Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

▼wárnap, I960, jagg Z3.__________________________________________esZAKMAOYARORSZAG A Ml EQYETEMÜNK Jó talajba hullik a mag Új bér házak — új lakók Boldog emberek között — Nem tudom szavakkal kifejezni! Csak annyit mondhatok, hogy nincs ennél nagyobb öröm... Az asszony szemében könny csillogott, s én tudtam: Pozsa Jó- zsefné, a Könnyügépgyár segédmunkása most nem látja, hogy még sivár a szoba, — nincsenek szőnyegek, csipkék, képek sehol, s még a falak sem szárazok, — most csak a cserépkályha melegét érzi szivárványszinben látja a lakást, a boldogságát, az 6 kis otthonát. Egy új bérházban jártam. A Bajcsy-Zsilinszky utca 4-től a Ka­talin utcáig nyúlik a hatalmas, háromemeletes háztömb szürke és sárga falaival, diadalmasan, stabilan. A ház előtt még sáros az út, még nincs készen a járda, a földszinten téglák, cserepek, kövek, gerendák, állványrészek. de a beköltözők ebből semmit sem látnak, csak az új ajtók a modern lépcsőházban, s az ajtók kulcsai most már az övéké ...Ha kitárják az ablakokat, nem érzik a december hidegét, úgy hallják, hogy az úton vidáman szaladó sárga villamosok csak nekik csilingelnek, őket köszöntik, s mintha minden kacagna rájuk. Az emberek boldog megnyugvással felsóhajtanak: Sohasem volt még ilyen szép karácsonyr i Látogassunk el néhány családhoz. — Előző lakásunkban, — meséli — a vizes szoba-konyhásban. bizony ne­hezen ment a tanulás. Nemcsak az­ért. mert — mint a teleségem emle­geti, — „bútorraktár" volt. hanem azért is. mert a kevés hely kellett a gyerekeknek a 8 és 16 éves meg az akkor még technikumba járó nevelt- fiamnak. Itt most szépen elférünk. Gyönyörű a lakásuk. Nem tudom, a sok nagylevelü. zöld növény, a rend. tisztemig, a nagy meleg, vaj­színű cserépkályha, vagy a megnyu­godott emberek barátságos tekintete teszi-e ilyenné. A kisfiú szemét né­zem. Mély. kék szeme van és úgy ra­gyog. mint két nagy drágakő. Benne látom a kékmadarat, a boldogságot... Aztán mesélnek arról, hogy min­denki azt mondta: ..Oh. nagy lesz ám a lakbér a bérházban! Lehet még 300 forint is!" Ezeknek most boldo­gan válaszolnak: havonta 97 forintot fizetünk, első emeleten, kettő szoba, összkomfortosért. — Annál is inkább öröm ez ne­künk. mert itt nincsen háziasszony! Főbérlók vagyunk — mondja a férj. — Szénből is sokat megtakarí­tunk. Amennyi idő alatt a régi kis lakásban 80 mázsát eltüzeltünk, az alatt itt csak 20 mázsa kell. Mond­hatom. mindenért hálásak vagyunk. Csak öröm vár ránk ebben a lakás­• Az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy még a ..kákán Is cso­mót keresnek". Közmondások sora járt eszemben: ..Jóból is megárt a sok". „Minden örömben üröm Is ve­gyül”. — ezért úgy tettem, ahogy az irigykedő emberek. — mert ugy-e. vannak még ilyenek? — rosszmájúén a hiányosságok, hibák után kezdtem kutatni. „Persze nem talált", — mondhatná valaki gúnyosan az előbb említett emberek közül, mire én csakazértis: „De igen!" Találtam. Láttam még tömítés nélküli vízcsa­pokat, lefolyókat, láttam provizóri­kusán bekötött villanyórát, még csak alapfestést látott falakat, de lát­tam és hallottam, ahogy a lakók. — öh. mi vagyunk a hibásak, mert hamar beköltöztünk. Nem vártuk meg. amíg teljesen készen lesz. De ne is haragudjanak, amikor a ki­utaló a kezünkben volt. már kép­telenek voltunk még egy élszakát a régi lakásban aludni, akkor már azonnal költözni kellett, megsimo­gatni az új kilincseket, rendezgetni, új helyet keresni a bútoroknak, meg­nyitni a fürdőszobában a melegvíz­csapot ... Aztán meg Itt vannak még az építők, szerelők, gyorsan rendbe­hoznak mindent! — Talán legjobban Várkonyi Endre védte így új otthonát Hogyisne ra­gaszkodna hozzá a József Attlla-te- lep egészségtelen szoba-konyhája után. amelyben 3 éven át laktak! — Vasesztergályos vagyok a DI- MÁVAG-ban. Feleségem a Pamut­fonodában fonónő. — mondja. — . Életem egyik legszebb élménye volt •'mikor megkaptam a lakást... ÜJ bérház, új emberek! Öröm lát­ni őket. s öröm tudni, hogy egyre többen lesznek. Az új bérhnzak is. s bennük az új emberek ... Pozsa Jó­zsef és kis családja egy a sok közűt Ok sem tudták szavakkal kifejezni, mit éreztek a beköltözéekor. Jártam Beszélgettünk, kérdezgettem. Végh Endrééknél három pici gye­rek van. A Dózsa-telcpról kerültek ide. Szombati napon költöztek. Va­sárnap az asszony bevásárolni ment a piacra, s teli kosárral és konyha­körüli gondokkal Indult ösztönösen — a régi otthon felé. Mellette két járókelő a Bajcsy-Zsilinszky utcát említette. — Hiszen én Is ott lakom' — Örömtől dobogó szívvel szaladt visszafelé az új otthonba, ahol férje azóta is nevetve kérdezgeti: — Mami. hát c'Mszcd mór? — • Becsöngettem egy elsőemeleti gar- zenlakásba. Az ajtón csillogó fém­táblán egy név: Dósa Istvánná. A kémlelő ablakon pecsenyeillat áradt ki. 45 év körüli asszony nyitott ajtót. Egy munkásasszony — az Észak ma­gyarországi Ozemélclmezési Válla­latnál dolgozik. — rövidujjú apróró­zsás kartonruhában A kis előszobá­ból jobbra a főzófülkébe lehet látni. A gáztűzhelyen kolbász és hurka sis- tergett az egyik serpenyőben, a má­sikban hús sült pirosán, illatosán. — Éppen vacsorát készítek, tudja, mire hazajön a fiam. meg is leszek vele. — törölgetl főzéstől kipirult ar­cát és nagy Igyekezettel topog a mo­dem kis konyhában, fontoskodva csavargatja a gázcsapokat, nyitogat- ja a falbaépített kis szekrényeket Bemegyünk a szobába. Az ajtóval szemben óriási ablak, déli fekvésű, ömleni fog rajta a nap­sugár, s beragyogja majd a szép. tiszta szobát — A fiam. — mutat büszkén egy képre — 26 éves. Géplakatos a Le­nin Kohászati Művekben. Áldott jó gyerek volt mindig, de hát még amióta itt vagyunk! Azt mondja, mintha újjászületett volna, olyan kedve van élni. dolgozni. Keres is szépen, de eddig a régi kis. vizes la­kásban menekült otthonról Most mindketten vettünk fel a KST-től pénzt és szépen berendezkedünk majd. • Talán még nagyobb az öröm Kö­teles Istvánéknál, a III. emeleten. Ok sem idős házasok, de már hárman vannak 19 hónapos kislányukkal. Jellemző államunknak a fiatal háza­sokkal szembeni gondoskodására, hogy ők kétszobás, komfortos lakást kaptak, számítva az utódok érkezé­sére is ... Eddig az anyósnál kicsi helyen laktak és most — bár a „na- pos”-szoba már ízléses, modern bú­torokkal van berendezve, — még bú- torhlányró! beszélnek, konyhabútort, szőnyeget és egy szép. nagy könyves­polcot szeretnének teli könyvekkel. • Vincze Sándor az I. emeleten ugyan már két, sőt nevelt fiát Is be­leszámítva. háromgyermekes család­apa. de még most is tanul. — a Ta­nácsakadémián. A lépcsőházban futólag láttam egy táblát: .,Köszöntjük a beköl­töző lakókatr Az építők írhatták. Ügy örültem neki, mintha nekem is szólna. Kiléptem a kapun. A város esti képét most egészen másnak láttam. Az éjsötét ég alatt sűrű fátyolként gomolygott a kőd, az utcákon sokszínű tömeg kavargóit, autóbuszok suhantak, motorok berregtek, fények égtek az ablakokban, kirakatokban, s nekem úgy tűnt. hogy az arányló villamosok sárga ablakai összekacagtak a fény­csövek fehér, villogó fogsorával... Sohasem láttam még ennyi szépet! Kuttkay Anna teni sem tudtak rendesen. Óriási ál­dozatot hoztak akkor a diákok is. ne­velők is. — Igaz, ma sem tudjuk még azt mondani, hogy már rendben van minden. Sok mindent le kell még n táblára rajzolnunk és a roizról ma­gyaráznunk. pedig jobb lenne, he már ezeket a dolgokat a valósáéban. : zemléltctöbben tudnánk mutatni. — Mégis nagy már a híre ennek az egyetemnek. Az itt végzett mérnökö­ket. szakembereket az ország sok- üzemében Ismerik. — Valóban tudunk már mivel di csekedni — válaszolja dr. Sályi Ist­ván lektor. — És tudja, mi a legna­gyobb örömünk? Amikor év végén az üzemektől idejönnek mérnököt ke­resni. Várják végzőseinket. Ha nem váltak volna már be eddig Is akkor most bizonyára nem Is krresnék őket. Az ország sok üzemében dolgoznak már tőlünk. A debreceni Gördülő- csapágy Gyárban például a műszaki embereknek körülbelül 80 százaléka Itt végzett. Jászberényben... és még sok más helyen Is vannak tőlünk. Panaszt még sehonnan sem kaptunk. Pedig kohó- és bányamérnököket csak mi adunk az országnak. — A nevelők közül sokan viselik a „Műszaki Tudományok Doktora” cí­met. — Nemcsak a nevelők, hanem egy­re több volt diákunk Is viseli már ezt a címet. Volt diákjaink egymás­után jelentkeznek doktori disszertá­ciókkal és ennek is nagyon örülünk, hiszen ez. azt bizonyítja, hogv jó ta­lajba hullik a mag. hogy ezek az emberek, akik Itt tanulnak, tudják kamatoztatni. továbbfHleszteni az egyetemen kapott tudás«-kat. Ahol pedig tudománvoa eredmények szü­letnek. ott megalapozott volt az egye­temi képzés is. Az egyetem tanári klubja több tá­gas helyiségből All. ahol kellemesen lehet Időt. tölteni. Itt beszélgettünk dr. Sályi Istvánnal, az egyetem Kos- suth-díjas rektorával. Nem nyilatko­zatot kérni Jöttem Ide. csak beszél­getni. Az egyetemről. — Ha a semmiből építünk fel vala­mit. az. sehol sem megy hiba nélkül. Nálunk sem. De állandóan törek- zúnk a jobb. a tökéletesebb felé. Hogy ez a törekvésünk mennyiben jár sikerrel, arról mi nem mondha­tunk ítéletet. Erre a bányák, kohók, üzemek szakemberei*'tudnak vála­szolni. De azt ki merem jelenteni, hogy az egyetem szakmai képzése és nevelése kibírja a nemzetközi összc­— A felsőoktatási reform? — Csak eredményesebbé teheti munkánkat. Megvalósítása viszont csalk úgy válhat lehetővé, ha az egye­tem és az üzemek között egészen szoros kapcsolat jön létre. Több üzemmel tartjuk Is ezt a kapcsola­tot. de még erősebb szálaknak kell bennünket összefűzni. Még tovább szőve ezt a gondolatot: azt akarjuk, hogy Ifjúságunk hatékonyan kapcso­lódjon be a város társadalmi életé­be. A régebbi Időkről is szó esett. Az első évekről, amikor még nagyon ne­héz volt a tanítás és a tanulás. A szinte féligkész épületekben még fü­llt született meg a gyárkémé­nyek közelében. Éltető elemei kö­zött. A kohók meleget fújtak rá, a gépek csattogó hangjukkal üdvözöl­ték. Növekedését, erősödését féltő, gondos szemmel figyelik a kohók, bányák, gépgyárak. Maguknak szülték, maguknak nevelik és vár­ják a szülők megérdemelt szerete- tét. Az Avas túlsó oldaláról vidám füttyel üzen ide a mozdony, a ké­mények figyelőén nyújtogatják er­refelé nyakukat, a völgyben elfutó csillesorok pedig hangos csörömpö­léssel hozzák a tárnák üzenetét. Egyenes utóktól feloszlott, zöl- deló gyep között növekszik egyre erősebbé, egyre hatalmasabbá, egé­szen a tökéletességig. Csupa üde- tég és frisseség minden. A reg-éli nap még most is. amikor ki-kit őr a téli felhők közül, először az egye­tem fehér és sárga évületeinek ab­lakszemébe nevet, és csak ez'<t'n siklik át az Avason, hogy megraj­zolja a vasgyári kémények gomoly- gó füstjének árnyékát. Az épületek útjait pedia mintegy varáz'üt'sre, hirtelen kékköpenyes diákok töltik meg. Később az előadótermekben lecsapódnak a székek, figyelő sze­mek nézik a táblára rajzolt á'-rá­kot, hogy gyorsan rögzíthessék a jegyzet füzetbe, a tankörök asztalai­ból kihúzzák a rajztáblát... Az egyetemen elkezdődik a munka. A mi eavetemünkön... A KISZ és egy „KJSZ-es“ végezhessem el az egyetemet és gé­pek mellett dolgozhassam. — És a közelebbi vágya? Udvar­lás? — Udvarolni csak nyáron szok­Vógc a szünetnek. Siet tovább egy másik előadásra. A% egyetem és ax üzemek Az egyetem különösen a Dimávag- gal tart szoros kapcsolatot Ez a kap­csolat nagyon sokrétű és ezért most csak néhány jellemző dolgot tudunk elmondani. A gyárral kötött társa­dalmi szerződés szerint az V. éves gépészek közül 29-en 1—I napot a szocialista brigádok között töltenek el. Minden hónapban dolgoznak egy műszakot. Tanulnak Is a brigád tag­laltéi és segítik Is őket a továbbkép­zésben. A gyár oktatószemélyzetet bocsátott az egyetem, rendelkezésére. Az üzem is gyakran igénvbeveszi az egyetemet. Megbízatásai kiterjed­nek többek között a magasnyomású testek szilárdsági vizsgálatára, nagy- frekvenciás edző létesítésére, rugó- szálelőmelegítő berendezés összeállí­tására. Az egyetem megbízottai elő­adásokat tartanak az üzemben, köz­reműködnek gépek prototípus tervei­nek tárgyalásán és sok más módon Is segítik a Dimávagot Szóltunk mér arról, hogy az egye­temnek szoros kapcsolatban kell lennie az üzemekkel. Ez tulajdon­képpen az elméletnek és a gyakor­latnak a kérdése. Amint azt dr. Sályi rektor is mondotta, a felsőoktatási reform sikeres megvalósítása is felté­telezi az egyetem és az üzemek kö­zötti szoros kapcsolatot. Most pedig: Színhely: az I. előadóterem, ötszáz diák is befér ide. Most is sűrű sorokban ülnek, és figyelnek a ha­talmas táblára és az előtte magya­rázó dr. Zorkóczy Béla, Kossuth-dí- jas professzorra. A táblán különféle dlagrnmmák. szemléltető ábrák. A „prof" az anyagválasztásról, meg­munkálásról beszél, majd így szól: — Képzeljék el. hogy valamelyik üzemben, a munkahelyükön, a kö­vetkező feladatot kapják... És elmond egy gyakorlati példát. — Na. hogyan szerkesztik meg? i Hát ígv kérem ... És ú»rn a táblához fordul, rajzol. Húvátuske­zésü, sok munkát, hozzáértést, gon­dosságot igénylő könyvbe gyűlik össze. Minden számot más tanzék szerkeszt. Eddig három száma je'ent meg. fénykénekkel. c*attan6s iz s történetekkel A negyedik szám dr. Terplán Zénó és dr. Drahos Ist-án szerkesztésében a jövő évben kerül olvasói elé. Addig is ..előzetesként" bemutatjuk belőle az alábbi anró<á- oot: A professzor ezt kérdezi az egyik vizsgázótól: — Mondta, ki találta fel az induk­ció jelenségét? A hallgató — hallgat. A ..prof” feláll. — Na. majd segítek. — Sétálni kezd és közben nanyokat üt ... hogy ion futtassa eszébe a hallgatónak Fa­raday nevét. A hallgató szeme fel- csilla” maid diadalmasan kivágja: — Popov! — . .Most egy kis Időre elcsendese­dett az egyetem is. Sokan haza­utaztak. hogy az ünnepek a'att erőt oyüjtsenek a félévi számadáshoz. i*ihen az egyetem. A koraesti szür­kület betakarta a sárga, fehér épü leteket. Egymásután lobbannak fel a világitó ablakszemek. Az épüle­tek mögött hirtelen vörö sé vá'ik az ég. A kohók fénye az egye'em fölött ragyog. Vörösen mer'sze*». egetvilágitva. Priska Tibor A diákhumor ezen az egyetemen w kifogyhatatlan. Nagyon sok komikus esemény történik, vagy szellemes mondás hangzik el évközben, ami mind papírra kívánkozik. A humort a „Húzó*üske” című kétévenként megjelenő, nagyon tetszetős kivitele­A bányamérnök, aki már elhagyta az egyetemet alkalommal valósággal lenyűgözött ez a lát­— Az emberek? — Nagyon barátsá­gosak. őszintén mon­dom. megszerettem őket. Hanem ez a bauxit nagyon érdekes. Sokan nem is tudják, hogy milyen nagy kincs ez., és nekünk milyen gazdag telepeink van­nak. A mi bauxit- ércünk minőségben hi­hetetlenül magasan fö­lötte áll a más államok bauxitérceinek. Mon­dok egy példát A ke­verési arány... De ez a lelkesedés, érvelés sem diákos már. Megfontoltabb. ..életszagúbb”, maga­biztosabb. Más diák az első napok után elment volna in­nen. — mondogatták a bányászok, amikor mű­szak végeztével haza­felé vitte őket a busz A fekete gyémántot azonban felcserélte vö­rös gyémánttól. Bauxit­bányász lett. A különb­ség? — Azonkívül, hogy ez bauxit, a bányánál tulajdonképpen nincs lényeges különbség Annak, amit az egye­temen tanultam, ter­mészetesen nagy hasz­nát veszem. A különb­ség viszont nagyon ér­dekes. A bányában vö­rös minden. Az embe­rek. a fal. a fény. tán még a levegő Is. Első Az a néhány hónap, ami a diploma meg­szerzése óta idáig el­telt. nem sokat változ­tatott rajta. Külsejével, kedélyével olyan „di- ékos" maradt. Mégis van benne valami más. amit nehéz lenne pon­tosan meghatározni Több ez. mint az ifjú mérnök komolykodása. Ez már egy kicsit fele­lősségérzet. Mucs Béla most már mérnök. Bá­nyamérnök a Bakony egyik bauxitbányájá­ban. Az apja bányász Nógrád megyében, Kis­te renyén. A nyári szün­időkben ő maga is ott dolgozott lent a csillék között, vagy a szénfal­nál. — Látszik, hogy munkásember fia vagy. Mielőtt megszólítanánk az előadás­ról kitóduló hallgatók közül az egyik KISZ-fiatalt, beszéljünk néhány mondatban az ifjúsági Szervezet munkájáról. A KISZ Központi Bizottsága az el­múlt nyáron 200 fiatalt kért az egyetemről az építőtáborokba. Kö­rülbelül háromszázan jelentkeztek. Dolgoztak a domoszlói, csanyiki, bodakajtori táborokban. A girincsi és kesznyéteni termelőszövetkeze­teknek mintegy 250 hallgató segített a betakarítási munkálatoknál. Az I. és III. éves gépészek vállalták, hogy a műhelygyakorlat alatt a két tsz- nek elkészítik a különféle munka­gépek pótalkatrészeit és az építke­zéshez szükséges kovácsolt darabo­kat. A félév elején az egyetemi KISZ vándorserleget alapított. A serleg elnyerésének feltételeit úgy állították össze, hogy azok az évközi munka javítását szolgálják. A ver­senyben különösen fontos szerepet kapott a marxizmus—leninizmus minél tökéletesebb ismerete, elsajá­títása ... S most hadd mutassuk be az egyik KISZ-tagot: S. Horváth Sándor nyúlánk ter­metű, szerény, közvetlen modorú fiatalember. Azok közé a tanulók közé tartozik, akiket a statisztika így Jelöl: az egyetemnek 50 száza­léka munkás-paraszt származású. — Sopronból jöttem Ide — mondja — az ottani vasárugyárban dolgoz­tam 5 évig, mint géplakatos. Ott vé­geztem el a gimnázium esti tagoza­tát Gépészmérnök szeretnék lenni. — Szokott járni a városba? — Csak ritkán. Sok a tanulnivaló. És szeretném elkerülni az utóvizs­gát. Minden vágyam, hogy sikeresen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom