Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

december 4. Hétköznap az irodában Leültem egy sarokban tálhoz, s vártam, hogy szép csend­ben megfeledkezzenek rólam, meg a szándékról, mely idehozott. Megfi­gyelem egy tsz-iroda hétköznapját, miért jönnek be az emberek és mi­vel mennek? Az irodabelieknek ép­pen elég tennivalójuk akadt ahhoz, hogy megfeledkezzenek rólam, a be­járók meg éppenséggel rám se hede- Titettek. Hadd firkáljon ott magának az az istentudja ki fia-borja. Jött egy nagydarab, bajuszos bácsi. Megállt a főkönyvelő asztala előtt Telt, pirospozsgás arcán csupa jóin­dulat és kedélyesség. Hogy miért nyi­tott be, azt talán maga se tudja. Be­jött, s ha már itt van, csak nem áll úgy tovább, hogy ne mondjon vala­mit ... Állatgondozó lehet, mert az alomnak szánt szalmát csepüli, meg azokat, akik összerakták kazalba azt a szalmát. Beázott, máris trágya, pe­dig még meg se feküdte a jószág. A csinos lány-könyvelő megfedi mo­solygósán, hogy mért nem szóit rá­juk, amikor rakták? A bácsi elkomo­lyodik. Hogyne, még majd odavágták volna neki: nézd már te. még ez akar minket tanítani, hogy kinyílt a csipája, mióta velünk, gazdákkal a tsz- ben van. A könyvelőnek erre is meg­van a maga tromfja, hogy hát a tsz- ben minden ember egyforma. A bácsi meg olyan jóízűen nevet a dolgon, amit szemlátomást nagyon jó dolog­nak tart. Persze, persze, így kell an­nak lenni, mert a közösködéshez kö­zös akaratnak is lenni kell... Aztán meg a takarmány minőségét veszi célba, nincs megelégedve vele. A plafon felé bököd munkától .repede­zett ujjaival. Jól elbánt velünk a fe­lettünk lévő. még ilyen csúnya idő­járást nem pipált a természet, mióta „az eszét bír ja." Pedig hát a kutya is a szájától szép — olyan a jószág, ahogy és amilyen takarmánnyal ete­tik. No, sebaj, nem egy év az élet, jövőre jobb időt rendelünk magunk­éi hirtelenkedik be, Egy asszony ietelepedik^ Van •gy kis ráérő ideje — nincs-e vala­mi újság? Újság az nincs, de azért a nők találnak maguknak témát... Hogy, hogy nem, a panaszkodókra terelődik a szó. A frissen jött asz- szony elkomolyodik. — Én már amondó vagyok, — jelenti ki határo­zottan,— hogy Szentsimonban még ilyen jól sohse ment a népnek — és sorolja a jólmenés tényeit. Már házat építettek, bútort vettek bele, most már bundavásárlással törik magukat. Még ilyen flancot! Ha vasárnap ki­öltöznek, azt hinné az ember, mögöt­te haladva, hogy valami pesti dámát hozott‘ ide a szél, ha meg szemtűi is meglátod, rájössz, hogy csak a szom­szédod, aki azelőtt a kétfillérnek i? köszönt. Van egy keresztelő, annyi tortát, húsfélét összehordanak, — va­lamikor a lakziba nem vittek annyit. És még panaszkodnak? No, ki vele. ki az a nagy panaszos, majd én ki­osztom, ismerek én itt mindenkit, mint a tenyeremet. Valamikor a pen- delyt is drágállották, most meg pa- nofix-bundára fáj a foguk. — Nevelés kéne az embereknek — rántja össze a szemöldökét egy éltes ember. — De hát kinek volt ideje ad­dig a fejekkel foglalkozni, amíg kint van a krumpli, kukorica. Most már végeztünk a betakarítással, jobban ráérünk. Bizony, el kellene mondani újra és újra azt, amit mindenki tud Szentsimonban, hogy egy kicsit mód­jával követeljék magukra a takarói. Valamikor a röviddel is megeléged­tek, összehúzódtak alatta, most meg már olyan hosszút akarnak, hogy a vége lefityegjen a földre. — Azért kukoricát adhattak volna többet — mondja valaki. Azonban erre is akad válaszadó. Sok takar­mány ment tönkre, takarmánygabo­nának szűkében van a tsz, s amíg a közös állatállomány nincs kielégítve, nem oszthatják szét a maglévőt. Az egyik irodabeli asszony a tag­ság szorgalmát kifogásolja. Egyesek reggel kilenckor kinéznek: no, me­gyünk-e valahova ?... pedig akkorá­ra sokan mások már kidolgozták magukat. Amikor már sok rosszat. pontosabban hibát felhánytorgatott, szinte’ ijedten kapja rám a tekinte­tét. Mutatom a jegyzettömbömet, hogy szárul szóra lejegyeztem, amit mondott. — Azért nem olyan csúnya az ör­dög, amilyenre festik neveti el magát, a saját kritikájára is célozva. — A hangonyiakat azért lepipáltuk... Az összehasonlítás tölti el. Sok bajjal-gonddal küzdött meg a szentsimoni tsz ebben az első esztendőben. A kezdet nagy neki­buzdulását. lelkesedését meghervasz- totta a rossz időjárás is — meg az is, hogy a vezetőség sem volt egységes. A tagság szorgoskodott, de amikor látta, hogy a széthúzás meg az eső ellenük dolgozik, megcsappant kedv­vel mentek munkába. Azonban eb­ből a „megcsappant" kedvből is fu­totta annyira, hogy a tennivalókkal megbirkózzanak. A negyven forintra tervezett munkaegységből mintegy öt forintot elvitt az eső meg a mun­kaszervezésben meglévő hiányossá­gok, de így is szép pénzt, 35 forintot oszthatnak forintban és természet­ben egy munkaegységre. Eddig elő­legként kiosztottak 16 forintnyi érté­ket, a zárszámadásról sem mennek üres kézzel haza. Ha jól meggondoljuk, nincs mit szégyenkezniük a szentsimoni tsz-ta- goknak. Kedvező időjárás esetén — a belső problémák, a kezdet termé­szetes nehézségei ellenére is — bőven meglett volna a tervezett munkaegy­ség-érték. Egy esztendő tapasztala­taiból okulva, használják fel a tél­időt arra, hogy soraikat rendezve, újult erővel vágjanak az új eszten­dőnek. Legyen a tél a tapasztalatok ésszerű hasznosításának ideje, xHtás­sák meg a tanulságokat, az az okos ember, aki a mások tapasztalatából okul — de az is okos, aki az egyszer elkövetett hibát nem ismétli meg. I anuonai/ a szentsimoniak is uegyeneK üyen ofcM embe_ rek, fordítsák közös boldogulásuk hasznára ez évi tapasztalataikat. G. M. Megkezdték a KST-betétek visszafizetését az LKM-ben December első napjaiban meg­kezdték a KST-betétek visszafizeté­sét a Lenin Kohászati Művek üzemi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárai. A napokban mintegy hat és félmil­lió forintot fizetnek vissza a KST- tagöknak. Hatéves múltra tekint vissza a KST-mozgalom a Lenin Kohászati Müvekben. 1954 novemberében ala­kult meg, a Minisztertanács és a SZOT határozata alapján, 91 tag­gal. Ma már minden negyedik dol­gozó rendelkezik KST-tagsággal a vállalatnál, s az hat év alatt tömeg- mozgalommá szélesedett. Jelenleg kilenc önálló KST működik az üze­mekben. Tömegmozgalommá alakulását leg­jobban a statisztikai adatok tükrö­zik: míg 1954-ben 91 tagja volt, 1959-ben mintegy négyezer, 1960-ban pedig 4610 dolgozó rendelkezett KST-tagsággal. Míg a szervezet meg­alakulásának első évében a KST-be- tét 181 ezer, a kölcsönként folyósí­tott összeg 136 ezer volt, 1959-ben már betétként öt és félmillió forin­tot helyeztek el a dolgozók a KST- ben, s a kölcsönként folyósított ösz- szeg ötmillió forintot tett ki. Tovább növekedett mind a tagok száma, mind a megtakarított összeg — eb­ben az évben. A KST-ben hat és fél­millió^ forintnyi összeget helyeztek el a dolgozók. Kölcsönként 1960- ban több mint hatmillió forintot fo­lyósított a KST a dolgozóknak. A takarékosságnak e formáját örömmel választják a dolgozók, s többen vannak olyanok is, akik ha­vonta többszáz forintot helyeznek Vannak-e mikroorganizmusok a világűrben ? A. Imsenyeckij hírneves szovjet mikrobiológus arról ír a Pravdában, hogy az emberiség javára felhasz­nálható mikroszkópikus élőlények felkutatása ma már nem szorítkozik csupán a Földre. A soron következő feladat annak tisztázása, léteznek-e mikro-organizmusok a kozmikus tér­ben. vagy más bolygókon, elsősorban a Holdon és a Marson. • Imsenyeckij rámutat, hogy a mik­roorganizmusok sok hasznos tulaj­donságát az emberek máris felhasz­nálják gyógyszerek, különféle kata­lizátorok, vitaminok előállítására, rovarok és állati kártevők elpusztí­tására. Ma már a baktériumok se­gítenek a kohászoknak a tiszta réz előállításában, a geológusoknak szá­mos ásványi kincs, köztük az olaj felkutatásában, az agronómusoknak pedig a talaj termőképességének fo­kozásában. ezúton a takarékba. Ugyanakkor le­hetőség vűn arra is, hogy nagyobb kiadások, például hízottsertés, vagy lakásberendezési tárgyak, vagy költ­ségesebb ruhanemű vásárlása ese­tén kölcsönhöz, jussanak a KST tagjai. Az acélműben, a hengerdei gyárrészlegeknél több mint egymil­lió, az igazgatósági gyárrészlegnél pedig kétmillió forintot takarítottak meg a dolgozók a KST-n keresztül. Egyébként a KST-betétek, illetve kölcsönök kezelését és folyósí­tását titkosan kezelik, s az Országos Takarékpénztár, valamint a szak- szervezeti bizottságok szavatolnak ezekért. A KST-ben elhelyezett ösz- szegek évente 5 százalékot kamatoz­nak, s az év végén kamatostól fize­tik vissza. A kölcsönök folyósítását csak a KST-tagjai részére eszközük, a belépés utáni három hónap eltel­tével, a dolgozó kérésére. A havonta betétként elhelyezett összeg 24-sze- resét kérhetik maximálisan kölcsön­ként. A felvett kölcsön négyhavi részletben kerül levonásra a dolgo­zó havi fizetéséből. A Borsod megyei takarékossági napok alkalmából felhívást intézett az igazgatósági gyárrészleg KST- ügyicezelősége az üzemek dolgozói­hoz, a KST-mozgalom további ki­szélesítése érdekében. A KST-be való szervezés, valamint belépés tel­jesen önkéntes alapon történik, s a mozgalom előnyeit figyelembe véve, már eddig is igen sok üzemi dolgo­zó határozta el a KST-be való belé­pést. A takarékossági mozgalomnak a térhódítása jelentős e vonalon is. A mozgalom kiszélesítésének, illetve propagálásának előremozdítói min­den dicséretet megérdemelnek. Százezer készülék — félmillió nézü Mit láthatunk decemberben a képernyőn .* Kisfilm a Palotaszállóról Ez év január 17-én érdekes ese­mény szemtanúi lehettek a Magyar Televízió vasárnapi riportműsorának, az „ÉJőtíjiá(7”-naflt a nézői: Megyeri Károly, a televízió népszerű riporte­re az ötvenezred ik televíziós készü­lék tulajdonossal beszélgetett a stú­dióban, a kamerák előtt. Azóta egy esztendő sem telt el, pontosabban még tizenegy hónap sem... S ezekben a napokban az „Élőújság” szerkesztője nagy izgalom­kifejlődjön az a sajátos formány tív, amely legérdekesebben tolmácsolja a mondanivalót. A lehetőségek vég- télenek. S éppen a kísérletezés bizto­sítja, hogy a műsor napról-napra több örömet szerezzen minden néző­A Magyar Televízióban már hóna­pok óta folyik a munka, az 1961-es műsor tervezése. S az új esztendő számos meglepetést hoz majd a je­lenlegi s eljövendő televízió tulajdo­ban van: várja a posta illetékeseinek telefonhívását, amely arról tudósit, hogy megvásárolták a százezrediket... Igen. ezekben a napokban valaki, va­lahol az országban megveszi a százezredik televíziós-készüléket.. Ez évben te­hát ötvenezer új készülék talált gaz­dára. S e tény kapcsán két érdekes szám kívánkozik ide: Az egyik: ma már — ha szerény becsléssel öt nézőt számolunk egy ké­szülékre — mintegy félmillió néző láthatja a Magyar Televízió műsorait. A másik: nem egészen egy esztendő alatt hazánk lakossága hozzávetőle­gesen háromszázmillió forintot köl­tött televíziós-készülékre. Ügy vélem, mindkét szám önmagá­ért beszél! Izgalmasabbnak tűnik tehát annál a kérdésnél időzni, hogy mennyire lehet elégedett ez a félmillió néző a televízió műsorával? A városokban és falvakban jónak tartják-e az egyes művészeti, vagy úgynevezett aktuális műsorokat? örülnek, vagy bosszan­kodnak az emberek, amikor esténként leülnek a képernyő elé? A televízió szerkesztőségébe sűrűn érkeznek levelek az ország minden részéből... A nézők dicsérnek — és bírálnak is. Elismerően nyilatkoznak, ha jó színházi, vagy sportközvetítést, érdekesen szerkesztett, a figyelmet megragadó politikai műsort látnak. Szóvá teszik azonban, ha a játékfilm felirata nehezen olvasható, ha az ak­tuális riport unalmas, egyhangú. A nézők nem elégedettek, ha a művé­szeti vagy politikai műsor tartalma ugyan jó, színvonalas — a formája azonban gyenge, sablonos. A nézők igényesek és mindenre kiváncsiak, ami hazánk­ban és a nagyvilágban történik. Jól akarnak szórakozni, gyorsan szeret­nek tájékozódni, meg ismereteiket is gyarapítani kívánják. A közvéleménykutatás és a televí­zióhoz érkező levelek tanúsága sze­rint a Magyar Televízió műsora hó- napról-hónapra jobban megfelel a követelményeknek, örömére szolgált a nézőknek a sok kitűnő színházi közvetítés, szemtanúi lehettek az olimpia eseményeinek, elkísérhették 11 napos franciaországi útjára a szov­jet kormányfőt, sok-sok érdekes ri­portműsort láthattak... S tapasztal­ták a nézők, hogy a televízió címére (küldött bíráló megjegyzéseik sem ma­radtak hatástalanok... A korszerű mondanivaló egyre érdekesebb, ötle­tesebb formában kerül a képernyőre. Roppant izgalmas volt például, ami­kor az „Élőújság" egyik számát ma­guk a nézők szerkesztették... Nagy népszerűségnek örvend az ifjúság problémáit sokoldalúan, a nézők be­vonásával feszegető „Nyílt tárgyalás” sorozat, meg a. falu új arcát bemutató rendszeres mezőgazdasági műsor... S közkedveltek a 15—20 perces kis­ii Írnek is. amelyek messzi tájak és országok szépségeiről, lakóinak éle­téről tudósítanak... És így sorolhat­nánk tovább. Egyre több tehát a néző öröme, a egyre kevesebb a bosszankodni va­lója. Természetesen televíziónk műsor­szórása ma még nem kifogástalan. Nálunk is — mint mindenütt a vi­lágon. ahol televízió van — a (kísér­letek egész sorára van szükség, hogy násóknak. Most a tervekről még nem árulkodhatunk. Szóljurtk inkább ar­ról. hogy mit láthatunk még a képernyőn az 1960-as év utolsó hónapjában? December bővelkedik a színházi közvetítésekben ... Csak néhány pél­dát mondunk: 8-án Shakespeare Vthar-ját láthatjuk a Madách Szín­házból ... 21-én Cassona nagysikerű darabja (A fák állva halnak meg) kerül a képernyőre... 26-án a Szt- listyei asszonyok, 28-án pedig a Cyrano de Bergerac gyönyörködteti a TV-nézőket. Benedek Katalin, a TV munkatársa Idegen utcában címmel televíziós drámát írt. Ezt 17-én láthatjuk. Tele­víziós játék készült Maupassant Gömböc című novellájából is. Ezt 25-én mutatja be a televízió. Egyéb­ként karácsony előestéjén első ízben ad műsort a Magyar Televízió: dél­után másfélórás gyermekműsort su­gároz, este pedig „Csillagszóró“ cím­mel a TV karácsony-estjét láthatják a nézők. Szilveszter este népzenei összeállító^ lesz, majd a TV saját műsorát közvetíti a Vidám Színpad­ról. Jó hír a sport barátainak: decem­berben közvetítés lesz az ökölvívó csapatbajnokságról, a nemzetközi jégkorongmérkőzésről, ellátogat a kamera a műjégpályára is. majd 29-én „Az év sportja" című összeállí­tás zárja a -decemberi sportműsort. S néhány cím még a decemberi műsorból... Kincskereső kamera (ipari műsor). Karácsonyi fásár (hely­színi adás a Corvin Áruházból), A karácsony története (népszerű-tudo­mányos műsor). Zárszámadás (hely­színi adás Domoszlóról), Elloptak egy villamost (olasz filmvígjátéfic — im­már saját feliratozással), KisfUm Zá­honyról és a lillafüredi Palotaszáüó- ról... És még sok egyéb érdekes esemény szórakoztatja a TV réö 4~ új nézőit. H, j. r. Szlovák művészegyüttes Borsodban Csehszlovák kulturális küldött­ség érkezett tegnap, szombaton délben megyénkbe. A safarikovói művelődési ház harmincöttagú ének-, zene- és táncegyüttese, az ózdi Kohászati üzemek néhány hónappal ezelőtt Safarikóban tett látogatását viszonozza most. Az ózdiak akkor négy szlovák köz­ségben adták elő igen nagy érdek­lődés kíséretében a Bástyasétány 77 című operettet. A szlovák öntevékeny művész- együttes tegnap este a putnoki művelődési házban mutatkozott be a magyar közönség előtt, majd ózdi szállásukra utazott. Ma dél­után fél négy órai kezdettel Klrál- don szerepelnek, az ózdi előadásra pedig este 7 órakor kerül sor a Liszt Ferenc Művelődési Házban. Műsorukat felsögömöri énekek­ből és táncokból állították össze. Fellépésüket mindenütt igen nagy érdeklődés előzi meg. Az együttes egyébként a Franciaországban megrendezett nemzetközi táncfesz­tivál alkalmával a harmadik he­lyet szerezte meg. A csehszlovák vendégek előre­láthatóan már hétfőn délután ha­zautaznak, remélhetőleg épp oly sok szép emlékkel gazdagodva, mint annakidején az ózdiak tértek vissza tőlük, a feledhetetlenül kellemesen töltölt napok után. Telje» kapacitással termel a Borsodi Vegyikombinát műtrágyagyára. A be­gyek alatt épült hatalmas vegytüzemben a fiatalok Is nagy szorgalommal dolgoznak, ok Is csatlakozlak ahhoz az országos mozgalomhoz, mely segíti majd a magyar vegyipar felvirágoztatását, a Tlszapalkonyat Vegyiművek és a Bcrentci Vegyiművek építését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom