Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

Csütörtök. íwn. december 8. BtAniAOTAROiStAO Hangversenyek, képzőművészeti kiállítások, műsoros esték a Borsod megyei termelőszövetkezeti községekben Qeqíjzetek A Borsod megyei Tanács mővelő- dcsügyi osztálya az idén fokozottabb gonddal és szervezettebb munkával segíti a termel őszövekezeti községek kulturális felemelkedését. Az osz­tály Javaslatára a miskolci, sátoral­jaújhelyi és ózdi zeneiskolák taná­rai éa növendékei hangversenyeket rendeznek a környékükön lévő szö­vetkezeti községekben. Az ózdiak már Széntsimonban és Arlón tartot­tak zenekari estét, amelyeket nagy érdeklődéssel fogadtak a tsz-tagok. Az iskolák példáját követik a nagy­üzemek és a Járási művelődési há­zak kultúrmunkasai. Eddig 10 nagy­üzem művészeti csoportjai vállalták, hogy háromfelvonásos színdarabok­kal, dalos, táncos jelenetekkel kere­sik fel a szövetkezeti falvakat Az öntevékeny csoportok mellett segí­tik a szövetkezeti falvak kulturális telemelkedését a hivatásos művészek is. A budapesti színművészekből ala­kult Blaha Lujza brigád már 24 he­lyen mutatta be a Százházas lako­dalom" című színművet: a darab si­kerét bizonyítja, hogy azt egyre több falusi színjátszó csoport tűzi műso­rára. A Miskolci Nemzeti Színház művészei december második felétől a Tamás bátya kunyhója című elö-i adással látogatnak el a termelöszö-i vetkezeti községekbe. Igen nagyíj népszerűségnek örvend a borsodi | képzőművészek 40 képből álló ván-| dorkiállftása, amelyet kéthetenként^ más-más tsz-községben tekinthetnek! A villamoson talál­tam ezt a történetet. Sajnáltam otthagyni, Jelszedtem. Egy elegáns asszony­ság ejtegette el a tör­ténet szemecskéit, jó­érzéssel, mosolygósán. A Télapó puttonyába valóért könyököltette magát oldalba-hátba valamelyik Édesség­boltban, amikor valaki összetévesztette a pad­lót az 6 aprócska to- pdókájával. Majd el- sikkantotta magát, de nem akart feltűnést, ezért csak odasziszegte a neveletlen tolakodó­— Az vagyok én, lelkem, paraszt már úgy hatvanöt eszten­deje. A nő a hang tulajdo­nosára kapta tekinte­tét, mert olyan furcsa magasból jött a hang és bizony el is szé- gyellte magot, amikor jobban szemügyre vet­te a tolakodót. — Jesszusom! — csapta össze a kezét, hogy még a kalauznö is visszafordult a pe­ronajtóból. — Képzeld, egy valódi Télapó állt mellettem! Társalkodónoje nem nagyon bízhatott kép­zelete Mikulás-formá­ló erejében, mert tö- viról-hegyire kikérdez­te, hogyan is festett. ,Valódi” Télapó mi mindent müveit az a „valódi” Télapó. Az meg nem kérette ma­gát. Az a „valódi" Tél­apó pedig nem volt más, mint egy valódi tsz-tag. Gondolt egyet az elnök, a vezetőség rábólintott az okos gondolatra, a tagság megszavazta, s decem­ber 5-én elindult egy éltes ember, hogy kivi­telezze a nemes hatá­rozatot. Olyan volt ez az ember, régen azt mondták volna rá, hogy „az isten is Mi­kulásnak teremtette". Kétméteres óriás. Telt. pirospozsgás arcán gyermekszeliditő Jó­ság, az orra tömpe és borvirágszinű, alatta két jókora, szürke ve­rébszárny a bajusz, s mivel hadi iá bon állt a borbéllyal, cemis sza­káll dereseden az ál­fán. Hátán ' megacsi­nálta puttony — zsák­ból. két sarkába egy- egy krumplit dugott, hogy le ne csússzon ró­la a madzag. A kesé­ben meg akkora furkós. hogy egy Jarkasfalkát is nre gugra szíhatott volna vele. Odatolakodott a pulihoz, miközben egy városi tyúkszemnek is nyakára hágott és !