Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-17 / 297. szám

Zsolnay Hédi irodalmi sanzonestje Gondolatok a Műszaki Egyetem irodalmi színpadának műsoráról Vidám az életük... 600 kötetes könyvtárt gyakran kérő­nk fel a diákok, igen sokan rend­szeresen olvasnak szépirodalmat. Hat diák tagja a munkásőrségnek, rendszeresen résztvesznek a kikép­zéseken, és szolgálatot is teljesíte­nek. Politikai és természettudomá­nyos előadásokat hallgatnak, s ha kell, ott van a rádió, a televízió, a kultúra minden eszköze rendelke­zésre áll. így élnek itt a diákok. Persze nem máról holnapra érték el. hogy az országban is hírnevet szerezzenek a technikumnak és a diákotthonnak. Szívós, kitartó munkára, szorgalom­ra. a tanári és nevelői kar alapos munkájára volt szükség. Hiszen nem könnyű fegyelmet teremteni fiatalok között, akik bizony könnyen szere­lembe esnek egy-egy szép kislány láttán. (Ez nem is lenne baj, ha nem akadályozná őket a tanulásban.) Ma azonban e téren sincs hiba, as erkölcsi magatartás, a tanulmányi előmenetel és a fegyelmezett élet egyre közelebb viszi ókét a célhoz* hogy az otthon kollégiummá alakul­jon. Van persze probléma is. Az épé- Intel. Annak ideién két millió fo­rintot költöttek az épület átalakítá­sára. A felsőbb városi szervek azon­ban um intézkedtek, hóm bérlőket í* tfsznek az épületbe. lm aztán az lö'tént hóm az otthon em részét elfoglalta a Miskolci Élelmiszerkis- kcreskedelmi Vállalat, büfé céljára. <■>,** másik részét a Járási Foldmuvesszovetkezcti Központ kap­ta irodahelyiségeknek. lm történi aztán, hogy az eredeti tervet meg­változtatták, a diákotthont összezsú- folták. A nemrég tartott vizsgálaton a Népi Ellenőrzési Bizottság a Köz- egészségümt-Járványügyi Állomás megbizottaival együtt megállapítot­ta: helytelen volt ez az intézkedés. Annál is inkább, mert az otthon hagy lövő előtt állá intézmény, egy­re több bányászközépkádert kell ne­velnie. S ha a jelenlegi állapoton nem változtatnak, lövőre már há­romemeletes ágyakat kell berakni a hálószobákba, vám a kultúrtermet ■* be ‘‘all majd rendezni lakószoba, vám tanulószoba céljára. Emelten megoldás'lenne: adják vissza a föld­szinti részt a diákotthonnak. (Eny­hén szólva nevetséges dolog, hogy egy bányászati diákotthonban büfét rendezzen be egy másik vállalat.) B probléma sürgős megoldása annál is inkább fontos, mert jövőre már nem m. hanem 220 diák tanul az épBlrt- ben. Igen. vidáman élnek, de azért • gondok is megvannak a Bányászati Diákotthonban. Ezek a gondok azon- ban nem akadályozzák meg ezt az erős kis közösséget, hogy nemes cél­kitűzését elérje. — szegedi — — AZ EDELÉNYI bányaüzem ve­zetősége úgy határozott, hogy « jövő év folyamán felújítják a két évvel korábban épített függőleges aknákat. Szükségessé tette a felújítást, hogy a fából készült légaknák keretácso- lata az idők folyamán elhasználó­éi Tiszai pályaudvar melletti ri­** gi laktanya egyik átalakított épületében helyezték el a Miskolci Banyaipari Diákotthont. Egy éve n>nr. hogy 160 diák nyert elhelye­zést ebben a valóban szép épületben, melynek külseje Is elárulja: nagy gondot fordítanak karbantartására. Az otthon belseje, folyosói, termei még inkább ezt mutatják, nagy rend. tisztaság bizonyítja: a diákok Igazi otthonná varázsolták ezt az épületet. Fiatalok cinek itt. alig IS, 20. 22 éves .gyerekek", akik a Bá­nyaipari Technikumban tanulnak, hogy elnyerjék a technikusi bizo­nyítványt. Itt a. diákotthonban csak elhelyezést és kosztot kapnak, a Hákotthon szerepe azonban több ennél: itt is tanulnak a diákok. Amikor látogatásra érkeztünk, a fiatalok már el is indultak a techni­kumba. Mégis sikerült megismerni életüket. A gondnokságon beszélget­tünk az otthon és lakóinak életéről. Olyan diákok nyertek itt elhelyezést. akik már elvégezték a vájáriskolát és technikusok, majd bányamérnö­kök akarnak lenni. Az otthonban két főhivatású tanár, Tóth Gyula és Do­bos János neveli a fiatalokat. Rajtuk kívül még három nevelő tanár van íz otthonban, akik eddig is igen fó légkört teremtettek, a diákok izeretik őket. sokat tanulnak tőlük. Az otthonnak igen jő a kapcsola­ta a technikummal. Tóth Pál elvtárs. z Bányaipari Technikum igazgatója, aki maga is bányamérnök, egyben az otthon megbízott Igazgatója is. Ta­pasztalt vezető, aki szeretettel fog­lalkozik tanítványaival, nemcsak figyelemmel kíséri, de segíti is az otthon munka iát. így aztán nem csoda, ha a diákok igen nagy száza­léka komoly, célratörő fiatal, szép tanulmányi eredményeket érnek el. Ebben persze nagy része van a jól működő Diáktanácsnak és a KISZ- tzervezetnek. mely jó kapcsolatot hozott létre a diókok és a tanári kar között. így vált lehetővé, hogy az otthon diákjai nagyobb önállóságot élveznek, mint ugyanilyen otthonok az ország más területén. A diákok, a tanári karral közösen nemrégen elhatározták: olyan felté­teleket teremtenek, amelyek lehető­vé teszik, hogy a diákotthon átala­kuljon kollégiummá. Mit jelentene ez? Magasabbrendü közösségi éle­tet, nagyobbfokú önállóságot, a diá­kok maguk vezetnék kollégiumukat. Persze a tanári kar segítségével. A diákok fegyelme sokat javult, a KJSZ-szervezet és a Diáktanács eredményes nevelő munkát fejt ki. Persze van még egy-két diák. aki megszegi a szabályokat, megfeled­kezik magáról, hibát követ el. Ez azonban mind ritkább eset. A kol­lektíva nevelő ereje ma már egy harmónikus kis családdá forrasztot­ta össze az ország minden részéből Idesereglett fiatalokat. Ha szükséges. ar iskola vezetői a Diáktanáccr.a’ közösen fegyelmi ülést tartanak, ahol büntetést szabnak a szabálytalansá­gok elkövetőire. Mostanában azon­ban ilyen fegyelmi ülésre is ritkáb­ban kerül sor. A címben azt irtuk, hogy vidá­man élnek. így van. a hangulatos termekben a tanulás mellett minden szórakozási lehetőség adva van. A Nehogy felismerje, mert akkor... Mintha fázna, feltört* kabátja gal­lérját és arcát félig-meddig abba rejtette. Bottlik bosszúsan, érdektele­nül hallgatta a köpcös emberka lo­csogását: — Kár. hogy nem Csókavárra Igyekeznek, mert én örömest meg­hívnám magukat, még egy jó va­csora is kerülne. Az ám, miért ne állnának meg nálunk, legalább egv Jó órára? Na. az Jó ötlet! Megvacso­ráznak. s úgy mennek tovább, ám­bár ha akarnak, ott is alhatnak. — Nem. nem — szabadkozott Bott- lik —. nekünk igen sürgős dolgunk van. — Már megbocsássanak, mérnök emberek az urak? — kérdezte a kis ember. — Nem — mondta Bottlik. s ma­sa sem tudta, miért éppen ez csú­szott ki a száján: Újságírók vagyunk. — De amikor kimondta, még örült Is. gondolta, a kis emberke ettől megszeppen ás nem mer akármit össze-vissz.: beszélni, tán abba is hagyja a fecsegést de tévedett — Újságírók? Az már igen! Ha- iaj. én Is de szerettem volna újság­író lenni! De hát én kereskedő em­ber vagyok. Ezt nem azért mondom ám. hogy meg tessenek Imi az újságba, mert ez nem oda való, csak úgy. De tudom, milyen szép foglalkozás is as újságírás. Ha jaj! Itt is hallanak va­lami érdekeset, amott is. megírják, kiszínezik, és másnap sok ezer em­ber olvassa. Mondom én milyen kár. hogy nem Jönnek Csókávárra. pedig de sok iml való akadna ám mlnálunk! — Például micsoda? — bökte kJ Bottlik, csak hogy mondjon valamit (Folytatjuk.) bukkant fel és jó előre Integetett. Egy ismeretlen falucska közepén állt meg a kocsi. A sofőr kinyitotta az ajtót, s a köpcös behajolt: — Jóestét kívánok, bocsánat a to­lakodásért hová mennek az elvtár­sak? Bottlik habozás nélkül rávágta: — Nagyborsányba. — Az nagyon Jó — vidult fel az idegen —. nem vinnének el • Csóka­várig? Kérem szépen, vigyenek már el. lekéstem a vonatot és otthon vár a családom. Bottlik átkozta magát ügyetlensé­géért. amiért éppen Nagyborsán y nevét említette, hiszen tudhatta vol­na hogy a nagy borsó nyi út éppen Csóka várnál ágazik H. — Tessék, üljön be — mondta kelletlenül Bottlik. A kis ember há- 'álkodva telepedett az első ülésre Egy pillanatra sem állt be a szája: — Nem is tudom elmondani, mennyire jókor, hiába, ma jó napom van. akármihez nyúltam, minden sikerült Nagyborsányban Is van ám nekem rokonságom, ha valamire szükségük lenne, csak menjenek be bátran hozzájuk. mindenben se­gítségükre lesznek a rokonaim, csak annyit mondjanak nekik, hogy Palo- tás Jani küldte magukat, ez elég. Szerencsés e név hallatára még összébb zsugorodott. De hiszen ő alighanem ismeri ezt az embert s •án az is őt! Palotás ... Palotás . Ismert egy ilyen nevű kupccet. per­sze csak látásból-hallomásból, nem éppen közelről, de ezek a kupecek annál Inkább Ismernek mindenkit érkeznek Csókavárra. Győrött Bott­lik megállíttatta a kocsit — Igyunk egy feketét, fis nem kell annyira sietnie. Szimcsák. Úgy intéz­ze. hogy este fél tíz-tíz óra tájban érkezzünk oda. — Kérem szépen. Bottlik úr. — Tessék. Szimcsák. egy huszas. Igyák valamit. Szerencsés leszegte a fejét az eszpresszó asztala mellett. Gondola­taiba temetkezett. Valósággal gyö­törte az az érzés, hogy megint nem ura saját sorsának. Ismeretlen erők mozgatják cselekedeteit. Megint az arany parancsol fölötte. Az aram szabja meg a sorsát továbbra is. Hát hiába, úgy látszik, ebből a béklyó hói nincs szabadulás. Bottlik fizetett. Egyetlen szót sem váltottak. Visszaültek a kocsiba Szimcsák most már Jóval lassabban vezette a kocsit. Szerencsé* tovább töprengett. Akármilyen körültekintően szervez­te meg ezt az utazást az apósa, ve­szedelmes vállalkozás ez. De hát hiába mondta Júliának, 6 nem enge­dett Azt mondta, ezt a lépést meg kell tennie. Megéri. Milyen maga­biztos ez az asszony! Voltaképpen nyugodtan rábízhatja a sorsát. Ha «' így akarja... Az após? Meglehető­sen rideg üzletfél. Még odáig sem jutottak el. hogy tegezód jenek. Bott­lik megtartja a három lépés távolsá­got. De mit törődik ő vele? Az zökkentette ki gondolataiból, hogy n sofőr fékezett. Szerencsés előrchajolt. A reflektor fénykévéjé­ben egy alacsony, köpcös emberke rendelést, egyből elintézem, hogy engem küldjenek. Hová kéne men­ni? — Csókavárra. — firtem, Bottlik úr. Mennyi idő­re? — Nézze. Szimcsák. nekem és a vejemnek találkoznom kell egy il­letővel a csókavári Bányagépgyár­nál. Úgy intéznénk a találkozást hogy maga odahajt a gyár elé, s úgy tesz. mintha elromlott volna a motorja. El kezd babrálni a gépház­ban. Addig én a vejemmel együtt lebonyolítom a találkozást — Kérem, semmi akadálya. Bott­lik úr. — Persze megkérem. Szimcsák. hogy hallgasson erről az útról, mint a sír. Nem kell semmitől tartania, semmiféle suskus nincs a háttérben. — Értem. Bottlik úr. — Természetesen, nem kívánom ingyen a segítségét. Szimcsák. No. ne szabadkozzon, a Krisztus kopor­sóját sem őrizték ingyen. Kétszáz forintot kap, ha sikerül. Nem sok. de maga minden körülmények között számíthat rám. Lesz még maga az én sofőröm, Szimcsák! Az öreg sofőr alázatosan mosoly­gott. — Hát csak tessék leadni a rende­lést, Bottlik úr. minden rendben lesz. ezt garantálom. Negyednapra Csókavár felé szá­guldott a Pobeda bérautó, Bottlik és Szerencsés hallgatagon bámészkod­tak a hátsó ülésből. Délután indultak Pestről Úgy számították, öreg este HORVATH JÓZSEF: ARANYKALITKA xxvn. B ottlik Jenő barátságosan hely­ivel kínálta vendégét: — Öljön le, Szimcsák. Tessék, gyújtson rá. — Köszönöm szépen, Bottlik úr. — Ebből csak a régi ismerősöknek — mosolygott Bottlik. — Az óm, mi­kor is került maga hozzám? Várjon — Harminchatban, kérem szépen. Harminchat telén. — Úgy van. Ha jól emlékszem, ki­tünően együtt működtünk, nemde? — 0. igen, Bottlik úr. Nem volt köztünk semmi differencia. De Bott­lik úrnak nem is volt rám panasza. — Nem. nem. Szimcsák. Maga el­sőrangú sofőr volt. Emlékszem, mennyire szerette az öreg Horchot. — Príma jármű volt a Horch — bólintott Szimcsák. — Tán még ma is megvolna, ha ... de hát tudja, hogy s mint alakultak a dolgok. Én mindig tudtam, hogy mi van magával. Szimcsák. Hiszen én mindenkor számítok magára. — Számíthat is Bottlik úr. Hát most a bérautónál vagyok. Nehéz ke­nyér ez. Bottlik úr. Azt hiszem, so­hasem lesz olyan jó dolgom többé, mint Bóttlik úr mellett volt. — Nem lehet tudni, Szimcsák. Hallgasson ide. Most a segítségére van szükségem. — Örömest, kérem szépen, amit csak tudok, megteszem. — Nézze, amit mondok, szigorúan köztünk maradjon. Én bérelnék egy túrakocsit: s úgy kellene ügyeskedni, hogy magát kapjam meg erre az út­ra. Egy vidéki városba kellene lc- mennünk. Nézze, semmi különös sincs az egészben. De én feltétlenül megbízható emberrel akarok menni. — Kérem' szépen, azt nagyon könnyű. Jóban vagyok a forgalmi (önökkel, és ha be tetszik adni a hoz kötve jelent meg. s ezért nap­jainkban legfeljebb csak hatásos érdekességként tartottuk számon hazai változatát, rosszabb esetben a vendéglátóipari szórakoztatás körébe száműztük. Mégis minden „könnye­debb” művészetnek Is megvannak a maguk művészi értékei, azok az elemek, melyek a kordivaton túl az emberi érzésvilág kifejezésére, meg­szólaltatására alkalmasak melyek a mi számunkra nemcsak érdekesek, hanem értékesek is. Ezt az átértéke­lést. a mulandóban a múlhatatlan felvillantását, az igazi értékek át­mentését egy igazibb és általánosabb nézőponthoz hozzászokott közönség­nek, — ezt a feladatot csak olyan művén vállalhatja, aki képes fe­gyelmezettségében felülemelkedni a műfaj kínálta sallangos buktatók vonzóerején, művészi ösztönén túl intelligenciájával is képes figyelmét az értékesebb elemekre összpontosí­tani. és meg tudja találni az utat az új közönséghez. Aki ezt meg tudja tenni, az az úgynevezett könnyű mű­fajon belül is élményt teremtő mű­vésszé tud emelkedni, fis Zsolnay Hédi hosszú fejlődés után ezt elérte. MEGGYŐZŐIT ERRŐL a kétszeri előadás közönségének kirobbanó lelkesedése. Ez még inkább fokozta a művésznő lelkesedését is. Ksbdebó Lóránt Kékonysága — megfelelt a nagyvá­rosi polgár divatkövetelményének. Szülőhazájában, Franciaországban hagyományos műfaj volt. Közelállt indulásában a népdalhoz és állandó népközelsége a nagyváros népdalává formálta. Innen magyarázható még ma is megcsodált frissessége, állan­dóan. meglepően megújuló életereje. Valahányszor mesterkéltté, kicsit al­léktól ttá vált Is (mint akár Lu cl enne Boyer művészetében Is), mindig akadt egy-egy robusztusabb tehet­ség. aki ihletet és erőt merített az élő és fejlődő népi-hagyományból és így diadalra vitte más országokban is ezt a műfajt (mint legutóbb Yve* Montand). Hasonló kísérlettel mosta­nában Vécsey Emó sanzonjaiban nálunk is találkozunk. Magyarországon osztályhoz és kor­A NAGY IRODALMI STÍLUS­IRÁNYZATOK változása mellett sokkal gyorsabban reagálnak nem­csak a társadalmi, hanem a kor- divat változásokra is az úgynevezett könnyümüfaj alkotásai. Ma már ná­lunk a sanzon szónak múltja van, egy olyan múlt. mely hozzákötődött a századfordulón megerősödő nagy­városi polgársághoz, hordozva ma­gával annak bizonyos fokú támadó kedvét, tudatalatti szembenállását a dzsentri világ németes lledjével, és a bécsies keringő-hangulattal. Im­portált áru volt, de franciás szel­leme tiltakozást is jelentett a néme­tes érzelgősségnek az ízlést is gyar­matosítani akaró uralmával szem­ben. Vidámsága, kipoentirozott hu­mora, szellemessége — szóval moz­„Az MHS életéből“ Kiállítás nyílt az MHS megyei szervezetének klubjában rádiós, lövész és modellező szakosz­tályok, klubok munkáiból állították össze. Célja, a honvédelmi sportok szélesebbkörű megismertetése. A kiállítás december 16-től 26-ig Űrt. s minden nap 10 órától 20 óráig tekinthető meg. Tegnap, penteken délelőtt, a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség! megyei szervezetének klubjában ün- j nepélyes keretek között nyitottók | meg az MHS életét bemutató. Igen [ érdekes és értékes kiállítást A ki­állítás gazdag anyagát a motoros,! A hibajegyzék korrigálnia az újabb látogatónak, s Kouácsik egy délelőttön keresztül kénytelen volt végig­nézni, amíg egy vastag szöggel kiszúrta a szel- lóztetőrács lyukjait. Aztán jött még egy szerelő aki egy fél dél­előttöt vett csak el Ková- •csikóétól, mert a fürdő­szoba mosdójának leve­zető-csövén lévő kö­nyökcsövet, amelyet fe­kete bakelitből készítet­tek, le kellett fehérre festeni Aztán jöttek még sokan, is jönnek még mindig, de Ková­csikék már megszokták a néhány hónap alatt, s mivel több szabadsá­guk nem lévén, kulcsu­kat reggelente szó nél­kül nyújtják át a ház­felügyelőnek, mert ki tudhatja, mit rejt még a sűrűn gépelt hiba­jegyzék. (S ha netán valaki úgy gondo’ná. hogy a fent leírtak lidércnyo- másos agyszülemény, az érdeklődjék az újonnan átadott bérházak bérle­ményeinek bérlőitől az igazság felöl.) (rév*! — Azért jötXink. mert... — újabb . bo­garászó*, újabb hiba­pont a hibajegyzéken. — Itt az szerepel, hogy a konyha kövezetének a fal alján futó sorát nem „kentékf le... És csakugyan, nem kenték le az átadás előtt. Ok ezt most meg­csinálták, potom egy délelőttön. Most Ková- csikné volt a soros, 6 kért szabadságot főnö­kétől. Három nap múlva: Csengettek. Kovácsi­kék legnagyobb meg­döbbenésére most csak egy ember állt az ajtó­ban, kezében egy sűrű sorokkal telegépelt ív. A hibajegyzék. Kovácsik már szó nélkül lépett a telefonhoz, hogy rend­kívüli szabadságot kér­jen főnőkétől arra a délelőttre. Tudniillik a fürdőszoba és előszoba, illetve a fürdőszoba és a kisszoba között lévő szellőztető rács nyílásait a festéskor a festékkel eltömítették. Ezt kellett gan sóhajtottak fel: „ké­szen vagyunk". S ekkor kezdődött ná­luk — épp úgy, mint a többi lakónál — a bú­csújárás. Először: Csengettek. Két ember jelent meg az ajtóban, egyikőjük kezében egy sűrű sorok­kal telegépelt ív. — Azért jöttünk, mert... — és bogarász­ni kezdte az irományt, aztán rábökött az egyik pontra. — Itt a hiba­jegyzékben, amit a la­kás átadásakor vettek fel. szerepel, hogy a központi fűtés gőzvezető csövénél a parkettára nem rakták fel a .,tip- lif. Mi most azt meg­csináljuk ... ... És valóban, alig félnapi munkával el is készült a csövek körül a kerek tipli. Ekkor Ko­vácsik volt kénytelen otthon maradni s lakóé­ban. szabadságot kérve munkahelyéről. Aztán: Csengettek. Két ember jelent meg az ajtóban, egyikőjük kezében egy sűrű sorok­kal telegépelt Iv. Kovácsikék végre, hosszú hónapos határ­idő-tologatás után, ke­zükbe kapták az új la­kás kulcsát. Az új la­kásét, amely szemre szép volt, mondhatni pompás, s amelyen — eltekintve az agyonra festékezett ablaküvegek­től — az első pillantás­ra senki sem találhatott volna semmifajta hibát. A lakás tágas, világos, s a gyönyörű bérpalota egyik legjobb részén helyezkedett eL Megkezdődött a hur- colkodás. A nagyszerű bérház szinte az egyik napról a másikra telt meg lakókkal, akik hete­kig lázas izgalommal rendezgették, takarit- gattak központi fűtéses ,,bérleményüketAz örömteli izgalmakból természetesen Kovácsi­kék is kivették részü­ket, talán még a lapo­sabban is, mint a többi­ek. A vimtől. szódától, viasztól és szidoltól jó­formán a fülük csücske sem látszott már, az utolsó ólajfesték-csikót is levakarták borotva- pengével az ablaküveg­ről, amikor ölükbe ejt­hették kezüket, s boldo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom