Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-28 / 305. szám
Szerda, 1960. december 28. ESZAKMAGYARORSZAG Komolyán A HOLNAPOT ÍRJÁK Alkotó közgyűlés A volt magángazdálkodó fülének szokatlan új kifejezések, meghatározások hangzanak el. A legnehezebb szerep bizony most a közgyűlést vezető Antal elvtársra, a Mezőkövesdi Járási Tanács elnökhelyettesére hárul. Némelyek gépiesen felolvassák az alapszabályt — ő nem ezt teszi. Fejből bár, de nagy hozzáértéssel ismerteti, időt engedve, hogy az emberek gondolkozzanak, megértsék, ha kell, hát vitatkozzanak is. Mert vita akad bőven. Még az udvarról is bekiabálnak, ha nem értenek valamit. Az alapszabály úgy rendelkezik — igazságosan! —, hogy az igás állatokat be kell vinni a termelőszövetkezetbe. Amikor erről van szó, valaki megszólal a hallgatóság soraiból: — Ha majd építkezni akarok, honnan vegyem a fuvart? Válasz: A termelőszövetkezetnek segítenie kell fuvarral azokat a tagokat. akik építkeznek. Biztosítani kell azt is. hogy a termést, s a háztájiban termelt terményt hazaszállítsák. Csak úgy kell ezeket a fuvarokat lebonyolítani, hogy ne akadályozza a termelőszövetkezet előrehaladását. kárára ne történjen a közösnek. Helyeslés fogadja a szavakat. Ezután a munkaegység dolgában kell dönteqi. Antal elvtárs azt ajánlja, hogy a közgyűlés döntsön nők esetében 120, férfiakra vonatkozóan pedig a kötelezően ledolgozandó 240 munkaegység mellett. Erre újból vita támad. Elvetik a javaslatot. Nyolcvan, illetve százhúsz munkaegység mellett döntenek. Még most így határoztak, az élet majd mást diktál. Bizonyos, ha majd eső fenyegeti a határban a takarmányt, azok sem tudnak majd otthon tétlenkedni, akik már letudták a kötelező 80, illetve 120 munkaegységet. Ezt előbb-utóbb belátják majd. A jövedelem 10 százaléka a közöst Illeti oszthatatlan alapként, 0,75 százalék munkaegységet kell jóváírni. Mindaz, ami új. ismeretlen, szóba kerül a közgyűlésen. Közbeszól ás. vita kerekedik újból és újból, de aki Itt van és hallgatja a holnapot kutató szomolyaiakat. az azt is tapasztalja. hogy a szavakat a jövő iránt érzett felelősség diktálja. Nem köny- nyú a gyűléstvezctő dolga, de van türelme. Nem maradhat a fejekben kétség, bizonytalanság. A felelősségérzet tükröződik a ve- zetöségvélasztáskor is. Javaslatok hangzanak el. Van. amit elvetnek, végül dönt a falu nagy családjának bölcsessége, s így a falu legjobb, leghozzáértőbb emberei kerülnek a vezetőségbe. Bene Jánost, a tapasztalt 13 holdas gazdát választják egyhangúlag elnöknek. A volt tsz-elnök, Bcne László lesz a helyettes elnök, ö már ért a nagyüzemi gazdálkodáshoz. túl van az első lépéseken. Komoly gyakorlatot szerzett az évek során. Ezért választják meg újra. A vezetőség első ülése Jóval elmúlik dél, amikor vége a közgyűlésnek. Este közeleg. A tanácsházán gyakran nyílik az ajtó. Itt találkozik első közös megbeszélésen a 19 tagú vezetőség, az ellenőrző bizottság. s a járási küldöttek. Beszélni, eligazítani való akad még bőven, meg aztán nem árt egy kis ismerkedés. Ügy kell most itt az okos, jó szó, mint a napfény. Szóba kerül sok minden. S amikor valaki ismét a munkaegységet pendíti, elmosolyodnak a vezetőség tagjai. Nem, ez így nem lesz jó. ezt maga a tagság is belátja majd. A munkát kimérik majd családonként. Azonkívül régen sem keltek dologidőben 8 órakor a szomolyaiak. Sok gazdálkodót talált a határban a hajnali kakaskukorékolás. A pénzt itt sem vetik meg és az is bizonyos, hogy kevesen teljesítenek csak 80, illetve 120 munkaegységét. Bene László, az elnökhelyettes (nem rokona az elnöknek) már azt latolgatja, hogy minél előbb el kell készíteni a vetésterveket, ki kell cserélni a gabonát megfelelő vetőmagra. Ez a legsürgősebb lépések egyike. A szántások felől is időben intézkedni kell. Itt van a környékbeli gépállomás képviselője is, s arra biztatja a vezetőséget: zörgessenek az ajtón. Amit nem győz a gépállomás. azt lófogatokkal kell pótolni. Szilágyi és Antal elvtárs is azt ajanlja, hogv egyelőre ne váljanak meg a lovaktól és legalább 30 holdanként hagyjanak meg egy párat. Tanulságos hallgatni a jövővel számoló, tervezgető embereket. Előre látás, felelősség jellemzi ezt a beszél getést, 8 ami talán ennél is fontosabb: a tettvágy! A jövő falujának körvonalai bontakoznak ki a szavak nvomán. Még terveznek, de már megjelenik lelki szemeik előtt a jövő gazdasága. Az épületek fő alkotó elemeit, a követ itt termelik ki a hegyekből. Vannak ügyeskezü, hozzáértő kőfaragók a községben. Pócs bácsi, a sokat próbált, tapasztalt ember azt tudakolja, hogyan lehetne könnyen és olcsón hozzájutni fához. Lehetőleg saját erejükre, tehetségükre támaszkodva szeretnék elvégezni az építkezéseket. Ahol így gondolkoznak. ott már is látszik: nemcsak komolyan gondolják a _tsz-t, hanem cselekednek is érte. Előrelátásra mutat az is, amikor valaki a munkaigényes növények termesztését javasolja. — Van itt dolgos kéz, sok az asz- szony. Ha cukorrépát és más hasznos kapásokat vetünk, tudjuk őket foglalkoztatni. Ez adja ám majd a sok pénzt!... Meg itt van a híres szomolyai cseresznye. A községből évente 15—17 vagonnal szállítanak el. A fákat érdemes gondosan ápolni és azon is érdemes gondolkozni, amit Bene János, az elnök mond: — Meglátjuk mit hoz az első esztendő. Ha a tavaszi munkálatok nem ' "*‘k le nagyon az embereket, akkor ; ültetünk. Az új világ sokat hozott már ennek a községnek. Százötven család élt valamikor a hegybe vájt lakásokban. Most annyi az új ház Szomo- lyán, hogy össze sem lehet számolni. Van saját autó, rádió szól majdnem minden házban, vágnak egy- s ha kell két disznót is. A termelőszövetkezet, az új még többet adhat. Ha az a felelősség és előrelátás mutatkozik majd a munkában is, ami a közgyűlés vezetőségi megbeszélését jellemezte — bizonyosan így is lesz! Garami Ernő Kinevezel« A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Osztrovszki Györgyöt az Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé kinevezte. (MTI) Sokezer cipő között HEQYI EMBEREK — Mindjá-árt Feri-i! Egy perc és mehe-et! — A hegyek visszhangozzák. — Mehe-e-el! Mehe-e-et! — Fenn berregni kezd a csörlő motorja, s a drótkötélpályán futó csiga vonszolni kezdi lefelé az egyik hatalmas fát. A brigádtagok kellő távolságból figyelik mozgását. Nem tanácsos a közelben lenni. Kísérőnk: Nagy László, a Lillafüredi F.rdőgazdaság vezetője a kiflialakú hegy felé int. amelynek alsó részén fiatal fácskák borítják a hegyoldalt, s fenn. a hegyhomlokon büszke tölgyek nyújtják magasba kopasz törzsüket. — Már öt éve ki kellett volna tér. melni a fát. de nem tudtunk boldogulni — mondja. 65—70 fokos meredek a hegyoldal, se gépi. se állati erővel nem tudunk itt boldogulni. Végül is egy új módszer, a drótkötélpálya segítségével — amit a megyében itt alkalmaznak először — hozzáláthattunk, a fakitermeléshez. Nézzük meg a favágók munkáját közelebbről — invitál. Nem könnyű dolog a feljutás. A hegyoldal igen meredek, a láb megmegcsúszik, zihál a mell. Fenn. a csörlönél akadunk össze a komplexbrigád vezetőjével: Bettenbuch Istvánnal, aki Csizmárral épletelepszenek. várnak. Barátságos köszönés, fogadás, aztán Kerékgyártó Bálint és if). Váradi Károly fejszéik után nyúlnak. Ütemes, ritmikus fejszecsapásokkal ékalakú vágást csinálnak a fa testébe. — Mi már annyira megszoktuk a gépet — mondja Kerékgyártó —. hogy enélkül nem is tudunk dolgozÉs pusztán a bemutatás kedvéért kézi fűrésszel állnak neki a következő fa vágásához. Hosszú percek lelnek el. a meredek hegyoldalon megmegcsúsznak. homlokukról szakad a verejték, mire elkészülnek. EGY CIGARETTASZIVASNYl időre megpihennek. A brigádtagok értelmes, becsületes, egyszerű emberek. Nagyon szeretik az erdőt. — Ha nem szeretnénk, nem is lennénk itt — mondják. — Az apám favágó és szénégető volt — mondja ifj. Váradi Károly. — Most 29 éves vagyok. 17 éves korom- óta én is ezt csinálom. — Itt laknak a hegyi községekben? — Igen. ómassaiak vagyunk. Lillafüreden van a munkásszállónk, he— Én alföldi vagyok — mondja a brigádvezetö. — 10 éve kerültem erre a vidékre, itt megismerkedtem egy ómassai lánnyal, aztán ittragadtam. — Nem bánta meg? — Nem. Igaz. nagyon nehéz mesterség. de nagyon szép is. Megfigyeltük, hogy az erdőgazdaság vezetőjének az volt az első szava, hogy a favágók ne dolgozzanak védősisak nélkül. Olyanok benne a favágók. mint valami rohamosztag tagjai. — Miért van szükség a védősisakra? — A fa dőlésekor könnyen lezuhanhat egy gally — mondja a brigád vezető. És elmond egy esetet, amikor bizony a védősisak megmenthette volna egyik munkatársuk életét. Kis szomorúság rezeg a hangjában. Csend nehezedik az üldögé- lők közé. A BRIGÁD VEZETŐ felemelkedik. — No. emberek, lássunk munkához! Az erdő csendjében fejszecsapások hangzanak, újból zúgni kezd a dönpen a csőrlő munkáját ellenőrzi. Az ember úgy gondolná, hogy a favágók mind nagy, robosztus megjelenésű, hallgatag emberek. Ezt az elképzelést a brigádvezetö megcáfolja. Bettenbuch 38 év körüli, középmagas. inkább karcsú, élénk plllantású, olyan szerelő kinézésű ember. Van benne egy kevés rálartiság. ami nem is ok nélküli, mert a Bettenbuch- brigád igen neves, s neki magának is több kitüntetése van. — Milyen a favágó élet? — kezdjük a beszélgetést. — Jó! — vonja meg a vállát. Innen vagy 100 méternyire egyenletes motorzúgás hangzik. A motorzúgást kiáltás harsogja túl: — Hahó, vigyázz! — utána nagy reccsenéssel, zúgással egy faóriás zuhan végig a hegyoldalon. Elindulunk a favágók felé. akik olyan zsákutcaszerű sávokon döntögetik a fákat. — Vá-árjatok! — kiált a brigádvezető. A motorzúgás elhal, a favágók — "Ez a törési lépcső — mondja a brigádvezetö. — Ez szabja meg a fának, hogy merre kell dűlnie. A fejszecsapások elhalnak, Lopa- tovszky Pál és Váradi Miklós két végénél fogva felemelik a döntőfűrészt, lábukat a meredek hegyoldalon megvetve, a fűrészt lassan belenyomják a fa testébe. A motor egyenletesen zúg, s az acélfogak gyorsan haladnak befelé. Ifj. Váradi Károly éket üt a fűrész nyomába, pár másodperc, kövek gördülnek lefelé. a körfűrészt tartó két ember gyorsan visszahúzza a fűrészt és hátrafelé igyekszik. A faóriás meginog és nagy suhogással, reccsenéssel terül végig a földön. — Ez elég gyorsan megy. — Gyorsan, — Pedig —' jegyzi meg Nagy László — valamikor a favágók nem akartak aéppel dolgozni. A Betten- buch-brigád volt az első a gépesítésben. Most ők az elsők a drótköteles szállítás bevezetésében is. A közelmúltban gyorajavítással is foglalkoztak, ezeket a cipőket azonban az ügyfelek legtöbb esetben csak egy-ket hét múlva vittek el. Ezért ezt a fajta vállalást megszüntették. Evenként mintegy 40—io 000 pár cipőt javítanak. Ez a nagy mennyiség alaposan próbára teszi Szlavkovszkl Gyulánét, aki a cipők átvételével és kiadásával foglalkozik. Riportunk Idején a raktárban közel SáOO pár cipő volt, ennek több mint a fele kijavított állapotban. Jól dolgoznak az itteni elvtársak, a megrendelők elégedettek munkájukkal, dicséretet érdeSzabados György ténként egyszer vagy kétszer rándu- lunk haza. — Hogyan étkeznek? — Többnyire szárazkoszton vagyunk. Legfeljebb este eszünk főtt ételt. — Mind hegyi emberek? tiifürész motorja, a drótkötél húzza, vonszolja a kidöntött faóriásokat. Ezer köbméter fát termelnek itt M a Bettenbuch-brigád tagjai. Csorba BaitM A nap mintha csak cimboraságból sütne. Az emberek W™«* ■kiszorult a művelődési otthonból s most jól cxik ez a u{•«“*** •'*** Nagy napja van most hzo molyának. Egyetlen csal .-.cl leli a* ***” falú. Kezdődik itt is az új, közös élet. EUÜn.k az a ^t^. amely« a vagvonküiönbseg emelt az évek hosszú során “ j!. után mindenkit iparkodása, a közösségnek /főzett munkája után be «■sülnek, tartanak számon. A törvények értelmében icmonnmi a létszámú, régebb óta működő Sarló és Kalapács Ismerkedni a közös élet legfőbb törvényeivel, szabályaival. Ojgy.1.- c.-yi: ./forgalmasabb helyén, a Gózon Lajos utcában szorgalmas kalapácsolás zaja hallato k. Uirjeskezü cipészek javítják, foltozzák a meghibásodott lábbeliket. Boda Laci bácsi, részlegvezető, egyben a szövetkezet egyik alapító tágja, nagy elismerései nyilatkozik az Itteni dolgozókról. Goór Lajos és Szanl József brlgádvezetök Irányításával Igyekeznek a lakosságot minél 7t éve ellenére egyike a legszorgalmasabbaknak. Szolgai Ferenc pontosságával, udvariasságával tűnik ki.