|r- ta, hogy rákerüljön a * — Tessék, bácsi­kén»/ Mit parancsol? — Nem parancsolok én semmit, csak kérek, de azt aztán igazán. — Szétnézett, mintha nem találna valamit, majd rábökött a majd­nem legnagyobb miku­lási zacskóra. — Meny­nyiért vesztegetik ezt a zacskót? — Húsz forintért. — No, akkor hely­ben vagyunk már. Ké­rek belőle ... No, mennyit is kérek? Nézze már meg ezt a papin, magának jobb — Hatvannégyet 1'.’ — sápífozoft a kiszol­gálónő. — Annyi az. annyi, ha a papíron annyi — válaszolt az öreg egy­kedvűen. — Pénze van ra? — hitetlenkedett a no. — Hát már hogyne volna! Csak nem gon­dolja. hogy bolonddá akarom tenni? — rán- dult Össze rosszallólag bozontos szemöldöke. — Elláttak engem ott­hon azzal is. Ideadott mindenki egy fél pon- t *í. Csinálunk egy kis örömet a gyerekeink­nek. Csak nem vág már minkéi se földhöz az a húiz forint. Nem igaz? Szétgombolia a ka­bátját Vadonatúj szá­zasok zizzentek az uj- iai közt. S az elárusító- nő megnyugodva fir- kantotta a blokkra az árat — 1280 forint. — Hát akkor meny­nyi Is az a mennyi? — Ahogy megegyez­tünk — hatvannégy. A bicsi eltűnődött, úoy látszott, erősen tö­ri valamin a fejét. maid hirtelen megszó­— írjon hozzá még egyet. Hadd foggyon. — Az unokának? — kíváncsiskodott nyája­san az elárusít őnő. anyjukomnak viszem Még úgyse kapott ő a Mikulástól csomagot Megnk'ák a zsákját. A hátára segítették. — No. megyek már. Sietek, mer’ még ná­lam nélkül talál el­menni a vonat, akkor meg oda a Mikulásnak — de azért elmenóben még rákacsintott a csi­nos elárusitónőre: — Ha úov negyven­nel kevesebb lenne n sok. még magának is ve'tqm vón a egyet, hadd foggyon ... G. M. egyenlegünk a Makarónifúró és Spaghetti-gömbölyitó Ktsz-nél, va­lamint a szikszói mesterséges meg­termékenyítő állomáson. Azt hisz- szűk, még sorolhatnánk néhány tu­catnyi vállalatot, intézményt, amely ilyen évvégi pénzügyi levél formá­jában hívhatná fel nb. figyelmün­ket az esztendő múlandóságára és takarítaná meg ezzel a már kon­vencionális újévi üdvözlőlapocs­kákat. Két aláírás is súlyosbítja a fent emlegetett levelet és fenyegetőzne azzal, hogy helyesnek tekinti azt is, ha egy vállalati előadó feleslegesen ügyiratot készít, azt iktatják, posta­könyvbe írják, felbélyegzik, fogla­latoskodik vele néhány vállalati ember, növeli az előadó szaktárs tevékenységi mutatóit, illetve sta­tisztikai számait stb. — Az egyen­leget, ismételjük, helyesnek tart­juk. de a már bürokratikus túlzás­nak számító hivatali „precizség"- röl nem egészen azonos a vélemé­nyünk, (b) Nőtt a tüzelőidén y A i\EB rissgálalot folytatott a TÜZÉP-telepeken Egyesek ügy vélik, hogy az idén nehezebb tüzelőhöz jutni, mint ed- dig, s hogy ennek az oka nyilván a TÜZÉP Vállalat. A Népi Ellen­őrzési Bizottság vizsgálatot folyta­tott a megyében az állami és föld­mű vesszövetkezetl TÜZÉP-telepe­ken. A vizsgálat sok tekintetben igazolja a fenti véleményt, de sok egyéb dologra is rávilágít, amelye­ket szintén figyelembe kell venni. Mindenekelőtt tudni kell, hogy az idén kimutathatóan megnőtt a dol­gozók tüzelőigénye. Novemberig 90 ezer tonnával több szenet adtak el, mint tavaly egész évben és még igy is nagyon sok az olyan dolgozó, aki egyáltalán nem, vagy csak részben szerezte be téli tüzelőszükségletél. A SZOT-tüzelőakdó sikere nyo­mán ebben az évben mintegy hétezerrel több utalványt Igé­nyeltek a dolgozók a megyében. Megnőtt a tsz-parasztok igénye is, nagyon sok olyan helyen kérnek Kik adják az ország; kenyerét ? meghaladja az államnak átadott mennyiséget, még akkor la, ha hozzászámoljuk a cséplőgéprész és adóbúza formájában átadott kenyérgabonái. Nem sokkal jobb képet nyújt a járás egy másik mezőgazdasági községének számadása sem. A tiszaladányiak ez évben 657 kataszteri hiúdon vetettek kenyérgabonát: Vásároltak . ... , az államtól: Átadtak az allamnak: Kenyér: 156 q Liszt: 162 q Kenyérgabona: 56 q Zsemle: 53 975 db Kifli: 59 394 db Hízott sertés: 284 db Zsír: 34 q Mit mutatnak ezzel szemben a termelőszö­vetkezeti községek hasonló Jellegű számadásai? Csobaj ez év tavaszán választotta a közös gazdálkodás útját. Vetésterülete 532 hold kenyér- gabona volt, tehát jóval kevesebb, mint a takta- szadaiaké. vagy a tlszaladányialké. És a csobaj lak ez évben szabadfelvásárlás keretében összesen 853 q kenyérgabonát adtak az államnak. A takta- bájlak által átadott kenyérgabona mennyisége meghaladja a 13 vagonnyit. Az államtól felvásá­rolt hús-, zsír- és kenyérmennyiség mindkét községben minimális u taktaszadaiakkal és tisza- ladányiakkul szemben. Még élesebb azonban a különbség, ha meg­nézzük. mennyi kenyérgabonát adtak ei az állam­nak a szerencsi járás termelőszövetkezetei és mennyit az egyéniek: Termelőszövetkezetek: 5337 q . Egyéniek: 845 q Ezekhez az eredményekhez nem kell különö­sebb kommentár, hiszen világosan bizonyítják, hogy az ország jobb élelmiszerellátásának egyet­len biztos módja a nagyüzemi gazdálkodás erősí­tése. fejlesztése. Egy-egy új termelőszövetkezet példája önmagában Is azt mutatja, hogy már a nagyüzemi gazdálkodás első esztendejében Jelen­tősen többet termelnek, illetve többet adnak a népgazdaságnak, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztok általában. Do hasonló a helyzet, ha a termelőszövet­kezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok éves jövedelmét nézzük is. E tekintetbon is n tsz-tagok javára billen a mérleg mutatója — ezt nagyon sok példa bizonyítja. Barcsa Sándor nagymennyiségű tüzelőt, ahol eddig szinte semmi sem fogyott. Az igények tehát nőttek. Az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan nem nőttek a készletek. De annak, hogy a NEB vizsgálatának Idején is egész sereg TÜZEP-telep nem rendelke­zett tüzclőkészletekkel, annak más okai is vannak. Legelsők között az, hogy a közületek egy része, az ér­vényben lévő rendelkezések és a fel­szólítások ellenére sem szerezték be szeptember végéig tüzelöanyag&zük- séglctüket. Miskolcon például a kö­zületek lemaradásának behozása ér­dekében leállították Mártabányán a kisfogyasztók kiszolgálását, s egé­szen természetes, hogy ez nagy elé­gedetlenséget váltott ki a lakosság­ból. A Népi Ellenőrzési Bizottság né­hány észrevételére és javaslatára a TÜZÉP Vállalat válaszolt. Illetve intézkedéseket tett. így például — amint a tapasztalatok igazolták — jól beválik és a tüzelőellátás folyamatossága érdekében nagyon fontos, hogy a közületek kötelezve legyenek a tüzelőanyag beszerzésére a nyári időszakban, és a SZOT-ak- ció is ebben az időszakban ke­rüljön lebonyolításra. A Népi Ellenőrzési Bizottság javas­latát figyelembe véve, a TÜZÉP Vállalat kéréssel fordult a főigaz­gatósághoz, hogy a jövőben augusz­tus 31-ig kötelezzék a közületeket téli tüzelőszükségletük beszerzésére. Foglalkozott a Népi Ellenőrzési Bi­zottság azzal a kérdéssel is. hogy a háztartásokba kerülő szénféleségek között néha nagy különbségek van­nak. kalóriatartalmuk lényegesen eltérő. Ennek megszüntetésére java­solták, hogy az egyes telepekre le­hetőleg egy időben érkezzen gyen­gébb és jobb minőségű szén. s a te­lepek gondoskodjanak arról, hogy minden esetben az előírt keverési arányt betartva kerüljön a szén a fogyasztókhoz. A TÜZÉP Vállalat azonban ezzel kapcsolatban nem tu­dott lényeges intézkedéseket tenni, biztosította viszont azt. hogy egy adott időpontban se hátrányban, se előnyben ne részesülhessen egyetlen vásárló sem. A Népi Ellenőrzési Bizottság meg­állapította. hogy a megrendelő iroda létrehozása helyes és jó elven ala­pul: a lakosság kényelmét szolgálja. Az Idei határldócltolődások és egyéb problémák ellenére hasz­nos dolog lenne több ilyen meg­rendelő Irodát létrehozni a me­gyében. A TÜZÉP mór tervezi Ilyen Irodák létrehozását Ozdon. Miskolc-Tapol­cán. Heiőcsabán és a Győri-ka púban. A Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálatát értekezletek követték, ame­lyeken a telepvezetők az fmsz-lclep- vezetőkket közösen megbeszélték a további tennivalókat. A két vállal AT — •' hibák mielőbbi kiküszöbölése és a munka javítási* érdekében — ««*- rosabb és eredményesebb egvHt.tmű­ködésről határozott. H. E. i Egy hónap alatt több mint egymillió forint értékű anyagot \ takarítottak meg Borsodnádasdon Visszaigazoljuk Kaptuk az alább szószerinti másolatban közölt levelet: „Miskolci Vendéglátóipart Vállalat Miskolc, ISO. nov. 79. Miskolc, Baross Gábor u. 13—is. u. Tárgy: Egyenleg egyeztetése. O. I. Pléh L-né IV—1188 r I960. SZ. Újságírók Szövetsége közöljük, bogy a nálunk vezetett vevő szarniáju- • Ft. — egyenleg mutatkozik. Kérjük, bogy a fentebb közölt egyenleg helyessé­gét • napon belül visszaigazolni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben azt helyesnek tekintjük. MISKOLCI VENDÉGLÁTÓIPAR! VALL. (Olvashatatlan aláírások) Igazgató b. főkönyvelő Nem vagyunk bürokraták, nem kukacoskoaunk: egy szó mint száz. visszaigazoljuk, mégpedig a nagy nyilvánosság előtt, hogy elismerjük a szörnyű tényállást, miszerint az Újságíró Szövetségnek a miskolci vendéglátóiparosokkal szemben nulla forint tartozása és ugyan­ennyi követelése áll fenn. Bár, ha nem igazolnánk vissza, akkor is csak az a veszély áll fenn, hogy a nemlétezö tartozást, vagy követe­lést a levélíró vállalat valamely pénzügyi szakkádere helyesnek tekinti, ami valójában nagyon he­lyes, ha helyes dolgot helyesnek tekintenek. Miután a vendéglátósokkal szem­ben így eleget tettünk pénzügyi kö­telezettségeinknek, töprengésbe me­rültünk: vajon hol nem tartozunk még és ennekfolytán még honnan kaphatunk hasonlóan értelmes üz­leti episztolákat, s rájöttünk, hogy bizonyára nulla forint egyenleg mutatkozik a gyógynövénykereske- delemnél vezetett számlánkon, ugyancsak nulla forintos lehet az Jen útja: a régi termelési viszonyok és módok megváltoztatása. Természetesen ma még — különösen az egyéni termelőik közül — sokan vitatkoznak a módszereket illetően. Sőt olyan vélemények is el­hangzanak. hogy az egyéni termelők adnak any- nyit az államnak, mint a termelőszövetkezetek. Ez téves nézett Tévedésüket napnál világosabban bizonyítják az erre vonatkozó számadutdk, statisz­tikák. Nézzünk meg néhány összehasonlítást a még egyénileg gazdálkodó és a már termelőszövetke­zetbe tömörült — tehát a nagyüzemi gazdálkodás útját járó — község termelési eredménye között. Ki mennyi húst. kenyeret ad az országnak? A szerencsi járás pártbizottsága a napokban értékelte a járás községeinek termelési eredmé­nyeit. Az értékelésből kiderül, hogy míg a járás termelőszövetkezetei — a leggyengébb közős gaz­daság is! — jelentős mennyiségű kenyérgabonát, hfzottsertést adott a népgazdaságnak, addig egy- egy még egyénileg gazdálkodó emberekből á«lő község több kenyeret, húst, zsírt vásárolt fel állami készletből, mint amennyit a felvásárló szerveknek átadott. Taktnszada — egyénileg gazdálkodó község — a Járás eoyik legnagyobb, kimondottan mező- gazdasági jellegű községe. Kenvé--eabona vetés- területe ez évben meghaladta a 850 holdat. Néz­zük meg. mennyi kenyérgabonát, mennvi hízott- sertést adott az ország élelmiszerei Iá tá*á hoz. Illetve mennyit vásárolt fel állami készletből? Vádolt mennyisbe: .. átadott mennyiség: Kenyér: 571 q LIsKt: 551 q Kenyérgabona: 71 q Zsemle: 15 188 db Kifli: 46 886 db Hízott sertés: 249 db Zsír: 71.25 q A taktaszadafak tehát mindössze 71 máz«a kenyérgabonát adtak el az államnak s ezer má­zsánál Is több kon vér- és lisztféleségei vásároltak központi készletből. Ez a mennyiség többszörösen Beszélgetések, viták során Igen sok szó esik mostanában arról, hogy több kenyérre, több húsra van szükség. Beszédtéma ez nemcsak munkás­körökben, de falun is. Néhány nappal ezelőtt a szerencsi járás egyik községében több asszony panaszkodott, hogy nem kapnak elegendő húst. — Városon biztosan több van. bennünket meg elhanyagolnak — fejtegette egyikük. — Biz valahogy nincs rendjén ... Hosszabb vita alakult ki a húsbolt előtt, s a vitába beleszóltak a földmű vessző vetkezet es a tanács vezetői is. — Kevés, mert keveset adunk. Maguk is hiz­lalhatnának többet, akkor több hús lenne — jegyezte meg a tanácselnök. Ott, néhány perc alatt, nem volt idő a vita tisztázására. Azonban a község életét, munkáját tekintve, a tanácselnöknek teljes egészében igaza volt. A község dolgozó parasztjai meg ma I» az egyéni gazdálkodás útját járják. Keveset termel­nek. nem sokkal többet, mint húsz-harminc esz­tendővel ezelőtt. És ami Igaz. az Igaz: még a kevésnél is kevesebb kenyérgabonái, hfzottser­tést adnak a népgazdaságnak. S ráadásul az emlí­tett hegyaljai falu példája nem egyedülálló a járás és megyénk területén. Szocializmust építő hazánk, dolgozó társadal­munk egyre növekvő Igényei mindenütt megköve­telik a többet, a jobbat. Elsősorban a hús. a ke­nyér. az élelmiszerellátás tekintetében. A több viszont csak ésszerűbb munkával, új termelési módszerekkel érhető el. Az elmúlt gazdasági évek során, és ez eszten­dőben Is bebizonyosodott, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás teljes megvalósítása nélkül mezőgazda­ságunk nem kénes elegendő élelmiszert adni az országnak. Bebizonyosodott, hogv hazánk, benne megyénk számos községe. mé«r saját masát sem látja el mesfeleló mennyiségű hússal, kenyérrel, m* a régi módon gazdálkodik, termel. E^hől kö­vetkezik, hogy a terméshozam növelésének egyet­műszakján értek el kimagasló ered-A ményt. A műszak 11 hengerész-brl-A gudja egész hónapban hengertörés7 nélkül dolgozott. Az üzemrészek kő-j zötti vetélkedésben az elek troolv asz-f tárokat illeti dicséret. A kettes szá*! mű kemence meghibásodásából ere-A dó több. mint tíznapos kiesést két-7 kemencés eljárással pótolták, s tér-* vüket a hónap végére 100.8 szaza-f lékra teljesítették. !------------------------------- I A Boisodnádasdi Lemezgyár dol­gozói túlteljesítettek a november 7 tiszteletére indított ünnepi hónapra tett felajánlásukat. A hengerész-bri­gádok tonnánként 30 kilogrammal csökkentették a betétanyagot és a vállalt 863 ezer forinttal szemben 1 millió 28 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg. Szerszámtakaré­kosságban a hengermű harmadik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom