Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
c ajtón, új látogató érkezik: Horváth János bányász és tűzoltóparancsnok. — Hál te — fordul hozzá Dobos elvtárs. — Mi jót hoztál, mert várunk — Ki mondta nektek, hogy én rosz- szat hozok. — azzal benyúl kabátja belső zsebébe és papírba'csomagolva előhúzza a belépési ivet: — Itt van, aláírva... —* Pedig már azt hittük, hozzád is népnevelőket kell küldeni. — Hozzám? — kérdi csodálkozva Horváth. — Jól néznék ki... Én magam megyek azokhoz, akik még gondolkoznak! így forrtíc újjá, igazivá Bódvaszilas. Ahol közel ezer holdon jövőre mát okosabban gazdálkodnak, hogy töbés mások erősítgetik a táblát a községjelző felirat alá. S akik látják, bólintanak. — No, így nagyon jól van. Ha eddig egységesek voltunk, ezután legyünk mégAnkább azok. Mert többen könnyebb, de úgy a legkönnyebb, ha mindenki egy akaraton van. — És Bódvaszilason ezzel nincs is semmi hiba! Az ajtón magas, soványarcú, enyhén őszülő hajú, ötvenes férfi lép be. — Nézzétek, itt a Szabó Lajos. No, hogy vagy Lajos sógor? — invitálja az asztalhoz Ardai elvtárs. — Hogy lennék. Ügy érzem, most már igazán jól. Hiszen azt tették a többiek is, amit én, — Mert Szabó Az országgyűlés ** ^ . j gazdaság szocialista átszervezéséről. A beszámolók és a képviselők hoz- i gunk jövőjét, dolgozó népünk to- ' vábbl jólétét és társadalmunk megfontolás és mély életismerel alapján kristályosodott ki az a nagyjelentőségű megállapítás, mely szerint: „Figyelembe véve az ország politikai és gazdasági helyzelom eddigi eredményeit — száis'— lehetséges és szükséges, hogy a tél folyamán végigvigyük a magyar faluban tíz évvel ezelőtt elkezdett forradalmi nagy átalakulást, lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését.” — Ez a megállapítás, ez a szükségszerűség a mi megyénkre is vonatkozik. A falu forradalmi átalakulásétermelőszövetkezeti mozgalom eddigi eredményei alapozzák meg. A további sikereket elsősorban az a tény teszi lehetővé, hogy a szocialista gazdálkodás az utóbbi két évben túlsúlyba jutott és véglegesen megszilárdult a magyar mezőgazeredményei bizonyítják — melyet legszembetűnőbben érzékeltet az, ben szántóterületünknek csak 41 lamnak eladott gabonának több A falun folyó áralakulás meggyorsításának és befejezésének döntő biztosítéka: egész népgazdaságunk rohamos fejlődése. A hároméves terv során a szocialista ipar termelésének növekedése. . 1957-hez viszonyítva, a tervezett 22 százalék helyett ez év végére előreláthatóan 40 százalék lesz. Az ipar fejlettségének színvonala dönaíista'fe^ődé»éúe”8mCTtaraakSetal- tal válhat lehetővé, hogy a munkás- osztály az eddiginél Is hathatósabb segítséget nyújtson a szocializmus útját járó dolgozó parasztságnak. -A munkásosztály — benne a borsodi munkások is — nemcsak anyagi eszközökkel: gépekkel, műtrágyával, építési anyagokkal, hanem — ami igen fontos — politikailag is segít a falu népének. Segít megértetni e komoly lépés szükségességét, és türelmes, jó szóval, meggyőző érvekkel igyekszik megkönnyíteni az elhatározó lépés megtételét. A párt szavát, az országgyűlés szavát, az élet szavát mondják el a falu népének és ezt a szót egyre többen, mind nagyobb tömegekben követi megyénkben is a dolgozó parasztság. Az idei szervezés alig kezdtünk hozzá — máris megszülettek. Uj tsz-községeink között olyan is akad, ahol nagyobb agitá- cióra már nem volt szükség. A falu dolgozó népe, józanul mérlegelve a jelen helyzetet és a jövő lehetőségeit, a párt és a kormány tanácsát követve, eljutott a döntő elhatározásig és ők maguk értesítették a járás vezetőit, hogy jöjjenek ki hozzájuk, mert sürgősen meg akarják tartani az alakuló közgyűlést, létre akarják hozni a termelőszövetkezetet. Mindez azt bizonyítja, hogy megyénk parasztságának egy része már ott tart, hogy önmaga felismeri a termelőszövetkezeti gazdálkodás halaszthatatlan szükségességét, és bátran rálép az új élet útjára. Ugyanakkor — bár nem idegen parasztságunk többi részénél sem a tsz-be való belépés gondolata — szükség van politikai felvilágosító és szervezőmunkára, szükség van arra, hogy a párt, a munkásosztály politikai segítséget adjon a még bizonytalankodó egyénileg dolgozó parasztoknak. Miről beszélnek a falun agitáló munkások a falu népével? Arról, hogy a szocialista mezőgazdaság megteremtése egyet jelent a szociA% élet ssava alizmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom megvalósításával, a szocializmus ügyének végleges győzelmével országunkban. Ezért S2CV totfcMiMmfe iten kát küzdöttek és sok áldozatot is hoztak. Most jutottunk el történelmi fejlődésünknek arra a fokára, szükségszerűségként veti fel a szocialista mezőgazdaság megteremtésének kérdését. Egész népgazdaságunk továbbfejlesztésének kulcsmelés előrehaladásának biztosítása. A számok azt mutatják, hogy amíg az ipar termelése a felszabadulás előttinek három és félszerese —, a mezőgazdasági termelés 15 év alatt csupán 20—22 százalékkal nőtt. Népgazdaságunk két alapvető ága — az ipar és a mezőgazdaság — fejlődésének összehasonlítása bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelés fokozása: a népgazdaság általános fejlődésének és az egész lésének alapvető feltétele. De nemcsak a népgazdaság általános fejlődésének érdekei követelik az előrelépést a mezőgazdasági termelés pontjából is szükséges ez a lépés. Ma már a dolgozó parasztság nagy többsége látja, bogy a fejlődés útja a termelőszövetkezeti, a nagyüzemi fegsztlárdabb bázisát "a"több mint 800 ezértagot számláló szövetkezeti parasztság hatalmas tábora jelenti. Az a kérdés tehát már régen eldőlt, hogy ki legyen az első. A most- megindult szervezés során, legfeljebb arról lehetne vitatkozni* hogy. ki legyen az egymilliomodik tsz-tag!. A. ma még egyénileg gazdálkodó parasztok hagy része tudja, hogy nem lehet tovább halogatni a közös gazdálkodás megteremtését. Tudják, de azért vannak* .akik szeretnének még egy évi „haladékot” kapni. Ezeknek a dolgozó parasztoknak nyíltan és őszintén — úgy, mint testvér a testvérnek — meg kell mondani, hogy ez az egy évi haladék nem segít az országon, de önmagukon sem. Az egyéni gazdaság ma már nem képes az ország kenyerének biztosító- Sára, mert nem képes a gazdálkodás javítására, a termelés növelésére. A halogatás ma már csak kárt okozhat, úgy az országnak, mint az egyénileg dolgozó parasztoknak. Amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséről döntött pártunk és munkás-paraszt kormányunk, hűen feamelyet * acélét alakíloU^íUEgész népünk — benne a még egyénileg dolgozó parasztok — érdekeit is szolgálja, ha ezen a télen — a parasztság egyetértésével — lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Mindenkit, aki e nagy ügy sikere érdekében tevékenykedik, hasson át az a tudat, hogy. munkája olyan törté- nelmetformáló tevékenység, amely a szocializmus végleges győzelméhez vezet hazánkban. Az e cél eléréséért vívott következetes, önzetlen és fáradságot nem ismerő harc első soraiban ott vannak a szocializmus győzelméért már oly sok áldozatot hozott munkások, akik a munkásosztály testvéri segítségét testesítik meg. És ott találjuk közöttük úgyszólván társadalmunk minden rétegének képviselőjét: a falusi értelmiséget, a pedagógusokat, az agronómusokat, az orvosokat, a tanácsvezetőket és tanácstagokat egyaránt. De ma már az agitátorok sorában találjuk az új élet útját választott tsz- parasztokat is, akik a jó példa erejével is növelik a felvilágosító szó erejét és hitelét a még egyénileg gazdálkodó paraszt-testvéreik között. Ez a nagy társadalmi összefogás egyengeti a további sikerek útját. Ez biztosítja, hógy az élet szava valósággá váljon. Simon Ferenc pési nyilatkozatot. Majd beszélgetett maga is azokkal, akik még kívül álltak akkor. S az a tény, hogy Szabó Lajos bácsi megértette az idők szavát, erős gazdaságával, huszonnégy holdjával a közöst választotta, megtette hatását a községben. S igen biztató az is, hogy Szabó Lajos ma többször ott ül a tanácsházán és a holnapról beszélget. Most is ilyeneket mond: — Én bízok ebben a termelőszövetkezetben. Hiszen olyan földjeink vannak, hogy no. Meg az állatállomány. Én magam hatszáz négyszögöl földön 160 mázsa káposztát termeltem az idén. Ez több mint nyolcezer forintot ért. Azután ott vannak az állatok. Ha így gazdálkodunk a termelőszövetkezetben, de nem is így. hiszen jobban kell. akkor itt egy-két év múlva jobban élünk, mint akárki. — De meg is csináljuk igaz? — fordul a körülötte ülők felé. És azok keményen bólintanak. — Hogy megcsináljuk-e? Hiszen ezért változtattunk a régi életen. Nem lesz itt senkinek panasza. Se a tagságnak, se másoknak. így van ez rendjén. És Szabó Lajos bácsi el*- No. ma még találkozunk. Holnap is, azután is. Minden nap. Jó lenne már összehozni azt az első közgyűlést. Alig lép ki Szabó Lajos bácsi az és azonnal ki is tesszük a község végére. Még hogy ők Bóilvaszilasi akarják mozgatni? Tudjuk mi magunktól is, mi a kötelesség... Kint a község szélén többen Összegyűlnek, ahogy az elnök, a párttitkái szabó Lajos huszonnégy holdas gazda as elsők között lépett az új élet útjára. — No, akkor nem lesz baj, hiszen ismernek valamennyien. Engem sohase kellett zavarni, ha munka volt. — s felemelt fővel, felszabadult érzésekkel, mosolyogva köszön el. * Az asztalon piros, téglalapalakú tábla hever, rajta felírat: „Termelőszövetkezeti község.” Dobos elvtárs, a párttitkár, aki elsőnek irta alá a belépési nyilatkozatot, mosolyogva — Éppen most küldték át Komjátt- ból, hogy tegyük, csak fel minél előbb, ne várjuk, amíg a miénk elkészül. — Felemeli, úgy nézegeti, forgatja, szinte gyönyörködve. Meg is fordítja, azután nevetve folytatja:-*■ Nézzétek mán, mi van ide írva. A kutyákérgetök, mit ki nem találnak. — Odalép mindenki és terjed, egyre terjed az arcokon a mosoly, ahogy a tintaceruzás írást olvassák. Nem csoda, hiszen üzenet van azon, méghozzá milyen: „Szív küldi, szívnek, szívesen. Búzakalász tsz, Kom- éátir Lajos bácsi, akit igen becsülnek a községben, mint csendes, rendes, valóban hozzáértő gazdát, elsőnek írtc alá a középparasztok közül a belébet adhassanak az országnak. Meri többet kapni csak annak van joga, aki maga is többet ad! Barcsa Sándor Ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa szervezése tette szükségessé. Törvényerejű rendeletet hozott továbbá az Elnöki Tanács a vágóállatok forgalmával és levágásával, valamint a hús és húskészítmények forgalmával kapcsolatos szabálysértés címén kiszabható pénzbírság mértékének megállapításáról. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a vízgazdálkodási társulatokról. Az új törvényerejű rendelet meghozatalát a vízgazdálkodási társulatok tevékenységének szélesítése és a mezőgazdaság szocialista át— Azt hiszik ugratnak bennünket? Most már mi sem vagyunk alábbva- lők — mondja az elnök. — Megyünk • -» De j6, hogy jöttek elvtársak. Innen azután van mit megírni. — Így beszél Ardai elvtárs, a bódvaszilasi Mindenki lépett egyet — bódvaszilasi képek — községi tanács vb. elnöke, ez a hatvanon túli derék, becsületes ember. ‘akit a község egyszerűen nem enged nyugdíjba. — Jó bizony, mert a napokban végre nálunk is mindenki lépett egyet előre. A termelőszövetkezetbe? — Persze. Ha látta volna, mi volt ifi. Százhetvenhárman írták alá a bizonyítványt az új életről. — No, hiszen ami azt illeti, még ma is van látnivaló. A tanácsház szobai tele emberekkel. Belépettek és még gondolkozók, mert öten-hatan ilyenek is vannak még. S egyre kevesebben. Egy javakorabeli asszony éppen most írja óda a nevét az előtte heverő ívre. Mintegy pecsétet rakván úrra az elhatározásra, hogy másként kíván.élni és dolgozni, mint eddig. A férje bányász, ő maga úgy érzi, hogy ott a ■ helye két holdacskájával, ahol a falunak, no meg az egész országnak. Persze azért hozzáteszi: — De ha valami baj lesz, akkor maguk a felelősek. — A válasz? — Baj? Az itt csak akkor lehet, ha maga fél a munkától. Különben nem. — Az asszonyka megnyugszik. Bódvaszilas határozott. Elégedetten ^erősítik fel a táblát: „Termelőszövetkezeti
