Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-17 / 297. szám

Zsolnay Hédi irodalmi sanzonestje

Gondolatok a Műszaki Egyetem irodalmi színpadának műsoráról

Vidám az életük...

600 kötetes könyvtárt gyakran kérőnk fel a diákok, igen sokan rendszeresen olvasnak szépirodalmat.

Hat diák tagja a munkásőrségnek, rendszeresen résztvesznek a kiképzéseken, és szolgálatot is teljesítenek. Politikai és természettudományos előadásokat hallgatnak, s ha kell, ott van a rádió, a televízió, a kultúra minden eszköze rendelkezésre áll.

így élnek itt a diákok. Persze nem máról holnapra érték el. hogy az országban is hírnevet szerezzenek a technikumnak és a diákotthonnak. Szívós, kitartó munkára, szorgalomra. a tanári és nevelői kar alapos munkájára volt szükség. Hiszen nem könnyű fegyelmet teremteni fiatalok között, akik bizony könnyen szerelembe esnek egy-egy szép kislány láttán. (Ez nem is lenne baj, ha nem akadályozná őket a tanulásban.) Ma azonban e téren sincs hiba, as erkölcsi magatartás, a tanulmányi előmenetel és a fegyelmezett élet egyre közelebb viszi ókét a célhoz* hogy az otthon kollégiummá alakuljon.

Van persze probléma is. Az épé- Intel. Annak ideién két millió forintot költöttek az épület átalakítására. A felsőbb városi szervek azonban um intézkedtek, hóm bérlőket í* tfsznek az épületbe. lm aztán az lö'tént hóm az otthon em részét elfoglalta a Miskolci Élelmiszerkis- kcreskedelmi Vállalat, büfé céljára. <■>,** másik részét a Járási

Foldmuvesszovetkezcti Központ kapta irodahelyiségeknek. lm történi aztán, hogy az eredeti tervet megváltoztatták, a diákotthont összezsú- folták. A nemrég tartott vizsgálaton a Népi Ellenőrzési Bizottság a Köz- egészségümt-Járványügyi Állomás megbizottaival együtt megállapította: helytelen volt ez az intézkedés. Annál is inkább, mert az otthon hagy lövő előtt állá intézmény, egyre több bányászközépkádert kell nevelnie. S ha a jelenlegi állapoton nem változtatnak, lövőre már háromemeletes ágyakat kell berakni a hálószobákba, vám a kultúrtermet ■* be ‘‘all majd rendezni lakószoba, vám tanulószoba céljára. Emelten megoldás'lenne: adják vissza a földszinti részt a diákotthonnak. (Enyhén szólva nevetséges dolog, hogy egy bányászati diákotthonban büfét rendezzen be egy másik vállalat.) B probléma sürgős megoldása annál is inkább fontos, mert jövőre már nem

m. hanem 220 diák tanul az épBlrt- ben.

Igen. vidáman élnek, de azért • gondok is megvannak a Bányászati Diákotthonban. Ezek a gondok azon- ban nem akadályozzák meg ezt az erős kis közösséget, hogy nemes célkitűzését elérje.

— szegedi —

— AZ EDELÉNYI bányaüzem vezetősége úgy határozott, hogy « jövő év folyamán felújítják a két évvel korábban épített függőleges aknákat. Szükségessé tette a felújítást, hogy a fából készült légaknák keretácso- lata az idők folyamán elhasználóéi Tiszai pályaudvar melletti ri** gi laktanya egyik átalakított

épületében helyezték el a Miskolci Banyaipari Diákotthont. Egy éve n>nr. hogy 160 diák nyert elhelyezést ebben a valóban szép épületben, melynek külseje Is elárulja: nagy gondot fordítanak karbantartására. Az otthon belseje, folyosói, termei még inkább ezt mutatják, nagy rend. tisztaság bizonyítja: a diákok Igazi otthonná varázsolták ezt az épületet. Fiatalok cinek itt. alig IS, 20. 22 éves .gyerekek", akik a Bányaipari Technikumban tanulnak, hogy elnyerjék a technikusi bizonyítványt. Itt a. diákotthonban csak elhelyezést és kosztot kapnak, a Hákotthon szerepe azonban több ennél: itt is tanulnak a diákok.

Amikor látogatásra érkeztünk, a fiatalok már el is indultak a technikumba. Mégis sikerült megismerni életüket. A gondnokságon beszélgettünk az otthon és lakóinak életéről. Olyan diákok nyertek itt elhelyezést. akik már elvégezték a vájáriskolát és technikusok, majd bányamérnökök akarnak lenni. Az otthonban két főhivatású tanár, Tóth Gyula és Dobos János neveli a fiatalokat. Rajtuk kívül még három nevelő tanár van íz otthonban, akik eddig is igen fó légkört teremtettek, a diákok izeretik őket. sokat tanulnak tőlük.

Az otthonnak igen jő a kapcsolata a technikummal. Tóth Pál elvtárs. z Bányaipari Technikum igazgatója, aki maga is bányamérnök, egyben az otthon megbízott Igazgatója is. Tapasztalt vezető, aki szeretettel foglalkozik tanítványaival, nemcsak figyelemmel kíséri, de segíti is az otthon munka iát. így aztán nem csoda, ha a diákok igen nagy százaléka komoly, célratörő fiatal, szép tanulmányi eredményeket érnek el. Ebben persze nagy része van a jól működő Diáktanácsnak és a KISZ- tzervezetnek. mely jó kapcsolatot hozott létre a diókok és a tanári kar között. így vált lehetővé, hogy az otthon diákjai nagyobb önállóságot élveznek, mint ugyanilyen otthonok az ország más területén.

A diákok, a tanári karral közösen nemrégen elhatározták: olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a diákotthon átalakuljon kollégiummá. Mit jelentene ez? Magasabbrendü közösségi életet, nagyobbfokú önállóságot, a diákok maguk vezetnék kollégiumukat. Persze a tanári kar segítségével. A diákok fegyelme sokat javult, a KJSZ-szervezet és a Diáktanács eredményes nevelő munkát fejt ki. Persze van még egy-két diák. aki megszegi a szabályokat, megfeledkezik magáról, hibát követ el. Ez azonban mind ritkább eset. A kollektíva nevelő ereje ma már egy harmónikus kis családdá forrasztotta össze az ország minden részéből Idesereglett fiatalokat. Ha szükséges. ar iskola vezetői a Diáktanáccr.a’ közösen fegyelmi ülést tartanak, ahol büntetést szabnak a szabálytalanságok elkövetőire. Mostanában azonban ilyen fegyelmi ülésre is ritkábban kerül sor.

A címben azt irtuk, hogy vidáman élnek. így van. a hangulatos termekben a tanulás mellett minden szórakozási lehetőség adva van. A

Nehogy felismerje, mert akkor... Mintha fázna, feltört* kabátja gallérját és arcát félig-meddig abba rejtette. Bottlik bosszúsan, érdektelenül hallgatta a köpcös emberka locsogását:

— Kár. hogy nem Csókavárra Igyekeznek, mert én örömest meghívnám magukat, még egy jó vacsora is kerülne. Az ám, miért ne állnának meg nálunk, legalább egv Jó órára? Na. az Jó ötlet! Megvacsoráznak. s úgy mennek tovább, ámbár ha akarnak, ott is alhatnak.

— Nem. nem — szabadkozott Bott- lik —. nekünk igen sürgős dolgunk van.

— Már megbocsássanak, mérnök emberek az urak? — kérdezte a kis

ember.

— Nem — mondta Bottlik. s masa sem tudta, miért éppen ez csúszott ki a száján: Újságírók vagyunk. — De amikor kimondta, még örült Is. gondolta, a kis emberke ettől megszeppen ás nem mer akármit össze-vissz.: beszélni, tán abba is hagyja a fecsegést de tévedett

— Újságírók? Az már igen! Ha- iaj. én Is de szerettem volna újságíró lenni! De hát én kereskedő ember vagyok. Ezt nem azért mondom ám. hogy meg tessenek Imi az újságba, mert ez nem oda való, csak úgy. De tudom, milyen szép foglalkozás is as újságírás. Ha jaj! Itt is hallanak valami érdekeset, amott is. megírják, kiszínezik, és másnap sok ezer ember olvassa. Mondom én milyen kár. hogy nem Jönnek Csókávárra. pedig de sok iml való akadna ám mlnálunk!

— Például micsoda? — bökte kJ Bottlik, csak hogy mondjon valamit

(Folytatjuk.)

bukkant fel és jó előre Integetett. Egy ismeretlen falucska közepén állt meg a kocsi. A sofőr kinyitotta az ajtót, s a köpcös behajolt:

— Jóestét kívánok, bocsánat a tolakodásért hová mennek az elvtársak?

Bottlik habozás nélkül rávágta:

— Nagyborsányba.

— Az nagyon Jó — vidult fel az idegen —. nem vinnének el • Csókavárig? Kérem szépen, vigyenek már el. lekéstem a vonatot és otthon vár a családom.

Bottlik átkozta magát ügyetlenségéért. amiért éppen Nagyborsán y nevét említette, hiszen tudhatta volna hogy a nagy borsó nyi út éppen Csóka várnál ágazik H.

— Tessék, üljön be — mondta kelletlenül Bottlik. A kis ember há- 'álkodva telepedett az első ülésre Egy pillanatra sem állt be a szája:

— Nem is tudom elmondani, mennyire jókor, hiába, ma jó napom van. akármihez nyúltam, minden sikerült Nagyborsányban Is van ám nekem rokonságom, ha valamire szükségük lenne, csak menjenek be bátran hozzájuk. mindenben segítségükre lesznek a rokonaim, csak annyit mondjanak nekik, hogy Palo- tás Jani küldte magukat, ez elég.

Szerencsés e név hallatára még összébb zsugorodott. De hiszen ő alighanem ismeri ezt az embert s •án az is őt! Palotás ... Palotás . Ismert egy ilyen nevű kupccet. persze csak látásból-hallomásból, nem éppen közelről, de ezek a kupecek annál Inkább Ismernek mindenkit

érkeznek Csókavárra. Győrött Bottlik megállíttatta a kocsit

— Igyunk egy feketét, fis nem kell annyira sietnie. Szimcsák. Úgy intézze. hogy este fél tíz-tíz óra tájban érkezzünk oda.

— Kérem szépen. Bottlik úr.

— Tessék. Szimcsák. egy huszas. Igyák valamit.

Szerencsés leszegte a fejét az eszpresszó asztala mellett. Gondolataiba temetkezett. Valósággal gyötörte az az érzés, hogy megint nem ura saját sorsának. Ismeretlen erők mozgatják cselekedeteit. Megint az arany parancsol fölötte. Az aram szabja meg a sorsát továbbra is. Hát hiába, úgy látszik, ebből a béklyó hói nincs szabadulás.

Bottlik fizetett. Egyetlen szót sem váltottak. Visszaültek a kocsiba Szimcsák most már Jóval lassabban vezette a kocsit.

Szerencsé* tovább töprengett. Akármilyen körültekintően szervezte meg ezt az utazást az apósa, veszedelmes vállalkozás ez. De hát hiába mondta Júliának, 6 nem engedett Azt mondta, ezt a lépést meg kell tennie. Megéri. Milyen magabiztos ez az asszony! Voltaképpen nyugodtan rábízhatja a sorsát. Ha «' így akarja... Az após? Meglehetősen rideg üzletfél. Még odáig sem jutottak el. hogy tegezód jenek. Bottlik megtartja a három lépés távolságot. De mit törődik ő vele?

Az zökkentette ki gondolataiból, hogy n sofőr fékezett. Szerencsés előrchajolt. A reflektor fénykévéjében egy alacsony, köpcös emberke

rendelést, egyből elintézem, hogy engem küldjenek. Hová kéne menni?

— Csókavárra.

— firtem, Bottlik úr. Mennyi időre?

— Nézze. Szimcsák. nekem és a vejemnek találkoznom kell egy illetővel a csókavári Bányagépgyárnál. Úgy intéznénk a találkozást hogy maga odahajt a gyár elé, s úgy tesz. mintha elromlott volna a motorja. El kezd babrálni a gépházban. Addig én a vejemmel együtt lebonyolítom a találkozást

— Kérem, semmi akadálya. Bottlik úr.

— Persze megkérem. Szimcsák. hogy hallgasson erről az útról, mint a sír. Nem kell semmitől tartania, semmiféle suskus nincs a háttérben.

— Értem. Bottlik úr.

— Természetesen, nem kívánom ingyen a segítségét. Szimcsák. No. ne szabadkozzon, a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Kétszáz forintot kap, ha sikerül. Nem sok. de maga minden körülmények között számíthat rám. Lesz még maga az én sofőröm, Szimcsák!

Az öreg sofőr alázatosan mosolygott.

— Hát csak tessék leadni a rendelést, Bottlik úr. minden rendben lesz. ezt garantálom.

Negyednapra Csókavár felé száguldott a Pobeda bérautó, Bottlik és Szerencsés hallgatagon bámészkodtak a hátsó ülésből. Délután indultak Pestről Úgy számították, öreg este

HORVATH JÓZSEF:

ARANYKALITKA

xxvn.

B

ottlik Jenő barátságosan helyivel kínálta vendégét:

— Öljön le, Szimcsák. Tessék, gyújtson rá.

— Köszönöm szépen, Bottlik úr.

— Ebből csak a régi ismerősöknek — mosolygott Bottlik. — Az óm, mikor is került maga hozzám? Várjon

— Harminchatban, kérem szépen. Harminchat telén.

— Úgy van. Ha jól emlékszem, kitünően együtt működtünk, nemde?

— 0. igen, Bottlik úr. Nem volt köztünk semmi differencia. De Bottlik úrnak nem is volt rám panasza.

— Nem. nem. Szimcsák. Maga elsőrangú sofőr volt. Emlékszem, mennyire szerette az öreg Horchot.

— Príma jármű volt a Horch — bólintott Szimcsák.

— Tán még ma is megvolna, ha ... de hát tudja, hogy s mint alakultak a dolgok. Én mindig tudtam, hogy mi van magával. Szimcsák. Hiszen én mindenkor számítok magára.

— Számíthat is Bottlik úr. Hát most a bérautónál vagyok. Nehéz kenyér ez. Bottlik úr. Azt hiszem, sohasem lesz olyan jó dolgom többé, mint Bóttlik úr mellett volt.

— Nem lehet tudni, Szimcsák. Hallgasson ide. Most a segítségére van szükségem.

— Örömest, kérem szépen, amit csak tudok, megteszem.

— Nézze, amit mondok, szigorúan köztünk maradjon. Én bérelnék egy túrakocsit: s úgy kellene ügyeskedni, hogy magát kapjam meg erre az útra. Egy vidéki városba kellene lc- mennünk. Nézze, semmi különös sincs az egészben. De én feltétlenül megbízható emberrel akarok menni.

— Kérem' szépen, azt nagyon könnyű. Jóban vagyok a forgalmi (önökkel, és ha be tetszik adni a

hoz kötve jelent meg. s ezért napjainkban legfeljebb csak hatásos érdekességként tartottuk számon hazai változatát, rosszabb esetben a vendéglátóipari szórakoztatás körébe száműztük. Mégis minden „könnyedebb” művészetnek Is megvannak a maguk művészi értékei, azok az elemek, melyek a kordivaton túl az emberi érzésvilág kifejezésére, megszólaltatására alkalmasak melyek a mi számunkra nemcsak érdekesek, hanem értékesek is. Ezt az átértékelést. a mulandóban a múlhatatlan felvillantását, az igazi értékek átmentését egy igazibb és általánosabb nézőponthoz hozzászokott közönségnek, — ezt a feladatot csak olyan művén vállalhatja, aki képes fegyelmezettségében felülemelkedni a műfaj kínálta sallangos buktatók vonzóerején, művészi ösztönén túl intelligenciájával is képes figyelmét az értékesebb elemekre összpontosítani. és meg tudja találni az utat az új közönséghez. Aki ezt meg tudja tenni, az az úgynevezett könnyű műfajon belül is élményt teremtő művésszé tud emelkedni, fis Zsolnay Hédi hosszú fejlődés után ezt elérte.

MEGGYŐZŐIT ERRŐL a kétszeri előadás közönségének kirobbanó lelkesedése. Ez még inkább fokozta a művésznő lelkesedését is.

Ksbdebó Lóránt

Kékonysága — megfelelt a nagyvárosi polgár divatkövetelményének.

Szülőhazájában, Franciaországban hagyományos műfaj volt. Közelállt indulásában a népdalhoz és állandó népközelsége a nagyváros népdalává formálta. Innen magyarázható még ma is megcsodált frissessége, állandóan. meglepően megújuló életereje. Valahányszor mesterkéltté, kicsit alléktól ttá vált Is (mint akár Lu cl enne Boyer művészetében Is), mindig akadt egy-egy robusztusabb tehetség. aki ihletet és erőt merített az élő és fejlődő népi-hagyományból és így diadalra vitte más országokban is ezt a műfajt (mint legutóbb Yve* Montand). Hasonló kísérlettel mostanában Vécsey Emó sanzonjaiban nálunk is találkozunk.

Magyarországon osztályhoz és korA NAGY IRODALMI STÍLUSIRÁNYZATOK változása mellett sokkal gyorsabban reagálnak nemcsak a társadalmi, hanem a kor- divat változásokra is az úgynevezett könnyümüfaj alkotásai. Ma már nálunk a sanzon szónak múltja van, egy olyan múlt. mely hozzákötődött a századfordulón megerősödő nagyvárosi polgársághoz, hordozva magával annak bizonyos fokú támadó kedvét, tudatalatti szembenállását a dzsentri világ németes lledjével, és a bécsies keringő-hangulattal. Importált áru volt, de franciás szelleme tiltakozást is jelentett a németes érzelgősségnek az ízlést is gyarmatosítani akaró uralmával szemben. Vidámsága, kipoentirozott humora, szellemessége — szóval moz„Az MHS életéből“

Kiállítás nyílt az MHS megyei szervezetének klubjában

rádiós, lövész és modellező szakosztályok, klubok munkáiból állították össze. Célja, a honvédelmi sportok szélesebbkörű megismertetése.

A kiállítás december 16-től 26-ig Űrt. s minden nap 10 órától 20 óráig tekinthető meg.

Tegnap, penteken délelőtt, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség! megyei szervezetének klubjában ün- j nepélyes keretek között nyitottók | meg az MHS életét bemutató. Igen [ érdekes és értékes kiállítást A kiállítás gazdag anyagát a motoros,!

A hibajegyzék

korrigálnia az újabb látogatónak, s Kouácsik egy délelőttön keresztül kénytelen volt végignézni, amíg egy vastag szöggel kiszúrta a szel- lóztetőrács lyukjait.

Aztán jött még egy szerelő aki egy fél délelőttöt vett csak el Ková- •csikóétól, mert a fürdőszoba mosdójának levezető-csövén lévő könyökcsövet, amelyet fekete bakelitből készítettek, le kellett fehérre festeni Aztán jöttek még sokan, is jönnek még mindig, de Kovácsikék már megszokták a néhány hónap alatt, s mivel több szabadságuk nem lévén, kulcsukat reggelente szó nélkül nyújtják át a házfelügyelőnek, mert ki tudhatja, mit rejt még a sűrűn gépelt hibajegyzék.

(S ha netán valaki úgy gondo’ná. hogy a fent leírtak lidércnyo- másos agyszülemény, az érdeklődjék az újonnan átadott bérházak bérleményeinek bérlőitől az igazság felöl.)

(rév*!

— Azért jötXink. mert... — újabb . bogarászó*, újabb hibapont a hibajegyzéken. — Itt az szerepel, hogy a konyha kövezetének a fal alján futó sorát nem „kentékf le...

És csakugyan, nem kenték le az átadás előtt. Ok ezt most megcsinálták, potom egy délelőttön. Most Ková- csikné volt a soros, 6 kért szabadságot főnökétől.

Három nap múlva:

Csengettek. Kovácsikék legnagyobb megdöbbenésére most csak egy ember állt az ajtóban, kezében egy sűrű sorokkal telegépelt ív. A hibajegyzék. Kovácsik már szó nélkül lépett a telefonhoz, hogy rendkívüli szabadságot kérjen főnőkétől arra a délelőttre. Tudniillik a fürdőszoba és előszoba, illetve a fürdőszoba és a kisszoba között lévő szellőztető rács nyílásait a festéskor a festékkel eltömítették. Ezt kellett

gan sóhajtottak fel: „készen vagyunk".

S ekkor kezdődött náluk — épp úgy, mint a többi lakónál — a búcsújárás.

Először: Csengettek.

Két ember jelent meg az ajtóban, egyikőjük kezében egy sűrű sorokkal telegépelt ív.

— Azért jöttünk, mert... — és bogarászni kezdte az irományt, aztán rábökött az egyik pontra. — Itt a hibajegyzékben, amit a lakás átadásakor vettek fel. szerepel, hogy a központi fűtés gőzvezető csövénél a parkettára nem rakták fel a .,tip- lif. Mi most azt megcsináljuk ...

... És valóban, alig félnapi munkával el is készült a csövek körül a kerek tipli. Ekkor Kovácsik volt kénytelen otthon maradni s lakóéban. szabadságot kérve munkahelyéről.

Aztán: Csengettek.

Két ember jelent meg az ajtóban, egyikőjük kezében egy sűrű sorokkal telegépelt Iv.

Kovácsikék végre, hosszú hónapos határidő-tologatás után, kezükbe kapták az új lakás kulcsát. Az új lakásét, amely szemre szép volt, mondhatni pompás, s amelyen — eltekintve az agyonra festékezett ablaküvegektől — az első pillantásra senki sem találhatott volna semmifajta hibát. A lakás tágas, világos, s a gyönyörű bérpalota egyik legjobb részén helyezkedett eL Megkezdődött a hur- colkodás. A nagyszerű bérház szinte az egyik napról a másikra telt meg lakókkal, akik hetekig lázas izgalommal rendezgették, takarit- gattak központi fűtéses ,,bérleményüketAz örömteli izgalmakból természetesen Kovácsikék is kivették részüket, talán még a laposabban is, mint a többiek. A vimtől. szódától, viasztól és szidoltól jóformán a fülük csücske sem látszott már, az utolsó ólajfesték-csikót is levakarták borotva- pengével az ablaküvegről, amikor ölükbe ejthették kezüket, s boldo-