Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

ESZ AKM AGYAROR8Z AG

s

A

z öreg Nádasi Jánost furcsa módon köszöntik mostanában a faluban. Ha valamelyik komájával. ismerősével találkozik — már pedig ki ne volna neki komája, ismerőse — alig mormolják el a bajusz alatt a „Jónapot!” „Jóestét!” illedelmesen, huncut mosollyal még mindig megkérdik az öregtől; „No és, hogy szolgál a Tisza, János bátyám?” Néhány hónappal ezelőtt kissé kockázatos dolog volt még ez a Tisza-ugy, mert az öreg nem sajnálta a fel- és lemenő rokonság hosszadalmas emlegetését, de még az elmaradhatatlan magafaragta kutyafejes bot is gyakorta kiröppent a kezéből. És arra is volt eset, hogy nem tévesztett célt.

A rokonemlegetés, botrepülés azonban utóbb már a feledés homályába merült. Napjainkban az öreg csak j megpödrl hegyes bajuszát — büszke rá, mert a legszebb az egész környéken — igazgat egyet az örökké füstölgő gyökérpipán és mintha a kérdés a legtermészetesebb dolog lenne a világon, megadja a választ:

— A Tisza? Egyre gyorsabban folyik az, fiam. De ha én tudom, neked is kell tudnod. — Azzal más kérdés nem lévén, folytatja útját a határ, vagy a téesz-iroda felé, ahol a legnagyobb közmegbecsülésben, mint első ember: elnök tevékenykedik. Azonban minduntalan be kell ismernie, hogy a kérdés egyre felkavarja benne azt a nem éppen szép emléket, ami így összehozta a Tiszával. de egyszersmindenkorra a Tisza Termelőszövetkezettel is. Hanem ennek sora van.

A történet alig két esztendőre nyúlik vissza csupán, mégis úgy kell emlegetni, mint a régmúlt idők megtörtént aprócska epizódját. Egyrészt, mert a termelőszövetkezet, ami két éve verbuválódott össze, már igen szép utat tett meg, úgy, hogy ez a meglett út nem volna rövidnek mondható öt esztendő után sem. Másrészt maga a történet főhőse, Nádasi János bácsi korántsem az az ember, aki két évvel ezelőtt volt. Sem külsejében, sem belsejében, sem gondolkodásában, sem tetteiben.

S bár nagy igazság, hogy sokan e változást még mindig a háborítatlanul íolydogáló. de olykor nagyon is tréfáskedvü Tiszának tulajdonítják, ezt azért mégse lehet így ápertén elfogadni. Hogy ahhoz valami köze a víznek is volt? Volt, de megesett) volna ez azért a Tisza tréfája nél-, kül is. Ahogy ezt maga János bácsi mondogatja. De ne vágjunk a törté-' net elé. 1

IT ét évvel ezelőtt úgy hozta a* sor, hogy a falu egy része ésl nagy része — nem egyik napról aj másikra, mert hosszas megfontolás előzte meg a lépést, mint minden lépést falun —, úgy határozott, nem érdemes tovább a régi úton járni. A környéken mindenütt szakítottak már a régi életmóddal, mert sehogy-, se volt kielégítő, erkölcsileg se, anyagilag se. A szomszéd falu téesz- tagjai egyre dicsekedtek, hogy így jó az élet, úgy jó az élet, ennyit osztunk egy munkaegységre, annyi van a kamránkban. S még, ha csak dicsekedtek volna! De a saját édes test-1 vér, vagy a sógor is tovább ment a dicsekvésnél, ha vendégségbe látogatott.

— Még ilyen embereket, mint ti! Hiszen lassan múzeumba kerültök, spirituszba, mint az őskori leletek ...

— Ilyen szavakkal édeskedtek, sőt addig ment a dolog, hogy kijelentették: ez volt az utolsó látogatás, amíg a régi világ dívik nálatok. Akinek elment volt a józan ítélőképessége, azzal minek tartsa az ember a rokonságot?

Az első időben ugyan csak tréfára vették a dolgot, viccel ütötték el a tréfásízű komolyságot. S ebben Nádasi János vitte a babért.

— Bolond vagy te, sógor s nem is igen jön meg az eszed — mondták neki legutóbb, s azonmód szedték a sátorfát. Nem is látogatták meg újonnan, csak a „Tisza-eset” után.

A falu színe-java ugyanis egyik napon feltelefonálta a járást, hogy jönnének ki az összes szükséges papírokkal, mert elég volt a várakozásból, huzavonából. Ügy döntött a falu: megalakítják a közöst. Nosza, autózott Is kifelé, aki csak ráért, mert nagy szónak számított ez Ná- dasiékat Illetően. Azaz, csak a falut, mert az öreg Nádasi egyszerűen im jmakacsolta magát. IV

IV em volt már a falunak egyetlen része, egyetlen utcája sem, amelyik be ne lépett volna a két téesz egyikébe, csak Nádasi János utcája várt még. Egyébként egyetlen fekete folt volt az egész falu a< külön e célra rajzolt térképén. .

— Menjen aki akar, én nem megyek — kötötte meg magát Azaz nemcsak én nem megyek, de nem megy az utcánkból senki. Mert aki belép a közösbe, az ne merjen többet elmenni az én kapum előtt!

Ha mégis lenne, nemcsak a kutyámat uszítom rá, de a villával húzok végig a hátán úgy, hogy örök életére nyomorékká teszem. — És nem ment senki, mert nagy tekintélye

volt az öregnek, no meg ismerték amilyen hirtelenkezú. nem csak fe nyegetés maradna ez a villa-dolop

Eltelt egy hét. két hét. már alaki tották volna ki a táblákat, rendez lék volna a gazdaságot az egész falu ban, de a Nádasi utcája érintettéi maradt. Hiába mentek a község ve zetöl. hiába a falu alsó és felső vég« — az öreg be sem engedte őket ; kapun, utóbb meg bezárkózott az. is tállóba, a nyolc darab szép teher meg üsző mellé, és a feleségével le tagadtatta magát. Egyik nap azutár hívatták a tanácsházára.

Az öreg még le se vette fejérő a kalapot, ahogy egyébként szokta ha megfordult a tanácson —, mer tanácstag is volt egyébként, csal úgy félvállról mondta.

— Engem aztán hiába maceráitok! Nem megyünk, az utcával egyetemben, és punktum! — Hanem t válasz ugyancsak meglepte:

— Nem Is azért hívtuk, Jánot bácsi. Nincs is szükség itt magára Ami pedig az utcát illeti, téved, meri ma reggel aláírta mindenki.

No, erre meghökkent kissé a? öreg, de nem m -tta. Meg se rezzent, csak állt azzal a kemény, megszokott, egyenes tartással. Talán csak a bajusza rezzent meg kissé, de azonnyomban helyrepödörte.

— Csupán azt szerettük volna mondani, hogy a falu kihasította a

maga tizenkét holdját, egy tagban, a Holt-TIsza mellett,

— Jó az — felelte Nádasi János. — Esöszégény esztendőben a legjobb

Azzal megfordult és meg sem állt hazáig. Otthon azután bezárkózott és nem látták hetekig. Nem lett persze semmi a kutyauszflásból, a viliafenyegetésből. de még a görbe nézésből sem. Egyszerűen meghalt számára a falu. Hogy otthon mit beszéltek, mit nem, nem tudom. Egy bizonyos, hogy nemigen látotl még olyan tusakodást a Nádasi-porta. mint akkoriban. Hanem ezt nem látta senki a faluból, öt magát sem. Ügyannyira, hogy a tábla kiméréséhez sem ment el.

— Tűzzétek le a négy karót, de jó nagyokat, majd megtalálom, amikor vetni kell — intézte el a zárt kapu mögül az ügyet a tanácselnökkel.

Úgy tettek, ahogyan mondta. Kivágták négy jókora akácfát, leásták a tizenkétholdas tábla négv sarkára. Még meg is faragták és ráírták: ..Nádasi János birodalma.” Azzal a falu élte a maga újszerű, érdekes, forradalmi életét, Nádasi János meg a maga visszavonultságát. egészen tavaszig...

1 Ttóbb, hányszor elmesélte már az öreg az egész termelőszövetkezetnek, az egész falunak, az akkori napok tusakodását.

—■ Mit tudtok ti ahhoz! Olyan számkivetettnek még soha nem éreztem magam. Szidott a feleségem, szidott a fiam, a menyem. Már sokszor a kezemben volt a kutyafejes bot, hogy megyek, indulok, meri nem élet ez így. A legjobb szomszédaim, a legjobb rokonság cserben hagyott. De milyen az ember, milyen az a kutya Nádasi önérzet? Ki tudja, kitől örököltem. Soha élelemben nem emeltem kezet a feleségemre. meg nem ütöttem a saját édes fiamat, csak akkor. Egy egész hétig fel sem keltem. Kilókat fogytak a sőrék. Még a macskát, kutyái se tűrtem magam mellett. De az a kutya önérzet! Nádasi János menjen meghunyászkodni?

— Ti se tegyétek ki a lábatokat, — tiltottam meg a családnak. Szi- kora, a boltos a megmondhatója, hogy éjnek idején ment hozzá vásárolni kisírt szemekkel az asszony. Hát így volt akkoriban.

De más is volt...

Evekig száraz ősz. száraz nyár járta azelőtt. És akkor ősszel megereszkedtek az ég csatornái. Esett, esett két héten át. azután clfagyott és Jött olyan hó, hogy nem győztek utat lapátolni az ajtótól az istállóig, meg a kiskapuig. Elakadtak még a vonatok Is. S tavasztájt, ahogy megereszkedett. újra csak bőséges, meleg esők pusztították a vastag hótakarót. Hónaljig érő víz gyűlt az évek

óta szikké száradt mélyedésekben. Színültig gyűlt minden gödör.

És márciusban megindult a Tisza. Megnyitották a zsilipeket Csordulásig telt a Holt-TIsza minden ága» azután lassan megindult kifelé, megállíthatatlanul.

Nádasi János sötét tekintettel kémlelte reggelente az eget. S ahogy kisütött az áldott márciusi nap, kezdte apránként felszárogatnl a bokán felül érő sártengert ott belül egyre inkább ingerelte, egyre inkább feszítette valami. S néhány meleg nap után, amikor szívet-lelket átjárt már az a friss, zsongitó tavaszi illat’ az egyik reggelen sarkig tárult a hónapok óta lakattal zárt- Nádasi kapu, s nagy zörgéssel kifordult rajta a két jóhúsú deres húzta, tavaly csináltatott szekér, Nádasi Jánossal a bakóit A szomszédok — aki otthon volt mert a közösben készítették már a tavaszi vetőmagot — kiálltak a kapuba és félig gúnyos, félig- meddig mégis szánakozó tekintettel mustrálgatták h tovasiető fogatot Mert ők tudták, amit az öreg még nem tudott Hanem rá kellett döbbennie hamarosan.

Ahogy kiért a faluvégen, rettenve állította meg a lovakat. Amerre látott, víz és víz... Csak ott. a tenger közepén ágaskodik szánalmasan» agatlanul négy vastag, árva akácfatörzs. Oldalain a felírással: „Nádasi János birodalma”. Az öreg leszállt a bakról. Messzire hajította a színesbotos ostort. Azután odaszorította fejét a tavaszi illattól fel-felhor- kanó négyéves Laci csikó fejéhez, és életében talán először, eleredtek szeméből a könnyek. KI tudja, meddig rázta volna ott hangtalanul a zokogás, ha a Holt-Tiszához vezető úton fel nem tűnnek a távolban a szomszédok. Akkor kiegyenesedett, megkereste az ostort, megfordította a szekeret és közécsapott a lovaknak. A szomszédok ijedten rebbentek szét a megtáltosodott lovak elől, de még hallották, hogy az öreg odakiáltja felháborodott, még mindig zokogással küzdő hangon:

— Tönkretettetek, az anyátoknak a jó istenit! De majd én megmutaA znap este Nádasi Jáno6 vonatra Ä Ült és elutazott.

— Még csinál magával valamit — jajgatott a felesége. De mondtam én annak a makacs fejének.

Hanem egy hét múlva megjött és egyenesen a tanácsházán állt meg.

— Nézzétek — mondta lehajtott fejjel — hibáztam a falu ellen. Talán nem is vagyok hibás. Csak a természetem. Beszéljétek még. Beállnék én is...

Másnap este összeült a közgyűlés. Nádasi János ott ült szótlanul az utolsó sorban, s hallgatta a téesz elnök monoton hangját.

— Nádasi János 12 holdas közép- paraszt, a mai napon aláírta a belépési nyilatkozatot és felvételét kéri a közösbe. Ismerjük valamennyien, jó gazda, becsületes ember. De ezelőtt négy hónappal akadályozta a mi új életünk kibontakozását Nemcsak a maga makacsságával keserítette meg akkori napjainkat, de megakadályozta az egység kialakításában az egész utcát, összesen Huszonnégy családot. Kimértük a lábiáját, s mindenki tudja, elöntötte i víz. Most azt mondja, meggondolta magát. Nem tudni, szívéből-e, vagy -sak a föld miatt Mindenesetre beszélje meg a közgyűlés méltányosan i kérelmet. Felvegyük-e magunk «izé?

És megkezdődött a vita.

Ki mondta, hogy mondta, ne részletezzük a dolgot A közgyűlés a tövetkezö határozatot hozta:

— Nádasi Jánost a falu elítéli nagatartásáért, makacsságáért ö mit az egyik akadályozója, hogy változtassunk sorsunkon. Igyekezett jefolyásolnl nemcsak a maga utcáét, de másokat is. Ügy iárt, ahogy negérdemelte, ahogy az jár, aki el- ene van a jónak, az újnak. Ezért a cözgyűlés úgy dönt, hogy Nádasi íános élje a maga életét a tizenkét íoldján. — Talán szigorú, talán kc- nény döntés volt. De igazságos. Ná- lasi János felállt és kivánszorgott a eremből.

A Tiszán felhúzták a zsilipeket V víz lassan visszahúzódott Lement íz ár a Nádasi „birodalomról”. De fádasi János nem roppant össze, /égigdolgozta az évet becsületteL )sszel azután elhívták a Tisza Ter- nelőszövetkezetbe és az öreg Nádasi ános akkor könnyezett másodszor, ^elvették a közösbe...

]7gy évet töltött elnöki iskolán, ^ ötven éves fejjel és most a egjobb elnökként emlegetik. Ha- lem, ami a Tiszát illeti, tagadja, logy az változtatta volna meg az 6 lézetét:

— A közösség és a magam akarata - szokta mondogatni.

Barcsa Sándor oyobb területen, jobb munkával — ebben van a lényeg, ebből lesz a forint!... — Jövőre ugyanis — folytatják — havi fizetést akarunk. Amikor szerveztük a termelőszövetkezetet, sok gazda mondta: okos gondolat lenne, ha úgy rendeznénk dolgainkat, hogy minden hónapban jelentős előleget tudnánk osztani. Az első esztendőben nem volt erre lehetőség. A sok építkezés sok pénzbe került. Az új gazdasági évben erre már nem lesz gond. Az állathizlalásból és a leszerződött növényféleségek árából rendszeresen tudunk majd havi előleget osztani, s ez többek között azért is helyes lesz, mert a fiatalságot megnyerjük magunknak, a községben maradnak, akik ma még a havi fixért a város felé• tekinthetnek.

Ar irnffákan aho1 a termelőszövetkezet évi' * munkájáról beszélgetünk, serény munka folyik. A főkönyvelő, a brigádvezetők pénzügyi. naplók, asztalra kiteregetett ivek fölé hajolnak. Csoba-, jen már a zárszámadásra készülnek. Számba veszik gazdaságukat, .évi munkájukat. Az első esztendő mérlege ez, amely — ha a szeszélyes időjárás következtében nem is úgy alakult, mint szerették volna —, megnyugtató eredményről beszél Nem sokkal fizetnek kevesebbet a tervezett összegnél Sűrűn róják egymás alá a számokat, készítik a kimutatásokat, s amíg itt az irodában az adminisztráció folyik, a tsz tagsága sem tétlen. A hetekben területileg is gyarapodtak. 28 hold gyümölcsöst vettek át a Tiszavasvári Állami Gazdaságtól, s ez munkát adott Binda Pál gyümölcstermelő brigádjának. Az átvett gyümölcsös állapota nem dicséri éppen az állami gazdaságbeliek szakértelmét ...A csoba.jiak pedig elhatározták, hogy jövedelmezővé teszik ezt a kincsesbányát. Nyomban hozzáfogtak a fák metszéséhez, a talaj felszántásához. Még arra is vállalkoztak, hogy már az első esztendőben almatermesztési versenyre hívják a nyíri gyümölcstermelőket. S most, hogy a nyíriek elfogadták a kihívást, megsokszorozott szorgalommal dolgoznak. Ezernyi kérdést tesznek fel Komoróczy Józsefnek, a MÉK instruktorának, aki a cső baji tsz patronálását vállalta.- Szinte csodálatra méltó

zsef —, hogy milyen hallatlanul méh sokszorozza 02 emberek akaraterejét az a tudat, hogy mások is figyelnek rájuk, eredményeket várnak tőlük. Amíg a nyírieket versenyre nem hívták, nem voltak ilyen pontosak. Jártam a gyümölcsösben, néztem a metszést, bizony előfordult, hogy itt-ott hibát hagytak. Persze, eleinte nem is nágyon értették... Most? Bátran állhatnak a szakemberek elé. Ott voltam ennek a tsz-nek a születésénél — folytatja aztán — s régebbről is jól ismerem a csobajiakat, mert pár évig állami gazdasági üzemegységet vezettem ezen a vidéken. Szorgalmas emberek. Az első esztendő összekovácsolta az egész falu lakosságát, s ha azt mondják, hogy jövőre még több forint lesz, akkor ez iay is lesz. Jókedvű zárszámadást ülnek januárban.

P.M.

Hetei Péter Mfwvélő azt mondta egy évvel ... _. _ ezelőtt, amikor megalakult a csobajt Ttszavidék Termelőszövetkezet:

— Ha az ember hegedűt vesz a kezébe és játszani próbál rajta, mén nem biztos, hogy vigad I, melled.. A húrokon lehet látszani szomorú, melankHikus dallamokat is. De lehet játszani poílood csárdásokat, szép indulókat, románcokat. Attól jügg, hogyan kezeljük a vonót. Kos, nálunk, a munka, a szorgalom, a közös akarat, az egyetértés jelenti majd a vonót. Aztán ősszel meglátjuk, hogy vigadunk-e, vagy szomorkodunk.

A csobaji parasztok egy része előtt nem volt ismeretlen fogalom a közös gazdálkodás. A községben korábbon működött termelőszövetkezet. Kém a legjobban, nem is rosszul. Amikor jeloszlott, voltak, akik azt mondták: nem boldogultok a közös gazdálkodásban, szívesebben dolgoznak egyénileg. Többen voltak azonban, akik így jeleltek erre:

— Annak nem volt jó a közös gazdálkodós, az nem találta meg számítását a termelőszövetkezetben, alá nem szeret dolgozni, oki azt hitte: azzal, ha aláírja a belépési nyilatkozatot, már el ts Intézett mindent. Kekünk jó volt a tsz — mondták — s meg is alakítjuk újra, de úgy, hogy abban az egész falu benne Ügyen; így lesz ez igazi, így nem lesz Csobajon az egyéni gazdálkodás visszahúzó erő. 1960 tavaszán tsz-község lett Csobaj. S hogy mire-képes a közös akarat, az összefogás — fényes bizonyítéka ennek többek között a sok építkezés, amelyet mindjárt a közös gazdálkodás első esztendejében megvalósítottak. A csobajiak ezt az elvet vallják: állattenyésztés nélkül nine, jálfejlett belterjes gazdálkodás. Az állattenyésztéshez azonban takarmány kell. férőhelyre van szükség. Első teendő volt, hogy megnégyszerezték a takarmánytermő területet, s hozzáfogtak az építkezéshez is. Hetei Péter azt mondja, hogy csak a „nagyjai" sorolja Jel.

Éoitettek em juh-hod&lyt, kit darab 50 férö- ^ helyes tehénistállót, egy húsz férőhelyes sertésfíaztatót, építettek kukorieagórit, gépeket vásároltak; a nyolcszázharmincezer forintot kitevő össz-beruházdsoknak több, mint a felit saját erőből biztosították. A sikeres gazdálkodás másik fontos feltétele, hogy olyan növényféleségeket íermeljenefe. ame- lyek a helyi adottságoknak a legjobban megfelelnek. Az első esztendőben még kevésbé volt erre lehetőség, hiszen a tsz megalakulásakor a földek nagy részében már vetés volt. Ahol táblásitani tudtak, oda szerződött növényféleségek kerültek. Értékesítési szerződési a VÍEK Vállalattal kötöttek. Az üzlet kedvezően alakult. A leszerződött 27 katasztráUs holdról 127 ezer forintot lövedelmeztek. A sikereken felbuzdulva, megötszöröz- tik a szerződött területet. A mostani gazdasági évben 1—10 növényféleséget termeltek. Rájöttek, hogy ez nem helyes. Jövőre már csak négyfajta növényt szerződnek, de nagyobb területen.

— Már az első esztendő sok mindenre megtanított bennünket — magyarázzák. Többéit között arra, hogy a termelőszövetkezetnek nem kell mindenbe belefogni. Hiba volt ez régen is. Kevesebb növénufélesef^yg,-.

Zárszámadás előtt Csobajon