Észak-Magyarország, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

1960. november *3. ESZ AKW AGY A RORSZAG Több özemet bővítenék — jövőre elkészül a keksz- és ostyagyár Kulturális bizottságokat szerveznek a Borsod megyei termelőszövetkezeti községekben A Borsod megyei Tanács művelő­désügyi osztálya terve szerint az őszi és téU hónapokban havonta egy­szer minden tsz-községben falunapot rendeznek, ahol az időszerű előadá­sok mellett a szövetkezeteket segítő nagyüzemek művészeti csoportjai adnak színvonalas műsort. Ezenkí­vül a mezőgazdasági osztály 326 tsz- tag részvételével kétéves szabadaka­démiát indított, 101 tsz-ben és szo­cialista községben munkaegységszá- mitási, valamint gépismertető és szakmai tanfolyamot tartanak. A tsz-községek kulturális felemel­kedésének biztosítására a művelő­désügyi osztály most újabb hasznos kezdeményezést valósit meg. Minden Felnőttek szeretnénk lenni... — A KOMLÓ MELLETTI geszte­nyééi lakótelepen vasárnap dr. Or- tutay Gynla. a Hazafias Népfront or­szágos főtitkára felavatta az ország első társadalmi munkával épült munkásklubját. Uj bányászházak mezőgazdasági osztályával közösen — külön kulturális bizottságot alakí­tanak. Ezek a bizottságok hosszabb időre előre kidolgozzák a községek kulturális tervét, a bemutatásra ke­rülő műsorokat és meghatározzák, hogy mindig a legszükségesebb he­lyekre fordítsák a művelődésre elő­irt beruházásokat. A bizottság mun­kájáról negyedévenként beszámol a termélőrmcetkezetek tagságának. A kultur'jff bizottságok vvvvvvvvvYyvvvvyvv>ryyvvYyvyyvv><yyyyyyy. *vwvwwwwww> lakab elvtárs mosolyogva sorolta a gazdál- JaKao erviors kopásuk útját álló elképzelések megdőlését. Nem kellett a jószág se. de az elnök ellene szegült a tagság akaratának. Hoztak 50 darab juhot Bizony, megkapta érte az elnök a magáét, úgy össze- káromkodták. mintha nem is az elnökük, hanem a szolgájuk lett volna. Attól féltek, ráfognak fizetni. Nyolcezer forintot fizettek a juhért — s a gyapjáért 10 ezret kaptak, aztán leszerződték, meghizlalták az álla­tokat — 22 ezer forint haszon ütötte a markukat. S hogy ez is kifizetődőnek bizonyult, a tagság kezdte belátni, hogy az elnök csak jót akar nekik. De amikor 1958 áprilisában megérkezett a 20 darab anyakoca, újra fel­lángolt az elégedetlenség, olyannyira, hogy az elnök le­mondott. A tagság kapott a lemondáson, azon nyomban szentesítették a lemondást — no, végre megszabadulnak attól az elnöktől, aki útját állja a külterjességnók, el­képzeléseiknek. De egy hét múlva visszahívták. Győzött a többség higgadt megfontoltsága. „Hátha igaza van az elnöknek, hiszen a juhval is jól jártunk..." És az első ílalás után az egész tagság fellélegzett: van kenyerünk, most már a hozzávalót is megteremtettük — akinek nem volt, jófajta hízóbavalót vihetett haza a tsz-ből. Aztán vettek tehenet is, s a tagság meggyőződéssel törő­dött bele, hogy állattenyésztés nélkül nem mennének sokra, jó az, ha van a tsz-nek szarvasmarhája, sertése, juha, van miből évközben is pénzelni. László Józsefné, a tsz könyvelője kimutatásokat szedett elő. Miközben az íróasztal fiókjában keresgélt, az elnök elmondotta: — A könyvelő se kellett a tagok­nak, „minek ide könyvelő, tudunk mi is számolni". De a bank nem elégedett meg azzal, hogy a tagság ismeri az egyszeregyet, hozzáértő könyvelő közvetítésével volt csak hajlandó felvenni a tsz-szel a pénzügyi kapcsola­tokat. Asztalunkra kerültek a 'kimutatások — mit mond a könyvelés, a statisztika a Petőfi Termelőszövet­kezet négyesztendős gyarapodásáról? 195 7-ben szegények voftafc. Nos. négy évvel később így fest a statisztika: van 96 darab szarvasmarhájuk. 20 darab nagyon szép anya­kocájuk. két tenyészkanjuk, 132 malacuk, lovuk, ameny- nyire szükség van. S mi lett volna, ha az elnök annak idején enged a tagság akaratának, nem töri mpgát az állattenyésztés megteremtésén? Ez a mostani esztendő nagyon nehéz volt. Az állandó esőzéseik miatt 150 ezer forint kiesés mutatkozik a növénytermesztésben. Hova jutottak volna, ha nem tudják pótolni — nem lett volna miből pótolni a kiesést? Terveztek 59 forintot egy munkaegységre — s jó ha 20 forintot oszthattak volna a nagy kiesés és munkaegységhígulás miatt. A tervezett 23 ezer munkaegység kevésnek bizonyult, a kedvezőtlen időjárás megszaporította a tennivalókat, így 7 ezerrel több munkaegységet kellett felhasználniuk — ez 40 fo­rintjával számolva is mintegy 300 ezer forint többlet- kiadást jelent a tsz-nek. Mindezek alapján az áruérté­kesítési tervüket sem tudták volna teljesíteni. És q ter­melőszövetkezet megyei viszonylatban is jelentős ered­ménnyel dicsekedhet: mintegy 25 százalékkal túltelje­sítik áruértékesítési tervüket. Minek köszönhetik? — Az állattenyésztésnek, ebből futja a több árura, a nö­vénytermesztésben előállt kiesés pótlására. Eddig el­adtak 18 darab tenyészkant, átadtak az állatforgalmi vállalatnak 48 hízottsertést, 97 darab tenyészsüldőt — még átadásra vár 15 tenyészkan és 20 darab hízott bika. Ez a megya8zól Petőfi Termelőszövetkezet gazda­godásának útja. A jó növénytermesztés nem pótolhatja az állattenyésztést. A növénytermesztés ki van téve az időjárás szeszélyeinek, tavasszal még nem tudhatja a gazda, hogy a tavaszi ígéreteket nem dönti-e halomra az időjárás, jöhet aszály, szokatlan esőzések, jégverés. Ettől lényegesen biztosabb az állattenyésztés után várt jövedelem. Itt Is lehetnek kellemetlen meglepetések, de korántsem olyanefle, mint a növénytermesztésben. Fedél van a jószág felett, a betegségek ellen már szinte teljes sikerrel küzdhetünk, s ha hozzáértő, lelkiismeretes em­berek gondoskodnak az állatok gondozásáról — s Me­gy aszón ilyen emberek gondjaira bízták az állatokat —. a várt haszon nem marad el. Takarmányról gondoskod­tak, 9 így arról is gondoskodtak, hogy megteremtsék jövő évi jövedelmük alapjait, s ezeket az alapokat gond­dal-bajjal, de az elmúlt alig négy esztendő alatt rak­ták le. Kezdetben csak “f“ eddigieknél nem kevésbé Jelentős statisztika azt mu­tatja, hogy a megyaszói Petőfi Tsz szemmellátható gyarapodását követte a falu egyre mélyülő érdeklődése. A négy esztendővel ezelőtti nézetek, felületes ítélkezé­sek eltűntek, a tsz vetése meghozta áldott termését, a termelőszövetkezeti 'mozgalomhoz kedvet kapott az egész falu. így fest a Petőfi Tsz tagságának létszámbeli gyarapodása: az 1957-es zárszámadáson még csak az alapító tagok, huszonegy család koccintott a jól vég­zett munka sikerére, 1958-ban 47-en voltak, tavaly pedig hetvennégy tag ünnepelt — ebben az esztendőben már 128 ember kapja kézhez a zárszámadáson egy esztendei munkájának hasznát. S hogy ez a pénz nem lesz krai- cáros összeg, bizonyság rá. hoev a kedvezőtlen időjárás ellenére Is 45—50 forint között lesz a mervaszól Petőfi Termelőszövetkezetben epv munkaegység értéke. Gulyás Mihály ff ét fiatal — a nyúlánk, szőke 4V Kállai József, meg a tőle vala­mivel alacsonyabb, tömött, feketeha­jú Nyitrai Józsi — ácsorog Sajó- szentpéteren a bányairoda előtt. Kál­lai már féléve dolgozik a II. aknán. Látszik rajta, valami bántja. — Hogy ízlik a bányászélet? — Sehogy. Rossz minden. Ide-oda lökdösik az embert. — És mit tanácsolnak a szülők? — Nincsenek szüleim. Nincs sen­kim ... — Bánatos, rezignált a hang­ja. Neki a vájáriskola jelentette az otthont, most a bánya jelentené. A * másik fanyar arccal hallgatja. Szép kis biztatás, ö meg most sod­ródott ide. Éppen a felvételét intézi. — Márta bányáról jövök — mond­ja. — Négyen mentünk oda. Somogyi Laci nevére emlékszem még. Már ők sincsenek ott. Somogyi traktorosnak Miért? Mártabányán azt válaszol­ják, hogy Nyitrai és Somogyi talán két hónappal ezelőtt számolt le. Rossz volt a munkához való viszo­nyuk^?!) A p erecesi vájártanuló in­tézetben viszont azt mondják, hogy például Somogyi a legjobbak egyike volt, vörös szakmunkás bizcmyít- ványt kapott, Nyitrai négyes átlaggal végzett, s a vizsgán felnőtt szak­mánybán 114,4 százalékot ért el. Azt is mondják róla, igaz, nem nagyter­metű fiú, de igen szívós és kitartó. S a . tanulás évei alatt mindkettőnek jó volt a munkához való viszonya. Két- három hónap alatt ennyire megvál­toztak volna? Itt valami sántít. Mit mond Nyitrai? — A, nem szívesen fogadtak ott minket Dobáltak ide-oda. Még lapá­tolni se nagyon hagytak ... Pedig... Nyolcán vagyunk testvérek. Négy ki­csi van otthon. Anyám is, én is arra számítottunk. ha felszabadulok, könnyebben megy. Ott nem sike­rült. Talán itt — reménykedik. Ilyen bizakodással jött ide Tamás Laci is. Mosf a vasútnál dolgozik. Pedig szereli a szakmáját, szeretne a miskolci bányáknál dolgozni. De ne csak Tamás Laciról beszéljünk — akiről voltaképpen nem is tudjuk, miért ment el. — A Kazincbarcikai Bányaüzem legényszállójában több mint 40 volt vájártanuló lakik, akik a sajószentpéteri III. aknán dolgoz­nak. Már az első benyomás nyugta­lanító. A szobák elhanyagoltak, hi­degek. A ßareikai Bányaüzem nem ad szenet, mondván: nem az ő dol­gozói, a sajószentpáteriek meg el-el- feledkeznek róluk. A fiatalok — a szomszéd szobá- ból is bejönnek — és ágyakra telepedve körülvesznek, mint vala­mi kisgyűlési előadót. Meg is mond­ják, örülnek, ha valaki eljön közéjük, mert elhagyatva érzik magukat. Vi­selkedésük sem olyan, mint azt az ember várná. Kicsit tomposak, kicsit berzenkedők, kiegyensúlyozatlanok és arcukon fiatalos vidámság helyett valami haragos vonás. — Magukat sem engedik a szén­falhoz? — kezdjük a beszélgetést. Dankó Mihály, aki a vizsgán 114,4 százalékot ért el, elhúzza a száját. — Szénen dolgozunk, de szíveseb­ben dolgoznék szállításnál. A múlt hónapban is csak 1400-at kerestem. Kevesebbet, mint vájártanuló ko­romban. — Mi ennek az oka? — Az a baj — mondja kesernyésen Harcsik István —, hogy dobálnak minket. Minden hónapban más csa­pathoz osztanak, mire beleszoknánk a csapatba, már megint új emberek­kel kerülünk össze. — Azt mondják — jegyezzük meg —maguk csak követelőzni sze­retnek, csak. jogokat hangoztatnak, de a kötelességekről valahogy elfe­ledkeznek. — Mi dolgozni akarunk és keresni — jelenti ki Sváb János. — Hát mi az akadálya? Egymás szavába vágva mondanak el egy érdekes okot. Valahogy ígu fest: — Már vájártanuló korunkban megfigyeltük, hogyan élnek a bányá­szok. Dolgoztunk a miskolci bá­nyákban. Ott többnyire törzsökös vá­járok vannak. Ezek az emberek csak a bányászatból élnek és eszerint ren­dezik be az életüket. Itt meg vannak vájárok, akik földműveléssel is fog­lalkoznak és sokszor már fáradtan jönnek be. A fő beszédtémájuk sok­szor az, mennyi búza termett, meny­nyi bor, ásatlan még a répa, és hát nem is törekszenek nagy eredmé­nyekre, a kenyér megvan, elég, ha a bánya sóra, borsra valót ad. Mi más munkatempót és más életet kép­zeltünk el... Rossz a munkahely... Rossz a levegőellátás... A vezetők nem keresnek meg bennünket, hogy megkérdeznék, mi bajunk... Nem ezt Ígérték nekünk. Páran elkísérnek, s arról faggat­nak, mi az útja és módja annak, hogy más bányához menjenek át. A sajószentpéteri bánya III. akna fiataljaitól pár méterre laknak a Kazincbarcikai Bányaüzem fiataljai. Pár méter az egész, mégis igen nagy távolság. A bardkai bánya igazgató­ja nagy szeretettel beszél a volt vá­jártanulókról, (másként, mini a sa­jószentpéteriek). valahogy úgy, mm€ az édesgyermekeinkröl szokás. Az 1959-ben végzettek közül — mondja — mintegy harmincán jöttek hozzánk. Néhány kivételé- vei mind itt dolgoznak Herbolyánt Nagybarcán. Nagyon meg vagygk elégedve a munkájukkal és magatar­tásukkal. Itt van például Golej Fe­renc, Balogh Lajos, Takács Zoltán, Farkas Csaba, 115—140 százalékokat érnek el. No, persze, foglalkozunk is velük. Az aknatitkárok, szakszerve­zeti elnökök felkeresik őket a mun­kásszállóban, és lehetőleg olyan bá­nyászok mellé osztják őket, akiktől sokat tanulhatnak. És mit mondanak a fiatalok? Kurucz Imrét, alá éppen éjjeles volt, akaratlanul is ■ álmából zavar­tuk fel. Az egyébként kevés beszédű fiatal csodálkozva húzta fel szemöl­dökét. amikor a nehézségekről ér­deklődtem. — Nincs semmi panaszom — mor­mogja. — Amikor jöttünk, rendesen fogadtak. Segítenek bennünket. Ha jól dolgozunk, megbecsülnek. Húsz éves vagyok, megkeresem a magam két-, két és félezer forintját, ebből 1200—1500 forintot a szüleimnek adok, a többi meg elég nekem szó­rakozásra. Hát mi bajom lehetne még? Nem igaz? Vgy másik szobában Balogh La- jóst, a 18 év körüli, középma­gas fiút éppen öltözködés; közben ta­láljuk. A városba készül'A szekrény nyitva, első pillantásra látni, hogy van legalább öt öltönye. Balogh csu­pa kedély, arcáról és tekintetéből derű, megelégedettség, magabiztosság sugárzik. — Nekem nem hozott csalódást a bánya — mondja. — Amikor tavaly idekerültem, először Lovas Lajos frontbrigádjába osztottak be. Az el­ső nap végigméregettek, ugyan, mit akarnak ezek a gyerekek. De amikor látták, hogy megfogjuk a munka ne­hezebb végét, barátságosak lettek is tanítottak, hogy ezt ne így, hanem úgy és segítettek, ahogy lehetett. — És később? — Átkerültem a Márton ifjúsági brigádba. Nagyon jó ott. Volt. egy vájárom. Szaniszló Sándor. Tudják, egy olyan mozgalmi emberféle. Részt veti tsz-szervezésben és mun­kásőr is. Sokat átvettem ettől az 'embertől és olyan ember szeretnék lenni, mint a vájárom. Vannak vájá­rok, ha valami nem sikerül, akkor káromkodnak, így az anyád, úgy az anyád! öt sohasem hallottam ká­romkodni. Még inkább 6 nyugtatott, ha valami nem sikerült. „Ha nem megy, hát nem megy. Majd máskor jobban sikerül.” Hogyan élek? Sza- niszlón keresztül megkedveltem a mozgalmi munkát. KISZ-ben dolgo­zom, az italt nem bírom, szeretem a szinházat, mozit, szeretek táncisko­lába járni, és hát végeredményben megvan a magam 3—3 és félezer fo­rintja havonta, mit mondjak még? Valahogy igy kellene bánni a fia­talokkal, mint a bardkai bányánál teszik, meg úgy is, mint Alberttele- pen. Igaz, oda kevés vájártanuló ér­kezett, de ezekből a vájártanulókból alakítottak vájárok irányításával egy frontbrigádot. Megbízták őket egy nehéz feladattal. Ezek közül már többen szocialista brigád tagjai, és Csató Sándor — 19 éves kora ellené­re — már vezetövájár. Ormosbányán meg szinte dicsekvésképpen mondják el, hogy öt, év alatt mintegy 150 vá­jártanuló érkezett, s ebből hét kivé­telével mind letette a vájárvizsgát. Sokan már családot alapítottak, vég­leges otthonra találtak. Ilyen ifjú Pogonyl István is, aki most vett egy házat 120 000-ért, (harminc éves rész­letre). Molnár Ferenc vájártanuló­ként került ide. továbbtanult, s ma a VI. akna mérnöke. Gerlei Lőrinc, a bánya egyik legjobb föaknásza lett. És lehetne sorolni tovább, meny­nyi tehetséges embert adtak a vá­jártanuló intézetek. fis ml az egész lényege? Talán az egyik bányába csak nagy­szerű. a másikba pedig csak hibák­kal teli fiatalok kerülnek? Nem hin­ném! Minden fiatalban akad hiba, de tehetség is, képesség is, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő hangot, bánásmódot. Sok függ attól, merre teszik meg az életben az első lépéseket. S a felnőttek soha ne fe­lejtsék el. ahogy nevelik a fiatalokat, olyan felnőtt társadalmat formálnak a jelen és a jövő számára. Csorba Barna Miskolcon megnyílt a II. Országos Vasutas Fotókiállítás Miskolcon, a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthonában a napok­ban ünnepélyes keretek között nyitották meg a II. Országos Vas­utas Fotókiállítást. A kiállításon az amatőr vasutas fényképészek 150 művészi fényképfelvétele sze­repelt. A nagy érdeklődéssel kísért ki­állítás november 30-Ig tart nyitva. Megtekinthető mindennap reggel 8 órától 19 óráig. Ünnepi esték a szocialista országok életéről Borsod megyében az elmúlt tíz ; évben 10 művelődési ház és 163 ; művelődési otthon kezdte meg ; munkáját. A dolgozók kulturális ; központjai most új színnel gazda- ; godnak, A proletárintemaciona- ! lizmus ét az igaz hazafiság elmé- ; lyítése érdekében egyre több mű- í velődért otthon határozta el. hogy I ünnepi estéken és előadásokon is- I mertett a szocialista országok éle- l tét. fejlődését, dolgozóinak mun- \ kálót. Ezekre — a kiállításokkal és ; vetítésekkel egybekapcsolt előadá- > sokra — meghívják az illető ország ’ magyarországi nagykövetségének ; tagjait is. Eddig a sátoraljaújhelyi ; művelődési ház és a diósgyőri ; ; Bartók Béla Művelődési Otthon- ; ban a nagykövetségek tagjainak ; részvételével magyar—lengyel, s ; magyar-csehszlovák estet rendez- : | tek igen nagy érdeklődés mellett. ! Most a sátoraljaújhelyiek kínai, < illetve csehszlovák estre, az abaúj- ; szántótok pedig a Szovjetunió. dol­• gozólnak életét bemutató baráti ‘ műsorra készülnek. Valamennyi já­• rárt művelődért ház vezetősége ‘ programjába állította a szocialista í országok életéről és fejlődéséről ' szóló előadásokat. tesítményen az idén 17 millió forint! értékű munkát végeztek. így a fel-! vonulási épületek mellett.több mint! 2 kilométer út és másfél kilométer! hosszú vasútvonal készült el. Jövőre! kezdik meg a 300 lakásos lakótelep.! valamint az öthajós műhelycsarnok! alapozását. Az új üzemben, amely! 1964-ben kezdi meg munkáját, előre! kifeszített acélhuzal kötegekre, ön-! tött betonból födémpanelt, gerendát* és vasúti talpfát gyártanak majd.J Diósgyőrben ebben az évben már! kilenc millió forint értékű munkát! végeztek t az új keksz- és ostyagyár épít- ? kezésén és az új édesipari léte- * sítményt 1961 harmadik negyed- ♦ évében adják át Az úi gyár öze- t meltetésével biztosítják a diós- i győri asszonyok elhelyezkedését, z Miskolc külterületén a Sajó partján^ az Autóközlekedési Igazgatóság ré-* szére garázsból, szerelő műhelyek-* bői, irodákból és raktárakból álló* központi garázs építése folyik és az* új kombinát 1963-ra készül el. Az* építők itt az idén 11 millió forint! értékű munkát végeztek. A Decem-! bér 4 Drótgyár 4.5 millió forintos* költséggel uj hengerhuzal tárolóosar-* nokkal. irodával, öltöző és mosdóval* valamint munkásszállóval gazdago-* dik. Az építkezést jövőre fejezik# he. A Sajószentpéteri Üveggyárban* már átadták a világos és szeilős* üvegőntődét, s rövidesen elkészül a; mechanikai műhely is. Hejőcsnbán a* írlinkertárolót bővítik. Erenyőbányán« bányafürdő, aknagénház és Iroda lé­tesül. A Miskolci Tejipari Vállalat­nál pedig űí épületrészt építenek. A borsodi építők arra törekednek, hocv az elmaradásokat pótolva, az új lakásokat és ipari létesítménye­ket kiváló minőségben adják át. A Borsod megyei Építőipari Válla­lat dolgozói az idén 1117 lakás át­adása mellett korszerű, új üzemeket és számos ipari létesítményt is építe­nek. Ezeknek a munkáknak egy ré­szét még ebben az esztendőben, többségüket azonban csak az elkö­vetkező években fejezik be. A nagy feladatok elvégzésére jó előre felké­szültek a műszaki vezetők. A mun­kát igyekeztek úgy megszervezni, hogy a megyében szétszórt építkezé­sekre folyamatosan szállítsák az anyagot és a dolgozók közötti fe­gyelem megszilárdításával növeljék a munkaidő kihasználását. Ez rész­ben sikerült is. Az év kilenc hónapjában a bor­sodiak 22 millió forinttal végez­tek el több munkát, mint 1959 hasonló időszakában és az iga­zolatlan műszakmulasztást felé­re csökkentették. A jónak mondható eredmények mellett azopban anyaghiány, vala­mint az alvállalkozók szállítási ké­sése miatt csaknem 250 lakást és több ipari létesítményt nem tudtak a szerződésben vállalt határidőre el­készíteni. A nagyarányú lakásépítkezéseken kívül a borsodiak a nyár közepén kezdték meg a felsőzsolcai feszített betonelemgyár építését. A 120 mil­lió forintos beruházással épülő új lé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom