Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

intek, I960. novemP*. neeember 11. nKAKHAOTAMMSZAQ 5 J nevelők kötelessége széles körben tudatosítani a politechnikai okta­tás, a fizikai munka és az égés» iskolareform-tervezet jelentőségét, fontosságát, hiszen a mi szocialista társadalmunk alapja a munka. Minthogy a munkával való nevelés egészségesebbé, erősebbé teszi a fiatalokat, a politechnikai oktatás bevezetésével egészségesebb gene­rációt hagyhatunk az utókorra. Az üzemek, vállalatok képvise­letében Koroly Józsefné és Barna József, a nevelők részéről Ruszkay András, Hajdú István, dr. Orbán István, Páldi Jerémiás, Kalló Já­nos, Hazagh Mihály, Héthy Lajos, Pethes Józsefné, Hajdú András, Kádas Sándor, dr. Egey Antal, Pethes József szólalt fel. Mindnyá­jan hangsúlyozták a magyar okta­tás- és nevelésügy átezervezé^é- nek szükségességét, mert a szocia­lista társadalom építése csakis az élettel összehangzó nevelés által érhető el. Ma a fizikai és a szelle­mi munka közötti különbség mind­jobban eltűnik, gyermekeink már az iskolában közelebb kerülnek a dolgozó emberhez, az élethez. En­nek roppant nagy erkölcsi-nevelő értéke van az ifjúság életében. A fizikai .munka megismerése és megszerettetése hasznosabb, álta­lános ismeretekben gazdagabb em­bert teremt. Az a tanuló, aki ma­ga is alkotott valamit, megismeri az alkotás melengető örömét. A po­litechnikai oktatás azért is jelen­tős, mert ezzel válik az eddigi ál­talános műveltség igazán teljessé. A szellemi és a fizikai munka egy* behangolása megteremti * dolgo­zók igazi egységét, ami a szocialis­ta társadalom építésének szilárd alapja, — hangoztatták felszólalá­saikban a sárospataki nevelök. A szülői munkaközösség értekez­letén mintegy 300 szülő vett részt és foglalkozott az iskolareform megvitatásával. Közülük Hizsnyik Jánosné, dr. Kottász Béla, dr. Döhr- mann Henrik, Bátkai József, Dá­vid László és TÓM Jánosné vilá­gította meg részletesebben a szü­lők, a család szemszögéből a ké­szülő iskolareform történelmi je­lentőségét. Az ország többi megyéjéhez ha­sonlóan, Borsod városaiban és köz­ségeiben is igen élénk érdeklődés kíséri az iskolareformmal kapcso­latos irányelvek megvitatását. Üzemi dolgozók, termelőszövetke­zeti parasztok, különböző munka- területeken dolgozó értelmiségiek és elsősorban természetesen a leg­közelebbről érdekelt szülők, peda­gógusok tárgyalják meg részlete­sen, és mondják el észrevételeiket, hogy az új szocialista iskolareform dolgozó népünk legszélesebb réte­geinek javaslatai alapján ölthessen majd végső formát. • Az Iskolareform Irányelveinek igen sokoldalú megvitatására ke­rült sor az elmúlt napokban Sá­rospatakon is. Előbb a Rákóczi Gimnázium nevelőtestületének, rendezésében az üzemek és a társa­dalmi szervek képviselői, majd a szülői munkaközösség értekezletén maguk a taníttató szülők fejtették ki gondolataikat ennek a nagy- horderejű reformtervezetnek a megtárgyalása közben. Gergely Károly igazgató vitaindító előadá­sában az irányelvek alapvető té­ziseiből kiindulva az összefüggé­sekre, a tételek jelentőségére mu­tatott rá. kiemelve azokat a része­ket, amelyek főleg a középfokú ok­tatással és a munkára való neve­léssel vannak kapcsolatban. Az értekezleten részt vett és fel­szólalt Kocsis János elvtárs, a vá­rosi pártbizottság titkára is. El­mondotta: a társadalomnak köte­lessége segíteni, hogy minden ál­lampolgár elvégezze legalább az ál­talános iskolát. Ezért a szülők és a tantestületek egyaránt felelősek. Hangsúlyozta, az Iskolareform tézi­seinek közrebocsátásával az a cél vezette a művelődésügyi kormány­zatot, hogy a szülők, a nevelők és az egész társadalom részt vegyen a végleges iskolareform megalkotá­sában. Igen fontos alapelve a ter­vezetnek az életre, a munkára va­ló nevelés. A gyakorlati téren kép- .zett ember, aki Ismeri av fizikai Munkát Is, egyrészt megbecsüli azt, másrészt maga Is sokkal job­ban meg tudja állni a helyét az élet bármely területén. A szülők és „Anna Frank naplója* szovjet színpadon A moszkvai An«roi Egyetem dk»- színháza október 29-én bemutatta az „Anna Frank naplója* dm« ameri­kai drámát, amelyet V. Korosztyel- jer szovjet fró átdolgozott és kiegé­szített. A nagysikerű előadáson Vurifa Csemyavszkaja, a jogi kar esti tago­zatának első éves hallgatónője alakí­totta Ama Frankot. A darabot L Szolovjev, as OSZSZSZK érdemes művésze rendezte. I csehszlovák ftlmgrártásról Evről-évre fejlődik Csehszlovákia filmgyártása. Ebben az évben az or­szág filmstúdióiban összesen 24 egész estet betöltő játékfilmet készítettek. 1960 végéig a prágai JZarrandovi" stúdióban és a bratislavai filmstúdió­ban további 12 egész estet betöltő játékfilm forgatását fejezik be. Szá­mos, mai témával foglalkozó filmet gyártottak az idén. Blumenfeld „Olyan emberek, mint te” című filmje a kladnoi kohászok életéről. Mach rendező „Ostravai gyorsvonat” című filmje az osztravai építők mun­kájáról szól. Ezen kívül több olyan film.is készült, amelyek a hitlerista megszállás, éveit idézik fel. Ezek kö­zül különösen Krejcik rendező „Ma­gasabb elv” című filmje emelkedik kL az olyan filmeknél, ahed az ember nem vásárolt két órai nevetést vagy izgalmat, s ahol a kifizetett 6—8 forintnak semmi köze az érte kapott élményhez. Dehát ez még akkor se magyarázat. Azt hiszem, azok az emberek, akikről beszélek, maguk sem szeretnének egy pillanat alatt hangulatot változtatni, otthagyni csapot-papot, a sötétben az utolsó filmkockákra ügyet se vetve nekiiramodni a kijáratnak. Csakhát — a ne haragudjanak meg ezért — valószínűleg gyáva emberek ők. Vagy egyszerűen nem gondolták végig még ezt a dolgot. Ugyanis miközben mögöttem valaki csöndesen elsírta magát a látottakon, odébb néhány fiatal és tisztán kivehetően nyegle hang hangosait! mu­latott valamin. Nem tudom, min és miért, csupán azért jutottak eszembe a végén, mert megláttam az elsők között kicsörtetni néhány nyeglekinézésü ifjút, a leggyászosabb fajtából. Abból a mohó, felszínes gondolkodású fajtából, amelynek jellem­zője a mosdatlanság is a mindenkit túlkiabálni vágyó ostobaság. Hát ők igyekeztek kifelé any- nyiro. S ez eddig rendben is van, már ami a dolgok logikáját illeti. Csakhogy rohantak utánuk mások is, akik között sokan talán szivük szerint nem is rohantak volna. De mégis rohantak, mert röstelltek volna maradni, vagy mert egyszerűen nem is gondoltak maradásra, ha egyszer ^min­denki" megy... J>edig nem ment mindenki. Maradtak jónShá­x nyan egészen addig, amíg eltűnt az öreg autó a porfelhőben, elhaltak az utolsó szavak és kigyult a villany. És biztos vagyok benne, hogy mindezeket az 6 nevükben is el lehetett mondani. És azt hiszem, ha többen maradtak volna, s ha legközelebb még többen maradnának, akkor egyszer majd az a lármás „élcsapat?". se rohanna úgy ki. otthagyva sorsára az utolsó filmkockákat, otthagyva tiszteletlenül, meggondolatlanul, sértőn és elkeserítően. S talán egy szép napon nem fe nevetgélnének közbe — és az lenne a bizonyítéka annak, hogy nem valami apró. jelentéktelen dolog ez. érdemes róla beszélni, érdemes róla gondol­kodni is. Haliam* Erzsébet nem arra születtek, hogy őrült bombázók el­pusztítsák őket, vagy fiaikat, vagy ifjú szerelme­süket. így hát, akár • elismerik, akár nem, meg­sértettek valami nagyon nemes és nagyon fontos igazságot. £s megsértették természetesen azokat, akik minden tudásukat és tehetségüket felhasz­nálva ki tudták szépen és emlékezetesen mondani ezt az igazságot. Megsértették a film valamennyi alkotóját. És megsértették végül mindazokat, akik megértették, amit a film alkotói és amit közvet­lenül Aljosa sorsa közölni akart velük. Mgértet­ték és gondolataik támadtak: látták a tankot, ezt az emberkéz alkotta szörnyeteget emberre vadászni és elsápadó homlokkal azt kívánták, bár ember ilyet ne is láthatna soha többé. Látták, hogy az anya hasztalan lesi a városba vezető egyetlen utat. a fia távoli földben pihen, és arra gondoltak: igen, jó és szép, hogy virágot visznek az ismeretlen katona sírjára együttérző emberek, de ne szaporodjanak többé messze a hazától a sírok, amelyek fölött a kicsiny tábla sem tudja, kinek a porladó csontjait órzi. T ehet, hogy akadt néhány ember, aki gondolt ilyesmire és mégis felugrott a legelsők kö­zött, otthagyta az utolsó képet, az utolsó szava­kat, a körülötte illő, gondolatoktól és érzésektől súlyosan mozduló társait, és a többiek cipőjét taposva törtetett a kijárat felé. Lehet, és ennek talán egyik oka az a ki tudja, milyen okból be­vett szokás, hogy már a film befejezése előtt néhány perccel hangosan elkezdik a jegyszedők huzigálni a függönyöket, kinyitni az ajtókat, mintegy olyan érzést keltve néhány emberben, hogy „megkaptátok a pénzetekért, ami jár. most aztán hamar menjetek”... Nyilván ez is nagyon kellemetlen, jó lenne változtatni rajta, különösen Néhány sor az utolsó filmkockákról, menőkről- és maradókról A z Óreg autót és rajta a Ms katonát beborítja ** a porfelhő. A kis katona szabadsága lejárt. Viszi magával egy édesarcú kislány képét, aki a vizsugár alá hajolva habzsolja a friss vizet, hom­lokára, hajára, szempillájára csillogó cseppecskék hullnak, és kacag, kacag... £? az élet. Es viszi1 magával a kis katona az anyja képét, akit csak éppen megölelhetett, de az az ölelés minden volt. Ez volt az élet. A kis katona szabadsága lejárt, elfutott vele az ócska autó a városba vezető egyetlen úton, úgy elfutott vele, hogy soha többé vissza ne térjen. A kis katona elment meghalni, a háború elvett tőle mindent, elvette ezt a vtz- sugaras, kacagó, ölelő életet. A háború. És egy meleg hang Így szól a por­felhőben eltűnő öreg autó után: Aljosa elesett, s csak Így él az emberek emlékezetében: „...az orosz katona...” De ezt már alig hallani. Áz ócska autó még ott fut a poros úton. de a hangot elnyomja a lárma. A poros út közönséges filmvászonná vál­tozik. rajta valami kép. mellé valami hang, de mindez már nem érdekes, mert egyesek,, akik ezt a vasárnap délutánt mozira szánták, úgy tartják: vége a két órának, vége a kemény széken ülés­nek, vége a „balladának”, usgyi. rohanjunk haza. Vagy talán egy étterembe, egy pohár bor mellé. Egyre megy. Tudom, hogyha beszélek róluk, azzal nem oldottam meg a kérdést. Nem követelhetek, de nem is követelek semmilyen rendszabályokat. Ez pontosan azok közé a dolgok közé tartozik, ami­ket nem lehet rendszabályokkal segíteni. Csak el szeretném mondani, hogy durván megsértettek — nem engem, nem elsősorban engem. Elsősorban megsértették Aljosát, az orosz katonát, a felszabadítót, az 6 emlékét és az ö személyén keresztül az életért harcolókat. És Aljosa anyját, meg a kis Surát is megsértették, őbennük vedig megintcsak másvalakiket is: mind­azokat, akik ismerik a célt s ezért áldozatot is tudnak hozni, és 'akiknek Mfosztott szeretető, embersége, szenvedése valamire int, valamire figyelmeztet. Egész egyszerű és köznapi szavakkal arra, hogy az emberek nem háborúra születtek, A közlemény néhány kitétele' meg­hökkentő színezetben tüntet* fel a miskolci városvezetésnek az .építé­szethez. a korszerű városfejlesztéshez való viszonyát. Egyes városvezetők­nek az említett kétnapos ankétről — más elfoglaltságukból adódó — tá­volmaradásából és az azidőtájt tar­tott „Új város épül: Miskolc 1945— 1975” című építészeti kiállításnak hi­básan megállapított látogatottságából azt a téves következtetést vonja le. hogy a helyi építészek és az építtető társadalmat képviselő miskolci város­vezetők között nincsen meg a jó munka, a jó építészi munka alap- feltételét szolgáló kaocsolat. Ebből a téves következtetésből aztán még to­vábbi — most már eleve — téves következtetéseket von le a cikk írója, mint a korszerű építészet fejlődésé­nek, jó, korszerű építészeti alkotá­soknak a gátlóit. Természetesen a cikk a fentiekben vázolt ..^«’lléfo*,'s" mellett Igen sok jó megállapítást, helytálló értékelést is közöl, ame­lyeknek feltárása, megvitatása segít­séget nyűit Miskolc építészeti prob­lémáinak helyes megoldásában. MAJOR MÁTÉ CIKKÉNEK tév. következtetéseivel a városi tanár* természetesen nem érthetett egyet. Ezért került sor a mlnao az építé­szeti konzultáció utáni vitára, illetve a téves nézeteknek, ellentmondások­nak tisztázására, majd a vita alánját képező moPállaoításokon messze túl­menő baráti beszélgetésre n tanácsi vezetők és az építészek között. A megbeszélés során megállaoftást nyert, boev Ma for Máté írása túlzot­tan szubjektív jellegű, az Inkriminált megállapítása! nem kellően metfpla- pozottsxk voltak, más me“állanftá$ai- val viszont a tanács képviselői Ja egyetértettek. (Például a csnládibáz- építések. i’letve tervezések körüli egve* rerdeJlene*séeekkel.) A .tanács! vezetők leszögezték a megbeszélésen Is. bocv a legmesszebbmenő támoga­tást nvúitiék a lövőben !« e hely! építőművészeknek, tervezőknek — természetesen a gazdasági lehetősé­gek mindenkori szigorú flgyeiemb°- vételével, de arra nem nyújtanak módot, hoev eevec tervezők irracio­nális. «deantomániás elképzelésit a megvalósulás útiára segítsék, elvonva ezzel pénzt, építőanyagot, munkaerőt más. cél*rerűhb és fonto»abb beruhá­zások etől. Ez természetesen szélső­séges néldn de szükséges felemlíteni, mert az építészek és a városvezetés közötti iókppesoJatot nem nusrfctn mindenféle elképzelés megvalósításé­liänyuesp&lc Mindenki benne van! Ezt .az érdekes címet viseli a Földes György és Toricz Tibor szerkesztésé­ben és a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában a minap megjelent rend­kívül ízléses kiállítású kötet, amely­ben tizenkét karikaturista — Gerő Sándor, Hegedűs István, Kaján Tibor, Mészáros András, Pusztai Pál, Sán­dor Károly, Schxoott Lajos. Szegő Gizi, Szűr-Szabó József, Toncz Tibor, Vasvári Anna is Várnai György — száznál sokkal több rajza és tíz is­mert humorista — Földes György, Kisjó, Gádor Béla, Kertész Magda, Stella Adorján, Tardos Péter, Mikes György. Felek* László, Palásti László és Somogyi Pál — harminckét remek karcolata mutatja meg igen élveze­tes, szórakoztató formában, helyen­ként csontig vágó szatírával, hogy nem egyik napról a másikra változik meg a világ, nem egyik napról a má­sikra győzi le az új' a régit, az embe­rek tetteikben és gondolkodásukban még sokáig hordozzák teherként a múltat. A rajzok, a humoreszkek a kispolgári gondolkodás legkülönfé­lébb megnyilvánulásait tűzik toll­hegyre. Találkozunk még a múlt káros hagyatékaival mindenütt és mindenkinél és ezek a kis írások ős rajzok éppen ezeknek a múltból ma­radt gyomoknak a kiirtását és sze­métdombra hajíttatását célozzák. Nagyjából benne van mindenki a kö­tetben: a gyerekek, a felnőttek, lá­nyok, fiúk. férfiak, asszonyok, há­zasfelek, félházasok, vendégek és vendéglátók, egyszóval mindenki rá­ismerhet ebben a sokoldalú görbe tü­körben a kollégájára, barátjára, ha­ragosára. borbélyára, főnökére, sok mindenkire és ráismerhet magára — még akkor is, ha nem is nagyon akar. A könyv remek kiállításáért a Zrínyi Nyomdát dicsérjük. A tar­talomjegyzék elhagyásáért a kötet szerkesztőit marasztaljuk el. fW iák Segítése jelent!, "Egyébként Is lem egyes, tervezők döntik el. hogy ni épüljön, hanem a szakértők meg- »allgatáia után az erre illetékes zervek. A megbeszélésen szóbakerültek az építészet napi problémái, a tervezők fs a tanácsi szervek kölcsönös segí- ése. a tanécsapparátuson belül az ípítészi szakvonal erősítése, mennyl­égi és minőségi javítása és sok más. i helyi építészetet és a városfejlesz- ést érintő kérdés. A vitázó felek — töztük az inkriminált cikk írója is — negállapították, hogy nagyon hasz- ios és tanulságos volt ez a m eg bőszé- és és ha erre korábban került volna or. bizonyára nem lett volna rá zükség, hogy egy téves köveitkezteté- eket levonó közlemény fölött indul­ón meg a vita. A VITA ínv is a Maeyar Éoítő- nűvészek Szövetsége elnökségének, a jelyi csoportja tagjainak és a tanácsi zerveknek egymáshoz közelebb ke- ülését. gondolatainak kicserélését (redményezte. a további jobb kap- isolatokat segítette elő. És végered- nényben ez a fő. <bm> Az iskolareform vitája Sárospatakon ! ^FONTOSSÁGÚ ANKÉT ; aj­L « napokban a MTESZ miskolci •aban. A Magyar Építoművé- íövetsége elnökségének tagjai, * ismert nevű fővárosi építő­iek Jöttek el Miskolcra, hogy a ‘ 'ég miskolci tagjaival konzul- ormájában megvitassák Mis- j^aláncs városrendezésének táv- vét. .-ÍTÉSZ tanácstermének a falán Sző várostérképek, városkép­ei tósi tervrajzok, úthálózati és tervek tanúskodtok a szö- _ miskolci tagjainak lelkes mun- " I amellyel tudásuk javát : \ munkálkodnak a város „ . korszerűbbé tételén. A t**r- munkálatokról Hecken**;-k Pé- . vezö tartott bevezető előadást, kérve a jelenlévő elnökségi j*is más építészek tanácsát, se- 55 az egyes feladatok megoldá- v' A beszámolóból érdekes terv ‘"Volt ki a jövő Miskolcáról, ; aki, déli. valamint keleti és ;ssl terelőút majdani kiépítése ‘"élőálló úthálózatról, terekről, V*pl csomópontokról, üres terü- Jtí>eépítése útján keletkező és 1 icló után újjáépítendő lakótele­repszámolóhoz számosán hozzá- hasznos tanácsokat adva a jTi tervezőknek. Ez az ankét is ia6ra jelentős mértékben segíti Miskolc korszerűsítésének mind •hcgoldását. aj * Mimben említett vitára. rii nem is vitára, hanem baráti a-.atú beszélgetésre az előbb ém- konzultációt követően került városi tanács elnöki fogadójá- tésztvevői az ^pítőművész-szö- ■■ elnökségének tagjai, más 15- J* építőművészek, a szövetség ^Csoportjának titkára, valamint “M. Miskolci Tervező Vállalat tója és főmérnöke voltak az •1 részéről, míg a városi tanácsot hí László vb. elnök. Fazekas a> vb. elnökhelyettes, Glódy *js építési és közlekedési osz- idZetó és Vass Zoltán, az építési ao főmérnöke képviselték. ,slta alapja és előzménye a Ma- építőművészet című szakfolyó- tzévi 3. számában megjelent '•’{közlemény volt. amelyet Major !a Magyar Építőművészeik Sző­nének elnöke írt az ezévi április J-én, Miskolcon tartott — város­aiéi egybekötött — éoítőművész- ,'n tapasztaltak visszhangjaként n pkkennek a járványos megbetegedések haláleset, a hivatalos adatok szerin mindössze 87. Tífusz: A Világegészségügyi Szer­vezet előrejelzése ellenére a tífuszos megbetegedések száma Afrikában nem csökkent Latin-Amerikábar viszont 25 000-ről (1946—50.) 7300-ra (1956—60.) esett. Európából tífuss nem gyakran fordul elő. Váltóláz: 1949. óta ez a járvány Európában nem lépett fel, ha elte­kintünk az 1956-ban Észak-Irország- ban előfordult két elszigetelt eset­től. Ázsiában és Latin-Amerikában szintén elveszítette jelentőségét Af­rikában pedig már csak Etiópiában és Eritreában fordul elő. m 'S Világegészségügyi Szervezet csillagai ülésén jelentés hangzott el a i* rtIU(ld|eg\'eszélyesebb járványos be- Eiöadö; l jelenlegi állásáról. Ennek durváiul a következő kép alakult ki: i hatásaiéra: Már csak Kelet-Pakász- |n és India egyes résziéin tál ál - — 11960-ban volt ugyan Burmá­4 jNyugat-Pakisztánban és Afga­> musotnban is kolera-járvány, de ez son ii - ^]es jelenség. Eltekintve az ' évi egyiptomi kolerajárvány- >nyán. , betegség az elmúlt 30 évben /et. Mag ázsiai országokban fordult uMeir.k.Indiában és Pakisztánban 15 év------ fllandóan csökken a halálos ki­K elü kolera-megbetegedések ,-ei.WHe tis: Ázsia, Afrika és Lafin- •;<rika bizonyos részein még min- .cyniH^annak pestis gócpontok. A jár­ul hajt különféle rágcsálók, -elsősor­e natkányok terjesztik. A halál- záma az első világháború n csökkent. 1919—28. között ilbelül 170 300 haláleset for- S 'elő, 1954 -58. között már csak Kinizsiű959-ben pedig 83. vctkezfretehlmlő: Továbbra is főleg • kogylban és Kelet-Pakisztánban for- yűléscfciö. a második világháború óla „n jgy'k legsúlyosabb himlőJárvá- . ít évben 242 000 esetet számoltak. M'skoii] 218 000 a fenti két országban kultu^it elő. 1959-ben az egész vilá- ” ** 74 000 feketehimlő megbetegedés ült elő. ebből 50 000 Indiában és ttzövett_pakiS2tánban. Megállapítot- 'zo Bi hogy a légiközlekedés folytán | ■ii országokba is eljüt ez a be- i\ *g. ahol általában ismeretlen a * tehimlő. picjdi .rgaláz: A fokozódó Iégiközleke- •nmifeucllenére a sárgaláz a hagyomá- Józscr’ afl';kai és latin-amerikai góc- •rmc.sJokból nem terjedt át más or­sóm »pkra. 1959-ben sárgaláz-járvány g felei Szudánban és Etiópiában. En-; 1 ellenére aránylag kevés volt a 1 «-g Elkészült az HÓK legnagyobb o*r poliklinikáia ^.s 5 \ napokban adták át rendeltetc- ,ei Vf%k az NDK legnagyobb és legkor- rübb poliklinikáját. amely Gera- I -vblach új bányászvárosban épült. I «ormány ötmillió márkát adott a gtyász-kórház felszerelésére, a bá- “ Tszok pedig társadalmi munkában vj u ezer munkaórával járultak hozzá építkezéshez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom