanárnő kis kórusa és furutyaegytittese az egyik legkedve­sebb műsorszám volt. A felső osztá­lyok társas zenecsoportja a hallga­tók osztatlan tetszését váltotta ki. Szűcs Lóránd igazgató szovjet népek táncai feldolgozásának őszinte és megérdemelt sikere volt. Az iskolai munkája társas zenei együttesek fej­lesztése szempontjából szinte hézag­pótló. A népi játékokat betanító dr. Ada- movits Arzénné tanárnő munkája Is kedves színfolt volt. Az Ének- és Ze­netagozatú Általános Iskola minden nevelőjének őszinte megbecsülésünk. V. Z. I. Most tartották 5. hangversenyü­ket és e hangverseny egyrészt a gyermekek, másrészt a meg most aer» teljes nyolcosztályú intézmény munkájának állomása. A műsorban igen változatosan kórusok, szólószá­mok, együttesek váltották egymást. Minden gyermek nyilvánvaló tehet­ségéből eredően a legszebbet igye­kezett nyújtani. Produkcióikat nincs módunk méltatni, de legalább a ne­vük maradjon meg szép emléknek: Kordoss Kati. Pálvölgyi Ágnes és Edit. Bodonyf Kata. Horváth Péter, Ben ke Ildikó. Félegyházi Árpád. Bi- hary László. Hossza Mari. Komoró- ezi Zsuzsi, Cyőry Nagy Ilona, Bőd­Qegtjzetek 228, „Sport“ — a művelődési házban örvendetes gyorsa­sággal válik népszerű­vé az általános isme­retek bővítésének egyik formája: a szel­lemi öttusa. Megyénk­ben több helyütt mér­kőztek már ilyen ver­senyeken. legutóbb például az alberttelepi művelődési házban, a Bányász Szakszervezet Borsodi Tröszt bizottsá­ga rendezésében. Ezen a versenyen a perecest, rudabányai, sajószenl- péteri, ormosbányai, diósgyőri, alberttelepi művelődést otthonok kit If úr csoportjainak négy-négy vállalkozó szellemű fiatalja mér­te össze tudását és sze­rencséjét. Egyébként a verseny végezetével is az volt a sorrend, aho­gyan azt az imént fel­soroltuk. Az alberttelepi mű­velődési házban sokan gyűltek össze azon az estén. Sokan voltak ki­váncsiak a szellemi öt­tusába, hiszen itt elő­ször szórakozhattak ilyen rendezvényen az emberek. Hogy va­lóban jól szórakoztak, ahhoz nagyon sok kö­ze van i\uilossy Judit­nak. a Miskolci Nem­zeti Színház rendező­jének. Kellemes, köz­vetlen modorával, szellemes irányításá­val. tökéletes kapocs­nak bizonyult a ver­senyzők és a közönség között. Talpraesettsé­gére, gyors kapcsolá­sára" is elégszer szük­ség voll, hiszen a ver­senyláz néha-néha a közönség soraiból is magasra csapolt. (Mondjuk el azt is. hogy az erősítőnek ta­lán másütt is lehetett volna helyet találni, nem éppen a színpad közepén.) Természetes. hogy ezek az apró szervezé­si hibák nem kisebbí­tik az esi tartalmi ér­tékét. Ha csak annyit mondunk is el, hogy a hal bányász kultúrcso- port 12 szellemi és 12 fizikai dolgozója szel­lemi öttusa-versenyen vett részt, már maga XXVI. A bban a pillanatban, amikor * * Júlia rádöbbent, hogy a kincs van is. meg nincs Is, halálos kime­rültség ömlött szét minden porciká- jában. Nyomban kivánszorgott az állomásra és felült az első pesti vo­* Csókavárra jövet sok minden megfordult a fejében. Felötlött ben­ne a gondolat, hátha mégsem találja meg a rejtekhelyét? Vagy csak hült helyét találja az aranynak? Mi lesz. ha megzavarják a rejtekhely körül? Csak erre az egyre nem számított. Az áhított kincs ott hever a lóba előtt, ám lehetetlen lehajolni érte. Megpróbált, valami megoldást ki­találni. Hogyan lehetne bctérkőznl a gyárba? No és ha valamiképp sike­rülne is ez. miképpen áshatná fel ti7. öreg fa tövét.? De ha meg ez Is sikerülne, hogyan csempészhetné ki a súlyos csomagot a gyárkapun? Megannyi lehetetlenség. Az egész • étet egy merő szeren­csétlenség. A papának van egy re­mek gyára, csak éppen államosítot­ták. De hiszen ez az arany ... Sza­kasztott ugyanaz az állapot. Az ál­lam birtokába vette, anélkül, hogy Ludla volna. Am, ha így van. ez az arany még­iscsak az övék. amint a rum- és li- k őrgyár is az övék. noha átmeneti­leg nem férkőzhetnek hozzá. Mi lenne, ha szólna a papának? Itt csak ó segíthet. Elvégre most ugyanabban a pácban ülnek, a papa Is, ók Is. A papa majdcsak kitalál valamit. A vonat már délután befutott a Keleti pályaudvarra, de Julia nem akart sötétedés előtt hazatérni, ne­hogy valakivel találkozzék ebben az öltözékben. Csak hét óra tájban nyitott be a lakásukba. Gyorsan át­öltözött és Bottlik papához sietett. Az öregúr és a mama vacsoránál Julin csak most érezte, hogy rni- l 'on chcs. Magába tömött, néhány f- latot. Hogyan tudna négyszemközt HORVATH JÓZSEF: ARANYKALITKA LEGÉNY telesnek látszik. Az öregúr képzele­te meglódult. Tíz kiló arany! Hatal­mas vagyon. Méghozzá a családi va­gyon része... Remekül lehetne hasz­nosítani. Ha csak egyharmadát szá­mítja. akkor is elegendő volna ... Igen. abból megoldhatná a szeszfőz­de kibővítését. A befektetés hamar visszatérülne, ennél hasznosabban a veje sem forgathatná a pénzét. Igen. az lenne a legjobb, ha társulnának. Bottlik és Társa... Néhány eszten­dő múltán uralkodhatnának a pia­con. Remek perspektívák! Amint Julia befejezte elbeszélését. Bottlik izgatottan' járkált a szoba­— De bizonyos vagy benne, hogy a rejtekhelyen ott van az arany? — kérdezte, miközben a lánya arcát fürkészte. — Halál biztos, papa. A vázlat sze­rint minden stimmel. — Hm... azért mégis az lenne az Igazi, ha a férjed maga is körülnéz ne és teljes bizonyosságot szerezne. Azaz szereznénk. Julia egy pillanatra maga is bi­zonytalanná vált — Te kételkedsz, papa? Bottlik révetegen bámészkodott. Most már ő maga is belekapaszko­dott az elrejtett aranyba, dehogy is rugaszkodik el ábrándjától! — Kislányom, adja isten, hogy minden Igaz legyen. De az Üzlet — üzlet, és az üzlet törvénye a fel­tétlen bizonyosság. Ha én a férjeddel együtt meggyőződhetnék arról, hogy a rejtekhely csakugyan megvan, ak­kor én nem haboznék. — De hét a férjem nem mehet Csókavárra. Azonnal felismernek. maradni a papával? A mamát egy­előre nem szabad beavatni. Bottlik mama vacsora után leszed­te az asztalt és kiment a konyhába. Julia halkra fogta a hangját: — Papa. kérlek, azonnal beszél­nem kell veled. De ez az egész csak kettőnkre tartozik. Ez titok — emel­te mutatóujját az ajkához. — A fér­jem sem tudja, hogy eljöttem hoz­zád. — Hol van a férjed? — kérdezte gyanakodva Bottlik, s már-már az sajdult fel benne, hogy Julia és Sze­rencsés között történt valami. — Szanatóriumban. Rosszak az idegei. De ezt mindjárt meg fogod érteni. Képzeld — mondta suttogva —, a férjemnek hatalmas vagyona van. Es ez csak most derült ki, teg­napelőtt. — Örökség? — vonta összébb a szemöldökét az Öregúr. — Dehogy. Körülbelül tíz kiló »zínarany. Bottlik Jenő hétrahökölt a fotel­ban. Megőrült ez a lány? Vagy ízet- lenkedik vele? Megvan: pénzt akar kicsikarni tőle. ezért állt elő ezzel az ostoba mesével. — Ugyan, Julia, micsoda zagyva- ság ez? — nézett rá szigorúan. — Papa. csendesen! Ez nem zagy- vaság. Hallgasd végig. Tömören és világosan előadta Sze­rencsés János történetét. Bottlik egyik ámulatból a másikba zuhant. Bottlik mama néhányszor becsörte­tett a szobába, ilyenkor abbamaradt az érdekfeszítő elbeszélés, és Bottlik nyugtalanul várta, bárcsak kimenne a mama. Amint a mama mögött be­csukódott az ajtó. sürgetően nézett Juliéra. Amit ez a lány elmond, hi­AZ ÉVSZAKOK. HAYDN NAGYSZABÁSÚ oratóriuma a ze­neirodalom egyik legnagyszerűbb alkotása. A nép ábrázolása első nagy, egységes költeményként a/ európai zenében. Paraszti genre- képek sora. amelyek munkában, mutatásban, sokrétűségben is hiány­talan, egész élétté állnak össze. Szárnyaló, lelkes kórusok szövik ál meg át, sőt gerincében állnak, keretezik és betetőzik. Szólók me­sélik cl az évszakok váltakozásá­ban a nép teremtő, alkotó munká­ját, a vetést, termés-váró örömét, a szílrelet. a fonót, idilli szerelmet. * lársakra találás fellélegzését. Hatalmas apparátust igényel a mii előadása és ez grandiózus hatást '•ált ki. A harsaró öröm. a vigadás orkánjával rázza meg a hallga'ó- sácot. Az énekkar és zenekar szó­lamainak száma 25! Mindez olyan hanghatást vált kt. mintha valóban a dolgozó parasztok tömege»» lát­nánk vigadozni, újjongani, ünne­pelni. Az énekkar beszél, dalol, az em­beri szavak* természete szerint ú.i- iongja. harsog in a maga örönv-1. h zenekar pedig figurái, cifráz. f"l- károztk a maga nyelvén. Két külön világ, mégis pompásan egybefüzve. Meghallgatása mindig ünnepet ’dent. hiszen az elmondottakból kitűnik, hogy a szükséges appará­tus előteremtése nem egyszerű fel­adat. Minden városnak dicséretére vá­lik ha erejéből kitelik. Annak cl­— Majd kitalálunk valamit. Ez részletkérdés. Júlia előrukkolt a nagy kérdéssel: — Tegyük fel, papa, hogy az arany de facto megvan, de átmenetileg tel­jesen hozzáférhetetlen. Úgy tekint­hetünk-e arra. mint saját, tulajdo­nunkra? Bottlik papa idegesen dobolt az ujjúval. Olyan pózba vágta magat. mint valaha az üzleti tárgyalásokon, ahol az okosság, óvatosság és csalha­tatlan üzleti érzék egyaránt eldöntheti h tárgyalás eredményét. Tagoltan, minden szót megrágva beszélt: — Nézd. szivecském, az arany tu­lajdonjoga vitathatatlan. Az. hogy átmenetileg hozzáférhetetlen, ezen mit sen» változtat. Azzal számolni lehet, arra terveket lehet felépíteni. Természetesen valamicskét levon az értékéből az. a tény. hogy nincs száz. százalékos biztonságban Gondold csak el. ha egyszer eszükbe jut ki­vágni azt a fát. Ez rizikó. De azért erre kevés az esély, hu a rejtekhely fekvése olyan, mint ahogyan el­mondottad. Ez az eszmei értékesük kenés legfeljebb tizenöt-húsz száza­lékos. Julia elégedett volt Hiszen ha az aranyvagy ont de facto elismeri a pa­pa, ez azt jelenti... — Azt jelenti ez — fűzte most már hangosan gondolatait —. hogy va­gyonunk. legalábbis részben, már most hasznosítható? —- Miért, ne? — tűnődött Bottlik papa. — Hát persze, arról szó sem lehet, hogy valaki egy tételben meg­vásárolja. Ez nem is volna kifizető­dő. De valamit azért pénzzé lehet — Ifienam — v»tette ellene Julia —• de cn nem egyezem bele. hogi vevő. vagy a vevők búcsújárást r1 dezzenek Csókavárra. Az rcndki* kockázatos lenne. . — Nem. erről szó sincs. Elég. » m megbizonyosodom. Ha én gar' tálon» az aranyat, az elegendő. \ dód mit? En leutazom a férjeddé: helyszínre. Ha ő ott, a jelenléte ben megállapítja, hogy a rejtekh sértetlen, tehát az arany de fa megvan, azonnal akcióba lépek. Apa és lánya csak úgy ragyog egymásra. Julia ujjongok — Orü — Hát hogyne — szorította mai hoz Júliát. — Mindig mondtam. h< mennél sötétebb a jelen, annál ti döklőbb lesz a jövendő. Elbúcsúztak. Julia alig várta reggeli. Aulóbuszra szállt és í ment Dobogókőre. Szerencsés n lükön üli. Remélte, hogy Julia I .'ön hozzá. Még mindig rossz bőrt volt. Idegei vilustáncol járlak. I zárkóztak Szerencsés szobájába. S, rencscs türelmetlenül sürgette: — Beszé't. Julia! — Mind: a legnagyobb rendb» Szerencsés elszontyolodott. Ez i jelenti, hogy Julia felásta a Rödr s az a nyomorult aranv megint ■ hever azó fészkében. Pedig Ütokb reménykedett, hogy valami cső történik, és mindörökre végelér aranykálvária. Julia elbeszélte neki a fej lemén 3 két. Szerencsés halott halvány hallgatta. Hát mégsincs szabadulj Most már az öreg Bottlik is be v avatva. Nyugtalanul Ingatta a fej — Te jót akars?, Júlia, de én r gyón félek! Julia fölényes mosollyal báto tetta: — Ne félj. drágám. Aki mer. nyer. Uj életet kezdünk. Hidd el. r künk akkora a szel encsénk, ho löl sem tudjuk fogni, mekkora. 1 nap múlva lejössz a hegyről, aele csak pihenj Aztán — miénk a víls í Folytatjuk.) ez a tény is nogyStTsz-nek az A közönség érdelei** marhab se pedig ennek a vezetősége dezvénynek az élemértékben valósága mellett Sihasznot ha, A kérdések szerk lói arra töreked hogy lehetőleg min témakört felölelje A Ml Ez általában sißer is. Igyekeztek o» 1 összeállítást készi b&kk. d® ahol nemcsak fanu.’fc^o" herceg. szórakozik is a --«m ég. így színesebbé üállnem ajaniot este. Ezeken a szírt • óra. ló kérdéseken lehetne vitázni. A Kr/rl^ da és a bor keveóráta: UJ : aránya a fc!t/r0cc«l£££U£f.i nagyfröccsben, g£5 szúlépésben. a liszten. Szovje a zsír aránya a rács: 9 e9 11 tásban és még néh ilyen kérdést talán £*? lehetett volna cser fáklya. valami mással. Juu^nem^í A tapasztalam*™. felhasználva, a Jöhm£2H8£ ben remélhetőleg rJem^Ertio jobban sikerül, gohümb majd ezek a rendez*7, *12 nyék. ™ (p művelő: As ElffeM nem kétszer annyi munkát * 24 lek cl, mint amennyit válla Lelkesedésüket a széppé váró MegyénI óvodák, a rendbe hozott parkóPar^S2litert‘ i-prik. melószövetk- ülésének ha A III. kerületiek városszeret^i országg kitűnőre vizsgáztak... melószövetk f be» alakító Parádé/»« ezíúö «: nak es folyj. Novemberben hatalmas pinán, Borsod adta tudtul valamennyiünk hogy városunkban „Porcelán ] ___ Deccm dél" tartanak. Borsodi V« Hogy az ígért parádé megfőve* fenn te-e a nézők tetszését, nem tuczer tonna sajnos nem mehettem el a nagygitette a tr rűnek Ígérkező eseményre. Minmainak cm esetre el tudom képzelni, a — Szerel egy nagyhasú porcelánváza ILenin Kol kén. felemelt fővel, tempósa »Havonta a1 rádézlk tova a nézők szeme «ezren tekin vagy amint egy nagyi süteményein Színhá kéjele.gve terpeszkedik az egB fővárosi gyűltek szemcláttára. A cullofliarom év személyes teáskészlet is párabb mint 'áfofluy lehetett, amint a rsábu da pesti. aranyozott szélüket össze verve, íráson vet mással koccintottak, s leitták _ ülést g ukal a sárga főidig. előtt j0 ór Sebaj/ A porcelán parádét megyei vél tudtam megtekinteni, de ha sunkban „műanyag majálist", ^ hár vidáru spartakiadót", esetleg «tapasztalat relite orgiát” rendeznek, jeltta további nül megnézem ... — Kileni (b. leimért a Vállalatnál '♦+♦♦♦♦****♦♦♦♦*♦** *♦ O-'O Társadalmi munka a III. kerületben Közeledik az évvége, a számvetés, « visszapillantás ideje. Előkerül­nek a grafikonok, a jelentések, a kimutatások. A számok sok helyütt vidámságot varázsolnak az arcok­ra. Imilt-aniott viszont szaporod­nak az arcokon a ráncok. Készíti számvetését, a Hl. kerü­leti tanács is. Az eredmények, s az esetleges hibák nemsokára nap­világra kerülnek. De a már félig- kész kimutatásokból is kitűnik, hogy a kerületbeliek mind jobban szeretik vámsukat, az idén jóval többel tettek csinosításáért, mint az elmúlt években. A hívó szóra szorgos kezek százai, ezrei csáká­nyoztak. lapátoltak, szépítették az utcákat, a tereket. A kimutatás kél legfontosabb adatát, jóleső érzéssel szemléli mindenki: tavaly 140 ezer forint volt a végzett társadalmi munka értéke, az idén l millió. S mf van az. egy millió mögött? Vt- és járdaépítés a Törökverö és a Bánki Donáth utcában. Vizesgödör kiásása, vízvezeték szerelése a be­rekaljai Kökertben. Bővítés, festés az Ady kultúrotthonban. Útépítési, javítási munkálatok a Mária utcá­ban és az Előhegy tetőn. És még ki tudná felsorolni mindazt, amit. a többtlzezer munkaóra eredmé­Kitettek magukért a kerületi KISZ-szervezet fiataljai is. Majd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom