Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

4 esZA KM AOTA KOKSZ AU Lengyel politikai plakátkiállításról Nagyon nehéz kijönni a lt fi­gyel politikai plakátlúallításról. Azért nehéz, mert amit a teremben lát az ember, az valósággal magához kot, megláncoL Döbbenetes kifejezőét ő. hihetetlen könnyedség, szellemes megoldások sűrítik össze egy-egy plakát monda­nivalóját. -Egyes kompozíciók agitál­nak, harcolnak, figyelmeztetnek, ün­nepelnek. A szívvel teli alkotásokból szinte kirobban a mondanivaló. A bemutatott plakátok azt bizo­nyítják. hogy a lengyel művészik tökéletesen ki tudják Használni azt a hatalmas agitativ erőt, amellyel a plakát hatni tud az emoerekre. En nek szemléltetésére elég, ha csak n->- hany példát említünk. A söteuégból bomba zuhan le. A bombában lakó­ház romjátiak körvonala látszik táton­gó, üres ablakokkal. Aláírás: Nem! A plakát Treplowski müve. Szín én Treplowskl müve a ..Légy éber a nép ellenségeivel szemben!" feliratú pla­kát, ahol a sötét háttérből egy gono­szul figyelő szem mered a látogatók­ra.. A plakátművészek érzékenyen reagálnak minden nagy fontosságú eseményre. Jelenségre, és melle tie, vagy ellene szólnak. A szputnjdkov, az űrrakéták szinte minden alko.ó művész fantáziáját megragadták már, természetes, hogy ezen a kiállí­táson is találunk ilyen jellegű plaká­tot. Babfez és Bujnicki alkotása új­szerűén. érthetően és valósággal fel­emel bennünket, tolmácsolja az em­ber új győzelmét: kráterszerü mélye­désben két nyitott tenyérből tör az égbe a szárnyas rakéta. Qegíjzetek Az a bizonyos plusz egyes nap Színházi hírek HORVATH JÓZSEF: ARANYKALITKA bámult a semmibe Jól ismert arcok suhantak el előtte. Mária arca min­denekelőtt. Szép volt, fiatal és sze­líd. Készséges és béketűrő. Érezte, hogy megreneg. Aztán Bartaüs épí­tész nagy kerek fejét látta, öntőit, magabiztos volt az arca, enyhe mo­sollyal fürkészte Őt. Aztán a» em­berei Jöttek, az öreg Bogdán, a tudá­lékos Molnár, meg a fiatal Kónya... Milyen huncutul néz. milyen okosan pislog most Is. Váratlanul egy félig- meddig megőrzött kép libbent meg előtte. Ott ült a Körúton, a Nyalka Huszár vendéglőben, s vele szemben egy barátságos, finom úr. Derék em­ber ez az úr. még azt is megmondta figyelmeztetőn, hogy az aranyat nem szabad ám mutogatni... Az arany! Tíz rudacska a ládikó mélyén, az övé volt. az övé marod! Igen. az er­dei tisztáson, az óriás tölgyfa mohos oldalán. .. Milyen szép lett volna, milyen nagyszerű ... — Matejka. nincs idő! — hallotta Borsiczky izgalomba fúló sürgeté­sét. Ez a türelmetlen hang visszazök­kentette a valóságba. Az asztalra té­vedt tekintete. Egy pohár, benne sű­rű, fohér folyadék. Csak.lassan ha­tolt a tudatába, hogy 6 most Itt áll. élet és halál mezsgyéjén. Nézte, nézte a fehér folyadékkal telt po­harat. érdekes, mintha hívogatná, csalogatná ez a pohát Hirtelen megsuhlntotta a halál szele. Hát itt kell elpusztulnia, gyű­lölt ellenségének lábal előtt! Legyőz­te őt ez a gazember. Legyőzte? Nem! Diadalmas érzés lobbant fel Má­téikéban. — Nem tudott legyőzni, sohasem lesz övé az arany!. De megint visszazuhant a halál közelségébe. Kétségbeesettén ágas­kodott fel benne az életösztön: „Add fel ezt a halálos párbajt, oöztorz meg vele. és élhetsz!" Élni? Miért ragaszkodnék az éle­REGENT téhe*? Végzetesen összegabalyodott és tönkrement az. élete. Élni kihűlt szívvel, reményvesztetten. Mario nélkül? És hn most... ha most kiad­ja titkát ennek a vadállatnak, vajon megtartja-e. amit ígér? Ez? Soha! T^epuffantja, mint egy kuiyát és megkaparintja az aranyat. Nem. ezt nem engedi Az Ő ara­nyán nem lesz boldog Borsiczky fő­hadnagy úr. Akkor inkább jöjjön a halál. Ez lesz n bosszúja! Matejka lába megmozdult. Nem vette le. a szemét a pohárról. Tétova léptekkel közeledett az asztalhoz. Egy lépés, kettő, még egy ... S az asztal közelében lassan, vontatottan kinyújtotta karját a méicgpohár Borsiczky élesen felszí »szent. A pallér elé ugrott, megragadta a kar­ját. Ember! — ordította li idalma- son. Már tudta, hogy ves/'ett. Matejka még egyet lépett, mér egészen közel volt az asztalhoz. Nem volt ereje, hogy jobb karját kihúzza Borsiczky szorításából. Ehelyett bal­kezével nyúlt h roéregpohár után. Bofsiczky vud izgalommal figyelte. Matejka újjal begörbültek a pohár körül. A főhadnagy torkát sírás foj­togatta. Őrjöngő tehetetlenségében ellökte a pallér karját, s .hátralépett. Matejka szájához emelte a poharat. A szánét sem húnyta le, amikor kor­tyolni kezdte a sűrű folyadékot Egy korty, • kettő, három... Borsiczky megbűvölten nézte a jelenetet. A pallér fenékig ürítette a poharat. Aztán leengedte a karját, a pohár csörömpölve hullott az asztalra. Ki­fejezéstelen nézésében valami mély­séges megnyugvás lapult, megbéké­lés mindennel az égvilágon. Borsiczky melléből sípolva tört elő a levegő.. Moccanni sem tudott. Az riasztotta fel önkívületéből, hogy Perfaky zászlós felrántotta az ajtót — Gyere, de azonnal! Rohannunk kell, az utca végén lövöldöznek! A zászlós is megdöbbent azon. amit odabent látott. De csak egy pillanatig habozott. megragadta Borsiczky karját és kifelé húzta'a szobából. —■ Várj még! — eszmélt fel Bor­siczky. — Hátha civilbe kell öltöz­nünk ... Gyorsan a zsebelt! Matejka úgy állt ott mint egy élő halott. Borsiczky odaugrott mellé, és izgatottan beletúrt a palié» zsebeibe. Minden Iratát kiszedte és zsebrevág- ta. Átfutott az agyán, hogy a pa'lér- nak úgyis vége. s az irataival bár­mikor mpnek”the*. talán űl. élete* kezdhet A két liszt vad futásnak oredi Amikor bevágódott mögöttük az aj1ó. Matejka András összeró- cyolt, a kimerültséglói Végignyúlt n földön és mély álomba zuhant. Borsiczky és Pcrlaky egyetlen ug­rással felkapaszkodott a lent vára­kozó parancsnoki gépkocsira. — Mi vagyunk a legutolsók . — legyezte meg a zászlós. A sofőr gázt adott a motornak. A kocsi meglódult. Köröskörül gyalog­sági fegyverek lövedékei pattogtok Rorstc/.ky hátranézett. Négyszáz ntr- lernyi re Idegen katonákat látott amint derékban meghajolva futottak át egyik oldalról a másikra. Valahol kézigránátok Is robbantak, s egy géppuska eszeveszetten kelepeit. Az emberek behúzódtak a házak mélyére, pincékbe és a hevenyészett évó bunkerekbe. A két tiszt felszisszent. Hátulról eéopisztoly sorozatok kopogtak, s néhány lövedék — ezt Jól érezhették — a parancsnoki gépkocsi hátsó cso­magtartóján csattant. Ebben n pillanatban Perlaky meg­ragadta Borsiczky főhadnagy karját: Előttük, vagy háromszáz méter­nyire egy asszony futott velük szem­közt. az úttesten. A két tiszt azon­nal megismerte Máriát. Pongyola volt-rajta, nagy rózsás pongyola, és sebtében a 'elejére öltött szürke bal- lonkabát. Teiles erejéből futott Ita­la /.iláltan obogott a szélben Nyil­ván megrémült a harcok ijá'ól és n parancsitoksigra Igyekezett. Bor- sie/ky oltalmába. Az asszon; megbotlott futtában, de villámgyorsan t<dpra«zökkent 7S- háló mellel futott tovább? szemben a közelgő gépkocsival. Mindenfelől lövedékek csipogtak, befürödtök a falakba, a villanyoszlopokba. Mária észre sem vette, hogy tűzben rohan. A gépkocsi már húsz méternyire vi lt tőle. Az asszony oldalt félrehú­zódott. de kérő. könyörgő tekintettel bámult a gépkocsiban ülőkre. Bizo­nyosan megismerik, s magukkal vi­szik. Albert is nyilván útrakész az­óta. Perlaky megszorította a főhadnagy karját: — Felvesszük! — Nem! — csattant Borsiczky szava. — Tovább! Gázt! A kocsi az asszony melk-tt suhan* cl. Mária úgy érezte, ég és föld rá­szakad. Megpillantotta Borsiczky ar­cát a sofőr mellett Az ügyet sem vetett rá, rqy pillantásra sem mél­tatta. A k<>~ bőgve tovább szágul­dott. Mária iiiertántorodott. Nem. c-/. nem lehet! Ez képzelődés! Ez nem lehetett Albert., Ez egy vadide­gen tiszt volt. persze, hogy nem Is­merte meg őt! Ismét vád futásnak eredt. Még vagy száz méter, és odaér a parancs­nokságra. Albert már bizonyosan nagyon várja, majd ő megvédi... Sűrűsödtek a robbanások, s 'mind elviselhetetlenebb lett a géppisztoly sorozatok fütyölése. Mária egy lel­ket sem látott, sem a utcán, sem az ablakok mögött. Mintha kihalt volna egész város. Még egy kicsit . Mindjárt odaér. De akkor megtorpant futtában. Széttárta karját, rémült, csodálkozó tekintete előtt minden egybefolyt. Vér buggyant ki a torkán Jajsző nélkül vágódott el. élettelenül. (Folytatjuk.) Az ünnepekről, tok is ötletességilkkel. tisztaságukkal lépik meg a szemlélődét. Jadlotvski müvén — A Népi Lengyelország épí­tésének 10 esztendeje — a közvetlen­séggel, egyszerűséggel valami végte­len‘ nagy nyugalom, ünnepélyesség párosul. Hlischemek a Nemzetközi Gyermeknapról szőlő müve sze le- mességével tartja maga méV.ett a látogatót. Egy nevető gyermek fején papírcsákó diszlik. a csákót oly n papírból „készítette", amelyikre a nemzetek színeit nyomtatták rá. A plakátkiálUtdson sokféle témát látunk. Ez a sokféle témájú plakát azonban mind egy nagy cél: szolgál, egy nagy cél mellett agitál: a szo­cializmus- építése, a béke megőrzése mellett. Ezért közelinek • magunkénak érezzük a látottakat. Hiszen a len­gyel liép harca a ml harcunk Is, és minden békeszerető ember-harca. Ha pedig a lengyel művészek plakátjai­kon ezt a harcot adják vissza, emel­lett a harc mellett a'Htá'mk. akkor természetét, hoou műveik érthetőek nálunk is, és érthetőnek kell lenni a világon mindenütt, ahol a béke ügyé• szentnek tartják. A plakátok a mi nyelvünkön is szólnak, a mi gondola­tainkat is kifejezik, ezek a gondola­tok pedig egyeznek minden ember­nek a gondola*árat. aki a s*oc*aVz- musér* dolgozik, tehát eov°zik len­gyel hnrá*aivk anndolatáva' is. A kiállítás rendezőnek csaí qratuHlni lehel. A, ‘‘ö zönétét mondani azért, amit ott látunk. i (p) . Tizenhárom borsodi községben beszélik meg az üzemekbe járó dolgozók kulturális ellátásának lehetőségeit f | Mindenléle — Mindenlelöl \ Tom Norman angol borkereske- L dó ezer font sterlingért eladásra [ kínált egy üveg 1811-es Napoleon [ konyakot. Az eladó figyelmeztette. ) vevőit, hogy a rendkívül ritka ) italt saját veszélyükre vásárolják i meg, mert nem téríti vissza a vé- [ telárat, amennyiben a konyak va- [ lamilyen oknál fogva Ihatatlan- [ nak bizonyul. Legfeljebb arra haj- ) lan dó. hogy 100 font ellenében i visszavásárol egy „stamperli kós- \ tolót”. ’ Pekingben egy mezőgazdasági I kiállításon nem mindennapi mé- j retű takarmánytököt állítottak ki. k Súlya 81 kiló. . A hatalmas ritka példány Hu- ' pei tartomány egyik mezögazdasá- ' gl szövetkezetében termett. \ Ausztráliában valamikor a nyu- , lak valóságos nemzeti csapást je­lentettek* és csaknem teljesen el- ' pusztították a termést. 1 Hasonló dolog történik most a I pézsmapatkánnyal Franciaország- l ban. Ezt az értékes bundájú rág- , csálót 1925-ben honosították meg ' francia földöh. > A francia klíma nagyon megtet- \ szett a pézsmapatkányoknak és ve­> szed elme* méretekben elszaporod- . tak. A francia mezőgazdasági mi­nisztérium most rendeleti úton ^ tiltotta meg, hogy egyik vidékről a másikra szállítsák és szaporítsák a drága szőrmét adó állatkákat. • , Szovjet halászok nagymennyiségű ikrát helyeatek el a Kola-félszlget környékén és ennek nyomán Észak-Norvégla atlanti partvidé­kén is elterjedt két különleges lazacfajta, amelyek egyébként csak a Csendes-óceánban találhatók. Norvég szakértők szerint a Csen­des-Óceáni lazac Igen jóízű és rendkívül alkalmas a konzerválás­ra. Ha a halak továbbra I* elszánó- 1 rodnak ezen a vidéken, ez roppant nagyjelentőségű lehet a norvég konzervipar számára. Csak a horgászoknak van kifo­gásuk az új lazacfajta ellen: sze­rintük a Csendes-Óceáni lazac nem annyira ..sportszerű”, mlpt atlanti testvére. Állítólag túl könnyen akad a horogra és annyira nincs benne ..harci szellem”, hogy szinte semmi örömet nen» okoz a horgá­Ugandábán nemrég az alábbi rendeletet adták ki: „A mai naptól kezdve juhok, tehenek, tigriskí­gyók. krokodilok, vaddisznók, és vidrák háziállatoknak tekinten­dők. Oroszlánok, párducok, orr­szarvúak, kányák és gorillák vi­szont a vadállatok közé tartoznak és tartásuk tilos. A rendelet meg­szegése büntetéssel jár". Mint a rendeletből kitűnik. Ugandában a vadállatok és a házi­állatok közötti határ eléggé el­mosódó. Borsod megyeben 160 ezer szerve­zett dolgozót tartanak számon. A dolgozók kulturális ellátásának biz­tosításáról és műveltségűk emelésé­ről a szakszervezetek a megyei ta­nács művelődésügyi osztályával kö­zösen gondoskodnak. A szakszerveze­tek irányítása alatt jelenleg 11 mű­velődési húz, 3 művelődési otthon, 91 művelődési terem és több mun­kásklub működik. Ezekben a műve­lődési intézményekben 56 keskeny és 13 normál-vetítőgéppel felszerel­ve, rendszeres mozielőadusokat is tartanak. A szakszervezetek több mint 400 könyvtárában 238 ezer kö­tet könyv között válogathatnak a dolgozók. A jól felszerelt művelődési ottho­nokban a szakköri munka mellett ismeretterjesztő előadásokat, irodal­mi és műsoros esteket/ valamint munkásakadémiákat rendeznek. Az idei Őszön 75 munkásakadémia in­dult. mintegy 10 ezer dolgozó rész­vételével. Az akadémiákat a dolgo­zók látogatási jeggyel keresik fel és az évzárók után ízléses kivitelű em­léklapot kapnak. Nagy gondot fordi-. tannk a faluról bejáró dolgozók kul-X turális ellátására is. A nagyüzemek,* valamint a szakszervezetek kultúra-! ll> vonatkozásban egyre több olyanf falul segítenek, ahonnan.a lakossági többsége gyárakba és bányákba Jár2 dolgozni. Az Ózdi Kohászati Uzo-X mek kultúrmunkásai például Ifif ilyen községet patronálnak. Ezeken! a helyeken ismeretterjesztő előadó-1 sokat, kisebb műsorokat, zenekari» esteket és filmbemutatókat rendez-X nek. A megyében azonban több mint! 50 olyan .község van, ahonnan a la-1 kossúg jelentős része a távoli üze-á mekbe jár dolgozni. Ezek kultúráltai ellátásának biztosítása érdekében! most újszerű kezdeményezést valósít* meg a szakszervezet ós a tanács mű-! velódésügyi osztálya. Javaslatukra al községi tanácsok meghívják azoknaki az üzemeknek szakszervezeti, gazda-2 sági vezetőit, ahol a falu lakóinak! többsége alkalmazásban áll. és ve-l lük, valamint a munkásokkal kö-f zösen beszélik meg a bejáró dolgo-( zók kulturális ellátásának további» lehetőségeit. Ilyen megbeszélést 'de-" cemberben 18 községben tartanak. Három bemutató lesz a közeli napokban a Miskolci Nemzeti Szín­házban: egy a nagy színház-épület­ben. egy a Kamaraszínházban, egy pédig vidéken. Ez utóbbi tulajdon­képpen az Országos Rendező Irodá­nak a produkciója lesz. de mivel kl- 'zárólag a Miskolci* Nemzeti Színház állítja ki mind művészeti, mind egyéb vonatkozásokban, feltétlenül a szín­ház munkájának tekintendő. > Pénteken, december 2-án mutátjáik .be a nagy színház-épületben — Szi­lágyi Albert rendezésében — Jacobf 'Sybill című háromfelvonásos nagy­operettjét. A bemutatót csütörtökön idélelótt nyilvános főpróba előzi meg. ,A címszerepet Komlőssy Teri ala­kítja. Vasárnap délelőtt mutatják be a Kamaraszínházban az évad első gyer- mokdnrabját: a Horváth Dezső mis­kolci szerző szövegkönyve alapján. Virágh Elemér muzsikájával. Orosz György ,'áSzul-díjas i rendezésében készült Pnofcfcló-t. Collodi ismert «yernv’khvséjéből már több filmvál­tozat is kezűit, most színpadi mese­játékká ddgozta fel Horváth Dezső. h tavalyi nagysikerű Pávaszem kis­asszony ssrzője. A mesejáték koreo­gráfiáját lengyel Anna Mária készí­tette. a zeiekíséretet Herédy Éva ve­zényli. i címszerepben Vas Marit látjuk. á Decemler 5-én mutatják be először vidéken. Majd utána a megye több községéből, városában és Ipartelepén - Readier—stowe ismert regénye alap­tan. Orbifc Endre átdolgozásában a Tamás bftya kunyhója című színmü­vet. A da-abot Miskolcon is be fog­ják mutat»* ifjúsági előadás kereté­ben. A Tamás bátva kun vb óta elő­adását upancsnk Orosz György Já­sza i-di.fas rendezte, n címszerepet pedig Gáti György alakítja. Az a bizonyos plusz egyes nap alaposan átment a köztuaatba. Már az elmúlt iskolaévben is sokan em­legették. de most, az elmúlt hóna­pokban messze túljutott a híre az iskolák falain és az iskolareform vitája során alig volt nap. hogy ne találkoztunk volna ezzel a fogalom­mal. nem volt értekez el. amelyen ne beszéllek volna róla és bizony alig-alig volt olyan újságpéldány, amelyben ne találkoztunk volna az S+l-es oktatási rendszer emlegeté­sével. A széleskörben lefolytatott vita az iskolareform tervezet fölött azt mutatja, hogy rég volt olyan téma. amely ennyire érdekelte tolna a széles tömegeket, ennyire társa­dalmi üggyé, közüggyé vált volna, mint éppen oktatási rendszerünk továbbfejlesztése. Ez érthető is. hi­szen aligha akad család, amelyiket valamilyen formában ne érintené az iskolázás kérdése és az termé­szetes. hogy mindenki érdeklődik önmaga vagy családtagiai jövőbeni tanulási lehetőségei iránt. így is- merte meg a- nagyközönség ü an­nak a bizonyos plusz egy napnak a fogalmát, azét a plusz egu napéi, amelyen — a korábbi iskoláztatási rendszertől eltérően — az iskolai tanulók nemcsak a padokban ül­nek. hanem különböző üzemedben a gyakorlati élettel, a termeléssel, a munkával és a munkással ismer­§ kednek. szélesítik látókörüket, tájé­kozódást szereznek bizonyos szak­mákban. Mindennek az újbóli felemleoe- tése azért szükséges, mert egy-egy apró jelenség arra utal. hogy nem mindenütt értették meg jól az 5+1 fogalmát. Például felmerült olyan téves nézet, hogy az 5+1 olyasmit ielent. hogy amit a gyerekek az is­kolában öt napon át tanulnak, azt a hatodik napon gyakorolják. Ez a felfogás alapjában téves, mert hi­szen az S+l-es rendszerű tanítás­ban öt napon keresztül a már is­mert és megszokott középiskolai tantárgyakat ismerik meg a tanu­lók és roppant nehéz volna például a történelmet vagy irodalomtörté­netet a hatodik napon gyakorlatban megközelíteni. (!) Nem. A hatodik napon a szó szoros értelmében vett gyakorlati munkát végeznek -a ta­nulók az iskolával kapcsolatban álló üzemben, mintegy új tantárgy­ként ismerkednek a gyakorlati élet­tel. Az iskolareform első alapvető célkitűzése: vigyük közelebb az ok­tatást a gyakorlati élethez. Ezt a célt szolgálja többek között az a bi­zonyos plusz egy nap. hogy az a tanuló, aki öt savon keresztül kü­lönféle. az iskolában mégszerezhető életismereteket gyűjt, a hét toy napján kint. t gyakorlati életben kaphassa meg a tájékozódást az életben való jártassághoz. Ezt ebben a rövid jegyzetben szfíksénesnek tartottuk ismételten elmondani. <bm> , XV. [Matcjkúnak össze kellett szednie lVM maradék erejét, hogy fel tud­jon botorkálni a lépcsőn. Perlaky zászlós türelmetlenül sürgette. A pallér nem értette, mi történik vele és körülötte. Annyit látott:, hogy pá­nikszerű sürgés-forgás van az épü­letben. Mindenki futólépésben köze­ledik. irományokat.és súly«« csoma­gokat cipel. Már az épület előtt meg­figyelte, hogy a csomagokat felhan­géi jók a teherautókra. Most fonó füst csípte meg az omit. A folyosó végén, az egyik helyiségből kékes füstfelhő gomolygott elő. Perlaky benyitott Borsiczky szo­bájába. Szemvillanással Jelezte, hogy elhozta a pallért. Borsiczky az ab­laknál állt. s most előre sietett. Ma­tejka belépett az ajtón. —- Köszönöm. Most hagyj ma­gunkra.. Készítsd elő a nagy pa­rancsnoki kocsit. A zászlós betette maga mögött az ajtót. Maiejka András megroggyant térddel állt Borsiczky előtt. Amikor tisztelgésre emelte jobbkarjút. úgy érezte, mint ólomból volna. A főhad­nagy szótlanul bámulta a pallért. El­képesztőim megviselt. ' elnyűtt volt Mintha minden ízében összezsugoro- , rod ott volna. Arca csupa csont és bor. A főhadnagy szava úgy csattant végig Matejkán. mintha kutyakor- báccsal sújtott volna a meztelen bő­rére: — Itt az utolsó pillanat. Matejka. Maga nem hülye, láthatja, hogy a várost kiürítjük. Megértheti, hogy nekem már nincs veszteni valóm. Ajánlatom a következő: Maga most. azonnal megmondta, hová dugta az aranyat.. Aztán velem jön. s előadja. Mármint a felét, természetesen. Az­tán azt csinál, amit akar. Ha tetszik, felőlem haza is mehet, itt maradhat a városban. Borsiczky hirtelen szünetet tartott. Aztán eltorzult hangon folytatta: — Ha pedig nem, akkor... nézzen Ide. Ebben a pohárban halálos mé­reg van. Megfogja a poharat, és fel- 1 *jtja a mérget. Hát tessék, válasz- sron. Matejka András üres tekintettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom